Hungarian
Ügyszám:
.
1353/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.; Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 4/1997. (I. 22.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/41
.
A határozat kelte: Budapest, 01/21/1997
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta
    a következő

                           határozatot :

    amelyhez    Dr. Vörös  Imre    alkotmánybíró   különvéleményt
    csatolt :

    1.    Az     Alkotmánybíróság    megállapítja,    hogy    az
    Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvény 1. § b)
    pontja alapján  utólagos  alkotmányossági  vizsgálat  tárgya
    lehet a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály.

    2.  Az  alkotmányossági  vizsgálat  a  szerződést  kihirdető
    jogszabály     részévé     vált     nemzetközi     szerződés
    alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet.

    3. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak
    valamely  rendelkezését   alkotmányellenesnek   találja,   a
    nemzetközi       szerződést       kihirdető       jogszabály
    alkotmányellenességét állapítja meg.

    4.  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenességet  megállapító
    határozatának    a     Magyar     Köztársaság     nemzetközi
    kötelezettségvállalására nincs hatása.

    5. Az  Alkotmánybíróság határozata  folytán a jogalkotónak -
    szükség esetén  az Alkotmány  módosításával is  -  meg  kell
    teremtenie a  vállalt nemzetközi  jogi kötelezettségek  és a
    belső    jog    összhangját.    Ennek    megtörténtéig    az
    Alkotmánybíróság  a   megsemmisítés  időpontja  tárgyában  a
    határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggesztheti.

    6. Az  Alkotmánybíróság az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.
    évi XXXII. törvény 1. § a) pontjában, 21. § (1) bekezdésében
    és      35-36.       §-aiban      foglalt      rendelkezések
    alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt
    elutasítja.

    7. Az  Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló törvény
    hatásköri kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      1.   Az    indítványozó   szerint    alkotmányellenesek   az
      Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvénynek  ( a
      továbbiakban :   Abtv.  ) azok  a rendelkezései,  amelyek  a
      nemzetközi  szerződések   tekintetében  kizárólag   előzetes
      alkotmányossági vizsgálatra  vonatkozó hatásköri szabályokat
      tartalmaznak és  nem teszik lehetővé, hogy az állam polgárai
      az Alkotmányból  eredő  jogaikat  a  nemzetközi  szerződések
      rendelkezéseivel szemben  utólagos  normakontroll  keretében
      érvényesíthessék. Alkotmányellenes továbbá az is, hogy ilyen
      utólagos normakontrollt  az Alkotmánybíróság  sem folytathat
      le  hivatalból.   Az  indítványban   foglaltak  szerint   az
      Alkotmánybíróság  hatáskörébe   kellene   utalni   a   hazai
      jogszabályban     kihirdetett     nemzetközi     egyezmények
      alkotmányosságának utólagos  kontrollját is, különösen abból
      a szempontból,  hogy a  nemzetközi szerződés  megkötésére  a
      kérdéses  tartalommal   volt-e  a   szerződés   megkötőjének
      alkotmányos felhatalmazottsága.

      Az indítványozó  szerint az  Alkotmány 2.  §-ában  deklarált
      demokratikus   jogállamiság    alkotmányi    követelményével
      ellentétes ez  a  hiányos  szabályozás  azért  is,  mert  az
      állampolgárok   a   nemzetközi   szerződés   alkotmányossági
      vizsgálatát annak megerősítése előtt sem kérhetik, és hogy -
      hivatalbóli eljárás  keretében -  az Alkotmánybíróság  ilyen
      eljárás  lefolytatására  sem  jogosult.  Az  alapvető  jogok
      nemzetközi   szerződéssel   való   korlátozása   e   hiányos
      szabályozás következtében kikerülhet az állam polgárainak és
      az Alkotmánybíróságnak  az ellenőrzése alól. Az indítványozó
      véleménye  szerint   a   nemzetközi   szerződésben   vállalt
      kötelezettség folytán  így lehetőség  nyílik még  magának az
      Alkotmánynak a rejtett módosítására is.

      Az indítvány  kifejti, hogy  a támadott  törvényi  szabályok
      korlátozó   rendelkezéseket    tartalmaznak,   és   ezek   a
      korlátozások nincsenek  összhangban az  Alkotmány 8. §-ával,
      különösen  azért,   mert  meghatározott  politikai  tényezők
      számára  tartják   fenn  az  indítványtételi  jogosultságot.
      Márpedig  a   népszuverenitás  elvéből   és  a  demokratikus
      jogállam alkotmányi követelményéből adódik az az alkotmányos
      kívánalom, hogy az állam polgárai őrei lehessenek a fennálló
      társadalmi rendnek.  Az a  szabályozás, amely  nem felel meg
      ezeknek a követelményeknek, alkotmányellenes.

      Az indítványozó  álláspontja szerint  az Alkotmány  7. § (1)
      bekezdéséből is  az következik, hogy az Alkotmány a belföldi
      alkalmazásban  megjelenő   nemzetközi  szerződéses   szabály
      felett áll,  mert a  Magyar Állam  szervei csak az Alkotmány
      keretei között,  az alkotmányos követelményeknek megfelelően
      vállalhatnak érvényesen  nemzetközi  kötelezettséget.  Ennek
      ellenőrzése pedig  az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
      Az  Abtv.   hiányos,   illetőleg   korlátozó   rendelkezései
      nincsenek tehát  összhangban  az  Alkotmánnyal,  ezért  azok
      alkotmányellenességének megállapítása indokolt és szükséges.

      2. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek
      az indítvánnyal támadott rendelkezései a következők :
      "1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik :

      a/ a  törvényjavaslat, a  már  elfogadott,  de  még  ki  nem
      hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi
      szerződés   egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének
      előzetes vizsgálata;"

      "21. § (1) Az 1. § a) pontja szerinti eljárást - a 33-36. §-
      ban foglalt megkülönböztetés szerint - indítványozhatják :
      a) az  Országgyűlés, annak  állandó  bizottsága  vagy  ötven
      országgyűlési képviselő,
      b) a köztársasági elnök,
      c) a Minisztertanács. "

      "35.  §   (1)   A   köztársasági   elnök   indítványára   az
      Alkotmánybíróság az Országgyűlés által elfogadott, de még ki
      nem  hirdetett  törvény  aggályosnak  tartott  rendelkezését
      megvizsgálja.
       (2) Ha  az Alkotmánybíróság  a törvény  aggályosnak tartott
      rendelkezésének  alkotmányellenességét   állapítja  meg,   a
      köztársasági elnök  a törvényt  mindaddig nem hirdetheti ki,
      amíg  az   Országgyűlés  az  alkotmányellenességet  meg  nem
      szünteti.

      36. §  (1)  Az  Országgyűlés,  a  köztársasági  elnök  és  a
      Minisztertanács  nemzetközi   szerződés  megerősítése  előtt
      kérheti   a   nemzetközi   szerződés   aggályosnak   tartott
      rendelkezése alkotmányossági vizsgálatát.
       (2)  Ha   az  Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződés
      aggályosnak  tartott  rendelkezésének  alkotmányellenességét
      állapítja  meg,   a  nemzetközi   szerződés  mindaddig   nem
      erősíthető meg, amíg a nemzetközi szerződést kötő szerv vagy
      személy az alkotmányellenességet meg nem szünteti. "

      3.  Az   indítványozó  szerint   a  támadott  szabályozással
      megsértett alkotmányi rendelkezések az alábbiak :
      Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság
      független, demokratikus  jogállam, míg (2) bekezdése szerint
      a Magyar  Köztársaságban minden  hatalom  a  népé,  amely  a
      népszuverenitást  választott   képviselői  útján,   valamint
      közvetlenül gyakorolja.

      A  7.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  Magyar  Köztársaság
      jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert
      szabályait, biztosítja  továbbá a  vállalt  nemzetközi  jogi
      kötelezettségek és a belső jog összhangját.

      A 8.  § (2)  bekezdése szerint  a Magyar  Köztársaságban  az
      alapvető jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat
      törvény  állapítja  meg,  alapvető  jog  lényeges  tartalmát
      azonban nem korlátozhatja.

      4. Az  Alkotmánynak az  indítvány  elbírálása  szempontjából
      kiemelkedő jelentőségű  32/A. §  (1)  és  (2)  bekezdései  a
      következőek :
       (1)  Az   Alkotmánybíróság  felülvizsgálja  a  jogszabályok
      alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe
      utalt feladatokat.
       (2) Az  Alkotmánybíróság alkotmányellenesség  megállapítása
      esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

      Az alkotmányossági  vizsgálat során  az Alkotmánybíróság  az
      indítvánnyal  kapcsolatban  beszerezte  és  felhasználta  az
      igazságügyminiszter véleményét.

                                  II.

      Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta,
      egyúttal a  nemzetközi  szerződések  alkotmányellenességének
      vizsgálatával   kapcsolatos   hatásköri   jogosultságát   az
      Alkotmány és az Abtv. alapján értelmezte.

      1.   A    nemzetközi   szerződések   megkötésére   vonatkozó
      jogosítványokat   az    Alkotmány   a   következők   szerint
      szabályozza. A  19. §  (3) bekezdés  f)  pontja  szerint  az
      Országgyűlés megköti  a  Magyar  Köztársaság  külkapcsolatai
      szempontjából     kiemelkedő      fontosságú      nemzetközi
      szerződéseket; a  30/A. §  (1) bekezdés  b) pontja szerint a
      köztársasági elnök  a Magyar  Köztársaság nevében nemzetközi
      szerződéseket köt  ( az Országgyűlés előzetes hozzájárulása,
      illetve miniszterelnöki ellenjegyzés mellett ) ; a 35. § (1)
      bekezdés  j)   pontja  szerint   a  Kormány  közreműködik  a
      külpolitika meghatározásában,  a Magyar Köztársaság Kormánya
      nevében nemzetközi szerződéseket köt.

      Az Alkotmány  szerint tehát nemzetközi szerződés megkötésére
      az  Országgyűlés,   a  köztársasági   elnök  és   a  Kormány
      jogosultak. Az  Alkotmánybíróságnak a  nemzetközi  szerződés
      megkötése egész  folyamatának vizsgálatára  nincs hatásköre,
      mert annak döntően politikai korlátai vannak. Ez azonban nem
      jelenti azt,  hogy az Alkotmánybíróságnak ne volna hatásköre
      a szerződéskötési jogosultság vizsgálatára. Az Alkotmány 19.
      § (2) bekezdés f) pontja szerint az Országgyűlés hatáskörébe
      a "kiemelkedő  fontosságú" nemzetközi  szerződések megkötése
      tartozik.  A   köztársasági  elnök  törvényhozói  hatáskörbe
      tartozó   szerződést    csak   az    Országgyűlés   előzetes
      hozzájárulásával köthet.  A Kormány  nem köthet törvényhozói
      hatáskörbe tartozó nemzetközi szerődést. Az Alkotmánybíróság
      dönthet  a   szerződéskötési   folyamat   ezen   alkotmányos
      korlátainak  megtartásáról   és  e   kérdésben  a  szerződés
      megkötése előtt  is hozhat  határozatot.  Ez  következik  az
      Abtv.  1.  §  f)  pontjában  foglalt  rendelkezésből,  amely
      szerint  az   állami  szervek   között  felmerült  hatásköri
      összeütközés megszüntetésére  az Alkotmánybíróságnak fennáll
      a hatásköre.  A szerződéskötési  jogosultság áthágása formai
      alkotmánysértés, amely  a szerződés megkötése után is minden
      olyan eljárásban vizsgálható, amelyre az Alkotmánybíróságnak
      joga van, tehát mind előzetes, mind utólagos alkotmányossági
      normakontroll során.

      2. Az  indítványozó alkotmányellenesnek  tartja azt,  hogy a
      nemzetközi  szerződés   megerősítés  előtti  alkotmányossági
      vizsgálatát csak  az  Országgyűlés,  a  köztársasági  elnök,
      illetve  a   Kormány  kezdeményezheti,   erre  bárki   által
      indítható, populáris akció útján nincs lehetőség.

      Az   Alkotmány    32/A.   §   (3)   bekezdése   szerint   az
      Alkotmánybíróság  eljárását   a   törvényben   meghatározott
      esetekben bárki kezdeményezheti. Az Alkotmányból a populáris
      akcióra nézve az a követelmény folyik, hogy a 32/A. § (1) és
      (2)  bekezdésében   meghatározott  felülvizsgálatra   legyen
      bárkinek   indítványozási    joga.   Ez   pedig   az   olyan
      alkotmányossági     felülvizsgálat,     amely     jogszabály
      alkotmányellenességének   kimondására    és   a   jogszabály
      megsemmisítésére vezethet, vagyis az utólagos normakontroll.
      Az   Alkotmány   32/A.   §-ának   történeti   értelmezésével
      egyértelműen megállapítható  az a törvényhozói szándék, hogy
      az alkotmányozó  hatalom  a  populáris  akciót  az  utólagos
      absztrakt  normakontrollal   kapcsolatos   alkotmánybírósági
      hatáskörhöz kivánta hozzákapcsolni.
      Az Abtv.  -nek az Igazságügyi Minisztériumban készített első
      tervezetei utólagos  elvont  normakontrollra  nem  adnak  az
      állampolgárnak  indítványozási   jogosultságot.  "A  nemzeti
      egyeztető tárgyalások"  előtt, 1989.  május  6-án  közzétett
      törvénytervezet 19.  , 39.  és 49. §-ainak összevetéséből ez
      kikövetkeztethető;  majd   a  közben   lefolyt  tárcakörözés
      eredményeit is  figyelembe  vevő,  1989.  május  29-én  kelt
      "Törvényjavaslat    az     Alkotmánybíróságról"     teljesen
      egyértelművé   teszi,    hogy    az    utólagos    absztrakt
      normakontrollt csak  a 21.  § (2) bekezdésében meghatározott
      szervek  illetve   tisztségviselők  indítványozhatják,   míg
      bármely  állampolgár   számára  csupán  -  az  időközben  az
      alkotmányellenes     jogszabály      alkalmazása     folytán
      bekövetkezett jogsérelemre  szűkített - alkotmányjogi panasz
      áll  nyitva   ( 47.  § ) .  Az  egyeztető  tárgyalásokon  az
      Ellenzéki  Kerekasztal   egyik  fő   követelése  -  amely  a
      törvényjavaslat szövegében  való megegyezés feltételeként is
      szerepelt  -   az   volt,   hogy   az   utólagos   absztrakt
      normakontrollt  bárki  indítványozhassa.  E  feltétel  és  a
      megegyezés folyamata  nyomon kísérhető  - többek között - az
      Igazságügyi Minisztériumban a tárgyaló felek álláspontját az
      egyes  törvényi  rendelkezésekhez  fűzött  "megjegyzés"-ként
      tartalmazó törvénytervezetből  és az  1989. szeptember 18-ai
      végleges    megállapodást     tükröző    "Kiegészítés     az
      Alkotmánybíróságról   szóló    törvénytervezethez"   ( 1989.
      szeptember 19. ) c. dokumentumból. Az 1989. szeptember 22-én
      kelt törvényjavaslat,  amely  az  Országgyűlés  elé  került,
      ennek megfelelően  azt tartalmazza,  hogy az  Abtv. 1.  § b)
      pontja   szerinti   eljárást   bárki   indítványozhatja.   A
      javaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint "az utólagos
      normakontroll iránti,  valamint a mulasztásban megnyilvánuló
      alkotmányellenesség  megállapítására  vonatkozó  indítványt,
      továbbá -  a  törvényben  meghatározott  feltételek  megléte
      esetén - az alkotmányjogi panaszt bárki benyújthatja. "
      Az Ellenzéki Kerekasztal másik fő követelése az volt, hogy a
      normakontroll    és     az    alkotmányellenes    jogszabály
      megsemmisítésének  joga   a  törvényre  is  kiterjedjen.  Az
      Igazságügyi Minisztérium  tervezete ugyanis  eredetileg  azt
      tartalmazta,    hogy     törvény     alkotmányellenességének
      megállapítása esetén  az Alkotmánybíróság  a határozatot  az
      Országgyűlés  elnökének  küldi  meg,  s  az  Országgyűlés  a
      határozatot  megtárgyalva   vagy  egyetért   azzal,  vagy  a
      törvényt  valamennyi  képviselő  kétharmadának  szavazatával
      megerősíti.   ( 46.   § )  A   tágyaló  felek  az  Ellenzéki
      Kerekasztal követelésének  megfelelően abban állapodtak meg,
      hogy a megsemmisítés joga kivétel nélkül minden jogszabályra
      ( és az  állami irányítás  egyéb jogi eszközeire ) kiterjed.
      Ezt a  teljességet fejezi  ki a határozott névelő használata
      az  Alkotmány  32/A.  §  (1)  és  (2)  bekezdésében  :    "a
      jogszabályok"   alkotmányosságát    vizsgálja    felül    az
      Alkotmánybíróság, és  "a törvényeket  és más jogszabályokat"
      semmisíti meg alkotmányellenességük esetén.
      Az Ellenzéki  Kerekasztal harmadik  követelése a bírójelölés
      és -választás  olyan szabályozása  volt, amelyet a jelenlegi
      hatályos jog tartalmaz.

      Mindhárom elért változás olyan jelentőségű volt, hogy azokat
      garanciális  okokból   az  Ellenzéki   Kerekasztal   az   új
      alkotmányba  is   felvétette.   Erre   utal   az   Alkotmány
      módosításáról  szóló   1989.   évi   XXXI.   törvénynek   az
      Alkotmánybíróságról szóló  rendelkezéseket beiktató  17.  §-
      ához fűzött indokolás, amely szerint "a szakmai és politikai
      vélemények nyomán  egyértelművé  vált,  hogy  ezt  a  fontos
      alkotmányvédelmi  intézményt   az  eredeti   elgondolásokhoz
      képest némileg  eltérő tartalommal kell létrehozni"; s amely
      az említett három változást sorolja fel.

      Az  Alkotmány   32/A.  §-ának   keletkezéstörténetéből   két
      következtetés adódik.  Mindenekelőtt az,  hogy az  Alkotmány
      32/A. §  (1) és  (2) bekezdése  hatásköri szabály,  amely az
      Alkotmánybíróság hatáskörére  vonatkozó  vita  eredményeként
      létrejött   megállapodást    foglalja    jogszabályba.    Az
      alkotmánybíráskodás sajátos  minőségét  adó  hatáskör ( ök )
      alkotmányba  foglalása   egyébként  is  elengedhetetlen.  Az
      alkotmányozás  körülményeinek  tudható  be,  hogy  a  magyar
      Alkotmányba csak a legalapvetőbb hatáskör került be. A többi
      hatáskör alkotmányba  foglalása  is  -  ahogy  az  az  újabb
      alkotmánybíróságok   esetében    általános   -   garanciális
      jelentőségű és kívánatos.

      A másik  következmény az  Alkotmány 32/A. § (3) bekezdésének
      az az  értelmezése,  hogy  az  Alkotmánybíróság  eljárásának
      bárki  által   való  kezdeményezését   a  törvényhozónak  az
      utólagos    absztrakt     normakontroll-eljárás    keretében
      biztosítania kell.  Az, hogy  az indítványozási  jogosultság
      "törvényben meghatározott  esetekben" illet  meg mindenkit -
      azon túl, hogy a törvénynek kell az utólagos normakontrollra
      biztosítania ezt  a jogosultságot  -, a történeti értelmezés
      alapján  az  alkotmányjogi  panasz  indítványozásához  teszi
      lehetővé    anyagi     jogi    feltételek    előírását    az
      alkotmánybíróságról szóló  törvényben. Ez  meg is történt az
      Abtv. 48. §-ában; az absztrakt kontrollra nézve azonban csak
      eljárási szabályozásra kerülhetett sor ( 37. § ) .

      Az Alkotmány  32/A. §-ának  tesz tehát eleget az Abtv. 21. §
      (2) bekezdése,  amely szerint  az 1.  § b)  pontja  szerinti
      eljárást bárki  indítványozhatja. Az Alkotmányból azonban az
      már nem  következik, hogy  az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe
      tartozó további  eljárások kezdeményezése  is bárki  számára
      nyitva álljon.  Vagyis  az  Alkotmány  nem  követel  meg  az
      utólagos  normakontrollon   kívüli  esetekre   bárki  általi
      indítványtételi  jogosultságot   ( populáris  akciót ) .   A
      törvényhozó  az   utólagos  normakontroll   tekintetében   a
      populáris akció  biztosításával az  Alkotmány  32/A.  §  (3)
      bekezdéséből folyó alkotmányos kötelezettségét teljesítette,
      sőt -  szintén az  Ellenzéki Kerekasztal  kívánságára  -  az
      Abtv.  1.   §  e)  pontjában  a  mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megszüntetésére nézve még további, bárki
      általi   indítványtételi   jogosultságot   is   biztosított,
      anélkül, hogy erre is alkotmányos kötelezettsége lett volna.

      Így az  előzetes normakontrollra  irányuló alkotmánybírósági
      eljárás indítványozásának  az Abtv.  21. §  (1) bekezdésében
      felsoroltakra   korlátozása    nem   alkotmányellenes.    Az
      Alkotmánybíróság megjegyzi  továbbá, hogy az Alkotmány 32/A.
      §  (1)  bekezdése  a  jogszabályok  vizsgálatát  jelöli  meg
      egyetlen    alkotmányosan     kötelező     alkotmánybírósági
      hatáskörként. A meg nem erősített nemzetközi szerződés pedig
      még nem  jogszabály. A  törvényhozónak az  Alkotmány alapján
      itt nemcsak az indítványozói kör meghatározásában van szabad
      keze, hanem  abban is,  hogy egyáltalán  biztosít-e előzetes
      normakontrollt. A  mindenkit megillető  indítványtételi  jog
      biztosításának további - természetszerű - feltétele az, hogy
      a megtámadható rendelkezés ( jogszabály, az állami irányítás
      egyéb  jogi   eszköze )  bárki  számára  hozzáférhető,  azaz
      kihirdetett  legyen.  Az  indítvány  által  érintett  körben
      viszont a nemzetközi szerződés megerősítés, következésképpen
      még kihirdetés előtti alkotmányossági vizsgálatáról van szó,
      márpedig  a   még  ki   nem  hirdetett   norma  tekintetében
      biztosított  populáris   akció   merőben   formális   és   a
      gyakorlatban alkalmazhatatlan jogosultság lenne.

      3. Mindezekre  figyelemmel  nem  helytálló  az  indítványozó
      érvelése a  tekintetben sem,  hogy  a  nemzetközi  szerződés
      előzetes alkotmányossági vizsgálatára jogosultak korlátozott
      köre az  Alkotmány 8.  §-ába ütközne.  Az  alkotmánybírósági
      eljárás  kezdeményezésének   jogosultsága  ugyanis  csak  az
      Alkotmány 32/A.  § keretei  között  alkotmányos  alapjog,  a
      32/A. §  pedig a  fentiek szerint  nem öleli fel az előzetes
      normakontrollt. A  népszuverenitás elvéből és a jogállamiság
      követelményéből    sem     következik    az,    hogy    ezek
      megvalósulásának  -   a  nemzetközi   szerződések   előzetes
      alkotmányossági vizsgálatát illetően - előfeltétele lenne az
      Alkotmánybíróság előtti  indítványtételi  jogosultság  bárki
      számára való biztosítása.

      4. Az  Abtv. 20.  §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra
      jogosult indítványa  alapján jár  el. Az eljárás hivatalbóli
      kezdeményezése az  Alkotmánybíróság kivételes hatásköre és a
      törvény 21.  § (7) bekezdése alapján az 1. § c) és e) pontja
      szerinti     eljárásokra     vonatkozik.     Eszerint     az
      Alkotmánybíróság hivatalból  indíthat  eljárást  jogszabály,
      valamint az  állami irányítás  egyéb jogi eszköze nemzetközi
      szerződésbe  ütközésének   vizsgálatára  és  a  mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség    megszüntetésére.   Az
      Alkotmánybíróság   hivatalbóli    eljárási   jogosultságának
      kötelező volta  viszont sem az Alkotmány 2. §-ából, sem a 7.
      §-ából,  sem   32/A.  §-ából   nem   vezethető   le,   egyik
      alkotmánybírósági  eljárás   vonatkozásában  sem.  Ezért  az
      indítvány a  hivatalbóli eljárás  hiányát sérelmező részében
      is megalapozatlan.

      5.  A   nemzetközi  szerződések   utólagos   alkotmányossági
      vizsgálata  tárgyában   az  Alkotmánybíróság  61/B/1992.  AB
      határozata  ( ABH   1993,  831.   )  az   Abtv.   1.   §-ára
      hivatkozással kimondta,  hogy az Abtv. 1. §-a alapján "a már
      megerősített  és  a  belső  jogban  kihirdetett"  nemzetközi
      szerződés  utólagos   alkotmányellenességi  vizsgálata   nem
      tartozik az  Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ez a megállapítás
      ellentmond az  Alkotmánybíróság korábbi, 30/1990. (XII. 15.)
      AB határozatának  ( ABH 1990, 128, 131-132 ) , amely szerint
      a nemzetközi  szerződést kihirdető,  belső jogszabály  "mint
      jogszabály nincs  kiemelve az alkotmányossági felülvizsgálat
      köréből,  "   ezért  a   nemzetközi   szerződést   kihirdető
      jogszabály alkotmányellenességének  utólagos vizsgálatára az
      Abtv. 1.  § b)  pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre
      kiterjed. Az idézett határozat a kihirdető jogszabály részét
      képező   nemzetközi    szerződés   egyes    rendelkezéseinek
      alkotmányossági vizsgálatát  érdemben el  is végezte.   ( Az
      Alkotmánybíróság a  nemzetközi egyezményt kihirdető tvr. "2.
      §-át, annak  9. cikke  1. pontját,  a 10.  cikke 1. pontját,
      valamint  17.   cikkét  az   Alkotmány  57.  §  (1)  és  (5)
      bekezdésével, valamint  a 7.  § (1)  bekezdésével"  "vetette
      egybe", s  a  tvr.  alkotmányellenességének  megállapítására
      irányuló  indítványt   azért  utasította  el,  mert  "bár  a
      törvényerejű  rendelet   alkotmányossági   felülvizsgálatára
      kiterjed   az   Alkotmánybíróság   hatásköre,   a   testület
      megítélése szerint  a korábban  ismertetett alkotmányellenes
      jogalkalmazási gyakorlat  nem közvetelenül a tvr-en alapul",
      hanem   az    egyezményt   végrehajtó    belső    jogszabály
      megalkotásának elmulasztásán. )

      A  határozat   indokolásában  azonban   az  Alkotmánybíróság
      egyszersmind  "osztotta"  a  minisztériumi  véleményeket  is
      arról, hogy  magának a  nemzetközi szerződésnek  az utólagos
      vizsgálatára  az  Alkotmánybíróságnak  nincs  hatásköre.  Az
      Alkotmánybíróság    e     körben    kifejtett    álláspontja
      nyilvánvalóan ellentmondásos,  mert az  Abtv. 1. § b) pontja
      szerinti utólagos  absztrakt normakontroll  nem osztható fel
      "magában  vett",  illetve  a  kihirdető  jogszabály  "részét
      képező" nemzetközi egyezményre; mint ahogy a határozatban az
      Alkotmánybíróság    sem     tartotta    magát     ehhez    a
      megkülönböztetéshez. Ezért  az Alkotmánybíróságnak a mostani
      indítvány  alapján   e  korábbi   határozataiban  fellelhető
      ellentmondást fel  kellett oldania,  és egyértelművé kellett
      tennie álláspontját arról, hogy hatásköre hogyan terjed ki a
      nemzetközi szerződések alkotmányossági felülvizsgálatára.

      A belső  jog és  a  nemzetközi  jog  viszonyát  illetően  az
      Alkotmánybíróság  hatásköre   vonatkozásában   is   lényeges
      megállapításokat tartalmaz az 53/1993. (X. 13.) AB határozat
      III. fejezete  ( ABH 1993, 327. ) . Eszerint az Alkotmány 7.
      § (1)  bekezdésének első  fordulata azt  mondja ki,  hogy  a
      nemzetközi  jog   "általánosan  elismert   szabályai"  külön
      ( további ) transzformáció  nélkül is a magyar jog részei. A
      transzformációt ebben  az általánosságban  maga az Alkotmány
      hajtotta végre.  Így a  nemzetközi jog  általánosan elismert
      szabályai  nem   az   Alkotmány   részei,   hanem   "vállalt
      kötelezettségek". Az,  hogy a vállalást és a transzformációt
      az  Alkotmány   tartalmazza,  nem  érinti  az  Alkotmány,  a
      nemzetközi jog és a belső jog hierarchiáját. Ez az általános
      belső joggá  tétel egyáltalában  nem zárja  ki,  hogy  egyes
      "általánosan elismert  szabályokat" külön egyezmények ( is )
      meghatározzanak és  azok tekintetében  külön  transzformáció
      történjék.

      Az Alkotmány 7. § (1) bekezdés második fordulata - a vállalt
      nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának
      biztosítása -  minden "vállalt"  nemzetközi  kötelezettségre
      vonatkozik, az általánosan elismert szabályokra is. Másrészt
      az összhangot  az egész  belső joggal  biztosítani kell,  az
      Alkotmánnyal is.  Az Alkotmány  7. §  (1) bekezdése tehát az
      Alkotmány, a  nemzetközi jogból származó, szerződéssel, vagy
      közvetlenül   az   Alkotmánnyal   vállalt   kötelezettségek,
      valamint a  belső jog  összhangját követeli meg; az összhang
      biztosításában   figyelemmel    kell    lenni    mindegyikük
      sajátosságaira.

      E határozat  kifejezett megállapításai  szerint az Alkotmány
      7. §-ának érvényesüléséhez mindhárom szintet, a belső jogot,
      a nemzetközi  szerződést  és  az  Alkotmányt  együttesen  és
      összefüggésében kell  vizsgálni. Vagyis  "szükségszerűen  be
      kell vonni  a vizsgálatba  azt is,  . .  . hogy a nemzetközi
      kötelezettségvállalás összhangban  van-e  az  Alkotmánnyal";
      továbbá :    "Közömbös,  hogy  a  jogszabály  előzetes  vagy
      utólagos alkotmányossági  kontrolljáról van-e szó; egyik sem
      végezhető el  a belső  jogszabály, a nemzetközi szerződés és
      az Alkotmány  harmóniájának vizsgálata nélkül. " ( ABH 1993,
      326. )

      6. Az  Alkotmány felhívott  rendelkezéseiből és  az  idézett
      alkotmánybírósági  határozatokból   az  következik,  hogy  a
      nemzetközi szerződés  alkotmányosságát  az  Alkotmánybíróság
      nemcsak  az   Abtv.  1.   §  a)   pontja  alapján,  előzetes
      normakontroll-eljárás keretében,  hanem az  Abtv.  1.  §  b)
      pontja   alapján    utólagos   normakontroll-eljárásban   is
      vizsgálhatja. Ha nem így lenne, az nemcsak az Alkotmány 7. §
      (1)  bekezdésének  adott  esetben  orvosolhatatlan  sérelmét
      jelentené, hanem  ellentétben állna az Alkotmány 32/A. § (1)
      és (2) bekezdésében foglaltakkal is.

      Az  Alkotmányból   az  Alkotmánybíróság  egyetlen  hatásköre
      következik,  ti.   az  utólagos  normakontroll,  ez  viszont
      kényszerítően, és  - mint  a történeti  értelmezés keretében
      már utalás  történt  rá  -  teljeskörűen.  Az  Abtv.  és  az
      Alkotmány kodifikációs  munkálataiban  egyetlen  adat  sincs
      arról, hogy  a törvények  közül bármely  fajtát -  például a
      nemzetközi szerződést  kihirdető törvényt  - a normakontroll
      alól ki  akart volna  venni a  törvényhozó. Az  a lehetséges
      körülmény, hogy - különös tekintettel az alkotmányozás és az
      Abtv.  megalkotásának   körülményeire  -  a  törvényhozó  az
      utólagos normakontrollnak  ezt az  esetét annak idején külön
      nem mérlegelte,  nem befolyásolja  az Alkotmánybíróság jogát
      arra, hogy  hatáskörét jogértelmezéssel ne konkretizálja. Az
      Alkotmánybíróságnak saját  hatáskörét értelmező  határozatai
      éppen úgy  mindenkire nézve  kötelezőek, mint  bármely más -
      köztük az  ilyen értelmezéssel  nyert hatáskörben  hozott  -
      határozata. Ebben  az  értelmezésben  az  Alkotmánybíróságot
      egyrészt  az   vezérli,  hogy   sajátos  feladatának  eleget
      tehessen;  másrészt   a  többi   alkotmánybíróság   példája,
      amelyből  az   Alkotmánybíróság  azokhoz   a   megoldásokhoz
      csatlakozik,  amelyeket   szintén   az   alkotmánybíráskodás
      feladatellátásához szükséges fejlődése követelt meg. Utal az
      Alkotmánybíróság egyrészt  az előzetes normakontrollra és az
      elvont  alkotmányértelmezésre  vonatkozó  hatásköre  szűkítő
      értelmezésére; másrészt  az utólagos  normakontroll keretein
      belül a  vizsgált norma  alkalmazására vonatkozó alkotmányos
      követelmények  meghatározására,   vagy  az  alkotmányellenes
      szabály jövőbeli  megsemmisítésének különféle  megoldásaira.
      Az  "alkotmányos  követelmények"  meghatározása  például  az
      "alkotmánykonform értelmezésnek" a világ alkotmánybíróságain
      általánosan  gyakorolt   -  de  csak  egészen  ritkán  külön
      törvényi alapon  nyugvó -  megoldását ültette  át  a  magyar
      jogba  és   alkalmazta  a   normaértelmezési   hatáskörökről
      korábban   kifejtett   álláspontjához.   Korábbi   hatáskör-
      értelmező határozataival  összhangban, az Alkotmánybíróság a
      mostani  ügyben   is  az   utólagos  normakontrollra   szóló
      alkotmányi hatáskör  teljeskörű ellátása  mellett figyelembe
      veszi a nemzetközi szerződések alkotmányossága vizsgálatának
      külföldi példáit  is. Végül  utal arra  az Alkotmánybíróság,
      hogy a nemzetközi szerződés alkotmányosságának vizsgálatával
      alkotmányos  feladata,  az  utólagos  normakontroll  keretén
      belül marad.  Mivel kizárólag  a nemzetközi  szerződés és az
      Alkotmány összhangját  vizsgálja, nem  is érinti más hatalmi
      ágak feladat-  és hatáskörét.  Az a körülmény, hogy az Abtv.
      az 1.  § b)  pontja keretén  belül nem  tartalmaz különleges
      eljárási  szabályokat   arra  az   esetre,  ha   a  vizsgált
      jogszabály nemzetközi  szerződést hirdet  ki, nem  érinti az
      Alkotmánybíróság hatáskörét az ilyen szabályok vizsgálatára.
      Az  Alkotmánybíróságnak  az  Országgyűlés  számos  hatáskört
      adott az Abtv. -n kívüli törvényekben, anélkül, hogy ezekhez
      külön  eljárást   is  alkotott   volna.  Ebből  azonban  nem
      következik, hogy  az Alkotmánybíróság  ne járhatott volna el
      az  önkormányzatok   jogai,  vagy   az  egyetemi   autonómia
      védelmében, s  ne  alakíthatta  volna  eljárását  úgy,  hogy
      hatáskörébe eső  feladatának  eleget  tegyen.  A  nemzetközi
      szerződés vizsgálata  tekintetében az utólagos normakontroll
      általános   eljárási    szabályai   érvényesülnek;    s   az
      Alkotmánybíróság  tekintettel  van  a  nemzetközi  szerződés
      sajátosságaira  az   alkotmányellenesség   következményeinek
      megállapításakor.

      Ahogy az  Alkotmánybíróság 53/1993.  (X. 13.)  AB határozata
      szerint az  Alkotmány 7.  §-ának (1) bekezdése megköveteli a
      nemzetközi szerződés  alkotmányosságának vizsgálatát,  úgy a
      32/A.  §-ból   is  kényszerítően  következik  az.  Semmilyen
      alkotmányos alap  nincs arra,  hogy a  nemzetközi szerződést
      kihirdető   jogszabályt    az   alkotmányossági    vizsgálat
      szempontjából  az  Alkotmánybíróság  másként  kezelje,  mint
      bármely más  jogszabályt. Mivel  az Alkotmányból következik,
      hogy az utólagos normakontroll minden jogszabályra kiterjed,
      ez a teljesség még törvényhozási úton sem lenne szűkíthető.

      Az Abtv.  1. §  a) pontja  tehát nem  azt jelenti,  hogy  az
      Alkotmánybíróság a  nemzetközi szerződés egyes rendelkezései
      alkotmányellenességét csak  előzetesen  vizsgálhatja,  hanem
      azt, hogy  az Alkotmányból következő utólagos normakontroll-
      eljárás      mellett      a      nemzetközi      szerződések
      alkotmányellenessége   a   törvény   alapján   és   az   ott
      meghatározott feltételek  szerint előzetesen is vizsgálható.
      Abból, hogy  az Abtv.  1. §  a) pontja nevesíti a nemzetközi
      szerződés előzetes  vizsgálatát, nem  következik, hogy  a b)
      pontban  is  külön  meg  kellett  volna  említenie  a  belső
      jogszabállyá  vált   szerződést,  mint  "a  jogszabály"  egy
      sajátos fajtáját;  s semmiképpen  nem következtethető,  hogy
      annak utólagos  vizsgálatát ezzel  ki akarta  volna zárni  a
      törvényhozó. Az  előzetes normakontroll körében szükség volt
      az  egyes   vizsgálható  normafajták   megnevezésére,  mivel
      összefoglaló    néven     nem    lehetett     említeni     a
      törvényjavaslatot, a  már elfogadott,  de ki  nem  hirdetett
      törvényt  és   az  Országgyűlés   ügyrendjét;  s   különösen
      szükséges volt  a nemzetközi  szerződés  külön  megnevezése,
      egyrészt mert  az  nem  ölti  szükségképpen  törvényjavaslat
      formáját, másrészt,  mert -  az előbbiekkel  ellentétben - a
      törvényhozó  a   vizsgálatot   kifejezetten   a   nemzetközi
      szerződés   egyes    rendelkezéseire   kívánta   korlátozni.
      Ugyanezért sorolja  fel  külön-külön  az  Abtv.  30.  §  (1)
      bekezdésének a)  és b)  pontja is  az előzetes normakontroll
      alá eső normafajtákat.

      Ha a  nemzetközi szerződés  - s  így a  kihirdető törvény  -
      olyan rendelkezést  is tartalmaz, amely egyben a "nemzetközi
      jog  általánosan   elismert  szabálya"  az  Alkotmány  7.  §
      értelmében, vagyis  a  szerződés  csupán  megismétli  azt  a
      szabályt, amelyet már előzőleg maga az Alkotmány közvetlenül
      a belső  jog részévé  tett, akkor  e szabály alkotmányossági
      vizsgálatánál   tekintettel    kell   lenni   mindazokra   a
      korlátokra, amelyeket  az 53/1993.  (X. 13.) AB határozat is
      figyelembe  vett.  A  nemzetközi  jog  általánosan  elismert
      szabályai ugyan  a jogforrási  hierarchiában nem  állnak  az
      Alkotmány szintjén;  de "a  belső  joggal  való  összhangjuk
      biztosításának" alkotmányi  parancsát úgy  kell teljesíteni,
      hogy  az   Alkotmányt  kell   a  nemzetközi  jog  e  sajátos
      szabályaira figyelemmel értelmezni.  ( ABH 1993, 334 )

      7. A fent kifejtettek megerősítéseképpen az Alkotmánybíróság
      utal arra,  hogy a  nemzetközi jog  és a  belső jog viszonya
      tekintetében   az   európai   jogfejlődésben   a   dualista-
      transzformációs rendszert  egyre inkább a monista rendszer -
      a  nemzetközi   szerződések  ( nemzetközi   jog )  közvetlen
      alkalmazása -  váltja fel. Az ún. monista-adopciós koncepció
      szerint   a    megkötött    nemzetközi    szerződés    külön
      törvénybefoglalás nélkül  is a  nemzeti  jogrendszer  részét
      képezi, közvetlen  alkalmazásra kerül és elsőbbséget élvez a
      "belső" törvényekkel  szemben. Ezt  a rendszert  az  európai
      integráció kényszerítőleg  követeli meg,  ezért  az  Európai
      Uniónak még  azok a tagállamai is, amelyek a transzformációs
      rendszert követik  ( pl. az alapító tag NSZK és Olaszország,
      vagy a  később csatlakozott  skandináv államok )  az Európai
      Unió jogszabályait  közvetlenül, azaz  transzformáció nélkül
      alkalmazzák, és  azoknak a  nemzeti jogrendszerrel szemben -
      az  Alkotmány  kivételével  -  prioritást  biztosítanak.  Ez
      viszont   azzal   jár,   hogy   az   alkotmánybíróságok   az
      alkotmányossági normakontrollra  vonatkozó  hatáskörüket  az
      automatikusan -  az adopciós  rendszer révén  - belső  joggá
      váló nemzetközi  szerződések ( nemzetközi  jog ) , illetve a
      nemzetközi   szervezetek    belső   joggá    váló   döntései
      tekintetében is gyakorolják.

      A nemzetközi  szerződések vizsgálata ugyanis - miután azok a
      belső  jog   részévé  válnak   -   minden   tekintetben   az
      alkotmánybírósági  normakontroll   logikájába   illeszkedik.
      Ezért azokban  az  országokban  is,  ahol  nincs  kifejezett
      rendelkezés róla  - a normakontroll elvonhatatlan teljessége
      folytán   -   az   alkotmánybíróságok   az   alkotmányossági
      vizsgálatot   ezek   tekintetében   a   belső   jogszabályok
      alkotmányossági ellenőrzésével azonos módon gyakorolják.

      Kiemeli az  Alkotmánybíróság, hogy  a nemzetközi szerződések
      alkotmányossági vizsgálatát  azon államok alkotmánybíróságai
      is   gyakorolják,    amelyek   főszabályként   a   dualista-
      transzformációs rendszert  követik, s éppen az e technikával
      a belső jog részévé váló nemzetközi szerződések tekintetében
      is. Például a német Alaptörvény ( a továbbiakban :  GG ) 59.
      cikke a dualista-transzformációs rendszert írja elő. A Német
      Szövetségi  Alkotmánybíróság,   annak  ellenére,   hogy   az
      előzetes    normakontrollra     nincs    hatásköre,    mégis
      kiterjesztette   gyakorlatát    a   nemzetközi   szerződések
      ratifikáció előtti kontrolljára is. A német alkotmánybíróság
      először 1952-ben  vont vizsgálat  alá nemzetközi  szerződést
      jóváhagyó törvényt  ( kihirdetése  előtt ) .   [ BVerfGE  1,
      281;   illetve    396   ( 413 )    ]   A   későbbiekben   az
      Alkotmánybíróság kialakította  azt az  állandó  gyakorlatát,
      amely szerint  az  ún.  becikkelyezési  törvény  közvetlenül
      absztrakt normakontroll, illetve alkotmányjogi panasz tárgya
      lehet,  ezzel   pedig  a  nemzetközi  szerződés  az  eljárás
      közvetett tárgyává válik. Ennek alapján vizsgálta például az
      Alkotmánybíróság az  NSZK-NDK alapszerződés alkotmányosságát
      [ BVerfGE 36,  1 ] ; az  EGK-szerződést  [ BVerfGE  52,  187
      ( 199 )  ] ;   az  NSZK-NDK   egyesülési   szerződés   egyes
      vagyonjogi rendelkezéseit  [ BVerfGE 84,  90 ( 113 )  ] ;  a
      Maastrichti  Szerződést  kihirdető  törvény  alkotmányossága
      körében pedig  azt a  kérdést,  hogy  nem  üresedik-e  ki  a
      Bundestag  GG-ben  rögzített  közvetlen  választásának  jogi
      tartalma,  a   demokrácia  és   a  népszuverenitás   az   EU
      szupranacionális jellege miatt [ BVerfGE 89, 155 ] .

      Ezekből a  határozatokból kitűnik  az az  álláspont, hogy  a
      német alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra vonatkozó
      alkotmánybírósági hatáskör  "természetes" gyakorlása mellett
      - különösen  az Európai Uniós szerződések tekintetében - nem
      mondhat le  arról, hogy  alkotmányőrző feladatának  valamely
      részét ne  lássa el, e feladat pedig kiterjed a szuverenitás
      mindenfajta  gyakorlására,   ami   csak   az   Alaptörvényen
      nyugszik. Ezen  az alapon - a kihirdető törvények vizsgálata
      mellett  -  az  alkotmánybíróság  a  közösségi  jognak  való
      alávetést is állandó ellenőrzése alatt tartja.

      Hasonló gyakorlatot  folytat  az  ugyancsak  transzformációs
      technikát követő Görögország.

      8. Az Alkotmánybíróság összefoglalóan megállapítja :
      Az Abtv.  1. §  b) pontja  szerinti utólagos alkotmányossági
      vizsgálat tárgya  lehet a  nemzetközi  szerződést  kihirdető
      jogszabály és  az  alkotmányossági  vizsgálat  a  szerződést
      kihirdető  jogszabály   részévé  vált  nemzetközi  szerződés
      alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet. Ha az
      Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely
      rendelkezését  alkotmányellenesnek   találja,  a  nemzetközi
      szerződést   kihirdető    jogszabály   alkotmányellenességét
      állapítja  meg.  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenességet
      megállapító  határozata   azonban   a   Magyar   Köztársaság
      nemzetközi kötelezettségvállalására kihatással nem lehet. Az
      Alkotmánybíróság határozata  folytán a jogalkotónak meg kell
      teremtenie a  vállalt nemzetközi  jogi  kötelezettség  és  a
      belső   jog   összhangját;   vagy   úgy,   hogy   a   Magyar
      Köztársaságnak   a    nemzetközi   szerződés    Alkotmánnyal
      ellentétes részét fel kell mondania, illetőleg el kell érnie
      annak módosítását,  vagy -  szükség esetén  - az  Alkotmányt
      kell módosítani.  Ennek megtörténtéig  az Alkotmánybíróság a
      megsemmisítés  időpontja   tárgyában   a   határozathozatalt
      ésszerű határidőre felfüggesztheti.

      9. A  kifejtettek alapján  az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §
      a)  pontja,   21.   §   (1)   bekezdése   és   35-36.   §-ai
      alkotmányellenességének megállapítása  iránti indítványt nem
      találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Az Abtv. 1.
      §-ában és  az  Alkotmánybíróság  számára  hatáskört  teremtő
      külön törvényi  rendelkezésekben nincs szabály arra, hogy az
      Alkotmánybíróság    jogosult     lenne    bármely    törvény
      kiegészítésére.  Ezért   az  Abtv.   hatásköri  szabályainak
      kiegészítésére vonatkozó  indítványt az  Alkotmánybíróság  -
      hatáskörének hiánya miatt - visszautasította.
                             Dr. Sólyom László
                            előadó alkotmánybíró
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal           Dr. Holló András
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                                alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                            előadó alkotmánybíró

               Dr. Szabó András       Dr. Tersztyánszky Ödön
                alkotmánybíró             alkotmánybíró

                Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János
                alkotmánybíró             alkotmánybíró
        Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye

             Megítélésem      szerint      nemzetközi      szerződés
        alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatára     az
        Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre.

             1.  Az   Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.
        törvény ( Abtv )  1. §  a) pontja  az ahhoz csatlakozó 21. §
        /1/ bekezdéssel,  a 30.  § /1/  bekezdéssel és  a  36.  §-al
        együttesen nemzetközi  szerződések esetén csak a megerősítés
        előtt  ad   lehetőséget  az  Alkotmánybíróság  eljárására  :
        alkotmányellenesség előzetes  vizsgálatára. Az  Abtv 1. § b)
        pontja alapján  éppen az  1. §  a) pontra  figyelemmel nincs
        lehetőség  utólagos   alkotmányossági  vizsgálatra   :     a
        nemzetközi   szerződés    ugyanis   a   belső   jogba   való
        beiktatással,  azzal,  hogy  magyar  törvény  formájában  az
        Országgyűlés   a    magyar   jogrendbe    kifejezetten    is
        becikkelyezi, nem  veszti el  az  Alkotmánybíróság  eljárása
        szempontjából  jellegadó   azon  vonását,   hogy  nemzetközi
        szerződésként,  tehát   nem  a  magyar  jogalkotó,  hanem  a
        nemzetközi jog két vagy több alanyának megállapodásával jött
        létre.

             2. Az  indítványozónak az az álláspontja, amely szerint
        ez a  megoldás alkotmányellenes,  megalapozatlan,  mivel  az
        Alkotmány 32/A  §-a nem  ruházza fel  az  Alkotmánybíróságot
        minden     jogszabály      alkotmányossági     vizsgálatának
        hatáskörével.  A   32/A  §  normatani  természetét  tekintve
        ( eltérően   a    közvetlenül   alkalmazható   alkotmánybeli
        normáktól  -   mint  például   az  emberi  jogok  -,  melyek
        alkotmánybeli   rögzítésükkel    alanyi   jogként    azonnal
        konstituálódnak )   ún.    közvetve    ( más    jogszabályok
        közvetítésével ) hatályosuló,  alkalmazható norma,  amely az
        általa  létrehozott   intézmény  fő   vonásait  rögzíti,   a
        részletes szabályozást  kifejezetten külön  törvényre bízza.
        Ilyen norma  esetén az  adott  intézmény  csak  a  kilátásba
        helyezett  külön   törvény  megalkotásával  vezethető  be  a
        gyakorlatba. Ezt  a megoldást  alkalmazza  az  Alkotmány  az
        Állami  Számvevőszék   ( Alkotmány  32/C   § ) ,   vagy   az
        országgyűlési biztosok intézménye ( 32/B § ) kapcsán is.

             Az Alkotmánybíróság  tekintetében ez a külön törvény az
        Abtv.  ( amely  már mindazon rendelkezést tartalmazza, amely
        az Alkotmánybíróság  működésének  megkezdéséhez  minimálisan
        szükséges ) , a  nemzetközi szerződésekre vonatkozó hatáskör
        tekintetében pedig  annak 1.  § a)  pontja. Ez a rendelkezés
        azzal, hogy  az utólagos alkotmányossági vizsgálat köréből a
        nemzetközi   szerződéseket   kifejezetten   kiemeli   és   a
        megerősítás   időpontjával    bezárólag   csupán    előzetes
        vizsgálatra ad eljárási lehetőséget, nem kerül ellentétbe az
        Alkotmány 32/A  §-ával, hanem  azzal összhangban végrehajtja
        azt.   Ellentmondás,    azaz    alkotmányellenesség    akkor
        keletkezne, ha  a 32/A  § tartalmazná  a "minden"  szócskát,
        azaz     minden      jogszabály      alkotmányellenességének
        felülvizsgálatát tenné az Alkotmánybíróság feladatává. Ennek
        híján nem  alkotmányellenes az,  ha az  Abtv 1.  § a) pontja
        nemzetközi szerződések utólagos alkotmányossági vizsgálatára
        az Alkotmánybíróságnak  nem ad  hatáskört. A  32/A § ugyanis
        azt az  alkotmányossági követelményt  fogalmazza  meg,  hogy
        működjön   Alkotmánybíróság    és   minimális   hatáskörként
        vizsgálja - közelebbről itt meg nem határozott terjedelemben
        és  feltételekkel  -  a  jogszabályok  alkotmányosságát,  az
        alkotmányellenesnek talált  rendelkezéseket pedig semmisítse
        meg.

             3. Úgy  vélem, hogy  törvényi  felhatalmazás  híján  az
        Alkotmánybíróság  nem  gyakorolhat  a  jogalkotó  által  nem
        biztosított  hatáskört.   Erre  már   több   ízben   utaltam
        ( különvélemény a 36/1992. ( VI. 10. ) AB határozathoz ( ABH
        1992, 225-226 ) ( különvélemény  a  17/1993  ( II. 19. )  AB
        határozathoz ( ABH 1993, 159-160 ) ( különvélemény a 38/1993
        (VI. 11.) AB határozathoz ( ABH 1993, 284-285 ) ( párhuzamos
        indokolás a  60/1994 (XII.  24.) AB határozathoz ( ABH 1994,
        371-372 ) ).  A  hatáskör  ilyen gyakorlását  a jogbiztonság
        szempontjából aggályosnak tartom.

        Budapest, 1997. január 21.
                                                      Dr. Vörös Imre
                                                       alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          4/1997. (I. 22.)
          Date of the decision:
          .
          01/21/1997
          .
          .