A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 12.Pk.50.001/2016/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2016. március 3. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblánál (a továbbiakban: ítélőtábla) az Alkotmánybírósághoz címezve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján, amelyben az ítélőtábla 12.Pk.50.001/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2016. március 4-én kiegészítette.
[2] 2. Az ügy előzményeként az indítványozó 2016. február 19-én és 20-án kifogást terjesztett elő a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség jelölőszervezetnek a salgótarjáni időközi polgármester-választással összefüggő kampányával kapcsolatban.
[3] A kifogásokat a Salgótarjáni Helyi Választási Bizottság (a továbbiakban: HVB) a 14/2016. (II. 22.) HVB számú határozatával elutasította. A HVB döntése indokolásában – egyebek mellett – rögzítette, hogy a kifogásokban sérelmezett kampánytevékenység, illetőleg a jelölőszervezetnek a kampány során tett választási ígéretei olyan, a véleménynyilvánítás szabadságába tartozó megnyilvánulások, amelyek alkotmányos védelmet élveznek, és amelyek valóságtartalma és megvalósulása semmilyen módon nem bizonyítható. Ezért ez okból a jelölőszervezet jogi felelősségének megállapítása nem lehetséges.
[4] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Nógrád Megyei Területi Választási Bizottság (továbbiakban: TVB) a 2016. február 25-én meghozott 5/2016. (II. 25.) TVB számú határozatával a HVB határozatát helybenhagyta. A döntés indokolásában rögzítette, hogy az indítványozó a két beadvány méltányos, érdemleges elbírálását kérte, előadva, hogy a Fidesz kampánysértése 2014 ősze óta folyamatosnak tekinthető, azonban az ezt igazoló bizonyítékokat a HVB mellőzte az értékelés köréből, és csak a 2016. február 16–20-a közötti eseményeket értékelte. Az indítványozó úgy vélte, hogy „törvénytelen alapokon álló kampánystratégia” valósul meg, amely súlyosan sérti a választások tisztaságát, rombolja a közéletet.
[5] A TVB határozatában megállapította, hogy folyamatosan fennálló tevékenység esetén a kifogást a sérelmezett tevékenység fennállásának teljes időtartama alatt be lehet nyújtani. Mivel az internetes sajtótermék esetén valamely cikk interneten való közzététele és fenntartása folyamatosan fennálló tevékenységnek minősül, amely tekintetében a jogorvoslati határidő kezdete az az utolsó időpont, amikor a sérelmezett állapot még fennáll, vagyis a cikk az interneten még megtalálható, így az internetes hivatkozások közül a 2016. január 9-ét – vagyis a kampányidőszak kezdetét – követően fellelhető termékeket figyelembe vette a kérelem elbírálása során.
[6] A TVB – egyetértve a helyi választási bizottság megállapításaival – rögzítette, hogy a fellebbezésben sérelmezett kampánytevékenységnek minősített választási ígéretek olyan, a véleménynyilvánítás szabadságába tartozó megnyilvánulások, melyek alkotmányos védelmet élveznek, és amelyek valóságtartalma és megvalósulása semmilyen módon nem igazolható. Erre figyelemmel megállapította, hogy a sérelmezett kampánytevékenység nem alkalmas a választópolgárok megtévesztésére, valamint a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt választási alapelv megsértésére sem.
[7] Az indítványozó bírósági felülvizsgálati kérelmében a TVB határozatának a HVB határozatára is kiterjedő hatállyal történő megváltoztatását kérte, „megakadályozva, hogy a Kormány a továbbiakban hatalmi eszközökkel kampányoljon.” Előadta, hogy a választási kampányok során a Fidesz azt kommunikálta, hogy a jelöltjeik könnyebben jutnak forrásokhoz. A forrásszegény városokban a kormánypárti jelölt személyéhez állami szerveken keresztül érvényesülő előnyt kötnek a kampányoló állami vezetők, így a helyi választásokon ennek alkalmazása, a települések függőségének a kihasználása a kampányban nagy aránytalanságot okoz, a kormánypárt torzítja a legalkalmasabb jelölt demokratikus kiválasztását.”
[8] Az ítélőtábla végzésével helybenhagyta a TVB határozatát. A döntés indokolásában – az 5/2015. (II. 25.) AB határozat indokolását is felidézve – kimondta, hogy a véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre, így az egyes jelöltek támogatása érdekében történő megnyilvánulás is e körbe tartozik. A választási kampányban tipikusan az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, és választási kampány nélkül a választópolgárok nem, vagy csak komoly nehézségek árán tudnák eldönteni, hogy kire szavazzanak. Így az egyes jelöltet támogató véleménynyilvánítások, interneten közzétett támogató megnyilvánulások nem tekinthetők a Ve. alapelveit, illetve Alaptörvényt sértő cselekedeteknek.
[9] 3. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény C) cikk (1)–(2) bekezdéseit, a VIII. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát és a 35. cikk (1) bekezdését.
[10] Az indítványozó előadta, hogy 2014 tavasza óta az országgyűlési választásokon szerzett személyes tapasztalatai miatt kíséri figyelemmel a hazai választások lefolyását és több alkalommal nyújtott be kifogást a törvényesség sérelme miatt. A kampányai során a Fidesz a kormányzati pozíciót kihasználva, az állami, hivatali és a párt szerepeket összemosva, azzal így visszaélve aránytalan kampányelemeket használ. Az állami forrásokat a jelöltjéhez köti és ezzel felülről az államhatalmi szerepéből durván beavatkozik a helyi autonóm önkormányzati választásokba.
[11] Az indítványozó számára a választási bizottságok és az ítélőtábla döntései azért elfogadhatatlanok, mert álláspontja szerint az általa kifogásolt esetekben nem csak véleményekről van szó. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magába, a sérelmezett ügyben viszont az elosztási rendszer működtetői egyrészt tényállítást fogalmaznak meg a saját rendszerükről, másrészt egyértelmű a hatalmi nyomás ténye ezekben a kijelentésekben a választók felé. Ezeknek az állításoknak a célja, hogy ezt a központi hatalmat felhasználják a helyi önkormányzati választás során.
II.
[12] 1. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben – bizonyos kivételekkel – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) rendelkezései irányadók, vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó, rendes bíróság döntését követően.
[13] A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.
[14] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz nem fogadható be az alábbiak miatt.
[16] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak: az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, a d) pont alapján meg kell jelölni az Alaptörvény megsértett rendelkezését, az e) pontnak megfelelően pedig indokolást kell előadni arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[17] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény C) cikk (1)–(2) bekezdéseit, a VIII. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát és a 35. cikk (1) bekezdését.
[18] Az Alaptörvény C) cikk (1)–(2) bekezdései szerint a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik, illetve senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére.
[19] Az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében a pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.
[20] Az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy „[a] helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.”
[21] Az indítványozó állítása szerint az ítélőtábla és a választási bizottságok is helytelenül jártak el, amikor a véleménynyilvánítás szabadsága körébe vonták a választási kifogásában előadottakat. Álláspontja szerint az ítélőtáblának a TVB döntését helybenhagyó végzése az általa felhívott alaptörvényi rendelkezések sérelmét eredményezi. Az indítványozó tehát az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének sérelmére nem hivatkozott indítványában, a bírói döntést támadta azért, mert az mérlegelési körébe vonta a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot.
[22] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26–27. §-ai és a Ve. 233. §-a alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze, így ezen hatáskörei gyakorlása során az Alkotmánybíróság kizárólag valamely Alaptörvényben biztosított joggal összefüggésben állított jogsérelem esetén járhat el, az Alaptörvény más rendelkezéseinek megsértésére való hivatkozás esetén nem.
[23] Az Alaptörvénynek az indítványozó által felhívott rendelkezéseire tehát – mivel ezek nem Alaptörvényben biztosított jogokról rendelkeznek – alkotmányjogi panasz indítványt nem lehet alapítani.
[24] Az Alkotmánybíróság a 3034/2014. (III. 3.) AB végzésében már megállapította, hogy az Alkotmánybíróságnak a Ve. 233. § (3) bekezdése értelmében hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetősége.
[25] Mindezek alapján az indítvány érdemben nem bírálható el, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére – az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr.Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |