A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.V.37.542/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Dr. Czeglédy Csaba Adrián (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda, 9700 Szombathely, Szily János utca 9. 1/5.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Kvk.V.37.542/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott végzés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését, a XXIII. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[3] 2. Az indítványozó a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 134/2018. számú határozatával országgyűlési képviselőjelölt lett.
[4] Az NVB a 2018. március 2. napján kelt 159/2018. számú határozatában felfüggesztette az indítványozó mentelmi jogát. Az indítványozó 2018. március 5-én előzetes letartóztatásba került.
[5] A szombathelyi székhelyű Nyugat.hu internetes újságban 2018. március 18. napján interjú jelent meg, amelyben az indítványozó – egyebek mellett – kérdésekre válaszolt mint országgyűlési képviselőjelölt, nyilatkozott a tekintetben, hogy az országgyűlési választókerületben kiket tart esélyes jelölteknek, visszalép-e vagy sem, milyen jogi lépéseket kíván tenni előzetes letartóztatása miatt.
[6] 2018. március 20. napján a Csongrád Megyei Főügyészség fegyelmi eljárást kezdeményezett a cikk megjelenése miatt az indítványozóval szemben a Szegedi Fegyház és Börtönnél, mivel az indítványozó mint előzetesen letartóztatott engedély nélkül nyilatkozott a sajtónak.
[7] A fegyelmi eljárás 2018. március 21. napján indult meg, az elsőfokú, fegyelmi felelősséget megállapító határozat 2018. április 9. napján született, amelyben az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az indítványozó mint fogvatartott megszegte a sajtónyilatkozat tételével kapcsolatos, a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 406. § (1)–(10) bekezdéseiben foglalt szabályokat, ezért vele szemben fegyelmi fenyítésként „feddést” alkalmazott. Az indítványozó panasza alapján másod fokon eljárt Szegedi Fegyház és Börtön a 2018. április 16. napján hozott határozatában helybenhagyta az elsőfokú fegyelmi határozatot.
[8] Ezt követően az indítványozó 2018. április 19. napján kifogást nyújtott be az NVB-hez, amelyben kérte annak megállapítását, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön akkor, amikor vele szemben fegyelmi eljárást folytatott le és jogkövetkezményt alkalmazott, megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban, 140–141. §-aiban, az Alaptörvény 23. cikk (1) bekezdésében, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) 73. § (1) bekezdésében, 74. § (1) bekezdésében, 79. § (2) bekezdésében foglaltakat. Kérte annak megállapítását is, hogy a fegyelmi ügyben hozott másodfokú határozat jogsértő, mivel meghozatalára a mentelmi jogának felfüggesztése nélkül került sor.
[9] Az NVB a 2018. április 24. napján kelt, 962/2018. számú határozatában az indítványozó kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Döntését a Ve. 208. §-ára, 215. § d) pontjára, a Bvtv. 2. § b) pontjára, a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak fegyelmi felelősségéről szóló 14/2014. (XII. 17.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 1. § (1) bekezdés e) pontjára alapította. Indokolásában rögzítette, hogy az indítványozó mentelmi joga már korábban, a 159/2018. számú határozattal felfüggesztésre került, így a mentelmi jog felfüggesztése „elhárítja a képviselőjelölti minőség jelentette akadályt a büntetőeljárás megindítása, folytatása, illetve a büntetőeljárási kényszerintézkedés alkalmazása elől”, így a kényszerintézkedéssel érintett képviselőjelöltre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bárki másra. Az NVB hangsúlyozta, hogy kifogást a választásra irányadó jogszabályi rendelkezések megsértésére alapítottan lehet előterjeszteni. Az indítványozó által sérelmezett tevékenységet jelen ügyben a Bvtv. és az IMr. alkalmazása jelentette, ezeket kívánja felülbíráltatni a Ve.-re hivatkozással. Ezek azonban nem választásra irányadó jogszabályok, és az indítványozóval mint előzetes letartóztatás alatt álló személlyel szemben kerültek alkalmazásra. Az előzőekben említett jogszabályok rendelkezéseit, továbbá az ezek alapján hozott határozatokat a választási bizottság nem vizsgálhatja felül. Önmagában a Ve. rendelkezéseire való hivatkozás nem minősíti választási üggyé a kifogásban sérelmezett tevékenységet, mivel abból egyértelműen megállapítható, hogy nem a választási bizottságok hatáskörébe, hanem a Bvtv. és az IMr. hatálya alá tartozik.
[10] Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához az NVB döntésével szemben, amelyben az NVB határozatának megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy a másodfokú fegyelmi határozat, továbbá a képviselőjelöltként tett nyilatkozata miatt alkalmazott jogkövetkezmény sérti a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiban, valamint a 140–141. §-aiban foglaltakat. Hivatkozott arra is, hogy az NVB tévesen értelmezte, alkalmazta az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdését, IX. cikk (1) bekezdését, az Ogytv. 73. § (1) bekezdését, 74. § (1) bekezdését, valamint a 79. § (2) bekezdését. Érvelése szerint az NVB rendelkezett hatáskörrel az általa kifogásolt eljárás, továbbá határozat vonatkozásában, mivel az a választást érinti. Kifejtette, hogy a véleménynyilvánítási és a sajtóban való nyilatkozattételi joga az Alaptörvényből, a passzív választójogából fakad, ezekkel élve mint képviselőjelölt folytatott kampánytevékenységet. E jogait a törvény nem korlátozza, erre a fegyelmi ügyben eljáró szerveknek sincs jogosultsága. Az volt a jogi álláspontja, hogy kampányeszköznek, kampánytevékenységnek minősül a fegyelmi határozatokkal érintett sajtószervnek adott nyilatkozata. Az országgyűlési képviselőjelöltségi státusza a fogvatartotti jogviszonyához képest olyan speciális jogviszony, amely esetében nem a fegyelmi eljárással kapcsolatos határozatokban megjelölt jogszabályokat, hanem a Ve. rendelkezéseit kellett volna alkalmazni. Az NVB jogsértően járt el akkor, amikor kérelmének érdemi elbírálását hatáskör hiányára hivatkozva utasította el.
[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta alaposnak, és egyetértett az NVB határozatában foglalt jogi állásponttal. A Kúria indokolásában kiemelte, hogy a jogerős fegyelmi határozat olyan törvények és egyéb jogszabályok alapján került meghozatalra (IMr., Bvtv.), amelyek alkalmazhatóságának bármiféle vizsgálatára a jogalkotó a Ve.-ben nem teremtett lehetőséget. A Kúria megállapította azt is, hogy az NVB iratszerűen, helytállóan mutatott rá arra, hogy az indítványozó olyan eljárás, illetve döntés felülvizsgálatát kérte, amely nem tartozik a Ve. által szabályozott körbe, és arra is, hogy önmagában a Ve.-ben rögzített rendelkezések megjelölése nem adhat alapot ettől eltérő álláspont kialakítására.
[12] 3. Az indítványozó a Kúriának az NVB – indítványozó kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasító – határozatát helybenhagyó végzése ellen fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mivel szerinte a végzés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését, a XXIII. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[13] 3.1. Az indítványozó szerint a Kúria támadott végzése sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, illetőleg az annak részkövetelményét képező indokolási kötelezettséget, mert a beadványát a Kúria érdemben nem bírálta el, valamint érdemi indokolást nem adott. Véleménye szerint a Kúria figyelmen kívül hagyta, hogy az indítványozóval mint országgyűlési képviselőjelölttel szemben a kampányidőszakban tett nyilatkozata miatt fegyelmi eljárást folytattak le, melynek eredményeként vele szemben szankciót alkalmaztak, ami szerinte felveti a választási alapelvek sérelmét. Érvei alátámasztására hivatkozik az Alkotmánybíróság több határozatára, így a 7/2013. (III. 1.) AB határozatra, valamint a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatra.
[14] 3.2. Az indítványozó szerint a Kúria végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésben deklarált jogorvoslathoz való jogát kiüresítette. Álláspontja szerint ugyanis hiába élhetett formálisan felülvizsgálattal az NVB határozata ellen, ha a Kúria – szerinte jogszerűtlenül – hatásköre hiányát állapította meg, és beadványával, az abban a választási alapelvek sérelmére vonatkozóan előadott érveivel érdemben nem foglalkozott.
[15] 3.3. Az indítványozó szerint az eljárt bíróságnak az Alaptörvényt is alkalmaznia kellett volna, erre azonban nem került sor, a Kúria figyelmen kívül hagyta, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön döntése sérti az indítványozó passzív választójogát. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXIII. cikkéből fakadóan joga van a választói akarat befolyásolásának céljából kampánytevékenységet folytatni, és ennek részeként a sajtónak nyilatkozni. Az előzetesen fogvatartott passzív választójogát, így az abból fakadó kampánytevékenységhez fűződő jogát a Bvtv. nem korlátozza. Álláspontja szerint az NVB és a Kúria nem ismerte fel, hogy a konkrét esetben nem előzetes letartóztatotti státuszban szerepelt, hanem országgyűlési képviselőjelöltként, az előzetesen letartóztatott országgyűlési képviselőjelölt kampánytevékenységét sem a Ve., sem a Bvtv. nem korlátozza. Ebből következően szerinte – törvényi szabályozás hiányában – a konkrét esetben a kampányeszköz használatát előzetes engedélyezési eljáráshoz kötni nem lehetett volna. Az indítványozó szerint a Bvtv. bizonyos esetekben lehetővé teszi az előzetesen letartóztatott véleménynyilvánítási jogának korlátozását, azonban ez szerinte nem vonatkozik az előzetesen letartóztatott országgyűlési képviselőjelöltre. Álláspontja szerint a képviselőjelöltek közötti esélyegyenlőséget sérti, hogy az előzetes letartóztatásban levő jelöltnek előzetesen engedélyt kell kérnie a nyilatkozattételhez, ami 6 munkanapot vesz igénybe. Szerinte a választási kampányidőszak rövid időtartama nem teszi lehetővé előzetes engedélyezési eljárás lefolytatását.
[16] Az indítványozó előadja, hogy a Szegedi Fegyház és Börtön határozata szerint a fogvatartotti jogviszony speciális jogviszony, azonban szerinte az országgyűlési képviselőjelölti státusz még speciálisabb jogviszony, így a lex specialis derogat legi generali elvnek megfelelően a Ve. szabályai lennének alkalmazandók.
[17] Az indítványozó másfelől azt is hangsúlyozza alkotmányjogi panaszában, hogy a kampányidőszakban a sajtó keresi meg a képviselőjelölteket álláspontjuk kifejtése, programjuk ismertetése érdekében, és szerinte nem életszerű, hogy a sajtó egy állami szervhez forduljon a képviselőjelölt megkérdezése érdekében.
[18] Álláspontja szerint a kampányidőszakban a választópolgároknak joga van az informálódáshoz annak érdekében, hogy megfontolt döntést hozhassanak, ennek pedig a jelölti kampánytevékenység, azon belül a sajtószervnek adott nyilatkozat az egyik eszköze. Összességében szerinte jelentős társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy az előzetesen letartóztatott országgyűlési képviselőjelölt a választókkal a sajtón keresztül kommunikálhasson.
[19] 3.4. Az indítványozó végezetül arra is hivatkozik, hogy a Kúria döntése közvetett módon a véleménynyilvánítási szabadságát is sérti. Érvelése szerint az Alaptörvény IX. cikkéből a véleménynyilvánítás joga és ennek egyik módja, a sajtóban való nyilatkozattétel joga, míg a kampánytevékenység végzésének joga, azaz a választói akarat befolyásolására való törekvéshez fűződő jog az Alaptörvény XXIII. cikkéből, a passzív választójogból fakad. Az előzetesen fogvatartottak véleménynyilvánítására vonatkozóan a Bvtv. tartalmaz korlátozó rendelkezéseket, azonban ezeknek a rendelkezéseknek nem az a rendeltetése, hogy az előzetesen letartóztatott országgyűlési képviselőjelölt kampánytevékenységét korlátozza. A konkrét esetben az indítványozó kampányidőszakban jelöltként tett nyilatkozatát a Kúriának is ennek megfelelően, azaz a szabad véleménynyilvánítás formájaként kellett volna értelmezni.
[20] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását, a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz formai és tartalmi vizsgálatát az Abtv. 27. §-a, 29–31. §-ai és az 52. § (1) és (1b) bekezdése alapján végezte el.
[21] 4.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és a sérelmezett bírói döntést, és kifejezetten kérte annak megsemmisítését. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó jogosultságát igazolta.
[22] Az Abtv. 27. §-ának a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat a Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[23] 4.2. Az indítványozó alapvetően azt találta alaptörvény-ellenesnek és a Ve. alapelveibe ütközőnek, hogy sajtónyilatkozata miatt fegyelmi büntetésben részesült. A Bvtv. csak a legsúlyosabb fenyítés, a büntetés-végrehajtási intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen teszi lehetővé a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtását. A többi fenyítés – így pl. a feddés – alkalmazása esetében a jogorvoslati lehetőség panasz formájában ugyan biztosított, azonban bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére nincs lehetőség.
[24] Az indítványozó a jogerős fegyelmi határozatban foglalt, általa állított alapjogsérelmet az NVB-hez benyújtott kifogással kívánta orvosoltatni.
[25] Az NVB az indítványozó kifogását érdemi vizsgálat nélkül utasította el, rámutatva, hogy önmagában a Ve. rendelkezéseire való hivatkozás nem minősíti választási üggyé a kifogásban sérelmezett tevékenységet, mivel arról egyértelműen megállapítható, hogy nem a választási bizottságok hatáskörébe, hanem a Bvtv. és az IMr. hatálya alá tartozik.
[26] A Kúria az NVB 962/2018. számú határozatát helybenhagyó végzésében szintén azt rögzítette, hogy hatáskör és jogosultság hiányában nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy összeegyeztethetők-e vagy sem az IMr., továbbá a Bvtv. rendelkezései az Alaptörvény és a Ve. szabályaival, és nem dönthetett a kérelmező által állított kollízió tekintetében, így nem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát annak megítélése, hogy a fegyelmi eljárásra alapot adó interjú kampánytevékenységnek minősült-e vagy sem.
[27] 4.3. A Bvtv. 406. §-a alapján – részben épp a választási alapelvek érvényesülése érdekében – az előzetesen fogvatartott jogosult sajtónyilatkozatot tenni. Az előzetesen fogvatartott a nyilatkozattétel megtagadása esetén bírósági úton kérhet jogorvoslatot.
[28] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen ügyben az indítványozó nem a sajtónyilatkozata miatt, hanem a nyilatkozattételre irányuló engedély kérelmének elmulasztása miatt részesült fegyelmi büntetésben. A fegyelmi büntetést azonban sem az NVB, sem a Kúria nem jogosult felülvizsgálni.
[29] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján jelen ügyben azt állapította meg, hogy a Kúria döntése nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező döntésnek, ezért az indítvány nem felel meg az Abtv. 27. §-a szerinti törvényi feltételnek.
[30] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |