A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Ítélőtábla Pk.VI.20.020/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2014. október 30. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Pécsi Ítélőtáblánál (a továbbiakban: ítélőtábla) az Alkotmánybírósághoz címezve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján.
[2] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy Pécs Megyei Jogú Város 19. számú egyéni választókerületében a 2014. október 12. napján megtartott települési önkormányzati képviselőválasztás eredményes volt. A választás eredménye ellen az indítványozó kifogást terjesztett elő, melyben kérte, hogy a Pécsi Helyi Választási Bizottság (a továbbiakban: HVB) a Pécs Megyei Jogú Város 149. számú szavazókörének szavazatszámláló bizottsága szavazási eredményt megállapító döntését semmisítse meg és a szavazást ismételtesse meg. Előadta, hogy az érintett szavazókör szavazatszámláló bizottságának egyik tagja a megválasztott jelölt házastársa, és ez sérti a választás tisztaságát, az esélyegyenlőséget a jelöltek és a jelölőszervezetek között (Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjai), továbbá az eljárás a Ve. 18. § (2) bekezdés e) pontja szerinti szigorú összeférhetetlenségi tilalomba ütközik.
[3] A HVB a kérelmező beadványát érdemi vizsgálat nélkül elutasította 256/2014. (X. 17.) számú határozatával. A határozat indokolása rögzítette, hogy a kifogás nem tartalmazta a Ve. 212. §–ának (2) bekezdése b) pontja szerinti kötelező tartalmi elemet, azaz a jogszabálysértés bizonyítékait.
[4] E határozattal szemben az indítványozó fellebbezést nyújtott be, amelyben megismételte, hogy a nyertes képviselőjelölt házastársa a szavazatszámláló bizottság tagja volt, így kizárási ok áll fenn vele szemben. Ismertette, hogy házasságuk köztudomású tény, továbbá a családi adatok a nagy nyilvánosság előtt a kampány során a jelölt saját elhatározása mellett is ismertté váltak. Csatolta beadványához a nyertes képviselőjelölt egy internetes közösségi oldalon közzétett adatlapját, és indítványozta meghallgatását. Továbbra is kérte az érintett szavazókör szavazatszámláló bizottságának szavazási eredményt megállapító döntése megsemmisítését és a szavazás megismételtetését.
[5] A Baranya Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) egyfelől beszerezte a nyertes képviselőjelölt házastársának adatlapját, melyben az illető úgy nyilatkozott, hogy vele szemben összeférhetetlenségi ok nem áll fenn. Megkísérelte továbbá beszerezni a nyertes képviselőjelölt házassági anyakönyvi kivonatát. A TVB fentiek után 90/2014. (X. 21.) számú határozatával a HVB határozatát helybenhagyta, és a fellebbezést elutasította. A TVB döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a Ve. 3. §-ának (2) bekezdése szerinti hozzátartozói viszonyt és így az összeférhetetlenséget megállapítani nem tudta. Azt is rögzítette, hogy az összeférhetetlenség esetleges megállapítása sem eredményezte volna a választás eredményének megsemmisítését, ugyanis az az eredményt érdemben nem érintette.
[6] A TVB határozatával szemben az indítványozó jogi képviselője útján bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben kifogásolta, hogy a TVB nem hallgatta meg az érintetteket, és indítványozta, hogy a bíróság tekintse meg a nyertes képviselőjelölt házassági anyakönyvi kivonatát. Továbbra is kérte, hogy az érintett szavazókör szavazatszámláló bizottságának szavazási eredményt megállapító döntését, mint a választási eljárás jogorvoslattal érintett részét semmisítse meg a bíróság és a szavazást ismételtesse meg.
[7] Az ítélőtábla az indítványozó bírósági felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálatra alkalmatlannak minősítve elutasította. Döntése indokolásában az ítélőtábla kiemelte, hogy a Ve. 222. §-ának (1) bekezdése értelmében bírósági felülvizsgálati kérelmet csak az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet nyújthat be. A következetes bírói gyakorlat szerint az érintettség akkor állapítható meg, ha a kérelmező saját jogaira és kötelezettségeire az állított jogsérelem közvetlenül kihat. Az ítélőtábla rámutatott, hogy az indítványozó kérelmében nem hivatkozott az üggyel kapcsolatos érintettségére, és nem jelölt meg olyan körülményt, amelynek alapján érintettségére következtetni lehetett volna. Az indítványozó szóbeli nyilatkozatában utalt arra, hogy ő az egyik jelölő szervezet városi elnöke, azonban ezt a tényt a beadványában nem említette, nem igazolta. Azt is kifejtette az ítélőtábla, hogy ez sem alapozná meg az indítványozó mint természetes személy érintettségét. Összességében megállapította, hogy az indítványozó nem rendelkezik a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásához szükséges érintettséggel.
[8] 3. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát, melynek lényeges tartalmát kiüresítette, és ezáltal az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése is sérült.
[9] Az indítványozó állítása szerint az ítélőtábla a Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti érintettség kérdését rendkívül megszorító módon értelmezte, megfosztva őt ezáltal a jogorvoslathoz való jogának érvényesítésétől.
[10] Az indítványozó előadta továbbá, hogy a Ve. 222. § (1) bekezdésében meghatározott „ügyben érintett személy” törvényi fordulata nyilvánvalóan kiterjed mind a kifogást, mind az azzal kapcsolatos döntés ellen fellebbezést benyújtó személyre.
[11] 4. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben – bizonyos kivételekkel – az Abtv. rendelkezései irányadók, vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó, rendes bíróság döntését követően.
[12] A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.
[13] 5. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[14] 6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz nem fogadható be az alábbiak miatt.
[15] Az indítványozó arra hivatkozik, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát sérti az ítélőtábla szűkítő jogértelmezése, amely szerint ő érintettnek nem tekinthető, holott a kifogást és a HVB határozata elleni fellebbezést is ő nyújtotta be.
[16] A felhívott alapjoggal összefüggésben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolással állításait nem támasztotta alá, hanem kizárólag az ítélőtábla eljárását és jogértelmezését kifogásolta.
[17] Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal állandó gyakorlatára, amely szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az Alkotmánybíróság korábban azt is leszögezte, hogy a Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, az érintettség fogalom használatával az eljárásban részes felekhez képest más résztvevői körre utal, azonban azt mindig az adott ügyben, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv, jelen esetben az ítélőtábla dönti el {lásd: 3081/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [15] és 3082/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [16]}. Az Alkotmánybíróságnak tehát az ítélőtábla olyan törvényértelmezésének felülvizsgálatára nincs lehetősége, amely alkotmányjogi kérdést egyúttal nem vet fel {lásd 3097/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [15]}.
[18] Az Alkotmánybíróság fentieket kiegészítve megjegyzi, hogy a Ve. jogorvoslati rendszerében, a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásához szükséges érintettséget előíró szabályozás értelmetlenné válna és kiüresedne, ha bárki, aki a Ve. szerinti kifogássál él vagy fellebbezést nyújt be, erre a tényre hivatkozva mintegy automatikusan megszerezné a szükséges érintettséget.
[19] Mindezekre figyelemmel az indítványozó panasza alapján megállapítható, hogy a panaszban megjelölt aggályok az ítélőtábla döntése érdemét érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatát alapozná meg.
[20] Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
. |