A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.839/2011/3. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére és 27. §-ára hivatkozással (tartalmában ténylegesen csak a 27. §-a alapján) alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.839/2011/3. számon hozott ítéletének megsemmisítését kérve. Előadta, hogy az ellene indított büntetőeljárás – melyben elrendelték előzetes letartóztatását – felmentéssel zárult. Emiatt kártalanítási pert indított a Magyar Állam ellen, melyben jogi képviseletével a panasz alapjául szolgáló per alperesét mint ügyvédet bízta meg. Abban a perben a bíróság a keresetlevelét elkésettség miatt elutasította. Emiatt kártérítési pert indított volt jogi képviselője ellen azért, mert az alperes mulasztása okán esett el a kártalanítástól. Az elsőfokú bíróság megállapította az alperes felelősségét, és kártérítés fizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság a marasztalás összegét leszállította. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság által megítélt kártérítés összegét pedig jelentős mértékben leszállította. Indokolásában kifejtette, hogy az ügyvédi felelősség kérdését az ügyvédi megbízási szerződés tartalma és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint kell elbírálni. Kiemelte, hogy a bírói gyakorlat értelmében az ügyvéd ellen indított kártérítési perben a bíróság érdemben nem vizsgálhatja, hogy a felperes az ügyvédi mulasztás hiányában az elmulasztott pert megnyerte volna, illetve időben előterjesztett kérelem esetén a bíróság mit ítélt volna meg a részére (BH 2009/356; BH 2012/90). Nem találta ezért megítélhetőnek a kártalanítási perben a Magyar Államtól követelt összeget, helyette az ügyvédi megbízási díj visszafizetésére, valamint az indítványozó bírósághoz fordulás jogának sérelme miatt nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte az alperest.
[3] 1.2. Az indítványozó szerint a kúriai ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésében foglalt alapjogát, mely szerint mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére. A Kúria ugyanis a jogszabályok helytelen értelmezésével, megalapozatlan döntésével kárt okozott a felperesnek, mert megfosztotta, hogy alaptalan előzetes letartóztatása miatt őt megillető kártalanításhoz kártérítés formájában hozzájusson. Több okból hivatkozott továbbá az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[5] 2.1. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, aminek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3350/2012. (XI. 19.) AB végzés, Indokolás [4]; 3381/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [11]}. Emiatt a panasz ebben a részében nem felel meg a törvényi feltételeknek.
[6] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésében foglalt alapjoga sérelmére is hivatkozott. Ezzel kapcsolatban panaszát arra alapította, hogy a Kúria helytelen jogértelmezése folytán elesett a kártalanítási perben követelt összegnek megfelelő kártérítéstől. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban a támadott ítélet és a megjelölt alapjog között a panaszos által felhozott érvek mentén érdemi kapcsolat nem mutatható ki. A panasz alapjául szolgáló per tárgya az alperesi ügyvéd kártérítési felelőssége, és nem a hatóságok (bíróságok) által feladatuk teljesítése során jogellenesen okozott kár megtérítése volt. Önmagában a XXIV. cikk (2) bekezdésének sérelmén keresztül nem alapozható alkotmányjogi panasz arra, hogy a bíróságok az indítványozó szerint az alkalmazandó jogszabályokat helytelenül értelmezték és alkalmazták, és ezzel az indítványozónak kárt okoztak. Ezzel ugyanis az Alkotmánybíróságnak felül kellene bírálnia a Kúria jogszabály-értelmezését, illetve a megállapított tényállást, és az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, melyre azonban nincs hatásköre {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. A hatóságok (bíróságok) által feladatuk ellátása során jogellenesen okozott károk megtérítése iránti igény közvetlenül a bíróságok előtt érvényesíthető, és nem az Alkotmánybíróság előtt.
[7] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Mivel jelen esetben egyik feltétel sem teljesül, az alkotmányjogi panasz e vonatkozásban sem fogadható be.
[8] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 27. és 29. §-ára, valamint az 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |