A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.159/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1.1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság
Mfv. II.10.159/2013/5. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[3] Kérelme indokolásában hivatkozott az Alaptörvény jogállami klauzulájára [B) cikk (1) bekezdés], a jogszabály alaptörvényi fogalmára [T) cikk (1) bekezdés], az alapvető jog korlátozhatóságára [I. cikk (3) bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való jogra [XXIV. cikk (1) bekezdés], a jogszabályok szövege értelmezésének alaptörvényi követelményére (28. cikk) és a jogorvoslathoz való jogra [XXVIII. cikk (7) bekezdés].
[4] Ügye előzményeként előadta, hogy 2010. június 2-án munkáltatója munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt az indítványozó keresetet terjesztett elő, de azt a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elutasította. Fellebbezése nyomán a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét. Az alperes munkáltató által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Kúria a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét – az indítványozó szerint „kiegészítés, változtatás nélkül”, valójában kiegészített indokolással – helybenhagyta.
[5] A jogvita alapját annak megítélése képezte, hogy a felmondás tartalma kielégíti-e a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 89. § (2) bekezdésében foglalt követelményt, vagyis azt, hogy a felmondásnak valósnak és okszerűnek kell lennie, az indokolásból pedig a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Az indítványozó szerint a Kúria ítélete ellentmondásos, abból nem derül ki, hogy miért minősítette jogszerűnek a munkáltatói felmondást. Alkotmányjogi panaszát az alábbiak szerint indokolta.
[6] 1.2. Az alapvető jogok korlátozhatóságával kapcsolatban arra utal, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a felmentés indokának összefoglaló megjelölése és az általános megfogalmazás közé. A jogszabály-fogalommal összefüggésben azt emeli, hogy a Kúria által meghivatkozott állásfoglalás nem törvény, így az alapvető jogra és kötelezettségre nézve szabályokat nem állapíthat meg. A tisztességes eljárás elve szerinte azért sérül, mert a Kúria nem a törvényi előírásoknak megfelelően indokolta meg ítéletét, mivel a felhozott ítéleti indokokat a rendelkező résszel helybenhagyott elsőfokú ítélet egyáltalán nem tartalmazza. Ellentmondásosságot lát abban, hogy a Kúria jogellenes munkaviszony-megszüntetési indokokat hoz fel a jogellenesség megállapíthatóságát kizáró indokokként. A normavilágosság sérelmének tekinti azt a körülményt, hogy az ügyében irányadó jogszabályi rendelkezést ennyire eltérően lehet értelmezni. Ehhez kapcsolódóan felveti, hogy az Alkotmánybíróság éljen az Abtv. 28. § (1) bekezdésében foglalt jogkörével (jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata). A Kúria jogszabályszöveg-értelmezését azért kritizálja, mert túlzóan általános értelmezését fogadja el a munkaviszony megszüntetése összefoglaló vagy általános okaként. A konkrét és világos ok megjelölésének hiányát az indítványozó ellentétesnek tartja a jogorvoslathoz való joggal, mert így el van zárva a hatékony jogorvoslattól.
[7] 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. [8] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, önmagában a bírósági joggyakorlat tartalmának (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. A jelen ügyben azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy az alapul fekvő eljárások során a panaszos által állított jogsérelem körülményeit az eljáró bíróságok kimerítően feltárták. Maga a panaszos utal az egyes törvényi rendelkezések értelmezésének szükségességére, ezt a bíróságok ugyancsak elvégezték.
[9] A munkaviszonynak a munkáltató részéről történt jogellenes felmondása körében az Alkotmánybíróság több határozatában fejtette ki a régi Mt. idevonatkozó rendelkezéseinek alkotmányossági összefüggéseit. Összegzésként leszögezte, hogy a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt megillető szabad felmondás joga az a kiinduló pont, amelyhez viszonyítottan vizsgálni lehet azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek a munkaviszony felmondásának feltételeit tartalmazzák, illetőleg azokat a jogtechnikai megoldásokat, amelyeket a jogalkotó e körben alkalmazott. Annak eldöntése azonban, hogy egy konkrét munkaviszony – szabad felmondási jogon alapuló – felmondása megfelel-e ezeknek a törvényi követelményeknek, nem alkotmányossági, hanem jogalkalmazási kérdés, így nem képezheti alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát sem. [44/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 574, 575.]
[10] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, mert az indítványozó a munkaügyi bíróság, illetve a Kúria eljárásával, valamint az ítéletek érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[11] 3. Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.159/2013/5. számú ítéletével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |