A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.III.I.330/2022/11. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt határozat a következő.
[3] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2023. május 23-án meghozott Bfv.III.I.330/2022/11. számú végzésével az indítványozó bűnösségét jogerősen megállapító másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta, az ügyben másodfokon eljárt bírák elfogultságára hivatkozó – kizárása iránti – felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
[4] 1.1. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt ügy lényege a következő.
[5] A Szigetvári Járási Ügyészség 2019. február 6-án a Szigetvári Járásbíróságon érkeztetett, B.713/2016/29-I. számú vádiratával az indítványozóval, mint társtettessel szemben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vádat.
[6] A felrótt cselekmény lényege szerint az I. rendű és II. rendű vádlott (indítványozó) a sértettet tévedésbe ejtette azáltal, hogy számára nagy mennyiségű kukoricát kínáltak eladásra viszont az adásvétel teljesítésére szándékuk, és reális lehetőségük sem volt. A sértett az első hat kamion rakomány kukorica vételárát (26.900 euro-t) megfizette, a szerződés szerinti teljesítés viszont elmaradt.
[7] A Szigetvári Járásbíróság a 2021. augusztus 30-án meghozott 8.B.9/2019/99. számú ítéletével az indítványozót bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés] mint társtettest. Ezért őt 1 év 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
[8] Kétirányú fellebbezések nyomán a Pécsi Törvényszéken Bf.199/2021. számon indult másodfokú eljárás Az ügyben a Pécsi Törvényszék bírói kizárás iránti nyilatkozatot tettek [a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 14. § (1) bekezdés e) pontja].
[9] A Pécsi Ítélőtábla 2022. február 23-án meghozott Bkk.J.262/2021/4. számú végzésével kizárta az eljárásból a Pécsi Törvényszék bíróit, és az eljárás lefolytatására kijelölte a Szekszárdi Törvényszéket.
[10] A Szekszárdi Törvényszék a 2022. május 4-ei keltezésű, 5.Bf.51/2022/3. számú értesítő végzésével tájékoztatta az indítványozót, hogy az ügyben 2022. június 23-ára tanácsülést tűzött ki. Az indítványozó a törvényszék végzését 2022. június 2-án töltötte le.
[11] A Szekszárdi Törvényszék a 2022. június 23-ára kitűzött tanácsülést elhalasztotta, és a 2022. július 4-ei keltezésű 5.Bf.51/2022/7-I. számú értesítő végzésével tájékoztatta az indítványozót, hogy az ügyben 2022. szeptember 1-ére tűzött tanácsülést tűzött. Az indítványozó a törvényszék végzését 2022. július 6-án töltötte le.
[12] A Szekszárdi Törvényszék a 2022. szeptember 1-én tartott tanácsülésen meghozott 5.Bf.51/2022/9. számú végzésével – az indítványozót érintően – helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét [Be. 598. § (2) bekezdés].
[13] A Szekszárdi Törvényszék jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítottan – a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[14] A felülvizsgálati indítvány szerint a Szekszárdi Törvényszék feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett, mert a határozat meghozatalában kizárt bíró vett részt. A Szekszárdi Törvényszék bírói az indítványozóval szemben indult korábbi polgári peres és büntetőeljárásokban elfogultságot jelentettek be, és kérték kizárásukat, amelynek a Pécsi Ítélőtábla minden esetben helyt is adott, és az eljárás lefolytatására másik törvényszéket jelölt ki. A Szekszárdi Törvényszék bírái korábbi nyilatkozataikra tekintettel az ügyben nem járhattak el, így a törvényszéken nem volt kialakítható olyan három hivatásos bíróból álló tanács, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik.
[15] A Legfőbb Ügyészség BF.1496/2022/2. számú nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, mert az indítványozó legkésőbb 2022. június 2-án tudomást szerzett arról, hogy ügyét másodfokon a Szekszárdi Törvényszék fogja elbírálni, de sem ekkor, sem a fellebbezésének részeletes indokolásában nem kezdeményezte a törvényszék bíróinak kizárását. Ennélfogva a Legfőbb Ügyészség szerint nem teljesült a Be. 15. § (4) bekezdésében foglalt azon feltétel, hogy a kifogást megalapozó körülményről csak a tárgyalás (tanácsülés) megkezdése után szerzett tudomást és a bejelentéssel nem késlekedett.
[16] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2023. május 23-án meghozott Bfv.III.I.330/2022/11. számú végzésével hatályában fenntartotta a másodfokú ítéletet.
[17] A Kúria szerint a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti okra alapított kizárás iránti bejelentés kapcsán a törvény értelmében a bíró belátásától függ, hogy bármely indokból elfogultnak tekinti-e a magát. Ilyen nyilatkozat hiányában a bíró elfogulatlanságának kell kétségessé válnia ahhoz, hogy ezen kizárási ok, illetve a kizárás iránti bejelentés alapossága megállapítható legyen. Az esetleges elfogultság kérdése pedig mindig, és minden felhozott indok tekintetében csak konkrét és valóságos tények alapján, és az adott ügyhöz kötötten vizsgálható. A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti (relatív) elfogultsági ok esetében nem általában az eljárás valamely résztvevője viszonyában, hanem a konkrét ügyhöz kötötten kizárt a bíró.
[18] Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Szekszárdi Törvényszék bírói a korábbi polgári és büntetőeljárásokban elfogultnak tartották magukat, amelyre tekintettel az adott ügyekből történő kizárásukra sor is került, s így a Szekszárdi Törvényszék bírói a korábbi nyilatkozataikra tekintettel nem járhattak volna el másodfokon.
[19] A Kúria szerint azonban az indítványozó konkrét kizárási okot nem jelölt meg, pusztán az általa a felülvizsgálati indítványához csatolt iratból tűnik ki, hogy a Szekszárdi Törvényszék bírói az előttük 20.B.137/2022. számon indult büntetőügyben vonatkozásában elfogultságot jelentettek be.
[20] A Kúria szerint a hatályos Be. – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénytől (a továbbiakban: korábbi Be.) eltérően – konkrét névre, adott bíró személyére konkretizált kizárás iránti bejelentést ír elő [Be. 14. § (2) bekezdés], a kizárás iránti bejelentést pedig indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell [Be.15. § (3) bekezdés]. A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott (relatív) kizárási okot a tárgyalás megkezdése után az arra jogosult pedig csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három napon belül bejelenti. A nem valószínűsített, valamint a nem indokolt bejelentést érdemi indokolás nélkül el lehet utasítani [Be. 15. § (4) bekezdés, (5) bekezdés].
[21] A Kúria végzésében utalt az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) számú AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) megállapított alkotmányos követelményre, miszerint a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány is, a hatályos Be. tartalmilag azonos szabályozása alapján pedig felülvizsgálatnak ez okból továbbra is helye van. A Kúria szerint azonban az Abh. indokolásának [46] bekezdése is rámutat arra, hogy az elfogultsági kifogás felülvizsgálat keretében is csak a kizárásra vonatkozó egyéb szabályok szerint érvényesíthető.
[22] A Kúria szerint a „szubjektív” elfogultsági ok konkrét ügyhöz, illetve konkrét tényhez, körülményhez kötött. Ilyen – konkrét körülményre vonatkozó – valószínűsítést ugyanakkor a felülvizsgálati indítvány nem tartalmaz, továbbá nem konkretizált a bíró (bírák) személyére sem.
[23] A Kúria szerint – ítélkezési gyakorlatra figyelemmel – nem kizárási ok, ha a bíró a terhelt más ügyében korábban eljárt, vele szemben marasztaló határozatot hozott. Ezért értelemszerűen automatikusan (önmagában) az sem a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárási ok, ha előzőleg nem járt el.
[24] A Kúria szerint nem alapos az indítványozó azon hivatkozása, miszerint nem merült fel benne, hogy ügyében a törvényszék dönteni fog. Az iratokból kitűnően az indítványozó sem a Szekszárdi Törvényszék kijelölését követően, sem a törvényszék általi – tanácsülésekre vonatkozó – tájékoztatásokat követően nem kezdeményezte a törvényszék eljáró bíróinak kizárását. Az eljáró bírók elfogultságára a másodfokú bíróság döntésének kézhezvételét követően, 2022. november 9-én előterjesztett felülvizsgálati indítványában hivatkozott.
[25] A Kúria szerint az Abh.-ban foglaltak alapján elfogultsági kifogás akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt az okot nem ismételten jelentik be (Kúria Bfv.III.788/2020/17.). A Kúria indokai szerint azonban jelen ügyben nem kétséges, hogy az indítványozó az elfogultságra – szerinte – okot adó körülményről nem a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást, az elfogultságot feltételező indítványát nem az ügyben eljáró konkrét bíró/bírói tanács vonatkozásában terjesztette elő.
[26] A Kúria továbbá nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés alapján az indítványozó tekintetében hatályában fenntartotta.
[27] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozott és kérte a Kúria Bfv.III.330/2022/11. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indokai a következők.
[28] Az indítványozó szerint ellene tisztességtelen büntetőeljárás folyt, mert az ügyében olyan bírák hoztak ítéletet a Szekszárdi Törvényszéken, akik korábban az ellene folyó korábbi polgári peres és büntetőeljárásokban elfogultságot jelentettek vonatkozásában.
[29] Az indítványozó szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, mivel a Kúria nem vizsgálta érdemben a felülvizsgálati kérelmét és az eljáró bírák elfogulatlanságát. Ezért a Kúria végzése sérti az Abh.-t, amely kimondta, hogy az elfogultságra hivatkozó felülvizsgálati kérelmet megalapozza az Alaptörvény XXVIII. cikk
(1) bekezdéséből fakadó alkotmányos jog.
[30] Indokai szerint alaptörvénysértő a Kúria végzése, mivel az alapján az elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást. Az indítványozó szerint esetében azok a bírók, akik korábban, más ügyekben jelentettek be elfogultságot már az ítélet meghozatala előtt ismerték az elfogultságra okot adó körülményt, emiatt nekik kellett volna elfogultságot jelenteniük. A konkrét ügyekhez kötött elfogultságot pedig nem lehet kiterjesztően értelmezni a tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében, ahogy azt a Kúria tette.
[31] Az indítványozó szerint, ha valaki elfogult volt az egyik ügyben, akkor a másik ügyben is elfogultnak kell tekinteni. Nem mentesülhet az elfogultság alól csak azért, mert a vádlott késlekedett az elfogultság bejelentésével, mivel fel sem merült benne, hogy korábban elfogult bírák hozhatnak ítéletet az ügyében.
[32] Ennélfogva indokai szerint a Kúria Alaptörvénybe ütköző módon megengedhetőnek tartotta, hogy vele szemben a Szekszárdi Törvényszéken olyan bírók hozzanak ítéletet, akik korábban elfogultságot jelentettek be vele szemben. Elfogult bírók pedig nyilvánvalóan nem hozhatnak ítéletet tisztességes eljárásban senkivel szemben.
[33] Az indítványozó szerint a Kúria döntése értelmében mérlegelés tárgya lehet az olyan bírák részvétele egy ügyben, akik korábban más ügyekben elfogultságot jelentettek valamelyik féllel szemben.
[34] Az indítványozó álláspontja szerint Az elfogultság bejelentése bírói kompetencia, objektív kérdés és nem a felek bejelentésétől függ.
[35] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.
[36] 2.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2023. július 20-án töltötte le, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2023. július 22-én – az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó határidőben kiegészítette az indítványt.
[37] Az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, érintettsége – a büntetőeljárás vádlottjaként – fennáll a Kúria végzésével összefüggésben.
[38] 2.2. Az indítvány megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó kúriai döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény indítványozó szerint sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[39] Az indítványozó megjelölte az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolta, hogy a sérelmezett kúriai döntés álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont].
[40] Az indítványozó továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott kúriai döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[41] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {vö. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az
Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[42] 3.1. Az indítványozó szerint a Kúria végzése sérti – az Abh.-ra is tekintettel – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, mert a Kúria nem vizsgálta érdemben a felülvizsgálati kérelmében foglalt elfogultsági kifogást és kiterjesztően értelmezte a konkrét ügyhöz kötött elfogultságot. Indokai szerint továbbá alaptörvénysértő a Kúria végzése, mivel az alapján az elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást.
[43] 3.2. Az Alkotmánybíróság – az indítványozó és a Kúria által is hivatkozott – Abh. szerinti vizsgálat során azt a kérdést tekintette alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek, hogy a tisztességes eljárásban rejlő pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jog érvényesíthetőségével összeegyeztethető-e az a kúriai gyakorlat, amely a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megszorítóan értelmezi, és a felülvizsgálat okai közül abban az esetben is kizárja az elfogultságra hivatkozás lehetőségét, ha annak oka a terhelt számára a jogerős döntés meghozatalát követően válik ismertté (vö. Indokolás [22]).
[44] Az Abh. szerint az eljárási törvény kellően erős eszközöket biztosított az elfogultsági kifogások szűréséhez és a visszaélésszerű gyakorlásuk megakadályozásához [korábbi Be. 23. § (3) bekezdése, 24. § (5) bekezdése, valamint 25. §-a], továbbá ehhez társult az a bírói gyakorlat, amely további, tartalmi jellegű korlátozásként fogalmazta meg, hogy az elfogultságra alapított kizárási indítvány csak konkrét és alapos, az ügyre vonatkozó ok megjelölésével vezethet eredményre (vö. Indokolás [46]).
[45] Ehhez képest a korábbi Be. 418. § (1) bekezdésének c) pontjához fűzött – az Abh.-ban vizsgált – megszorító bírói jogértelmezés azokat fosztotta meg az elfogultsági kifogás érvényesítésének lehetőségétől, akik első ízben, olyan konkrét körülményt kívántak érvényesíteni, amelyről bizonyították, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást (vö. Indokolás [46]). Az Alkotmánybíróság pedig éppen az elfogultságra okot adó körülmény leplezéséhez fűződő érdekek miatt nem tartotta életszerűtlennek, hogy egy ilyen ok csak a jogerős elítélést követően jut a terhelt tudomására (vö. Indokolás [48]).
[46] Erre tekintettel az Abh. megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás a korábbi Be. 416. § (1) bekezdésének
c) pontjában írt feltételének alkalmazása akkor áll összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljárással, ha lehetővé teszi az elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány vizsgálatát abban az esetben is, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel (vö. Indokolás [50]).
[47] Jelen ügyben az indítványozó a Szekszárdi Törvényszék bíróinak elfogultságára a másodfokú bíróság döntésének kézhezvételét követően, 2022. november 9-én előterjesztett felülvizsgálati indítványában hivatkozott. Ehhez képest pedig a Kúria az Abh.-ban foglalt alkotmányos követelményre figyelemmel volt, rögzítette, hogy a hatályos Be. tartalmilag azonos szabályozása alapján felülvizsgálatnak ez okból továbbra is helye van, továbbá vizsgálta, hogy az indítványozó az elfogultságra okot adó körülményről a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett-e tudomást (vö. Kúria ítélet [32], [41]).
[48] 3.3. A hatályos Be. – a korábbi Be.-től eltérően – konkrét, adott bíró személyére konkretizált kizárás iránti bejelentést ír elő [Be. 14. § (2) bekezdés], a kizárás iránti bejelentést pedig indokolni és a kizárási ok fennállását valószínűsíteni kell [Be.15. § (3) bekezdés]. Ezzel összhangban a 3/2021. (V. 13.) BK vélemény szerint a Be. 14. § (1) bekezdésében írt kizárási ok kizárólag az ügyben eljáró bíróval szemben jelenthető be, a bíróság egészére tett bejelentés nem érvényes és az ilyen nem indokolt bejelentés érdemi indokolás nélkül elutasítható. A Be. továbbá az elfogultság tárgyalás megkezdése utáni bejelentésére három napos határidőt szabott szemben a korábbi Be. nyomban történő bejelentést megkövetelő rendelkezésével [15. § (4) bekezdés].
[49] A Kúria jelen ügyben a kizárás felülvizsgálat során történő bejelentését – a Be. 14. § (2) bekezdésére és 15. § (3)–(4) bekezdéseire, valamint az Abh.-ban foglaltakra figyelemmel – vizsgálta. A Kúria érdemi indokolás mellett megállapította, hogy az indítványozó az elfogultságot feltételező indítványát nem az ügyben eljáró konkrét bíró, illetve az adott bírói tanács konkrét személyi összetétele vonatkozásában terjesztette elő. A Szekszárdi Törvényszék bíróinak kizárását pedig sem a törvényszék kijelölését követően, sem a törvényszék általi tájékoztatásokat követően nem kezdeményezte, az elfogultságra okot adó körülményről nem a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást.
[50] 3.4. Az Abh. indokolásának [46] és [50] bekezdései egyértelművé teszik, hogy a kizárás iránti igény csak a Be.-ben meghatározott keretek között érvényesíthető {vö. 3055/2019. (III. 25.) AB határozat, Indokolás [53]–[55]; 3057/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[51] A sérelmezett kúriai végzés meghozatala során a Be. 14–15. §-aiban foglaltak ellenében történő eljárásra, figyelmen kívül hagyására a törvény nem ad lehetőséget, a kizárás iránti bejelentésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása a bíróság kötelezettsége.
[52] Következésképpen az indítvány e vonatkozásában valójában nem a bírói jogértelmezést vagy az eljárást,
hanem valójában a Be. szabályozását kifogásolja. Ehhez képest az indítványozó a kizárás törvényi feltételeire vonatkozó – az Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti – alkotmányjogi panaszt nem terjesztett elő {vö. 3444/2023.
(X. 25.) AB végzés, Indokolás [37]}.
[53] 3.5. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, ha a bíró valamely ügyben önmagával szemben elfogultságot jelentett be, akkor kétségtelen, hogy abban az ügyben tovább nem járhat el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügy érintettjének más ügyéből is eleve kizárt lenne.
[54] 3.6. Következésképpen az indítvány nem vetett fel a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség iránti kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[55] 4. Ekként az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés
a) pontjára tekintettel visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |