A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.22.493/2017/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.22.493/2017/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel a végzés véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésével, R) cikkének (2) bekezdésével, II. cikkével., XV. cikkének (2) bekezdésével, a XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdésével, valamint a 26. cikkének (1) bekezdésével.
[2] 1. A benyújtott bírósági határozatok alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] 1.1. Az indítványozó többször módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az általa az alperes lízingtársasággal 2008. július 11. napján kötött lízingszerződés létre sem jött a felek közötti konszenzus hiánya miatt. Az indítványozó jogkövetkezményként 473 878 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén. Másodlagosan a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte az indítványozó a bíróságtól, részben jogszabályba ütközés okán, részben azért, mert a szerződés lényeges elemeket nem tartalmazott, ezért túlfizetés címén 473 878 Ft megfizetésére kérte kötelezni a lízingcéget.
[4] A Szegedi Törvényszék a per tárgyát képező szerződést érvényessé nyilvánította, megállapította az éves induló ügyleti kamat mértékét, megállapította az üzletszabályzat egyes pontjainak érvénytelenségét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[5] 1.2. A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az eljárási illeték összegét felemelte, mellőzte az üzletszabályzat egyes pontjai érvénytelenségének megállapítását, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] 1.3. Az indítványozó kérelme alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2018. november 15-én hozott Pfv.V.22.493/2017/6. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. A Kúria végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi elemei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely konkrét megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a határozat megváltoztatását a fél milyen okból kívánja. Ezen együttes feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha a jogszabályhely megjelölésén túl a jogszabálysértést tartalmilag körülírja és indokait ismerteti. A Kúria megállapítása szerint az indítványozó az elsődleges felülvizsgálati kérelemhez kapcsolódóan nem jelölte meg azokat az adekvát eljárásjogi jogszabályhelyeket, amelyeket álláspontja szerint a jogerős ítélet sért, továbbá a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 275. § (2) bekezdésében szabályozott kötelező hatályon kívül helyezési okot sem észlelt, így a végzés szerint az elsődleges felülvizsgálati kérelem nem felel meg a kötelező alakszerűségi feltételeknek.
[7] A Kúria a másodlagos felülvizsgálati kérelmet illetően a régi Pp. 3. § (2) bekezdése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kereseti kérelem ténylegesen nem megállapításra, hanem a szerződés létre nem jöttére hivatkozással a befizetett összeg egy részének visszafizetésére irányul, ezért az indítványozó által kért megállapítás nem tekinthető önálló igénynek, hanem az csupán a pénzkövetelés, a marasztalásra irányuló kereset jogcímét képezi. Ennek megfelelően a Kúria megítélése szerint valódi tárgyi keresethalmazat nem áll fenn, a szerződéses érték és a marasztalás összege nem adódik össze, és a perérték meghatározásának a régi Pp. 25. § (3) bekezdésébe foglalt szabálya nem alkalmazható. A végzés szerint a felülvizsgálati pertárgyérték megállapítása során azt az összeget kell irányadónak tekinteni, amelyhez az alkalmazni kért jogkövetkezmény alapján a fél az állítása szerint hozzájuthat, illetve amely alól – tartozása részbeni fennmaradása esetében – mentesül. Mivel ez az összeg a végzésben foglaltak szerint, az indítványozó által előadottakat figyelembe véve 437 878 Ft, az ügy nem tartozik az értékhatár alóli kivételek körébe sem. Mindezekre tekintettel a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a régi Pp. 271. § (2) bekezdése, a 273. § (1) bekezdése, és a 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján hivatalból elutasította.
[8] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában elsődlegesen az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdésére és a XXVIII. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, míg az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésével, R) cikkének (2) bekezdésével, II. cikkével, valamint a 26. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy ez utóbbi rendelkezések megsértése nem önmagukban, hanem együttesen okozták az alapjogsérelmet.
[9] 2.1. Az indítványozó a pertörténetet illetően indokoltnak tartotta kiemelni, hogy a Kúria 2018. június 19. napján kelt – hiányos számú – végzésével tárgyalást tűzött ki a felülvizsgálat tárgyában 2018. november 22. napjára, majd a tárgyalás előtt három nappal 2018. november 19. napján a támadott végzésében hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelmet. Az indítványozó szerint a Kúria az elutasítást elsődlegesen arra a „fiktív” tényre építette, hogy az indítványozó nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyeket és nem adta elő az erre vonatkozó jogi álláspontját. A valóság az indítványozó szerint ezzel ellentétben az, hogy a felülvizsgálati kérelem utolsó oldalán szerepelnek a megsértett jogszabályok – egyebek mellett az Alaptörvény és a régi Pp. egyes rendelkezései – és a kérelem II. fejezete érdemi jogi érvelést is tartalmaz. Ugyancsak iratellenes és a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az indítványozó szerint az, hogy a Kúria arra a megállapításra jutott, miszerint az eljárás egy 473 878 Ft alperes általi megfizetésére irányuló per lett volna, amelynek csupán az indokolását képezi a szerződés létre nem jöttének megállapítása. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hangsúlyozta, hogy jogalap nélküli gazdagodásra irányuló külön kereseti kérelmet nem terjesztett elő, az indítványozó elsődleges kereseti kérelme a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányult. Sérelmezte az indítványozó azt is, hogy a Kúria önkényesen mérsékelte a pertárgy értékét kizárólag a jogalap nélküli gazdagodás körében előadott 473 878 Ft-ra, miközben az indítványozónak „mindvégig 5.325.569,- forint alapján állt fenn az illetékfizetési kötelezettsége.”
[10] Állította az indítványozó, hogy tudomása van arról, miszerint a Kúria – arra tekintettel, hogy a kezdeményező a pénzügyi szolgáltató volt – számos olyan esetben viszont lefolytatta a felülvizsgálati eljárást a régi Pp. 271. § (2) bekezdése alapján, amikor a pertárgy értéke úgyszintén nem érte el a hárommillió forintot, valamint a per – szemben az indítványozó ügyével – valóban marasztalásra irányult.
[11] Mindezek alapján az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga akkor, amikor az iratellenes és contra legem jogalkalmazás révén a Kúria a felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította, továbbá a diszkrimináció tilalma is, mivel a Kúria a bíróság jogerős határozatának felülvizsgálhatósága szempontjából nyilvánvalóan megkülönböztette a fogyasztókat a pénzügyi szolgáltatókkal szemben.
[12] 2.2. Az indítványozó panaszának kiegészítésében az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozva kifejtette: nem azt kifogásolja, hogy a jogalkotó a jogorvoslat szempontjából korlátok közé szorította, hiszen a felülvizsgálati kérelmét az indítványozó ugyan előterjeszthette, azonban a Kúria contra legem jogértelmezés okán az eljárást nem folytatta le, pedig az indítványozóval szemben – megítélése szerint – a régi Pp. 271. § (2) bekezdésébe foglalt kizáró okok nem állnak fenn. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria nem mérlegelheti, hogy egy eljárásjogi szabály cogens rendelkezését alkalmazza-e, vagy sem, ráadásul a korábban kifejtettek szerint diszkriminatív is a Kúria eljárása. Az indítványozó szerint egy ilyen konkrét ügy már az Alkotmánybíróság előtt is van, ahogyan legalább három, a fogyasztó kérelmét elutasító végzés ellen benyújtott, a jelen ügyhöz hasonló, ügyszám szerint megjelölt alkotmányjogi panasz is.
[13] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz felvesse a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést tartalmazzon. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását.
[14] 3.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2018. december 18. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt 2019. január 17-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, az Alaptörvényben biztosított joga sérelmének lényegét és kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntés megsemmisítésére. Az indítványozó a bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Ugyanakkor az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdése, valamint a 26. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz nem alapítható, ahogyan az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére is csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[15] Megállapította továbbá az Alkotmánybíróság azt is, hogy az indítvány az Alaptörvény II. cikkére vonatkozóan értékelhető indokolást nem tartalmaz, míg a XV. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos érvelése tartalmilag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra vonatkozik.
[16] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeit.
[17] 3.2. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzésével megfosztotta a felülvizsgálati eljárás lehetőségétől, ezáltal a támadott döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát.
[18] Az Alkotmánybíróság a 3025/2016. (II. 23.) AB határozata indokolásának [24] bekezdésében megerősítette azt a töretlen gyakorlatát, amely szerint „az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti […]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe”. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmét az érdemi felülvizsgálati eljárás – a kúriai jogértelmezés miatt bekövetkezett – elmaradása miatt látta megalapozottnak. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatát figyelembe véve ugyanakkor megállapítható, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmét a felülvizsgálati eljárás esetleges elmaradása, a felülvizsgálati kérelem nem érdemben történő elutasítása – érdemi összefüggés hiányában – nem alapozza meg {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}.
[19] 3.3. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmére is, miszerint a Kúria contra legem jogértelmezéssel megtagadta a felülvizsgálati kérelme érdemi elbírálását. Indítványozói állítás szerint továbbá a Kúria csak a fogyasztók esetében értelmezi az indítványozó által vitatott módon a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyi szolgáltatók esetében nem, és ennek bizonyítására megjelölt egy konkrét ügyet, amely IV/238/2019. szám alatt van folyamatban az Alkotmánybíróságon.
[20] Jelen ügyben a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmének elutasítását – egyebek mellett – a következők szerint indokolta: „A Kúria a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelmét a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint értelmezte, és megállapította, hogy ténylegesen nem megállapításra, hanem a szerződés létre nem jöttére hivatkozással a befizetett összeg egy részének visszafizetésére irányul. A felperes által kért megállapítás erre tekintettel nem tekinthető önálló igénynek, hanem csupán a pénzkövetelés, a marasztalásra irányuló kereset jogcímét képezi. Ennek megfelelően valódi tárgyi keresethalmazat nem áll fenn, a szerződéses érték és a marasztalás összege nem adódik össze, és a perérték meghatározásának a Pp. 25. § (3) bekezdésében írt szabálya nem alkalmazható. A felülvizsgálati pertárgyérték megállapítása során azt az összeget kell irányadónak tekinteni, amelyhez az alkalmazni kért jogkövetkezmény alapján a fél az állítása szerint hozzájuthat, illetve amely alól – tartozása részbeni fennmaradása esetében – mentesül (Gfv.VII.30.410/2017/2., Gfv.VII.30.283/2017/2.). Ez az összeg – a felperes által előadottak szerint – 473. 878 forint.”
[21] A 3199/2019. (VII. 16.) AB végzésben rögzített elvi álláspontját fenntartva az Alkotmánybíróság megerősíti, hogy a jelen ügyben is a(z összegszerű) marasztalás előfeltétele a jogalap vizsgálata. Az eljárásjogi dogmatikai tételek szerint is a marasztalási kereset esetében a marasztalás jogalapjának megállapítása iránti kérelem, még ha a jogalap tekintetében vagylagos vagy eshetőleges is, nem hoz létre valódi keresethalmazatot, tehát nincs egy önálló megállapítási kereseti kérelem, amelyre vonatkozhatna a régi Pp. 271. § (2) bekezdésében a megállapítási keresetekre vonatkozó kivételes szabály. A tárgybeli ügyben a szerződés létre nem jötte vagy érvénytelensége megállapítása, a marasztalás előfeltételeként a jogalap vizsgálatát jelenti.
[22] Rámutat továbbá az Alkotmánybíróság arra is, hogy amennyiben az egységes joggyakorlat kialakítása azt indokolná, arra irányuló indítvány esetén – az Alaptörvény 25. cikkének (2) bekezdése alapján – a jogegységi határozat meghozatala a Kúria hatáskörébe tartozik.
[23] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria jogértelmezését kifogásolta és kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a támadott felülvizsgálati ítéletet az indítványozó számára kedvező jogértelmezéssel – ideértve a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték megállapítását is – törvényességi indokok alapján semmisítse meg.
[24] Az Alkotmánybíróság már több ügyben kimondta, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi – vélt vagy valós – jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható {lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]}.
[25] Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza továbbá, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[26] Az indítványozó a fentiekben kifejtettek szerint, a támadott bírói döntésekkel kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[27] Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § és 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |