A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 102.K.706.241/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Fazekas Tamás ügyvéd) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Fővárosi Törvényszék 102.K.706.241/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdését, XV. cikkének (2) bekezdését, a XXIV. cikkének (1) bekezdését és a XXVIII. cikkének (7) bekezdését.
[2] A támadott bírósági ítélet alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] 1.1. Az indítványozó 2021. február 5-én 11 óra körüli időpontban egy barátjával beszélgetve sétált Budapesten a II. kerületben, amikor a Lövőház utca és Fény utca kereszteződésében velük szemben rendőri intézkedést foganatosítottak. Az intézkedő rendőrök igazoltatás közben felszólították az indítványozót arra, hogy egy közeli padra pakolja ki a zsebeinek a tartalmát, majd az indítványozóval azonos nemű rendőr ezt követően a kabát és nadrágzsebekbe benyúlva meggyőződött arról, hogy az indítványozó a kérésnek eleget tett-e. A rendőrnő átvizsgálta az indítványozó iratait, bankkártyáját, személyes tárgyait, közben felszólította őt, hogy a zsebéből vegye ki a kezét. Mivel a rendőrök semmilyen tiltott dolgot nem találtak, az intézkedést befejezték és távoztak a helyszínről.
[4] Az indítványozó ezt követően előterjesztett – az igazoltatás és a ruházatátvizsgálás jogalapját, szükségességét, indokoltságát kétségbe vonó, az intézkedést megalázónak, emberi méltóságot sértőnek minősítő – panaszát elsőfokú hatóságként eljárva a Budapesti Rendőr-főkapitányság II. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője elutasította, ezt a döntést másodfokú hatóságként Budapest Rendőrfőkapitánya határozatával helybenhagyta.
[5] 1.2. A Fővárosi Törvényszék 102.K.706.241/2021/10. számú ítéletével az indítványozónak a másodfokú határozattal szemben benyújtott keresetét részben megalapozottnak találta. A bíróság a megelőző eljárás adatai alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az intézkedő rendőröknek – a perbeli időpontban és helyszínen – kifejezett feladata volt a kábítószer fogyasztással és terjesztéssel kapcsolatos bűncselekmények feltárása. A bíróság ítéletében megállapította: a ruházat átvizsgálását a későbbiekben végző rendőr jelezte az indítványozó gyanús viselkedését, továbbá az eligazításon is megjelölt profilú elkövetői körre jellemző külső és az indítványozó megjelenése közötti – az igazoltatást végző rendőr által vélt – hasonlóság kellő alapot adott az intézkedés megkezdésére. Ennek okán a bíróság szerint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 29. § (1) bekezdés a) pontja szerinti igazoltatás jogszerű volt. Kiemelte a bíróság, hogy osztja azt az indítványozói álláspontot, miszerint önmagában a megjelenés, a ruházat, vagy az életkor – további specifikus feltételek fennállásának hiányában – nem adhat törvényes alapot az intézkedésre, azonban a perbeli esetben az igazoltatásra nem a fentiek egyike miatt került sor.
[6] Nem találta viszont a bíróság megalapozottnak a másodfokú jogerős határozatot a ruházatátvizsgálás vonatkozásában. Az Rtv. 29. § (6) bekezdése szerint ugyanis a rendőr az igazoltatott személy ruházatát átvizsgálhatja, ha azt a személyazonosság megállapítása, a közrendet, a közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása, bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúja szükségessé teszi. Mivel az igazoltatás az Rtv. 29. § (1) bekezdés a) pontja szerint történt, és az indítványozó igazolta magát, nem volt helye az Rtv. 29. § (6) bekezdés első fordulata alkalmazásának, hiszen a személyazonosság megállapítása megtörtént, azt viszont az alperes nem igazolta, hogy a ruházatátvizsgálás további vagylagos feltételeinek valamelyike (közrendet, közbiztonságot fenyegető veszély elhárítása, bűncselekmény, vagy szabálysértés gyanúja) fennállt volna.
[7] A rendőri fellépés módját illetően viszont a bíróság nem találta jogszerűtlennek azt a rendőri felszólítást, hogy az intézkedés végrehajtása alatt az indítványozó a kezét vegye ki a zsebéből. E körben a bíróság elfogadta a rendőrnő azon tanúvallomását, miszerint az indítványozó zsebében lehetett (volna) olyan közbiztonságra veszélyes tárgy, vagy eszköz, ami a rendőrök testi épségének veszélyeztetésével járhat. A bíróság továbbá a rendőri felszólítás módját illetően sem talált olyan ténybeli adatot, ami az indítványozó emberi méltóságának megsértését igazolta volna.
[8] 1.3. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.III.37.438/2022/2. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta.
[9] Végzésének indokolásában a Kúria elöljáróban rögzítette, hogy bár az indítványozó felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pontjának ab) és ad) alpontjára hivatkozott, a befogadási kérelemben megjelölt indokok mellett a Kúria a Kp. 118. § (1) bekezdésében megjelölt valamennyi ok alapján megvizsgálta a kérelmet és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn.
[10] A Kúria végzésének indokolásában – egyebek mellett – megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem vetett fel olyan, az ügy érdemét adó elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, a jogegység megbomlásának veszélye állna fenn.
[11] A Kúria megítélése szerint továbbá tárgyi ügy a jogalanyok széles körét sem közvetett, sem közvetlen módon nem érinti, a felvetett jogkérdések tömeges számban történő előfordulása nem észlelhető, így a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont, ab) alpont szerint a felvetett jogkérdés különleges súlyát, illetve társadalmi jelentőségét sem tartotta megállapíthatónak. Végül megállapította, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabálysértések fennállásuk esetén sem minősülnek olyan jogsértésnek, amelyek kimerítenék a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont, ad) alpontban foglaltakat.
[12] 2. Az indítványozó főtitkári felhívásra kiegészített, egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszában állította, hogy a Fővárosi Törvényszék 102.K.706.241/2021/10. számú ítéletének jogértelmezése sértette az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdését, XV. cikkének (2) bekezdését, a XXIV. cikkének (1) bekezdését és a XXVIII. cikkének (7) bekezdését az alábbiak szerint.
[13] Az indítvány szerint a tárgyi ügyben a magánélethez való jogba történő önkényes beavatkozásnak kell tekinteni a mindenféle ténybeli és jogi alapot nélkülöző, a tisztességes hatósági eljárás követelményébe ütköző, egyben diszkriminatív igazoltatást és ruházatátvizsgálást. A támadott ítélet ezzel szemben egy olyan állampolgár igazoltatását minősítette jogszerűnek, aki arra semmilyen okot nem adott, és a rendőri intézkedést semmilyen adat, objektív információ nem alapozta meg, arra kizárólag a helyszín és az életkor alapján kerülhetett sor. Az ítélet szerint ugyanis elegendő – statisztikai adatok nélkül – hivatkozni arra, hogy egy adott területen elszaporodtak bűncselekmények, és az indítványozó mondvacsinált indokok alapján lett gyanús azzal, hogy nem nézett a rendőr szemébe.
[14] Nem vitatja az indítványozó azt, hogy a rendőrség feladata a bűncselekmények megelőzése és felderítése az Alaptörvény 46. cikk (1) bekezdése alapján, azonban ha „egy adott területen (akár a kábítószeres) bűncselekmények száma elszaporodik, akkor azt adatokkal kell alátámasztani, amennyiben ezen cselekményeket a rendőrség konkrét információi szerint és a tények alapján adott ruházatú, viselkedésű, ápoltsági szintű, életkorú, szociális státuszú stb. személyek követik el, azt szintén okadatolni kell”.
[15] Az indítványozói álláspont szerint jelen ügyben a rendőrök szubjektív érzése nem fogadható el indokként, az igazoltatás nyilvánvalóan önkényes volt, hiszen az az okszerűtlen állítás, hogy az indítványozó viselkedése gyanús volt, mert nem nézett a rendőr szemébe, semmiféle jogszerűtlen magatartást nem indikál.
[16] A tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot sértette az indítvány szerint az a rendőri felszólítás, hogy az indítványozó vegye ki a kezét a zsebéből, az indítványozó szerint ugyanis az igazoltatás közterületen, februárban zajlott, de még akkor is joga lett volna zsebre tenni a kezét, ha nem fázik.
[17] Végül az indítványozó sérelmezte, hogy bár az Rtv. 20. § (2) bekezdése szerint a rendőr köteles lett volna az intézkedést követően kioktatni a törvény szerinti panasztétel lehetőségéről, módjáról és határidejéről, ez a tájékoztatás nem történt meg, amely mulasztás a jogorvoslathoz való joga sérelmét eredményezte, még akkor is, ha utóbb határidőben panasszal élt az intézkedéssel szemben.
[18] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[19] 3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek az alkotmányjogi panaszra is vonatkozó feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése tartalmazza.
[20] 3.2. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2022. március 29-én, míg a Kúria végzését 2022. július 4. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt 2022. augusztus 24-én – a kúriai döntéshez képest az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, valamint a Fővárosi Törvényszék 102.K.706.241/2021/10. számú ítélete vonatkozásában az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, XV. cikkének (2) bekezdését, a XXIV. cikke (1) bekezdését, és a XXVIII. cikkének (7) bekezdését illetően tartalmazza az indítvány az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét továbbá annak indokolását, és kifejezett kérelmet a hivatkozott számú ítélet megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló közigazgatási peres eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[21] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint azonban az indítványozó nem állította a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét, nem kérte annak megsemmisítését, és nem terjesztett elő indokolást e döntésnek, mint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek az alaptörvény-ellenességére vonatkozóan. Az alkotmányjogi panaszban és annak kiegészítésében az indítványozó kizárólag a hatósági döntések és a Fővárosi Törvényszék ítélete alaptörvény-ellenességére vonatkozó indokolást terjesztett elő, azonban az Fővárosi Törvényszék 102.K.706.241/2021/10. számú ítélete ellen határidőben alkotmányjogi panaszt nem nyújtott be.
[22] 4. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve, az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján mérlegelve úgy döntött, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz a fentiek okán nem felelt meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
alkotmánybíró
. |
. |