A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.28/2022/2. számú végzését megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Kollarics Flóra ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.28/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó ellen zaklatás vétsége miatt felesége tett feljelentést 2017. augusztus 7. napján, a Salgótarjáni Rendőrkapitányságon, amelynek alapján büntetőeljárás indult. A feleség tanúként történő meghallgatása során felmerült az okirattal visszaélés vétségének gyanúja, ezért ebben a tekintetben az alapügytől az eljárást elkülönítették és áttették a BRFK VIII. Kerületi Rendőrkapitányságra. Ebben a büntetőeljárásban az indítványozót gyanúsítottként meghallgatták, és vele szemben házkutatást tartottak, illetve lefoglalást foganatosítottak. A BRFK 2017. november 23. napján az indítványozóval szemben az okirattal visszaélés vétsége miatt folytatott eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette.
[3] Az indítványozó ezt követően hamis vád bűntette és hamis tanúzás bűntette miatt tett feljelentést felesége ellen, amely eljárást a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság 2021. február 18. napján kelt, 12000/40-6/2021. számú határozatával bűncselekmény hiányában megszüntette. A megszüntető határozat ellen az indítványozó által benyújtott panaszt a Salgótarjáni Járási Ügyészség B.180/2021/4. számú, 2021. március 10. napján kelt határozatával elutasította azzal, hogy tájékoztatta az indítványozót a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségéről.
[4] Az indítványozó jogi képviselője útján 2021. május 21. napján a Salgótarjáni Járásbíróságon vádindítványt terjesztett elő feleségével (a továbbiakban: terhelt) szemben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 272. § (1) bekezdésébe ütköző, (4) bekezdés első mondata szerint minősülő hamis tanúzás bűntette miatt.
[5] A Salgótarjáni Járásbíróság 2022. január 6. napján kelt, 4.B.79/2021/27-I. számú ítéletében a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette. Az indítványozó fellebbezése nyomán a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. április 4. napján kelt, 14.Bf.28/2022/2. számú végzésében az elsőfokú bírósági határozatot hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság indokolása szerint a pótmagánvád tárgya hamis tanúzás volt, amely miatt pótmagánvádnak nincs helye és az indítványozó pótmagánvádlói legitimációval nem rendelkezett.
[6] 2. Az indítványozó jogi képviselője útján az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. április 4. napján kelt, 14.Bf.28/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése céljából 2022. augusztus 15. napján elektronikus úton alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a támadott bírósági határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulási jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogát. Az indítványozó ezek alapján a másodfokú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[7] Az Alkotmánybíróság megkereste az igazságügyi minisztert. Az Alkotmánybíróság kérdése a sértetti minőséghez szükséges sérelem közvetlenségének jogalkotói értelmezésére irányult, figyelemmel arra is, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) felsorolja azokat az eseteket, amikor a pótmagánvádlói fellépésnek nincs helye. Az igazságügyi miniszter válaszában közölte, hogy a Be. kodifikációja során a sértetti fogalom meghatározásakor az eredeti jogalkotói cél nem a sérelemnek a 90/2011. számú BK véleményben (a továbbiakban: BKv.) szereplő megszorító értelmezésére irányult. A sérelem közvetlenségének megállapítása tekintetében – annak sokszínűségére tekintettel – az volt a cél, hogy a sértett pótmagánvádlóként történő fellépését szélesítse. A közvetlen jogsértés és a veszélyeztetés fennállásának vizsgálatára a konkrét, vádindítványban leírt történeti tényállás szerinti bűncselekmény értékelését követően, ügyenként mérlegelve kerülhessen sor, és nem kizárólag a BKv.-ben foglalt körülmények alapján.
II.
[8] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […]
(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
[9] 2. A Be. érintett rendelkezései:
„50. § A sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.”
„54. § (1) A pótmagánvádló az a sértett, aki vagy amely az e törvényben meghatározott esetekben közvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat képviseli. […]”
„787. § (2) A sértett az e törvényben meghatározottak szerint pótmagánvádlóként léphet fel, ha
a) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította,
b) az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárást megszüntette,
c) az ügyészség a vádat ejtette.
(3) Pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha
a) a feljelentett vagy a terhelt fiatalkorú,
b) az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét gyermekkor vagy kóros elmeállapot zárja ki,
c) a bűncselekmény a sértett jogát vagy jogos érdekét közvetlenül nem sértette vagy veszélyeztette,
d) a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv,
e) a bűncselekmény elkövetésével fedett nyomozó, a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja vagy titkosan együttműködő személy gyanúsítható megalapozottan, és az ügyészség a 224. § (1) bekezdése alapján a feljelentést elutasította vagy az eljárást megszüntette,
f) az ügyészség a feljelentést a 382. § (1) bekezdése alapján utasította el, vagy az eljárást a 399. § (1) bekezdése alapján szüntette meg,
g) az ügyészség a 398. § (2) bekezdés e) pontja alapján az eljárást azért szüntette meg, mert a terhelttel a 411. § (3) bekezdése szerint egyezséget kötött, vagy
h) az ügyészség a 764. § (7) bekezdése alapján szüntette meg az eljárást, vagy ejtette a vádat.”
[10] 3. A Btk. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„268. § (1) Aki
a) mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol,
b) más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján az érintett ellen büntetőeljárás indul. […]”
„272. § (1) A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.”
III.
[11] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. A Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság támadott végzését az indítványozó képviselője 2022. június 16. napján, a jogi képviselője 2022. június 14. napján vette át. Az indítványozó jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt 2022. augusztus 15. napján, elektronikus úton nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz határidőben érkezett.
[13] Az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.
[14] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 27. § (1) bekezdés], a támadott bírósági határozat megjelölését (a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.28/2022/2. számú végzését), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXVIII. cikk (1), (7) bekezdés]. Az indítvány indokolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a támadott bírósági határozat miért ellentétes az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel; továbbá kifejezett kérelmet rögzít ezen bírósági határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
[15] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntető ügyben pótmagánvádló volt, így az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint érintettnek tekinthető {legutóbb pl. 3032/2022. (I. 31.) AB határozat, Indokolás [16]; 3127/2019. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [21]; 3245/2018. (VII. 1.) AB határozat, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság rögzítette továbbá, hogy az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[16] 2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[17] Az indítványozó 2021. május 14. napján kelt vádindítványában a Btk. 272. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdés első mondata szerint minősülő, büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettével vádolta a terheltet. Az elsőfokú bíróság az eljárást érdemben lefolytatta és felmentette a terheltet. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pótmagánvádas eljárást megszüntette. A végzés indokolása rögzíti, hogy hamis tanúzás miatt pótmagánvádnak nincs helye, mert az a Btk. XXVI. Fejezetében, az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmények között található tényállás. A vádindítvány ténybeli tartalmának valósága esetén sem közvetlen, hanem csak áttételes az a jog- és érdeksérelem, amelyet a vallomás előidézhet.
[18] Az indítványozó azt állítja, hogy a másodfokú bíróság megszüntető határozata az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog egyik részjogosítványát, a bírósághoz fordulás jogát sérti.
[19] Az Alkotmánybíróság 3384/2018. (XII. 14.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) a hamis vád bűncselekménye kapcsán megállapította, hogy az indítványozó az általa kezdeményezett büntetőeljárás megszüntetése következtében nem gyakorolhatta a jogalkotó által biztosított és a Be. rendelkezéseivel közvetített jogát a bírósághoz forduláshoz (Indokolás [73]). A bírósághoz fordulás részjogosítványának korlátozása következtében pedig tisztességes eljáráshoz való jogának a gyakorlása egészében vált lehetetlenné (Indokolás [76]).
[20] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben az érdemi eljárás során megválaszolandó, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinti, hogy a bírósághoz fordulás lehetőségének a jogalkotó általi megteremtése a pótmagánvádas eljárásban a hamis tanúzás jelen ügyben megvalósult esetében is olyan jogosultságot keletkeztethet-e a sértett oldalán, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogának védelmi körébe esik.
[21] Az előadó alkotmánybíró az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján – a befogadásról szóló döntés helyett – a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
IV.
[22] Az indítvány megalapozott.
[23] 1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]}. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság tehát akkor ad helyt, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás egyértelmű következménye valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme (Abh., Indokolás [24]).
[24] Az Abtv. 27. §-ára alapított, jelen alkotmányjogi panaszeljárásban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a konkrét bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás következtében megvalósult-e az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványát képező bírósághoz fordulási jogának a sérelme.
[25] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rögzítette, hogy „a pótmagánvádló is csak valamely Alaptörvényben biztosított és a büntetőeljárási törvény meghatározott rendelkezéseivel közvetített jog sérelme esetén jogosult arra, hogy alkotmányjogi panasszal forduljon az Alkotmánybírósághoz. Nincs helye alkotmányjogi panasznak, ha az indítványozó célja nem valamely Alaptörvényben biztosított jog, hanem – kizárólag – az állami büntetőigény érvényesítése.” (Indokolás [30])
[26] Jelen ügyben az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részjogosítványának, a bírósághoz fordulás jogának a sérelmét állította. Az indítványozó kifogásai nem pusztán a büntető igény érvényesítésére irányultak, hanem az Alaptörvényben biztosított jog sérelmével voltak kapcsolatosak, így az Alkotmánybíróság vizsgálata is erre irányult.
[27] 2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már rögzítette, hogy a pótmagánvád jogintézménye a vádkorrektívumok rendszeréhez tartozik. A büntetőigény érvényesítésének olyan eszköze, amely az ügyész közvádlói monopóliumának gyakorlása eredményeként bizonyos, a sértetteket hátrányosan érintő következmények kiküszöbölésére szolgálhat. Az Alkotmánybíróság szerint a törvényhozónak nem volt alkotmányos – akár a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból, akár más alapjogból levezethető – kötelezettsége a pótmagánvád intézményének bevezetésére, így „[a] törvényhozó viszonylag tág mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a pótmagánvádra milyen esetekben ad lehetőséget, és milyen esetekben zárja ki” {legutóbb megerősítette: 14/2015. (V. 26.) AB határozat, Indokolás [33]}. Abban a körben ugyanakkor, amelyben a jogalkotó a sértettet pótmagánvádlóként történő fellépését megengedi, mind a törvényi szabályozásnak, mind a jogintézmény alkalmazásának összhangban kell állnia az Alaptörvény rendelkezéseivel. Ezen összhang vizsgálata pedig az Alkotmánybíróság feladata (Abh., Indokolás [37]).
[28] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rögzítette, hogy „[a]z alapul fekvő, kétség kívül szakjogi kérdés megítélésekor – hogy az indítványozó lehet-e pótmagánvádló – a bíróságok nem voltak figyelemmel annak alapjogi aspektusára, vagyis arra, hogy a pótmagánvádlói minőség kizárásával az indítványozót nemcsak törvényes lehetőségei, hanem Alaptörvényből fakadó joga gyakorlásában is korlátozzák.” (Abh., Indokolás [73])
[29] Jelen ügyben ugyanez az alkotmányos kétely merült fel, vagyis, hogy a hamis tanúzás folytán az indítványozónak az Abh.-ban foglalt hamis vádhoz hasonló büntetőeljárási jogkövetkezményekkel kellett szembenéznie, és ennek ellenére, a pótmagánvádlói legitimáció hiányának másodfokú bíróság által történő megállapítása megakadályozta-e a bírósághoz forduláshoz való joga érvényesítését.
[30] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben folytatott vizsgálata során figyelemmel volt a pótmagánvád büntetőeljárási szerepére. A pótmagánvádas eljárás a büntetőeljárási törvény értelmében a sértett által az eljárás megszűnését eredményező hatósági döntés esetén kezdeményezhető. A pótmagánvádló a büntetőeljárásban kettős szerepet tölt be: egyrészt ő a bűncselekmény sértettje, így megilletik a sértett jogai, másrészt a közvádló helyébe lépve gyakorolja a vádhatóság jogosítványait. A pótmagánvádló jogosítványainak a köre a büntetőeljárásban a sértetti jogosítványokhoz képest ezért kétségtelenül szélesebb. A különbség pedig a jogalkotó azon elhatározásából fakad, amelynek eredményeként a sértettek meghatározott körét a pótmagánvádas eljárásban az állami büntetőigény érvényesítésének a lehetőségével ruházta fel. A pótmagánvádlói minőség tehát az állami büntetőigény érvényesítésére való állami felhatalmazás által válik tartalmasabbá, mint a sértetti szerep (Abh., Indokolás [27]).
[31] A sértett fogalma a hatályos Be. 50. §-ában foglalt meghatározás következtében a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 51. § (1) bekezdéséhez képest változott. A régi Be. szerint „[s]értett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.” A hatályos Be. 50. §-a szerint „[a] sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.” Az új meghatározás nemcsak az alany részletezését tartalmazza, hanem kibővült a „közvetlenül” kifejezéssel is.
[32] Az Alkotmánybíróság annak érdekében, hogy a törvényi megfogalmazás megváltozására nézve tisztázza a jogalkotó szándékát, amelyre az Alaptörvény 28. cikke szerint a jogszabályi rendelkezés értelmezésekor tekintettel kell lenni, megkereste a kodifikációt lebonyolító igazságügyi minisztert. Az igazságügyi miniszter válaszában rögzítette, hogy „[a] Be. megalkotásakor kiemelt jogalkotói cél volt a sértettek érdekeinek hangsúlyosabb védelme. […] A Be. kodifikációja során jogalkotói cél volt továbbá, hogy a Be. ne tartsa fenn a sértett sok bizonytalansággal övezett korábbi fogalom-meghatározását, az új fogalommal kifejezett szándék volt a lehetőség biztosítása a joggyakorlat számára, hogy a sértetti pozíció és a bűncselekménnyel okozott sérelem közötti kapcsolatot újraértelmezze. A sértett fogalmában a Be. hatályba lépésével bekövetkező változások azért sem tekinthetők technikai módosításnak, mert a közvetlenség, mint új fogalmi elem bevezetése új kapcsolatot teremt az eljárásjogi pozíció és a bűncselekmény következménye között, másrészt a fogalom módosítására a joggyakorlatban felmerült problémák azonosítására tekintettel került sor. A sértetti fogalom módosításával elhatározás volt a BKv. talaján kialakult megszorító értelmezés megváltoztatása, úgy, hogy az új szabályozás tágítani kívánta a bűncselekménnyel sérelmet szenvedett személyek köréből sértettnek minősíthető személyek körét.”
[33] 3. Az Alkotmánybíróság az igazságügyi miniszteri érvelésre is figyelemmel áttekintette a BKv. releváns részeit is. A BKv. rögzíti, hogy a régi Be. nem határozta meg kifejezetten a sértett pótmagánvádlóként történő igényérvényesítésének anyagi jogi kereteit. A joganyag értelmezése szerint „[a] sértett – pótmagánvádlóként – büntetőjogi igényét általában akkor érvényesítheti, ha passzív alanya a közvádra üldözendő bűncselekménynek, vagy a tényállás eredményt tartalmaz. Általában kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be. […] Ha a törvényi tényállás sem passzív alanyt, sem eredményt nem tartalmaz, akkor az adott bűncselekmény az állami, társadalmi, vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s esetleges következménye konkrét természetes, vagy jogi személyre nézve csupán áttételes. Ebben az esetben pótmagánvádnak általában nincs helye. Ha a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor az őt ért sérelem egyben az eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozza. Ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve a pótmagánvádlókénti fellépés lehetősége.”
[34] A másodfokú bíróság a BKv. megközelítését tükröző, EBH2010.2125. számú kúriai döntésre hivatkozott, azt követte, amely úgy foglalt állást, hogy a „hamis tanúzás tekintetében pótmagánvádnak nincs helye; az erre alapított vádindítvány vádlói legitimáció – sértetti pozíció – hiányában nem felel meg a törvényes vád követelményének, mert a vádindítvány ténybeli tartalmának valósága esetén sem közvetlen, hanem áttételes az a jog- vagy érdeksérelem, amelyet a vallomás előidézhet.”
[35] Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra, hogy mind a BKv., mind pedig az EBH2010.2125. a régi Be.-ben foglalt sértetti fogalmon alapult. A hatályos Be.-ben az igazságügyi miniszter álláspontja szerint a jogalkotó a sértett fogalmának meghatározásakor a „közvetlen” jelző alkalmazásával a pótmagánvád jogintézményének szélesebb körű alkalmazását kívánta elérni. A jelen alkotmányjogi panasz alapját képező konkrét ügyben a bírói értelmezés, ahogy az a támadott másodfokú határozatból is kitűnik (Indokolás [16]), egy korábbi, szűkebb törvényi fogalmon alapul.
[36] 4. Az Abh.-ban vizsgált alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőeljárás idején a régi Be. volt hatályban. A jelenlegi alkotmányjogi panasz azonban egy 2021-ben, az új Be. hatálya alatt lefolytatott büntetőeljárásban hozott megszüntető határozatot támad, amely eljárásban értelemszerűen a hatályos Be. szabályait kellett alkalmazni, a sértett hatályos fogalmát kellett volna értelmezni. Erre azonban nem került sor, feltehetően, mivel a BKv. is tartalmaz a jogsérelem közvetlenségére vonatkozó okfejtést, ezért úgy tűnhet, hogy a bírói gyakorlat már „megelőlegezte” a törvényi módosulást.
[37] Az eljáró másodfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta a BKv. megfogalmazását is. A BKv. II/1. pontja szerint „[a] sértett – pótmagánvádlóként – büntetőjogi igényét általában akkor érvényesítheti, ha passzív alanya a közvádra üldözendő bűncselekménynek, vagy a tényállás eredményt tartalmaz. Általában kizárt a pótmagánvád, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be.”
[38] Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a BKv. megfogalmazása többször az „általában” kifejezést tartalmazza, ami arra utal, hogy az eljáró bíróság nem általánosíthat, hanem a pótmagánvádlói legitimációról szóló döntés során az ügy egyedi körülményeit vizsgálnia kell, amelyről a határozat indokolásában számot kell adnia. A BKv. megfogalmazása alapján nem állítható, hogy a hamis vád és a hamis tanúzás minden esetében mérlegelés nélkül helytálló az a megállapítás, hogy nincs helye pótmagánvádlói fellépésnek.
[39] A BKv. maga is hangsúlyozza, hogy minden esetben körültekintően kell vizsgálni, „hogy a sértetti igény alapja a személyében való érintettség nélkül csupán egyszerű károsulti, vagyonjogi érdek, avagy az adott, bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő, büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog- vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve veszélyeztetettség, amely az adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen.” (BKv., II/1. hetedik bekezdés)
[40] Az igazságügyi miniszteri álláspont lényegét tekintve a szélesebb körű értelmezést erősíti a sérelem közvetlenség tekintetében. Eszerint a BKv. alapján a bírói gyakorlat „a pótmagánvádlókénti fellépés szempontjából sértettnek a bűncselekmény anyagi jogi értelemben vett passzív alanyát, illetőleg a bűncselekményi tényállásban foglalt materiális eredmény – a kár, a vagyoni hátrány, avagy a tényállásban szereplő személyi sérelem – elszenvedőjét tekintette. Továbbá a bírói gyakorlat általában kizártnak tekintette a pótmagánvádat, ha az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sértette vagy veszélyeztette, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következett be. A Be. hatályba lépését megelőzően a sértetti fogalom kapcsán kialakított joggyakorlat azzal együtt, hogy világos elhatárolási szempontokat állított fel, meglehetősen megszorítóan értelmezte a sértetti jogokat gyakorló személyek körét, olyan személyek nem minősültek eljárásjogi értelemben sértettnek, akik az adott bűncselekmény által egyértelműen és közvetlenül sérelmet szenvedtek.” A régi Be. hatálya alatt – a BKv. alapján – kialakult bírói gyakorlat lényegében a bűncselekmény törvényi tényállása mentén, az egyes bűncselekmények általános kategorizálása, a sértetti státusz megállapíthatósága kapcsán próbálta a pótmagánvádló fellépés lehetőségét meghatározni.
[41] Az igazságügyi miniszter álláspontja szerint „[a] Be. megalkotásakor kiemelt jogalkotói cél volt a sértettek érdekeinek hangsúlyosabb védelme. Ennek többek között egyik eleme a sértett fogalmának pontosítása volt, tekintettel arra, hogy a sértett törvényi meghatározásának döntő jelentősége van a büntetőeljárások során.”
[42] Az Alkotmánybíróság felidézi továbbá, hogy az Abh.-ban a hamis vádnak a Btk. 268. § (2) bekezdése szerinti minősített esetét vizsgálta és megállapította, hogy „[a] bűncselekmény alapesetéhez képest – amelyre vonatkozó megállapításokat az EBH2011.2301. számú elvi bírósági határozat tartalmaz – a (2) bekezdés szerinti minősített eset törvényi tényállásának az eleme az is, hogy a hamis vád alapján az érintett ellen megindul a büntetőeljárás. A hamis vád ezen esetében tehát sor kerül a hamisan megvádolt személy meggyanúsítására: a hatóság közli vele az alapos gyanút, adatait nyilvántartásba veszi és gyanúsítottként kihallgatja.” (Indokolás [69])
[43] Az Abh.-ban vizsgált hamis vád minősített esetében tehát közvetlen sérelem volt a büntetőeljárás megindulása és a gyanúsítottként történő kihallgatás.
[44] Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy jelen ügyben a hamis tanúzás következtében a sértettnek ugyanazon jogkövetkezményekkel kellett szembenéznie, mint az Abh.-ban vizsgált hamis vád Btk. 268. § (2) bekezdése szerinti minősített esetben, vagyis a büntetőeljárás megindulásával és a gyanúsítottként történő kihallgatással.
[45] 5. Az Alkotmánybíróság összefoglalóan megállapítja, hogy jelen ügyben a másodfokú bíróság az Abh.-ban rögzített alkotmányos elvet nem érvényesítette körültekintően, vagyis az ügy egyedi körülményeinek a vizsgálatát nem végezte el teljeskörűen abból a szempontból, hogy a bírósághoz fordulás jogát érvényesítő pótmagánvádlói legitimáció a konkrét esetben fennáll-e, és ennek alapján a bírósághoz fordulás joga érvényesíthető-e.
[46] A másodfokú bíróság ugyanis nem adta indokát annak, hogy az Abh.-ban rögzített és kibontott okfejtés ellenére miért a régi Btk. korábbi sértetti fogalmára alapozó BKv. gondolatmenetében érvelő EBH2010.2125. határozatot tartotta megfelelőnek, továbbá az Abh. fényében ugyanazon büntetőeljárási jogkövetkezmények (a büntetőeljárás megindulása, a gyanúsítottként történő kihallgatás és lefoglalás) miért nem tekinthetők a konkrét ügyben, a hamis tanúzás miatt indult eljárásban az indítványozó tekintetében közvetlen sérelemnek.
[47] Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozót érintően a bíróság fentiek szerinti hiányos vizsgálatából fakadó, feltárt alapjogi sérelem kellő alapot biztosít a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozásának megállapítására és a bíróság jogerős határozatának megsemmisítésére. Azáltal ugyanis, hogy a másodfokú bíróság az indítványozó vádindítványa alapján indult büntetőeljárást megszüntette, a tisztességes eljáráshoz való jog egyéb részjogosítványainak a gyakorlását is lehetetlenné tette számára. Ilyen módon pedig – a részjogosítvány korlátozása következtében – az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogának a gyakorlása egészében vált lehetetlenné (lásd: Abh., Indokolás [76]).
[48] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a Balassagyarmati Törvényszék 14.Bf.28/2022/2. számú végzése ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó részjogosítvány, a bírósághoz fordulás jogával, ezért azt – az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján eljárva – megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság az EBH2011. 2301. számú elvi bírósági határozatot követte.
[49] Tekintettel arra, hogy az alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben megállapította, és amiatt a sérelmezett bírósági döntést megsemmisítette, az egyéb állított alapjogi sérelmek vizsgálatát – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben – nem végezte el.
[50] 6. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondatán alapul.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.
alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
alkotmánybíró
. |
. |