English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01905/2019
Első irat érkezett: 11/29/2019
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése elleni alktományjogi panasz (összbüntetés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/19/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.Bpk.41.572/2018/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kérte továbbá a büntetés végrehajtásának felfüggesztését.
Az indítványozó előadta, hogy az elsőfokú bíróság az összbüntetésbe foglalás iránti kérelmét elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott, hivatkozással arra, hogy az egyik ítélet a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) hatályba lépését követően emelkedett jogerőre, ezért az összbüntetésbe foglalásnál az új Btk.-t kell alkalmazni.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság figyelmen kívül hagyta a 10/2018 (VII. 18.) AB határozatot, amely megállapította a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény (Btkátm) 3. §-a alaptörvény-ellenességét, ezért azt megsemmisítette. Ennek megfelelően a bíróságoknak a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV törvényben foglaltakra figyelemmel kellett volna az eljárást lefolytatni, így azonnal szabadulhatott volna a börtönből. A visszaható hatályú jogalkalmazás miatt azonban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt alapjoga sérült..
.
Támadott jogi aktus:
    Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése
    Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.Bpk.41.572/2018/7. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1905_5_2019_indkieg.anonim.pdfIV_1905_5_2019_indkieg.anonim.pdfIV_1905_0_2019_inditvany.anonim.pdfIV_1905_0_2019_inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3327/2020. (VIII. 5.) AB határozat
    .
    Az ABH 2020 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma; összbüntetés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 07/14/2020
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    C) cikk (1) bekezdés
    28. cikk

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a Fővárosi Törvényszék összbüntetésbe foglalás
    tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és
    megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz
    alapjául szolgáló ügyben az indítványozó összbüntetésbe foglalás iránti
    kérelmét az eljáró bíróságok elutasították, mivel az egyik ítélet az új büntető
    törvénykönyv hatályba lépését követően emelkedett jogerőre. Az indítványozó
    álláspontja szerint az eljáró bíróságok tartalmilag a hatályos büntető
    törvénykönyv hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről szóló
    törvény már megsemmisített egyik rendelkezésének megfelelően jártak el, amely
    eljárás az alkotmánybírósági gyakorlattal ellentétes, mivel a visszaható
    hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik. Az Alkotmánybíróság határozatában
    megállapította, hogy annak ellenére, hogy a bíróságok nem a jogbiztonságból és
    a visszaható hatály tilalmából fakadó követelmények alapján állapították meg az
    alapítéletek összbüntetésbe foglalására irányadó szabályokat, következtetésük a
    konkrét ügyben mégsem eredményezett alapjogi sérelmet. Ahogyan arra ugyanis az
    elsőfokú bíróság a végzésében utalt, az indítványozó összbüntetési
    indítványában foglalt kérelem a korábban hatályos büntető törvénykönyv
    rendelkezéseinek az alkalmazásával sem lett volna teljesíthető, az alapján
    ugyanis az összbüntetéssel érintett ítéletek közül a legkorábbi ítélet jogerőre
    emelkedését megelőzően elkövetett bűncselekményeket tartalmazó ítéletek lettek
    volna összbüntetésbe foglalhatók. A bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás
    tehát a konkrét esetben nem eredményezte az indítványozó Alaptörvényben
    biztosított jogának sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság a támadott végzés
    megsemmisítését nem tartotta indokoltnak, így az alkotmányjogi panaszt
    elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.07.14 10:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3327_2020 AB határozat.pdf3327_2020 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.Bpk.41.572/2018/17. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
      [2] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz előzményeként előadta, hogy miután az Alkotmánybíróság a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.), megállapította a Btkátm. 3. §-a alaptörvény-ellenességét, egyúttal a jogszabályi rendelkezést megsemmisítette, összbüntetési indítványt terjesztett elő. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis a Btkátm. 3. §-ának megsemmisítésével és az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság által adott iránymutatással megnyílt a lehetőség jogerős ítéletei összbüntetésbe foglalására.
      [3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.Bpk.41.572/2018/17. számú végzése szerint az indítványozó az alábbi jogerős ítéletek kapcsán kezdeményezte összbüntetési eljárás lefolytatását:
      a) a Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.B.37.494/2008/38. számú, 2010. március 1. napján kelt és jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés és 1 év közügyektől eltiltás (elkövetési idő: 2003. október 13.);
      b) a Szegedi Városi Bíróság 23.B.1280/2006/145. számú, 2009. június 18. napján kelt és a Csongrád Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Bf.901/2009/2. számú végzése folytán 2009. november 4. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés (elkövetési idő: 2004. május hónap, 2004. augusztus 4. napjától 2004. december 18. napjáig);
      c) a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.B.37.625/2009/6. számú, 2010. július 6. napján kelt és jogerős ítéletével kiszabott 1 év 10 hónap börtönbüntetés és 3 év közügyektől eltiltás (elkövetési idő: 2004. szeptember 16. napjától 2005. december 2. napjáig);
      d) a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 3.B.III.745/2009/17. számú, 2010. április 27. napján kelt és Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 26.Bf.III.7795/2010/10. számú határozata folytán 2010. október 26. napján jogerös ítéletével kiszabott 3 év és 3 hónap börtönbüntetés és 5 év közügyektől eltiltás (elkövetési idő: 2005. augusztus 23. napjától 2005. november 28. napjáig);
      e) a Budai Központi Kerületi Bíróság 3.B.XI.228/2007/77. számú, 2010. február 19. napján kelt és Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 28.Bf.XI.8008/2010/18. számú határozata folytán 2011. február 4. napján jogerös ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés és 2 év közügyektől eltiltás (elkövetési idő: 2005. július 10. napja);
      f) a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.B.VI-VII.20.813/2013/10. számú, 2013. november 27. napján kelt és Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.405/2014/5. számú határozata folytán 2015. január 28. napján jogerős ítéletével kiszabott 3 év és 6 hónap fegyházbüntetés és 4 év közügyektől eltiltás (elkövetési idő: 2009. szeptember hónap és 2009. december 10. napja közötti időszak).
      [4] A végzés megállapítása szerint az a) pontban megjelölt ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetést a Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.Bk.33.988/2010/2. számú, és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 25.Bfk.7683/2010/3. számú végzése folytán 2010. június 29. napján jogerős határozatával egyéb büntetésekkel már összbüntetésbe foglalta. A b), c), d) és e) pontokban megjelölt ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket pedig a Budai Központi kerületi Bíróság a 3.Bk.XI.577/2011/7. számú, és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 25.Bfk.XI.8582/2011/7. számú határozata folytán 2011. július 12. napján jogerőssé vált határozatával foglalta már összbüntetésbe. Az indítványozó összbüntetési indítványa így lényegében arra irányult, hogy a bíróság az f) pontban megjelölt ítéletét is foglalja a korábbi büntetéseivel összbüntetésbe.
      [5] Az elsőfokú végzésben a bíróság rögzítette, hogy vizsgálnia kellett, a konkrét ügyben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) rendelkezései alkalmazandók. Ezzel összefüggésben – az Abh1.-re és bírósági határozatokra hivatkozva – kifejtette a bíróság, hogy csak akkor van lehetősége a régi Btk. szabályait alkalmazni, ha valamennyi alapítélet 2013. július 1. napját megelőzően emelkedett jogerőre. Az alkalmazandó büntető törvény megállapításánál ugyanis – az indítványozó álláspontjával szemben – nem a bűncselekmények elkövetési ideje, hanem az ítéletek jogerőre emelkedése az irányadó. Mivel az f) pontban megjelölt ítélet 2013. július 1-jét követően emelkedett jogerőre, a bíróság az összbüntetésbe foglalásra a Btk. szabályait alkalmazta. Annak rendelkezései alapján pedig az összbüntetésbe foglalásra nem látott lehetőséget, ezért az indítványozó indítványát elutasította.
      [6] Utalt ugyanakkor az elsőfokú bíróság arra is, hogy az indítványozó büntetéseinek az indítvány szerinti összbüntetésbe foglalására a régi Btk. rendelkezéseinek az alkalmazásával sem lett volna lehetőség. A régi Btk. alapján ugyanis a legkorábbi ítélet jogerőre emelkedését megelőzően elkövetett bűncselekményeket tartalmazó ítéletek lettek volna összbüntetésbe foglalhatók. Az indítványozó esetében elsőként a b) pont szerinti ítélet emelkedett jogerőre 2009. november 4-én. Az f) pont szerinti, eddig még összbüntetésbe nem foglalt egyetlen cselekmény elkövetési ideje 2009. december 10., vagyis ahhoz képest későbbi időpontra esik.
      [7] Az elsőfokú határozat ellen az indítványozó fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék a fellebbezést 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzésében, tekintettel annak helyes indokaira, elutasította.
      [8] Ezt követően terjesztette elő az indítványozó alkotmányjogi panaszát, amelyben azt kifogásolta, hogy a bíróságok az esetében tartalmilag az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés alapján jártak el. Ennek következtében pedig az összbüntetésbe foglalásra a rá nézve hátrányosabb Btk. szabályait alkalmazták visszamenőleges hatállyal, a visszaható hatály tilalmát sértő módon. Ezért kérte az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a támadott bírósági határozatokat. Kérte tovább, hogy az Alkotmánybíróság intézkedjen a büntetése végrehajtásának a felfüggesztése iránt.

      [9] 2. Az Alkotmánybíróság felhívása nyomán az indítványozó beadványát az alábbiakkal egészítette ki.
      [10] A támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekez­dése, konkrétan pedig a jogbiztonság követelményrendszerébe tartozó kiszámíthatóság garanciájának, és a vissza­menőleges hatályú jogalkotás tilalmának a megsértése alapján kérte megállapítani.
      [11] Hivatkozott továbbá az indítványozó az Alkotmánybíróságnak az 1/2020. (I. 2.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.) tett megállapításaira, figyelemmel arra, hogy az alkotmányjogi panaszban kifogásolt másodfokú végzésben a bíróság kifejezetten felhívta az alkotmánybírósági határozattal megsemmisített 2/2019. Büntető jogegységi határozatot (a továbbiakban: BJE). Rámutatott arra is, hogy az Abh2. rendelkező részének 2. pontja elrendelte a BJE alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát, amely rendelkezés álláspontja szerint a jelen alkotmányjogi panasszal támadott jogerős összbüntetési határozatra is irányadó.
      II.

      [12] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
      III.

      [13] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően lefolytatta az indítvány befogadására irányuló eljárást. Annak eredményeként az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panaszindítvány megfelel az Abtv.-ben a befogadás körében az indítvánnyal szemben támasztott követelményeknek.
      [14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság döntését az indítványozó 2019. szeptember 20-án vette át, az alkotmányjogi panaszt 2019. november 15-én határidőben terjesztette elő.
      [15] Eleget tesz továbbá az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében a határozott kérelemmel összefüggésben rögzített feltételeknek, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [B) cikk (1) bekezdés], és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Meghatározza továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó konkrét bírósági határozatokat, okfejtést tartalmaz azok alaptörvény-ellenességéről, valamint kifejezett kérelmet fogalmaz meg a megsemmisítésükre.
      [16] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja továbbá az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
      [17] Az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasznak a bírói döntések közül csak a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező döntések ellen van helye {például 3090/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [22]; 3131/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3279/2017. (XI. 2.) AB végzés, Indokolás [7]; 3168/2018. (V. 18.) AB végzés, Indokolás [38]–[41]}. Az indítvány a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése vonatkozásában eleget tesz az Abtv. 27. §-ából fakadó feltételeknek, mivel jogerős összbüntetési határozat ellen irányul. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.Bpk.41.572/2018/17. számú végzése ugyanakkor a fenti feltételt nem teljesíti, így annak érdemi vizsgálatára a jelen alkotmányjogi panaszeljárásban nem volt lehetőség.
      [18] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A támadott döntést érintően továbbá az indítványozó alkotmányjogi panasz előterjesztésére jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy a megsemmisíteni kért bírósági határozat rá vonatkozó büntetőjogi szankciót rögzít, nyilvánvalóan érintett is.
      [19] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az is feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
      [20] A konkrét esetben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó által a visszaható hatály tilalmának megsértésével összefüggésben előadott aggályok felvetik a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét. Ezért az indítvány befogadása mellett döntött.
      [21] Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése értelmében az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjeszthet a teljes ülés elé. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben a hivatkozott rendelkezés alkalmazásával járt el.
      IV.

      [22] Az indítvány nem megalapozott.

      [23] 1. Az indítványozó kifogásait érintően az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy „[a] bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §) az Alaptörvény 28. cikkének érvényesülését szolgáló jogintézmény” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]}. Az Alaptörvény 28. cikke megköveteli, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék. „A 28. cikk szerint a jogszabály Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése a bíró számára nem csak jog, hanem kifejezett kötelesség: amennyiben a bíró a jogszabály szövegét az értelmezés segítségével az Alaptörvénnyel összhangban tudja alkalmazni, annyiban ennek megfelelően köteles eljárni.” {28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}
      [24] Az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]}. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság tehát akkor ad helyt, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás egyértelmű következménye valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme.
      [25] Jelen – az Abtv. 27. §-ára alapított – alkotmányjogi panaszeljárásban az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatta, hogy a konkrét bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás következtében megvalósult-e az indítványozót érintően az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a megsértése.

      [26] 2. A kifogásolt bírósági határozat Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata keretében az Alkotmánybíróság mindenekelőtt áttekintette az összbüntetés jogintézményét érintően a korábbi határozataiban tett és jelen alkotmánybírósági eljárásban is irányadó megállapításait.

      [27] 2.1. Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Btkátm. 3. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt – ex nunc hatállyal – megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés előírta, hogy „[h]a az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy a Btk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, a Btk. 93–96. §-át kell alkalmazni”.
      [28] Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben részletes indokolását adta annak, miért és miként jutott arra a megállapításra, hogy a Btkátm. 3. §-a kívül esik a korlátozott és kivételes esetek azon körén, amelyen belül a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás az Alkotmánybíróság gyakorlata és a jogállamiság alkotmányos garanciarendszere alapján általában megengedett. Ennek lényege szerint a jogbiztonság alkotmányos követelményéből fakadó elvek, így különösen a kiszámíthatóság és az előre láthatóság elvei azt kívánják meg, hogy az új vagy módosított jogszabályi rendelkezések alkalmazása – lehetőség szerint – a jövőre nézve legyen kötelező, és a szabály a keletkezését megelőzően létrejött tényeket és jogviszonyokat, valamint azok jogkövetkezményeit az érintettekre nézve hátrányosan ne szabályozhassa. Garanciát nyújtanak továbbá arra, hogy ezen főszabálytól csak indokolt esetben, módon és mértékben lehessen eltérni, tehát a visszaható hatályú szabályokat csak meghatározott keretek között engedik érvényesülni.
      [29] Az összbüntetés módosított szabályainak a bevezetését a jogalkotó nem bízta a jogalkalmazásra, hanem arról a Btkátm. 3. §-ával rendelkezett. Az Alkotmánybíróság vizsgálatában a Btkátm. 3. §-át érintően ugyanakkor nem csupán azt állapította meg, hogy az az érintett elítéltekre nézve hátrányos tartalmú, helyzetüket elnehezítő szabály, hanem azt is, hogy a rendelkezés alkalmazásáról a jogalkotó visszamenőleges hatállyal rendelkezett. Ezek összhatásaként pedig a Btkátm. 3. § a visszaható hatály tilalmával ellentétes szabályt rögzített, így helye volt az alaptörvény-ellenessége megállapításának (Abh1., Indokolás [63]–[67]).

      [30] 2.2. A 3360/2018. (XI. 28.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh3.) az Alkotmánybíróság az Abh1. rendelkező részében és indokolásában tett megállapításokat konkrét alkotmányjogi panasz eljárásban alkalmazta és tekintette irányadónak.
      [31] A határozat kiemelte: „Ahogyan arra az Alkotmánybíróság az Abh. [értsd: Abh1.] Indokolásának V. részében utalt, a Btkátm. 3. §-ának ex nunc hatályú megsemmisítése következtében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény […] 839. § (3) bekezdése alapján valamennyi olyan elítélt számára megnyílik a lehetőség az összbüntetésbe foglalással összefüggő indítvány (ismételt) előterjesztésére, akiknél a bíróság a megsemmisített rendelkezést alkalmazva korábban elutasította az összbüntetésbe foglalásra tett indítványt, illetőleg összbüntetést – ugyancsak a Btkátm. 3. §-ára figyelemmel – hivatalból nem állapított meg.” (Abh3., Indokolás [25])
      [32] Az Abh3.-ban megerősítette továbbá az Alkotmánybíróság, hogy „[a] Btkátm. 3. §-a szerinti alkalmazási szabály megsemmisítését követően az eljáró bíróságok a Btk. 2. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva hozhatnak döntést arról, hogy az adott összbüntetési eljárásban a régi Btk. vagy a Btk. összbüntetési szabályai tartalmaznak-e enyhébb rendelkezéseket az elítéltre nézve, és ezért az egyes esetekben melyik büntető törvény alkalmazandó.” (Abh3., Indokolás [26])
      [33] Ezen döntéshozatal az Alkotmánybíróság álláspontja szerint komplex értékelést követel meg, amelyre vonatkozóan az Abh3. indokolásának [30] bekezdése ad iránymutatást.
      [34] Konklúzióként foglalta össze végül a határozat, hogy az Abh1.-et „követően ezért a bíróságok valamennyi olyan összbüntetésbe foglalás során kötelesek lefolytatni a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálatot, amikor az összbüntetésbe foglalandó ítéletek között van olyan, amely alapjául szolgáló cselekmény elkövetési ideje a régi Btk. hatálya idejére esik, feltéve hogy az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az adott esetben fennállnak. Az új Btk. összbüntetési szabályai pedig a Btk. 2. §-a értelmében csak olyan esetben alkalmazhatók mérlegelés nélkül, ha az összbüntetésbe foglalással érintett valamennyi ítélet alapjául szolgáló cselekmény elkövetésére a Btk. hatályba lépését követően került sor.” (Abh3., Indokolás [32])

      [35] 2.3. A szintén összbüntetéssel kapcsolatos kérdéseket vizsgáló, és az Abh1. indokolásán alapuló 3168/2019. (VII. 10.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh4.) az Alkotmánybíróság utalt rá, hogy az összbüntetés jogi természetét az Abh1.-ben részletesen elemezte (Indokolás [22]–[37]). A döntés értelmezése szerint az összbüntetés sajátos jogintézmény, valójában olyan büntetéskiszabás, amely felülírja a jogerős ítéletek jogkövetkezményekkel kapcsolatos rendelkezéseit, és megállapítja a letöltendő szabadságvesztés mértékét anélkül, hogy a terhelt bűnösségéről maga döntést tartalmazna (Abh4., Indokolás [23]). Az összbüntetési szabályok alkalmazását a Btkátm. 3. §-a szabályozta, méghozzá olyan módon, hogy a hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekhez – vagyis a hatályba lépését megelőzően jogerőre emelkedett ítéletekhez – fűzött új, a korábban hatályos szabályozáshoz képest eltérő jogkövetkezményt. Meghatározta ugyanis az ebbe a körbe eső ítéletekben kiszabott szabadságvesztés büntetések esetén az összbüntetés tartamának a megállapítására irányadó szabályt. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ezért a Btkátm. 3. § tartalmilag visszaható hatályúnak minősült. A régi Btk. és a Btk. kapcsolódó szabályait összevetve továbbá az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés az érintett jogalanyokra nézve szigorúbb, a jogalanyok helyzetét elnehezítő tartalmú (Abh4., Indokolás [28]).

      [36] 2.4. A fenti előzményeket követően, az Abh2. alapjául szolgáló alkotmánybírósági eljárásban végezte el a testület a BJE Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálatát. Annak eredményeként pedig arra a következtetésre jutott, hogy a BJE sérti mind az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, mind pedig az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeket, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2019. június 25. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette.
      [37] Az Abh2. értelmében a BJE rendelkező része azért nem áll összhangban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, mert az abban foglalt értelmezés nem felel meg a visszaható hatály tilalmából fakadóan az összbüntetési szabályok kapcsán az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtett követelményeknek.
      [38] „Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban [értsd: Abh1.] a Btkátm. 3. §-át érintően nem csupán azt állapította meg, hogy az az érintett elítéltekre nézve hátrányos tartalmú, helyzetüket elnehezítő szabályt tartalmazott, hanem egyúttal azt is, hogy alkalmazásáról a jogalkotó visszamenőleges hatállyal rendelkezett. Az Abh.-ban [értsd: Abh1.] az Alkotmánybíróság a Btk. 93–96. §-aira vonatkozóan nem vont le közvetlen következtetést. Ám annak eredményeként, hogy a Btkátm. 3. §-a csupán alkalmazási szabály volt, amely a Btk. 93–96. §-ok alkalmazásáról rendelkezett, az Alkotmánybíróság a visszaható hatály tilalmának a megsértését a Btk. 93–96. §-ok tartalmi vizsgálata alapján állapította meg. Ennek következtében a Btkátm. megsemmisített 3. §-át érintően levont következtetéseket az Alkotmánybíróság a Btk. 93–96. §-aiban rögzített összbüntetési szabályokra is irányadónak tekintette.” (Abh2., Indokolás [52])
      [39] Rögzítette továbbá az Alkotmánybíróság, hogy „[ö]sszbüntetésbe foglalni csak jogerős ítéleteket lehet. Az ítéletek jogerőre emelkedése ténykérdés. Az összbüntetésbe foglalás lehetősége ugyan valóban az időrendben második jogerős ítélettel nyílik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az időrendben első ítélet büntetőjogi jogkövetkezményt meghatározó rendelkezését az összbüntetés ne foglalná magába, ne írná felül. Az összbüntetés így ugyanolyan hatást gyakorol az időrendben elsőként jogerős ítéletre, mint az összbüntetéssel érintett több jogerős ítéletre. Ebből következően a visszaható hatály tilalmának a tiszteletben tartása szempontjából az időrendben elsőként hozott ítélet meghatározó.” (Abh2., Indokolás [55])
      [40] Mivel a BJE rendelkező része ezen szempontokkal ellentétes iránymutatást tartalmazott a jogalkalmazás számára, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a BJE sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.
      [41] Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat keretében rögzítette a határozat az alábbiakat is.
      [42] „Az összbüntetés szabályait a jogalkotó hagyományosan a büntető törvénykönyv általános részében helyezi el. Ennek megfelelően az összbüntetést a Btk. hatályosan is a 93–96. §-okban, a büntetés kiszabására irányadó rendelkezéseket összefoglaló IX. Fejezetben szabályozza.
      A Btk. szabályainak az időbeli hatályát maga a törvény határozza meg. A Btk. 2. § (1) bekezdése értelmében a bűncselekményt – a törvényben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.
      A törvényhez fűzött jogalkotói indokolás értelmében a Btk. felhívott rendelkezése – a hatályos joggal egye­zően – általános szabályként azt írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. A nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvekből következik, hogy az új bűncselekményt megállapító, illetve az elbírálást szigorító büntetőtörvénynek nem lehet visszaható ereje. A törvény a visszaható hatály tilalma alól két kivételt határoz meg: a később hatályba lépett enyhébb szabályozást, illetve – bizonyos esetekben – a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények ­körét.
      Sem a jogszabály szövegéből, sem az ahhoz fűzött jogalkotói indokolásból nem vezethető le kivételszabály a bűncselekmény elbírálása körében irányadó anyagi jogi szabályok körét érintően.” (Abh2., Indokolás
      [59]–[62])

      [43] Az Alkotmánybíróság szerint továbbá „egyértelmű, hogy az összbüntetés anyagi jogi szabály, és az összbüntetés megállapítása az ítélkező bíró feladata, függetlenül attól, hogy arra az alapeljárásban vagy utóbb, különleges eljárásban kerül sor. Anyagi jogi szabály alkalmazásakor pedig az ítélkező bírónak a Btk. 2. §-a alapján kell eljárni. Azt, hogy a Btk. 2. §-át mikor nem kell alkalmazni, maga a törvény egyértelműen és taxatíve rögzíti. A kivételszabályokat ugyanis a jogalkotó a Btk. 2. § (2)–(3) bekezdéseiben pontosan meghatározta. Minden olyan esetben, amelyre nem irányadóak ezek a kivételszabályok, a Btk. 2. § (1) bekezdése szerinti főszabály az irányadó és az alkalmazandó a jogalkotó szándéka szerint. […]
      A Kúria a BJE rendelkező részében foglalt megállapítással lényegében egy új kivételszabályt, vagyis jogot alkotott, amellyel a Btk. 2. § (1) bekezdése szerinti főszabály alkalmazását az összbüntetéssel összefüggő egyes esetekben kizárta.” (Abh2., Indokolás [64]–[65])
      [44] Ezért az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben megállapította, hogy a BJE meghozatalakor a Kúria túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit, és elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét, ami az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének a sérelmét eredményezte.

      [45] 3. Az indítványban kifogásolt bírósági határozat alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonságból fakadó visszaható hatály tilalma alapján vizsgálta meg. Annak során különösen irányadónak tekintette az Abh1., az Abh2., az Abh3. és az Abh4. megállapításait.

      [46] 3.1. A jogállamiság klauzulából kiolvasható jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság következetes felfogása szerint azt jelenti, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek és a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzanak {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 65–66; újabb gyakorlatból: 38/2012. AB határozat, Indokolás [84] és 3106/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [8]}. A jogbiztonság teremti meg a lehetőséget a jogalanyoknak arra, hogy magatartásukat ténylegesen a jog előírásaihoz tudják igazítani {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [58]}. „A jogi normák előreláthatóságának és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg jogkövetkezményeket: nem rögzíthet kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” {Abh1., Indokolás [50]; 33/2019. (XI. 27.) AB határozat, Indokolás [39]}
      [47] Ezen követelmény érvényesülése az indítványozó esetében az alábbiakra tekintettel volt vizsgálható. Az indítványozó az alapítéletekkel elbírált cselekményeket kivétel nélkül a Btk. hatályba lépése, azaz 2013. július 1. előtt követte el.
      [48] A kifogásolt elsőfokú végzés megállapítása szerint a fenti a) pontban megjelölt ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetést a Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.Bk.33.988/2010/2. számú, és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 25.Bfk.7683/2010/3. számú végzése folytán 2010. június 29. napján jogerős határozatával egyéb büntetésekkel már összbüntetésbe foglalta. A b), c), d) és e) pontokban megjelölt ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés büntetéseket pedig a Budai Központi kerületi Bíróság a 3.Bk.XI.577/2011/7. számú, és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 25.Bfk.XI.8582/2011/7. számú határozata folytán 2011. július 12. napján jogerössé vált határozatával foglalta már összbüntetésbe. A jelen indítvány alapjául szolgáló összbüntetési indítvány így lényegében arra irányult, hogy a bíróság az első öt ítélet mellett a hatodik ítéletet is foglalja összbüntetésbe.
      [49] Az elsőfokú bíróság az összbüntetési eljárásban erre nem látott lehetőséget, és az összbüntetési indítványt elutasította. A bíróság az összbüntetés lehetőségét a Btk. szabályai alapján vizsgálta, tekintettel arra, hogy a fenti f) pontban megjelölt ítélet 2013. július 1-jét követően emelkedett jogerőre. Ezt a megközelítést a másodfokú bíróság is helyesnek ítélte, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

      [50] 3.2. A kifogásolt bírósági végzés kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem áll összhangban az összbüntetés jogintézményével összefüggésben kialakított alkotmánybírósági gyakorlattal.
      [51] Az indítványozó összbüntetési indítványa alapján eljáró bíróságok ugyanis a kifogásolt végzések tanúsága szerint nem ezen gyakorlattal összhangban folytatták le a Btk. 2. §-a értelmében annak a vizsgálatát, hogy a bűncselekményt az elkövetése vagy az elbírálása idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni, holott az indítványozó által elkövetett és az alapítéletek alapjául szolgáló valamennyi bűncselekmény elkövetési ideje 2013. július 1. előtti. Ezzel szemben az eljáró bíróságok tartalmilag a Btkátm. megsemmisített 3. §-ának megfelelő vizsgálatot folytattak, és annak eredményeként jutottak arra a következtetésre, hogy az indítványozó esetében nincs helye a régi Btk. összbüntetési szabályai alkalmazásának.
      [52] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy „[a]z alkotmányos büntetőjognak az Alaptörvény rendelkezéseiből fakadó komplex követelményrendszere, a jogállamiság és a jogbiztonság érvényesülésének kritériumai, köztük különösen a visszaható hatály tilalma nem csupán irányt mutatnak, de határokat is szabnak a jogalkotói és a jogalkalmazói tevékenységnek {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [74]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint továbbá a contra legem bírói jogértelmezés felveti „a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének sérelmét is. A jogállamiság elvéből, követelményéből az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás.” {3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]; de ugyanígy: 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [52]}
      [53] A fentieket alapul véve az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben megállapította, hogy a megsemmisített jogszabályhely tartalmával egyező bírói gyakorlat alapján hozott, és egyúttal az Alkotmánybíróság – bíróságokra is kötelező – határozataival, az azokból fakadó követelményekkel összhangban nem álló bírósági határozat ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményekkel.

      [54] 3.3. Az egyedi ügyben alkalmazandó jogkövetkezmény mérlegelése során ugyanakkor az Alkotmánybíróság figyelemmel volt az alábbiakra is.
      [55] A jelen – az Abtv. 27. §-ára alapított – alkotmányjogi panaszeljárásban az Alkotmánybíróság vizsgálata arra irányult, hogy a konkrét bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás következtében megvalósult-e az indítványozót érintően az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a megsértése. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak ugyanis az Alkotmánybíróság akkor ad helyt, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás egyértelmű következménye valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme.
      [56] A konkrét ügy egyedi körülményeit megvizsgálva az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg: annak ellenére, hogy a bíróságok nem a jogbiztonságból és a visszaható hatály tilalmából fakadó követelmények alapján állapították meg az alapítéletek összbüntetésbe foglalására irányadó szabályokat, következtetésük mégsem eredményezett az indítványozó esetében alapjogi sérelmet.
      [57] Ahogyan arra ugyanis az elsőfokú bíróság a végzésében utalt, az indítványozó összbüntetési indítványában foglalt kérelem a régi Btk. rendelkezéseinek az alkalmazásával sem lett volna teljesíthető. A régi Btk. alapján ugyanis az összbüntetéssel érintett ítéletek közül a legkorábbi ítélet jogerőre emelkedését megelőzően elkövetett bűncselekményeket tartalmazó ítéletek lettek volna összbüntetésbe foglalhatók. Az indítványozó esetében elsőként a b) pont szerinti ítélet emelkedett jogerőre 2009. november 4-én. Az f) pont szerinti, eddig még összbüntetésbe nem foglalt cselekmény elkövetési ideje 2009. szeptember hónap és 2009. december 10. napja közötti időszak. Így az elkövetés időpontja 2009. november 4-hez képest későbbi időpontra esik.
      [58] A bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás tehát a konkrét esetben nem eredményezte az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét. Ezért az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 29.Bpkf.10017/2019/4. számú végzése megsemmisítését nem tartotta indokoltnak. Ezen jogkövetkezmény mérlegelése során figyelemmel volt az Alkotmánybíróság arra is, hogy a támadott bírósági határozat megsemmisítése más eljárási alapelveknek (különösen az eljárás észszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő követelménynek) a csorbítását és ezzel az indítványozó jogainak az indokolatlan korlátozását eredményezné.
      [59] Utal rá az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó elítéléseivel kapcsolatos összbüntetésbe foglalásról szóló korábbi, az indítványozó által nem kifogásolt bírósági határozatok Alaptörvénnyel való összhangját az Abtv. 51. §-a szerinti indítványhoz kötöttség követelményére és a határozott kérelem Abtv. 52. §-ában foglalt feltételeire figyelemmel a jelen alkotmánybírósági eljárásban nem vizsgálhatta.

      [60] 4. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította. Az indítvány elutasítására tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálta érdemben az indítványozó azon kérelmét, amelyben az Alkotmánybíróság intézkedését kezdeményezte a büntetése végrehajtásának a felfüggesztése iránt.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Czine Ágnes

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Juhász Miklós

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Horváth Attila

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Sulyok Tamás

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/29/2019
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 29.Bpkf.10017/2019/4 of the Budapest-Capital Regional Court (merger of sentences)
          Number of the Decision:
          .
          3327/2020. (VIII. 5.)
          Date of the decision:
          .
          07/14/2020
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the judgement of the Budapest-Capital Regional Court in the subject matter of the merger of sentences. In the case which gave rise to the constitutional complaint, the petitioner's request for the merger of sentences was rejected by the proceeding courts as one of the judgements became final after the entry into force of the new Criminal Code. According to the petitioner, the proceeding courts acted in accordance with the content of one of the already annulled provisions of the Act on the transitional provisions related to the entry into force of the Criminal Code in force, which is a procedure contrary to the case law of the Constitutional Court, as it violates the prohibition of the retroactive application of the law. In its decision, the Constitutional Court found that despite the fact that the courts had not established the rules governing the merger of sentences concerning the basic judgements on the basis of the requirements arising from legal certainty and the prohibition of retroactivity, their conclusion in the specific case did not violate fundamental rights. As the court of first instance pointed out in its ruling, the petitioner's request for the merger of sentences could not have been complied with by applying the provisions of the Criminal Code previously in force, because on the basis of those rules, – from among the judgements affected by the merger of sentences – the judgements containing the criminal offences committed before the earliest judgement becoming final would have been included in the merger of sentences. Thus, in the specific case, the court's interpretation and application of the law did not result in a violation of the petitioner's right guaranteed in the Fundamental Law, therefore the Constitutional Court did not consider it justified to annul the challenged ruling, and it rejected the constitutional complaint.
          .
          .