A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Lévay Miklós és dr. Szalay Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.093/2013/5. számú részítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó Kft. (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve a Kúria Pfv.IV.21.093/2013/5. számú részítéletének felülvizsgálatát és megsemmisítését.
[2] 1.1. A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a per I. rendű alperese 2003. május 5-től 2007. május 28-ig üzletkötőként állt alkalmazásban az indítványozó gazdasági társaságnál mint munkáltatónál. Alkalmazása idején sem a munkaszerződése, sem a munkaköri leírása nem tartalmazott kötelező titoktartási kikötést, titoktartási nyilatkozat aláírására nem került sor, és szóban sem történt kifejezett tájékoztatás arra nézve, hogy indítványozó működésével összefüggésben mely információ minősül üzleti titoknak, amelynek megtartására I. rendű alperes, mint üzletkötő munkavállaló köteles.
[3] A II. rendű alperes gazdasági társaság 2004. május 4-én jött létre. Ezen korlátolt felelősségű társaság egyik alapító tagja és tulajdonosa az I. rendű alperes volt, aki az indítványozóval fennálló munkaviszonya alatt a Kft. nevében és képviseletében üzleti kapcsolatot részesített az indítványozó egyik partnerével, egy másik gazdasági társasággal (a továbbiakban: Zrt.), és 2004. szeptember 3-tól 2007. december 13-ig nettó 29.711.125 Forint értékben értékesített részére különböző termékeket az indítványozó tudomása nélkül.
[4] Az I. rendű alperes azzal, hogy az indítványozónál létesített munkaviszonya alatt tudomására jutott – az üzleti beszállítók termékeinek naprakész műszaki paramétereire, a Zrt., mint üzleti partner aktuális keresletére vonatkozó – információkat és ezek összekapcsolt halmazát 2004. május 23. és 2007. május 31. között arra használta fel, hogy az indítványozó kárára és a II. rendű alperes javára az indítványozó üzleti partnereivel üzleteket kössön, indítványozó álláspontja szerint üzleti titkot sértett.
[5] 1.2. A Fővárosi Törvényszék 31.P.24.923/2009/24. számú közbenső-ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes fenti magatartásával visszaélt az indítványozó üzleti titkával. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá azt is, hogy ezen üzleti titoksértésből eredő személyiségi jogi igényérvényesítés jogalapja fennáll.
[6] Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában rögzített álláspontja, hogy az üzletkötő által megismert üzletkötési lehetőség, a beszállító vállalatok aktuális műszaki termékeinek ismerete mind-mind olyan ismeret, amelyeknek a versenytársakkal való közlése az indítványozó üzletkötési lehetőségeit nehezíti. Egyetértett az elsőfokú bíróság azzal, hogy az indítványozó megtette a szükséges intézkedéseket ezen információk titokban maradása érdekében, az üzletkötő I. rendű alperest ugyanis munkavállalóként foglalkoztatta, akire az Mt. 103. §-ának rendelkezése az irányadó. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint minden, az I. rendű alperes beosztásában álló számára nyilvánvaló, hogy az adott üzleti lehetőséget jelentő aktuális keresleti információ valamint azon információ saját célra felhasználása, hogy a beszállítók aktuális műszaki termékeinek ismeretében mely beszállítókkal lehet az aktuális igényt kielégíteni, kárt okoz a munkáltatójának, így az, az Mt. 103. §-ába ütközik. Mivel az üzleti titok versenytárs javára történő felhasználása jogszerűtlen, és a Ptk. 81. §-a az üzleti titokkal való bármilyen visszaélést tiltja, ekként a visszaélést ez a magatartás megvalósította. A II. rendű alperes gazdasági társaság pedig azzal valósította meg a jogsértést, hogy az ipari divízió szerződéskötéseihez az I. rendű alperesnél megállapított információkat felhasználta.
[7] 1.3. A peres felek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette az ítélőtábla, hogy a munkaviszonyra utalás nem volt elkerülhető a perbeli jogvitában, mivel az I. rendű alperes munkaviszonya keretében elvégzendő feladatok teljesítéséhez szükségszerűen ismerte meg az indítványozó üzleti titkát. Az ítélőtábla álláspontja szerint nem lehet attól eltekinteni, hogy az adott üzleti titok milyen jellegű, így ennek titokban tartása érdekében milyen szükséges intézkedésre van szükség. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.521/2012/4. számú részítéletében hangsúlyozta, hogy az indítványozó esetében az üzleti titok körét olyan üzleti tevékenységhez köthető információk halmaza képezte, amelyek titokban maradásához fűződő érdek egy átlagos, szakértelemmel nem rendelkező munkavállaló esetén is felismerhetőnek, és az erre irányuló külön munkaszerződésben foglalt megkötöttség nélkül is joggal elvárhatóan értelmezhetőnek kellett lennie. Az ítélőtábla is arra az álláspontra jutott, hogy az indítványozónak az I. rendű alperessel folytatott munkáltatói megbeszélésein igazoltan elhangzott figyelemfelhívása erőteljesebb biztonsági intézkedések nélkül is megfelelő védelmi követelménynek tekinthető az ügyben. Kiemelte az ítélőtábla indokolásában azt is, hogy az I. rendű alperes korábbi munkaviszonya során az üzleti titokra vonatkozó megkötésekkel tisztában volt, így ez a fogalom ismert volt számára.
[8] 1.4. A jogerős részítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Az alperesek eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással támadták a jogerős részítéletet. A Kúria megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróságok eljárási szabálysértést nem követtek el. Az ügy érdemi elbírálása körében azonban a Kúria megállapította, hogy a felek nem szabályozták azt, hogy a munkavállaló milyen magatartástól köteles tartózkodni. A felek sem a munkaszerződésben, sem külön megállapodásban nem rögzítették, hogy az I. rendű alperest titoktartási kötelezettség terheli, illetve, hogy melyek a titokban tartandó tények. Nem tartalmazta semmilyen nyilatkozat vagy szerződés a titokban tartandó adatok körét.
[9] A kúriai indokolás szerint munkaviszony esetén szükségszerű, hogy az alkalmazottak a munkaviszony fennállása alatt megszerzik azokat a gazdasági, műszaki, illetve kereskedelmi ismereteket, információkat, amelyek az adott tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaság működésével kapcsolatosak. Azonban ahhoz, hogy magatartásukkal üzleti titoksértést valósítsanak meg, szükséges egy a munkáltató részéről megvalósított aktív, tevékeny intézkedés, amellyel a szükséges lépéseket megteszi az üzleti titok titokban maradása érdekében. A Kúria szerint a felülvizsgálati kérelem helyesen hivatkozott arra, hogy az indítványozó részéről ilyen magatartás nem volt megállapítható, ezért a Kúria Pfv.IV.21.093/2013/5. számú részítéletével a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte, azt megváltoztatta, és az indítványozó keresetét elutasította.
[10] A Kúria szerint téves az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy a munkaszerződés megkötése önmagában ilyen, biztonsági jellegű intézkedés megtételének minősülne. Ha nem tartalmaz az üzleti titokkal kapcsolatos kikötést, maga a munkaszerződés nem tekinthető olyan munkáltatói magatartásnak, amely megfelel a Ptk. 81. §-ában előírt jogosulti intézkedésnek. Az eljáró bíróságok álláspontjával szemben a Kúria megállapította, hogy nem elegendő az üzleti titoksértés megállapításához az, hogy az I. rendű alperesnek munkavállalóként tisztában kellett lennie azzal, hogy az indítványozó üzleti érdekei mely adatok titokban tartását indokolják, illetve, hogy fel kellett ismernie az adott információk ilyen jellegét. A Kúria álláspontja szerint a Ptk. 81. §-a kifejezetten megkívánja az üzleti titok jogosultjának tevékeny, aktív intézkedését, amit az indítványozó nem tett meg, ezért az üzleti titoksértés az alperesek terhére nem állapítható meg.
[11] Szemben az indítványozó részére kedvező, az első- és másodfokú bíróságok által meghozott ítéletekben foglaltakkal, a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős részítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, az elsőfokú részítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával megváltoztatta, és az indítványozó személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránti keresetét elutasította.
[12] 2. A fentiekben ismertetett előzmények után terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az indítványozó a Kúria részítélete ellen. Alkotmányjogi panaszában kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság által Pfv.IV.21.093/2013/5. számon meghozott jogerős részítélet vonatkozásában a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet és semmisítse meg azt, mivel a határozat sérti az Alaptörvény M cikk (2) bekezdését, Q) cikk (2) és (3) bekezdését, R cikk (2) és (3) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését és a 28. cikket.
[13] 2.1. Az indítványozó az Mt. 103. § (3) bekezdése, valamint a Ptk. 2. § (1) bekezdése, és a 81. § (1)–(2) bekezdése sérelmén keresztül az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének a sérelmét látja megvalósulni, mivel ezen alaptörvényi előírás szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az indítványozó álláspontja szerint ezzel összefüggésben áll fenn az Alaptörvény 28. cikkének sérelme is, tekintettel arra, hogy a jogszabályi rendelkezések értelmezése során a társadalom erkölcsi normáival leginkább összhangban lévő értelmezést kell alapul venni, mely követelménynek azonban a Kúria támadott ítélete nem felel meg, hiszen a Kúria részítéletéből az következik, hogy munkaviszonyban külön kikötés nélkül az Mt. 103. § (3) bekezdése nem bír jelentőséggel, annak következményei csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek arra külön is kitérnek. Megjegyzi az indítványozó, hogy a gyakorlatban titoktartási klauzulát a felek akkor kötnek ki, ha a munkáltató azt kívánja biztosítani, hogy a munkavállalója a munkaszerződése megszűnését követően egy bizonyos ideig más versenytársnál ne vállalhasson munkát, de ezt egyúttal anyagilag ellentételeznie kell az állandó bírói gyakorlat és az Mt. szerint is, mely végeredményben egy versenykorlátozó szerződés a felek között, és amelynek az indítványozó véleménye szerint semmi köze ahhoz, hogy a munkavállalónak a munkaviszony alatt milyen magatartást kell tanúsítania. Azt azonban, hogy titoktartási klauzula nélkül a munkavállaló munkaviszonyának fennállása alatt saját hasznára a munkáltatója üzleti partnereivel üzleti szerződéseket kössön, egyik jogszabály sem engedi meg.
[14] Az üzleti titok kapcsán felmerül a kérdés, hogy az alperesek számára az üzleti titok felismerhető volt-e, illetve, hogy azt az indítványozónak kötelessége volt-e írásban a munkavállaló felé teljes egészében, tételesen felsorolni. Meglátása szerint nincs olyan törvényi rendelkezés, amely ezt kötelezővé tenné. A vétkesség elbírálásánál hosszú idő óta nagy jelentősége van a „tőle elvárhatóság” fogalmának, melyet mindig az adott körülménynek, és a jogviszonyban szereplő személyek kvalitásának megfelelően kell megítélni. Figyelemmel az I. rendű alperes végzettségére, előző munkahelyére, ennek kapcsán tőle ez maradéktalanul elvárható volt, melyet az első- és másodfokú bíróságok meg is állapítottak.
[15] Az indítványozó álláspontja szerint az ilyen tevékenység teljesen a társadalmi elvárhatóság mércéjébe ütközik, annak jogellenességéről mindenki különösebb felvilágosítás nélkül is tudomással bír. A Kúria döntésével a szükségességhez képest aránytalanul magasabb, és szükségtelen követelményt támasztott az indítványozó felé, amely a józan észnek megfelelő jogértelmezés követelményeinek nem felel meg, túlzó, továbbá nem felel meg a normavilágosság követelményeinek sem. A jogszabályoknak és azok alkalmazásának az állampolgárok számára közérthetőnek, világosnak és megismerhetőnek kell lennie. Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria döntése ellentmond az Alaptörvény 28. cikkében foglalt józan észnek, a megfelelő jogértelmezés követelményének, ezért sérti az indítványozó alapjogát, és alaptörvény-ellenes döntést eredményezett.
[16] 2.2. Indítványozó álláspontja szerint a részítélet sérti az Alaptörvény XXVI. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a Római Egyezmény 6. cikk 1. pontját is, mely szerint: „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja […]”. A Kúriai döntés a bizonyítást és jogérvényesítést nem nehezítheti meg túlzott mértékben, illetve nem teheti lehetetlenné az indítványozó joggyakorlását. A jog összhangja nem csak a jogszabályok, hanem a nemzetközi szokásjog és általános jogelvek elismerését is jelenti. Az Alaptörvényt és a belső jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai valóban érvényesüljenek, az összhangot az egész belső joggal biztosítani kell. Az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme ezzel összefüggésben úgy valósul meg, hogy a Kúria részítélete a nemzetközi szokásjoggal való összhangnak a túlzott, formális és nem egyértelmű követelményrendszer okán nem felel meg.
[17] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése által deklarált követelmény, hogy biztosítsa a gazdasági verseny feltételeit, és az állam köteles megteremteni az ehhez szükséges jogi környezetet. Az indítványozó indítványában hivatkozik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogra is, kiemelve, hogy amennyiben a tulajdonjog védelmében rendelkezésre álló jogintézmények alkalmazásának feltételei szükségtelenül és túlzott mértékben ellehetetlenülnek, az megvalósítja a tulajdonjog indokolatlan korlátozását.
[18] 2.3. Az indítványozó álláspontja szerint a beadványban felhívott jogszabályi helyek egymáshoz való viszonyának és tartalmának tisztázása alkotmányjogi kérdéssé úgy válik, hogy a kúriai döntéssel maga a bírói jogalkalmazás válik alaptörvény-ellenessé, amely minden, a piacon résztvevő, üzleti titkaira érzékeny üzleti szereplő vonatkozásában jelentőséggel bír. Specialitása az ilyen ügyeknek általában, hogy az üzleti titok jogosultja nincs abban a helyzetben, hogy az üzleti titkát megsértő féllel szemben indított eljárás során nyomozzon az üzleti titok megsértője ellen, így nincs tisztában azzal, hogy a másik fél milyen cselekményekkel, milyen felhasználással, milyen összegben sértette meg az üzleti titkát, jogérvényesítési lehetőségei korlátozottak, melyeket nem indokolt tovább szűkíteni.
[19] 3. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, mely során megvizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeinek.
[20] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, és a (2) bekezdés értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[21] Az alkotmányjogi panasz tartalmi vizsgálata során az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek az alábbiak miatt.
[22] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3170/2014 (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [8]}. Az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. Jelen esetben ez utóbbiról van szó, mely kapcsán az Alkotmánybíróság felidézi a 3198/2013. (X. 22.) AB végzésben tett azon megállapítását mely szerint „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt, vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.” (Indokolás [22]). Az indítványozónak kedvező első- és másodfokú bíróságok által meghozott ítéletekkel szemben, a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott részítélete ellentétes megállapításokra jutott, és elutasította az indítványozó keresetét. Eljárásjogi szempontból hasonló alapokkal bíró ügyben állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy „[a] felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, melynek célja a jogerős döntés anyagi jogi és eljárásjogi jogszerűségének vizsgálata. Ha a Kúria olyan jogszabálysértést állapít meg, amely kihatott az ügy érdemére, hatályon kívül helyezi a jogerős ítéletet […] vagy […] megváltoztató ítéletet hoz. A felülvizsgálati eljárásban a megváltoztató döntés meghozatalának lehetősége alapvetően a perek ésszerű időben való befejezése érdekében biztosított, azzal a Kúria akkor élhet, ha a jogszabálysértő döntés helyett új döntés meghozatalához rendelkezésre áll valamennyi szükséges tény, adat […]. Azt, hogy mi minősül jogszabálysértésnek, a bírói gyakorlat határozza meg. Jogszabálysértő lehet így az a döntés is, amelynek tényállása iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. {3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [20]–[21]} Jelen ügyben a Kúria felülvizsgálati bíróságként eljárva a Pp. által biztosított keretek között megváltoztató ítéletet hozott.
[23] Az Alkotmánybíróság a fenitek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem vet fel sem a támadott ítélet tartalmát, sem a Kúria eljárását illetően az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be.
[24] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó kezdeményezte azt is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a támadott ítélet ellentétes a Római Egyezmény 6. cikk 1. pontjával, ezen keresztül az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseivel is. Tartalmában ez elsődlegesen bírósági ítélet nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványi elem. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése értelmében jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára van hatásköre az Alkotmánybíróságnak, de ez esetben – főszabály szerint – az eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja, valamint a bírósági eljárás felfüggesztése mellett az egyedi ügyben eljáró bíró kezdeményezheti. Az indítványozó azonban nem tartozik a felsoroltak közé.
[25] 4. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa jár el.
[26] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Szalay Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[27] Jelen alkotmányjogi panasz tárgyában hozott végzés indokolásával egyetértek, szeretném azonban felhívni a figyelmet az Alkotmánybíróság magántitok és üzleti titok kapcsán tett – véleményem szerint jelen ügy szempontjából is fontos – korábbi megállapításaira.
[28] Működő piacgazdasági viszonyok, a gazdasági verseny keretei között az üzleti titoknak minősülő tények, információk, megoldások vagy adatok nagy jelentőséggel bírnak. Egy gazdasági társaság ilyen adatokra építi gazdasági, pénzügyi vállalati stratégiáját, ilyen információkra alapozva hozza meg döntéseit, melyek biztosítják piaci jelenlétét, prosperálását, a piacon elfoglalt helyét, avagy az ilyen információk nyilvánosságra kerülése eredményezheti a piacról való kiszorulását. […] Az Európai Unió Bírósága eddigi gyakorlatában az üzleti titok védelmét alapelvként fogadta el. {165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 531.}
[29] Az Alkotmánybíróság már egy korai döntésében rámutatott, hogy „[a] törvényhozás feladata, hogy az alkotmányos titokvédelem törvényi szabályainak megalkotása során a korlátozó normatartalmat megállapítsa, a különféle titok-kategóriákat fogalmilag tisztázza […] a hivatali-, üzemi-, üzleti és magántitok kategóriái között alkotmányosan is értelmezhető rendet teremtsen. Ennek során a törvényhozónak figyelemmel kell lennie a szabályozásban szükségképpen felmerülő alapjogi kollíziókra” a versengő alapjogokra. [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 195.]
[30] Az ügy szempontjából is jelentős megállapítást tett a 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, mely kimondta, hogy „[a]z Alkotmány 59. § (1) bekezdése a magántitok védelméhez való jogról szól. Az Alkotmány 59. §-a alkalmazásában az üzleti titok is a magántitok fogalma alá tartozik.” Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése értelmében a törvény által létrehozott jogalanyok – jelen esetben az indítványozó is ideértendő – számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. Meglátásom szerint az üzleti titok, mely az Alkotmánybíróság fentiekben említett gyakorlata szerint a magántitok fogalma alá tartozik, jellemzően a gazdasági társaságokat érinti. Megállapította továbbá azt is az Alkotmánybíróság ezen döntése, hogy „[a]z üzleti titok megsértését jelentheti általában, ha az üzlet titkot jogosulatlanul […] használják fel”. [26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 420.]
[31] A korábban már idézett 165/2011. (XII. 20.) AB határozat részben megerősítette az addigi gyakorlatot mikor deklarálta, hogy „[s]zámtalan titokfajta létezik. A jog sajátos logikája szerint értékeli és részesíti védelemben a védelemre méltókat: a jog védi a magántitkot”. Azonban jelen ügyből is fontos lehet a határozat azon megállapítása, mely szerint: „a jogi védelem feltétele az is, hogy a titokbirtokos az adatot, információt [»tény, információ, megoldás vagy adat«] maga is üzleti titokként kezelje, és az ahhoz szükséges intézkedéseket megtegye”. Összességében azonban a többségi döntés arra a megállapításra jutott, hogy: „[a]z Alkotmánybíróság – az üzleti titok Ptk.-beli meghatározására és a jogi személy gazdálkodó szervezetek életében betöltött jelentőségére tekintettel – a magántitok egyik fajtája, az üzleti titok esetében is megállapította az alkotmányos védelem szükségességét”. {165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 532.}
[32] Egy a közelmúltban meghozott alkotmánybírósági döntés szerint pedig: „[e]zek a titkok nagyrészt az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése […], másrészt egyéb alkotmányos rendelkezések, így különösen a tulajdonhoz való jog (XIII. cikk) révén alapjogi védelemben részesülnek”. {3056/2015. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [41]}
[33] A Kúria üzleti titkot érintő értelmezése, illetve az első- és másodfokú bíróságoktól gyökeresen eltérő részítélete számomra aggályokat vetett fel, de legalábbis megalapozta volna az érdemi vizsgálat szükségességét. Ugyanakkor az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálását megelőző befogadási eljárás során még inkább érvényesül az indítványhoz kötöttség elve, és az indítványozó ezen alaptörvényi rendelkezésekre nem hivatkozott és a kúriai részítéletet is a végzésben ismertetett módon vitatta.
[34] Összességében mégis úgy vélem, hogy az alkotmányjogi panasz által felvetett, üzleti titokkal kapcsolatos kérdések megválaszolása csak a befogadást követő érdemi vizsgálat során lett volna lehetséges.
Budapest, 2015. december 1.
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
[35] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.
Budapest, 2015. december 1.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
. |