A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 119/A. § (1) bekezdése, 119/B. § (4) bekezdése, 178/J. § (1) bekezdése, 178/O. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. 2013. október 8-án négy gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozók) indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 119/A. § (1) bekezdése, 119/B. § (4) bekezdése, 178/J. § (1) bekezdése, és 178/O. §-a alaptörvény-ellenességét és visszaható hatállyal semmisítse meg azokat.
[2] Az indítványozók előadták, hogy a Vet. támadott rendelkezései szerint
– a csatlakozó berendezés vagy a csatlakozási pont áthelyezésével vagy átalakításával [119/A. § (1) bekezdése];
– 132 kV-nál kisebb névleges feszültségű szabadvezeték földkábelre történő cseréjével [közintézmény, sportlétesítmény esetében, valamint műemlék felújításakor – 119/B. § (4) bekezdése];
– 2013. április 11-ét követően újonnan 132 kV-nál kisebb feszültségű elosztó hálózati és közvilágítási elosztó hálózati vezeték belterületen kizárólag földkábellel történő létesítésével [178/J. § (1) bekezdése]
kapcsolatos teljes költségét az elosztó viseli.
[3] A Vet. 178/O. §-a kimondja, hogy ezen költségeket a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal az árszabályozás során nem veszi figyelembe. Az indítványozók álláspontja szerint a rendelkezések sértik az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, mert az elosztói engedélyesek egyes indokolt költségeinek kizárása az ármegállapításból korlátozza az engedélyesek tevékenységét szolgáló, és csak e célra hasznosítható vagyontömeg hasznosításának jogát. Kifejtik, hogy a korlátozás önkényes és aránytalan tulajdonkorlátozást jelent. A tulajdonhoz való jogot sértőnek tartják azt is, hogy a jogalkotó az engedélyeseket veszteséges működésre kényszeríti.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[5] A vizsgálat során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
[6] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal az élhet, akinek Alaptörvényben biztosított jogát az egyedi ügyben alkalmazott, illetőleg hatályosuló jogszabályi rendelkezés sérti, és az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, valamint nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. A panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek {3265/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [18]}. Nem természetes személy esetében az Alkotmánybíróság az egyedi érintettséget a szervezeti sajátosságokra figyelemmel vizsgálja, tehát csak közvetlenül a szervezeti működés és joggyakorlás körében felmerülő jogsérelem alapozza azt meg {3091/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3], 3092/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[7] Jelen esetben az érintettséget megalapozó jogsérelem bekövetkezésének megállapíthatóságával kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítvány a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét nem külön-külön, hanem együttesen értelmezve állítja, így a Vet. támadott 119/A. § (1) bekezdése („saját költségén végzi”), 119/B. § (4) bekezdése („az indokolt költségeket az elosztó viseli”), és 178/J. § (1) bekezdése („költségét az elosztó viseli.”) önmagában véve nem, csak a 178/O. §-ával [amely értelmében az előbb említett rendelkezések szerinti tevékenységek elvégzésekor felmerülő költségeket a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: a Hivatal) az árszabályozás során nem veszi figyelembe] való együttes alkalmazása eredményezi az indítványozó által vélt jogsérelmet. Következésképpen az indítványozói érintettséget elsődlegesen a Vet. 178/O. §-a vonatkozásában kellett megvizsgálni.
[8] Az Abtv. 54. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése szerint a vizsgálat kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. A Vet. 178/O. §-ának a címzettje a Hivatal, ugyanakkor maga az indítványozó elismeri, az alkotmányjogi panasz benyújtásakor a Hivatal még nem élt a 178/O. §-ában biztosított rendeletalkotási jogkörrel, azaz jogsérelem bekövetkezése a 178/O. §-a hatályosulása folytán a panasz keretein belül nem állapítható meg.
[9] A Vet. többi támadott rendelkezéseinek [119/A. § (1) bekezdése, 119/B. § (4) bekezdése és 178/J. § (1) bekezdése] értelmezése alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok nem folyamatos, megszakítás nélküli szolgáltatás nyújtását szabályozzák, hanem ad hoc, kérésre vagy szükség esetén teljesítendő kötelezettségeket. (Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Vet. 178/J. § (1) bekezdése 2014. január 1-jei hatállyal módosult, de tekintettel az indítványban foglaltakra a módosítás érdemi vizsgálatát mellőzte.) Az indítványukban az indítványozók nem igazolták az olyan konkrét kötelezettség teljesítését, amely alapján mérlegelhető lenne az indítványozók bekövetkezett jogsérelme, illetve érintettségük a Vet. támadott rendelkezései alkalmazásával vagy hatályosulásával összefüggésben. Következésképpen az indítvány ebben a részében sem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelménynek.
[10] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján – az Abtv. 56. § (2) bekezdésére is figyelemmel – az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |