English
	Hungarian

Ügyszám: .	1353/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.; Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 4/1997. (I. 22.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1997/41 .

A döntés kelte: Budapest, 01/21/1997 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                        határozatot : amelyhez    Dr. Vörös  Imre    alkotmánybíró   különvéleményt csatolt : 1.    Az     Alkotmánybíróság    megállapítja,    hogy    az Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján  utólagos  alkotmányossági  vizsgálat  tárgya lehet a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály. 2.  Az  alkotmányossági  vizsgálat  a  szerződést  kihirdető jogszabály     részévé     vált     nemzetközi     szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet. 3. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely  rendelkezését   alkotmányellenesnek   találja,   a nemzetközi       szerződést       kihirdető       jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg. 4.  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenességet  megállapító határozatának    a     Magyar     Köztársaság     nemzetközi kötelezettségvállalására nincs hatása. 5. Az  Alkotmánybíróság határozata  folytán a jogalkotónak - szükség esetén  az Alkotmány  módosításával is  -  meg  kell teremtenie a  vállalt nemzetközi  jogi kötelezettségek  és a belső    jog    összhangját.    Ennek    megtörténtéig    az Alkotmánybíróság  a   megsemmisítés  időpontja  tárgyában  a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggesztheti. 6. Az  Alkotmánybíróság az  Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi XXXII. törvény 1. § a) pontjában, 21. § (1) bekezdésében és      35-36.       §-aiban      foglalt      rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja. 7. Az  Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló törvény hatásköri kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1.   Az    indítványozó   szerint    alkotmányellenesek   az Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvénynek  ( a továbbiakban :   Abtv.  ) azok  a rendelkezései,  amelyek  a nemzetközi  szerződések   tekintetében  kizárólag   előzetes alkotmányossági vizsgálatra  vonatkozó hatásköri szabályokat tartalmaznak és  nem teszik lehetővé, hogy az állam polgárai az Alkotmányból  eredő  jogaikat  a  nemzetközi  szerződések rendelkezéseivel szemben  utólagos  normakontroll  keretében érvényesíthessék. Alkotmányellenes továbbá az is, hogy ilyen utólagos normakontrollt  az Alkotmánybíróság  sem folytathat le  hivatalból.   Az  indítványban   foglaltak  szerint   az Alkotmánybíróság  hatáskörébe   kellene   utalni   a   hazai jogszabályban     kihirdetett     nemzetközi     egyezmények alkotmányosságának utólagos  kontrollját is, különösen abból a szempontból,  hogy a  nemzetközi szerződés  megkötésére  a kérdéses  tartalommal   volt-e  a   szerződés   megkötőjének alkotmányos felhatalmazottsága. Az indítványozó  szerint az  Alkotmány 2.  §-ában  deklarált demokratikus   jogállamiság    alkotmányi    követelményével ellentétes ez  a  hiányos  szabályozás  azért  is,  mert  az állampolgárok   a   nemzetközi   szerződés   alkotmányossági vizsgálatát annak megerősítése előtt sem kérhetik, és hogy - hivatalbóli eljárás  keretében -  az Alkotmánybíróság  ilyen eljárás  lefolytatására  sem  jogosult.  Az  alapvető  jogok nemzetközi   szerződéssel   való   korlátozása   e   hiányos szabályozás következtében kikerülhet az állam polgárainak és az Alkotmánybíróságnak  az ellenőrzése alól. Az indítványozó véleménye  szerint   a   nemzetközi   szerződésben   vállalt kötelezettség folytán  így lehetőség  nyílik még  magának az Alkotmánynak a rejtett módosítására is. Az indítvány  kifejti, hogy  a támadott  törvényi  szabályok korlátozó   rendelkezéseket    tartalmaznak,   és   ezek   a korlátozások nincsenek  összhangban az  Alkotmány 8. §-ával, különösen  azért,   mert  meghatározott  politikai  tényezők számára  tartják   fenn  az  indítványtételi  jogosultságot. Márpedig  a   népszuverenitás  elvéből   és  a  demokratikus jogállam alkotmányi követelményéből adódik az az alkotmányos kívánalom, hogy az állam polgárai őrei lehessenek a fennálló társadalmi rendnek.  Az a  szabályozás, amely  nem felel meg ezeknek a követelményeknek, alkotmányellenes. Az indítványozó  álláspontja szerint  az Alkotmány  7. § (1) bekezdéséből is  az következik, hogy az Alkotmány a belföldi alkalmazásban  megjelenő   nemzetközi  szerződéses   szabály felett áll,  mert a  Magyar Állam  szervei csak az Alkotmány keretei között,  az alkotmányos követelményeknek megfelelően vállalhatnak érvényesen  nemzetközi  kötelezettséget.  Ennek ellenőrzése pedig  az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az  Abtv.   hiányos,   illetőleg   korlátozó   rendelkezései nincsenek tehát  összhangban  az  Alkotmánnyal,  ezért  azok alkotmányellenességének megállapítása indokolt és szükséges. 2. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek az indítvánnyal támadott rendelkezései a következők : "1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik : a/ a  törvényjavaslat, a  már  elfogadott,  de  még  ki  nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés   egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;" "21. § (1) Az 1. § a) pontja szerinti eljárást - a 33-36. §- ban foglalt megkülönböztetés szerint - indítványozhatják : a) az  Országgyűlés, annak  állandó  bizottsága  vagy  ötven országgyűlési képviselő, b) a köztársasági elnök, c) a Minisztertanács. " "35.  §   (1)   A   köztársasági   elnök   indítványára   az Alkotmánybíróság az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem  hirdetett  törvény  aggályosnak  tartott  rendelkezését megvizsgálja.  (2) Ha  az Alkotmánybíróság  a törvény  aggályosnak tartott rendelkezésének  alkotmányellenességét   állapítja  meg,   a köztársasági elnök  a törvényt  mindaddig nem hirdetheti ki, amíg  az   Országgyűlés  az  alkotmányellenességet  meg  nem szünteti. 36. §  (1)  Az  Országgyűlés,  a  köztársasági  elnök  és  a Minisztertanács  nemzetközi   szerződés  megerősítése  előtt kérheti   a   nemzetközi   szerződés   aggályosnak   tartott rendelkezése alkotmányossági vizsgálatát.  (2)  Ha   az  Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződés aggályosnak  tartott  rendelkezésének  alkotmányellenességét állapítja  meg,   a  nemzetközi   szerződés  mindaddig   nem erősíthető meg, amíg a nemzetközi szerződést kötő szerv vagy személy az alkotmányellenességet meg nem szünteti. " 3.  Az   indítványozó  szerint   a  támadott  szabályozással megsértett alkotmányi rendelkezések az alábbiak : Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus  jogállam, míg (2) bekezdése szerint a Magyar  Köztársaságban minden  hatalom  a  népé,  amely  a népszuverenitást  választott   képviselői  útján,   valamint közvetlenül gyakorolja. A  7.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  Magyar  Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja  továbbá a  vállalt  nemzetközi  jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. A 8.  § (2)  bekezdése szerint  a Magyar  Köztársaságban  az alapvető jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog  lényeges  tartalmát azonban nem korlátozhatja. 4. Az  Alkotmánynak az  indítvány  elbírálása  szempontjából kiemelkedő jelentőségű  32/A. §  (1)  és  (2)  bekezdései  a következőek :  (1)  Az   Alkotmánybíróság  felülvizsgálja  a  jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.  (2) Az  Alkotmánybíróság alkotmányellenesség  megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. Az alkotmányossági  vizsgálat során  az Alkotmánybíróság  az indítvánnyal  kapcsolatban  beszerezte  és  felhasználta  az igazságügyminiszter véleményét.                             II. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta, egyúttal a  nemzetközi  szerződések  alkotmányellenességének vizsgálatával   kapcsolatos   hatásköri   jogosultságát   az Alkotmány és az Abtv. alapján értelmezte. 1.   A    nemzetközi   szerződések   megkötésére   vonatkozó jogosítványokat   az    Alkotmány   a   következők   szerint szabályozza. A  19. §  (3) bekezdés  f)  pontja  szerint  az Országgyűlés megköti  a  Magyar  Köztársaság  külkapcsolatai szempontjából     kiemelkedő      fontosságú      nemzetközi szerződéseket; a  30/A. §  (1) bekezdés  b) pontja szerint a köztársasági elnök  a Magyar  Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt  ( az Országgyűlés előzetes hozzájárulása, illetve miniszterelnöki ellenjegyzés mellett ) ; a 35. § (1) bekezdés  j)   pontja  szerint   a  Kormány  közreműködik  a külpolitika meghatározásában,  a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt. Az Alkotmány  szerint tehát nemzetközi szerződés megkötésére az  Országgyűlés,   a  köztársasági   elnök  és   a  Kormány jogosultak. Az  Alkotmánybíróságnak a  nemzetközi  szerződés megkötése egész  folyamatának vizsgálatára  nincs hatásköre, mert annak döntően politikai korlátai vannak. Ez azonban nem jelenti azt,  hogy az Alkotmánybíróságnak ne volna hatásköre a szerződéskötési jogosultság vizsgálatára. Az Alkotmány 19. § (2) bekezdés f) pontja szerint az Országgyűlés hatáskörébe a "kiemelkedő  fontosságú" nemzetközi  szerződések megkötése tartozik.  A   köztársasági  elnök  törvényhozói  hatáskörbe tartozó   szerződést    csak   az    Országgyűlés   előzetes hozzájárulásával köthet.  A Kormány  nem köthet törvényhozói hatáskörbe tartozó nemzetközi szerődést. Az Alkotmánybíróság dönthet  a   szerződéskötési   folyamat   ezen   alkotmányos korlátainak  megtartásáról   és  e   kérdésben  a  szerződés megkötése előtt  is hozhat  határozatot.  Ez  következik  az Abtv.  1.  §  f)  pontjában  foglalt  rendelkezésből,  amely szerint  az   állami  szervek   között  felmerült  hatásköri összeütközés megszüntetésére  az Alkotmánybíróságnak fennáll a hatásköre.  A szerződéskötési  jogosultság áthágása formai alkotmánysértés, amely  a szerződés megkötése után is minden olyan eljárásban vizsgálható, amelyre az Alkotmánybíróságnak joga van, tehát mind előzetes, mind utólagos alkotmányossági normakontroll során. 2. Az  indítványozó alkotmányellenesnek  tartja azt,  hogy a nemzetközi  szerződés   megerősítés  előtti  alkotmányossági vizsgálatát csak  az  Országgyűlés,  a  köztársasági  elnök, illetve  a   Kormány  kezdeményezheti,   erre  bárki   által indítható, populáris akció útján nincs lehetőség. Az   Alkotmány    32/A.   §   (3)   bekezdése   szerint   az Alkotmánybíróság  eljárását   a   törvényben   meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az Alkotmányból a populáris akcióra nézve az a követelmény folyik, hogy a 32/A. § (1) és (2)  bekezdésében   meghatározott  felülvizsgálatra   legyen bárkinek   indítványozási    joga.   Ez   pedig   az   olyan alkotmányossági     felülvizsgálat,     amely     jogszabály alkotmányellenességének   kimondására    és   a   jogszabály megsemmisítésére vezethet, vagyis az utólagos normakontroll. Az   Alkotmány   32/A.   §-ának   történeti   értelmezésével egyértelműen megállapítható  az a törvényhozói szándék, hogy az alkotmányozó  hatalom  a  populáris  akciót  az  utólagos absztrakt  normakontrollal   kapcsolatos   alkotmánybírósági hatáskörhöz kivánta hozzákapcsolni. Az Abtv.  -nek az Igazságügyi Minisztériumban készített első tervezetei utólagos  elvont  normakontrollra  nem  adnak  az állampolgárnak  indítványozási   jogosultságot.  "A  nemzeti egyeztető tárgyalások"  előtt, 1989.  május  6-án  közzétett törvénytervezet 19.  , 39.  és 49. §-ainak összevetéséből ez kikövetkeztethető;  majd   a  közben   lefolyt  tárcakörözés eredményeit is  figyelembe  vevő,  1989.  május  29-én  kelt "Törvényjavaslat    az     Alkotmánybíróságról"     teljesen egyértelművé   teszi,    hogy    az    utólagos    absztrakt normakontrollt csak  a 21.  § (2) bekezdésében meghatározott szervek  illetve   tisztségviselők  indítványozhatják,   míg bármely  állampolgár   számára  csupán  -  az  időközben  az alkotmányellenes     jogszabály      alkalmazása     folytán bekövetkezett jogsérelemre  szűkített - alkotmányjogi panasz áll  nyitva   ( 47.  § ) .  Az  egyeztető  tárgyalásokon  az Ellenzéki  Kerekasztal   egyik  fő   követelése  -  amely  a törvényjavaslat szövegében  való megegyezés feltételeként is szerepelt  -   az   volt,   hogy   az   utólagos   absztrakt normakontrollt  bárki  indítványozhassa.  E  feltétel  és  a megegyezés folyamata  nyomon kísérhető  - többek között - az Igazságügyi Minisztériumban a tárgyaló felek álláspontját az egyes  törvényi  rendelkezésekhez  fűzött  "megjegyzés"-ként tartalmazó törvénytervezetből  és az  1989. szeptember 18-ai végleges    megállapodást     tükröző    "Kiegészítés     az Alkotmánybíróságról   szóló    törvénytervezethez"   ( 1989. szeptember 19. ) c. dokumentumból. Az 1989. szeptember 22-én kelt törvényjavaslat,  amely  az  Országgyűlés  elé  került, ennek megfelelően  azt tartalmazza,  hogy az  Abtv. 1.  § b) pontja   szerinti   eljárást   bárki   indítványozhatja.   A javaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint "az utólagos normakontroll iránti,  valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására  vonatkozó  indítványt, továbbá -  a  törvényben  meghatározott  feltételek  megléte esetén - az alkotmányjogi panaszt bárki benyújthatja. " Az Ellenzéki Kerekasztal másik fő követelése az volt, hogy a normakontroll    és     az    alkotmányellenes    jogszabály megsemmisítésének  joga   a  törvényre  is  kiterjedjen.  Az Igazságügyi Minisztérium  tervezete ugyanis  eredetileg  azt tartalmazta,    hogy     törvény     alkotmányellenességének megállapítása esetén  az Alkotmánybíróság  a határozatot  az Országgyűlés  elnökének  küldi  meg,  s  az  Országgyűlés  a határozatot  megtárgyalva   vagy  egyetért   azzal,  vagy  a törvényt  valamennyi  képviselő  kétharmadának  szavazatával megerősíti.   ( 46.   § )  A   tágyaló  felek  az  Ellenzéki Kerekasztal követelésének  megfelelően abban állapodtak meg, hogy a megsemmisítés joga kivétel nélkül minden jogszabályra ( és az  állami irányítás  egyéb jogi eszközeire ) kiterjed. Ezt a  teljességet fejezi  ki a határozott névelő használata az  Alkotmány  32/A.  §  (1)  és  (2)  bekezdésében  :    "a jogszabályok"   alkotmányosságát    vizsgálja    felül    az Alkotmánybíróság, és  "a törvényeket  és más jogszabályokat" semmisíti meg alkotmányellenességük esetén. Az Ellenzéki  Kerekasztal harmadik  követelése a bírójelölés és -választás  olyan szabályozása  volt, amelyet a jelenlegi hatályos jog tartalmaz. Mindhárom elért változás olyan jelentőségű volt, hogy azokat garanciális  okokból   az  Ellenzéki   Kerekasztal   az   új alkotmányba  is   felvétette.   Erre   utal   az   Alkotmány módosításáról  szóló   1989.   évi   XXXI.   törvénynek   az Alkotmánybíróságról szóló  rendelkezéseket beiktató  17.  §- ához fűzött indokolás, amely szerint "a szakmai és politikai vélemények nyomán  egyértelművé  vált,  hogy  ezt  a  fontos alkotmányvédelmi  intézményt   az  eredeti   elgondolásokhoz képest némileg  eltérő tartalommal kell létrehozni"; s amely az említett három változást sorolja fel. Az  Alkotmány   32/A.  §-ának   keletkezéstörténetéből   két következtetés adódik.  Mindenekelőtt az,  hogy az  Alkotmány 32/A. §  (1) és  (2) bekezdése  hatásköri szabály,  amely az Alkotmánybíróság hatáskörére  vonatkozó  vita  eredményeként létrejött   megállapodást    foglalja    jogszabályba.    Az alkotmánybíráskodás sajátos  minőségét  adó  hatáskör ( ök ) alkotmányba  foglalása   egyébként  is  elengedhetetlen.  Az alkotmányozás  körülményeinek  tudható  be,  hogy  a  magyar Alkotmányba csak a legalapvetőbb hatáskör került be. A többi hatáskör alkotmányba  foglalása  is  -  ahogy  az  az  újabb alkotmánybíróságok   esetében    általános   -   garanciális jelentőségű és kívánatos. A másik  következmény az  Alkotmány 32/A. § (3) bekezdésének az az  értelmezése,  hogy  az  Alkotmánybíróság  eljárásának bárki  által   való  kezdeményezését   a  törvényhozónak  az utólagos    absztrakt     normakontroll-eljárás    keretében biztosítania kell.  Az, hogy  az indítványozási  jogosultság "törvényben meghatározott  esetekben" illet  meg mindenkit - azon túl, hogy a törvénynek kell az utólagos normakontrollra biztosítania ezt  a jogosultságot  -, a történeti értelmezés alapján  az  alkotmányjogi  panasz  indítványozásához  teszi lehetővé    anyagi     jogi    feltételek    előírását    az alkotmánybíróságról szóló  törvényben. Ez  meg is történt az Abtv. 48. §-ában; az absztrakt kontrollra nézve azonban csak eljárási szabályozásra kerülhetett sor ( 37. § ) . Az Alkotmány  32/A. §-ának  tesz tehát eleget az Abtv. 21. § (2) bekezdése,  amely szerint  az 1.  § b)  pontja  szerinti eljárást bárki  indítványozhatja. Az Alkotmányból azonban az már nem  következik, hogy  az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe tartozó további  eljárások kezdeményezése  is bárki  számára nyitva álljon.  Vagyis  az  Alkotmány  nem  követel  meg  az utólagos  normakontrollon   kívüli  esetekre   bárki  általi indítványtételi  jogosultságot   ( populáris  akciót ) .   A törvényhozó  az   utólagos  normakontroll   tekintetében   a populáris akció  biztosításával az  Alkotmány  32/A.  §  (3) bekezdéséből folyó alkotmányos kötelezettségét teljesítette, sőt -  szintén az  Ellenzéki Kerekasztal  kívánságára  -  az Abtv.  1.   §  e)  pontjában  a  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére nézve még további, bárki általi   indítványtételi   jogosultságot   is   biztosított, anélkül, hogy erre is alkotmányos kötelezettsége lett volna. Így az  előzetes normakontrollra  irányuló alkotmánybírósági eljárás indítványozásának  az Abtv.  21. §  (1) bekezdésében felsoroltakra   korlátozása    nem   alkotmányellenes.    Az Alkotmánybíróság megjegyzi  továbbá, hogy az Alkotmány 32/A. §  (1)  bekezdése  a  jogszabályok  vizsgálatát  jelöli  meg egyetlen    alkotmányosan     kötelező     alkotmánybírósági hatáskörként. A meg nem erősített nemzetközi szerződés pedig még nem  jogszabály. A  törvényhozónak az  Alkotmány alapján itt nemcsak az indítványozói kör meghatározásában van szabad keze, hanem  abban is,  hogy egyáltalán  biztosít-e előzetes normakontrollt. A  mindenkit megillető  indítványtételi  jog biztosításának további - természetszerű - feltétele az, hogy a megtámadható rendelkezés ( jogszabály, az állami irányítás egyéb  jogi   eszköze )  bárki  számára  hozzáférhető,  azaz kihirdetett  legyen.  Az  indítvány  által  érintett  körben viszont a nemzetközi szerződés megerősítés, következésképpen még kihirdetés előtti alkotmányossági vizsgálatáról van szó, márpedig  a   még  ki   nem  hirdetett   norma  tekintetében biztosított  populáris   akció   merőben   formális   és   a gyakorlatban alkalmazhatatlan jogosultság lenne. 3. Mindezekre  figyelemmel  nem  helytálló  az  indítványozó érvelése a  tekintetben sem,  hogy  a  nemzetközi  szerződés előzetes alkotmányossági vizsgálatára jogosultak korlátozott köre az  Alkotmány 8.  §-ába ütközne.  Az  alkotmánybírósági eljárás  kezdeményezésének   jogosultsága  ugyanis  csak  az Alkotmány 32/A.  § keretei  között  alkotmányos  alapjog,  a 32/A. §  pedig a  fentiek szerint  nem öleli fel az előzetes normakontrollt. A  népszuverenitás elvéből és a jogállamiság követelményéből    sem     következik    az,    hogy    ezek megvalósulásának  -   a  nemzetközi   szerződések   előzetes alkotmányossági vizsgálatát illetően - előfeltétele lenne az Alkotmánybíróság előtti  indítványtételi  jogosultság  bárki számára való biztosítása. 4. Az  Abtv. 20.  §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa  alapján jár  el. Az eljárás hivatalbóli kezdeményezése az  Alkotmánybíróság kivételes hatásköre és a törvény 21.  § (7) bekezdése alapján az 1. § c) és e) pontja szerinti     eljárásokra     vonatkozik.     Eszerint     az Alkotmánybíróság hivatalból  indíthat  eljárást  jogszabály, valamint az  állami irányítás  egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe  ütközésének   vizsgálatára  és  a  mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség    megszüntetésére.   Az Alkotmánybíróság   hivatalbóli    eljárási   jogosultságának kötelező volta  viszont sem az Alkotmány 2. §-ából, sem a 7. §-ából,  sem   32/A.  §-ából   nem   vezethető   le,   egyik alkotmánybírósági  eljárás   vonatkozásában  sem.  Ezért  az indítvány a  hivatalbóli eljárás  hiányát sérelmező részében is megalapozatlan. 5.  A   nemzetközi  szerződések   utólagos   alkotmányossági vizsgálata  tárgyában   az  Alkotmánybíróság  61/B/1992.  AB határozata  ( ABH   1993,  831.   )  az   Abtv.   1.   §-ára hivatkozással kimondta,  hogy az Abtv. 1. §-a alapján "a már megerősített  és  a  belső  jogban  kihirdetett"  nemzetközi szerződés  utólagos   alkotmányellenességi  vizsgálata   nem tartozik az  Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ez a megállapítás ellentmond az  Alkotmánybíróság korábbi, 30/1990. (XII. 15.) AB határozatának  ( ABH 1990, 128, 131-132 ) , amely szerint a nemzetközi  szerződést kihirdető,  belső jogszabály  "mint jogszabály nincs  kiemelve az alkotmányossági felülvizsgálat köréből,  "   ezért  a   nemzetközi   szerződést   kihirdető jogszabály alkotmányellenességének  utólagos vizsgálatára az Abtv. 1.  § b)  pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre kiterjed. Az idézett határozat a kihirdető jogszabály részét képező   nemzetközi    szerződés   egyes    rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát  érdemben el  is végezte.   ( Az Alkotmánybíróság a  nemzetközi egyezményt kihirdető tvr. "2. §-át, annak  9. cikke  1. pontját,  a 10.  cikke 1. pontját, valamint  17.   cikkét  az   Alkotmány  57.  §  (1)  és  (5) bekezdésével, valamint  a 7.  § (1)  bekezdésével"  "vetette egybe", s  a  tvr.  alkotmányellenességének  megállapítására irányuló  indítványt   azért  utasította  el,  mert  "bár  a törvényerejű  rendelet   alkotmányossági   felülvizsgálatára kiterjed   az   Alkotmánybíróság   hatásköre,   a   testület megítélése szerint  a korábban  ismertetett alkotmányellenes jogalkalmazási gyakorlat  nem közvetelenül a tvr-en alapul", hanem   az    egyezményt   végrehajtó    belső    jogszabály megalkotásának elmulasztásán. ) A  határozat   indokolásában  azonban   az  Alkotmánybíróság egyszersmind  "osztotta"  a  minisztériumi  véleményeket  is arról, hogy  magának a  nemzetközi szerződésnek  az utólagos vizsgálatára  az  Alkotmánybíróságnak  nincs  hatásköre.  Az Alkotmánybíróság    e     körben    kifejtett    álláspontja nyilvánvalóan ellentmondásos,  mert az  Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos  absztrakt normakontroll  nem osztható fel "magában  vett",  illetve  a  kihirdető  jogszabály  "részét képező" nemzetközi egyezményre; mint ahogy a határozatban az Alkotmánybíróság    sem     tartotta    magát     ehhez    a megkülönböztetéshez. Ezért  az Alkotmánybíróságnak a mostani indítvány  alapján   e  korábbi   határozataiban  fellelhető ellentmondást fel  kellett oldania,  és egyértelművé kellett tennie álláspontját arról, hogy hatásköre hogyan terjed ki a nemzetközi szerződések alkotmányossági felülvizsgálatára. A belső  jog és  a  nemzetközi  jog  viszonyát  illetően  az Alkotmánybíróság  hatásköre   vonatkozásában   is   lényeges megállapításokat tartalmaz az 53/1993. (X. 13.) AB határozat III. fejezete  ( ABH 1993, 327. ) . Eszerint az Alkotmány 7. § (1)  bekezdésének első  fordulata azt  mondja ki,  hogy  a nemzetközi  jog   "általánosan  elismert   szabályai"  külön ( további ) transzformáció  nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt ebben  az általánosságban  maga az Alkotmány hajtotta végre.  Így a  nemzetközi jog  általánosan elismert szabályai  nem   az   Alkotmány   részei,   hanem   "vállalt kötelezettségek". Az,  hogy a vállalást és a transzformációt az  Alkotmány   tartalmazza,  nem  érinti  az  Alkotmány,  a nemzetközi jog és a belső jog hierarchiáját. Ez az általános belső joggá  tétel egyáltalában  nem zárja  ki,  hogy  egyes "általánosan elismert  szabályokat" külön egyezmények ( is ) meghatározzanak és  azok tekintetében  külön  transzformáció történjék. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdés második fordulata - a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítása -  minden "vállalt"  nemzetközi  kötelezettségre vonatkozik, az általánosan elismert szabályokra is. Másrészt az összhangot  az egész  belső joggal  biztosítani kell,  az Alkotmánnyal is.  Az Alkotmány  7. §  (1) bekezdése tehát az Alkotmány, a  nemzetközi jogból származó, szerződéssel, vagy közvetlenül   az   Alkotmánnyal   vállalt   kötelezettségek, valamint a  belső jog  összhangját követeli meg; az összhang biztosításában   figyelemmel    kell    lenni    mindegyikük sajátosságaira. E határozat  kifejezett megállapításai  szerint az Alkotmány 7. §-ának érvényesüléséhez mindhárom szintet, a belső jogot, a nemzetközi  szerződést  és  az  Alkotmányt  együttesen  és összefüggésében kell  vizsgálni. Vagyis  "szükségszerűen  be kell vonni  a vizsgálatba  azt is,  . .  . hogy a nemzetközi kötelezettségvállalás összhangban  van-e  az  Alkotmánnyal"; továbbá :    "Közömbös,  hogy  a  jogszabály  előzetes  vagy utólagos alkotmányossági  kontrolljáról van-e szó; egyik sem végezhető el  a belső  jogszabály, a nemzetközi szerződés és az Alkotmány  harmóniájának vizsgálata nélkül. " ( ABH 1993, 326. ) 6. Az  Alkotmány felhívott  rendelkezéseiből és  az  idézett alkotmánybírósági  határozatokból   az  következik,  hogy  a nemzetközi szerződés  alkotmányosságát  az  Alkotmánybíróság nemcsak  az   Abtv.  1.   §  a)   pontja  alapján,  előzetes normakontroll-eljárás keretében,  hanem az  Abtv.  1.  §  b) pontja   alapján    utólagos   normakontroll-eljárásban   is vizsgálhatja. Ha nem így lenne, az nemcsak az Alkotmány 7. § (1)  bekezdésének  adott  esetben  orvosolhatatlan  sérelmét jelentené, hanem  ellentétben állna az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal is. Az  Alkotmányból   az  Alkotmánybíróság  egyetlen  hatásköre következik,  ti.   az  utólagos  normakontroll,  ez  viszont kényszerítően, és  - mint  a történeti  értelmezés keretében már utalás  történt  rá  -  teljeskörűen.  Az  Abtv.  és  az Alkotmány kodifikációs  munkálataiban  egyetlen  adat  sincs arról, hogy  a törvények  közül bármely  fajtát -  például a nemzetközi szerződést  kihirdető törvényt  - a normakontroll alól ki  akart volna  venni a  törvényhozó. Az  a lehetséges körülmény, hogy - különös tekintettel az alkotmányozás és az Abtv.  megalkotásának   körülményeire  -  a  törvényhozó  az utólagos normakontrollnak  ezt az  esetét annak idején külön nem mérlegelte,  nem befolyásolja  az Alkotmánybíróság jogát arra, hogy  hatáskörét jogértelmezéssel ne konkretizálja. Az Alkotmánybíróságnak saját  hatáskörét értelmező  határozatai éppen úgy  mindenkire nézve  kötelezőek, mint  bármely más - köztük az  ilyen értelmezéssel  nyert hatáskörben  hozott  - határozata. Ebben  az  értelmezésben  az  Alkotmánybíróságot egyrészt  az   vezérli,  hogy   sajátos  feladatának  eleget tehessen;  másrészt   a  többi   alkotmánybíróság   példája, amelyből  az   Alkotmánybíróság  azokhoz   a   megoldásokhoz csatlakozik,  amelyeket   szintén   az   alkotmánybíráskodás feladatellátásához szükséges fejlődése követelt meg. Utal az Alkotmánybíróság egyrészt  az előzetes normakontrollra és az elvont  alkotmányértelmezésre  vonatkozó  hatásköre  szűkítő értelmezésére; másrészt  az utólagos  normakontroll keretein belül a  vizsgált norma  alkalmazására vonatkozó alkotmányos követelmények  meghatározására,   vagy  az  alkotmányellenes szabály jövőbeli  megsemmisítésének különféle  megoldásaira. Az  "alkotmányos  követelmények"  meghatározása  például  az "alkotmánykonform értelmezésnek" a világ alkotmánybíróságain általánosan  gyakorolt   -  de  csak  egészen  ritkán  külön törvényi alapon  nyugvó -  megoldását ültette  át  a  magyar jogba  és   alkalmazta  a   normaértelmezési   hatáskörökről korábban   kifejtett   álláspontjához.   