Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01276/2013
Első irat érkezett: 08/22/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.I.21.123/2012/11. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.640.635/2011/7. számú és a Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.XI.20.688/2011. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/09/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Kúria Pfv.I.21.123/2012/11. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.640.635/2011/7. számú és a Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.XI.20.688/2011. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó szerint ügyében tisztességtelen volt az eljárás, mert az eljáró bíróság az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletét nyilvánvalóan iratellenes megállapításra alapította, és az iratellenes megállapítás okozta, hogy az indítványozó kérelmét elutasították. Az eljáró bíróság továbbá mellőzte a vonatkozó jogszabályok alkalmazását, az ítéletben alkalmazott jogszabály tartalmát nyilvánvalóan törvényellenesen értelmezte, illetve anélkül utasította el az indítványozó kérelmét, hogy az elutasítás indokául bármilyen törvényi rendelkezést megjelölt volna.
Mindezek miatt a bírósági eljárás önkényes volt, amely sérti az Alaptörvényben foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.I.21.123/2012/11. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.640.635/2011/7. számú és a Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.XI.20.688/2011. számú ítéletei
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
26. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
B. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1276_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1276_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3031/2014. (III. 3.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1346
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); tisztességes eljáráshoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/18/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.02.18 9:30:00 3. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.21.123/2012/11. számú, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.640.635/2011/7. számú és a Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.XI.20.688/2011/7. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Pfv.I.21.123/2012/11. számú, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.640.635/2011/7. számú és a Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.XI.20.688/2011/7. számú ítéleteinek felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
      [3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó I. rendű alperesként vett részt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt – megismételt eljárás keretében – indult perben. Az első fokú bíróság a keresetnek 22.P.XI.20.688/2011/7. számú ítéletében helyt adott, és a per tárgyát képező adásvételi szerződés érvénytelenségét megállapította. A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét 43.Pf.640.635/2011/7. számú ítéletében helybenhagyta. Az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján – tárgyaláson – hozott Pfv.I.21.123/2012/11. számú felülvizsgálati ítéletében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
      [4] Az alapügyben I. rendű alperes indítványozó és a II. rendű alperes mint vevők, és az I., II. és VI. rendű felperesek, illetve a III., IV. és V. rendű felperesek jogelődje, továbbá a IV. és V. rendű alperesek mint eladók között 2001. február 23-án jött létre a per tárgyát képező adásvételi szerződés.
      [5] A szerződéssel az I-II. rendű alperesek megvásárolták az eladók osztatlan közös tulajdonát képező társasház – a tulajdonosok közös tulajdonában álló, önálló ingatlanként be nem jegyzett – 164 m2 területű padlásterét, a megközelítésére szolgáló lépcsőt és annak 8 m2 területnagyságú előterét, abból a célból, hogy a padlástérben terasszal és erkéllyel rendelkező társasházi öröklakást építsenek. Az eladók szándéka a rossz állapotban lévő tető felújítására, szigetelésének helyreállítására, a beázások megszüntetésére irányult; ezen munkákat a vevők a saját építkezésük részeként vállalták elvégezni. Ajánlatuk megtétele során – építésügyi szakértő véleményére hivatkozva – úgy tájékoztatták az eladókat, hogy a tetőszerkezet, a födémek és szigetelések elbontása, korszerűbb, nagyobb teherbírású anyagokra történő cseréje szükséges a munkálatok elvégzéséhez, amely mindezek miatt jelentős költséggel jár. Erre tekintettel a felek úgy állapodtak meg, hogy a vételárat – amelyet 4 000 000 forintban határoztak meg – az eladók teljes egészében a társasház felújítási munkálataira kötelesek fordítani. Éppen ezért a megállapodás alapján a vételár tényleges kifizetésére nem is került volna sor, azt a vevők teljes egészében olyan épületszerkezetek felújítási munkálataira fordították volna, amelyek a tetőtér beépítését követően is közös tulajdonban maradnak.
      [6] Az okiratot szerkesztő ügyvéd tájékoztatta a feleket, hogy az elkészülő öröklakás tulajdonjogának megszerzéséhez a szerződésen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére is szükség lesz, amelynek feltételei a jogerős építési engedély és kiviteli tervek alapján megépített öröklakásra vonatkozó használatbavételi engedély, valamint a társasház módosított alapító okirata. Arról tájékoztatta a feleket, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez a megvásárlást követően csak az ingatlan albetétesítése után lesz lehetséges, amihez az alapító okirat módosítása szükséges. Mivel azonban a létrejövő új ingatlan tényleges és pontos méretének, ezzel együtt a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadnak a meghatározása ténylegesen csak a munkálatok befejezését követően lesz lehetséges, ezért javasolta a szerződésben alkalmazott jogi konstrukciót; vagyis azt, hogy elsőként a – még osztatlan közös tulajdonban lévő – padlástér megvásárlására kerüljön sor. Amennyiben ugyanis elsőként az albetétesítés történne meg, akkor a fentiek miatt az alapító okiratot kétszer kellene módosítani.
      [7] Tekintettel a fentiekre az eladók hozzájárulásukat adták egyrészt ahhoz, hogy a padlástérben megépítésre kerülő társasházi öröklakásra tekintettel a vevők módosíttassák a társasház alapító okiratát, másrészt ahhoz, hogy a vevők tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyerjen.
      [8] A szerződéskötéssel felmerült 150 000 forint összegű költséget az I-II. rendű alperesek viselték, a tetőtér beépítés engedélyezési terveinek elkészítéséért, továbbá a vázlatterv elkészítéséért mindösszesen 1 415 000 forintot fizettek ki.
      [9] Az építési hatóság 2002. július 31-én kelt határozatával az építési engedélyt megadta, a határozat 2002. augusztus 17-én jogerőre emelkedett. Az építési engedély a háromlakásos lakóépület tetőterének beépítésével egy újabb lakás kialakítására, az I. emeleti lakás lépcső miatti kismértékű átalakítására és az utcai kerítés átalakítására vonatkozott. Az építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítése során a perbeli ingatlan lakóival egyeztetés nem történt, az engedélyezési terveket nekik nem mutatták be.
      [10] A kiviteli tervek elkészítése során már folytak tárgyalások a felek között. 2003 nyarán és őszén több egyeztetés is zajlott gépész tervező bevonásával is. Ennek során bizonyos kérdésekben már nem volt egyetértés, az eltelt időszak alatt a viszony a felek között megromlott. Ennek oka, hogy az eladók várakozásaival ellentétben az építkezés még 2003 nyarán sem kezdődött meg, illetve hogy az új gépészeti vezetékek kialakítása a meglévő lakásokat is érintette volna. Az eladók 2003. szeptember 24-én felszólították a vevőket a kivitelezés megvalósítására, azonban – az építkezéssel kapcsolatos ütemterv elfogadásának hiányában – a kivitelezés megkezdésére ezt követően sem került sor.
      [11] 2004 tavaszán a vevők az eladókkal nem egyeztetett módon megkezdték a tetőtér kiürítését. Erre, továbbá a tulajdonosok által ezt követően végrehajtott zárcserékre tekintettel a felek kölcsönösen birtokháborítási eljárásokat is indítottak egymással szemben. Ugyanekkor az eladók a problémával ügyvédhez is fordultak.
      [12] A lakók végül maguk is megvizsgáltatták a tetőt egy igazságügyi szakértővel, aki szakvéleményében megállapította, hogy a tető felismert hibái annak teljes bontása és átépítése nélkül is javíthatóak az ott felsorolt módokon, amelyeknek nettó javítási, felújítási bekerülési költségét 300 000 forintban határozta meg. Megállapította továbbá, hogy tekintettel a tető szerkezeti megoldásaira, abban – ugyan nem gazdaságos módon, de – lehetőség van egy körülbelül 97 négyzetméteres lakás kialakítására teljes átépítés nélkül is. Ezzel szemben a vevők által megvalósítani kívánt beépítés lényegesen megváltoztatja a meglévő lakóépület megjelenését, a tetőszerkezet teljes átalakítását igényli és egy kétszintes 165,86 négyzetméter hasznos alapterületű lakás megépítésére irányul.
      [13] A felperesek ezt követően bírósághoz fordultak a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt 2004. május 3-án, és a tető javítását 437 500 forint ellenében maguk végeztették el.
      [14] Az eljáró bíróság 2004. november 7-én kelt 18.P.XI.21149/2004/7. számú ítéletével megállapította a perbeli adásvételi szerződés érvénytelenségét, melyet a vevők fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság a 43.PF.24322/2005/2. számú végzésével – eljárási okokból, továbbá bizonyos anyagi jogi kérdések további tisztázása érdekében – hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
      [15] Két év elteltével a tetőtér-beépítésére vonatkozó építési engedély lejárt, az engedély meghosszabbítására irányuló, az I-II. rendű alperesek által kezdeményezett eljárások nem vezettek eredményre.
      [16] Az ezt követően indult megismételt eljárásban hozták meg az eljáró bíróságok az alapügyben I. rendű alperesként részt vett indítványozó által támadott ítéleteket. Ezekben a bíróságok egybehangzóan az adásvételi szerződés érvénytelenségét állapították meg, elutasítva az alperesek védekezését, illetve a szerződés érvénytelensége esetére a biztatási kár megtérítésére irányuló viszontkeresetét, továbbá fellebbezését, illetve felülvizsgálati kérelmét.
      [17] A bíróságok egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy az adásvételi szerződés a megkötésekor hatályban volt, a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvény (továbbiakban: Tht.) 2. §-ába, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban Inytv.) 12. § b) pontjába ütközött. E rendelkezések alapján a közös tulajdonban álló padlástér – forgalomképtelensége miatt – nem képezhette adásvétel tárgyát, mivel nem minősült önálló ingatlannak. Az érvényességhez arra lett volna szükség, hogy az érintett épületrészeket előbb önálló albetétté alakítsák, meghatározva a hozzájuk tartozó külön tulajdoni hányadokat is. Mivel erre nem került sor, a szerződés a Ptk. 365. § (2) bekezdésébe (forgalomképtelen dolog átruházásának tilalma) is ütközött. A Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a jogszabályba ütköző szerződés semmis, ezért a perbeli adásvétel érvénytelen volt.
      [18] További indokaik szerint az érvénytelenség tévedés címén is megállapítható volt, mivel az eladók a vevőktől – és az azok által alkalmazott szakértőtől – kapott tájékoztatás alapján lényeges körülmény, a tető felújításával kapcsolatos munkálatok műszaki megoldásai, a kialakítandó lakás mérete, illetve a munkálatok költsége tekintetében a szerződés megkötésekor tévedésben voltak.
      [19] Az alperesek viszontkeresetével kapcsolatban a bíróságok megállapították, hogy mivel a jogszabályba ütközés okán előállt érvénytelenségi ok nem volt orvosolható (a bíróság a hiányzó jognyilatkozatokat, a tulajdonostársak szerződéses nyilatkozatait nem pótolhatta), ezért a szerződés érvényessé nyilvánítása nem volt lehetséges. Mivel pedig az érvénytelen szerződés alapján az abban résztvevő felek között teljesítés ténylegesen nem történt, ezért a Ptk. 237. §-a alapján (eredeti állapot helyreállítása) sincsen olyan érvényes jogcím, amely alapján az alperes vevők követelhetnék az ellenérdekű felektől az általuk érvényesíteni kívánt összeget.
      [20] A Kúria a felülvizsgálati ítéletében – az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelemmel összefüggés­ben – pontosította a korábbi ítéletek indokolását. Külön kitért a kérelem azon érveire, amely szerint a jogszabályok, valamint a vonatkozó bírósági gyakorlat szerint a forgalomképességnek a szerződés teljesítésekor kell fennállnia és önmagában az, hogy a szerződés olyan dolog tulajdonjogának az átruházására vállal kötelezettséget, aminek a szerződéskötéskor (még) nem tulajdonosa, nem eredményez érvénytelenséget. Mivel a szerződés a kérelem szerint ennek a hiányosságnak a pótlását megfelelően biztosította volna, a Ptk., továbbá a Tht. és az Inytv. konkrét rendelkezései pedig ezt a lehetőséget nem tiltják, így álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 227. § (2) bekezdésével (a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis), valamint a korábban említett 365. § (2) bekezdésével is ellentétes. A Kúria ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Tht. speciális törvényi szabályokat állapított meg a közös tulajdon elidegeníthetőségével kapcsolatban a 3. § (2) bekezdésében (nevezetesen: alapító okirat felhatalmazása alapján a tulajdonostársak közössége gyakorolhatja az elidegenítéssel kapcsolatos jogokat, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható), valamint 19. § (2) bekezdésében (miszerint: bármely tulajdonostárs kérheti a bíróságtól a közös tulajdon megszüntetését, ha az a kisebbség méltányos érdekét nem sérti), amelyek az elidegenítést kizárólag e két esetben teszik lehetővé. Mivel az adott ügyben egyik feltétel sem teljesült – az alapító okirat kifejezetten tiltotta is a Tht. 3. § (2) bekezdése alapján történő elidegenítést – nem volt lehetőség az indítványozó által hivatkozottak alkalmazására. A Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a felek akkor térhetnek el a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől, ha az eltérést jogszabály nem tiltja. Mivel a jelen ügyben ez nem volt megállapítható, ezért a Kúria szerint a szerződésnek az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. PED-ben előírt minimális tartalmi kellékeken felül a Tht. speciális (tartalmi és alaki) előírásainak is meg kellett volna felelnie ahhoz, hogy a kívánt joghatások elérésére alkalmas legyen. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmének egyéb elemei tekintetében a Kúria az eljáró bíróságok ítéleteiben foglaltakkal lényegében azonos indokok alapján értett egyet.
      [21] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz indokaként előadta, hogy álláspontja szerint a bírósági ítéletekben megjelenő jogértelmezés oly mértékben önkényes, aminek következtében az ítéletek ellentétessé váltak a jogszabályokkal, az általa hivatkozott Polgári Elvi Döntéssel, továbbá más, korábbi bírósági határozatokkal, néhol pedig azok figyelembevételét indokolatlanul mellőzte. Véleménye szerint az ily módon meghozott döntések nemcsak tévesek, de a törvény szövegétől is oly mértékben térnek el, amely már az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenség (és azon belül a törvénynek való alárendeltség) elvének, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jognak a sérelmét eredményezte. Ezzel kapcsolatban ismételten kifejtette – a felülvizsgálati eljárásban a Kúria által már elbírált – azon érvelését, hogy a jogszabályok – valamint a PED és az általa hivatkozott bírósági ítéletek – alapján nem kizárt sem olyan dolog (ingatlan) tulajdonjogának az átruházása, amely a szerződéskötés időpontjában nincs az eladó tulajdonában, sem olyané, amely adott esetben, ebben az időpontban fizikailag még nem is létezik, avagy forgalomképtelen. Ilyen adásvételi szerződés teljesítéséhez mindössze arra van szükség, hogy a jogügylet tárgya a teljesítés időpontjára létrejöjjön, vagy az eladó tulajdonába kerüljön, illetve – mint esetükben – forgalomképessé váljon. Álláspontja szerint erre az általuk vevőként megkötött szerződés alkalmas volt, ezért a bíróságok ítéletei, a bennük foglalt jogértelmezések alaptörvénysértőek voltak. Kifejtette, azzal, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy az adásvételi szerződés nem pusztán a tulajdonostársak közös tulajdonában lévő padlástér, hanem azzal együtt a később kialakítandó lakás tulajdonjogának átruházására is irányult, az eljárásuk jogellenes eredményre vezetett, mivel ebben az esetben a bíróságok által hivatkozott, Tht.-ban foglalt elidegenítési korlátozások alkalmazása sem volt lehetséges. Nehezményezte továbbá, hogy az ítéleti indokolások alapján szerinte a bíróságok az alapító okirat módosítását kizárólag a Tht. 3. §-ának (2) bekezdésében foglalt közgyűlési határozat útján tekintették lehetségesnek, noha az, mint a tulajdonostársak között létrejött szerződés ilyen határozat hiányában, a felek közös akaratával – szerződésben – is módosítható. Az érvénytelenné nyilvánított szerződésben szerinte az eladók éppen erre vállaltak kötelezettséget, ezért e kötelezettség teljesítésével a szerződés is alkalmas lett volna a célzott joghatás elérésére. Mivel a bíróságok – véleménye szerint önkényesen és indokolatlanul – ezen jogértelmezéssel ellentétes álláspontot foglaltak el, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Az indítványozó szerint a bírói függetlenség elvének jogszerű biztosítása nem vezethet a jogszabályoktól, illetve a perbeli bizonyítékoktól való függetlenedésre, mert ebben az esetben a bíróság törvényeknek való alávetettségének kötelessége, másik oldalról pedig az ügyfélnek ehhez fűződő alapjoga, összességében pedig a jogállamiság követelménye is sérül. Mivel álláspontja szerint az alapügyben folytatott eljárásokban erre került sor, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése sérelmére is hivatkozott.

      [22] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. Az indítványozó a bíróságok ítéletei elleni alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt kézbesítéstől számított 60 napos határidőn belül terjesztette elő. Az alkotmányjogi panasz formailag megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt feltételeknek.

      [23] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

      [24] 3.1. Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárásban alperesként vett részt. A Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélete ellen további jogorvoslat nem áll rendelkezésre, ezért a panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz.

      [25] 3.2. Az Abtv. 27. § a) pontjában foglaltak alapján alkotmányjogi panasz bírói ítélet ellen abban az esetben nyújtható be, ha az az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
      [26] Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésével, valamint B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói függetlenség elve, valamint a jogállamiság alkotmányos tétele nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. Az indítványozó sem erre hivatkozik, hanem az említett elveket (követelményeket) az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben említi, ugyanakkor az indítvány e tekintetben alkotmányosan értékelhető indokolást nem tartalmaz, így nem tesz eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt befogadási feltételnek. Erre tekintettel a Alkotmánybíróság az indítványt ezen elemek tekintetében az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

      [27] 3.3. Az indítvány további eleme vonatkozásában az Alkotmánybíróság az alábbiakra figyelemmel alakította ki álláspontját. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Erre tekintettel az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó, fentebbieken túlmenő hivatkozásával kapcsolatban a következőket állapította meg.
      [28] A tisztességes eljáráshoz való jog indítványban foglalt értelmezése téves, annak relevanciája – az indítványozó által megjelölt indokok közül – alkotmányjogi szempontból kizárólag az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében lenne. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüknek eljárásuk során eleget tettek, a támadott ítéletekben részletesen megindokolták, hogy milyen tényállás mellett és milyen érvek alapján hozták meg az indítványozó számára sérelmes döntéseiket. A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján az adott jogág körébe tartozó jogi következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, melyek eredményére hivatkozással a tisztességes eljáráshoz való jog (azaz jog a törvény által felállított, független, pártatlan bíróságokhoz és az ésszerű határidőn belüli tisztességes és nyilvános tárgyaláshoz) érvényesülésének vitássá tétele fogalmilag kizárt.
      [29] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozva valójában a bíróság érdemi ítélkezési tevékenységét vitatja, érveiben – az indokolás hiányának nyilvánvalóan alaptalan kifogását leszámítva – nem hivatkozik olyan okra, amely a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét valósítaná meg; azaz a panasz nem hivatkozik a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, és nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
      [30] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította.
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/22/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3031/2014. (III. 3.)
          Date of the decision:
          .
          02/18/2014
          .
          .