English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01601/2020
Első irat érkezett: 09/22/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IV.37.942/2019/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (felszámolói névjegyzék megújításáról szóló pályázat)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/19/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.34.117/2018/9. számú ítélete és a Kúria Kfv.IV.37.942/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó gazdasági társaság felszámolási tevékenységet folytatott, és jelentkezett a kormányrendelettel közzétett, a felszámolói névjegyzék megújításáról szóló pályázatra. A pályázaton az elbírálási idő alatt a Kormány visszavonta, új pályázatot írt ki. Az indítványozó a pályázaton a bekerüléshez szükséges ponthatárt elérte, azonban - mivel az által elért ponthatárt más pályázók is elérték - sorsolás útján állapították meg a konkrét rangsort; az így elért ranghellyel az indítványozó az új felszámolói névjegyzék keretszámba már nem került be.
A rangsort, valamint a pályázati eredményt megállapító határozatok [a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH) határozatai] ellen keresetet nyújtott be, a bíróság a közigazgatási hatóság határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság végzését a Kúria hatályában fenntartotta. Ezen kívül az elsőfokú , majd a másodfokú bíróság a KIH határozatok végrehajtását felfüggesztette. A felfüggesztésre hivatkozva az indítványozó kérelmet terjesztett elő a KIH-nél a névjegyzékbe történő visszavétele céljából. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM; ahova a névjegyzék vezetése a KIH-től időközben átkerült) a kérelmet elutasította. Ezt követően a bíróság, illetve a bírósági ítéletet hatályában fenntartó kúriai ítélet az elutasító hatósági határozatot ismételten hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ez az eljárás háromszor megismétlődött, végül a negyedik megismételt eljárásban az NFM hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, a pályázat elbírálását azonban már az eredeti feltételek és a közben kialakult gyakorlat szerinti új feltételek vegyesen alkalmazásával folytatta le, így olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek az eredeti feltételek között nem szerepeltek, és a pályázat alacsonyabb, a bekerülési szint alá eső pontszámot kapott. Az indítványozó a határozat ellen ismét felülvizsgálatot kezdeményezett, a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárásra utasította. A Kúria ugyanakkor a bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította, mert álláspontja szerint a bíróság tévedett, amikor a közigazgatási hatósági határozatok semmisségére vont le következtetéseket. A megismételt eljárásban a bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a Kúria az elsőfokú döntést hatályában fenntartotta. Az alkotmányjogi panasz e két utóbbi bírói döntés felülvizsgálatára irányul.
Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, mert az eljárás nem volt átlátható, kiszámítható, valamint évekig elhúzódott; a pályázatban nem határoztak meg fix pontrendszert, valamint túl nagy jelentőséget tulajdonítottak szubjektív szempontoknak. Ezenkívül a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga és (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga sérelmét is állítja arra hivatkozva, hogy a bíróság érdemi indokolást nem adott elő, így az indítványozó nem volt abban a helyzetben, hogy a bírósági felülvizsgálat során teljes körű és jól megalapozott kérelemmel éljen; a jogorvoslat ekképpen nem is vezethetett eredményre. Érvelése szerint továbbá a hatósági engedélyezéssel érintett tevékenységi engedélyek alapjogi kötődésűek, az engedélyek, jogosultságok javakat testesítenek meg, így az engedélyezési eljárásba való beavatkozás tulajdoni sérelmet valósíthat meg. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.34.117/2018/9. számú ítélete és a Kúria Kfv.IV.37.942/2019/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1601_0_2020_inditvany_anonim.pdfIV_1601_0_2020_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3084/2021. (III. 4.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/16/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.02.16 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3084_2021 AB végzés.pdf3084_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.942/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszában kérte a Kúria Kfv.IV.37.942/2019/6. számú ítélete, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.34.117/2018/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
      [3] A Kormány a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (2) bekezdése, valamint a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 3. § alapján nyilvános pályázatot tett közé az új felszámolói névjegyzékbe történő felvételre. Az indítványozó, aki maga is felszámoló szervezetként működött, a névjegyzékbe történő felvétel iránt pályázatot nyújtott be.
      [4] A Felszámolók Névjegyzékét Vezető Hatóság (a továbbiakban: alperes) megismételt eljárásban a 2016. július 26. napján kelt, FNVH/6700-3/2016-NFM számú határozatával megállapította, hogy az indítványozónak az új felszámolói névjegyzékbe való felvételre érkezett pályázata 136 pontot ért el. Arra figyelemmel, hogy a pályázat az értékelések során kialakult alsó ponthatárt – 144 pontot – nem érte el, az indítványozó új felszámolói névjegyzékbe történő felvételre irányuló kérelmét elutasította. Az indítványozó az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő.
      [5] A bíróság a megismételt eljárásban hozott 30.K.34.117/2018/9. számú, 2019. május 17-én kelt ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A bíróság kiemelte, hogy a pályázati szempontrendszer a Korm. rendeletben, illetve a pályázati felhívásban került rögzítésre. Az alperes az eljárása során új szempontrendszert nem dolgozott ki, ugyanakkor jogosult volt az egyes pályázati szempontokhoz részpontszámot rendelni. Az alperes az alapügyben hozott ítélet iránymutatásának megfelelően járt el, amikor a pályázat egyes pontjait külön-külön pontozva határozta meg az indítványozó által elért összpontszámot. Az alperes által megállapított egyes részpontszámok határozati indokolása a bíróság szerint okszerű, abban a mérlegelési szempontok megállapíthatóak és világosak. A bíróság rögzítette, hogy az alperes a megismételt eljárásban az alapítéletben foglalt iránymutatásnak eleget tett, az indítványozó által a keresetében kifogásoltak alapján az alperes pontszámot megállapító határozata nem jogszabálysértő.
      [6] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott Kfv.IV.37.942/2019/6. számú, 2020. május 26-án kelt ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét a hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati döntés szerint az alperesnek a megismételt pályázati eljárása tekintetében a Kúria új eljárásra szóló iránymutatása keretei között kellett eljárni, illetőleg a bíróságnak az eljárás törvényességét értékelnie. A bíróság mindezek alapján az indítványozónak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapelvi rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó kifogását nem találta megalapozottnak. Eképpen a törvény előtti egyenlőség, az indokolatlan különbségtétel, valamint a vonatkozó tények figyelembevétele kapcsán az alperes nem követett el jogszabálysértést.
      [7] A pontszámok tekintetében az indítványozó az alperes bizonyítását hiányolta, ezzel összefüggésben Kúria utalt a hasonló tárgyú ügyekben kialakult gyakorlatára, amely szerint az új felszámolói névjegyzékbe történő felvétel iránti döntés az alperes hatáskörébe tartozik, amelyet mérlegelési jogkörében hoz meg. Az alperes a feltárt tényállás alapján mérlegelési jogkörében rendelhet pontszámot a pályázati felhívásban meghatározott egyes szempontokhoz (Kfv.lII.37.549/2017/16.). Így tehát a nyilvántartásba vételi eljárást lefolytató szervre, azaz az alperesre hárult az olyan súlypontrendszer kidolgozása, mely biztosítja a Ket. szerinti eljárásban az egységes értékelési rendszer alkalmazása révén az átlátható, tisztességes ügyintézést és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339/B. §-ának megfelelő tartalmú határozat meghozatalát (Kfv.IV.37.947/2017/7.). A konkrét ügyre vonatkozóan mindebből az következik, hogy a közigazgatási szerv mérlegelésének felülvizsgálatakor vizsgálható az eljárási szabályok betartása, a mérlegelés okszerűsége, a szempontok egységes alkalmazása, az önkényesség kizárása.
      [8] A Kúria szerint az indítványozó ezekre vonatkozóan állításait nem támasztotta alá konkrét bizonyítékokkal. A pontozási rendszer alperes általi kialakításának indítványozói vitatása kapcsán a bíróság szerint az alperes eljárása nem önkényes, a szempontrendszer egyes elemeinek súlyát, az egyes elemek körében értékelendő kritériumokat, az egyes elemekre adható pontokat jogszerűen szabta meg. A Kúria mindezek alapján az alperes határozatát a közigazgatási szerv mérlegelési körébe tartozóan összességében jogszerűnek értékelte.

      [9] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszában az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére hivatkozva állította a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét.
      [10] Az indítványozó álláspontja szerint a közigazgatási hatóság és a bíróságok döntései sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mert felszámoló szervezetként korábban rendelkezett a tevékenység végzésére jogosító „engedélyes javakkal”, amely jogosultságok az alkotmányos tulajdonvédelem körébe tartoznak. A felszámolói névjegyzék megújítására szóló pályázati eljárásban az indítványozó szerint nem garantálták a tisztességes eljárást, ezért sérült a tulajdonhoz való joga, amely a jövedelemszerző tevékenységből történő kiesését eredményezte.
      [11] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megsértését alátámasztó indítványelemek két csoportba sorolhatóak: a) egyrészt magához a pályázati felhíváshoz kapcsolódóak, mert a felszámolói névjegyzék megújításáról szóló első pályázati felhívást visszavonták, az új pályázati felhívás nem határozott meg fix pontrendszert, túl nagy jelentőséget tulajdonított a szubjektív szempontoknak, s így az értékelés teljesen ellenőrizhetetlen, a bíráló bizottság és a közigazgatási hatóság közötti feladatmegosztás rendezetlen, ez eleve veszélyeztette a pártatlan eljárás lehetőségét; b) másrészt az indítványozó szerint az alperesi határozatnak nincs valódi indokolása, ezáltal az indokolt döntéshez való joga sérült.
      [12] Az indítvány szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az okozza, hogy a Kúria döntéséből sem állapíthatók meg a szubjektív pontszámok mérlegelésében szerepet játszó szempontok, ezáltal nem határozható meg, hogy mi volt az a mérce, amihez képest „ez az eredmény” jött ki, vagyis nem ellenőrizhető, hogy a hatóság döntése megfelel-e a Ket. 72. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt követelménynek. Hiányzik ugyanazon szubjektív pontok közös mércéje, illetve nem állapítható meg, volt-e ilyen közös értékelési pont. A bíróság döntése sem tartalmaz érdemi indokolást, az indítványozó nem kapott választ a felvetéseire.
      [13] Az Alaptörvény a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét abban látja az indítványozó, hogy a jogorvoslat kiüresedett, formális volt, így eleve nem is vezethetett eredményre. A keretszám feltöltésével az új névjegyzék már azt megelőzően kialakult, hogy a jogorvoslatok elbírálására sor került volna, a pályázaton nem nyert jogalanyok törlése a bírósági felülvizsgálat lezárta előtt megtörtént.

      [14] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
      [15] Az indítványozó a Kúria Kfv.IV.37.942/2019/6. számú ítélete ellen az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. A bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói döntést, továbbá kifejezett és indokolt kérelmet terjesztett elő annak megsemmisítésére. Az indítvány ekképpen megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozottság követelményének.
      [16] A panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított azon része, mely az első pályázat visszavonásával, a pályázatban megfogalmazott feltételrendszerrel, a döntéshozatal módjával, magával a pályázat kiírásával kapcsolatos {Indokolás [11] a) pont}, nem volt az alapeljárás tárgya. Ebből következően ezen indítványelem nem képezheti a jelen eljárás tárgyát sem.

      [17] 5. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását.

      [18] 5.1. Az Alkotmánybíróság felfogása szerint a tulajdon alkotmányjogi oltalma az értékgarancia és a közérdekű korlátozás ismérvei mentén elsősorban az állam közhatalmi beavatkozásaival szemben nyújt védelmet. A tulajdonhoz való alapjog a már megszerzett tulajdont, illetve kivételes esetekben, a tulajdoni várományokat védi. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint önmagában a gazdasági vagy rendszeres jövedelemszerző tevékenység, a vállalkozási tevékenység jövőbeni nyereségének reménye nem tekinthető az alkotmányos tulajdonjog által elismert és védett tulajdoni várománynak, vagyis nem áll az Alaptörvény XIII. cikkének oltalma alatt {3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [43]–[44]}. Önmagában a hosszabb vagy határozatlan időre szóló működési engedély alapján végzett gazdasági tevékenység és az abból származó rendszeres jövedelem nem jelenti egyúttal, hogy az adott gazdasági tevékenység megszerzett tulajdonnak vagy alkotmányosan védett tulajdoni várománynak tekinthető {3194/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [20] és [24]}.
      [19] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a felszámolói jogállás meghatározott időre illeti meg a felszámoló szervezetet, hétévenként új névjegyzék felállításra kell pályázatot kiírni [Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés]. A felhívott alkotmánybírósági gyakorlat értelmében tehát önmagában a hétévente megszűnő és csak eredményes pályázattal megújítható felszámolói státusz, illetőleg az ebből eredő, időben behatárolt jogállásból származó rendszeres jövedelem és nyereség, nem jelenti egyúttal, hogy ezen tevékenység megszerzett tulajdonként vagy tulajdoni jogból fakadó várományként lenne értékelhető.

      [20] 5.2. Az indokolás hiányával összefüggésben, a XXIV. cikk (1) bekezdésére alapított indítványelemmel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal arra, hogy gyakorlata szerint a bíróság csak akkor sérti meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogosultságot, ha a közigazgatási döntés alapjog-sértő voltát a felülvizsgálati eljárásban a bíróság elmulasztotta felismerni {3093/2018. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [43]}. Megállapítható, hogy a döntést hozó hatóság határozatát részletesen megindokolta, a jogerős bírói döntés a határozatban szereplő érvekkel kimerítően foglalkozott, s ekképpen jutott a hatósággal azonos következtetésre.

      [21] 5.3. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét a mérlegelési szempontok és azok értékelésének hiányával, ezáltal a Ket. téves értelmezésével indokolta. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ítélkező bíróság jogértelmezési szabadságához tartozik, és ezért nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {pl. 3052/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [11]}. Mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben szerepet játszó szempontok és tények, valamint ezek alapjául elfogadott bizonyítékok kétségtelenül a megállapított tényállás részét képzik, ezért az Alkotmánybíróság értékelése szerint az indítvány a Kúria döntésének felülbírálatára irányult, s lényegében olyan, a bíróság jogértelmezési szabadságához tartozó kérdéseket vitat, melyek vizsgálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel {3236/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [19]}.
      [22] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben az indítványozó a jogerős bírói döntés érdemi indokolásának hiányára is hivatkozott. A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást fogalmazza meg, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre {3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}.
      [23] Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéshez fűződő joghoz kapcsolódó gyakorlatát a konkrét ügyre ­vonatkoztatva a következőket állapította meg. A jogerős döntés álláspontját részletesen indokolva számot adott az indítványozó által vitatott körben a mérlegelési szempontokról és azok értékeléséről. A Kúria a felülvizsgálati kérelem kereteihez kötve kellő részletezettséggel értékelte az ott felhozott szempontokat, s ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a jogerős döntést hatályában fenntartja.

      [24] 5.4. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggő indítványelemmel, az „üres, formailag sem ­teljesülő” jogorvoslat kifogásával összefüggésben emlékeztet az Alkotmánybíróság arra, hogy következetes gyakorlata alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerint „[a] jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv ­magasabb fórumához fordulni” {3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]}. A jogorvoslathoz való jog alapján a jogorvoslat ténylegességével összefüggő feltétlen követelmény, hogy az eljáró fórum az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassa és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálja {17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [72]}. Az Alkotmánybíróság a konkrét esetben rámutat, hogy a jogsérelem orvosolhatósága az eljárás egészét vizsgálva biztosított volt, hiszen az indítványozó mind az előzményi eljárásban, mind az alkotmányjogi panasszal érintett eljárásban a jogerős határozatok ellen keresettel, bírói úton igénybe vehető jogorvoslattal élhetett. Az indítványozó nem volt elzárva attól sem, hogy a jogerős döntés ellen rendkívüli perorvoslattal, felülvizsgálattal éljen. Mindezt bizonyítja, hogy az indítványozó az eljárás során élt is a jogorvoslati lehetőségeivel.

      [25] 6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alap­törvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére, azt visszautasította.

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/22/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Kfv.IV.37.942/2019/6 of the Curia (tender on the renewal of the official receivers’ registry)
          Number of the Decision:
          .
          3084/2021. (III. 4.)
          Date of the decision:
          .
          02/16/2021
          .
          .