Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00456/2015
Első irat érkezett: 02/02/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.362/2014/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzésen elleni alkotmányjogi panasz (hatályon kívül helyező végzés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/12/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Gfv.VII.30.362/2014/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták.
A Szegedi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, mert azt nem jogerős ítélet vagy érdemi végzés ellen nyújtották be.
Az indítványozók álláspontja szerint a Szegedi Ítélőtábla végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, mert kvázi közbenső ítéletként döntött a jogalap tekintetében. A Kúria végzése szintén sérti a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt jogokat, mert nem tartalma, hanem elnevezése szerint minősítette a Szegedi Ítélőtábla végzését, és zárta ki a felülvizsgálat lehetőségét..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Gfv.VII.30.362/2014/2. számú végzése
    Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_456_0_2015_inditvany.pdfIV_456_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3151/2015. (VII. 24.) AB végzés
    .
    Az ABH 2015 tárgymutatója: érdemi döntés; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 07/13/2015
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.07.13 8:30:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
    3150_2015_végzés.pdf3150_2015_végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Gf.VII.30.362/2014/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata (6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér 1.), Mindszent Város Önkormányzata (6630 Mindszent, Köztársaság tér 31.) és Székkutas Község Önkormányzata (6821 Székkutas, Béke utca 2.) (a továbbiakban: indítványozók) jogi képviselőjük útján alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, amelyben – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jognak és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jognak a sérelmére hivatkozással a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Gf.VII.30.362/2014/2. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.

      [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának előzménye az volt, hogy a felperes pénzintézet az indítványozók mint alperesek ellen indított perben, a kiterjesztett és módosított keresetében elsődlegesen azt kérte a bíróságtól, hogy a „Zsigmondy Béla II. kötvény”-ből – melynek kötelezettje a II. rendű alperes – fakadó, esedékessé vált követelése, azaz 19 173 918,11 CHF erejéig marasztalja indítványozókat, mint alpereseket akként, hogy az I. rendű alperest 17 983 217,79 CHF, a III. rendű alperest 947 191,44 CHF, a IV. rendű alperest 243 508,75 CHF 15 napon belül történő megfizetésére kötelezze.
      [4] A felperes másodlagosan annak megállapítását kérte az elsőfokú bíróságtól, hogy a „Zsigmondy Béla II. kötvény”-ből fakadó jogok és kötelezettségek, mint a víziközmű vagyon tulajdonjogához kötődő jogok és kötelezettségek, a víziközmű tulajdonjogával együtt – a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksz.tv.) 79. §-a alapján – 2013. január 1. napjával átszálltak a II. rendű alperesről az I., III., és IV. rendű alperesekre.
      [5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, vizsgálatába bevonva különösen a Vksz.tv. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) egyes rendelkezéseit is. Az elsőfokú bíróság az indokolásban rámutatott többek között a következőkre: „A kötvénykibocsátással elérni kívánt cél sem teszi a relatív szerkezetű jogviszonyt abszolút szerkezetűvé, ennél fogva a kötvényből eredő (relatív szerkezetű) jogosultságok és kötelezettségek nem tapadnak a víziközmű vagyon tulajdonlásához. A kötvényben megtestesülő hitelviszonyban alanyváltozás nem következik be. A hitelviszonyból eredő kötelezettség nem tapad az egyes vagyontárgyakhoz. Ennek oka az, hogy a jogszabálymódosítás következtében a víziközmű társaságnak az ellátásért felelős önkormányzatok nem generális jogutódai, a jogutódlás szinguláris, tehát csak az egyes vagyontárgyakban beálló jogutódlást jelent, mely a törvény erejénél fogva következik be.”
      [6] A felperes fellebbezése alapján másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, valamint az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasította.
      [7] A másodfokú bíróság a határozatának 6. oldalán, indokolásában többek között megállapította: „A fellebbezés a kereseti követelés jogalapját illetően az alábbiak szerint alapos.” A másodfokú bíróság rögzíti továbbá a határozata 8. oldalán: „Megállapítható, hogy a Vksz.tv. 79. § (1) bekezdése nem egyes dolgok tulajdonjogának átruházásáról, hanem vagyontömeg, vagyonösszesség tulajdonjogának átszállásáról rendelkezik. A Ptk. 94. § (1) bekezdése értelmében tulajdonjog tárgya birtokba vehető dolog lehet; a (2) bekezdés szerint a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra. Kétségtelen, hogy a Vksz.tv. 79. § (1) bekezdésének megszövegezése nem koherens a Ptk. tulajdonjog fogalmával. Mindez nem változtat azon, hogy a 79. § (1) bekezdés helyes értelmezése szerint a 2013. január 1-jei vagyonátszálláskor az alperesek nem csupán a víziközmű vagyon aktív elemeit, hanem a vagyon passzíváit is megszerezték.
      Mivel a vagyon passzív része is átszállt, ezért az új tulajdonosok kötelezettségévé vált – a törvény erejénél fogva – a kötvénykibocsátásból származó kötelezettség is, melyre a Ptk. 333. §-ában foglalt, tartozásátvállalásra vonatkozó rendelkezések irányadóak.
      Az alperesek vitatták a felperesi követelés összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – a követelés összegszerűségét nem vizsgálta. A II. rendű alperes közmű vagyona nem egy, hanem három önkormányzatra szállt át [...]
      Az új tulajdonosokat a kötvényen alapuló fizetési kötelezettség ugyanolyan feltételek mellett terheli, mint az eredeti kibocsátót. A teljes kötvénykövetelés csak abban az esetben vált volna egy összegben esedékessé, ha a kötvényből származó tartozás valóban a felszámolás alá került II. rendű alperest terhelné. […]”
      [8] A másodfokú bíróság a határozatának 9. oldalán, a fentieken túlmenően kimondta: „A kötvénykövetelésnek sajátossága, hogy egy meghatározott későbbi időpontban kell a kötvény összegét visszafizetni, azonban ezen időpontig időszakonként kamat válik esedékessé. A perben rendelkezésre álló adatok szerint a felperes részéről volt kötvényvisszaváltás is, még a II. rendű alperes felszámolásának elrendelését megelőzően. Mivel a felperesnek időközben esedékessé váló kamat illetőleg visszaváltásból származó követelése áll fenn, ezért a megállapítás iránti kereset Pp. 123. §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn. A marasztalásra irányuló kereset pedig a teljes követelés tekintetében – az eddigi adatok szerint, nagyobb részében – idő előttinek minősülhet.
      A fentiek alapján szakértő bevonásával tisztázni kell a felperes követelésének esedékessé vált összegét, és az egyes alperesekre eső részét. Mindez olyan nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatását teszi szükségessé, mely a másodfokú eljárás keretét meghaladja.”
      [9] Az indítványozó alperesek a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú határozatával szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Pp. 270. §-a alapján, kérve a másodfokú határozat közbenső ítéletként történő elbírálását, a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú határozat hatályában történő fenntartását, hivatkozva arra, hogy a jogerős másodfokú határozat sérti a Pp. 212. § (1) bekezdésében, a 213. § (3) bekezdésében, a 253. § (2) bekezdésében, valamint 220. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakat.
      [10] A Kúria Gfv.VII.30.362/2014/2. számú végzésével az indítványozók felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. A Kúria az indokolásban rámutatott: „A jogerős végzés nem az ügy érdemében határozott, az elsőfokú eljárás folyamatban maradt, ezért azzal szemben felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a Pp. 270. § (2) bekezdésében írtak szerint nem volt jogi lehetőség. A Kúria erre tekintettel az I–IV. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmét, a Pp. 273. § (2) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból elutasította.”

      [11] 2. Az indítványozók álláspontja szerint a másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla azzal, hogy – a Pp. szabályainak súlyos sérelmével – a jogalap tekintetében tartalmilag közbenső ítéletnek minősülő döntését formailag hatályon kívül helyező végzésben jelenítette meg, az indítványozókat elzárta attól, hogy azzal szemben érdemben is elbírálható felülvizsgálati kérelmet terjesszenek elő a Kúriánál. A Szegedi Ítélőtábla határozata ezért sérti az indítványozóknak a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való, az Alaptörvényben biztosított jogait.
      [12] Az indítvány rögzíti ugyan: „Tény, hogy a Pp. 213. § (3) bekezdése szerint a bíróság számára csupán lehetőség közbenső ítélet hozatala […]” Azonban az indítványozók álláspontja szerint abban az esetben, ha a bíróság úgy határoz, hogy a keresettel érvényesített jog fennállásáról érdemi döntést hoz, és ezt a határozat indokolásában is egyértelműen rögzíti, határozatának minden vonatkozásban – így rendelkező részében és elnevezésében is – meg kell felelnie a közbenső ítéletre vonatkozó eljárásjogi rendelkezéseknek. Az indítványozók pedig a másodfokú ítélet tanulmányozásából azt a következtetést vonták le, hogy a másodfokú bíróság valójában a keresettel érvényesített jog fennállása tekintetében helyt adott a felperes keresetének, míg a felperest ennek alapján megillető követelés összegére vonatkozóan az elsőfokú bíróságot a Pp. 252. § (3) bekezdés alapján nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatásának szükségessége miatt újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította, és e körben – azaz az összegszerűség körében – az új eljárásra vonatkozóan utasításokat adott az elsőfokú bíróságnak.
      [13] A Kúria végzése tekintetében az indítványozók arra hivatkoztak, hogy az azon okból sérti az indítványozóknak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított jogait, hogy a Szegedi Ítélőtábla határozatát nem tartalma szerint, hanem kizárólag elnevezése („végzés”) és rendelkező része szerint vette figyelembe. Tehát érdemben nem került elbírálásra az indítványozók felülvizsgálati kérelme, tényleges jogorvoslatot nem kaptak. A Kúria végzése tekintetében is a tisztességes eljáráshoz, jogaiknak és kötelezettségeiknek független bíróság által, ésszerű határidőn belüli elbírálásához és a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkoztak.
      [14] Az indítványozók utaltak arra, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint a bíróság a felek által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe, ugyanakkor a Kúria ezt az elvet alaptörvény-ellenes döntést eredményező módon nem alkalmazta a jelen ügyben támadott másodfokú bírósági döntés felülvizsgálati eljárásában, holott, az indítványozók álláspontja szerint, ezen elvnek érvényesülnie kell a bírósági határozatokkal kapcsolatban is a felsőbírósági eljárások során.
      [15] Az indítványozók az alkotmányjogi panaszukat az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Abtv. 27. §-ára alapították.

      [16] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.

      [17] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a bírósági határozatok tekintetében előterjesztett indítványok megfelelnek-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
      [18] Az Alkotmánybíróság először az indítványozók érintettségét vizsgálta.
      [19] Az Ügyrend 30. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak a befogadási eljárásban az érintettséget és a befogadási kritériumok fennállását minden indítványozó tekintetében egyedileg kell vizsgálni.
      [20] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók tekintetében az Abtv. 27. § a) pontja szerinti érintettség fennáll, mivel az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági határozatok rájuk vonatkozóan rendelkezést tartalmaznak. A felülvizsgálati eljárásban meghozott végzés ellen további jogorvoslatnak helye nem volt.
      [21] Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
      [22] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. Az Ügyrend 28. § (2) bekezdése alapján, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.
      [23] Az indítványozók jogi képviseletét ellátó ügyvédi iroda – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a Kúria végzését 2014. november 26. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2015. január hó 20. napján, az első fokon eljárt bíróságnak címezve adta postára. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Gf.VII.30.362/2014/2. számú végzése tekintetében az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
      [24] Az indítványozók jogi képviseletét ellátó ügyvédi irodának 2014. július 21. napján kézbesített a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/3. számú végzése tekintetében önállóan előterjesztett alkotmányjogi panasz természetesen elkésett, azzal, hogy a Kúria végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata során, az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak szerint az Alkotmánybíróság a bírói döntés megsemmisítése esetén megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntéseket is.
      [25] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.
      [26] Az indítványozók az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági határozatok vonatkozásában megjelölték az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtották be alkotmányjogi panaszukat, valamint kifejezett kérelmet terjesztettek elő a sérelmezett bírósági határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölték az Alaptörvény azon cikkeit, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, amelyek tekintetében – álláspontjuk szerint – az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az Abtv. 27. §-ára hivatkozással benyújtott alkotmányjogi panasz indítvány – a kérelem határozottságát illetően – a törvényi feltételeknek megfelel.
      [27] Az Abtv. 27. §-a értelmében alkotmányjogi panasszal az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés támadható meg.
      [28] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a Pp. 213. § (3) bekezdése a bíróság számára nem írja elő kötelezettségként a közbenső ítélet hozatalát. Annak hozataláról a bíróság célszerűségi, pergazdaságossági okból dönthet.
      [29] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a végzésében foglaltak alapján, a kötvényvisszaváltás, és az időelőttiség kérdéseit – az ezen kérdésekre vonatkozó tényállás felderítettsége hiányában – nem tudta vizsgálni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyező végzést hozott. Ezt a végzést támadták meg az indítványozók felülvizsgálati kérelmükkel. A Kúria végzése indokolása kimondja, hogy mivel a jogerős végzés nem az ügy érdemében határozott, azaz az elsőfokú eljárás folyamatban maradt, ezért azzal szemben felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglaltak alapján nem volt jogi lehetőség. A Kúria erre tekintettel utasította el hivatalból, a Pp. 273. § (2) bekezdésének a) pontja alapján az indítványozók felülvizsgálati kérelmét. A Kúria ezen határozata egyértelműen nem tartalmaz érdemi döntést, és az eljárást befejező határozatnak sem minősül. Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók olyan határozat tekintetében nyújtották be alkotmányjogi panaszukat, amellyel szemben az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz előterjesztésének nem volt helye. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, és erre tekintettel nem adott helyt az indítványozók a bírósági eljárás felfüggesztése iránti kérelmének sem.
      [30] Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt vissza­utasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/02/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3151/2015. (VII. 24.)
          Date of the decision:
          .
          07/13/2015
          .
          .