A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.875/2013/17. számú ítélete és a Kúria Kfv.II.37.527/2013/9. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.875/2013/17. számú ítélete és a Kúria Kfv.II.37.527/2013/9. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott határozatok sértik az Alaptörvényt. Az alaptörvény-ellenességet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, az M) cikk (1) és (2) bekezdése, az R) cikk (1) és (2) bekezdése, az I. cikk (1)–(4) bekezdései, a II. cikk, a XII. cikk (1) és (2) bekezdése, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdése, a XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 18. cikk (1)–(3) bekezdései sérelmében jelölte meg.
[2] A jogi képviselővel eljáró indítványozó eredetileg egy orvosi szolgáltató korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjeként előterjesztett alkotmányjogi panaszában előadta, hogy „közigazgatási határozatban megszüntették orvosi kamarai tagságát, arra tekintettel, hogy nem fizette tagdíját.” Álláspontja szerint azért nem fizetett tagdíjat, mert „nem gyakorolhatta praxisjogát, és nem tudott orvosként dolgozni”. Érvelése szerint továbbá az önkormányzat jogellenesen szüntette meg az ellátási illetve rendelőhasználati szerződését, és a jogviszonyt kérése ellenére nem állította helyre.
[3] Az Abtv. 55. § (3) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót jogi képviselője útján, mivel indítványa elkésett, továbbá hiányos, mert nem terjesztett elő kellő indokolást arra nézve, hogy az ítélet ügyfelének az Alaptörvényben biztosított jogait mennyiben és miért sérti.
[4] A jogi képviselővel eljáró indítványozó az orvosi szolgáltató korlátolt felelősségű társaság alkotmányjogi panaszának főtitkári hiánypótlási felhívás utáni kiegészítésében előadta, hogy számára a Kúria döntését 2014. február 20-án kézbesítették, az indítványt 2014. április 22-én, a 61. napon nyújtotta be. Ez azonban húsvét hétfő volt, így az indítvány határidőben benyújtottnak minősül.
[5] Az előadó alkotmánybíró az Abtv. 57. § (2) bekezdése értelmében, miszerint az Alkotmánybíróság az indítványozót nyilatkozattételre hívhatja fel, végzést hozott. Végzésében felhívta az indítványozót – jogi képviselője útján –, hogy nyilatkozzon arról, miszerint az alkotmányjogi panaszt az indítványozó természetes személyként, vagy jogi személy törvényes képviselőjeként terjesztette-e elő, valamint e nyilatkozatnak megfelelő ügyvédi meghatalmazást csatoljon – a végzés kézhezvételét követő – 15 napon belül, mivel ennek ismerete szükséges az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz befogadása tárgyában történő döntéshozatalhoz.
[6] A nyilatkozattételnek különös jelentőséget az adott, hogy az indítványozó orvosi kamarai tagsága megszüntetése volt a támadott határozatok tárgya.
[7] Rögzíti továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az orvosi szolgáltató korlátolt felelősségű társaság „felszámolás alatt” 2014. október 20-a óta felszámolás alatt állt, tehát az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárásban ettől az időponttól kezdve nem az ügyvezető, hanem a felszámoló biztos képviselhette.
[8] A végzésben történt felhívásra hivatkozással az indítványozó jogi képviselője útján, saját aláírásával is megerősítve nyilatkozott arról, hogy alkotmányjogi panaszát természetes személyként nyújtotta be, tekintettel arra, hogy „az Orvosi Kamarának a személyem a tagja, nem a vállalkozásom”. Megkésve – e nyilatkozat mellékleteként – csatolta csak a meghatalmazását a jogi képviselő, amelyen a meghatalmazó az indítványozó.
[9] Az alkotmányjogi panasz indítványban és annak kiegészítésében bár a jogi személy, illetve annak ügyvezetője szerepel, a nyilatkozat alapján (a korábbi főtitkári hiánypótlási felhívás tartalmára tekintettel) azt olyan leírási hibának tekinti az Alkotmánybíróság, mint amely több más vonatkozásban, pl. a támadott határozat számában található számcsere tekintetében is fellelhető a beadványokban.
[10] A Magyar Orvosi Kamara (a továbbiakban: MOK) Komárom-Esztergom Megyei Területi Szervezet Elnöksége mint elsőfokú szerv 2011. szeptember 6. napján kelt Eln-205/2011. számú határozatával az indítványozó kamarai tagságát megszüntette, arra való hivatkozással, hogy a felperes 6 hónapot meghaladó tagdíjtartozást halmozott fel.
[11] A felperes fellebbezése nyomán eljárt MOK Országos Elnöksége az elsőfokú döntést helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperest – az ÁNTSZ-től beszerzett információ alapján – a MOK Fejér Megyei Területi Szervezete igazolta át az első fokon eljárt szervhez; míg saját tagjegyzékéből törölte. Így a felperes kizárólag Komárom-Esztergom Megyében volt nyilvántartva, ezért a tagdíjat is e szervnek kellett volna megfizetnie. Hivatkozott az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Ekt.) 16. § (6) bekezdésére is, miszerint a tagnak kell bejelentenie, ha tevékenységi helyét megváltoztatja. A határozat szerint a felperes azonban sem a bejelentési, sem a tagdíjfizetési kötelezettségének nem tett eleget egyik megyei szervezet vonatkozásában sem.
[12] Az indítványozó orvos mint felperes által a MOK Országos Elnöksége (1067 Budapest, Szondi utca 100.) alperes ellen kamarai tagság megszüntetése ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben, a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. április 11. napján kelt 3.K.26.875/2013/17. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a felperes nehéz helyzetére tekintettel átmenetileg felmentést kapott a tagdíjfizetés alól, nem vehető figyelembe, mert ezt az engedményt a Kamara visszavonta, és erről a Fejér megyei szervezet 2010. március 16-án kelt levelében értesítette a felperest is. A továbbiakban a felperest fizetési kötelezettségéről, egyre növekvő tartozásáról folyamatosan tájékoztatták. A felperes tehát csak 2010. január 1. napjáig volt méltányossági alapon „0%-os” kategóriába sorolva, mivel kiderült, hogy a felperes 2009-ben is dolgozott. Az eljáró elsőfokú szerv illetékességére nézve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az fennállt. Az első fokú bíróság megkereste az ÁNTSZ-t és a MOK Fejér Megyei Területi Szervezetét is, melyek egybehangzóan nyilatkoztak a felperes tevékenységi helyéről. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint a felperes hivatkozásai, a felmerült kérdések nagy része – az akkor még folyamatban lévő – praxisper és nem az adott per tárgyát képezték. A felperes nem tett eleget sem bejelentési, sem tagdíjfizetési kötelezettségének, ezért a marasztaló határozatok, – melyek egyébként nem mérlegelhető döntések – az ítélet szerint jogszerűek.
[14] A jogerős ítélet ellen felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában tartott tárgyaláson a Kúria ítéletével, a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.875/2013/17. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
[15] A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúria álláspontja szerint a tagdíjfizetés elmaradása és ennek folytán a kamarai tagság megszüntetését kimondó, a per tárgyát képező közigazgatási határozat jogszerűségéről az elsőfokú bíróság megalapozott döntést hozott. Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben a tényállást tisztázta. A felperes nehéz helyzetére tekintettel 2009. évben visszamenő hatállyal valóban felmentést kapott a tagdíjfizetési kötelezettség alól, e kedvezményt azonban a kamara területi szerve visszavonta, melyről a felperest értesítette. Ezen túlmenően a területi szerv mindvégig tájékoztatta a felperest három címen is, a tagdíj hátraléka tényéről és mértékéről. A felperes az eljárások alatt a tagdíj fizetési elmaradását a bevételek hiányával indokolta. A Kúria hangsúlyozta, hogy a felperes kamarai tagságát megszüntető eljárás kétfokú eljárás volt, amely lehetőséget teremtett a felperes számára, hogy – mivel nem vitásan tudott róla – tagdíj hátralékát rendezze, illetőleg igazolja további tagdíj mentességét.
[16] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a MOK területi szervei nem jogképesek, ezért határozataik érvénytelenek. Továbbá számos vonatkozásban vitatta a MOK területi szervei, az ÁNTSZ és más hatóságok határozatait, vitatva az azok alapjául szolgáló jogszabályok hatályosságát.
[17] Az Ekt. 1. § (3) bekezdése értelmében a szakmai kamarák – így a MOK is – feladataikat az alapszabály szerint létrehozott területi szervezeteik, valamint országos szerveik útján látják el. Az Ekt. 1. § (4) bekezdése kimondja, hogy a területi szervezetek és az országos szervek jogi személyek.
[18] Az Ekt. 16. § (6) bekezdésének 2011. március 1-ig hatályos szövege szerint: „(6) Ha a kamarai tag egészségügyi tevékenységének helyét megváltoztatja, és az másik területi szervezet illetékességi területén van, a tevékenység folytatásának új helye szerint illetékes területi szervezet az érintettet tagjai sorába felveszi és értesíti a felvételről a kamarai nyilvántartást.”
[19] Az indítványozó igen részletesen kifejti, miért látja úgy, hogy 2006-tól kezdődően „praxisaiban” folyamatosan akadályoztatva van a finanszírozási oldalról, továbbá nyilatkozik arról, hogy 2010-től nem folytatott keresőtevékenységet Környén. Be sem jelentkezett Környére. „2010. márciustól már nem is tartózkodtam Környén”. Hivatkozott többek között a MOK Komárom-Esztergom Megyei Területi Szervezet elnöke szóbeli tájékoztatására, miszerint visszajelentik az előző megyei szervezethez.
[20] Az indítványozó alkotmányjogi panasz kiegészítésében hivatkozik ombudsmani jelentésre éppúgy, mint több alkotmánybírósági határozatra, amelyek a működtetési jog megszerzése illetve gyakorlása témakörét, ezen vonatkozásokban az orvosok és a MOK kapcsolatát érintik.
[21] Elsődlegesen a magántulajdon sérelmére hivatkozik az alkotmányjogi panasz beadvány, és különösen annak kiegészítése, ezt fejti ki és próbálja a fentiek szerinti hivatkozásokkal alátámasztani.
[22] Az indítványozó megközelítése szerint, a támadott határozatok által sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, az M) cikk (1) és (2) bekezdése, az R) cikk (1) és (2) bekezdése, az I. cikk (1)–(4) bekezdései, a II. cikk, a XII. cikk (1) és (2) bekezdése, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdése, a XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 18. cikk (1)–(3) bekezdései.
[23] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Abtv. 27. §-ára alapította.
[24] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[25] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a bírósági határozatok tekintetében előterjesztett indítványok megfelelnek-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[26] 3.1.1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.
[27] Az Ügyrend 30. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak a befogadási eljárásban az érintettséget és a befogadási kritériumok fennállását minden indítványozó tekintetében egyedileg kell vizsgálni.
[28] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó természetes személy tekintetében az Abtv. 27. § a) pontja szerinti érintettség fennáll, mivel az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági határozatok rá vonatkozóan rendelkezést tartalmaznak. A felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nem volt.
[29] 3.1.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
[30] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. Az Ügyrend 28. § (2) bekezdése alapján, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.
[31] Az indítványozó jogi képviseletét ellátó ügyvédi iroda – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a Kúria ítéletét 2014. február hó 20. napján vette át, míg az alkotmányjogi panasz 2014. április hó 22. napján, a 61. napon, az első fokon eljárt bíróságnak címezve adta postára. Tekintettel arra, hogy a határidő utolsó napja munkaszüneti nap volt, az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a törvényes határidőn belül került sor.
[32] 3.1.3. Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.
[33] Az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági határozatok vonatkozásában megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény azon cikkeit, amelyek tekintetében – álláspontja szerint – az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az Abtv. 27. §-ára hivatkozással benyújtott alkotmányjogi panasz indítvány – a kérelem határozottságát illetően – a törvényi feltételeknek megfelel.
[34] 3.2. A továbbiakban az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálta a bírósági határozatok tekintetében előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[35] Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
[36] Az indítványban szereplő, megsértettnek állított jogok egy része nem minősül az Alaptörvényben biztosított és védett alapjognak. Ebbe a körbe tartozik az indítványozó által felsorolt rendelkezések közül különösen az M) cikk (2) bekezdése, az R) cikk (1) és (2) bekezdése, az I. cikk (2)–(4) bekezdései, 18. cikk. Az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, csak a kellő felkészülési idő hiánya, továbbá a visszaható hatályú jogalkotás esetén van helye hivatkozásnak, alkotmányjogi panasz esetén.
[37] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A bírósági döntéseket az Alaptörvény alapján az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során. Az indítványozó panaszában – az Alaptörvényben biztosított és védett alapjognak nem minősülő, megsértettnek vélt jogok mellett – általa alapjogsérelemként leírtak valójában a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróság által mindezekből levont következtetést vitatják. Az Alkotmánybíróság azonban a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[38] Az indítványozó a fentieken túlmenően a támadott határozatokkal összefüggésbe nem hozható alapjogokra is hivatkozott. A megsértettnek vélt jogai sérelmére vonatkozóan az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érvelést nem terjesztett elő.
[39] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[40] Az Abtv. 56. § (3) bekezdése értelmében a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |