English

Hungarian
Ügyszám:
.
1353/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.; Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 4/1997. (I. 22.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/41
.
A döntés kelte: Budapest, 01/21/1997
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
      a következő

                             határozatot :

      amelyhez    Dr. Vörös  Imre    alkotmánybíró   különvéleményt
      csatolt :

      1.    Az     Alkotmánybíróság    megállapítja,    hogy    az
      Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvény 1. § b)
      pontja alapján  utólagos  alkotmányossági  vizsgálat  tárgya
      lehet a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály.

      2.  Az  alkotmányossági  vizsgálat  a  szerződést  kihirdető
      jogszabály     részévé     vált     nemzetközi     szerződés
      alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet.

      3. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak
      valamely  rendelkezését   alkotmányellenesnek   találja,   a
      nemzetközi       szerződést       kihirdető       jogszabály
      alkotmányellenességét állapítja meg.

      4.  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenességet  megállapító
      határozatának    a     Magyar     Köztársaság     nemzetközi
      kötelezettségvállalására nincs hatása.

      5. Az  Alkotmánybíróság határozata  folytán a jogalkotónak -
      szükség esetén  az Alkotmány  módosításával is  -  meg  kell
      teremtenie a  vállalt nemzetközi  jogi kötelezettségek  és a
      belső    jog    összhangját.    Ennek    megtörténtéig    az
      Alkotmánybíróság  a   megsemmisítés  időpontja  tárgyában  a
      határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggesztheti.

      6. Az  Alkotmánybíróság az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.
      évi XXXII. törvény 1. § a) pontjában, 21. § (1) bekezdésében
      és      35-36.       §-aiban      foglalt      rendelkezések
      alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt
      elutasítja.

      7. Az  Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló törvény
      hatásköri kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.

      Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás

                                     I.

        1.   Az    indítványozó   szerint    alkotmányellenesek   az
        Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvénynek  ( a
        továbbiakban :   Abtv.  ) azok  a rendelkezései,  amelyek  a
        nemzetközi  szerződések   tekintetében  kizárólag   előzetes
        alkotmányossági vizsgálatra  vonatkozó hatásköri szabályokat
        tartalmaznak és  nem teszik lehetővé, hogy az állam polgárai
        az Alkotmányból  eredő  jogaikat  a  nemzetközi  szerződések
        rendelkezéseivel szemben  utólagos  normakontroll  keretében
        érvényesíthessék. Alkotmányellenes továbbá az is, hogy ilyen
        utólagos normakontrollt  az Alkotmánybíróság  sem folytathat
        le  hivatalból.   Az  indítványban   foglaltak  szerint   az
        Alkotmánybíróság  hatáskörébe   kellene   utalni   a   hazai
        jogszabályban     kihirdetett     nemzetközi     egyezmények
        alkotmányosságának utólagos  kontrollját is, különösen abból
        a szempontból,  hogy a  nemzetközi szerződés  megkötésére  a
        kérdéses  tartalommal   volt-e  a   szerződés   megkötőjének
        alkotmányos felhatalmazottsága.

        Az indítványozó  szerint az  Alkotmány 2.  §-ában  deklarált
        demokratikus   jogállamiság    alkotmányi    követelményével
        ellentétes ez  a  hiányos  szabályozás  azért  is,  mert  az
        állampolgárok   a   nemzetközi   szerződés   alkotmányossági
        vizsgálatát annak megerősítése előtt sem kérhetik, és hogy -
        hivatalbóli eljárás  keretében -  az Alkotmánybíróság  ilyen
        eljárás  lefolytatására  sem  jogosult.  Az  alapvető  jogok
        nemzetközi   szerződéssel   való   korlátozása   e   hiányos
        szabályozás következtében kikerülhet az állam polgárainak és
        az Alkotmánybíróságnak  az ellenőrzése alól. Az indítványozó
        véleménye  szerint   a   nemzetközi   szerződésben   vállalt
        kötelezettség folytán  így lehetőség  nyílik még  magának az
        Alkotmánynak a rejtett módosítására is.

        Az indítvány  kifejti, hogy  a támadott  törvényi  szabályok
        korlátozó   rendelkezéseket    tartalmaznak,   és   ezek   a
        korlátozások nincsenek  összhangban az  Alkotmány 8. §-ával,
        különösen  azért,   mert  meghatározott  politikai  tényezők
        számára  tartják   fenn  az  indítványtételi  jogosultságot.
        Márpedig  a   népszuverenitás  elvéből   és  a  demokratikus
        jogállam alkotmányi követelményéből adódik az az alkotmányos
        kívánalom, hogy az állam polgárai őrei lehessenek a fennálló
        társadalmi rendnek.  Az a  szabályozás, amely  nem felel meg
        ezeknek a követelményeknek, alkotmányellenes.

        Az indítványozó  álláspontja szerint  az Alkotmány  7. § (1)
        bekezdéséből is  az következik, hogy az Alkotmány a belföldi
        alkalmazásban  megjelenő   nemzetközi  szerződéses   szabály
        felett áll,  mert a  Magyar Állam  szervei csak az Alkotmány
        keretei között,  az alkotmányos követelményeknek megfelelően
        vállalhatnak érvényesen  nemzetközi  kötelezettséget.  Ennek
        ellenőrzése pedig  az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
        Az  Abtv.   hiányos,   illetőleg   korlátozó   rendelkezései
        nincsenek tehát  összhangban  az  Alkotmánnyal,  ezért  azok
        alkotmányellenességének megállapítása indokolt és szükséges.

        2. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek
        az indítvánnyal támadott rendelkezései a következők :
        "1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik :

        a/ a  törvényjavaslat, a  már  elfogadott,  de  még  ki  nem
        hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi
        szerződés   egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének
        előzetes vizsgálata;"

        "21. § (1) Az 1. § a) pontja szerinti eljárást - a 33-36. §-
        ban foglalt megkülönböztetés szerint - indítványozhatják :
        a) az  Országgyűlés, annak  állandó  bizottsága  vagy  ötven
        országgyűlési képviselő,
        b) a köztársasági elnök,
        c) a Minisztertanács. "

        "35.  §   (1)   A   köztársasági   elnök   indítványára   az
        Alkotmánybíróság az Országgyűlés által elfogadott, de még ki
        nem  hirdetett  törvény  aggályosnak  tartott  rendelkezését
        megvizsgálja.
         (2) Ha  az Alkotmánybíróság  a törvény  aggályosnak tartott
        rendelkezésének  alkotmányellenességét   állapítja  meg,   a
        köztársasági elnök  a törvényt  mindaddig nem hirdetheti ki,
        amíg  az   Országgyűlés  az  alkotmányellenességet  meg  nem
        szünteti.

        36. §  (1)  Az  Országgyűlés,  a  köztársasági  elnök  és  a
        Minisztertanács  nemzetközi   szerződés  megerősítése  előtt
        kérheti   a   nemzetközi   szerződés   aggályosnak   tartott
        rendelkezése alkotmányossági vizsgálatát.
         (2)  Ha   az  Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződés
        aggályosnak  tartott  rendelkezésének  alkotmányellenességét
        állapítja  meg,   a  nemzetközi   szerződés  mindaddig   nem
        erősíthető meg, amíg a nemzetközi szerződést kötő szerv vagy
        személy az alkotmányellenességet meg nem szünteti. "

        3.  Az   indítványozó  szerint   a  támadott  szabályozással
        megsértett alkotmányi rendelkezések az alábbiak :
        Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság
        független, demokratikus  jogállam, míg (2) bekezdése szerint
        a Magyar  Köztársaságban minden  hatalom  a  népé,  amely  a
        népszuverenitást  választott   képviselői  útján,   valamint
        közvetlenül gyakorolja.

        A  7.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  Magyar  Köztársaság
        jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert
        szabályait, biztosítja  továbbá a  vállalt  nemzetközi  jogi
        kötelezettségek és a belső jog összhangját.

        A 8.  § (2)  bekezdése szerint  a Magyar  Köztársaságban  az
        alapvető jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat
        törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog  lényeges  tartalmát
        azonban nem korlátozhatja.

        4. Az  Alkotmánynak az  indítvány  elbírálása  szempontjából
        kiemelkedő jelentőségű  32/A. §  (1)  és  (2)  bekezdései  a
        következőek :
         (1)  Az   Alkotmánybíróság  felülvizsgálja  a  jogszabályok
        alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe
        utalt feladatokat.
         (2) Az  Alkotmánybíróság alkotmányellenesség  megállapítása
        esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

        Az alkotmányossági  vizsgálat során  az Alkotmánybíróság  az
        indítvánnyal  kapcsolatban  beszerezte  és  felhasználta  az
        igazságügyminiszter véleményét.

                                    II.

        Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta,
        egyúttal a  nemzetközi  szerződések  alkotmányellenességének
        vizsgálatával   kapcsolatos   hatásköri   jogosultságát   az
        Alkotmány és az Abtv. alapján értelmezte.

        1.   A    nemzetközi   szerződések   megkötésére   vonatkozó
        jogosítványokat   az    Alkotmány   a   következők   szerint
        szabályozza. A  19. §  (3) bekezdés  f)  pontja  szerint  az
        Országgyűlés megköti  a  Magyar  Köztársaság  külkapcsolatai
        szempontjából     kiemelkedő      fontosságú      nemzetközi
        szerződéseket; a  30/A. §  (1) bekezdés  b) pontja szerint a
        köztársasági elnök  a Magyar  Köztársaság nevében nemzetközi
        szerződéseket köt  ( az Országgyűlés előzetes hozzájárulása,
        illetve miniszterelnöki ellenjegyzés mellett ) ; a 35. § (1)
        bekezdés  j)   pontja  szerint   a  Kormány  közreműködik  a
        külpolitika meghatározásában,  a Magyar Köztársaság Kormánya
        nevében nemzetközi szerződéseket köt.

        Az Alkotmány  szerint tehát nemzetközi szerződés megkötésére
        az  Országgyűlés,   a  köztársasági   elnök  és   a  Kormány
        jogosultak. Az  Alkotmánybíróságnak a  nemzetközi  szerződés
        megkötése egész  folyamatának vizsgálatára  nincs hatásköre,
        mert annak döntően politikai korlátai vannak. Ez azonban nem
        jelenti azt,  hogy az Alkotmánybíróságnak ne volna hatásköre
        a szerződéskötési jogosultság vizsgálatára. Az Alkotmány 19.
        § (2) bekezdés f) pontja szerint az Országgyűlés hatáskörébe
        a "kiemelkedő  fontosságú" nemzetközi  szerződések megkötése
        tartozik.  A   köztársasági  elnök  törvényhozói  hatáskörbe
        tartozó   szerződést    csak   az    Országgyűlés   előzetes
        hozzájárulásával köthet.  A Kormány  nem köthet törvényhozói
        hatáskörbe tartozó nemzetközi szerődést. Az Alkotmánybíróság
        dönthet  a   szerződéskötési   folyamat   ezen   alkotmányos
        korlátainak  megtartásáról   és  e   kérdésben  a  szerződés
        megkötése előtt  is hozhat  határozatot.  Ez  következik  az
        Abtv.  1.  §  f)  pontjában  foglalt  rendelkezésből,  amely
        szerint  az   állami  szervek   között  felmerült  hatásköri
        összeütközés megszüntetésére  az Alkotmánybíróságnak fennáll
        a hatásköre.  A szerződéskötési  jogosultság áthágása formai
        alkotmánysértés, amely  a szerződés megkötése után is minden
        olyan eljárásban vizsgálható, amelyre az Alkotmánybíróságnak
        joga van, tehát mind előzetes, mind utólagos alkotmányossági
        normakontroll során.

        2. Az  indítványozó alkotmányellenesnek  tartja azt,  hogy a
        nemzetközi  szerződés   megerősítés  előtti  alkotmányossági
        vizsgálatát csak  az  Országgyűlés,  a  köztársasági  elnök,
        illetve  a   Kormány  kezdeményezheti,   erre  bárki   által
        indítható, populáris akció útján nincs lehetőség.

        Az   Alkotmány    32/A.   §   (3)   bekezdése   szerint   az
        Alkotmánybíróság  eljárását   a   törvényben   meghatározott
        esetekben bárki kezdeményezheti. Az Alkotmányból a populáris
        akcióra nézve az a követelmény folyik, hogy a 32/A. § (1) és
        (2)  bekezdésében   meghatározott  felülvizsgálatra   legyen
        bárkinek   indítványozási    joga.   Ez   pedig   az   olyan
        alkotmányossági     felülvizsgálat,     amely     jogszabály
        alkotmányellenességének   kimondására    és   a   jogszabály
        megsemmisítésére vezethet, vagyis az utólagos normakontroll.
        Az   Alkotmány   32/A.   §-ának   történeti   értelmezésével
        egyértelműen megállapítható  az a törvényhozói szándék, hogy
        az alkotmányozó  hatalom  a  populáris  akciót  az  utólagos
        absztrakt  normakontrollal   kapcsolatos   alkotmánybírósági
        hatáskörhöz kivánta hozzákapcsolni.
        Az Abtv.  -nek az Igazságügyi Minisztériumban készített első
        tervezetei utólagos  elvont  normakontrollra  nem  adnak  az
        állampolgárnak  indítványozási   jogosultságot.  "A  nemzeti
        egyeztető tárgyalások"  előtt, 1989.  május  6-án  közzétett
        törvénytervezet 19.  , 39.  és 49. §-ainak összevetéséből ez
        kikövetkeztethető;  majd   a  közben   lefolyt  tárcakörözés
        eredményeit is  figyelembe  vevő,  1989.  május  29-én  kelt
        "Törvényjavaslat    az     Alkotmánybíróságról"     teljesen
        egyértelművé   teszi,    hogy    az    utólagos    absztrakt
        normakontrollt csak  a 21.  § (2) bekezdésében meghatározott
        szervek  illetve   tisztségviselők  indítványozhatják,   míg
        bármely  állampolgár   számára  csupán  -  az  időközben  az
        alkotmányellenes     jogszabály      alkalmazása     folytán
        bekövetkezett jogsérelemre  szűkített - alkotmányjogi panasz
        áll  nyitva   ( 47.  § ) .  Az  egyeztető  tárgyalásokon  az
        Ellenzéki  Kerekasztal   egyik  fő   követelése  -  amely  a
        törvényjavaslat szövegében  való megegyezés feltételeként is
        szerepelt  -   az   volt,   hogy   az   utólagos   absztrakt
        normakontrollt  bárki  indítványozhassa.  E  feltétel  és  a
        megegyezés folyamata  nyomon kísérhető  - többek között - az
        Igazságügyi Minisztériumban a tárgyaló felek álláspontját az
        egyes  törvényi  rendelkezésekhez  fűzött  "megjegyzés"-ként
        tartalmazó törvénytervezetből  és az  1989. szeptember 18-ai
        végleges    megállapodást     tükröző    "Kiegészítés     az
        Alkotmánybíróságról   szóló    törvénytervezethez"   ( 1989.
        szeptember 19. ) c. dokumentumból. Az 1989. szeptember 22-én
        kelt törvényjavaslat,  amely  az  Országgyűlés  elé  került,
        ennek megfelelően  azt tartalmazza,  hogy az  Abtv. 1.  § b)
        pontja   szerinti   eljárást   bárki   indítványozhatja.   A
        javaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint "az utólagos
        normakontroll iránti,  valamint a mulasztásban megnyilvánuló
        alkotmányellenesség  megállapítására  vonatkozó  indítványt,
        továbbá -  a  törvényben  meghatározott  feltételek  megléte
        esetén - az alkotmányjogi panaszt bárki benyújthatja. "
        Az Ellenzéki Kerekasztal másik fő követelése az volt, hogy a
        normakontroll    és     az    alkotmányellenes    jogszabály
        megsemmisítésének  joga   a  törvényre  is  kiterjedjen.  Az
        Igazságügyi Minisztérium  tervezete ugyanis  eredetileg  azt
        tartalmazta,    hogy     törvény     alkotmányellenességének
        megállapítása esetén  az Alkotmánybíróság  a határozatot  az
        Országgyűlés  elnökének  küldi  meg,  s  az  Országgyűlés  a
        határozatot  megtárgyalva   vagy  egyetért   azzal,  vagy  a
        törvényt  valamennyi  képviselő  kétharmadának  szavazatával
        megerősíti.   ( 46.   § )  A   tágyaló  felek  az  Ellenzéki
        Kerekasztal követelésének  megfelelően abban állapodtak meg,
        hogy a megsemmisítés joga kivétel nélkül minden jogszabályra
        ( és az  állami irányítás  egyéb jogi eszközeire ) kiterjed.
        Ezt a  teljességet fejezi  ki a határozott névelő használata
        az  Alkotmány  32/A.  §  (1)  és  (2)  bekezdésében  :    "a
        jogszabályok"   alkotmányosságát    vizsgálja    felül    az
        Alkotmánybíróság, és  "a törvényeket  és más jogszabályokat"
        semmisíti meg alkotmányellenességük esetén.
        Az Ellenzéki  Kerekasztal harmadik  követelése a bírójelölés
        és -választás  olyan szabályozása  volt, amelyet a jelenlegi
        hatályos jog tartalmaz.

        Mindhárom elért változás olyan jelentőségű volt, hogy azokat
        garanciális  okokból   az  Ellenzéki   Kerekasztal   az   új
        alkotmányba  is   felvétette.   Erre   utal   az   Alkotmány
        módosításáról  szóló   1989.   évi   XXXI.   törvénynek   az
        Alkotmánybíróságról szóló  rendelkezéseket beiktató  17.  §-
        ához fűzött indokolás, amely szerint "a szakmai és politikai
        vélemények nyomán  egyértelművé  vált,  hogy  ezt  a  fontos
        alkotmányvédelmi  intézményt   az  eredeti   elgondolásokhoz
        képest némileg  eltérő tartalommal kell létrehozni"; s amely
        az említett három változást sorolja fel.

        Az  Alkotmány   32/A.  §-ának   keletkezéstörténetéből   két
        következtetés adódik.  Mindenekelőtt az,  hogy az  Alkotmány
        32/A. §  (1) és  (2) bekezdése  hatásköri szabály,  amely az
        Alkotmánybíróság hatáskörére  vonatkozó  vita  eredményeként
        létrejött   megállapodást    foglalja    jogszabályba.    Az
        alkotmánybíráskodás sajátos  minőségét  adó  hatáskör ( ök )
        alkotmányba  foglalása   egyébként  is  elengedhetetlen.  Az
        alkotmányozás  körülményeinek  tudható  be,  hogy  a  magyar
        Alkotmányba csak a legalapvetőbb hatáskör került be. A többi
        hatáskör alkotmányba  foglalása  is  -  ahogy  az  az  újabb
        alkotmánybíróságok   esetében    általános   -   garanciális
        jelentőségű és kívánatos.

        A másik  következmény az  Alkotmány 32/A. § (3) bekezdésének
        az az  értelmezése,  hogy  az  Alkotmánybíróság  eljárásának
        bárki  által   való  kezdeményezését   a  törvényhozónak  az
        utólagos    absztrakt     normakontroll-eljárás    keretében
        biztosítania kell.  Az, hogy  az indítványozási  jogosultság
        "törvényben meghatározott  esetekben" illet  meg mindenkit -
        azon túl, hogy a törvénynek kell az utólagos normakontrollra
        biztosítania ezt  a jogosultságot  -, a történeti értelmezés
        alapján  az  alkotmányjogi  panasz  indítványozásához  teszi
        lehetővé    anyagi     jogi    feltételek    előírását    az
        alkotmánybíróságról szóló  törvényben. Ez  meg is történt az
        Abtv. 48. §-ában; az absztrakt kontrollra nézve azonban csak
        eljárási szabályozásra kerülhetett sor ( 37. § ) .

        Az Alkotmány  32/A. §-ának  tesz tehát eleget az Abtv. 21. §
        (2) bekezdése,  amely szerint  az 1.  § b)  pontja  szerinti
        eljárást bárki  indítványozhatja. Az Alkotmányból azonban az
        már nem  következik, hogy  az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe
        tartozó további  eljárások kezdeményezése  is bárki  számára
        nyitva álljon.  Vagyis  az  Alkotmány  nem  követel  meg  az
        utólagos  normakontrollon   kívüli  esetekre   bárki  általi
        indítványtételi  jogosultságot   ( populáris  akciót ) .   A
        törvényhozó  az   utólagos  normakontroll   tekintetében   a
        populáris akció  biztosításával az  Alkotmány  32/A.  §  (3)
        bekezdéséből folyó alkotmányos kötelezettségét teljesítette,
        sőt -  szintén az  Ellenzéki Kerekasztal  kívánságára  -  az
        Abtv.  1.   §  e)  pontjában  a  mulasztásban  megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megszüntetésére nézve még további, bárki
        általi   indítványtételi   jogosultságot   is   biztosított,
        anélkül, hogy erre is alkotmányos kötelezettsége lett volna.

        Így az  előzetes normakontrollra  irányuló alkotmánybírósági
        eljárás indítványozásának  az Abtv.  21. §  (1) bekezdésében
        felsoroltakra   korlátozása    nem   alkotmányellenes.    Az
        Alkotmánybíróság megjegyzi  továbbá, hogy az Alkotmány 32/A.
        §  (1)  bekezdése  a  jogszabályok  vizsgálatát  jelöli  meg
        egyetlen    alkotmányosan     kötelező     alkotmánybírósági
        hatáskörként. A meg nem erősített nemzetközi szerződés pedig
        még nem  jogszabály. A  törvényhozónak az  Alkotmány alapján
        itt nemcsak az indítványozói kör meghatározásában van szabad
        keze, hanem  abban is,  hogy egyáltalán  biztosít-e előzetes
        normakontrollt. A  mindenkit megillető  indítványtételi  jog
        biztosításának további - természetszerű - feltétele az, hogy
        a megtámadható rendelkezés ( jogszabály, az állami irányítás
        egyéb  jogi   eszköze )  bárki  számára  hozzáférhető,  azaz
        kihirdetett  legyen.  Az  indítvány  által  érintett  körben
        viszont a nemzetközi szerződés megerősítés, következésképpen
        még kihirdetés előtti alkotmányossági vizsgálatáról van szó,
        márpedig  a   még  ki   nem  hirdetett   norma  tekintetében
        biztosított  populáris   akció   merőben   formális   és   a
        gyakorlatban alkalmazhatatlan jogosultság lenne.

        3. Mindezekre  figyelemmel  nem  helytálló  az  indítványozó
        érvelése a  tekintetben sem,  hogy  a  nemzetközi  szerződés
        előzetes alkotmányossági vizsgálatára jogosultak korlátozott
        köre az  Alkotmány 8.  §-ába ütközne.  Az  alkotmánybírósági
        eljárás  kezdeményezésének   jogosultsága  ugyanis  csak  az
        Alkotmány 32/A.  § keretei  között  alkotmányos  alapjog,  a
        32/A. §  pedig a  fentiek szerint  nem öleli fel az előzetes
        normakontrollt. A  népszuverenitás elvéből és a jogállamiság
        követelményéből    sem     következik    az,    hogy    ezek
        megvalósulásának  -   a  nemzetközi   szerződések   előzetes
        alkotmányossági vizsgálatát illetően - előfeltétele lenne az
        Alkotmánybíróság előtti  indítványtételi  jogosultság  bárki
        számára való biztosítása.

        4. Az  Abtv. 20.  §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra
        jogosult indítványa  alapján jár  el. Az eljárás hivatalbóli
        kezdeményezése az  Alkotmánybíróság kivételes hatásköre és a
        törvény 21.  § (7) bekezdése alapján az 1. § c) és e) pontja
        szerinti     eljárásokra     vonatkozik.     Eszerint     az
        Alkotmánybíróság hivatalból  indíthat  eljárást  jogszabály,
        valamint az  állami irányítás  egyéb jogi eszköze nemzetközi
        szerződésbe  ütközésének   vizsgálatára  és  a  mulasztásban
        megnyilvánuló   alkotmányellenesség    megszüntetésére.   Az
        Alkotmánybíróság   hivatalbóli    eljárási   jogosultságának
        kötelező volta  viszont sem az Alkotmány 2. §-ából, sem a 7.
        §-ából,  sem   32/A.  §-ából   nem   vezethető   le,   egyik
        alkotmánybírósági  eljárás   vonatkozásában  sem.  Ezért  az
        indítvány a  hivatalbóli eljárás  hiányát sérelmező részében
        is megalapozatlan.

        5.  A   nemzetközi  szerződések   utólagos   alkotmányossági
        vizsgálata  tárgyában   az  Alkotmánybíróság  61/B/1992.  AB
        határozata  ( ABH   1993,  831.   )  az   Abtv.   1.   §-ára
        hivatkozással kimondta,  hogy az Abtv. 1. §-a alapján "a már
        megerősített  és  a  belső  jogban  kihirdetett"  nemzetközi
        szerződés  utólagos   alkotmányellenességi  vizsgálata   nem
        tartozik az  Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ez a megállapítás
        ellentmond az  Alkotmánybíróság korábbi, 30/1990. (XII. 15.)
        AB határozatának  ( ABH 1990, 128, 131-132 ) , amely szerint
        a nemzetközi  szerződést kihirdető,  belső jogszabály  "mint
        jogszabály nincs  kiemelve az alkotmányossági felülvizsgálat
        köréből,  "   ezért  a   nemzetközi   szerződést   kihirdető
        jogszabály alkotmányellenességének  utólagos vizsgálatára az
        Abtv. 1.  § b)  pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre
        kiterjed. Az idézett határozat a kihirdető jogszabály részét
        képező   nemzetközi    szerződés   egyes    rendelkezéseinek
        alkotmányossági vizsgálatát  érdemben el  is végezte.   ( Az
        Alkotmánybíróság a  nemzetközi egyezményt kihirdető tvr. "2.
        §-át, annak  9. cikke  1. pontját,  a 10.  cikke 1. pontját,
        valamint  17.   cikkét  az   Alkotmány  57.  §  (1)  és  (5)
        bekezdésével, valamint  a 7.  § (1)  bekezdésével"  "vetette
        egybe", s  a  tvr.  alkotmányellenességének  megállapítására
        irányuló  indítványt   azért  utasította  el,  mert  "bár  a
        törvényerejű  rendelet   alkotmányossági   felülvizsgálatára
        kiterjed   az   Alkotmánybíróság   hatásköre,   a   testület
        megítélése szerint  a korábban  ismertetett alkotmányellenes
        jogalkalmazási gyakorlat  nem közvetelenül a tvr-en alapul",
        hanem   az    egyezményt   végrehajtó    belső    jogszabály
        megalkotásának elmulasztásán. )

        A  határozat   indokolásában  azonban   az  Alkotmánybíróság
        egyszersmind  "osztotta"  a  minisztériumi  véleményeket  is
        arról, hogy  magának a  nemzetközi szerződésnek  az utólagos
        vizsgálatára  az  Alkotmánybíróságnak  nincs  hatásköre.  Az
        Alkotmánybíróság    e     körben    kifejtett    álláspontja
        nyilvánvalóan ellentmondásos,  mert az  Abtv. 1. § b) pontja
        szerinti utólagos  absztrakt normakontroll  nem osztható fel
        "magában  vett",  illetve  a  kihirdető  jogszabály  "részét
        képező" nemzetközi egyezményre; mint ahogy a határozatban az
        Alkotmánybíróság    sem     tartotta    magát     ehhez    a
        megkülönböztetéshez. Ezért  az Alkotmánybíróságnak a mostani
        indítvány  alapján   e  korábbi   határozataiban  fellelhető
        ellentmondást fel  kellett oldania,  és egyértelművé kellett
        tennie álláspontját arról, hogy hatásköre hogyan terjed ki a
        nemzetközi szerződések alkotmányossági felülvizsgálatára.

        A belső  jog és  a  nemzetközi  jog  viszonyát  illetően  az
        Alkotmánybíróság  hatásköre   vonatkozásában   is   lényeges
        megállapításokat tartalmaz az 53/1993. (X. 13.) AB határozat
        III. fejezete  ( ABH 1993, 327. ) . Eszerint az Alkotmány 7.
        § (1)  bekezdésének első  fordulata azt  mondja ki,  hogy  a
        nemzetközi  jog   "általánosan  elismert   szabályai"  külön
        ( további ) transzformáció  nélkül is a magyar jog részei. A
        transzformációt ebben  az általánosságban  maga az Alkotmány
        hajtotta végre.  Így a  nemzetközi jog  általánosan elismert
        szabályai  nem   az   Alkotmány   részei,   hanem   "vállalt
        kötelezettségek". Az,  hogy a vállalást és a transzformációt
        az  Alkotmány   tartalmazza,  nem  érinti  az  Alkotmány,  a
        nemzetközi jog és a belső jog hierarchiáját. Ez az általános
        belső joggá  tétel egyáltalában  nem zárja  ki,  hogy  egyes
        "általánosan elismert  szabályokat" külön egyezmények ( is )
        meghatározzanak és  azok tekintetében  külön  transzformáció
        történjék.

        Az Alkotmány 7. § (1) bekezdés második fordulata - a vállalt
        nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának
        biztosítása -  minden "vállalt"  nemzetközi  kötelezettségre
        vonatkozik, az általánosan elismert szabályokra is. Másrészt
        az összhangot  az egész  belső joggal  biztosítani kell,  az
        Alkotmánnyal is.  Az Alkotmány  7. §  (1) bekezdése tehát az
        Alkotmány, a  nemzetközi jogból származó, szerződéssel, vagy
        közvetlenül   az   Alkotmánnyal   vállalt   kötelezettségek,
        valamint a  belső jog  összhangját követeli meg; az összhang
        biztosításában   figyelemmel    kell    lenni    mindegyikük
        sajátosságaira.

        E határozat  kifejezett megállapításai  szerint az Alkotmány
        7. §-ának érvényesüléséhez mindhárom szintet, a belső jogot,
        a nemzetközi  szerződést  és  az  Alkotmányt  együttesen  és
        összefüggésében kell  vizsgálni. Vagyis  "szükségszerűen  be
        kell vonni  a vizsgálatba  azt is,  . .  . hogy a nemzetközi
        kötelezettségvállalás összhangban  van-e  az  Alkotmánnyal";
        továbbá :    "Közömbös,  hogy  a  jogszabály  előzetes  vagy
        utólagos alkotmányossági  kontrolljáról van-e szó; egyik sem
        végezhető el  a belső  jogszabály, a nemzetközi szerződés és
        az Alkotmány  harmóniájának vizsgálata nélkül. " ( ABH 1993,
        326. )

        6. Az  Alkotmány felhívott  rendelkezéseiből és  az  idézett
        alkotmánybírósági  határozatokból   az  következik,  hogy  a
        nemzetközi szerződés  alkotmányosságát  az  Alkotmánybíróság
        nemcsak  az   Abtv.  1.   §  a)   pontja  alapján,  előzetes
        normakontroll-eljárás keretében,  hanem az  Abtv.  1.  §  b)
        pontja   alapján    utólagos   normakontroll-eljárásban   is
        vizsgálhatja. Ha nem így lenne, az nemcsak az Alkotmány 7. §
        (1)  bekezdésének  adott  esetben  orvosolhatatlan  sérelmét
        jelentené, hanem  ellentétben állna az Alkotmány 32/A. § (1)
        és (2) bekezdésében foglaltakkal is.

        Az  Alkotmányból   az  Alkotmánybíróság  egyetlen  hatásköre
        következik,  ti.   az  utólagos  normakontroll,  ez  viszont
        kényszerítően, és  - mint  a történeti  értelmezés keretében
        már utalás  történt  rá  -  teljeskörűen.  Az  Abtv.  és  az
        Alkotmány kodifikációs  munkálataiban  egyetlen  adat  sincs
        arról, hogy  a törvények  közül bármely  fajtát -  például a
        nemzetközi szerződést  kihirdető törvényt  - a normakontroll
        alól ki  akart volna  venni a  törvényhozó. Az  a lehetséges
        körülmény, hogy - különös tekintettel az alkotmányozás és az
        Abtv.  megalkotásának   körülményeire  -  a  törvényhozó  az
        utólagos normakontrollnak  ezt az  esetét annak idején külön
        nem mérlegelte,  nem befolyásolja  az Alkotmánybíróság jogát
        arra, hogy  hatáskörét jogértelmezéssel ne konkretizálja. Az
        Alkotmánybíróságnak saját  hatáskörét értelmező  határozatai
        éppen úgy  mindenkire nézve  kötelezőek, mint  bármely más -
        köztük az  ilyen értelmezéssel  nyert hatáskörben  hozott  -
        határozata. Ebben  az  értelmezésben  az  Alkotmánybíróságot
        egyrészt  az   vezérli,  hogy   sajátos  feladatának  eleget
        tehessen;  másrészt   a  többi   alkotmánybíróság   példája,
        amelyből  az   Alkotmánybíróság  azokhoz   a   megoldásokhoz
        csatlakozik,  amelyeket   szintén   az   alkotmánybíráskodás
        feladatellátásához szükséges fejlődése követelt meg. Utal az
        Alkotmánybíróság egyrészt  az előzetes normakontrollra és az
        elvont  alkotmányértelmezésre  vonatkozó  hatásköre  szűkítő
        értelmezésére; másrészt  az utólagos  normakontroll keretein
        belül a  vizsgált norma  alkalmazására vonatkozó alkotmányos
        követelmények  meghatározására,   vagy  az  alkotmányellenes
        szabály jövőbeli  megsemmisítésének különféle  megoldásaira.
        Az  "alkotmányos  követelmények"  meghatározása  például  az
        "alkotmánykonform értelmezésnek" a világ alkotmánybíróságain
        általánosan  gyakorolt   -  de  csak  egészen  ritkán  külön
        törvényi alapon  nyugvó -  megoldását ültette  át  a  magyar
        jogba  és   alkalmazta  a   normaértelmezési   hatáskörökről
        korábban   kifejtett   álláspontjához.   Korábbi   hatáskör-
        értelmező határozataival  összhangban, az Alkotmánybíróság a
        mostani  ügyben   is  az   utólagos  normakontrollra   szóló
        alkotmányi hatáskör  teljeskörű ellátása  mellett figyelembe
        veszi a nemzetközi szerződések alkotmányossága vizsgálatának
        külföldi példáit  is. Végül  utal arra  az Alkotmánybíróság,
        hogy a nemzetközi szerződés alkotmányosságának vizsgálatával
        alkotmányos  feladata,  az  utólagos  normakontroll  keretén
        belül marad.  Mivel kizárólag  a nemzetközi  szerződés és az
        Alkotmány összhangját  vizsgálja, nem  is érinti más hatalmi
        ágak feladat-  és hatáskörét.  Az a körülmény, hogy az Abtv.
        az 1.  § b)  pontja keretén  belül nem  tartalmaz különleges
        eljárási  szabályokat   arra  az   esetre,  ha   a  vizsgált
        jogszabály nemzetközi  szerződést hirdet  ki, nem  érinti az
        Alkotmánybíróság hatáskörét az ilyen szabályok vizsgálatára.
        Az  Alkotmánybíróságnak  az  Országgyűlés  számos  hatáskört
        adott az Abtv. -n kívüli törvényekben, anélkül, hogy ezekhez
        külön  eljárást   is  alkotott   volna.  Ebből  azonban  nem
        következik, hogy  az Alkotmánybíróság  ne járhatott volna el
        az  önkormányzatok   jogai,  vagy   az  egyetemi   autonómia
        védelmében, s  ne  alakíthatta  volna  eljárását  úgy,  hogy
        hatáskörébe eső  feladatának  eleget  tegyen.  A  nemzetközi
        szerződés vizsgálata  tekintetében az utólagos normakontroll
        általános   eljárási    szabályai   érvényesülnek;    s   az
        Alkotmánybíróság  tekintettel  van  a  nemzetközi  szerződés
        sajátosságaira  az   alkotmányellenesség   következményeinek
        megállapításakor.

        Ahogy az  Alkotmánybíróság 53/1993.  (X. 13.)  AB határozata
        szerint az  Alkotmány 7.  §-ának (1) bekezdése megköveteli a
        nemzetközi szerződés  alkotmányosságának vizsgálatát,  úgy a
        32/A.  §-ból   is  kényszerítően  következik  az.  Semmilyen
        alkotmányos alap  nincs arra,  hogy a  nemzetközi szerződést
        kihirdető   jogszabályt    az   alkotmányossági    vizsgálat
        szempontjából  az  Alkotmánybíróság  másként  kezelje,  mint
        bármely más  jogszabályt. Mivel  az Alkotmányból következik,
        hogy az utólagos normakontroll minden jogszabályra kiterjed,
        ez a teljesség még törvényhozási úton sem lenne szűkíthető.

        Az Abtv.  1. §  a) pontja  tehát nem  azt jelenti,  hogy  az
        Alkotmánybíróság a  nemzetközi szerződés egyes rendelkezései
        alkotmányellenességét csak  előzetesen  vizsgálhatja,  hanem
        azt, hogy  az Alkotmányból következő utólagos normakontroll-
        eljárás      mellett      a      nemzetközi      szerződések
        alkotmányellenessége   a   törvény   alapján   és   az   ott
        meghatározott feltételek  szerint előzetesen is vizsgálható.
        Abból, hogy  az Abtv.  1. §  a) pontja nevesíti a nemzetközi
        szerződés előzetes  vizsgálatát, nem  következik, hogy  a b)
        pontban  is  külön  meg  kellett  volna  említenie  a  belső
        jogszabállyá  vált   szerződést,  mint  "a  jogszabály"  egy
        sajátos fajtáját;  s semmiképpen  nem következtethető,  hogy
        annak utólagos  vizsgálatát ezzel  ki akarta  volna zárni  a
        törvényhozó. Az  előzetes normakontroll körében szükség volt
        az  egyes   vizsgálható  normafajták   megnevezésére,  mivel
        összefoglaló    néven     nem    lehetett     említeni     a
        törvényjavaslatot, a  már elfogadott,  de ki  nem  hirdetett
        törvényt  és   az  Országgyűlés   ügyrendjét;  s   különösen
        szükséges volt  a nemzetközi  szerződés  külön  megnevezése,
        egyrészt mert  az  nem  ölti  szükségképpen  törvényjavaslat
        formáját, másrészt,  mert -  az előbbiekkel  ellentétben - a
        törvényhozó  a   vizsgálatot   kifejezetten   a   nemzetközi
        szerződés   egyes    rendelkezéseire   kívánta   korlátozni.
        Ugyanezért sorolja  fel  külön-külön  az  Abtv.  30.  §  (1)
        bekezdésének a)  és b)  pontja is  az előzetes normakontroll
        alá eső normafajtákat.

        Ha a  nemzetközi szerződés  - s  így a  kihirdető törvény  -
        olyan rendelkezést  is tartalmaz, amely egyben a "nemzetközi
        jog  általánosan   elismert  szabálya"  az  Alkotmány  7.  §
        értelmében, vagyis  a  szerződés  csupán  megismétli  azt  a
        szabályt, amelyet már előzőleg maga az Alkotmány közvetlenül
        a belső  jog részévé  tett, akkor  e szabály alkotmányossági
        vizsgálatánál   tekintettel    kell   lenni   mindazokra   a
        korlátokra, amelyeket  az 53/1993.  (X. 13.) AB határozat is
        figyelembe  vett.  A  nemzetközi  jog  általánosan  elismert
        szabályai ugyan  a jogforrási  hierarchiában nem  állnak  az
        Alkotmány szintjén;  de "a  belső  joggal  való  összhangjuk
        biztosításának" alkotmányi  parancsát úgy  kell teljesíteni,
        hogy  az   Alkotmányt  kell   a  nemzetközi  jog  e  sajátos
        szabályaira figyelemmel értelmezni.  ( ABH 1993, 334 )

        7. A fent kifejtettek megerősítéseképpen az Alkotmánybíróság
        utal arra,  hogy a  nemzetközi jog  és a  belső jog viszonya
        tekintetében   az   európai   jogfejlődésben   a   dualista-
        transzformációs rendszert  egyre inkább a monista rendszer -
        a  nemzetközi   szerződések  ( nemzetközi   jog )  közvetlen
        alkalmazása -  váltja fel. Az ún. monista-adopciós koncepció
        szerint   a    megkötött    nemzetközi    szerződés    külön
        törvénybefoglalás nélkül  is a  nemzeti  jogrendszer  részét
        képezi, közvetlen  alkalmazásra kerül és elsőbbséget élvez a
        "belső" törvényekkel  szemben. Ezt  a rendszert  az  európai
        integráció kényszerítőleg  követeli meg,  ezért  az  Európai
        Uniónak még  azok a tagállamai is, amelyek a transzformációs
        rendszert követik  ( pl. az alapító tag NSZK és Olaszország,
        vagy a  később csatlakozott  skandináv államok )  az Európai
        Unió jogszabályait  közvetlenül, azaz  transzformáció nélkül
        alkalmazzák, és  azoknak a  nemzeti jogrendszerrel szemben -
        az  Alkotmány  kivételével  -  prioritást  biztosítanak.  Ez
        viszont   azzal   jár,   hogy   az   alkotmánybíróságok   az
        alkotmányossági normakontrollra  vonatkozó  hatáskörüket  az
        automatikusan -  az adopciós  rendszer révén  - belső  joggá
        váló nemzetközi  szerződések ( nemzetközi  jog ) , illetve a
        nemzetközi   szervezetek    belső   joggá    váló   döntései
        tekintetében is gyakorolják.

        A nemzetközi  szerződések vizsgálata ugyanis - miután azok a
        belső  jog   részévé  válnak   -   minden   tekintetben   az
        alkotmánybírósági  normakontroll   logikájába   illeszkedik.
        Ezért azokban  az  országokban  is,  ahol  nincs  kifejezett
        rendelkezés róla  - a normakontroll elvonhatatlan teljessége
        folytán   -   az   alkotmánybíróságok   az   alkotmányossági
        vizsgálatot   ezek   tekintetében   a   belső   jogszabályok
        alkotmányossági ellenőrzésével azonos módon gyakorolják.

        Kiemeli az  Alkotmánybíróság, hogy  a nemzetközi szerződések
        alkotmányossági vizsgálatát  azon államok alkotmánybíróságai
        is   gyakorolják,    amelyek   főszabályként   a   dualista-
        transzformációs rendszert  követik, s éppen az e technikával
        a belső jog részévé váló nemzetközi szerződések tekintetében
        is. Például a német Alaptörvény ( a továbbiakban :  GG ) 59.
        cikke a dualista-transzformációs rendszert írja elő. A Német
        Szövetségi  Alkotmánybíróság,   annak  ellenére,   hogy   az
        előzetes    normakontrollra     nincs    hatásköre,    mégis
        kiterjesztette   gyakorlatát    a   nemzetközi   szerződések
        ratifikáció előtti kontrolljára is. A német alkotmánybíróság
        először 1952-ben  vont vizsgálat  alá nemzetközi  szerződést
        jóváhagyó törvényt  ( kihirdetése  előtt ) .   [ BVerfGE  1,
        281;   illetve    396   ( 413 )    ]   A   későbbiekben   az
        Alkotmánybíróság kialakította  azt az  állandó  gyakorlatát,
        amely szerint  az  ún.  becikkelyezési  törvény  közvetlenül
        absztrakt normakontroll, illetve alkotmányjogi panasz tárgya
        lehet,  ezzel   pedig  a  nemzetközi  szerződés  az  eljárás
        közvetett tárgyává válik. Ennek alapján vizsgálta például az
        Alkotmánybíróság az  NSZK-NDK alapszerződés alkotmányosságát
        [ BVerfGE 36,  1 ] ; az  EGK-szerződést  [ BVerfGE  52,  187
        ( 199 )  ] ;   az  NSZK-NDK   egyesülési   szerződés   egyes
        vagyonjogi rendelkezéseit  [ BVerfGE 84,  90 ( 113 )  ] ;  a
        Maastrichti  Szerződést  kihirdető  törvény  alkotmányossága
        körében pedig  azt a  kérdést,  hogy  nem  üresedik-e  ki  a
        Bundestag  GG-ben  rögzített  közvetlen  választásának  jogi
        tartalma,  a   demokrácia  és   a  népszuverenitás   az   EU
        szupranacionális jellege miatt [ BVerfGE 89, 155 ] .

        Ezekből a  határozatokból kitűnik  az az  álláspont, hogy  a
        német alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra vonatkozó
        alkotmánybírósági hatáskör  "természetes" gyakorlása mellett
        - különösen  az Európai Uniós szerződések tekintetében - nem
        mondhat le  arról, hogy  alkotmányőrző feladatának  valamely
        részét ne  lássa el, e feladat pedig kiterjed a szuverenitás
        mindenfajta  gyakorlására,   ami   csak   az   Alaptörvényen
        nyugszik. Ezen  az alapon - a kihirdető törvények vizsgálata
        mellett  -  az  alkotmánybíróság  a  közösségi  jognak  való
        alávetést is állandó ellenőrzése alatt tartja.

        Hasonló gyakorlatot  folytat  az  ugyancsak  transzformációs
        technikát követő Görögország.

        8. Az Alkotmánybíróság összefoglalóan megállapítja :
        Az Abtv.  1. §  b) pontja  szerinti utólagos alkotmányossági
        vizsgálat tárgya  lehet a  nemzetközi  szerződést  kihirdető
        jogszabály és  az  alkotmányossági  vizsgálat  a  szerződést
        kihirdető  jogszabály   részévé  vált  nemzetközi  szerződés
        alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet. Ha az
        Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely
        rendelkezését  alkotmányellenesnek   találja,  a  nemzetközi
        szerződést   kihirdető    jogszabály   alkotmányellenességét
        állapítja  meg.  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenességet
        megállapító  határozata   azonban   a   Magyar   Köztársaság
        nemzetközi kötelezettségvállalására kihatással nem lehet. Az
        Alkotmánybíróság határozata  folytán a jogalkotónak meg kell
        teremtenie a  vállalt nemzetközi  jogi  kötelezettség  és  a
        belső   jog   összhangját;   vagy   úgy,   hogy   a   Magyar
        Köztársaságnak   a    nemzetközi   szerződés    Alkotmánnyal
        ellentétes részét fel kell mondania, illetőleg el kell érnie
        annak módosítását,  vagy -  szükség esetén  - az  Alkotmányt
        kell módosítani.  Ennek megtörténtéig  az Alkotmánybíróság a
        megsemmisítés  időpontja   tárgyában   a   határozathozatalt
        ésszerű határidőre felfüggesztheti.

        9. A  kifejtettek alapján  az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §
        a)  pontja,   21.   §   (1)   bekezdése   és   35-36.   §-ai
        alkotmányellenességének megállapítása  iránti indítványt nem
        találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Az Abtv. 1.
        §-ában és  az  Alkotmánybíróság  számára  hatáskört  teremtő
        külön törvényi  rendelkezésekben nincs szabály arra, hogy az
        Alkotmánybíróság    jogosult     lenne    bármely    törvény
        kiegészítésére.  Ezért   az  Abtv.   hatásköri  szabályainak
        kiegészítésére vonatkozó  indítványt az  Alkotmánybíróság  -
        hatáskörének hiánya miatt - visszautasította.
                               Dr. Sólyom László
                              előadó alkotmánybíró
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                   Dr. Ádám Antal           Dr. Holló András
                    alkotmánybíró              alkotmánybíró

                                Dr. Kilényi Géza
                                  alkotmánybíró

                                Dr. Lábady Tamás
                              előadó alkotmánybíró

                 Dr. Szabó András       Dr. Tersztyánszky Ödön
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

                  Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró
          Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye

               Megítélésem      szerint      nemzetközi      szerződés
          alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára     az
          Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre.

               1.  Az   Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.
          törvény ( Abtv )  1. §  a) pontja  az ahhoz csatlakozó 21. §
          /1/ bekezdéssel,  a 30.  § /1/  bekezdéssel és  a  36.  §-al
          együttesen nemzetközi  szerződések esetén csak a megerősítés
          előtt  ad   lehetőséget  az  Alkotmánybíróság  eljárására  :
          alkotmányellenesség előzetes  vizsgálatára. Az  Abtv 1. § b)
          pontja alapján  éppen az  1. §  a) pontra  figyelemmel nincs
          lehetőség  utólagos   alkotmányossági  vizsgálatra   :     a
          nemzetközi   szerződés    ugyanis   a   belső   jogba   való
          beiktatással,  azzal,  hogy  magyar  törvény  formájában  az
          Országgyűlés   a    magyar   jogrendbe    kifejezetten    is
          becikkelyezi, nem  veszti el  az  Alkotmánybíróság  eljárása
          szempontjából  jellegadó   azon  vonását,   hogy  nemzetközi
          szerződésként,  tehát   nem  a  magyar  jogalkotó,  hanem  a
          nemzetközi jog két vagy több alanyának megállapodásával jött
          létre.

               2. Az  indítványozónak az az álláspontja, amely szerint
          ez a  megoldás alkotmányellenes,  megalapozatlan,  mivel  az
          Alkotmány 32/A  §-a nem  ruházza fel  az  Alkotmánybíróságot
          minden     jogszabály      alkotmányossági     vizsgálatának
          hatáskörével.  A   32/A  §  normatani  természetét  tekintve
          ( eltérően   a    közvetlenül   alkalmazható   alkotmánybeli
          normáktól  -   mint  például   az  emberi  jogok  -,  melyek
          alkotmánybeli   rögzítésükkel    alanyi   jogként    azonnal
          konstituálódnak )   ún.    közvetve    ( más    jogszabályok
          közvetítésével ) hatályosuló,  alkalmazható norma,  amely az
          általa  létrehozott   intézmény  fő   vonásait  rögzíti,   a
          részletes szabályozást  kifejezetten külön  törvényre bízza.
          Ilyen norma  esetén az  adott  intézmény  csak  a  kilátásba
          helyezett  külön   törvény  megalkotásával  vezethető  be  a
          gyakorlatba. Ezt  a megoldást  alkalmazza  az  Alkotmány  az
          Állami  Számvevőszék   ( Alkotmány  32/C   § ) ,   vagy   az
          országgyűlési biztosok intézménye ( 32/B § ) kapcsán is.

               Az Alkotmánybíróság  tekintetében ez a külön törvény az
          Abtv.  ( amely  már mindazon rendelkezést tartalmazza, amely
          az Alkotmánybíróság  működésének  megkezdéséhez  minimálisan
          szükséges ) , a  nemzetközi szerződésekre vonatkozó hatáskör
          tekintetében pedig  annak 1.  § a)  pontja. Ez a rendelkezés
          azzal, hogy  az utólagos alkotmányossági vizsgálat köréből a
          nemzetközi   szerződéseket   kifejezetten   kiemeli   és   a
          megerősítás   időpontjával    bezárólag   csupán    előzetes
          vizsgálatra ad eljárási lehetőséget, nem kerül ellentétbe az
          Alkotmány 32/A  §-ával, hanem  azzal összhangban végrehajtja
          azt.   Ellentmondás,    azaz    alkotmányellenesség    akkor
          keletkezne, ha  a 32/A  § tartalmazná  a "minden"  szócskát,
          azaz     minden      jogszabály      alkotmányellenességének
          felülvizsgálatát tenné az Alkotmánybíróság feladatává. Ennek
          híján nem  alkotmányellenes az,  ha az  Abtv 1.  § a) pontja
          nemzetközi szerződések utólagos alkotmányossági vizsgálatára
          az Alkotmánybíróságnak  nem ad  hatáskört. A  32/A § ugyanis
          azt az  alkotmányossági követelményt  fogalmazza  meg,  hogy
          működjön   Alkotmánybíróság    és   minimális   hatáskörként
          vizsgálja - közelebbről itt meg nem határozott terjedelemben
          és  feltételekkel  -  a  jogszabályok  alkotmányosságát,  az
          alkotmányellenesnek talált  rendelkezéseket pedig semmisítse
          meg.

               3. Úgy  vélem, hogy  törvényi  felhatalmazás  híján  az
          Alkotmánybíróság  nem  gyakorolhat  a  jogalkotó  által  nem
          biztosított  hatáskört.   Erre  már   több   ízben   utaltam
          ( különvélemény a 36/1992. ( VI. 10. ) AB határozathoz ( ABH
          1992, 225-226 ) ( különvélemény  a  17/1993  ( II. 19. )  AB
          határozathoz ( ABH 1993, 159-160 ) ( különvélemény a 38/1993
          (VI. 11.) AB határozathoz ( ABH 1993, 284-285 ) ( párhuzamos
          indokolás a  60/1994 (XII.  24.) AB határozathoz ( ABH 1994,
          371-372 ) ).  A  hatáskör  ilyen gyakorlását  a jogbiztonság
          szempontjából aggályosnak tartom.

          Budapest, 1997. január 21.
                                                        Dr. Vörös Imre
                                                         alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Provisions of the Act on the Constitutional Court according to which the jurisdiction of the Court includes only the preliminary examination of the constitutionality of international treaties and does not make it possible for citizens to exercise their rights deriving from the Constitution concerning the provisions of international treaties within the framework of an ex post facto review
            Number of the Decision:
            .
            4/1997. (I. 22.)
            Date of the decision:
            .
            01/21/1997
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1997-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .
            en_0004_1997.pdfen_0004_1997.pdf