A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.1100/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Csicsely Ilona ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdés alapján a Kiskunhalasi Járásbíróság 9.B.164/2016/60. számú ítélete, a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.85/2018/13. számú, valamint a Kúria Bfv.I.1100/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] A Kiskunhalasi Járásbíróság magánvádas eljárásban 2018. január 17-én kelt 9.B.164/2016/60. számú ítéletével az indítványozót mint I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (1) és (2) bekezdés] és ezért egy évre próbára bocsátotta. A Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. március 26-án jogerős 3.Bf.85/2018/13. számú végzésével az elsőfokú ítéletet az indítványozó tekintetében helybenhagyta. A Kúria 2020. január 21-én kelt Bfv.I.1100/2019/4. számú felülvizsgálati végzésével az első- és másodfokú bírósági határozatot hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó jogi képviselője útján az első fokon eljáró bíróságnál 2020. április 16-án elektronikus úton az Abtv. 27. § (1) bekezdés alapján alkotmányjogi panaszt, majd 2020. augusztus 10-én az Alkotmánybírósághoz indítvány-kiegészítést (a továbbiakban együttesen: alkotmányjogi panasz) nyújtott be a Kiskunhalasi Járásbíróság 9.B.164/2016/60. számú ítélete, a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.85/2018/13. számú, valamint a Kúria Bfv.I.1100/2019/4. számú végzése ellen, amelyben az Alaptörvény 28. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1), (2), (4) bekezdései megsértését állította.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[5] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az indítványozó a Kúria támadott végzését 2020. február 18-án vette át és jogi képviselője az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti panaszt 2020. április 16-án – határidőben – nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
[6] A panasz részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 27. § (1) bekezdés], a támadott bírósági határozatok megjelölését (Kiskunhalasi Járásbíróság 9.B.164/2016/60. számú ítélet, Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.85/2018/13. számú végzés, Kúria Bfv.I.1100/2019/4. számú végzés), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [az Alaptörvény 28. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1), (2), (4) bekezdés], valamint indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az Alkotmánybíróság rögzítette továbbá, hogy az indítványozó, mint az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőeljárás terheltje, értelemszerűen jogosultnak és érintettnek minősül, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[7] A panasz abban a tekintetben nem tesz eleget a határozott kérelem követelményeinek, hogy az Alaptörvény 28. cikk (1) bekezdésében foglalt jogok sérelmét állítja, mert ennek a rendelkezésnek a címzettjei a bíróságok. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az olyan jogok, amelyek nem tekinthetők az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, azokra alkotmányjogi panasz nem alapítható {lásd pl. 3108/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [23]}. Az indítványozó továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése tekintetében alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem adott elő. Ilyen indokolás hiányában az indítványi elem nem alkalmas érdemi elbírálásra {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}.
[8] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelményét, a funkciómegosztás elvét és a XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmét. Az indítványozó mindezen alkotmányos jogok sérelmét azért hívta fel, mert nem ért egyet a bíróságok által a magánvádas eljárásban megállapított tényállással, amely szerint az indítványozó „rálökte” a másik terheltet a sértettre, aki ennek következtében sérült meg. Kifogásolja továbbá a bíróságok által lefolytatott bizonyítást, így különösen a védelemnek a dinamikai szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa elutasítását.
[10] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, vagyis jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette például: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bizonyítékok bírói értékelését és az ennek alapján megállapított tényállást kifogásolja. Az alkotmányjogi panaszban azokat a törvényességi jellegű kérdéseket ismételi meg, amelyeket a büntetőeljárásban igénybe vett jogorvoslati eljárás során már felvetett, és amelyet a bíróságok már megvizsgáltak. Az indítványozó nem jelöl meg olyan tényt vagy körülményt, amely az alaptörvény-ellenesség gyanúját felvetné vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést alapozna meg.
[12] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |