English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00721/2020
Első irat érkezett: 04/20/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (kiskorú bántalmazása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/05/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 32.Bf.6489/2019/15. számú ítélete és a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozóval szemben indult büntetőeljárásban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 208. § (1) bekezdése (kiskorú veszélyeztetése) bűntette miatt ítélte az indítványozót próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és foglalkozástól eltiltásra a bíróság. A másodfokú bíróság - az ügyészség enyhítésért tett fellebbezését elfogadva - a szabadságvesztés időtartamát némileg csökkentette, egyébként az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
Az indítványozó sérelmezi, hogy az eljárás során nem az elkövetéskor hatályos büntető törvénykönyv (régi Btk.) rendelkezéseit alkalmazták, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében alkotmányos rangra emelt nullum crimen sine lege büntetőjogi alapelvvel ellentétes. Továbbá sérelmezi, hogy az egyik sértett az elkövetéskor már nagykorú volt, ezért az ő vonatkozásában a Btk. 208. § (1) bekezdésével [vagy a korábbi Btk. 195. § (1) bekezdésével ütköző módon állapította meg a bíróság a büntetőjogi felelősséget, ami a tisztességes eljáráshoz való jogát sérti. Sértik továbbá a tisztességes eljáráshoz való jogát a bíróságok tisztességtelen logikai következtetései, a bizonyítékok elfogult mérlegelése, valamint a Kúria részéről az, hogy az indítványában foglalt kérelmét nem teljes egészében bírálta el..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 32.Bf.6489/2019/15. számú ítélete és a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (4) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_721_0_2020_inditvany_anonim.pdfIV_721_0_2020_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3221/2021. (V. 28.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/11/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.05.11 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3221_2021 AB végzés.pdf3221_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Tóth Krisztián ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
      32.Bf.6489/2019/5. számú ítélete, valamint a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az első fokon eljáró bíróságnál.

      [2] A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 10.B.XXIII.33/2017/62. számú, 2018. október 24-én kelt ítéletével az indítványozót bűnösnek mondta ki 23 rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 208. § (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntettében. Az elsőfokú ­bíróság az indítványozót 2 év 3 hónap szabadságvesztésre és 5 év tanári foglalkozástól való eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette.
      [3] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.6489/2019/5. számú, 2019. július 1-jén jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta oly módon, hogy a szabadságvesztés büntetés mértékét 2 évre enyhítette. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyta.
      [4] A Kúria a felülvizsgálat során a Bfv.I.40/2020/2. számú, 2020. január 29-én kelt végzésével a felülvizsgálati indítványt mint törvényben kizártat elutasította.
      [5] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be 2020. április 9-én az elsőfokú bíróságnál, mert álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.6489/2019/5. számú ítélete, valamint a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (4) bekezdéseiben foglalt jogait.

      [6] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
      [7] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz vizsgálata során megállapította, hogy a panasz határidőben érkezett és eleget tett az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Az indítvány tartalmazta az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXVIII. cikk (1) és (4) bekezdést], a támadott ­bírósági határozatokat (a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.6489/2019/5. számú ítélete, a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése), valamint az indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági határozatok miért ellentétesek az Alaptörvény rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmazott arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a másodfokú ítélet és a kúriai végzés alaptörvény-ellenességét, továbbá semmisítse meg azokat, így a határozott kérelem alkotmányos feltételeinek ebben a vonatkozásban is eleget tett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó érintettnek minősül, továbbá a jogorvoslati ­lehetőségeit kimerítette.

      [8] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a ­bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni.

      [9] 3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy jelen ügyben a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzésében a felülvizsgálati kérelmet mint törvényben kizártat elutasította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúriának az a döntése, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható, ezért a Kúria Bfv.I.40/2020/2. számú végzése ellen helye volt alkotmányjogi panasz előterjesztésének.
      [10] Figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet mint törvényben kizártat elutasította, a Kúria végzése nem minősül egyúttal az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében véve az ügy érdemében hozott döntésnek. A jelen alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából ilyen, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az alapügy érdemében hozott döntésnek a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.6489/2019/5. számú végzése tekinthető.
      [11] Az eljárásban hozott határozatok a fentiek szerinti minősítésének az Alkotmánybíróság eljárási jogosítványainak a megítélése szempontjából van jelentősége.
      [12] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének a kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért a jogerős döntéssel szemben akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati indítvány benyújtását is lehetővé teszi, de az indítványozó ezzel a lehetőséggel nem él.
      [13] Ha azonban az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására is kihat. Ha ugyanis a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásra alkalmas, azt a Kúria érdemben vizsgálja, az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést a jogerős döntésre is kiterjedően vizsgálhatja. Abban az esetben azonban, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának ezen nem érdemi döntésén keresztül az ügy érdemében hozott jogerős döntést csak két esetben vizsgálhatja. Akkor (i) ha az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati indítvánnyal egyidejűleg – az Abtv. szerinti határidőben – alkotmányjogi panasszal is megtámadta, vagy (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg, amely mérlegelés eredményére az indítványozónak bizonyosan nincs ráhatása [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont].
      [14] Jelen ügyben ezen esetek egyike sem áll fenn, mivel a Kúria szerint a felülvizsgálat a törvény alapján – nem mérlegelése folytán – kizárt, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó jogerős ítéletre vonatkozó érveit nem vizsgálhatta. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát a továbbiakban csak a Kúria végzését támadó elemében értékelte {lásd hasonlóan: 3369/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [12]–[14]}.

      [15] 3.2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
      [16] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria határozata azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege elvét, mert ügyében a bíróságok egyes cselekmények tekintetében nem az elkövetés idején hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt (a továbbiakban: régi Btk.), hanem a Btk. rendelkezéseit alkalmazták, megsértve ezzel mindkét büntető törvénykönyvben szereplő visszaható hatály elvét [régi Btk. 2. §, Btk. 2. § (2) bekezdés], de erre a Kúria határozatának az indokolásában mégsem tért ki. Az indítványozó ugyanakkor idézte a kiskorú veszélyeztetése bűntettének törvényi tényállását, amely a régi Btk. 195. § (1) bekezdésében, valamint a Btk. 208. § (1) bekezdésében foglaltak szerint egyaránt bűncselekménynek minősül, és az indítványozó által sem vitatottan azonos büntetési tételkeretek szerint büntetendő (indítvány 6. oldal). Kifogása arra irányult, hogy a régi Btk. időbeli hatálya alatt elkövetett bűncselekményre a bíróságok a Btk. rendelkezését alkalmazták és ezt jelölték meg jogszabályi alapként. A Kúria végzésében azonban „egyetlen mondatot sem szentelt” az indítványozó ezen kifogásának (indítvány 7. oldal 1. bekezdés). Az indítványozó szerint ez a körülmény sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett bírói indokolási kötelezettséget is.
      [17] Az Alkotmánybíróság az indítványozó ezen alkotmányossági kifogása tekintetében rámutat, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvet megfogalmazó alkotmányos szabály az állami büntetőhatalom gyakorlását övező feltételek előre megismerhetőségének követelményét, vagyis a visszaható hatályú büntetőjogi jogalkotás és jogalkalmazás tilalmát tartalmazza {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [33]}. A Btk. szerint bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni [régi Btk. 2. §, Btk. 2. § (1)–(2) bekezdés]. Jelen ügyben az a körülmény, hogy a cselekményt mikor követték el, a tényállás megállapításának körébe tartozik, az pedig, hogy a cselekményre melyik büntető jogszabályt kell alkalmazni, törvényességi kérdés. Mindezek helyes megítélése az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik, amelyet az Alkotmánybíróság nem jogosult felülvizsgálni. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi ­panasz előterjesztésére {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
      [18] A bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételye jelen ügyben akkor merülhetne fel, ha az indítványozót olyan bűncselekmény miatt ítélték volna el a Btk. alapján, amely a régi Btk. idején még nem volt bűncselekmény, vagy a Btk. súlyosabban büntetné a cselekményt, mint a régi Btk., és ezt hagyta volna figyelmen kívül az eljáró bíróság. Mivel a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének törvényi tényállása a lényegét tekintve változatlan maradt, és az indítványozóra alkalmazott alapeset büntetési tételkeretei sem változtak, így a nullum a crimen sine alkotmányos elve tekintetében az alkotmányos összefüggés hiánya miatt az indítvány ezen eleme érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
      [19] Az indítványozó a kúriai végzéssel kapcsolatban sérelmezte továbbá, hogy a Kúria az időbeli hatályra vonatkozó kifogására az indokolásban nem tért ki. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. A bíróságok indokolási kötelezettségéből azonban nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív ­elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a nullum crimen sine lege elvvel kapcsolatban kifejtettek miatt a kúriai végzésben nem talált olyan indokolási hiányosságot, amely alaptörvényi szintű sérelmet jelentene.
      [20] Az indítványozó által az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelme tekintetében kifejtett kifogások (pl. annak vitatása, hogy a cselekményt akkor követte el, amikor az egyik sértett már nagykorú volt) a tényállás megállapítására, az egyes tanúvallomások értékelésére vonatkoznak, és nem képezhetik érdemi alkotmányossági vizsgálat alapját. Ezek a kifogások részben azért nem vizsgálhatók, mert a korábban kifejtettek alapján nem a kúriai határozat ellen irányulnak, részben pedig azért, mert nem alkotmányossági, hanem törvényességi jellegűek. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal arra is, hogy következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva kizárólag a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. A tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy a bírósági szervezet felett hagyományos, negyedfokú jogorvoslati fórumként járjon el {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. A bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogkörébe tartozó ügyekben, mint a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése, valamint a törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
      [21] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz olyan indokokat, amelyek az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét megalapoznák vagy alapvető alkotmányjogi ­jelentőségű kérdést vetnének fel.

      [22] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/20/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Bfv.I.40/2020/2 of the Curia (abusing a minor)
          Number of the Decision:
          .
          3221/2021. (V. 28.)
          Date of the decision:
          .
          05/11/2021
          .
          .