English

Hungarian
Ügyszám:
.
1053/E/2005
Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 1053/E/2005. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2006/1824
.
A döntés kelte: Budapest, 06/16/2006
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megállapítására,   illetőleg   jogszabály
      nemzetközi   szerződésbe  ütközésének   utólagos   vizsgálatára
      irányuló  indítványok alapján – dr. Bagi István és  dr.  Kovács
      Péter  alkotmánybírák párhuzamos indokolásával  és  dr.  Bihari
      Mihály alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság a szerencsejáték  szervezéséről  szóló
      1991.  évi  XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésével és a gazdasági
      reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi  LVIII.  törvény  6.  §
      (5)  bekezdésével  összefüggésben a mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    indítványt
      elutasítja.

      2.  Az  Alkotmánybíróság a szerencsejáték  szervezéséről  szóló
      1991.  évi  XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésével és a gazdasági
      reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi  LVIII.  törvény  6.  §
      (5)  bekezdésével összefüggésben nemzetközi szerződésbe ütközés
      hivatalbóli vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
                                   Indokolás

                                      I.

        Az  indítványozó  beadványában  a szerencsejáték  szervezéséről
        szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szsztv.)  2.  §
        (7)  bekezdésével  és  a  gazdasági reklámtevékenységről  szóló
        1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Reklám tv.) 6. §  (5)
        bekezdésével összefüggésben fordult az Alkotmánybírósághoz.
        Álláspontja szerint nemzetközi szerződésből, a Belga Királyság,
        a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög
        Köztársaság,   a  Spanyol  Királyság,  a  Francia  Köztársaság,
        Írország,  az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség,  a
        Holland   Királyság,   az  Osztrák  Köztársaság,   a   Portugál
        Köztársaság,  a  Finn  Köztársaság,  a  Svéd  Királyság,  Nagy-
        Britannia  és  Észak-Írország Egyesült Királysága  (az  Európai
        Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság,  a
        Ciprusi  Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság,
        a   Magyar   Köztársaság,  a  Máltai  Köztársaság,  a   Lengyel
        Köztársaság,  a  Szlovén Köztársaság és a  Szlovák  Köztársaság
        között,  a  Cseh  Köztársaságnak,  az  Észt  Köztársaságnak,  a
        Ciprusi   Köztársaságnak,  a  Lett  Köztársaságnak,  a   Litván
        Köztársaságnak,    a    Magyar   Köztársaságnak,    a    Máltai
        Köztársaságnak,   a   Lengyel   Köztársaságnak,    a    Szlovén
        Köztársaságnak  és a Szlovák Köztársaságnak az Európai  Unióhoz
        történő  csatlakozásáról szóló szerződés  kihirdetéséről  szóló
        2004.   évi   XXX.  törvénnyel  (a  továbbiakban:  csatlakozási
        szerződés)  kihirdetett, az Európai Közösség Alapító Szerződése
        (a  továbbiakban: EK- szerződés) 10. cikkéből  „a  tagállamokra
        háramló  kötelezettség”-ét  sértette  meg  az  Országgyűlés.  A
        törvényhozó  ugyanis  „2004. május  1.  napját  …  követően  is
        fenntartotta, illetve … megszigorította” a külföldön szervezett
        szerencsejáték   magyarországi  értékesítésére   és   a   hozzá
        kapcsolódó  reklámra  vonatkozó szabályozást.  Az  indítványozó
        kifejtette, hogy a „magyar tagállami szabályozás”, amely az EK-
        szerződésnek  a  49.  cikkében deklarált  szolgáltatásnyújtások
        szabadságát  is  korlátozza,  ellentétes  az  Alkotmány  2.   §
        (2)  bekezdésével – az indítvány tartalmát tekintve a 2. §  (1)
        bekezdésével – és 2/A. § (1) bekezdésével. A magyar szabályozás
        nemzetközi    szerződésbe   ütközésének   alátámasztására    az
        indítványozó  hivatkozott több, az Európai Közösségek  Bírósága
        által hozott ítéletre.

        Az  indítványozó  kifejezett  kérelme  elsődlegesen  jogalkotói
        feladat   elmulasztásában   megnyilvánuló   alkotmányellenesség
        megállapítására   és   megszüntetésére   irányult.   Másodlagos
        indítványként  azt  kezdeményezte, hogy az „Alkotmánybíróság  …
        hivatalból  eljárva  állapítsa meg”  a  támadott  rendelkezések
        nemzetközi  szerződésbe  ütközését  és  az  Alkotmánybíróságról
        szóló  1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)  45.  §
        (1) bekezdése alapján semmisítse meg.

                                      II.

        1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
        „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”
        „2/A.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaság  az  Európai   Unióban
        tagállamként  való  részvétele érdekében  nemzetközi  szerződés
        alapján  –  az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket
        (a  továbbiakban:  Európai Unió) alapító szerződésekből  fakadó
        jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges
        mértékig  –  egyes,  Alkotmányból  eredő  hatásköreit  a  többi
        tagállammal    közösen   gyakorolhatja;   e   hatáskörgyakorlás
        megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.”

        2. Az Szsztv. érintett rendelkezése:
        „2.    §    (7)    Nem    folytatható   külföldön    szervezett
        szerencsejátékban     történő    részvételre     Magyarországon
        értékesítési,   szervező,   közvetítő   tevékenység,   valamint
        külföldi     szerencsejátékhoz    kapcsolódó    reklám     vagy
        propagandatevékenység.   A   reklámtilalom   megsértéséért    a
        reklámozó,  a  reklámszolgáltató és  a  reklám  közzétevője  is
        felelős.”

        3. A Reklám tv. érintett rendelkezése:
        „6.  §  (5)  Tilos  közzétenni olyan reklámot, amely  külföldön
        szervezett     szerencsejátékhoz    vagy     ajándéksorsoláshoz
        kapcsolódik.”

                                     III.

        Az indítványozó a közösségi jogból következő jogalkotói feladat
        elmulasztásával összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) és 2/A.  §
        (1) bekezdéseinek sérelmét állította. Ezért az Alkotmánybíróság
        az indítványt érdemben vizsgálta.

        Az indítvány részben megalapozatlan, részben érdemi elbírálásra
        alkalmatlan.

        1.  Az  Abtv.  49.  §  (1)  bekezdése  értelmében  mulasztásban
        megnyilvánuló  alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság  akkor
        állapít    meg,   ha   a   jogalkotó   szerv   a    jogszabályi
        felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és
        ezzel  alkotmányellenességet idézett elő.  Az  Alkotmánybíróság
        következetesen  érvényesített álláspontja,  hogy  a  jogalkotói
        mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen  kell
        fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83,  86.;
        37/1992.  (VI.  10.)  AB határozat, ABH  1992,  227,  232.].  A
        jogalkotói   feladat  elmulasztása  önmagában  nem  feltétlenül
        jelent  alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat,
        ABH  1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967,
        968-969.;  1080/D/1997. AB határozat, ABH  1998,  1045,  1046.;
        10/2001.   (IV.  12.)  AB  határozat,  2001,  123,   131.].   A
        mulasztásból   következő   alkotmányellenes   helyzetet   pedig
        mindenkor   csak   konkrét   vizsgálat   eredményeként    lehet
        megállapítani  [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH  2004,  504,
        508.].

        A  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség egyik  esete,
        ha  a  jogalkotó  nem  megfelelő  tartalommal  szabályozott  és
        ezáltal keletkezett alkotmányellenes helyzet [15/1998. (V.  8.)
        AB  határozat,  ABH  1998, 132, 138.;  4/1999.  (III.  31.)  AB
        határozat,  ABH  1999,  52,  63.].  Mivel  az  indítványozó   a
        mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenességet     arra
        alapította,   hogy  a  2005.  november  1-jétől   hatályos,   a
        szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991.  évi  XXXIV.  törvény
        módosításáról  szóló  2005. évi LXXXIV.  törvénnyel  módosított
        Szsztv.  és  Reklám  tv.  támadott  rendelkezései  –  tartalmuk
        szerint  –  nem  felelnek  meg  az  EK-szerződésnek,  ezért  az
        Alkotmánybíróság   elsőként  azt   vizsgálta   meg,   hogy   az
        indítványozó  által megjelölt alkotmányi rendelkezések  alapján
        megállapítható-e  olyan  jogalkotási kötelezettség,  amelyet  a
        jogalkotó  elmulasztott  és  ezzel  alkotmányellenes  helyzetet
        idézett elő.

        1.1.   Az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  megfogalmazott
        jogállamiságból  következő  jogbiztonság  számos   követelményt
        támaszt  a jogalkotással szemben, így – többek között  –  annak
        biztosítását,  hogy  a  jog  egésze  is  világos,   egyértelmű,
        működését tekintve kiszámítható és előrelátható legyen [9/1992.
        (I.  30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Az Alkotmánybíróság
        gyakorlata  szerint  „meghatározott  életviszonyok,   illetőleg
        tényállások   ellentétes  –  vagy  az   értelmezéstől   függően
        ellentétes    –    …    rendezése    önmagában    nem    jelent
        alkotmányellenességet.  Az  ilyen  rendezés  alkotmányellenessé
        csak   akkor   válik,  ha  az  egyben  az  Alkotmány   valamely
        rendelkezésének  a  sérelmével is együtt  jár,  vagyis,  ha  az
        ellentétes  tartalmú  szabályozás anyagi alkotmányellenességhez
        vezet,  tehát  például ha a rendelkezések valamelyike  meg  nem
        engedett   diszkriminációt,  egyéb   alkotmányellenes   helyzet
        megteremtését,    vagy    alkotmányos   alapjog    korlátozását
        eredményezi” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH  1991,  175,
        176.].
        Az  indítványozó beadványában – az Alkotmány 2. § (1) és a 2/A.
        §  (1)  bekezdésein  kívül – nem jelölt meg  olyan  alkotmányos
        rendelkezést,  amellyel  a  kifogásolt  szabályozás,  amely   a
        külföldön szervezett szerencsejáték magyarországi értékesítését
        (szervezését, közvetítését) és reklámozását tiltja, ellentétben
        állna.  Az  Alkotmánybíróság szerint anyagi alkotmányellenesség
        hiányában,  pusztán  az  Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből  nem
        állapítható    meg   alkotmányellenes   helyzetet   eredményező
        jogalkotói feladat elmulasztása.

        1.2.   Az  Alkotmány  2/A.  §-ában  foglalt,  ún.  csatlakozási
        klauzula  a  Magyar  Köztársaságnak  az  Európai  Unióban  való
        tagállami  részvétele  feltételeit  és  kereteit,  valamint   a
        közösségi  jognak  a  magyar  jogforrási  rendszerbeli   helyét
        határozza meg. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Alkotmány e
        rendelkezéséből konkrét jogalkotói kötelezettség nem származik.

        Mivel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság sem az Alkotmány 2.  §
        (1)  bekezdése, sem a 2/A. § (1) bekezdése alapján nem tartotta
        megállapíthatónak  az  indítványozó  által   hiányolt   konkrét
        jogalkotási    kötelezettség   elmulasztásában    megnyilvánuló
        alkotmányellenességet,  ezért  az  erre   irányuló   indítványt
        elutasította.

        2. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hivatalbóli eljárását is
        indítványozta.  Az  Alkotmánybíróság  a  4/1997.  (I.  22.)  AB
        határozatában  mutatott rá arra, hogy az  „eljárás  hivatalbóli
        kezdeményezése az Alkotmánybíróság kivételes hatásköre”  és  az
        Abtv.  „21.  §  (7) bekezdése alapján az 1. § c) és  e)  pontja
        szerinti  eljárásokra vonatkozik. Eszerint az  Alkotmánybíróság
        hivatalból  indíthat eljárást jogszabály,  valamint  az  állami
        irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének
        vizsgálatára      és      a     mulasztásban      megnyilvánuló
        alkotmányellenesség   megszüntetésére.   Az    Alkotmánybíróság
        hivatalbóli eljárási jogosultságának kötelező volta viszont sem
        az  Alkotmány 2. §-ából, sem a 7. §-ából, sem 32/A. §-ából  nem
        vezethető  le,  egyik alkotmánybírósági eljárás  vonatkozásában
        sem”   (ABH  1997,  41,  47.).  Az  Alkotmánybíróság   azt   is
        hangsúlyozta,  hogy  az „Abtv. 44. §-ában  foglalt  hivatalbóli
        eljárás  kezdeményezése  fogalmilag  kizárt”  (440/D/2001.   AB
        határozat, ABH 2005, 999, 1002.).

        Az  Alkotmánybíróság  ezért  a nemzetközi  szerződésbe  ütközés
        hivatalbóli  vizsgálatára  irányuló  indítványt  –  függetlenül
        attól, hogy szerződési eredetük dacára, az Európai Unió alapító
        és  módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként  kívánja
        kezelni – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és  annak
        közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe
        foglalt  3/2001.  (XII.  3.) Tü. határozata  29.  §  c)  pontja
        alapján (ABH 2003, 2065.) visszautasította.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                   alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Bagi István                Dr. Balogh Elemér
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Bragyova András              Dr. Erdei Árpád
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Harmathy Attila             Dr. Holló András
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Kiss László                 Dr. Kovács Péter
                 alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Kukorelli István          Dr. Paczolay Péter
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
          Dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          A határozat indokolását az alábbiakkal egészíteném ki.

          1.  Az  Alkotmánybíróság a 4/1997. (I.  22.)  AB  határozatában
          értelmezte    összefoglalóan   a   nemzetközi    szerződésekkel
          kapcsolatos   hatáskörét.  Itt  mondta  ki  elvi  éllel,   hogy
          „utólagos  alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet a  nemzetközi
          szerződést   kihirdető  jogszabály”  és   az   „alkotmányossági
          vizsgálat  a  szerződést  kihirdető  jogszabály  részévé   vált
          nemzetközi szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára  is
          kiterjedhet”. Ugyanott rámutatott az Alkotmánybíróság arra  is,
          hogy az „Alkotmánybíróság határozata folytán a jogalkotónak ...
          meg  kell  teremtenie a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek
          és a belső jog összhangját” (ABH 1997, 41.). Emlékeztetek arra,
          hogy  a  nemzetközi  jog  és a belső jog viszonyrendszerében  a
          4/1997.  (I.  22.)  AB határozat óta a törvényi  koordináták  –
          többek   között   a   nemzetközi   szerződésekkel   kapcsolatos
          eljárásról  szóló  1982.  évi  27. törvényerejű  rendeletnek  a
          7/2005  (III.  31.) AB határozatban (ABH 2005, 83.)  megtörtént
          alkotmányellenessé    nyilvánításával    és    a     nemzetközi
          szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  2005.  évi   L.
          törvény  elfogadásával  jelentősen  megváltoztak,  ráadásul   a
          4/1997 (I. 22.) AB határozat elfogadása óta az Alkotmány  éppen
          ebben  a  kérdésben,  az Európai Uniós tagfelvétel  alkotmányos
          követelményeire   tekintettel  maga  is   megváltozott,   mivel
          kiegészült  a  2/A. § (1) bekezdésével. Így azonban  immár  nem
          lehet  megkerülni a kérdést, hogy az európajog (közösségi  jog)
          viszonylatában az Alkotmány 7. § (1) bekezdését vagy a  2/A.  §
          (1) bekezdését tekinti-e az Alkotmánybíróság irányadónak.

          2.  Az  Alkotmánynak – az Európai Unióhoz történő csatlakozásra
          való  felkészülés  során  – a 2/A. §  (1)  bekezdéssel  történt
          kiegészítését  követően ugyanakkor a jogalkotó nem  módosította
          az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt:  ezért
          az   Alkotmánybíróság  a  jelen  ügyben   azzal   a   kérdéssel
          szembesült,   hogy   ilyen   körülmények   között   hatáskörrel
          rendelkezik-e  az  indítvány elbírálására, tekintettel  azonban
          arra  is, hogy az európajog (közösségi jog) az Európai  Unióban
          sui  generis természettel bír: a közösségi alapító és  módosító
          szerződések   (az  ún.  eredeti  jog)  illetve  az   intézményi
          rendeletek,  irányelvek,  egyéb  normák  és  aktusok  (az   ún.
          másodlagos  vagy levezetett jog) az egységes – következésképpen
          egységesen  is kezelendő – az európajog (közösségi jog)  alkotó
          elemeit   képezik.  Szerződési  eredetük  dacára  az  európajog
          (közösségi  jog) normái sokkal közelebb állnak a belső  joghoz,
          mint  a  nemzetközi  joghoz:  ez  különösen  a  primátus  és  a
          közvetlen    alkalmazhatóság   sajátosságai    révén    történő
          érvényesülésben nyilvánul meg.

          3.  Az  Európai Unió intézményeiben és tagállamaiban az  elmúlt
          évtizedekben többször is komoly alkotmányjogi és közösségi jogi
          vitákat  váltott  ki az a kérdés, hogy az alkotmánybíróságok  a
          fenti   sajátosságok   és   összefüggések   figyelembevételével
          érvényesíthetik-e  alkotmányvédő  funkciójukat.  Ezek  a  viták
          mindenekelőtt  az  ún.  közösségi  alapjogvédelem  és  az   ún.
          demokratikus  deficit címszó alatt váltak  ismertté,  és  végső
          soron  hozzájárultak  ahhoz,  hogy  a  közösségi  jog  maga  is
          jelentős  metamorfózison ment keresztül,  a  tagállamok  és  az
          Európai Unió szervei eljutottak az Alapjogi Charta elfogadásáig
          és   más,   igen  jelentős  intézményi  reformokig.   Ebben   a
          folyamatban az Európai Közösségek Bírósága maga is igen  fontos
          szerepet     játszott.    Mindennek    nyomán    az     európai
          alkotmánybíróságok   egymáshoz  hasonló  megközelítést   tettek
          magukévá,    s    közülük   gyakran   hivatkoznak    a    német
          alkotmánybíróság, a francia alkotmánytanács megközelítésére. Az
          indítványt  illetően ugyanarra a végkövetkeztetésre egy  másik,
          már   több  európai  alkotmánybíróság  által  bejárt  úton   is
          eljuthatunk,  úgy, hogy elvi éllel és a többi  alkotmánybíróság
          által is vallott önkorlátozás szellemében kerül megvonásra az a
          szűk   kör,   amelyen  belül  az  európajog   (közösségi   jog)
          vonatkozásában az alkotmánybíráskodás elvi lehetőségét elismeri
          illetve fenntartja.

          4.  A jelen ügyben az indítványozó a mulasztást egy sui generis
          nemzetközi   szerződés,  a  Magyarországon  is  számos   elemét
          illetően  közvetlen  hatállyal bíró  EK-szerződés  tekintetében
          állította.   Mivel   az  európajog  (közösségi   jog)   hiteles
          értelmezése  és  alkalmazása az Európai Közösségek  Bíróságának
          hatáskörébe tartozik, elvi éllel megállapítható, hogy kizárólag
          alkotmányos  jog közvetlen veszélyeztetettsége alapozhatja  meg
          annak  vizsgálatát, hogy a jogalkotó nem sértette-e meg az  ún.
          eredeti  jogból,  illetve  az  ún.  másodlagos  jogból   fakadó
          kötelezettségét.  Mivel  az európai  integrációban  az  Európai
          Közösségek Bírósága rendelkezik az európajogi (közösségi  jogi)
          szabályok    hiteles    értelmezésének   jogosítványával,    az
          Alkotmánybíróság  túllépne  természetes  hatáskörén,   ha   azt
          kutatná, nem adható-e olyan értelmezés az európajogi (közösségi
          jogi)  kötelezettségeknek, hogy annak alapján  az  állam  által
          elkövetett     európajogi    (közösségi    jogi)    normasértés
          megállapítása az Alkotmánybíróság hatáskörébe kerüljön.

          Nézetem  szerint az Alkotmánybíróságnak a fenti összefüggésekre
          is ki kellett volna térnie határozatában.

          Budapest, 2006. június 16.
                                                         Dr. Kovács Péter
                                                            alkotmánybíró
          A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:
                                                          Dr. Bagi István
                                                            alkotmánybíró
            Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye

            Nem  értek  egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával,
            mely  érdemben bírálja el az indítványozó kérelmét. Álláspontom
            szerint az indítványt vissza kellett volna utasítani.

            Az  indítvány  érdemi  tartalma  szerint  az  indítványozók   a
            szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991. évi  XXXIV.  törvény,
            valamint  a  gazdasági  reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi
            LVIII.    törvény    egyes    rendelkezéseivel    kapcsolatosan
            mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását
            kérték   az  Alkotmánybíróságtól.  Az  indítványozók   állítása
            szerint  a jogalkotó mulasztása az Európai Gazdasági Közösséget
            létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) 10.
            cikkét  sérti.  Az  indítványozók  szerint  a  Római  Szerződés
            sérelme  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, illetve a  2/A.  §
            (1)   bekezdésének  sérelmét  is  okozta.  Az  indítvány  tehát
            elsődlegesen  annak megállapítására irányult, hogy  a  támadott
            törvényi  rendelkezések  nem felelnek  meg  a  Római  Szerződés
            rendelkezéseinek.

            Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
            továbbiakban:  Abtv.)  1. § c) pontja  szerint  „a  jogszabály,
            valamint  az  állami  irányítás egyéb jogi  eszköze  nemzetközi
            szerződésbe   ütközésének   vizsgálata”   az   Alkotmánybíróság
            hatáskörébe  tartozik. Az Abtv. 47. §-a  szerint  a  nemzetközi
            szerződésbe  ütközés  alkotmánybírósági vizsgálata  kiterjed  a
            nemzetközi    szerződésből    származó    jogalkotói    feladat
            elmulasztásának vizsgálatára is. Az Abtv. 21. §  (3)  bekezdése
            értelmében  az  Abtv.  „1. § c) pontja szerinti  eljárást  csak
            meghatározott szervek, illetve személyek kezdeményezhetik.

            Az  indítványozók  által megjelölt Római  Szerződés  nemzetközi
            szerződés. Az ebből származó jogalkotói feladatok elmulasztását
            kérték   megállapítani  az  indítványozók.  Azonban  az   Abtv.
            hivatkozott rendelkezései szerint az indítványozók a nemzetközi
            szerződésbe    ütközés   megállapítására    irányuló    eljárás
            kezdeményezésére nem jogosultak.

            Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság köteles az indítványozásra
            való  jogosultságot  vizsgálni, s a  nem  jogosulttól  származó
            indítványt   visszautasítani.   Az   Alkotmánybíróság   a   nem
            jogosulttól  származó  indítvány érdemi elbírálásával  törvényt
            sért.   Ezért  a  nem  jogosulttól  származó  indítvány  érdemi
            elbírálásával nem értek egyet.

            Budapest, 2006. június 16.
                                                          Dr. Bihari Mihály
                                                              alkotmánybíró
              .
              English:
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              Subject of the case:
              .
              Article 2.7 of Act XXXIV of 1991 on organising gambling (Act 1) and Article 6.5 of Act LVIII of 1997 on economic advertising (Act 2)
              Number of the Decision:
              .
              1053/E/2005
              Date of the decision:
              .
              06/16/2006
              .
              CODICES summary:
              http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-3-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
              .