A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.380/2021/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az 1. számú indítványozó és a 2. számú indítványozó jogi képviselőjük útján (dr. Tóth Attila Tas ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdés alapján a Budapest Környéki Törvényszék 16.B.44/2019/90. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.380/2021/28. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.
[2] A Budapest Környéki Törvényszék 2016. december 8. napján kihirdetett 7.B.82/2014/178. számú ítéletével az 1. számú indítványozót, mint I. rendű terheltet a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette miatt 16 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, valamint a 2. számú indítványozót mint II. rendű terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt 16 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. június 6. napján kelt 4.Bf.50/2017/45. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[4] A megismételt eljárásban a Budapest Környéki Törvényszék 2018. október 12. napján kihirdetett 20.B.82/2017/74. számú ítéletében az 1. számú indítványozót mint I. rendű terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontjai szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A 2. számú indítványozót, mint II. rendű terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontjai szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[5] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2019. június 12. napján kelt 5.Bf.62/2019/19. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[6] A második alkalommal megismételt eljárásban a Budapest Környéki Törvényszék 2021. június 15. napján kihirdetett 16.B.44/2019/90. számú ítéletében az 1. számú indítványozót, mint I. rendű terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt 15 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A 2. számú indítványozót, mint II. rendű terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt 15 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[7] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2022. június 16. napján jogerőre emelkedett 3.Bf.380/2021/28. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Mindkét indítványozó cselekményét a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette, szabadságvesztésük végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára utalást mellőzte, továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést pontosította.
[8] Az indítványozók jogi képviselőjük útján az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a Budapest Környéki Törvényszék 16.B.44/2019/90. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 3.Bf.380/2021/28. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése céljából 2022. szeptember 14. napján az elsőfokú bíróság útján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, majd 2023. január 5. napján érkezett beadványukban azt kiegészítették (a továbbiakban együtt: alkotmányjogi panasz). Álláspontjuk szerint a támadott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joguknak az indokolt bírói döntéshez fűződő részjogosítványát. Az alkotmányjogi panaszban a bíróságoknak a tények megállapítására, a közvetett bizonyítékok értékelésére és elfogadására, a bűnösség megállapítására vonatkozó mérlegelését támadják és mindezeknek az ítéletek indokolásában történő még részletesebb alátámasztását hiányolják.
[9] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés]. A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány az alábbiak szerint nem volt befogadható.
[10] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. Jelen esetben a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 3.Bf.380/2021/28. számú ítélete a bírósági eljárást befejező, így alkotmányjogi panasszal támadható döntés.
[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság támadott ítéletét az indítványozók egyaránt 2022. július 18. napján vették át és az alkotmányjogi panaszt a jogi képviselőjük elektronikus úton 2022. szeptember 14. napján nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz határidőben érkezett.
[12] Az Abtv. 27. § (1) bekezdésen alapuló indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésben foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.
[13] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 27. § (1) bekezdés], a támadott bírósági határozatok megjelölését (a Budapest Környéki Törvényszék 16.B.44/2019/90. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 3.Bf.380/2021/28. számú ítéleteit), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdést]. Az indítvány indokolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a támadott bírósági határozat miért ellentétes az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével; továbbá kifejezett kérelmet rögzít a bírósági határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
[14] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozók az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntető ügyben terheltek voltak, így az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint érintettnek tekinthetők {legutóbb pl. 3032/2022. (I. 31.) AB határozat, Indokolás [16], 3127/2019. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [21]; 3245/2018. (VII. 1.) AB határozat, Indokolás [14]}.
[15] Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra {pl. 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek is eleget tett.
[16] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[17] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog indokolt bírói döntéshez fűződő részjogosítványa megsértését állítják.
[18] Az indítványozók szerint az eljárásban nem érvényesült azon elv, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére (in dubio pro reo). A bíróságok közvetett bizonyítékok alapján hozták meg döntésüket, a bűnösséget megalapozó tanúvallomás álláspontjuk szerint elfogult tanútól származott. A bíróságok által követett logikai láncolat erőltetett és véleményük szerint az ítéletek indokolása nem zárja ki a „másképpen történhetőség” lehetőségét.
[19] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság 65 oldalas, a másodfokú bíróság 49 oldalas ítéletében részletesen indokolta a megállapított tényeket és értékelt bizonyítékokat. Az indítványozók azonban az ítéletben foglalt döntéssel nem értenek egyet és az ítéletek törvényességi kritikáját fogalmazzák meg.
[20] Az Alkotmánybíróság többször hangsúlyozta azon álláspontját, hogy az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belüli újabb jogorvoslati fórumnak, a jogorvoslattal már nem támadható bírósági határozatok által okozott jogsérelem orvoslása eszközének. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. A bíróságok indokolási kötelezettségéből pedig nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozatban, Indokolás [89]}.
[21] Mindezen körülmények figyelembe vételével az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy jelen alkotmányjogi panaszban szereplő kifogások a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetnek fel, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem alapoznak meg.
[22] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
alkotmánybíró
. |
. |