A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 386. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2014. október 17-én kelt, 13.B.XIII.11.734/2014/5. számú végzésével az előtte folyamatban lévő büntetőeljárást felfüggesztette és az Alkotmánybírósághoz fordult a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 386. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésével szembeni jogorvoslat hiánya, különös tekintettel a törvényes vád hiányában történt megszüntető határozattal szembeni hatályon kívül helyezés miatt.
[2] Az indítványozó kifejtette, hogy a hivatkozott számú ügyben a Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség 2011. szeptember 30-án vádiratot nyújtott be a vádlottal szemben nagyobb kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], csalás bűntettének kísérlete [Btk. 318. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], továbbá 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. szeptember 5-én kelt 27. sorszámú ítéletével a vádlottat folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év szabadságvesztésre és 60 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést 2 év próbaidőre felfüggesztette és a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 3. vádpontban szereplő csalás bűntettének kísérletére nézve a folyamatban lévő eljárást törvényes vád hiányában megszüntette. E vádpont tekintetében az ügyész az eljárás során további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, és a bíróság sem folytatott le bizonyítási eljárást. Az ítélet szerint e vádpont már a vád benyújtásakor sem volt törvényes, mert nem tartalmazta a konkrét elkövetési magatartást. Az ítélet ellen az ügyész arra hivatkozással fellebbezett, hogy a bíróság jogszabálysértő módon állapította meg a törvényes vád hiányát. A másodfokú bíróság – elfogadva az ügyészi fellebbezést – az elsőfokú bírói ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] Az indítványozó a megismételt eljárást felfüggesztette, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján – a Be. 386. § (1) bekezdésére alapozva – kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező döntésével szembeni jogorvoslat hiányának alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, különös tekintettel a törvényes vád hiánya miatt hozott megszüntető végzés hatályon kívül helyezésére. A bíró indítványozta továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az Országgyűlést jogalkotói feladatának az Alaptörvénnyel összhangban álló teljesítésére, az alaptörvény-ellenes állapot megszüntetésére.
[5] Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése elleni jogorvoslat hiánya az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, (Q) cikk (3) bekezdésébe, T) cikk (3) bekezdésébe, és különösen a XXIV. cikk (1) bekezdésének I. és II. fordulatába, a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe, valamint az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikkébe ütközik.
[6] 2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényi feltételeknek.
[7] Az Abtv. értelmében „[h]a a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.” [Abtv. 25. § (1) bekezdés]
[8] Az indítványozó a Be. 386. § (1) bekezdésének az Alaptörvénnyel való összhangját kérdőjelezte meg. A támadott rendelkezés a büntetőeljárásról szóló törvénynek a harmadfokú bírósági eljárásról szóló XV. Fejezetében, a harmadfokú bírósági eljárás általános szabályai között, „A fellebbezési jog és a fellebbezés hatálya” alcím alatt található.
[9] Az indítványt a Pesti Központi Kerületi Bíróság első fokon eljárt bírája terjesztette elő azt követően, hogy a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet – az egyik vádpontot érintően – hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[10] A megismételt eljárás szabályait a Be. a XVI. Fejezetben rögzíti a 403. §-tól kezdődően. Ez a fejezet az általános rendelkezések között, a 403. § (1) bekezdésében tartalmaz iránymutatást arra, hogy a megismételt eljárásban „a XII. Fejezet és a XIII. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni”. A Be. 386. § (1) bekezdése kívül esik a felhívott rendelkezések körén.
[11] Ezen felül a Be. 386. §-a és az azt követő alábbi rendelkezések is nyilvánvalóvá teszik, hogy az indítványban kifogásolt szabályt a harmadfokú bíróságnak kell alkalmaznia. A Be. 386. § (1) bekezdése értelmében „a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz”. A Be. 387. § (1) bekezdése deklarálja, hogy a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítélet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárás felülbírálatára a harmadfokú bíróság jogosult. A Be. 389. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy a fellebbezéssel érintettek az iratok felterjesztéséig a másodfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a harmadfokú bíróságnál a fellebbezésre észrevételt tehetnek. Az első fokon, illetőleg a megismételt eljárásban is első fokon eljáró bírót tehát a jogalkotó a Be. 386. § (1) bekezdésének alkalmazására nem jogosította fel.
[12] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelen ügyben a Be. 386. § (1) bekezdése nem tekinthető alkalmazandó jogszabályi rendelkezésnek, így a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
[13] 3. Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá, hogy az Abtv. 25. §-ában foglalt törvényi rendelkezés és az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az egyedi normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés csak az indítvánnyal támadott jogszabály alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányulhat; bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás megállapítását nem indítványozhatja {lásd: 3135/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [19]–[20]}. Az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását nem önálló eljárásként, hanem az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza. Ebből következik, hogy külön mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére – az Abtv. hatálybalépése, 2012. január 1-je óta – nincs jogszabályi lehetőség {lásd: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62]}.
[14] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az indítványozó jogosultságának, valamint a kifogásolt jogszabályi rendelkezés alkalmazásának hiánya miatt az Abtv. 64. §-ának b) és d) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |