A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.38.115/2018/3., Kfv.IV.38.116/2018/6. és Kfv.IV.38.117/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Dr. Vázsonyi Miklós indítványozó (az indítványra okot adó ügyekben felperes) – kiegészített indítványában – önkormányzati ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított három perében született bírósági döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján.
[2] Utalt arra, hogy mindhárom ügy azonos, így összevontan, egyetlen alkotmányjogi panaszban támadja őket. A három ügyben három ingatlan adásvételét illetően elővásárlási jog gyakorlásáról szóló, azonos nyilatkozatot tett; nyilatkozatait a helyi földbizottsághoz állásfoglalás kiadására nem továbbították. A bírósági felülvizsgálat tárgya mindhárom ügyben a földbizottság állásfoglalása ellen benyújtott kifogást elbíráló határozat volt.
[3] Az alkotmányjogi panasz szerint
– a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.654/2017/12. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 11.Kf.650.148/2018/9. számú ítélete, a Kúria Kfv.IV.38.115/2018/3. számú ítélete,
– a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.679/2017/11. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 11.Kf.650.153/2018/9. számú ítélete, a Kúria Kfv.IV.38.116/2018/6. számú ítélete,
– a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.655/2017/10. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 11.Kf.650.152/2018/9. számú ítélete, a Kúria Kfv.IV.38.117/2018/5. számú ítélete
sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését, vagyis a jogorvoslathoz való alapvető jogot, a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapvető jogot [XXIV. cikk (1) bekezdés], valamint a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot [XXVIII. cikk (1) bekezdés].
[4] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság az ügyeket összevontan kezelje. Az Alkotmánybíróság tárgyi összefüggés miatt az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján az ügyeket egyesítette.
[5] 1.1. Az indítványra okot adó, termőföld adásvételével kapcsolatban indult ügyekben alkalmazott, a mező- és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 24. §-a szerint a hatóság megkeresi a helyi földbizottságot, amely az adásvételi szerződés megkötését megtagadó vagy a jóváhagyást megadó állásfoglalást bocsáthat ki. A Földforgalmi tv.-nyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 103/A. § (1) és a Földforgalmi tv. 68. § (5) bekezdése szerint a bizottság állásfoglalásával szemben az eladó, a vevő, illetve a határidőben elfogadó nyilatkozatot tevő elővásárlásra jogosult kifogást terjeszthet elő a települési önkormányzat képviselő-testületénél. E hatáskörében a Fétv. 103/A. § (2) bekezdése szerint a képviselő-testület megváltoztatja a kifogással érintett állásfoglalást, ha annak kiadására a Földforgalmi tv. 23–25. §-a megsértésével került sor, egyébként a kifogást elutasítja.
[6] Az indítványra okot adó ügyekben a bírói döntésekben megállapítottak szerint magánszemélyek adásvételi szerződést kötöttek termőföld tulajdonjogának megszerzésére. Mindhárom ügyben a szerződésnek a Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában történő kifüggesztésének tartama alatt az indítványozó elfogadó jognyilatkozatot tett, amelyben a Földforgalmi tv. 13. §-ára utalással kijelentette, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés (vagy, ha a birtokba lépés később következik be, akkor annak) időpontjától számított 5 évig a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével más célra nem hasznosítja; ha a föld harmadik személy használatában van, akkor a fennálló földhasználati jogviszonyt nem hosszabbítja meg, továbbá nyilatkozott arról is, hogy a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 21. § (3) bekezdésében és a 21. § (3a) bekezdés a) pontjában foglaltak kivételével a földet más célra nem hasznosítja.
[7] A nyilatkozaton az indítványozó aláírása előtt szerepelt a tanúk aláírása és azonosító adatai. A nyilatkozattétel dátumát az okiraton nem tüntették fel. A jegyző mindhárom ügyben az elővásárlási jognyilatkozatot és az adásvételi szerződést megküldte a Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: mezőgazdasági igazgatási szerv) részére, amely megállapította, hogy az indítványozó elővásárlási jognyilatkozata nem felel meg a Földforgalmi tv.-ben írt feltételeknek, mert a Földforgalmi tv. 13. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot az indítványozó kibővítette a Tfvt. rendelkezéseire történő utalással és mivel a Földforgalmi tv. 13. § (3) bekezdése meghatározza, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában mely tevékenységek nem minősülnek más célú hasznosításnak, a Tfvt. megjelölt rendelkezései nem tartoznak ezen kivételek alá.
[8] A mezőgazdasági igazgatási szerv észlelése szerint ezen túlmenően az elfogadó jognyilatkozat egyik esetben sem tartalmazza a keltezés pontos idejét; a nyilatkozat keltezésének ismeretében állapítható csak meg utólag, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat tanúi az adott időpontban tanúzási képességgel rendelkeztek-e vagy sem. Az okirat a nyilatkozatok megtételének sorrendjét illetően sem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirat formai követelményeinek, mivel a tanúk aláírása megelőzi a nyilatkozattevő aláírását.
[9] Ezen hiányosságok alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdése alapján úgy tekintette, hogy az indítványozó elővásárlási jogát egyik esetben sem gyakorolta, ezért csak a szerződés szerinti vevők tekintetében kereste meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Megyei Igazgatóságát (a helyi földbizottság), amely állásfoglalásában mindhárom ügyben a szerződés szerinti vevők tulajdonszerzését támogatta.
[10] Az indítványozó mindhárom állásfoglalással szemben kifogást terjesztett elő a képviselő-testülethez, amelyet az elutasított. Döntését azzal indokolta, hogy a Földforgalmi tv. 25. § (1) bekezdése szerint a helyi földbizottság a 24. § (2) bekezdése szerinti értékelést a jegyzékben szereplő elővásárlásra jogosultak, valamint a szerződés szerinti vevő vonatkozásában kell hogy elvégezze.
[11] A határozatok felülvizsgálata iránt az indítványozó által előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság mindhárom ügyben ítéletével elutasította. Indokolásában kimondta, hogy amennyiben a mezőgazdasági igazgatási szerv eljárása során a Földforgalmi tv. 23. § (4) bekezdés szerinti akadályt észlel, jegyzék készítésének mellőzésével köteles a földbizottságot megkeresni az állásfoglalás beszerzése céljából. [E szabály értelmében a mezőgazdasági igazgatási szerv nem készít az elővásárlásra jogosultak rangsoráról szóló jegyzéket, ha megállapítja, hogy a hirdetményi úton közölt adásvételi szerződésre beérkezett valamennyi elfogadó jognyilatkozat hiányos vagy valótlan tartalmú, és ezáltal egyik sem felel meg a törvény a 23. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételeknek.] A mezőgazdasági igazgatási szerv nem készített jegyzéket az indítványozóról, így a helyi földbizottság az indítványozó tulajdonszerzése vonatkozásában állásfoglalást nem tehetett. A bíróság hangsúlyozta, hogy a helyi földbizottság kizárólag a mezőgazdasági igazgatási szerv megkeresésében szereplő szerződéses vevő és az elővásárlásra jogosultak rangsoráról szóló jegyzékben szereplő személyek tulajdonszerzését véleményezheti, az állásfoglalásának körét nem terjesztheti ki a szerződésben, illetve a jegyzéken nem szereplő személyekre.
[12] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom ügyben helybenhagyta. A Kúria a törvényszék ítéletét mindhárom ügyben hatályában fenntartotta.
[13] 1.2. Az alkotmányjogi panasz a felhívott alapvető jogok (tisztességes hatósági eljáráshoz, tisztességes bírósági tárgyaláshoz, jogorvoslathoz való jog) sérelmét a lényege szerint abban látja, hogy „a jogorvoslathoz fűződő alapjog hatékony érvényesüléséhez nem elegendő pusztán a jogorvoslati lehetőség tényére utalni (pl. egy később indítható eljárásbeli jogorvoslati lehetőségként), hanem ügydöntő fontosságú lehet a jogorvoslati lehetőség időzítése, és adott időpontbeli érvényesíthetősége. A jogorvoslati jog idődimenziótól való megfosztása történt a felperes ügyeiben. A rendes bíróságok csak egy később igénybe vehető jogorvoslati jog tényére utaltak, de elmulasztották felismerni, hogy a jogorvoslat érvényesítésének időszerűsége is ügydöntő lehet, mivel az eljárás egyéb sajátosságai következtében a felperes jogos érdekét sérti, hogy jogorvoslati lehetőséggel nem az eljárás aktuális szakaszában, hanem csak később élhet. Addig ugyanis bekövetkeztek olyan események, amik a felperes jogos érdekét sértik, hiszen a meg nem támadható határozatnak joghatásai voltak. Azért alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mert semmilyen jogterületen, és semmilyen körülmények között nem fosztható meg a jogorvoslati jog az időzítésére nyitva álló lehetőségek körültekintő meghatározásától. A jelen ügyben nem került megnyugtatóan tisztázásra, hogy miért nem sérti a felperes jogos érdekét, hogy jogorvoslati lehetőségét csak ez eljárás későbbi szakaszában teheti meg. […] A földügyi eljárás részleteinek ismeretében akkor lett volna helyes a rendes bíróságok érvelése, ha logikailag zárt láncban levezetik, hogy miért nem sérti a felperes érdekét az, ha illetéktelen és jogosulatlan személyek tulajdona kerül az ingatlan-nyilvántartásba, és ezek a személyek az ingatlanokat birtokba is veszik. Ilyen indokolás nem történt.”
[14] Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz értelmében az okoz alaptörvény-ellenességet, hogy az indítványozó értelmezése szerint orvosolhatatlan joghátrány éri, ha a földbizottság a mezőgazdasági igazgatási szerv utóbb hibásnak bizonyuló eljárása (jegyzék készítésének elmaradása) következtében nem foglal nyomban állást a vitatott tartalmú, az elővásárlási jog gyakorlásáról szóló nyilatkozatát illetően, hanem erre csak később, a mezőgazdasági igazgatási szerv határozatát és az ez elleni bírói jogorvoslatot követően kerülhet sor, mert ez azzal a következménnyel járhat, hogy az adásvételi szerződést az eredeti felek között hagyja jóvá (vagy tagadja meg a jóváhagyását) a mezőgazdasági igazgatási szerv, az indítványozó szerint hiányos földbizottsági állásfoglalás alapján.
[15] 1.3. Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyekben az indítványokból megállapíthatóan a mezőgazdasági igazgatási szerv – az indítványozó által vitatott tartalmú földbizottsági állásfoglalás alapján – az adásvételi szerződéseket az eredeti felek között jóváhagyó határozatokat hozott. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza, hogy az indítványozó a mezőgazdasági igazgatási szerv adásvételi szerződéseket jóváhagyó határozatai ellen a Földforgalmi tv. 30. § (5) szerinti jogorvoslati eljárásokat (közigazgatási pereket) is elindította, amelyekben másodfokon jogerősen megállapította a bíróság, hogy az indítványozó elővásárlási elfogadó nyilatkozatai érvényesek. A panasz szerint „ennek ellenére a földhivatali folyamat sajátossága miatt a szerződéses vevők már mind bejegyeztették tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba, mivel a mezőgazdasági igazgatási szerv jogerőre nem emelkedett határozata az ahhoz csatolt jóváhagyott adásvételi szerződések birtokában ez megtehető a szerződéses vevők által”. Ez, a panasz szerint, az indítványozó nyilvánvaló érdekeit sérti, ugyanis jelen állás szerint illetéktelen és jogosulatlan személyek birtokába és tulajdonába kerültek az ingatlanok, és ezek az illetéktelen és jogosulatlan személyek az ingatlanokon olyan beavatkozásokat végezhetnek, amelyeket az indítványozó ellenez, az állagát rongálhatják, szennyezhetik. A panasz mindezeken túl tartalmazza azt is, hogy a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletei (11.Kf.650.018/2019/4., 11.Kf.650.015/2019/5., 11.Kf.650.016/2019/4.) hatására „a mezőgazdasági igazgatási szerv megismételt eljárásaiban már szerepelt az indítványozó a földbizottsági állásfoglalásokon, ám a földbizottság nem támogatta” az indítványozó tulajdonszerzését az újabb, most már az indítványozóra is kiterjedő állásfoglalásában. A panasz utal arra, hogy az indítványozó mindhárom ügyben ezt követően ismét közigazgatási pert indított a mezőgazdasági igazgatási szerv által hozott újabb határozatok ellen a földbizottsági állásfoglalások jogsértésére hivatkozva, a Földforgalmi tv. 30. § (5) bekezdése alapján. A panasz szerint ezek a perek folyamatban vannak az illetékes Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt.
[16] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben befogadhatósági feltételeknek.
[17] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a befogadhatóság e feltételei vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság minden esetben külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[18] 2.1. Az Alkotmánybíróság a 17/2005. (VI. 5.) AB határozatban foglalkozott a Földforgalmi tv. egyes rendelkezéseivel. Határozatában megállapította, hogy a bizottság számára biztosított jogosultságok nem ellentétesek a Földforgalmi tv. szerinti speciális ingatlanok tekintetében korlátozott tulajdonhoz való joggal. Ugyanakkor a határozat rendelkező részének 2. pontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikke szerinti jogorvoslathoz való jognak a Földforgalmi tv. szabályozása abban az esetben felel meg, ha egyrészt a bizottságok állásfoglalása a törvényben megkövetelt értékelést olyan részletességgel tartalmazza, hogy annak okszerűsége érdemben is elbírálható a hatósági eljárásban, a hatósági döntés ténybeli megalapozottsága és jogszerűsége pedig nemcsak formai szempontból, hanem érdemben is felülbírálható a bírósági felülvizsgálat során. Emellett pedig a helyi önkormányzat képviselő-testületének a földbizottság állásfoglalása ellen benyújtott kifogást elbíráló határozata mint közbenső érdemi döntés ellen bírósági felülvizsgálat igénybe vehető.
[19] Az indítványra okot adó ügyekben alkalmazott jogszabályok 2019. január 11-től részben megváltoztak. A földbizottsági állásfoglalás közvetlen vitatását lehetővé tevő kifogás jogintézménye megszűnt. A helyi földbizottság az állásfoglalását közvetlenül a megyei kormányhivatal részére küldi vissza, ahol a végleges és formális döntést is meghozzák. A mezőgazdasági igazgatási szerv a helyi földbizottság állásfoglalását az adásvételi szerződést, csereszerződést jóváhagyó vagy azt megtagadó határozata meghozatalakor mint ügyféli nyilatkozatot veszi figyelembe, és ennek megfelelő alkalmazásával dönt az abban foglaltak figyelembevételéről. A mezőgazdasági igazgatási szerv határozata ellen benyújtható jogorvoslat teljes körű felülvizsgálatot biztosít {3224/2019. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [57]; 3297/2019. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [25]–[29]}.
[20] 2.2. Az Alkotmánybíróság emlékeztet állandósult gyakorlatára, amely szerint az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; legutóbb megerősítette: 3117/2017. (V. 22.) AB végzés, Indokolás [23]}. Az Alkotmánybíróság tehát a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a következetes felfogása értelmében nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és e körben megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], legutóbb megerősítette: 3130/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[21] 2.3. Az ügyben eljáró bíróságok mindhárom ügyben a földbizottság állásfoglalása ellen benyújtott kifogás nyomán hozott határozat törvényességét vizsgálták felül.
[22] A bíróságok érvelésének lényeges tartalma szerint a mezőgazdasági igazgatási szerv az előzetes vizsgálat eredményeként nem hoz közbenső döntést az elfogadó jognyilatkozatról, hanem az eljárás végén hozott ügydöntő határozatával rendelkezik az érvénytelen elfogadó jognyilatkozatokat benyújtó elővásárlásra jogosultakról – annak részeként, hogy kijelöli a szerződés szerinti vevőt –, akik a mezőgazdasági igazgatási szerv döntésével szemben bírósági felülvizsgálatot kezdeményezhetnek (mint ahogyan az az alkotmányjogi panasz szerint is megtörtént mindhárom ügyben). A képviselő-testület – a földbizottság állásfoglalása ellen benyújtott kifogás alapján – az elfogadó nyilatkozat érvénytelenségéről nem foglalhat állást. Vizsgálata a rendelkezésére álló iratok alapján kizárólag az állásfoglalás jogszerűségére szorítkozik. Rámutatott a törvényszék arra, hogy hatáskör hiányában az alperes a megismételt eljárás során sem foglalhatna állást az indítványozó felperes elfogadó jognyilatkozatának érvényességéről, az erről való döntés a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdése értelmében nem a földbizottság, nem is a képviselő-testület, hanem a mezőgazdasági igazgatási szerv hatáskörébe tartozik.
[23] Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvelés alapján nem állapítható meg, hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés lenne az, hogy a Földforgalmi tv. és Fétv. szabályozási környezetében milyen eljárások mentén érvényesítheti az elővásárlásra jogosult ezt a jogát, feltéve, hogy a szabályozás összességében a jogérvényesítést ténylegesen lehetővé teszi. A jelen esetben, az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján, nem állapítható meg, hogy a szabályozás nem teszi lehetővé az elővásárlási jog érvényesítését, és az sem állapítható meg, hogy a Földforgalmi tv. és a Fétv. konkrét ügyekben még alkalmazott, azóta megváltozott szabályozása, vagy ennek a bírói értelmezése vagy a szabályozás esetleges hiányossága olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel, amely a panasz befogadását indokolná.
[24] A bíróságok a Földforgalmi tv. és a Fétv. egyes rendelkezéseit [Földforgalmi tv. 13. § (1) bekezdését, 21. § (9) bekezdését, 23. § (4) bekezdését, 24. § (2) bekezdését, 25. § (1) bekezdését, 30. § (5) bekezdését, Fétv. 103/A. § (1)–(2) bekezdéseit] alkalmazták és értelmezték, megindokolva, hogy döntéseikben miért az indítványozó által vitatott eredményre jutottak. E szabályok határozzák meg azt, hogy az elővásárlási jog gyakorlásáról szóló nyilatkozattal kapcsolatban a mezőgazdasági igazgatási szervnek, a földbizottságnak és a képviselő-testületnek a jóváhagyásra irányuló eljárás melyik szakaszában milyen feladatai vannak, továbbá milyen jogorvoslat (kifogás, kereset) áll az ügyfelek rendelkezésére és az egyes fórumok a jóváhagyási eljárás melyik szakaszában, miről dönthetnek.
[25] A 30/2014. (IX. 30.) AB határozat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (Indokolás [89]). Az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kell a bíróságoknak kellő alapossággal megvizsgálniuk, és ennek értékeléséről határozataikban számot adniuk {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}.
[26] A bíróságok értelmezése nem tartalmazott az Alaptörvénnyel ellentétes okfejtéseket. Megindokolták azt is, hogy miért csak az eljárás későbbi szakaszában [2/2018. (IX. 17.) KMK vélemény] van lehetőség a törvény alapján az indítványozó jognyilatkozatának érvényességéről állást foglalni a mezőgazdasági igazgatási szerv előzetes vizsgálatával kapcsolatban. Az indokolt bírói döntések nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog [XXVIII. cikk (1) bekezdése] és a jogorvoslathoz való alapvető jog [XXVIII. cikk (7) bekezdése] állított sérelmét illetően.
[27] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |