A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék 15.Bv.1368/2018/3. számú és a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Beüf.836/2018/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó (Kiskartali Zoltán) jogi képviselője (dr. Kardos Sándor ügyvéd 4025 Debrecen, Piac utca 43/B., földszint 4.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményeként megállapítható, hogy az indítványozó 2015 júniusában szabadult a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetből. Ezt követően az indítványozó az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt kérelmet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB), amely 2015. augusztus 27. napján visszaigazolta a kérelem befogadását. Az indítványozó 2018. január 2. napján vette kézhez az EJEB értesítését, amelyben arról tájékoztatták, hogy az EJEB a folyamatban lévő kérelmeket elutasítja, figyelemmel arra, hogy a jogalkotó a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) módosításával megteremtette a lehetőségét annak, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt megfelelő belföldi jogorvoslatot vegyenek igénybe az érintettek.
[3] Az indítványozó jogi képviselője útján 2018. április 18. napján a Bvtv. 10/A. §-ára alapítottan kártalanítási igényt terjesztett elő a Miskolci Törvényszéken, tekintettel arra, hogy korábbi fogvatartása során alapvető jogokat sértő módon helyezték el a büntetés-végrehajtási intézetben.
[4] Az indítványozó kérelmét a Miskolci Törvényszék a 15.Bv.1368/2018/3. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzés indokolásának lényege szerint az indítványozó a Bvtv. 436. § (10) bekezdés b) pontja alapján volt jogosult az igényét érvényesíteni, de ezt nem tette meg a Bvtv.-ben előírt határidőben, ugyanis az említett rendelkezés alapján jogosultak számára a Bvtv. 436. § (11) bekezdése egyértelműen egy – 2017. január 1. napjától számítandó – hat hónapos jogvesztő határidőt írt elő.
[5] Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság elutasító döntésének oka az volt, hogy az indítványozó a jogvesztő határidőt elmulasztva nyújtotta be kérelmét. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljárt Miskolci Törvényszék a 14.Beüf.836/2018/6. számú végzésében az elsőfokú végzést helybenhagyta. Ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az indítványozó az Alkotmánybírósághoz.
[6] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a Miskolci Törvényszék 15.Bv.1368/2018/3. számú és a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Beüf.836/2018/6. számú végzése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a IV. cikk (4) bekezdését sérti.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott végzések sértik a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát és megakadályozták az indítványozót abban, hogy a személyi szabadságának törvénysértő korlátozásából fakadó kárát érvényesíthesse. Érvelése szerint az a jogi megoldás, hogy a jogalkotó a már korábban Strasbourgban befogadott kérelmek esetén a belföldi kártalanításra való jogosultságot és annak határidejét a Bvtv.-ben az átmeneti rendelkezések között helyezte el, a jogalkalmazók megtévesztésére volt alkalmas és ezzel egy elítélt csoportot kizárt a jogérvényesítés lehetőségéből. Kifejtette továbbá, hogy az Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezés az indítványozó esetén az lett volna az eljáró bíróságok részéről, ha a hathónapos határidőt az EJEB elutasító döntéséről történő tudomásszerzéstől számolták volna.
[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[9] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[10] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz releváns alkotmányjogi indokolást arra nézve, hogy a megjelölt alapjogokat miért és mennyiben sértik meg a támadott végzések.
[11] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |