A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 194. § (2) bekezdése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.043/2014/4. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 55.Mfv.632.096/2013/11. számú végzése és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.2271/2012/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1.1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk c) és d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Indítványozta a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 194. § (2) bekezdése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.043/2014/4. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 55.Mfv.632.096/2013/11. számú végzése és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.2271/2012/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az egyedi normakontroll szerinti alaptörvény-ellenesség megállapítása elmaradásának esetére indítványozta a Hszt. támadott szabályozásával összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa az első fokon eljárt bíróságot kereseti kérelmének érdemi tárgyalására.
[3] A Hszt. 194. § (2) bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja szolgálati viszony megszüntetése esetén szolgálati panasszal élhet a munkáltatói intézkedés ellen. A Hszt. 196. § (1) bekezdés a) pontja akkor teszi lehetővé a bírósági út (munkaügyi jogorvoslat) igénybevételét, ha a szolgálati panaszt elutasították.
[4] Az indítványozó – akinek szolgálati viszonyát felmentéssel megszüntették – azért tartja alaptörvény-ellenesnek a Hszt. 194. § (2) bekezdése szerinti rendelkezést, mert elvonja a közvetlen bírósághoz fordulás lehetőségét, s ezáltal szerinte sérül az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőség elve, a T) cikk (1) bekezdéséből következő egyértelmű szabályozás követelménye, valamint a jogorvoslathoz való jog [XXVIII. cikk (7) bekezdés].
[5] 1.2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó a 2012. február 22-én közölt felmentő paranccsal szemben közvetlenül a Miskolci Munkaügyi Bírósághoz terjesztett elő keresetet. A keresetlevél áttételét követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert a pert más hatósági eljárásnak kellett volna megelőznie.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[7] A jogerős végzés ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben kérte a másodfokú bíróság végzésének az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárás, érdemi tárgyalás lefolytatására való utasítását.
[8] A Kúria a Fővárosi Törvényszék végzését hatályában fenntartó végzésében kifejtette, hogy a megelőző eljárás igénybevételének hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. Hangsúlyozta, hogy a megelőző eljárás igénybevételének jogszabályi kötelezettsége a keresetindítási jogot nem sértő korlátozásnak minősül.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Ennek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek.
[10] 2.1. Az Abtv. 26. §-ára alapított alkotmányjogi panaszról az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy egyrészt az ügy előzményeiből fakadóan, másrészt az indítványozó alaptörvényi hivatkozása miatt az egyértelműen az (1) bekezdés szerinti egyedi utólagos normakontrollnak minősül. Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése, mind pedig az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának előfeltétele, hogy az egyedi ügyben érintett személy a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette [Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pont, ill. Abtv. 27. § b) pont].
[11] Az indítványozó miután elmulasztotta a szolgálati panasz benyújtását, ügyében érdemi jogorvoslati eljárást a bíróságok nem folytattak le, így a jogorvoslati lehetőségét nem tudta kimeríteni. Amennyiben az Alkotmánybíróság a jogorvoslati lehetőség kimerítésének hiányát – bármely okból – megállapítja, az indítvány befogadását visszautasítja {ld. legutóbb: 3207/2015. (X. 27.) AB végzés [10], korábban: 3181/2014. (VI. 18.) AB végzés [16], [17]}.
[12] 2.2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása iránti kérelmet is előterjesztett.
[13] Az Abtv. 46. §-ában szabályozott mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításának indítványozására a panaszosnak nincs alanyi joga, erre az Alkotmánybíróság egyéb hatáskörei gyakorlása során – ex officio – van mód akkor, ha nemzetközi szerződésből eredő jogalkotói feladat elmulasztása valósul meg, vagy kifejezett jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladat ellenére nem került sor a jogszabály megalkotására, vagy a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos.
[14] 2.3. Az indítványozó végezetül azt is kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa az első fokon eljárt bíróságot kereseti kérelmének érdemi tárgyalására.
[15] Az Alkotmánybíróságnak nincs utasítási jogköre, így – hatáskör hiányában – arra sem jogosult, hogy valamely bíróságot érdemi tárgyalás lefolytatására kötelezzen.
[16] 2.4. Az Indokolás [12]–[15] bekezdéseiben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e), f) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
. |