English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01304/2018
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/01329/2018,
.
Első irat érkezett: 08/22/2018
.
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.595/2017/4. számú ítélete és a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 32. § (6) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (elmaradt bérpótlék megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/13/2018
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a a alapján - a Kúria Mfv.II.10.595/2017/4. számú ítélete és a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 2014. március 26-tól 2015. szeptember 8-ig hatályos 32. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt. Ezt követően munkaügyi pert kezdeményezett, mivel a munkáltatója nem fizette a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékot a számára, és erre vonatkozó kérelmére, majd fizetési felszólítására sem válaszolt. Keresetében a munkaviszonya közös megszüntetéséről készült okirat érvényetelenítését, illetve az elmaradt bérpótlék megfizetését kérte.
Az elsőfokú bíróság az okirat érvénytelenítésére irányuló kérelmet elutasította, ugyanakkor a pótlék megfizetésére kötelezte az indítványozó korábbi munkáltatóját. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet megváltoztatta és hivatkozással a sérelmezett jogszabályi rendelkezésre, az alperes marasztalásának összegét leszállította. Indokolásában előadta, hogy az eljáró bíróságok az elmaradott települések között szereplő község fogalmát jogszabálysértően értelmezték, és az a község, ahol az indítványozó munkát végzett nem számít társadalmi-gazdasági és infrastruktúrálisan elmaradott településnek, így az ott végzett munkáért sem jár pótlék a teljes perbeli időszakra.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett döntés sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmának elvét..
.
Támadott jogi aktus:
    326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról 32. § (6) bekezdés
    Kúria Mfv.II.10.595/2017/4. számú ítélet
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1304_0_2018_inditvany_anonim.pdfIV_1304_0_2018_inditvany_anonim.pdfIV_1304_3_2018_ind_kieg_anonim.pdfIV_1304_3_2018_ind_kieg_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3195/2020. (VI. 11.) AB határozat
    .
    Az ABH 2020 tárgymutatója: törvény előtti egyenlőség; bérpótlék
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/19/2020
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    XV. cikk
    XV. cikk (1) bekezdés
    XV. cikk (2) bekezdés
    28. cikk

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásában alaptörvény-
    ellenesnek nyilvánította és a Kúria felülvizsgálati eljárása keretében
    megtiltotta az alkalmazását a pedagógusok és közalkalmazottak jogállásáról
    szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet korábban hatályban lévő
    szövegrészének. Az összevont alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügy
    lényege szerint az indítványozók nyugdíjba vonulásukat követően nehéz
    körülmények között végzett munkáért járó pótlék utólagos megfizetésére
    nyújtottak be kérelmet, majd fizetési felszólítást munkáltatójukhoz, amely
    bírósági eljáráshoz vezetett. A Kúria a támadott ítélete indokolásában
    kifejtette, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezés szerint ilyen pótlékra az
    jogosult, aki társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott települések között
    szereplő községben végzett munkát; a város, amelyben az indítványozók a
    munkájukat végezték, pedig nem tekinthető községnek. Az indítványozók
    alkotmányjogi panaszukban arra hivatkoztak, hogy ők olyan település köznevelési
    intézményében végezték munkájukat, mely nem csak társadalmi-gazdasági és
    infrastrukturális szempontból elmaradott, hanem az országos átlagot jelentősen
    meghaladó munkanélküliséggel is sújtott, azonban városi címe miatt a
    köznevelési intézményben dolgozó közalkalmazottak mégsem jogosultak a nehéz
    körülmények között végzett munkáért járó pótlékra. Az Alkotmánybíróság alapvető
    alkotmányjogi jelentőségűnek és egyben a bírói döntést érdemben befolyásoló
    kérdésnek tekintette azt, hogy a nehéz körülmények között végzett munkáért járó
    pótlékra való jogosultság feltételei tekintetében valóban fennáll-e az
    indítványozók által állított hátrányos megkülönböztetés. Az Alkotmánybíróság
    határozatában megállapította, hogy a vizsgált pótlék célja, hogy
    többletjuttatásban részesítse azokat a közalkalmazottakat, akik tevékenységüket
    nehéz körülmények között végzik, és e tekintetben a település jogállása nem bír
    relevanciával. A lefolytatott vizsgálat eredményeként az Alkotmánybíróság tehát
    megállapította, hogy a támadott rendelkezésben megfogalmazott kritériumoknak
    egyébként egyformán megfelelő községi és a városi köznevelési intézményekben
    foglalkoztatottak között (akár nevelési oktatási tevékenységükben,
    feladataikban) nem ismerhető fel olyan lényegi eltérés, amely a nehéz
    körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultság eltérő
    szabályozását indokolná; a nehéz körülmények a települési jogállástól
    függetlenül fennállnak. Mindezekből következően az Alkotmánybíróság úgy ítélte
    meg, hogy a nehéz körülmények között községben vagy városban foglalkoztatottak
    közötti különbségtételnek nincsen észszerű indoka, ami jogalkotói mulasztásnak
    is minősíthető; így tehát a támadott jogszabályi rendelkezés „szereplő község”
    szövegrészét megsemmisítette, és a vonatkozó ügyben alkalmazási tilalmát
    rendelt el.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.05.12 10:00:00 Teljes ülés
    2020.05.05 17:00:00 2. öttagú tanács
    2020.05.19 10:00:00 Teljes ülés

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3195_2020 AB határozat.pdf3195_2020 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 16. §-ának 2015. szeptember 8-ig hatályban volt (8) bekezdésének „szereplő községben” szövegrésze az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe ütközően alaptörvény-ellenes volt.

      2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 16. §-ának a hatálybalépésétől 2015. szeptember 8-ig hatályban volt (8) bekezdésének „szereplő községben” szövegrésze a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II10.595/2017/4. számú ítéletével felülvizsgált ügyben nem alkalmazható.

      3. Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II10.595/2017/4. számú ítélete alaptörvény-­ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

      4. Az Alkotmánybíróság a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 32. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az Alkotmánybírósághoz két alkotmányjogi panasz érkezett, melynek indítványozói az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján egyrészt a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1.) 16. §-ának 2015. szeptember 8-ig hatályos (8) bekezdése, valamint 32. § (6) bekezdése; másrészt a Kúria mint felülvizsgálati bíróság – Mfv.II.10.595/2017/6. számú végzéssel kijavított – Mfv.II.10.595/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
      [2] Az Alkotmánybíróság az azonos jogszabályi rendelkezés, valamint az azonos kúriai döntés alkotmányossági vizsgálatára irányuló, azonos tartalmú indokolással benyújtott alkotmányjogi panaszokat tárgyi összefüggésükre tekintettel az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján – figyelemmel az Ügyrend 34. § (1)–(2) bekezdésében foglal­takra – egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

      [3] 2. Az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági döntésekben megállapított tényállás és az indítványozók előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.

      [4] 2.1. Az egyik indítványozó (az alapügy II. rendű felperese, a továbbiakban: indítványozó1.) a munkáltatóval (a továbbiakban: alperes, illetőleg munkáltató) határozatlan idejű munkaviszonyt létesített (gondozónői, majd dajka munkakörben dolgozott). Az indítványozó1. 2016 májusában a nők 40 éves, kedvezményes öregségi nyugdíjára vált jogosulttá, erre tekintettel a jogviszonyát 2016. június 30-i hatállyal közös megegyezéssel megszüntették. Ezt követően 2016 júliusában kérelemmel fordult az alpereshez a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék megfizetése iránt, azonban választ nem kapott.
      [5] A másik indítványozó (az alapügy I. rendű felperese, a továbbiakban: indítványozó2.) matematika-fizika szakos középiskolai tanárként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 2016 júliusában az indítványozó2. kérte munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését, valamint a Korm. rendelet 16. § (8) bekezdése alapján járó, nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék megfizetését; ám végül 2016. augusztus 12-én rendes felmondást nyújtott be, mely alapján 2016. szeptember 13-án munkaviszonyát megszüntette.
      [6] A pótlék utólagos megfizetésében bízva az indítványozók kérelmet, majd fizetési felszólítást nyújtottak be a munkáltatóhoz, azonban erre választ nem kaptak, így pert kezdeményeztek a munkáltató ellen az elmaradt pótlék (valamint késedelmi kamat) megfizetése iránt, továbbá az indítványozó1. az alperessel kötött megállapodás „érvénytelenítését” is kérte.

      [7] 2.2. Az első fokon eljáró Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.243/2016/6. számú ítéletével az indítványozók keresetének a pótlék és a késedelmi kamat megfizetésére kötelezés tekintetében helyt adott, az indítványozó1. ezt meghaladó keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a Korm. rendelet1. 2015. szeptember 8-ig hatályos 16. § (8) bekezdése a pótlékot a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló 240/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet2.) mellékletében ­szereplő községekben köznevelési intézményben munkát végző pedagógusok részére biztosította. Az elsőfokú bíróság – az alperes érvelésével szemben – a „község” elnevezésnek nem tulajdonított perdöntő jelentőséget, mert annak helyét – a támadott rendelkezés módosítását követően – a „település” szó vette át. Osztotta a törvényszék hasonló tárgyú ügyben kifejtett azon álláspontját, mely szerint a pótlék célját tekintve nincs elfogadható indoka annak, hogy ilyen körülmények között községben vagy városban dolgozók között különbségtételre ­kerüljön sor.
      [8] Az alperes fellebbezése folytán eljáró Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.282/2017/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a Korm. rendelet2. melléklete a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel rendelkező városokat és községeket tüntette fel, abban a felperes munkavégzésének helye, Battonya is szerepelt. A törvényszék álláspontja szerint nem vitatható, hogy a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdése a „község” kifejezést használja, azonban az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a pótlék célját tekintve nincs elfogadható indoka annak, hogy az ilyen körülmények között községben vagy városban dolgozók között különbségtételre kerüljön sor. A másodfokú bíróság egyetértett a pótlék mértékének a megállapításával is.
      [9] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyet a Kúria nagyobb részt alaposnak talált. Az alkotmányjogi panasszal támadott Mfv.II.10.595/2017/4. számú ítéletével a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.282/2017/6. számú ítélete felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részét nem érintette; azt a részét, melyben a jogerős ítélet a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.243/2016/6. számú ítéletét az indítványozóknak fizetendő meghatározott összeget meghaladó részében helyben hagyta, a Kúria hatályon kívül helyezte; végül a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét mindkét indítványozó esetében leszállította.
      [10] A Kúria ítélete indokolásában kifejtette, hogy a település átfogó, összefoglaló fogalmat jelent, amelyen belül a jogszabály megkülönböztet községeket, városokat, járásszékhely városokat, megyei jogú városokat, fővárost és kerületeit is. Ebből következően a község egy szűkebb fogalmat, a település egyik fajtaját jelenti, ekként abba a város mint település nem értendő bele. A Kúria megállapította, hogy mivel a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésének 2015. szeptember 8-áig hatályos szövege kizárólag a Korm. rendelet2. mellékletében szereplő községek esetében tette lehetővé a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék megfizetését, az indítványozóknak az ezt megelőző időszakra előterjesztetett keresete megalapozatlan volt. A Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésének 2015. szeptember 9-ével hatályba lépett módosítása eredményeként viszont a pótlék már nemcsak a községekben, hanem valamennyi felsorolt településen lehetővé vált, így az indítványozókat a pótlék a módosítás hatálybalépésének időpontjától, vagyis 2015. szeptember 9-étől illette meg.

      [11] 3. Az indítványozók ezt követően fordultak – hiánypótlásra történő felhívásukra tekintettel kiegészített – alkotmányjogi panaszukkal az Alkotmánybírósághoz, kérve egyrészt a Kúria ítéletének, másrészt a Korm. rendelet1. 2015. szeptember 8-ig hatályos 16. § (8) bekezdésének, valamint a 32. § (6) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát, az alábbiak szerint.

      [12] 3.1. Az indítványozó1. és az indítványozó2. eredeti – lényegileg megegyező – kérelmében a Kúria Mfv.II10.595/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozók álláspontja szerint a támadott döntésében a Kúria a Korm. rendelet1. 16. §-ának 2015. szeptember 8-ig hatályos (8) bekezdésében szereplő község kifejezést az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdését sértő módon értelmezte – szemben az első- és másodfokú bíróság ítéletében megjelenő – az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő – értelmezéssel. Alkotmányjogi panaszukban előadták, hogy a Korm. rendelet1. fenti rendelkezésének módosításai is azt a jogalkotói szándékot igazolják, hogy anyagilag is elismerje azoknak az erőfeszítéseit, akik gyermekeket nevelnek, oktatnak, és munkájukat az átlagosnál nehezebb körülmények között végzik. Az indítványozók hangsúlyozták azt is, hogy olyan város köznevelési intézményében dolgoztak, mely a Korm. rendelet2. mellékletében a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések között szerepel és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel is sújtott, 9 másik várossal együtt. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a rendszerváltás környékén a városok száma hirtelen ugrásszerűen megnövekedett, függetlenül attól, hogy egyes települések csupán csekély, vagy semennyi városi funkcióval sem rendelkeztek. Úgy vélték, az esetlegesen létező csekély városi funkció érdemben nem befolyásolja a nehéz munkakörülményeket, és nem teszi a települést ténylegesen is várossá.
      [13] Az indítványozó1. utalt arra is, hogy a Korm. rendelet 32. § (6) bekezdésének 2014. március 26-tal hatályba lépett módosítása a jogosulti kört tovább bővítette, ugyanakkor a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésével a jogalkotó a még hátrányosabb helyzetben levő, nem csupán a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, hanem az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel is sújtott városokban még a pedagógusokat is kizárta; mindenféle észszerű indok nélkül. Az indítványozók szerint ez hátrányos megkülönböztetést jelent, a jogalkotó ugyanis az azonos helyzetben levő érintetteket nem kezelné azonos körültekintéssel, így sértve a diszkrimináció tilalmát.
      [14] Végül a Kúria ítéletének vélt alaptörvény-ellenessége kapcsán kiemelték, hogy a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésének olyan értelmezését adta, mely alaptörvény-ellenes, így maga a döntés is az.

      [15] 3.2. Hiánypótlásra történő felhívását követően az indítványozó1. alkotmányjogi panaszát kiegészítette: a kúriai döntés ellen előterjesztett indítványán felül kérte a Korm. rendelet1. 32. §-a 2015. szeptember 8-ig hatályos (6) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát is. Ismételten hangsúlyozta, hogy a Kúria a község fogalmát értelmezve kizárta azokat az alkalmazottakat, akik olyan településen végzik munkájukat, mely a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések között szerepel és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel is sújtott, azonban nem község. Álláspontja szerint a támadott szabályozás önkényesen tett különbséget a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott településeken működő köznevelési intézmények alkalmazottai között aszerint, hogy feladataikat városi vagy községi intézményekben látták el, ami sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését.

      [16] 3.3. Az indítványozó2. alkotmányjogi panaszát szintén kiegészítette: a kúriai döntés ellen előterjesztett indítványán felül kérte a Korm. rendelet1. 16. §-a 2015. szeptember 8-ig hatályos (8) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát is. Álláspontja szerint az elmaradott településeken dolgozó pedagógusok hivatásuk gyakorlása során a településük elmaradottsága miatt ugyanolyan vagy hasonló helyzetben vannak; ennek a megkülönböztetésnek nincs semmilyen, racionális érvekkel alátámasztható indoka, így ez a megkülönböztetés diszkriminatív. Érvelése szerint a támadott rendelkezés a Korm. rendelet2. mellékletére utal, melyben megyénként ábécé sorrendben kerültek feltüntetésre azok a települések, melyek fejlettségét, illetőleg elmaradottságát előre meghatározott szempontok szerint kialakított mutatók átlaga alapján állapítottak meg. Az itt meghatározott szempontokat, valamint a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott tanulmányt is figyelembe véve az indítványozó2. szerint a listán szereplő városokra nem mondható, hogy kevésbé lennének elmaradottak mint a községek, pusztán a városi címükre tekintettel. Álláspontja szerint az elmaradott települések jogállása és fejlettségének, illetve elmaradottságának mértéke között semmilyen ok-okozati összefüggés nincs, így nem lehet tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka annak, hogy az elmaradott, de városi jogállású településen található közoktatási intézmények pedagógusai miért dolgoztak volna könnyebb (így pótlékra nem jogosító) körülmények között, mint a náluk fejlettebb községekben dolgozó (de a nevezett pótlékra jogosult) kollégáik. A városi intézmények pedagógusainak csoportját a másik csoporthoz képest hátrányos megkülönböztetés is éri a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék szempontjából. A támadott rendelkezés a pótlékra való jogosultság szempontjából tehát önkényesen, mindenféle racionalitást nélkülözve tett különbséget az elmaradott településeken található közoktatási intézmények pedagógusai között attól függően, hogy munkahelyük települése valamikor városi címet kapott, vagy sem.
      [17] Az indítványozó2. a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességével összefüggésben ismételten hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkére is, és kifejtette, hogy a Kúria a támadott jogszabályi rendelkezés értelmezésekor túllépte az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit.
      II.

      [18] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

      „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
      (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

      „28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

      [19] 2. A Korm. rendelet1. 2015. szeptember 8-ig hatályos támadott rendelkezései:

      „16. § (8) A nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra az a pedagógus jogosult, aki olyan köznevelési intézményben dolgozik, amely a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, ­illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló kormányrendelettel kiadott jegyzékben a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések között szereplő községben található.”

      „32. § (6) A nehéz körülmények között végzett munka utáni pótlékra a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörökben foglalkoztatott közalkalmazott is jogosult a 16. § (8) bekezdésében meghatározott feltételek szerint.”
      III.

      [20] 1. Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdése alapján – mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmány­jogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz a befogadható­ság követelményeinek az alábbi kivételekkel eleget tesz.

      [21] 2. Az indítványozók a Korm. rendelet1. 2015. szeptember 8-ig hatályos 16. § (8) bekezdését, valamint 32. § (6) bekezdését támadták az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszaikban.
      [22] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a Korm. rendelet1. 16. § (8), illetve 32. § (6) bekez­dése – ahogy arra az indítványozók is hivatkoztak – 2015. szeptember 9-i hatállyal módosult. Az Abtv. 41. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét is megállapítsa, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. Adott esetben a támadott rendelkezéseket a jogalkotó ugyan nem helyezte hatályon kívül, csupán módosította, azonban az eljárás során adott időállapotbeli tartalmát kellett az eljáró bíróságoknak figyelembe venni. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében – egyéb feltételek mellett – alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály ­alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok a konkrét ügyben a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdését alkalmazták, azonban a 32. § (6) bekezdését nem, így utóbbi rendelkezés érdemi alkotmányossági vizsgálatára nem volt mód. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot kizárólag a Korm. rendelet1. 2015. szeptember 8-ig hatályban volt 16. § (8) bekezdése tekintetében folytatta le, míg a Korm. rendelet1. 32. § (6) bekezdéssel összefüggésben benyújtott kérelmeket az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
      [23] Az Alkotmánybíróság mindazonáltal rámutat a következőkre: a Korm. rendelet1. 32. § (6) bekezdése éppen a pótlékra jogosultak körét szélesíti: ez a rendelkezés „A köznevelési intézményben nem pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak besorolására vonatkozó szabályok” alcím alatt szerepel, és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörökben foglalkoztatott közalkalmazottak pótlékra való jogosultságáról rendelkezik. Ebből következően a rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítása az indítványozó1. jogsérelmének orvoslására nem lenne alkalmas.

      [24] 3. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítványban szereplő, sérülni vélt alaptörvényi rendelkezések egy része nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított és védett alapjogának, így ezekre alkotmányjogi panasz nem alapítható. E körbe tartozik az indítványozók által megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül az Alaptörvény 28. cikke. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a bírósági döntést az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben – mivel a kérelem e tekintetben az Abtv. 26–27. §-ban foglalt követelményeknek nem felel meg – érdemben nem vizsgálhatta {lásd például: 3237/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19]; 3289/2017. (XI. 14.) AB végzés, Indokolás [30]}.

      [25] 4. A fenti megállapításaira tekintettel az Alkotmánybíróság a továbbiakban kizárólag a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésének, valamint a Kúria döntésének az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdéssel összefüggésben állított vélt alaptörvény-ellenességét vizsgálta. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként hatá­rozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
      [26] Az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek és egyben a bírói döntést érdemben befolyásoló kérdésnek tekintette azt, hogy a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultság feltételei tekintetében valóban fennáll-e az az indítványozók által állított hátrányos megkülönböztetés. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével – érdemben bírálta el.

      [27] 5. Végül az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata előtt szükségesnek tartotta annak mérlegelését is, hogy nem tekinthető-e a támadott rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára irányuló panaszelem ítélt dolognak. A 3123/2015. (VII. 9.) AB végzéssel lezárult ügy indítványozója ugyanis – többek között – a Korm. rendelet1. 16. §-át is támadta. Mivel azonban az adott ügyben az alkotmányjogi panasz befogadásra és ezáltal érdemi vizsgálatára nem került sor az indítványozó érintettségének hiányára tekintettel, így a res iudicata nem merülhet fel.
      IV.

      [28] Az alkotmányjogi panaszok részben megalapozottak.

      [29] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányossági vizsgálat keretében áttekintette a Korm. rendelet1. releváns rendelkezéseit, a nehéz körülmények között végzett munka utáni pótlék jogosulti körét, a jogosultság feltételeit, különös tekintettel a támadott rendelkezés változásaira.

      [30] 1.1. Az indítványozók a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésének 2015. szeptember 8-ig hatályos szövegét tartották sérelmesnek arra tekintettel, hogy a rendelkezés szövegében szereplő község szó rájuk nézve azzal a hátrányos következménnyel járt, hogy a vizsgált időszakban elzárta őket a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótléktól.
      [31] A támadott rendelkezés visszautalt a – rendelkezés szövegében expressis verbis nem nevesített, de az adott időszakban hatályos – Korm. rendelet2.-re, mely azokat a településeket sorolta fel mellékletében, melyek a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, vagy az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeknek voltak tekinthető. A nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék azokat a közalkalmazottakat [ide értve a pedagógusokat és a Korm. rendelet1. 32. § (6) bekezdésére tekintettel a nem pedagógus-munkakörben foglalkoztatottakat is] illette meg, akik a Korm. rendelet2.-ben nevesített települések közül társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott községekben levő köznevelési intézményben végezték munkájukat.
      [32] A támadott rendelkezést időrendben először a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 89/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet 16. §-a módosította, ez a rendelkezés azonban a későbbi módosítás(ok) által hatályba léptetett rendelkezéshez képest később, 2016. január 1-jén lépett hatályba, tekintettel a módosító rendelet 25. § (3) bekezdésére. Ez a módosítás már nem nevesítette a község szót a Korm. rendelet1. 16. § (8) bekezdésében, kizárólag a település kifejezést.
      [33] Időben a következő (azonban egyes rendelkezései hatálybalépését tekintve az előbbi módosítást ilyen értelemben mégis megelőző) módosítás a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 249/2015. (IX. 8.) Korm. rendelettel történt. A módosításra részben arra tekintettel került sor, mert a Korm. rendelet2.-t a kedvezményezett települések besorolásáról és a besorolás feltételrendszeréről szóló 105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet3.) hatályon kívül helyezte, így a vizsgált rendelkezés szövegében előbbit a Korm. rendelet3. váltotta fel, ami önmagában nem eredményezett jelentős változást. Ugyanakkor e rendelet 10. § (2) bekezdése 2015. szeptember 9-ei hatállyal a támadott rendelkezést akképpen változtatta meg, hogy az indítványozóknak egyébként sérelmet okozó község kifejezést a település szó váltotta fel. A módosító rendelet 10. § (3) bekezdése – 2016. január 1-jei hatállyal – a pótlékra jogosultak körét tovább bővítette.
      [34] Végül 2018. január 1-jével lépett hatályba az a módosítás, melyet a közneveléssel összefüggő egyes kormányrendeletek, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságról szóló 316/2012. (XI. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 307/2017. (X. 27.) Korm. rendelet 20. §-a iktatott be a Korm. rendelet1.-be. Ez a rendelkezés a jogosulti kört jelentősen tovább bővítette.

      [35] 1.2. A Korm. rendelet2. maga nem határozta meg azokat a szempontokat, melyek alapján egy település a ­társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott településnek tekintendő, kizárólag ezen települések, valamint az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések felsorolását tartalmazta, utóbbiak alatt értve azokat a településeket, ahol a munkanélküliségi ráta az országos átlag 1,75-szeresét meghaladja. Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy ők olyan település köznevelési intézményében végezték munkájukat, mely nemcsak társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, hanem az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel is sújtott település, azonban városi címe miatt az itt köznevelési intézményben dolgozó közalkalmazottak mégsem jogosultak a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra.
      [36] A Korm. rendelet2.-t felváltó Korm. rendelet3. 1. §-ában a jelentős munkanélküliséggel sújtott településeket a Korm. rendelet2.-höz hasonlóan olyan településekként határozza meg, melyekben a munkanélküliségi ráta meghaladja az országos átlag 1,75-szeresét [lásd: Korm. rendelet3. 1. § a) pontja]; míg a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból kedvezményezett települések a komplex mutató alapján rangsorolt települések legkedvezőtlenebb harmada. A Korm. rendelet3. meghatározta a kedvezményezett települések besorolásának alapelveit és feltételrendszerét is; eszerint a települések területi fejlettség alapján történő besorolásánál a társadalmi és demográfiai, lakás- és életkörülmények, helyi gazdaság és munkaerő-piaci, valamint infrastruktúra és környezeti mutatókból (négy mutatócsoport) képzett komplex mutatót szükséges figyelembe venni. A települések társadalmi-gazdasági és infrastrukturális fejlettségét mérő komplex mutató kiszámításához használt adatok körét és a számítás módját a Korm. rendelet3. 1. számú melléklete tartalmazza.
      [37] Battonya, vagyis az a település, ahol az indítványozók egy köznevelési intézményben közalkalmazottként munkájukat végezték, mind a Korm. rendelet2.-ben, mind a Korm. rendelet3.-ban a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések között is szerepel.

      [38] 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően röviden áttekintette a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan kialakított gyakorlatát.

      [39] 2.1. Az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdése alapján a törvény előtt mindenki egyenlő; továbbá Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés nélkül biztosítja. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a diszkrimináció tilalma a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. Ez alapján valamely megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne {10/2015. (V. 4.) AB határozat, Indokolás [19]; 3031/2019. (II. 13.) AB határozat, Indokolás [27]}. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelme miatti alaptörvény-ellenesség akkor állapítható meg, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos – homogén – csoportba tartozó (egymással összehasonlítható helyzetben lévő) jogalanyok között tesz különbséget, és a különbségtétel nem igazolható, azaz az eltérő szabályozásnak nincs észszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes {lásd például: 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]}.

      [40] 2.2. A Korm. rendelet1. kifogásolt rendelkezése kapcsán az Alkotmánybíróságnak a fent ismertetett gyakorlata alapján tehát azt kellett vizsgálnia, hogy egy olyan szabályozás, amely szerint nem illeti meg a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék azokat a közalkalmazottakat, akik olyan városban működő köznevelési intézményben végezték munkájukat, mely társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel is sújtott település, a városi jogállásra tekintettel – ellentétben az olyan községben működő köznevelési intézményben foglalkoztatottakkal, mely akár csak az egyik feltételnek megfelel –, sérti-e az Alaptörvény XV. cikkében foglalt jogegyenlőség, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét.
      [41] A fentebb részletesen bemutatottak szerint a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra az olyan köznevelési intézményben foglalkoztatott volt jogosult, mely a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló kormányrendelettel kiadott jegyzékben a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések között szereplő községben található. A támadott rendelkezés szerint tehát nem volt elegendő feltétel akár a település társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontú elmaradottsága, sem az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliségi ráta, a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék a támadott rendelkezés értelmében csak a fenti vagylagos feltételeknek megfelelő községben levő köznevelési intézményben foglalkoztatottaknak volt adható; ugyanezen vagylagos feltételeket külön-külön, de akár együttesen is teljesítő városi intézményben foglalkoztatottaknak nem. Vagyis a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések köznevelési intézményeiben foglalkoztatottak homogén csoportján belül a pótlékra való jogosultság szempontjából a jogalkotó a település jogállása szerint úgy tett különbséget, hogy a – fenti vagylagos feltételeknek egyébként megfelelő – városi köznevelési intézményekben foglalkoztatottakat a pótlékból kizárta.
      [42] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés egymással összehasonlítható helyzetben lévő köznevelési intézményekben foglalkoztatottak között a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultság tekintetében különbséget tett.

      [43] 2.3. Az Alkotmánybíróságnak ezt követően meg kellett vizsgálnia, hogy az így megállapított különbségtételnek volt-e tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka.
      [44] A vizsgált pótlék célja, hogy többletjuttatásban részesítse azokat a közalkalmazottakat, akik tevékenységüket nehéz körülmények között végzik, jelentse ez akár a település társadalmi-gazdasági és infrastrukturális elmaradottságát, akár az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települést. E tekintetben a település jogállása relevanciával nem bír.
      [45] A lefolytatott vizsgálat eredményeként az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A nehéz körülmények közötti munkavégzés (értve ezalatt leegyszerűsítve a nevelő-oktató munkát) megállapításának feltétele, meghatározásának differentia specificá-ja a társadalmi-gazdasági, és infrastrukturális elmaradottság vagy az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliségi ráta. A támadott rendelkezésben megfogalmazott kritériumoknak egyébként egyformán megfelelő községi és a városi köznevelési intézményekben foglalkoztatottak között (akár nevelési oktatási tevékenységükben, feladataikban) ugyanakkor nem ismerhető fel olyan lényegi eltérés, amely a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultság eltérő szabályozását indokolná; a nehéz körülmények (mint elmaradottság, illetőleg munkanélküliségi ráta) a települési jogállástól függetlenül fennállnak. Mindezekből következően az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a nehéz körülmények között községben vagy városban foglalkoztatottak közötti különbségtételnek nincsen észszerű indoka, ami jogalkotói mulasztásnak is minősíthető.
      [46] Az Alkotmánybíróság eljárása során nyomatékosan figyelembe vette azt is, hogy a fentebb bemutatott módosító rendeletek által bevezetett változtatásokkal maga a jogalkotó tágította ki a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék jogosulti körét, legvégül – meghatározott feltételek fennállta esetén – a kedvezményezetti körön kívüli települések bevonásával. Mindez tehát a fentiekben jogalkotói mulasztásnak tekintett különbségtétel későbbi, a jogalkotó általi belátásának és önkéntes felszámolásának, saját maga által való jogorvoslatának tekinthető.

      [47] 2.4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék szempontjából az indítványozók mint egy társadalmi-gazdasági, és infrastrukturális elmaradott és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott város (Battonya) köznevelési intézményében foglalkoztatottak, valamint az ugyanilyen jellegzetességekkel bíró községi köznevelési intézményben foglalkoztatottak egymással összehasonlítható helyzetben lévőknek tekinthetők. Az Alkotmánybíróság vizsgálata nem tárt fel olyan tárgyilagos mérlegelés szerint észszerűnek tekinthető indokot, amely alapján a kifogásolt rendelkezés ­által megvalósított különbségtétel igazolható lenne.
      [48] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat a következőkre. A támadott rendelkezés egésze alaptörvény-ellenességének megállapítása nem alkalmas az indítványozók jogsérelmének orvoslására; illetve a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra való jogosultsággal összefüggésben a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére. Az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését a támadott rendelkezésben a nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlék a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, vagy az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott községekre szűkítése okozza, amelyet a későbbiekben a jogalkotó felismert és a támadott rendelkezést módosította. Ebből következően a támadott rendelkezés „szereplő község” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítása az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét orvosolni tudja.

      [49] 3. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a Korm. rendelet1. 2015. szeptember 8-ig hatályos 16. § (8) bekezdése „szereplő községben” szövegrésze alaptörvény-ellenes volt.
      [50] Figyelemmel az Abtv. 45. § (2) bekezdésére, az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes szövegrész tekintetében alkalmazási tilalmat állapított meg az eljárásra okot adó ügyben, ezzel összhangban pedig – mivel az alaptörvény-­ellenességet a jogszabályi rendelkezés „szereplő községben” szövegrésze okozta – a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II10.595/2017/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
      [51] Az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét a polgári perrendtartás előírásai szerint – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg. A támadott rendelkezés a „szereplő községben” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítása folytán az eljárás során a következő szöveggel alkalmazandó: „A nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékra az a pedagógus jogosult, aki olyan köznevelési intézményben dolgozik, amely a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló kormányrendelettel kiadott jegyzékben a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések között található.”
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Handó Tünde
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Schanda Balázs
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szalay Péter
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Dienes-Oehm Egon
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Imre
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Pokol Béla
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szabó Marcel
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szívós Mária
          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Varga Zs. András
          alkotmánybíró helyett

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/22/2018
          Subject of the case:
          .
          Judgement No. Mfv.II.10.595/2017/4 of the Curia and Section 32 (6) of the Government Decree 326/2013. (VIII. 30.) Korm. on the career system of educators and on implementing in public education institutions the Act XXXIII of 1992 on the Legal Status of Public Employees (payment of missed wage-supplement)
          Number of the Decision:
          .
          3195/2020. (VI. 11.)
          Date of the decision:
          .
          05/19/2020
          Summary:
          In its proceedings on the basis of a constitutional complaint, the Constitutional Court declared a conflict with the Fundamental Law and prohibited the application, in the framework of the Curia’s review procedure, of the previously valid text of the Government Decree on the Implementation of the Act on the status of educators and public employees. According to the essence of the case on which the consolidated constitutional complaints are based, the petitioners applied for a subsequent payment of the supplement for work performed in difficult circumstances after retirement, followed by a payment notice to their employer, which led to legal proceedings. As explained by the Curia in the reasoning of the challenged judgement, according to the relevant statutory provision, a person who has worked in a village which is one of the socio-economically disadvantaged settlements would be eligible for such supplement; the town in which the petitioners carried out their work, though, cannot be considered a village. In their constitutional complaint, the petitioners claimed that they had worked in a public educational institution in a municipality that was not only socio-economically and in infrastructural terms disadvantaged, but also struck by a significant level of unemployed above the national average, however, due to the town title of the settlement, the public employees working in the public education institution are not eligible to receive supplement for work performed under difficult conditions. The Constitutional Court considered it as a matter of fundamental constitutional law and at the same time as a question influencing the judicial decision on the merits, whether the discrimination alleged by the petitioners in terms of the conditions for entitlement to the supplement for work performed in difficult circumstances really existed. In its decision, the Constitutional Court stated that the purpose of the examined supplement was to provide additional benefits to public employees who carry out their activities in difficult circumstances, and in this respect the legal status of the settlement was irrelevant. As a result of the investigation, the Constitutional Court found that there was no significant difference between those employed in village and in urban public education institutions (even concerning their educational activities and duties) that otherwise equally met the criteria set out in the challenged provision, that would justify different rules on the entitlement to the supplement for work performed under difficult circumstances; the difficult circumstances exist regardless of the status of the settlement. Consequently, the Constitutional Court held that there was no reasonable ground for distinguishing between those employed in a village or a town under difficult circumstances, which could also be classified as a legislative omission; thus, the Constitutional Court annulled the text “listed village” in the contested provision of the law, and imposed a prohibition on its application in the relevant case.
          .
          .