A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság Mezőhegyes Város Önkormányzata 36/2005. (X. 26.) számú rendeletének 12. § (9) bekezdése, valamint a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 38. § (5) bekezdése, továbbá a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.948/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény hatályba lépését követően megújította, majd az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására a megújított panaszt pontosította és kiegészítette.
[2] Az indítványozó – az alapper alperese – tulajdonában álló lakásban a távhőszolgáltatást nyújtó nonprofit korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban kft.) – az alapper felperese – szolgáltatta a hőellátást a távfűtéshez és a melegvízhez. Az indítványozó 2010 szeptembere és 2011 augusztusa között a havi előleg számlákat nem egyenlítette ki. A szolgáltatást ebben az időszakban nem vette igénybe, a fűtési rendszerről 2011 április végén levált. Ennek során a radiátorokat és a vízórát leszerelte, és más, önálló fűtési módot, valamint vízmelegítő rendszert alakított ki a lakásában. Minderről 2011. május 5-én tájékoztatta a kft.-t, melyhez csatolt egy iratot a lépcsőházban lévő lakások tulajdonosainak hozzájárulásáról (4 kivételével), valamint egy megfelelőségi tanúsítványt. A kft. fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében az indítványozót a 2010 szeptembere és 2011 áprilisa közötti időszakra esedékes távhődíj, és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az indítványozó a fizetési meghagyás ellen határidőben ellentmondással élt, így az eljárás perré alakult. Ellentmondásában előadta, hogy a kft. elszámolásával nem ért egyet, mivel a fűtést nem vette igénybe, valamint a rendszerről le is vált. A kft. a keresetét felemelte, és a 2010 szeptembere és 2011 augusztusa közötti időszakra esedékes távhődíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az indítványozó a felemelt keresetet is elutasítani kérte. Elsődlegesen az eljárás felfüggesztését indítványozta, mivel alkotmánybírósági eljárás van folyamatban az Önkormányzati rendelettel kapcsolatban. Másodlagosan azért kérte a kereset elutasítását, mivel a fűtési rendszerről levált. Az első fokon eljáró Battonyai Városi Bíróság ítéletében a 2010 szeptembere és 2011 áprilisa közötti időszakra esedékes távhődíj és annak késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az indítványozót, továbbá megállapította, hogy a távhőszolgáltatási rendszerről való leválás szabályszerű volt.
[3] Az ítélet ellen mindkét fél által benyújtott fellebbezés folytán eljáró Gyulai Törvényszék azt állapította meg jogerős ítéletében, hogy az indítványozó távhőszolgáltatási rendszerről való leválása nem volt jogszerű, ezért a kft. keresetével érintett teljes, vagyis a 2010 szeptembere és 2011 augusztusa közötti időszakra nézve kötelezte az indítványozót az elmaradt távhődíj megfizetésére.
[4] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[5] Panaszának a Mezőhegyes Város Önkormányzata 36/2005. (X. 26.) számú rendelete 12. § (9) bekezdésének megsemmisítésére irányuló részében előadta, hogy az állítása szerint ellentétes a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban Tsztv.) 43. § (6) bekezdésével és 44. § (1) bekezdésével, ezért az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésébe ütközik, és ennélfogva megsemmisítésének van helye.
[6] A Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.948/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését azért kérte, mert álláspontja szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvény több rendelkezését. Egyfelől sérül az I. cikk (2) bekezdése, ugyanis az “egyéni fűtés létjogosultsága legalább ugyanakkora, mint a távfűtésé.” Másfelől sérül az XIII. cikk (1) bekezdése is, mert ellentételezés nélkül szolgáltatás nyújtására hivatkozva nem vonható el a pénztulajdona. Az ítélettel összefüggésben sérelmezte azt is, hogy a bíróság nem vett figyelembe egy általa becsatolt iratot. Ezáltal az indítványozó sérülni véli az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt azon alapjogot, amely a hatósági eljárásokban a tisztességes eljáráshoz való jogot biztosítja.
[7] Az indítványozó azt is kérte végül, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Tsztv. 38. § (5) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, mert az az álláspontja szerint az Alaptörvény I. cikk (2) bekezdésébe ütközik, hiszen “a közösségi jogok javára tolja el a mérleg nyelvét.”
[8] 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26–27. §-aiban és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e, illetve megfelel-e az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
[9] 2.1. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatásköreként az indítvány elbírálására mind az Abtv. 26. § (1)–(2) bekezdéseit, mind a 27. §-át, az egyes indítványi elemek ismertetésekor azonban azokra többször ellentmondásosan hivatkozott, összekeverve az alkotmányjogi panasz egyes fajtáit.
[10] Az indítványozó ezen felül nem jelölte meg az Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének lényegét, továbbá alkotmányjogilag értékelhető indokolást sem adott elő arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés és jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[11] Az indítvány ezek miatt nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében rögzített azon követelménynek, miszerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.
[12] 2.2. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során azt is megállapította, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában előírt követelménynek sem, amelynek értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[13] Az indítvány ugyanis az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel összefüggésben semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem ad elő a Tsztv.-vel összefüggésben, és a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem állít a Gyulai Törvényszék ítélete kapcsán, hanem annak törvényességei – és nem alkotmányossági – felülvizsgálatát kéri.
[14] 2.3. Mezőhegyes Város Önkormányzata 36/2005. (X. 26.) számú rendelete 12. § (9) bekezdésével összefüggésben az indítványozó azt állítja, hogy azok a Tsztv. bizonyos rendelkezéseibe ütköznek. Ennek vizsgálata azonban a Kúria feladatát képezi. Az Abtv. 37. §-a szerint az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása.
[15] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz egyrészt nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt formai feltételnek, másrészt nem teljesíti az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményeket, továbbá egy részének elbírálására a Kúria rendelkezik hatáskörrel, ezért azt az Abtv. az 56. § (2) és (3) bekezdése, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |