Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02854/2012
Első irat érkezett: 04/20/2012
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.21.485.2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/05/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
2012.10.29.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Kúria Pfv.IV.21.485.2011/4. számú ítéletének, és az azzal hatályában fenntartott ítéletek megsemmisítését indítványozta az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz keretében.
A Kúria megállapította, hogy az alperes (indítványozó) a 2005. május 17-én kelt, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának megküldött bejelentésében azt a való tényt, hogy a felperes egyetértett a kábítószer-fogyasztás dekriminalizálása mellett állást foglaló szolidaritási nyilatkozatban foglaltakkal, abban a hamis színben tüntette fel, mintha a felperes a „könnyű drogok” mindenfajta legalizálása mellett emelte volna fel a szavát. Ezzel megsértette a felperes jóhírnevét. Ezt meghaladóan a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasította. A jogerős ítéletnek az alperes kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezését hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete a hatályukban fenntartott ítéletekkel együtt sérti az egyesülési jogot, valamint a közhatalmat gyakorló szervekhez fordulás jogát, mert a megítélt kártérítés összege olyannyira eltúlzott, hogy a szervezet működését ellehetetleníti. Hivatkozik továbbá a véleménynyilvánítás szabadságára, valamint a független bírósághoz való jog sérelmére..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.IV.21.485.2011/4. sz. ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. sz. ítélete
    Fővárosi Bíróság 26.P.25.054/2007/17. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VIII. cikk (2) bekezdés
IX. cikk (1) bekezdés
XXV. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2854_0_2012_inditvany.pdfIV_2854_0_2012_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3029/2014. (III. 3.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1336
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: jogorvoslat kimerítése és a felülvizsgálati eljárás
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/24/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2012.09.04 9:00:00 Teljes ülés
    2012.10.29 9:00:00 1. öttagú tanács
    2014.02.10 9:00:00 1. öttagú tanács
    2014.02.17 10:30:00 Teljes ülés
    2014.02.24 10:30:00 Teljes ülés

    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. számú ítéletének a Kúria Pfv.IV.21.485/2011/4. számú ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.

      [2] 1. Az indítványozó 2012. április 20-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz keretében, a Fővárosi Bíróság 26.P.25.054/2007/17. számon megindított, a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. számú jogerős ítéletének, a Kúria Pfv.IV.21.485/2011/4. számú ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései megsemmisítését kérte az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján. Álláspontja szerint azok ugyanis az Alaptörvény VIII. cikkének (2) bekezdésébe, a IX. cikk (1) bekezdésébe, a XXV. cikkébe, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütköznek.
      [3] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete a hatályukban fenntartott rendelkezésekkel együtt sérti az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése szerinti egyesülési jogot, valamint az Alaptörvény XXV. cikkében rögzített petíciós jogot. Nézete szerint a bíróság által megállapított kártérítés mértékére tekintettel az indítványozó szervezet számára elviselhetetlen, létét ellehetetleníti. Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a bejelentőnek az eljárások kezdeményezésével (azzal együtt járó negatív értékítélet vagy egy később nem valósnak bizonyuló jogsértés feltételezése esetén) ilyen retorzióval kell számolnia, az Alaptörvény XXV. cikkében foglaltak érvényesítése gyakorlatilag lehetetlenné válik.
      [4] Sérülni vélte továbbá az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogát is. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítás szabadságához való joggal összefüggő határozataira, megállapítva, hogy annak jelentősége túlmutat a közhatalomtól való védettségen. Álláspontja szerint ügyében az indítványozó saját értelmezése nem volt szükségszerűen helytelen, nem vezetett továbbá a felperes jogainak súlyos megsértéséhez.
      [5] Az indítványozó sérülni vélte még az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, amely nézete szerint a pártatlanság követelményének súlyos sérelmét eredményezte. Érvelésében kifejtette, hogy az elsőfokú ítéletet meghozó bíró „a jelen ügyben hozott fellebbviteli döntés napján együtt ítélkezett a kifogásolt határozatot hozó bíróság többi tagjával” (melynek alátámasztására konkrét ügyszámot is megjelölt). A pártatlanság követelményének súlyos megsértése álláspontja szerint akkor is megállapítható, ha az említett bíró a kifogásolt ítélet meghozatalában nem vett részt, azonban a közzétett bírósági határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy ő is tagja volt annak a másodfokú tanácsnak, amely az indítványozó ügyében eljárt.

      [6] 2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve kell benyújtani. Az indítványozó a Kúria ítéletét 2012. február 20-án vette át, a panaszt 2012. április 20-án, azaz a hatvanadik napon nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság áttett az elsőfokú bíróságra, hogy a bíróság úgy járjon el, mintha a panaszt ott nyújtották volna be. Mindezek alapján a panasz határidőben érkezettnek tekinthető.
      [7] A panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek részben megfelel: megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezéseket, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntést, továbbá részben jelöli meg a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet tartalmaz a Kúria Pfv.IV.21.485/2011/4. számú ítéletének, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.800/2010/5. és a Fővárosi Bíróság 26.P.25.054/2007/17. számú ítéleteinek, a Kúria ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései megsemmisítésére.

      [8] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörben vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket és az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa az indítványt az Abtv. 56. §-a alapján befogadta.

      [9] 4. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata során, figyelemmel az Abtv. 64. §-ában foglaltakra, az alábbiakat állapította meg.

      [10] 5. Az indítványozó szerint a Kúria döntése sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
      [11] Az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panasz egyik tartalmi követelménye az indítványozó jogorvoslati jogának kimerítése.
      [12] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 16. § (4) bekezdése lehetőséget teremt a kizárási ok peres fél által történő bejelentésére, melynek a peres eljárás bármely szakaszában helye van [kivéve a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alá tartozó okot]. Az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai ítélet alapján megállapítható, hogy az indítványozó sem a másodfokú eljárás, sem a felülvizsgálati eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a határozat meghozatalánál a törvény értelmében kizárt bíró vett részt az eljárásban. A kifogásolt alapjogsérelem, az indítványozó állítása szerint, a másodfokú eljárásban következett be. E jogsérelem ellen jogorvoslatot a felülvizsgálati eljárásban [Pp. 275. § (2) bekezdés] kereshetett volna. Ennek elmulasztása a vizsgált alapjogsértés tekintetében a jogorvoslati jog kimerítésének hiányát jelenti, mivel a kizárt bíró részvétele ellen van jogorvoslat.
      [13] Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított részében az Abtv. 64. § d) pontjára hivatkozással visszautasította.

      [14] 6. Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítás joga, az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdésében foglalt egyesüléshez való joga, valamint a XXV. cikkében rögzített petíciós joga sérelmét is állította.
      [15] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványban határozott kérelmet kell előterjeszteni: ennek tartalmaznia kell az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja alapján az indokolást arról, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az alkotmányjogi panasz azonban a bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének indokaira érvelést nem tartalmaz, csupán a bírósági ítéletekben foglaltakat részletezi és bírálja anélkül, hogy alkotmányjogi érvekkel igazolná álláspontját. Önmagában az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozás erre nem elegendő.

      [16] Az Abtv. 64. § d) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság egy befogadott alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása során megállapítja, hogy az indítvány a törvényi feltételeknek nem felel meg, az indítványt végzésben viszszautasítja. Ezért az alkotmányjogi panaszt a fenti három alaptörvény-ellenesség tekintetében visszautasította.
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Bragyova András s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kovács Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [17] A végzés rendelkező részével egyetértek, azonban az Indokolás [10]–[13] bekezdéseiben kifejtett érveitől eltérően más indokokkal támogatom az itt érintett panaszelem visszautasítását.
          [18] A jogorvoslati jog kimerítése azon panaszelem tekintetében, mely szerint sérült az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga, fel sem merülhetett. Ugyanis az indítványozó nem terjesztett elő elfogultsági kifogást a másodfokú eljárás során, s a felülvizsgálati kérelemben sem hivatkozott arra, hogy a jogerős döntés meghozatalában törvényben kizárt bíró vett volna részt. Az eljárt másodfokú bíróság összetétele pedig nem ütközött a bíróságok megalakítására vonatkozó, mérlegelésen kívül eső jogszabályi tilalomba. Az ügyben az érintett kérdés kapcsán tehát nem született olyan döntés, és nem történt olyan eljárási fejlemény, mellyel szemben jogorvoslatot lehetett vagy kellett volna igénybe venni.
          [19] Ebből viszont az következik, hogy nem áll fenn az alkotmányjogi panasz előterjesztésének az Abtv. 27. § felvezető szövegében írt feltétele; az indítványban sérelmezett okkal összefüggésben nem született olyan bírói döntés, mely alaptörvény-ellenes lenne. A visszautasításnak tehát e tekintetben véleményem szerint ez az Abtv. 27. §-ából következő indoka.

          Budapest, 2014. február 24.
          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          [20] A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.

          Budapest, 2014. február 24.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/20/2012
          .
          Number of the Decision:
          .
          3029/2014. (III. 3.)
          Date of the decision:
          .
          02/24/2014
          .
          .