A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 55. § (2) bekezdése, továbbá a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajznév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] Az indítványozó gazdasági társaság az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 55. § (2) bekezdése, továbbá a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajznév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és – visszamenőleges hatályú – megsemmisítését; valamint a Kecskeméti Törvényszék 5.Kpk.22.031/2012/2. számú végzésének megsemmisítését kérte. Indítványában előadta és igazolta, hogy a hartai Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogutódja.
[2] Az indítványozó előadta, hogy a Kalocsai Körzeti Földhivatal 2010. június 30-án hozott határozatával a határozatban megjelölt hartai ingatlanokra a Magyar Állam tulajdonjogát és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagyonkezelői jogát bejegyezte, egyúttal az indítványozó jogelődjének a földhasználati jogát törölte. Majd 2011-ben a vagyonkezelői jogot gyakorló szerv tekintetében átvezetésre került mindegyik ingatlan vonatkozásában, hogy „a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet útján gyakorolja”.
[3] Az indítványozó részére a Földhivatal nem kézbesítette a határozatokat, így nem állt módjában azokkal szemben fellebbezést benyújtani. Az indítványozó 2012. április 18-án kelt kérelmében kérte a felsorolt ingatlanok tekintetében a Magyar Állam tulajdonjoga és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagyonkezelői joga bejegyzése tárgyában hozott I. fokú határozatok hatályon kívül helyezését.
[4] A Kalocsai Körzeti Földhivatal a kérelmet fellebbezésnek tekintette, és végzésével – érdemi vizsgálat nélkül – elutasította. Az indoklás tartalmazta, hogy az Inytv. 55. § (2) bekezdése szerint az az érdekelt, akinek az ingatlanügyi hatósági határozatot bármely okból nem kézbesítették, legkésőbb a bejegyzéstől számított egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését. A határozat hivatkozott továbbá a Kormr. 9. § (2) bekezdésére, mely szerint az az érdekelt, akinek a körzeti földhivatali határozatot bármely okból nem kézbesítették, és a határozat kézbesítését a bejegyzéstől számított egy éven belül kérte, a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő fellebbezést. Ezen jogszabályhelyekre hivatkozta – mivel a bejegyzéstől számítva egy év már eltelt – a fellebbezésnek tekintett kérelmet a körzeti földhivatal érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[5] A határozattal szemben az indítványozó fellebbezést nyújtott be. A Bács-Kiskun megyei Kormányhivatal Földhivatala határozatával a körzeti földhivatal végzését – annak helyes indokai alapján – helybenhagyta.
[6] Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. A Kecskeméti Törvényszék 5.Kpk.22.031/ 2012/2. számú végzésével a kérelmet elutasította. Az indokolás rögzítette, hogy a „kérelmező minden esetben az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől számított egy éven túli időpontban terjesztette elő fellebbezését, a határozat részére történő kézbesítését pedig nem is kérte. Mindezekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a kérelem nem alapos, a kérelmezett jogszabálysértést a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításával nem követett el.”
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt jogszabályhelyek ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglaltakkal. Nem vitatja, hogy az Alaptörvény értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható; de véleménye szerint a jogbiztonsághoz való jog érvényesülése érdekében történő jogorvoslat jogának korlátozása nem arányos, szükségtelen mértékű. Hivatkozik az Inytv. 63. § (2) bekezdésében szabályozott törlési perre, mely esetben a keresetindítási határidő a jóhiszemű jogosulttal szemben a bejegyzéstől számított három év alatt lehetséges.
[8] Az indítványozó előadta, hogy részére a körzeti földhivatal nem kézbesítette a tsz. földhasználati jog törléséről szóló határozatokat, bár ezek számára jelentős érdeksérelmet jelentettek. Az egy éves határidőn túli jogorvoslati kérelmét érdemben egyik szerv sem bírálta el, holott az egyébként sikerre vezetett volna, ugyanis csatolt az indítványához egy olyan bírósági határozatot, melyben hasonló tárgyú ügyben a fellebbezése határidőn belül érkezett és ennek alapján a bíróság új eljárásra kötelezte a földhivatalt.
[9] Véleménye szerint mind az Inytv., mind a Kormr. hivatkozott jogszabályhelyei ellentétesek az Alaptörvénnyel, ezért visszamenőleges hatállyal kérte azokat megsemmisíteni.
[10] A megtámadott végzés pedig azért alaptörvény-ellenes, mert a végzés indokolása az indítványozó szerint alaptörvény-ellenes jogszabályokon alapul, ennek következtében sérti az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát.
[11] Az Alkotmánybíróság felszólította az indítványozót: egészítse ki indítványát, hogy a már előadottakon kívül miért tartja az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenesnek a bírói döntést. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére való hivatkozással kiegészítette indítványát, kérte annak megállapítását, hogy az Inytv. és a Kormr. hivatkozott szakaszai az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésével ellentétesek. Álláspontja szerint a használati jog megítélése azonos a tulajdonjoggal, és a használati jogosultság állam általi elvétele a részarány-tulajdonosok tulajdonhoz való jogát vette semmibe.
[12] Az Alkotmánybíróság hiánypótlási eljárás során beszerezte az érintett ingatlanok tulajdoni lapjait.
II.
[13] 1. Az Alaptörvény az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései
„XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.”
[14] 2. Az Inytv.-nek az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezése
„55. § (2) Az az érdekelt, akinek az ingatlanügyi hatósági határozatot bármely okból nem kézbesítették, legkésőbb a bejegyzéstől számított egy éven belül kérheti a határozat kézbesítését.”
[15] 3. A Kormr.-nek az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezése
„9. § (2) Az az érdekelt, akinek a járási földhivatali határozatot bármilyen okból nem kézbesítették, és a határozat kézbesítését a bejegyzéstől számított egy éven belül kérte, a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő fellebbezést. E bekezdés alkalmazásában érdekeltnek a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti ügyfél minősül.”
III.
[16] Az indítvány nem megalapozott.
[17] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e a befogadhatóság feltételeinek.
[18] Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást.
[19] Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az eljárás megindításának indokait, illetve indokolást tartalmaz a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességére vonatkozóan. Az indítvány továbbá határozott kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályi rendelkezések és a bírói döntés megsemmisítésére is. Azonban az indítvány nem tartalmaz érdemi indokolást arra nézve, hogy a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát miért sérti.
[20] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthető, mivel az Abtv. 26. § (1) bekezdésének megfelelően az indítvánnyal támadott, alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály alkalmazása folytán egyedi ügyben következett be a jogsérelme és jogorvoslati jogát már kimerítette. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be.
[21] 2. Az Alkotmánybíróság először áttekintette az ingatlan-nyilvántartási eljárással kapcsolatos, jelen ügy elbírálása szempontjából releváns szabályokat. Az Inytv. 25. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárás az ingatlannal kapcsolatos jogok bejegyzésére és tények feljegyzésére, módosítására, illetve törlésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult és az ingatlan adataiban bekövetkezett változások átvezetésére irányuló közigazgatási hatósági eljárás. A (2) bekezdés rögzíti, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárásban ügyfél az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akit (amelyet) az ingatlan-nyilvántartásba jogosultként bejegyeztek, illetve aki (amely) a bejegyzés folytán jogosulttá, illetve kötelezetté válna, a feljegyzés rá nézve előnyt vagy terhet jelentene, továbbá az ingatlan-nyilvántartási eljárás bejegyzett joga vagy a javára, illetve terhére feljegyzett tény megváltozását vagy törlését eredményezné. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban ügyfél az eljárást kezdeményező hatóság, valamint az adatváltozást bejelentő személy is.
[22] A jogok és a tények bejegyzéséről, adatok átvezetéséről szóló határozatot kézbesíteni kell – a tulajdoni lapon történő átvezetés után – többek között a kérelmezőnek, annak, akinek a bejegyzett joga módosult, vagy megszűnt [Inytv. 52. § (1) bekezdés]. A Kormr. 9. § (1) bekezdése alapján a járási földhivatal határozata ellen a kézbesítéstől számított 30 nap alatt lehet fellebbezést benyújtani. A fellebbezési eljárásban meghozott döntés bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető, ha a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette.
[23] A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a törvény lényegében fenntartotta az ingatlan-nyilvántartási kérelmek tárgyában hozott földhivatali határozatok elleni jogorvoslatok korábbi rendszerét, egyben utal arra is, hogy emellett fennmaradtak a törlési per szabályai is. Ezek a következőek: az Inytv. 62. § (1) bekezdés aa) alpontja szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti. Az Inytv. 63. §-ának előírásai szerint a törlési keresetet addig lehet megindítani azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot, vagy mentesült a kötelezettség alól, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának van helye. Azzal szemben pedig, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani.
[24] 3. Ezt követően az Alkotmánybíróság áttekintette a közhitelességre vonatkozó szabályokat.
[25] Az ingatlan-nyilvántartás – ha törvény kivételt nem tesz – a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. Az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén – az ellenkező bizonyításáig – azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn. A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást – az ellenkező bizonyításáig – az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
[26] A közhitelesség elve alapján tehát a törvény egyrészt vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a bejegyzett jog azt a személyt és olyan tartalommal illeti meg, ahogy azt a nyilvántartás feltünteti, illetve hogy az ingatlanra vonatkozóan más jog, mint amit a nyilvántartás feltüntet, nem áll fenn. A törvény szerint védelemben részesül a jóhiszemű szerző (ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében jogot szerző személy), akivel szemben az ún. nyilvántartáson kívüli tulajdonos sem érvényesítheti a jogát (legalábbis az ingatlan-nyilvántartási eljárásban).
[27] 4. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alaptörvény értelmében a jogorvoslathoz való jog alapjognak minősül. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése előírja, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése, vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
[28] Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog értelmezése kapcsán a legfontosabb tartalmi elemek közé sorolta, hogy minden egyedi ügydöntő határozat ellen biztosítani kell a jogorvoslatot; a jogorvoslatot más szerv, vagy azonos szerv magasabb fóruma kell, hogy elbírálja; a közigazgatási szerv az elutasító döntést indokolni köteles. A jogorvoslati jog tényleges gyakorlásának feltétele az is, hogy az érintett tudomást szerezzen a határozat meghozataláról, mivel csak a tudomásszerzést követően tud élni a jogorvoslattal.
[29] Jelen ügy elbírálása kapcsán az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogorvoslati jognak az Inytv. megtámadott rendelkezése szerinti korlátozása szükségszerű, arányos-e, továbbá a jogalkotó tiszteletben tartotta-e az alapvető jog lényeges tartalmát.
[30] 5. A 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése {Indokolás [32]}.
[31] Az elvi összefüggés miatt az Alkotmánybíróság vizsgálta az Inytv.-vel kapcsolatos egyik korábbi határozatát is, tekintettel arra, hogy az abban kifejtett érvek, jogelvek és alkotmányossági összefüggések jelen ügyben is alkalmazhatóak, mivel a határozat alapjául szolgáló, az Alkotmányban rögzített szabályok (bírósághoz fordulás joga, jogbiztonság) az Alaptörvényben is megegyeznek a korábbi szabályokkal. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogorvoslati jog korlátozása alkotmányosságának megítélése során figyelemmel kell lenni a határozatban kifejtettekre.
[32] Az Alkotmánybíróság az 51/2009. (IV. 28.) AB határozatban (ABH 2009, 374.) (a továbbiakban: Abh.) megsemmisítette az Inytv. 63. § (2) bekezdésének két szövegrészletét („törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A”, valamint a „ , ha kézbesítés nem történt”) és megállapította a megsemmisítést követően hatályban maradó szöveget. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megsemmisített rendelkezések aránytalanul korlátozták az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított, a bírósághoz való fordulás jogát.
[33] Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Inytv. 5. § (1)–(3) bekezdése értelmében a közhitelességből – amely a bejegyzett jogok, feljegyzett tények fennállásának hiteles tanúsítását jelenti – az következik, hogy a jogok, tények törlése esetén vélelem szól amellett, hogy az ingatlanra vonatkozóan más jog, mint amit a nyilvántartás feltüntet, nem áll fenn. A jogalkotó védelemben részesíti annak a jogszerzését, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszeműen köt szerződést, tesz jognyilatkozatot. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy önmagában az ingatlan-nyilvántartáshoz fűződő közbizalom nem tekinthető olyan célnak, amely a jóhiszemű harmadik személy jogszerzésével szemben az eredeti jogosult igényérvényesítésének korlátozását alkotmányosan indokolná, mert az érvénytelen okiraton alapuló, hibás bejegyzésben bízva a harmadik személy nem szerezhet tulajdonjogot, vagyis nincs olyan védendő alkotmányos jog, amely az eredeti tulajdonos alkotmányos jogának korlátozását szükségessé tenné. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezért a bírósághoz fordulási jog korlátozásának alkotmányosan elfogadható indokát kizárólag – az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéhez kapcsolódóan – a jogállamiságból következő jogbiztonság adja meg. A forgalombiztonság, amelyet az ingatlanok (mint rendeltetésüknél, valamint értéküknél fogva különleges vagyontárgyak) tekintetében az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége hivatott biztosítani, azt jelenti, hogy amennyire lehetséges, a tényleges jogi viszonyok feleljenek meg a nyilvántartásban foglalt helyzetnek. Minél szélesebb körben engedi meg a jogszabály a közhitelesség áttörését, annál kevésbé tudja betölteni funkcióját a nyilvántartás és a forgalom biztonsága annál nagyobb sérelmet szenved. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, s ennek révén a forgalom biztonsága hatékonyan nem garantálható, ha a törlési kereset megindítására nyitva álló határidő kizárólag szubjektív jellegű, s a sérelmet szenvedett fél tudati állapotától, illetve attól függ, hogy joga érvényesítésében akadályozva van-e. A forgalom biztonságával szemben azonban megfelelő védelemben kell biztosítani a sérelmet szenvedett felet is. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jóhiszemű harmadik személyeket védő jogbiztonság és az eredeti jogosult érdekeinek mérlegelése során a hároméves jogvesztő határidő megállapításával a jogalkotó nem lépte át az arányosság határát (ABH 2009, 374, 376–377.).
[34] 6. Az indítványozó által vitatott rendelkezések Alaptörvénybe ütköző jellegét az Alkotmánybíróság az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmény értelmében a szükségesség és arányosság általános tesztjét alkalmazva értékelte, figyelemmel az Abh.-ban kifejtett jogelvekre is.
[35] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozattal szembeni jogorvoslati jog korlátozásának alkotmányosan elfogadható indokát kizárólag – az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéhez kapcsolódóan – a jogállamiságból következő jogbiztonság adja meg. Önmagában az ingatlan-nyilvántartáshoz fűződő közbizalom nem tekinthető olyan célnak, amely a jogorvoslathoz való jog, mint alapjog korlátozását indokolná. A jogállamiságból következő jogbiztonság, melybe beletartozik a forgalombiztonság is, amelyet az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége hivatott biztosítani, megfelelő indok az alapjog korlátozásának szükségességéhez. Jelen esetben is helytálló az a korábbi megállapítás, hogy minél szélesebb körben engedi meg a jogszabály a közhitelesség áttörését, annál kevésbé tudja betölteni funkcióját a nyilvántartás, és a forgalom biztonsága annál nagyobb sérelmet szenved. Ez az elv alkalmazható az ingatlan-nyilvántartás során hozott határozatok elleni jogorvoslat olyan irányú korlátozása esetén is, amikor a jogalkotó egy meghatározott időn túl (a bejegyzéstől számított egy év) nem teszi lehetővé a jogorvoslatot azok számára, akik részére a határozat kézbesítése bármilyen okból nem történt meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogorvoslathoz való jog támadott korlátozása ezért önmagában nem tekinthető az Alaptörvénnyel ellentétben állónak, a jogbiztonság elvét figyelembe véve a korlátozás szükségesnek minősül. Ezt egyébként az indítványozó sem vitatta. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a forgalom biztonságával szemben azonban megfelelő védelemben kell biztosítani a sérelmet szenvedett felet is. A korlátozás alkotmányosságát érintően tisztázni szükséges ezért azt is, hogy a jogalkotó által választott megoldás valóban a legenyhébb eszköz-e az adott cél elérésére. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a továbbiakban a szabályozás arányosságának értékelését végezte el.
[36] 7. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a korlátozással elérni kívánt célnak és az okozott alapjogsérelemnek egymással arányban kell állnia. Az arányossági szempontok értékelésekor az Alkotmánybíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy bár nem vitásan az adott határozattal szembeni jogorvoslati joga elenyészik annak, aki részére bármely okból a határozatot nem kézbesítették, s aki a bejegyzéstől számított egy éven belül nem kéri a kézbesítést; azonban a jogalkotó más jogintézményen keresztül mégis biztosította a jogvédelmet. Ténylegesen tehát a jogorvoslati jog korlátozása nem jelenti az érintett részére, hogy egy másik eljárásban ne részesülhessen jogvédelemben. Az Inytv. 62. § és 63. §-aiban szabályozott eljárás, a törlési per ugyanis biztosítja a sérelmet szenvedett részére a bírói úton elérhető jogvédelmet, egyben tekintettel van a közhitelű nyilvántartásnak a jogbiztonságot jelentő lényegére is. A bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelenségének oka szolgál alapul a törlési per megindításának. Az érvénytelenségre alapított törlési pert az indíthat, akinek a nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész. A perindítás lehetősége tehát azt illeti meg, aki a tulajdoni lapra bejegyezhető jogok, vagy tények jogosultjaként már be volt jegyezve, de utóbb valamilyen oknál fogva törölték az ingatlan-nyilvántartásból. Az érvénytelenségre alapított törlési pert azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot, vagy mentesült a kötelezettség alól, addig lehet megindítani, ameddig a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van. Azzal szemben pedig, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani. Ezt a szabályozást, mely részben korlátozza a bírósághoz fordulás jogát, az Alkotmánybíróság alkotmányosnak fogadta el.
[37] A jogorvoslati jog időbeli korlátozása tehát nem fosztja meg az érintettet, hogy igényét érvényesítse, azonban a közhitelességet, mint ingatlan-nyilvántartási alapelvet szem előtt tartva, a jogalkotó a közvetlen bírói út megnyitásával védi az eredeti jogosultak érdekeit.
[38] Fenti indokok alapján az Alkotmánybíróság a jogorvoslati jog korlátozását az Inytv. 55. § (2) bekezdését illetően arányosnak tartotta, a jogalkotó az alapvető jog tartalmát tiszteletben tartotta, ezért az indítványt e tekintetben – figyelemmel az Abtv. 63. § és 65. §-aira – elutasította.
[39] 8. Az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésébe ütközőnek is tartotta. Az Alkotmánybíróság szerint nem állapítható meg érdemi összefüggés a támadott, a jogorvoslati jogot korlátozó rendelkezések és a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések között. Az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya miatt az indítvány e tekintetben az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése, alapján, figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára – visszautasította.
[40] 9. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján kérte a bírói döntés megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság felhívására sem indokolta meg indítványát e tekintetben, továbbra is a bírói döntés alapjául szolgáló jogszabályok alaptörvény-ellenességére hivatkozott. Ezért az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel az Abtv. 64. § c) pontjára – visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |