A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.21.887/2012/10. számú ítélete, a Kúria Pfv.V.21.887/2012/9. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.345/2010/20. számú ítélete, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 31.P.20.072/2010/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 51. § (1) bekezdése tekintetében előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó meghatalmazott jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria Pfv.V.21.887/2012/10. számú ítélete, a Kúria Pfv.V.21.887/2012/9. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.345/2010/20. számú ítélete, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 31.P.20.072/2010/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Ezen felül a panaszos az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 51. § (1) bekezdése tekintetében is az Alkotmánybírósághoz fordult.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó perbeli jogelődje megbízási díj megfizetése iránt indított keresetet, az indítványozó pedig – engedményezés útján – a másodfokú eljárás során perbe lépve került a III. rendű felperesi pozícióba.
[4] Az első fokon eljáró Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság ítéletével tőke és kamat megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, ugyanakkor a perköltség és eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. A Győri Ítélőtábla másodfokon az elsőfokú döntést helybenhagyta, a Kúria pedig a jogerős ítéletnek az indítványozó felülvizsgálati kérelmével támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Ezt megelőzően a Kúria az indítványozó személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét végzésével elutasította.
[5] Az indítványozó szerint a felsorolt bíró döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az I. cikk (1) és (2) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikkét.
[6] Az indítvány alapjául szolgáló perben – a bíróság által megállapított tényállás szerint – az I. rendű felperes az alperessel szóban létrejött megállapodás alapján látott el állatorvosi tevékenységet az alperes gazdasági társaság javára. E jogviszony megszűnésekor a felek között elszámolási jogvita keletkezett a megbízási díj mértéke és a valójában kiszámlázott díj tekintetében. Az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati ítélet a felperes által követelt díj töredékét állapította meg, azt meghaladóan a keresetet elutasította és a pernyertesség-pervesztesség arányában döntött a feljegyzett illeték viseléséről és perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az alperes javára.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert „valótlan indokok alapján, jogszabályi rendelkezéssel ellentétes módon, diszkriminatív döntéssel” utasította el személyes költségmentességre vonatkozó kérelmét.
[8] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy sem adóköteles, sem adómentes jövedelemmel nem rendelkezik, nappali tagozatos egyetemi tanulmányokat folytat és havi 20 000 Ft tartásban részesül, de kérelméhez vagyoni viszonyait igazoló nyilatkozatot nem csatolt. A kérelmet elutasító végzés indokolása szerint „a becsatolt jogutódi minőséget alátámasztó szerződés megkötésének körülményeiből és a szerződés szövegezéséből arra lehet következtetni, hogy az engedményezésre valószínűsíthetően a költségmentes perlés lehetővé tétele miatt került sor, a Pp. 85. (3) bekezdése ilyen estben kizárja a költségmentes perlés engedélyezését.
[9] A Kúria megállapította, hogy „a 6/1986. (VI. 26) IM rendelet (Kmr.) 5. § (1) bekezdése értelmében annak a félnek, aki a személyes költségmentesség engedélyezését kéri, jövedelmi és vagyoni viszonyait a külön jogszabályban – a 2/1968. (I. 24.) IM számú rendeletben – meghatározott módon kell igazolnia. A jogi képviselővel eljáró III. r. felperes ilyen igazolást – kérelméből kitűnően tudatosan, arra hivatkozva, hogy adóbevallást nem nyújtott be – nem csatolt.”
[10] A kérelmet elutasító végzésben a Kúria arra mutatott rá, hogy „a Kmr. 6. §-a által rögzített vagyoni-jövedelmi feltételek vizsgálata során a bíróságnak a fél helyzetét összességében kell értékelnie, így a fél jövedelmi viszonyain kívül azt is vizsgálnia kell, hogy milyen vagyontárgyakkal (ingatlan, gépjármű, más értékes ingóság) rendelkezik (BH2000. 162., BH2001. 531.). Ennek körében a költségmentesség iránti kérelem elbírálásánál nem mellőzhető a jövedelmi, vagyoni viszonyokat és személyi körülményeket igazoló kitöltött nyomtatványok csatolása (BH2001. 480.).” A Kúria szerint erre azonban nem került sor, és pusztán azon hivatkozás, hogy az indítványozó III. rendű felperes adóbevallás teljesítésére nem köteles, e kötelezettség elmulasztásának alapjaként nem vehető figyelembe.
[11] A végzés alapján a jogutódi minőséget alátámasztó szerződés szerint megállapítható, hogy a „követelés átruházásáért a III. rendű felperes vételár megfizetésére vállalt kötelezettséget. Erre is figyelemmel a III. rendű felperes a jogszabály által megkívánt nyilatkozat csatolásának elmulasztásával nem igazolta, hogy tekintetében a 6/1986. (VI. 26) IM rendelet (Kmr.) 6. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételek fennállnak.”
[12] Az indítványozó álláspontja szerint „azon tény, hogy kérelem alátámasztásául nyilatkozat szolgált, nem eredményezhet aránytalan döntést”, továbbá beadványában vitatja a Kúriának a rendeletre vonatkozó jogértelmezését, következtetéseit.
[13] Érvelése szerint a Kúria végzése és a jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítélete sérti jogállamiság elvét, a törvény előtti egyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot.
[14] Az indítványozó tévesnek tartja a bírói döntések számos – többek között a felek közti megállapodás tartamára, az elszámolás és a díjtételek számítására – vonatkozó ténymegállapítását. Sérelmesnek tartja, hogy a panaszában is felsorolt „tények, hivatkozások, jogi normák a bírósági eljárásban nem érvényesültek, a bíróság releváns iratok, bizonyítékok beszerzését nem teljesítette.”
[15] A bírói döntéseken túlmenően az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az Itv. 51. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét is felveti. A panaszos szerint az általa megjelölt rendelkezés alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított több jogának sérelme is bekövetkezett, amely körben ugyancsak megjelölte az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdését, a XV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[16] 2. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
[17] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetve 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A Kúria határozatát az indítványozó 2013. október 16. napján vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt pedig 2013. december 15. napján, a hatvanadik napon adták postára, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető.
[18] A panasz az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott része megfelel az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, a támadott bírói döntést, tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, és kifejezett kérelmet a támadott bírói döntések megsemmisítésére.
[19] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett része formai hiányosságban szenved, mert a megjelölt jogszabályi rendelkezés tekintetében annak megsemmisítésére nem tartalmaz kifejezett kérelmet. Az alkotmányjogi panasznak az Itv. 51. § (1) bekezdését támadó része tehát az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontjának nem tesz eleget, ezért az Alkotmánybíróság a panasz Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett része tekintetében a befogadhatóság további vizsgálatát mellőzte.
[20] 3. Az indítvány befogadhatóságának tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
[21] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket.
[22] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[23] Az indítványozó az alapügy III. rendű felpereseként a jogvitában félként szerepel, így érintettsége nyilvánvaló, és az Abtv. 27. §-a, valamint az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető.
[24] Az indítványozó az első- illetve másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárás során született Kúriai döntéseket támadja, a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét tehát kimerítette.
[25] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[26] Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra mutat rá, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[27] A panaszos érvelése alapján az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetés különösen abban nyilvánul meg, hogy bár az I. rendű felperes jogelőd teljes körű költségmentességben részesült a 2011. évben és esetében a perköltségek alóli mentesülés a felülvizsgálati eljárásban is biztosított volt, ugyanakkor az indítványozó jogutódként nem részesülhetett e kedvezményben. Megítélése szerint a Kúria költségmentességet elutasító határozatával „diszkriminatív, a nappali tagozatos egyetemi hallgató esetében negatív megkülönböztetést alkalmazott […].”
[28] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes bírósági eljáráshoz való jog is sérült azáltal, hogy a Kúria a személyes költségmentesség tekintetében a Kmr. 6. § (1) bekezdés kógens szabályaival ellentétesen döntött és „valótlan indokok alapján, jogszabályi rendelkezéssel ellentétes módon, diszkriminatív döntéssel” utasította el személyes költségmentességre vonatkozó kérelmét.
[29] A panaszos álláspontja szerint a döntés az Alaptörvény 28. cikkének pedig azért nem felel meg, mert „e kógens szabály alkalmazásának mellőzésével a Kúria nem a józan észnek és nem a közjónak megfelelő, nem erkölcsös és nem gazdaságos célt szolgáló döntést hozott”.
[30] Az indítvány alapján megállapítható, hogy a személyes költségmentességet elutasító végzéssel és a támadott ítéletekkel szemben megfogalmazott érvek mindenekelőtt a bíróságok jogértelmezésére, ténymegállapításaira és jogi következtetéseire irányulnak, azok megalapozottságát vitatják.
[31] Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak a bírói döntést befolyásoló alapjogi sérelem, alaptörvény-ellenesség alapján jogosult az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó jogszolgáltató tevékenységbe beavatkozni. A bíró jogszabály-értelmezését csak abban az esetben vizsgálhatja felül, ha az ellentétes az Alaptörvénnyel, illetve az Alaptörvényben biztosított jogok sérelméhez vezet.
[32] Az a tény, hogy személyes költségmentességre irányuló kérelmét a bíróság elutasította, nem alapozza meg az indítványban leírt aggályokat és az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel összefüggésben fennálló vélt sérelmeket.
[33] 5. Fentiekre tekintettel, mivel a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |