a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló 2016. évi XV. törvény 1. § (1) bekezdés 3b) pont 10. § (1) bekezdés 10. § (4) bekezdés 13. § (6) bekezdés

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Horváth Attila, dr. Pokol Béla, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló 2016. évi XV. törvény 13. § (6)–(7) bekezdése alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését, ezért azt megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló 2016. évi XV. törvény 1. § (1) bekezdésének 3. pont b) alpontja, 10. § (1) és (4) bekezdései, valamint 48. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

[37] 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a NOKtv. 10. § (4) bekezdése (a megbízható szervezői státusz várakozási idő nélküli megszerzésének a feltételei) és 48. § (1) bekezdése (a hatályba léptető rendelkezés) sérti-e a visszaható hatályú jogalkotásnak és a kellő felkészülési időnek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető tilalmát.
[38] E körben az indítványozó azt sérelmezi, hogy a jogalkotó nem biztosított megfelelő felkészülési időt a megbízható szervezői státusz megszerzése feltételeinek a teljesítésére, egyúttal visszamenőlegesen hátránnyal sújtotta a szakmai felkészültséggel rendelkező, de nem zártkörűen működő részvénytársasági formában működő cégeket [NOKtv. 10. § (4) bekezdés a) pont], illetve azokat, akik korábban jogkövető magatartást tanúsítva nem vettek részt fogyasztói csoport szervezésében [NOKtv. 10. § (4) bekezdés b) pont]. Az indítvány lényege tulajdonképpen az az elgondolás, hogy mivel csak a megbízható szervező képes versenyképes módon működtetni NOK-ot, a jogszabály vonatkozó rendelkezéseit úgy kellett volna hatályba léptetni, hogy ennek a feltételeit már a hatályba lépéskor módjában álljon bárkinek teljesíteni.

[39] 2.1. Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotásra vonatkozó gyakorlatát legutóbb a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatban foglalta össze a következőképpen: „Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek, továbbá a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzanak {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 65–66.; 38/2012. AB határozat, Indokolás [84]}. A jogbiztonság teremti meg a lehetőséget a jogalanyoknak arra, hogy magatartásukat ténylegesen a jog előírásaihoz tudják igazítani {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [58]}.
A jogi normák előreláthatóságának és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg jogkövetkezményeket: nem rögzíthet kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
Az Alkotmánybíróság szerint valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatálybalépés visszamenőlegesen történt, hanem akkor is, ha a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell {57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 324–325.; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. Ez utóbbi esetben a szabály a hatályba lépését megelőző eseményhez, tényhez fűz új, a korábban hatályos szabályhoz képest eltérő jogkövetkezményt, aminek következtében felmerülhet a visszaható hatály sérelme. Visszaható hatályról beszélünk továbbá akkor is, ha az új szabály a hatályba lépését megelőzően keletkezett, annak időpontjában fennálló tényállás jogkövetkezményét a régitől eltérően határozza meg.” (Indokolás [49]–[51])
[40] A jelen ügyre vonatkoztatva a fentieket megállapítható, hogy a megbízható szervezőre vonatkozó támadott jogszabályi rendelkezés [NOKtv. 10. § (4) bekezdés] nem lépett visszamenőlegesen hatályba, és nem idéz elő a hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokban változást, nem is tartalmaz a hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyok megítélésére vonatkozó rendelkezést. A sérelmezett törvényhely a hatályba lépése előtti időre kötelezettséget nem állapít meg, kötelezettséget terhesebbé nem tesz, jogot visszaható hatállyal nem von el, illetve nem korlátoz, továbbá a hatályba lépését megelőző eseményhez, tényhez sem fűz új, a korábban hatályos szabályhoz képest eltérő jogkövetkezményt, esetleg szankciót.
[41] Önmagában az a tény, hogy a jogszabály által a megbízható szervezői státusz megszerzésének a feltételeiként meghatározott követelményeknek egyes jogalanyok már a jogszabály hatályba lépésének időpontjában, mások viszont csak bizonyos idő elteltével tudnak megfelelni, nem tekinthető visszaható hatályú jogalkotásnak.

[42] 2.2. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében jogállami követelmény, hogy a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
[43] A 34/2014. (XI. 14.) AB határozat értelmében a gyakorlat akként összegezhető, hogy a kellő „felkészülési idő »egy jogszabály megalkotása és kihirdetése, illetve hatálybalépése, azaz normatív hatásának kifejtése között eltelt idő« [165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 498.].
Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból levezetett jogbiztonság követelménye a jogszabály hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozóan azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy kellő időt biztosítson
– a jogszabály szövegének megismerésére;
– a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez;
– a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy annak vizsgálatát, hogy a felkészülési idő megfelelő-e, illetve, hogy sérti-e a jogbiztonság követelményét, a szabályozás tartalmi változásaira figyelemmel kell elvégeznie {összefoglalóan: 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [233]–[236], megerősítette: 20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [122]}. A »jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg« {7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; megerősítette: 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [238]}. »A jogbiztonságot súlyosan sérti, ha az új, illetve többletkötelezettségeket előíró jogszabályi rendelkezés kihirdetése és hatályba lépése közötti felkészülési idő elmarad vagy olyan rövid, hogy nyilvánvaló, hogy a jogszabály címzettjei jóhiszeműségük, legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem – vagy csak rendkívüli erőfeszítések árán – tudnának kötelezettségeiknek eleget tenni. Ellentétes a jogállamiság elvével, ha a kellő felkészülési idő hiányából eredően a jogszabály címzettjei a megváltozott rendelkezéshez való alkalmazkodás rendkívüli nehézsége miatt nyilvánvalóan, illetve az új szabályozás megismerhetőségének hiányában valószínűsíthetően jogsértő helyzetbe kerülnek; különösen, ha emiatt joghátrányok is érik (érhetik) őket« {6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [239]}. Az Alkotmánybíróság a döntését ezen általános elvek fényében, de mindig egyedi mérlegelés alapján hozza meg.” {Indokolás [57]–[59], vö. továbbá legutóbb: 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [21]–[23]}
[44] „A kellő felkészülési idő követelménye így a jogkövető magatartás tanúsítására történő felkészülést fogja át, de a jogalkalmazás gazdasági következményeire való felkészülés már védelmi körén kívül esik.” {3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [23]}
[45] Jelen ügyben az állapítható meg, hogy a jogalkotó a támadott törvényi szabályozás kihirdetése és hatályba lépése között 15 napos felkészülési időt biztosított. Ez értelemszerűen nem elegendő ahhoz, hogy a nem zártkörűen működő részvénytársasági formában működő gazdasági társaságok a NOKtv. 10. § (4) bekezdésébe foglalt feltételeket teljesíthessék. Ugyanakkor a NOKtv. e rendelkezése nem is minősül olyan új, illetve többletkötelezettséget előíró jogszabályi rendelkezésnek, amelynek a címzettek a hatályba lépés pillanatában kötelesek lennének megfelelni, illetve ennek hiányában szankcióval kellene számolniuk. A szóban forgó követelmények teljesítése nem kötelezettség, hanem lehetőség abban az értelemben, hogy ahhoz többletelőny (a tagok számára a NOKtv. 33. §-a alapján járó állami támogatás) megszerzése társul.
[46] A jogszabályok alkalmazására való kellő felkészülési idő követelményéből mindazonáltal nem vezethető le olyan jogalkotási követelmény, hogy a jogszabályokat csak oly módon lehetne hatályba léptetni, hogy minden jogalanynak reális lehetősége legyen a jogszabályban biztosított, azzal bevezetett kedvezményre való jogosultságot azonnal, már a jogszabály hatályba lépése pillanatában megszerezni.
[47] Az indítványozó által sérelmezett helyzet alkotmányjogi szempontból nem hozható összefüggésbe a jogkövető magatartás tanúsításához szükséges felkészüléssel, hanem csupán a jogszabály gazdasági következményeire való felkészüléssel áll kapcsolatban. Ez azonban – mint az fentebb említésre került – kívül esik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett kellő felkészülési idő követelményének védelmi körén.

[48] 2.3. A fentiek alapján megállapítható, hogy a NOKtv. 10. § (4) bekezdése és 48. § (1) bekezdése az indítványban kifejtett érvek alapján nem sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.

[49] 3. Az indítványozó szerint a NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont b) alpontja, 10. § (1) és (4) bekezdése, valamint 13. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenesen korlátozzák a vállalkozáshoz való jogot [Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése] azáltal, hogy a megbízható szervezővé válást, s ekként a piacra lépést korlátozzák, illetve akadályozzák. [Az indítványozó kérelme megerősítéseként az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésére is utalt, panaszát azonban nem erre az alaptörvényi rendelkezésre alapította. Ezért az Alkotmánybíróság az állított alaptörvény-ellenességet érdemben az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában vizsgálta, tekintettel arra is, hogy a vállalkozáshoz való alapvető jogot egyébként is e cikk garantálja.]

[50] 3.1. A jelen esetben az indítványozó a piacra lépés korlátozását állítja. Ezt a szempontot illetően az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a következőképpen foglalható össze: „A vállalkozáshoz való jog alapjog, amely azt jelenti, hogy bárkinek az Alaptörvényben biztosított joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga azonban egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, másként megfogalmazva a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga egy meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást {54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.; megerősítette a 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [155]}. Az Alkotmánybíróság a vállalkozáshoz való alapjog alkotmányos tartalmának a meghatározása során arra is rámutatott, hogy »[a] vállalkozáshoz való jognak nem tulajdonítható olyan jelentés, amely szerint a már működő vállalkozásokra vonatkozó jogi környezet módosíthatatlan lenne« {282/B/2007. AB határozat, ABH 2007, 2168.; megerősítette a 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [161]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. Ezen korlátozások alkotmányossága ugyanakkor más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is eltérő a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. A foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. A szubjektív feltételek előírása is a választási szabadság korlátozása. Ezek teljesítése azonban elvileg mindenkinek nyitva áll (ha nem, akkor a korlát objektív). Ezért a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátozásnál. Végül a foglalkozás gyakorlásának korlátai jórészt szakmailag és célszerűségi szempontokból indokoltak, alapjogi problémát csak határesetekben okoznak. {21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.; megerősítette a 3134/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [13]}” {3194/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd legutóbb: 17/2018. (X. 10.) AB határozat, Indokolás [112]}.

[51] 3.2. Kiindulásképpen megállapítható, hogy a NOKtv. az egyszerű szervezőhöz képest az ún. megbízható szervezői minősítés elnyerését valóban többletfeltételekhez köti, azonban ehhez többletelőny is jár: a NOK-kal szerződéses viszonyban álló tagot az általa az adott megtakarítási évben teljesített befizetéséhez igazodó mértékben állami támogatás illeti meg, ha a közösség vagyonát kezelő szervező e törvény rendelkezései alapján megbízható szervezőnek minősül [NOKtv. 33. § (1) bekezdés]. E rendelkezéssel az állam nyilvánvalóan a megbízható szervezők által szervezett közösségekbe való belépést ösztönzi.
[52] Ezzel együtt a kifogásolt jogszabályi rendelkezések olyan feltételrendszert határoznak meg, amely alapvetően nem teszi lehetetlenné a vállalkozóvá válást, tehát az üzleti tevékenység kifejtésének a lehetőségét. A NOKtv. indítványozó által sérelmezett szabályai szubjektív foglalkozásba kerülési korlátokat írnak elő, de ezáltal a NOK szervezői tevékenységtől, illetve a megbízható szervezővé válástól alapvetően nincs elzárva egyetlen vállalkozás sem. A szóban forgó feltételek [pl. a zártkörűen működő részvénytársasági forma, NOKtv. 10. § (1) bekezdés] teljesítésének lehetősége elvileg mindenki számára nyitva áll. E körben is hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy senkinek sincs alanyi joga egy adott tevékenység meghatározott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához.
[53] A megbízható szervezői státusz elnyerésének a NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont b) alpontjában és 10. § (4) bekezdésében írt esete nem szemlélhető abban az értelemben önállóan, ahogyan azt az indítványozó teszi. E feltételeket értelemszerűen csak bizonyos, már eleve két éve zártkörűen működő részvénytársasági formában működő és fogyasztói csoportot jogszerűen működtető gazdasági társaság képes teljesíteni. Ez azonban nem objektív piacra lépési akadály más gazdasági társaságok vonatkozásában, hiszen a megbízható szervezővé válás nem csupán e feltételek teljesítésével szerezhető meg: az említett körön kívül a NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont a) alpontja másnak is lehetővé teszi a megbízható szervezővé válást.
[54] A kifejtettekből következően a NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont b) alpontja és 10. § (1) és (4) bekezdése tehát a vállalkozáshoz való alapjog korlátozását nem valósítják meg.

[55] 3.3. A NOKtv. 13. § (6) bekezdésébe foglalt feltételt az indítványozó által előterjesztett speciális érvek figyelembevételével az Alkotmánybíróság külön is megvizsgálta.
[56] Ezen előírás szerint a szervező igazgatósága legalább egy tagjának legalább 5 évi, a Korm. r. szerinti tevékenységet üzletszerűen végző cégben vezető tisztségviselőként eltöltött gyakorlattal kell rendelkeznie. E gyakorlatnak a meglétét csak olyan cég jogosult igazolni, aki nem áll felszámolási eljárás, csődeljárás, végelszámolás vagy kényszertörlés hatálya alatt, legalább 5 éven keresztül végzett ilyen tevékenységet és eleget tett a Korm. r. 1. § és 2. §-a szerinti bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségének. E személy megbízatását továbbá a NOKtv. 13. § (7) bekezdése szerint a szervezői engedély kiadását követően legalább 2 éven keresztül folyamatosan fenn kell tartani.
[57] Megjegyzendő mindenekelőtt, hogy az a vállalkozás, amely az idézett szabályban írt feltételnek megfelelő igazgatósági tagot nem tud felmutatni, nem csupán a megbízható szervezővé válástól, hanem már eleve a tevékenység megkezdésétől is el van zárva. A NOKtv. 13. § (6) bekezdése ugyanis generálisan minden szervezőre vonatkozik.
[58] A feltétel teljesítése nem eleve lehetetlen. A jogalkotó 2012. január 1-jétől már nem tette lehetővé új fogyasztói csoportok létrehozását, a korábban létrehozott csoportok jogszerűen tovább működhettek, ezért ez az előírás egy szubjektív piacra lépési, a vállalkozás megkezdését érintő, nem pedig annak gyakorlására vonatkozó korlátnak tekinthető. A szubjektív feltételek előírása is a választási szabadság korlátozása, ezek tekintetében azonban, mivel ezek teljesítése elvileg mindenkinek nyitva áll, a jogalkotó mozgástere némileg nagyobb, mint az objektív korlátok megállapításánál.
[59] Az Alkotmánybíróságnak a vizsgált esetben arról kellett döntenie, hogy a támadott törvényi rendelkezéssel bevezetett, a vállalkozáshoz való alapjog gyakorlását korlátozó törvényi rendelkezés megfelel-e az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
[60] A NOK működtetése olyan pénzügyi-gazdasági szervező tevékenységet igényel, amely képes biztosítani a lakás-előtakarékossági tevékenységre specializálódott, zárt rendszerben működő, elkülönített vagyontömeg hosszú távú, stabil kezelését, továbbá megbízhatóan ellátja a NOK ügyvezetési – irányítási, működtetési – ­feladatait. A törvénynek – ahogyan a törvényjavaslathoz fűzött indokolás és erre utalva az igazságügyi miniszter válasza is fogalmaz – biztosítania kell, hogy a tagok pénzeszközeinek kezelését, a közösség tevékenységének tervezését, irányítását olyan személyek végezzék, akik egyrészt kellő szakértelemmel rendelkeznek, másrészt érdemesek arra, hogy a tagok bizalmát élvezzék. A NOK biztonságos működtetésének és célja elérésének, valamint ehhez kapcsolódóan a hosszú távra – tíz-tizenöt évre – elköteleződő és ezért kiszolgáltatottabb tagok befizetéseinek, tulajdonának mint alapjognak a védelme, valamint az azt érintő kockázatok minimalizálása érdekében szükséges lehet az igazgatósági tagok esetében megfelelő szakmai tapasztalat előírása.
[61] Az arányosság körében – az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján – az vizsgálandó, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya megfelelő arányban állnak-e egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, azaz a korlátozás nem haladhatja-e meg azt a szintet, mint amit az alkotmányosan igazolható cél elérése feltétlenül megkíván {lásd például: 24/2014. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [135]; 3312/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [43]}.
[62] A törvényalkotó által választott szabályozás célszerűségét, hatékonyságát az Alkotmánybíróság nem vizsgál­hatja, a korlátozás arányosságát érintően lényeges szempont azonban, hogy az előírás ne lehetetlenítse el teljesen a vállalkozás megkezdését. Ebben az esetben ugyanis a korlátozás bizonyosan meghaladja azt a szintet, mint amit az alkotmányosan igazolható cél elérése feltétlenül megkíván.
[63] Megállapítható, hogy a NOKtv. preferálja a korábban fogyasztói csoportok szervezésében részt vett cégeket, számukra várakozási idő nélkül is lehetővé teszi a megbízható szervezői státusz megszerzését. A meglévő szakmai tapasztalatot tehát a jogalkotó a NOKtv. 13. § (6) bekezdésén kívül is előnyként értékeli.
[64] Tekintettel a NOK és az Fgy. tv. szerinti fogyasztói csoportok működésének alapvető – bár nem minden részletre kiterjedő – egyezőségére, a fogyasztói csoportot szervező, legalább 5 éven keresztül jogszerűen működő és jelenleg is aktív cégben megfelelő hosszúságú vezető tisztségviselői tapasztalattal bíró személy valóban rendelkezhet olyan speciális szakmai tudással, amely a NOK prudens és szakmailag megalapozott működéséhez hozzájárulhat. A támadott előírás tehát összefüggésben áll a szabályozás céljával, és abban az értelemben nem is aránytalan, hogy a NOKtv. 13. § (7) bekezdése alapján a szóban forgó, speciális szakmai tudással rendelkező személyt csak meghatározott ideig – a működés első két évében – kell alkalmazni.
[65] Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a fogyasztói csoportok piacán korábban aktív cégek mellett a törvény kifejezetten előirányozza a piacra lépés lehetőségét új, frissen alapított cégek számára is, meghatározva számukra a szervezővé válás formai, szakmai feltételeit. Ebben a kontextusban viszont a támadott rendelkezés igen szigorú korlátot jelent, ugyanis a fogyasztói csoportok szervezésében korábban részt nem vett új cég „önerejéből” nem képes a szóban forgó feltételt teljesíteni: vezető tisztségviselője nem szerezheti meg az előírt, fogyasztói csoport működtetésével kapcsolatos szakmai gyakorlatot, mivel új fogyasztói csoport alapítására 2012 óta már egyáltalán nincs jogszabályi lehetőség. Más lehetőség híján tehát a cégnek fel kell kutatnia és alkalmaznia kell a fogyasztói csoportok piacán legalább 5 évig aktív és – az igazolás kiadásának szabályaiból következően – jelenleg is még jogszerűen működő cégek jelenlegi/volt olyan vezető tisztségviselőjét, aki rendelkezik az előírt, speciális szakmai tapasztalattal.
[66] A NOKtv. 13. § (6) bekezdésébe foglalt feltétel teljesíthetősége az érintett, piacra lépni kívánó cég általa nem befolyásolható körülményeken múlik. Egyrészt mivel új fogyasztói csoport 2012 óta nem alapítható, a jogszerűen működtetett fogyasztói csoportok piaca már most is rendkívül szűk: 2015-ben 7 ilyen cég létezett, amelyek közül 5 cég időközben már kényszertörlésre került (vö.: http://fogyasztovedelem.kormany.hu/sites/default/files/bejelentett_fogyasztoi_csoportot_mukodtetok_151112.pdf, https://www.e-cegjegyzek.hu). Ezért bizonytalan, hogy talál-e egyáltalán alkalmas személyt, és ha igen, e személy kész-e a cég igazgatóságában közreműködni, illetve, hogy a konkurens cég kiadja-e a szükséges igazolást. Másrészt a működő fogyasztói csoportok céljuk teljesülésével idővel meg is szűnnek, a szóban forgó feltétel teljesítése ezért később már nem pusztán egyre nehezebbé és nehezebbé válik, hanem végeredményben objektíve lehetetlenné teszi a szervezői engedély megszerzését.
[67] Mindezekből következően megállapítható, hogy a NOKtv. 13. § (6) bekezdésében írt feltétel olyan követelményt támaszt, amely meghaladja azt a szintet, mint amit az alkotmányosan igazolható cél elérése feltétlenül megkíván. A támadott rendelkezés túlmutat azon, minthogy a biztonságos működés érdekében meghatározott szakmai tapasztalattal rendelkező személy alkalmazását írja elő: lényegében elzárja a piacra lépéstől a korábban ilyen tevékenységet nem végző új cégeket. Ezért e rendelkezés a vállalkozáshoz való jog aránytalan korlátozását eredményezi, tehát alaptörvény-ellenes. Az Alkotmánybíróság a NOKtv. 13. § (6) bekezdését és az e rendelkezéssel való szoros összefüggése miatt – a jogbiztonság érdekében – a (7) bekezdését a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

[68] 4. Az Alkotmánybíróság ezt követően a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó indítványozói hivatkozást vizsgálta meg.

[69] 4.1. Az indítványozó szerint diszkriminatív, hogy a jogalkotó a megbízható szervezői minősítés szabályozásakor észszerűtlen indokok alapján kedvezőbb helyzetbe hozta azokat a zártkörűen működő részvénytársaságokat, amelyek korábban fogyasztói csoportot működtettek [NOKtv. 10. § (4) bekezdése az 1. § (1) bekezdés 3. pont b) alpontjával összefüggésben, illetve a 13. § (6) bekezdése].
[70] A NOKtv. 10. § (1) bekezdése vonatkozásában a kérelem – mint fentebb említésre került – nem felel meg a határozottság indítványokkal szemben támasztott követelményének, az indítványozó ebben a vonatkozásban csak állította, de nem indokolta meg a vélt alaptörvény-ellenességet, ezért e körben érdemi vizsgálatra nincs mód.
[71] A NOKtv. 13. § (6) bekezdését pedig, mivel annak a vállalkozáshoz való jog sérelme miatti megsemmisítésére került sor, az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmával összefüggésben már nem vizsgálta.

[72] 4.2. Az indítványozó a kérelmét az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére alapította, amely az abban említett tulajdonságok alapján történő különbségtételt tiltja (a felsorolás nem taxatív, hanem nyitott, az úgynevezett „egyéb helyzet” szerinti különbségtétel is tiltott). A NOKtv. által teremtett differenciálás azonban nem köthető egyetlen, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti tulajdonsághoz sem. Ebből következően a támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát nem az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése, hanem az (1) bekezdésébe foglalt általános jogegyenlőségi szabály alapján kell megítélni {lásd: 6/2018. (VI. 27.) AB határozat, Indokolás [37]; 30/2017. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [49]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [79]}.
[73] Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése alapján valamely megkülönböztetés alaptörvény-ellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő – homogén csoportba tartozó – jogalanyok között {lásd: 42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd legutóbb: 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}. Alkotmányjogi szempontból a különbségtétel akkor aggályos, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka, vagyis az önkényes {lásd pl.: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [54]; 43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [41]; 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]}. Hangsúlyozandó e körben, hogy a megkülönböztetés tilalma a személyekre általában, így a jogi személyekre is vonatkozik {lásd pl.: 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [166]}.

[74] 4.3. Jelen ügyre vonatkoztatva megállapítható, hogy az indítványozó által állított különbségtétel valóban fennáll: azok a cégek, amelyek korábban zártkörűen működő részvénytársaságként fogyasztói csoportot működtettek, és – egyebek mellett – két évig folyamatosan teljesítették a jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségeiket [NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont b) alpont, összefüggésben a 10. § (4) bekezdésével], azonnal jogosultak az állami támogatással – tehát jelentős versenyelőnnyel – járó megbízható szervezői minősítés megszerzésére. Más cégek viszont csak két év várakozási idő után szerezhetik meg e státuszt.
[75] A szabályozás által okozott hátrány abban áll, hogy mivel a megbízható szervezői státuszhoz kapcsolódó állami támogatás kétségkívül nagyobb számban ösztönöz a megbízhatónak minősített szervező által működtetett NOK-ba való belépésre, így a támadott előírások hátrányos helyzetbe hozzák a szervezők egy részét.
[76] A támadott jogi szabályozás – a megbízható szervezői minősítés megszerzésének a feltételei – a NOK piacán teljesen azonos jogi feltételek mellett szervezőként tevékenykedő cégek egy része vonatkozásában, de nem különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. A szervezői engedéllyel rendelkező cégek összehasonlítható helyzetben vannak, homogén csoportot képeznek. A támadott rendelkezések e körön belül jelentenek hátrányos megkülönböztetést.
[77] A megkülönböztetés észszerűségének vizsgálata során az Alkotmánybíróság a következőket mérlegelte.
[78] A jogalkotó lényegében egy kétszintű rendszert vezetett be a NOK piacán tevékenykedő cégek számára. Az egyszerű és a megbízható szervező közötti különbség a legalább két éves szakmai tapasztalat a közösségi előtakarékosságon alapuló csoportok szervezésében és megbízható, jogszerű működtetésében áll. E szakmai tapasztalatra kétféleképpen lehet szert tenni: egyrészt a NOK-hoz hasonló elven működő, az Fgy. tv. szerinti fogyasztói csoport jogszerű működtetésével összefüggésben [NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont b) alpontja, összefüggésben a NOKtv. 10. § (4) bekezdésével], másrészt kifejezetten a NOK piacán való működés révén [NOKtv. 1. § (1) bekezdés 3. pont a) alpontja]. E cégek működéséhez – a megbízható szervezővé való minősítést követően – mindkét esetben különbségtétel nélkül jár az állami támogatás.
[79] Amint az fentebb már kifejtésre került, a NOKtv.-nyel a jogalkotó a korábbi fogyasztói csoportokhoz lényegileg hasonló, ugyanakkor a csoportban résztvevő tagok érdekeinek védelmét fokozott prioritással kezelő, többlet-garanciákkal támogatott konstrukciót hozott létre. Ebben kiemelt hangsúlyt kap az a kritériumrendszer, amelyet a NOK-ot működtető szervezőknek és a megbízható szervezőknek teljesíteniük kell a jogállásukkal, szervezetükkel és működésükkel kapcsolatban. A legfontosabb indok egyrészt, hogy a NOK felé teljesített előtakarékossági befizetés alapvetően eltér a pénzügyi intézményeknél elhelyezett megtakarításoktól (például betétbiztosítással nem védett befizetésekről van szó), másrészt, hogy egy hosszú távú, speciális jellegű kötelezettségvállalásról van szó (a tag például nem kap kamatot, és kilépés esetében is csak a közösség megszüntetési eljárásának a befejezése után juthat hozzá korábbi befizetéseihez).
[80] Az előzetes szervezői tapasztalat kétségkívül bizonyos garanciát jelent a tagok számára a kockázatok minimalizálása, befizetéseik védelme és a NOK hosszútávú, átlátható és biztonságos működése vonatkozásában, amely legitim célnak tekinthető. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a megbízható szervezői státusz esetén a tagot megillető állami támogatás forrása közpénz, ezért a működési garanciák a közpénz-felhasználásnak a védelmét is szolgálják. Az, hogy a megbízható szervezői státusz elnyerését a jogalkotó meglévő, releváns – már megszerzett vagy a jövőben megszerezhető – szakmai tapasztalathoz kötötte, összefüggésben áll a kisebb működési kockázattal és a tagok érdekeinek a védelmével, ezért a szabályozás alkalmas a jogalkotó által tételezett cél elérésére, ezért nem tekinthető észszerűtlennek, tehát önkényesnek.
[81] Fontos rámutatni e körben is arra, hogy egyébként a működés és a tevékenység végzése tekintetében nincs különbség az egyszerű és a megbízható szervező között, továbbá a NOKtv. nem zárja el a vállalkozásokat a megfelelő szakmai tapasztalat és ennek nyomán a megbízható szervezői státusz megszerzésétől.
[82] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában elutasította.

[83] 5. A határozatot az Abtv. 44. § (1) bekezdésének első mondata alapján közzé kell tenni a Magyar Közlönyben.

Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke .
Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett Dr. Horváth Attila s. k., alkotmánybíró Dr. Pokol Béla s. k., alkotmánybíró Dr. Schanda Balázs alkotmánybíró Dr. Szalay Péter alkotmánybíró .	Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., alkotmánybíró Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k., előadó alkotmánybíró Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró Dr. Szabó Marcel s. k., alkotmánybíró Dr. Szívós Mária s. k., alkotmánybíró .
Dr. Varga Zs. András s. k., alkotmánybíró