Korábbi   hatáskör- értelmező határozataival  összhangban, az Alkotmánybíróság a mostani  ügyben   is  az   utólagos  normakontrollra   szóló alkotmányi hatáskör  teljeskörű ellátása  mellett figyelembe veszi a nemzetközi szerződések alkotmányossága vizsgálatának külföldi példáit  is. Végül  utal arra  az Alkotmánybíróság, hogy a nemzetközi szerződés alkotmányosságának vizsgálatával alkotmányos  feladata,  az  utólagos  normakontroll  keretén belül marad.  Mivel kizárólag  a nemzetközi  szerződés és az Alkotmány összhangját  vizsgálja, nem  is érinti más hatalmi ágak feladat-  és hatáskörét.  Az a körülmény, hogy az Abtv. az 1.  § b)  pontja keretén  belül nem  tartalmaz különleges eljárási  szabályokat   arra  az   esetre,  ha   a  vizsgált jogszabály nemzetközi  szerződést hirdet  ki, nem  érinti az Alkotmánybíróság hatáskörét az ilyen szabályok vizsgálatára. Az  Alkotmánybíróságnak  az  Országgyűlés  számos  hatáskört adott az Abtv. -n kívüli törvényekben, anélkül, hogy ezekhez külön  eljárást   is  alkotott   volna.  Ebből  azonban  nem következik, hogy  az Alkotmánybíróság  ne járhatott volna el az  önkormányzatok   jogai,  vagy   az  egyetemi   autonómia védelmében, s  ne  alakíthatta  volna  eljárását  úgy,  hogy hatáskörébe eső  feladatának  eleget  tegyen.  A  nemzetközi szerződés vizsgálata  tekintetében az utólagos normakontroll általános   eljárási    szabályai   érvényesülnek;    s   az Alkotmánybíróság  tekintettel  van  a  nemzetközi  szerződés sajátosságaira  az   alkotmányellenesség   következményeinek megállapításakor. Ahogy az  Alkotmánybíróság 53/1993.  (X. 13.)  AB határozata szerint az  Alkotmány 7.  §-ának (1) bekezdése megköveteli a nemzetközi szerződés  alkotmányosságának vizsgálatát,  úgy a 32/A.  §-ból   is  kényszerítően  következik  az.  Semmilyen alkotmányos alap  nincs arra,  hogy a  nemzetközi szerződést kihirdető   jogszabályt    az   alkotmányossági    vizsgálat szempontjából  az  Alkotmánybíróság  másként  kezelje,  mint bármely más  jogszabályt. Mivel  az Alkotmányból következik, hogy az utólagos normakontroll minden jogszabályra kiterjed, ez a teljesség még törvényhozási úton sem lenne szűkíthető. Az Abtv.  1. §  a) pontja  tehát nem  azt jelenti,  hogy  az Alkotmánybíróság a  nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességét csak  előzetesen  vizsgálhatja,  hanem azt, hogy  az Alkotmányból következő utólagos normakontroll- eljárás      mellett      a      nemzetközi      szerződések alkotmányellenessége   a   törvény   alapján   és   az   ott meghatározott feltételek  szerint előzetesen is vizsgálható. Abból, hogy  az Abtv.  1. §  a) pontja nevesíti a nemzetközi szerződés előzetes  vizsgálatát, nem  következik, hogy  a b) pontban  is  külön  meg  kellett  volna  említenie  a  belső jogszabállyá  vált   szerződést,  mint  "a  jogszabály"  egy sajátos fajtáját;  s semmiképpen  nem következtethető,  hogy annak utólagos  vizsgálatát ezzel  ki akarta  volna zárni  a törvényhozó. Az  előzetes normakontroll körében szükség volt az  egyes   vizsgálható  normafajták   megnevezésére,  mivel összefoglaló    néven     nem    lehetett     említeni     a törvényjavaslatot, a  már elfogadott,  de ki  nem  hirdetett törvényt  és   az  Országgyűlés   ügyrendjét;  s   különösen szükséges volt  a nemzetközi  szerződés  külön  megnevezése, egyrészt mert  az  nem  ölti  szükségképpen  törvényjavaslat formáját, másrészt,  mert -  az előbbiekkel  ellentétben - a törvényhozó  a   vizsgálatot   kifejezetten   a   nemzetközi szerződés   egyes    rendelkezéseire   kívánta   korlátozni. Ugyanezért sorolja  fel  külön-külön  az  Abtv.  30.  §  (1) bekezdésének a)  és b)  pontja is  az előzetes normakontroll alá eső normafajtákat. Ha a  nemzetközi szerződés  - s  így a  kihirdető törvény  - olyan rendelkezést  is tartalmaz, amely egyben a "nemzetközi jog  általánosan   elismert  szabálya"  az  Alkotmány  7.  § értelmében, vagyis  a  szerződés  csupán  megismétli  azt  a szabályt, amelyet már előzőleg maga az Alkotmány közvetlenül a belső  jog részévé  tett, akkor  e szabály alkotmányossági vizsgálatánál   tekintettel    kell   lenni   mindazokra   a korlátokra, amelyeket  az 53/1993.  (X. 13.) AB határozat is figyelembe  vett.  A  nemzetközi  jog  általánosan  elismert szabályai ugyan  a jogforrási  hierarchiában nem  állnak  az Alkotmány szintjén;  de "a  belső  joggal  való  összhangjuk biztosításának" alkotmányi  parancsát úgy  kell teljesíteni, hogy  az   Alkotmányt  kell   a  nemzetközi  jog  e  sajátos szabályaira figyelemmel értelmezni.  ( ABH 1993, 334 ) 7. A fent kifejtettek megerősítéseképpen az Alkotmánybíróság utal arra,  hogy a  nemzetközi jog  és a  belső jog viszonya tekintetében   az   európai   jogfejlődésben   a   dualista- transzformációs rendszert  egyre inkább a monista rendszer - a  nemzetközi   szerződések  ( nemzetközi   jog )  közvetlen alkalmazása -  váltja fel. Az ún. monista-adopciós koncepció szerint   a    megkötött    nemzetközi    szerződés    külön törvénybefoglalás nélkül  is a  nemzeti  jogrendszer  részét képezi, közvetlen  alkalmazásra kerül és elsőbbséget élvez a "belső" törvényekkel  szemben. Ezt  a rendszert  az  európai integráció kényszerítőleg  követeli meg,  ezért  az  Európai Uniónak még  azok a tagállamai is, amelyek a transzformációs rendszert követik  ( pl. az alapító tag NSZK és Olaszország, vagy a  később csatlakozott  skandináv államok )  az Európai Unió jogszabályait  közvetlenül, azaz  transzformáció nélkül alkalmazzák, és  azoknak a  nemzeti jogrendszerrel szemben - az  Alkotmány  kivételével  -  prioritást  biztosítanak.  Ez viszont   azzal   jár,   hogy   az   alkotmánybíróságok   az alkotmányossági normakontrollra  vonatkozó  hatáskörüket  az automatikusan -  az adopciós  rendszer révén  - belső  joggá váló nemzetközi  szerződések ( nemzetközi  jog ) , illetve a nemzetközi   szervezetek    belső   joggá    váló   döntései tekintetében is gyakorolják. A nemzetközi  szerződések vizsgálata ugyanis - miután azok a belső  jog   részévé  válnak   -   minden   tekintetben   az alkotmánybírósági  normakontroll   logikájába   illeszkedik. Ezért azokban  az  országokban  is,  ahol  nincs  kifejezett rendelkezés róla  - a normakontroll elvonhatatlan teljessége folytán   -   az   alkotmánybíróságok   az   alkotmányossági vizsgálatot   ezek   tekintetében   a   belső   jogszabályok alkotmányossági ellenőrzésével azonos módon gyakorolják. Kiemeli az  Alkotmánybíróság, hogy  a nemzetközi szerződések alkotmányossági vizsgálatát  azon államok alkotmánybíróságai is   gyakorolják,    amelyek   főszabályként   a   dualista- transzformációs rendszert  követik, s éppen az e technikával a belső jog részévé váló nemzetközi szerződések tekintetében is. Például a német Alaptörvény ( a továbbiakban :  GG ) 59. cikke a dualista-transzformációs rendszert írja elő. A Német Szövetségi  Alkotmánybíróság,   annak  ellenére,   hogy   az előzetes    normakontrollra     nincs    hatásköre,    mégis kiterjesztette   gyakorlatát    a   nemzetközi   szerződések ratifikáció előtti kontrolljára is. A német alkotmánybíróság először 1952-ben  vont vizsgálat  alá nemzetközi  szerződést jóváhagyó törvényt  ( kihirdetése  előtt ) .   [ BVerfGE  1, 281;   illetve    396   ( 413 )    ]   A   későbbiekben   az Alkotmánybíróság kialakította  azt az  állandó  gyakorlatát, amely szerint  az  ún.  becikkelyezési  törvény  közvetlenül absztrakt normakontroll, illetve alkotmányjogi panasz tárgya lehet,  ezzel   pedig  a  nemzetközi  szerződés  az  eljárás közvetett tárgyává válik. Ennek alapján vizsgálta például az Alkotmánybíróság az  NSZK-NDK alapszerződés alkotmányosságát [ BVerfGE 36,  1 ] ; az  EGK-szerződést  [ BVerfGE  52,  187 ( 199 )  ] ;   az  NSZK-NDK   egyesülési   szerződés   egyes vagyonjogi rendelkezéseit  [ BVerfGE 84,  90 ( 113 )  ] ;  a Maastrichti  Szerződést  kihirdető  törvény  alkotmányossága körében pedig  azt a  kérdést,  hogy  nem  üresedik-e  ki  a Bundestag  GG-ben  rögzített  közvetlen  választásának  jogi tartalma,  a   demokrácia  és   a  népszuverenitás   az   EU szupranacionális jellege miatt [ BVerfGE 89, 155 ] . Ezekből a  határozatokból kitűnik  az az  álláspont, hogy  a német alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra vonatkozó alkotmánybírósági hatáskör  "természetes" gyakorlása mellett - különösen  az Európai Uniós szerződések tekintetében - nem mondhat le  arról, hogy  alkotmányőrző feladatának  valamely részét ne  lássa el, e feladat pedig kiterjed a szuverenitás mindenfajta  gyakorlására,   ami   csak   az   Alaptörvényen nyugszik. Ezen  az alapon - a kihirdető törvények vizsgálata mellett  -  az  alkotmánybíróság  a  közösségi  jognak  való alávetést is állandó ellenőrzése alatt tartja. Hasonló gyakorlatot  folytat  az  ugyancsak  transzformációs technikát követő Görögország. 8. Az Alkotmánybíróság összefoglalóan megállapítja : Az Abtv.  1. §  b) pontja  szerinti utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgya  lehet a  nemzetközi  szerződést  kihirdető jogszabály és  az  alkotmányossági  vizsgálat  a  szerződést kihirdető  jogszabály   részévé  vált  nemzetközi  szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely rendelkezését  alkotmányellenesnek   találja,  a  nemzetközi szerződést   kihirdető    jogszabály   alkotmányellenességét állapítja  meg.  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenességet megállapító  határozata   azonban   a   Magyar   Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására kihatással nem lehet. Az Alkotmánybíróság határozata  folytán a jogalkotónak meg kell teremtenie a  vállalt nemzetközi  jogi  kötelezettség  és  a belső   jog   összhangját;   vagy   úgy,   hogy   a   Magyar Köztársaságnak   a    nemzetközi   szerződés    Alkotmánnyal ellentétes részét fel kell mondania, illetőleg el kell érnie annak módosítását,  vagy -  szükség esetén  - az  Alkotmányt kell módosítani.  Ennek megtörténtéig  az Alkotmánybíróság a megsemmisítés  időpontja   tárgyában   a   határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggesztheti. 9. A  kifejtettek alapján  az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § a)  pontja,   21.   §   (1)   bekezdése   és   35-36.   §-ai alkotmányellenességének megállapítása  iránti indítványt nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Az Abtv. 1. §-ában és  az  Alkotmánybíróság  számára  hatáskört  teremtő külön törvényi  rendelkezésekben nincs szabály arra, hogy az Alkotmánybíróság    jogosult     lenne    bármely    törvény kiegészítésére.  Ezért   az  Abtv.   hatásköri  szabályainak kiegészítésére vonatkozó  indítványt az  Alkotmánybíróság  - hatáskörének hiánya miatt - visszautasította.                      Dr. Sólyom László                     előadó alkotmánybíró                  az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal           Dr. Holló András           alkotmánybíró              alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                         alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró        Dr. Szabó András       Dr. Tersztyánszky Ödön         alkotmánybíró             alkotmánybíró         Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró             alkotmánybíró Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye      Megítélésem      szerint      nemzetközi      szerződés alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára     az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre.      1.  Az   Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII. törvény ( Abtv )  1. §  a) pontja  az ahhoz csatlakozó 21. § /1/ bekezdéssel,  a 30.  § /1/  bekezdéssel és  a  36.  §-al együttesen nemzetközi  szerződések esetén csak a megerősítés előtt  ad   lehetőséget  az  Alkotmánybíróság  eljárására  : alkotmányellenesség előzetes  vizsgálatára. Az  Abtv 1. § b) pontja alapján  éppen az  1. §  a) pontra  figyelemmel nincs lehetőség  utólagos   alkotmányossági  vizsgálatra   :     a nemzetközi   szerződés    ugyanis   a   belső   jogba   való beiktatással,  azzal,  hogy  magyar  törvény  formájában  az Országgyűlés   a    magyar   jogrendbe    kifejezetten    is becikkelyezi, nem  veszti el  az  Alkotmánybíróság  eljárása szempontjából  jellegadó   azon  vonását,   hogy  nemzetközi szerződésként,  tehát   nem  a  magyar  jogalkotó,  hanem  a nemzetközi jog két vagy több alanyának megállapodásával jött létre.      2. Az  indítványozónak az az álláspontja, amely szerint ez a  megoldás alkotmányellenes,  megalapozatlan,  mivel  az Alkotmány 32/A  §-a nem  ruházza fel  az  Alkotmánybíróságot minden     jogszabály      alkotmányossági     vizsgálatának hatáskörével.  A   32/A  §  normatani  természetét  tekintve ( eltérően   a    közvetlenül   alkalmazható   alkotmánybeli normáktól  -   mint  például   az  emberi  jogok  -,  melyek alkotmánybeli   rögzítésükkel    alanyi   jogként    azonnal konstituálódnak )   ún.    közvetve    ( más    jogszabályok közvetítésével ) hatályosuló,  alkalmazható norma,  amely az általa  létrehozott   intézmény  fő   vonásait  rögzíti,   a részletes szabályozást  kifejezetten külön  törvényre bízza. Ilyen norma  esetén az  adott  intézmény  csak  a  kilátásba helyezett  külön   törvény  megalkotásával  vezethető  be  a gyakorlatba. Ezt  a megoldást  alkalmazza  az  Alkotmány  az Állami  Számvevőszék   ( Alkotmány  32/C   § ) ,   vagy   az országgyűlési biztosok intézménye ( 32/B § ) kapcsán is.      Az Alkotmánybíróság  tekintetében ez a külön törvény az Abtv.  ( amely  már mindazon rendelkezést tartalmazza, amely az Alkotmánybíróság  működésének  megkezdéséhez  minimálisan szükséges ) , a  nemzetközi szerződésekre vonatkozó hatáskör tekintetében pedig  annak 1.  § a)  pontja. Ez a rendelkezés azzal, hogy  az utólagos alkotmányossági vizsgálat köréből a nemzetközi   szerződéseket   kifejezetten   kiemeli   és   a megerősítás   időpontjával    bezárólag   csupán    előzetes vizsgálatra ad eljárási lehetőséget, nem kerül ellentétbe az Alkotmány 32/A  §-ával, hanem  azzal összhangban végrehajtja azt.   Ellentmondás,    azaz    alkotmányellenesség    akkor keletkezne, ha  a 32/A  § tartalmazná  a "minden"  szócskát, azaz     minden      jogszabály      alkotmányellenességének felülvizsgálatát tenné az Alkotmánybíróság feladatává. Ennek híján nem  alkotmányellenes az,  ha az  Abtv 1.  § a) pontja nemzetközi szerződések utólagos alkotmányossági vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak  nem ad  hatáskört. A  32/A § ugyanis azt az  alkotmányossági követelményt  fogalmazza  meg,  hogy működjön   Alkotmánybíróság    és   minimális   hatáskörként vizsgálja - közelebbről itt meg nem határozott terjedelemben és  feltételekkel  -  a  jogszabályok  alkotmányosságát,  az alkotmányellenesnek talált  rendelkezéseket pedig semmisítse meg.      3. Úgy  vélem, hogy  törvényi  felhatalmazás  híján  az Alkotmánybíróság  nem  gyakorolhat  a  jogalkotó  által  nem biztosított  hatáskört.   Erre  már   több   ízben   utaltam ( különvélemény a 36/1992. ( VI. 10. ) AB határozathoz ( ABH 1992, 225-226 ) ( különvélemény  a  17/1993  ( II. 19. )  AB határozathoz ( ABH 1993, 159-160 ) ( különvélemény a 38/1993 (VI. 11.) AB határozathoz ( ABH 1993, 284-285 ) ( párhuzamos indokolás a  60/1994 (XII.  24.) AB határozathoz ( ABH 1994, 371-372 ) ).  A  hatáskör  ilyen gyakorlását  a jogbiztonság szempontjából aggályosnak tartom. Budapest, 1997. január 21.                                               Dr. Vörös Imre                                                alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Provisions of the Act on the Constitutional Court according to which the jurisdiction of the Court includes only the preliminary examination of the constitutionality of international treaties and does not make it possible for citizens to exercise their rights deriving from the Constitution concerning the provisions of international treaties within the framework of an ex post facto review
Number of the Decision: .	4/1997. (I. 22.)
Date of the decision: .	01/21/1997
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1997-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0004_1997.pdf