Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01436/2015
Első irat érkezett: 05/21/2015
.
Az ügy tárgya: a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.21.414/2014/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (perköltség viselése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/22/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Dunakeszi Járásbíróság 1.P.20.925/2012/29. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.21.414/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kéri a döntés végrehajtásának felfüggesztését.
Az indítványozó előadja, hogy szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított pert. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmét elutasította, és kötelezte perköltség és eljárási illeték megfizetésére. A bíróság a pertárgy értékének megállapításánál figyelembe vette, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló per vagyonjogi per, így a Pp. 26. §-a alapján az ellenszolgáltatás mértéke szerint állapította azt meg. Hozzátette, hogy a pertárgy értékére tekintettel (amely 60 millió forint volt) az ügy a törvényszék hatáskörébe tartozott volna, azonban a Pp. 28. §-a alapján az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után már nem volt helye az ügy áttételének. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta, és további eljárási illeték és perköltség megfizetésére kötelezte az indítványozót.
Az indítványozó álláspontja szerint a döntés - illetve annak a perköltség mértékére vonatkozó része - sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát, illetve a 28. cikkben foglaltakat, mivel a jogszabályokat azok céljával és az Alaptörvénnynel összhangban kell értelmezni. Álláspontja szerint egy jogszabály célja nem lehet az, hogy amennyiben valaki követel egy összeget, akkor pervesztesége esetén annak dupláját legyen köteles perköltség címén megfizetni.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    Dunakeszi Járásbíróság 1.P.20.925/2012/29. számú ítélete, Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.21.414/2014/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (7) bekezdés
24. cikk (2) bekezdés c) pont
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1436_2_2015_ind_kieg.pdfIV_1436_2_2015_ind_kieg.pdfIV_1436_0_2015_inditvany.pdfIV_1436_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3004/2016. (I. 15.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem
    .
    A döntés kelte: Budapest, 01/12/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.01.12 9:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Dunakeszi Járásbíróság 1.P.20.925/2012/29. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Pf.21.414/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó magánszemély jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmány­bírósághoz.
    [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Dunakeszi Járásbíróság 1.P.20.925/ 2012/29. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Pf.21.414/2014/3. számú ítélete perköltség viselésére vonatkozó részének alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott határozatok sértik az Alaptörvény XXIV. cikkében, ­XXVIII. cikk (7) bekezdésében, és a 28. cikkében foglaltakat.

    [3] 1.1. Az indítványozó mint vevő a későbbi alperesekkel 2011. január 7-én ingatlan adásvételi szerződést kötött, 60 000 000 Ft vételár kikötésével. A szerződés aláírásakor az indítványozó 6 000 000 Ft foglalót fizetett meg az alpereseknek. Vállalta, hogy a teljes vételárat 2011. április 30-ig kiegyenlíti. A szerződés 5. pontjában rögzítették, hogy az ingatlan az LK 13-as építési övezetbe tartozik és ennek megfelelően beépíthető. A szerződés 9. pontjában kijelentette, hogy az ingatlant 4 éven belül lakás céljára beépíti és ezért az ezzel járó illetékmentességet igénybe kívánja venni.
    [4] A 2012. június 6-án kelt levelében az indítványozó az alperesekkel közölte, hogy mivel az adásvételi szerződésben általuk garantált beépíthetőség nem áll fenn, ezért az adásvételi szerződést semmisnek tekinti és felszólította alpereseket a 6 000 000 Ft és késedelmi kamatai, továbbá 600 000 Ft költség megfizetésére. Alperesek az igényt elutasították.
    [5] Az indítványozó a 2012. november 5-én benyújtott keresetlevelében elsődlegesen az adásvételi szerződésnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 210. § (3) bekezdésében szabályozott, a közös téves feltevés miatti érvénytelensége megállapítását, másodlagosan a szerződés semmisségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy alperesek az adásvételi szerződést hibásan teljesítették. A 2013. március 25-én tett nyilatkozatával a keresetet kiterjesztette a szerződés jogszabályba ütközésére. Kérte továbbá a szerződés semmisségének megállapítását jóerkölcsbe ütköző volta miatt, valamint hivatkozott a feltűnő értékaránytalanságból eredő érvénytelenségi okra is.
    [6] Az alperesek ellenkérelmükben a megtámadási kereset elkésettségére hivatkoztak, továbbá vitatták a hibás teljesítés tényét, miszerint az ingatlan a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak megfelel. Álláspontjuk szerint – az indítványozói állítással szemben – nem szavatolták, hogy az egy 30 lakásos társasházzal beépíthető, csak arra vállaltak szavatosságot, hogy az ingatlan az LK 13-as övezetbe tartozik és ennek megfelelően beépíthető. Az ingatlan pedig e tulajdonságoknak megfelelt.
    [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, az indítványozót az alperesek javára fejenként 250 000 Ft perköltség fizetésére kötelezte és felhívta az indítványozót, hogy leletezés terhe mellett külön felhívásra fizessen meg 1 140 000 Ft kereseti illetéket.
    [8] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a pertárgy értékére figyelemmel a peres eljárás a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 23. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozott volna, ugyanakkor a Pp. 28. §-a értelmében mivel a hatáskör a pertárgy értéktől függött, így az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után már nem volt helye az ügynek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszékhez történő áttételének. A fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes hatásköri kifogása nem volt alapos.
    [9] Az ítélet ellen az indítványozó élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy a szerződés a Ptk. 210. § (3) bekezdése alapján a szerződő felek közös téves feltevése miatt érvénytelen. Másodlagosan az ítélet részbeni megváltoztatásával a hibás teljesítésre alapozott elállásának jogszerűségét kérte megállapítani. Mindkét fellebbezési kérelme tekintetében jogkövetkezményként az alpereseket a nekik vételár előlegként kifizetett 6 000 000 Ft és annak 2011. január 1-től a kifizetésig járó jegybanki alapkamat mint késedelmi kamat megfizetésében kérte marasztalni. Harmadlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, új eljárás elrendelését kérte. Fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a perben tett bizonyítási indítványai egy részét mellőzte.
    [10] Az indítványozó kifogásolta továbbá a pertárgy értékének 60 000 000 Ft-ban való megállapítását és emiatt további 1 140 000 Ft illeték megfizetésére kötelezését. Álláspontja szerint a Pp. 24. §-a, 2. § (1) bekezdése és 215. §-a értelmében a keresettel érvényesített követelés alapján kell a pertárgy értékét megállapítani, amely a jelen perben 6 000 000 Ft. Az elsőfokú bíróságnak, amennyiben valóban nem lett volna hatásköre, a pert át kellett volna tennie a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. Hivatkozott arra is, hogy az alperesek érdemi ellenkérelmüket megelőzően már hatásköri kifogásukat előterjesztették.
    [11] A másodfokú bíróság ítélete szerint a fellebbezés nem alapos: az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatainak okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és a fellebbezéssel érintett körben is a jogvita elbírálására irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg érdemi döntését, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokait mindenben osztotta.
    [12] A fellebbezési hivatkozások miatt a másodfokú bíróság továbbá többek között rámutatott: az indítványozó az elsőfokú eljárásban az ingatlannak a szerződés megkötése után az ártéri védvonalba sorolással kapcsolatban, semmilyen igényt nem érvényesített, ezért az erre történő fellebbezési hivatkozása a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében, mely szerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, már érdemben nem volt figyelembe vehető.
    [13] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján – helyes indokai folytán – helybenhagyta. Az indítványozót a fellebbezése eredménytelensége miatt a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alkalmazásával kötelezte a le nem rótt 2 500 000 Ft fellebbezési illeték állam javára való megfizetésére és a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint az alperesek másodfokú perköltsége (fejenként 100 000 Ft ügyvédi munkadíj) megfizetésére.
    [14] Az indítványozó nyilatkozott arról, hogy a fentebb megjelölt ügyben nincs folyamatban felülvizsgálati eljárás a Kúria előtt, és nem kezdeményezett perújítási eljárást sem.
    [15] A Pp. 359/C. § (1) bekezdésére hivatkozással, – miszerint az első fokon eljárt bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti, e határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, – az indítványozó végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő az első fokon eljárt bíróságnál. E kérelmet a Dunakeszi Járásbíróság 1.P.20.925/2012/37. számú, 2015. május 13. napján kelt végzésével elutasította.

    [16] 2. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozatok perköltség viselésére vonatkozó része sérti az Alaptörvény XXIV. cikkében, XXVIII. cikk (7) bekezdésében és a 28. cikkében foglal­takat.
    [17] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában következetesen tévesen hivatkozott az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) pontjára, az Alkotmánybíróság azonban ezt elírásnak tekintette, és a panasz tartalma alapján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontjára való utalásként kezelte a téves hivatkozásokat.
    [18] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletében foglalt, – a perköltség mértékére vonatkozó – jogértelmezést támadta, de csak az illeték számítása tekintetében fejtette ki az álláspontját, anélkül, hogy utalt volna arra, hogy mi volt a tényleges kereseti kérelem és a fellebbezési kérelem tárgya és jogcímei.
    [19] Az indítványozó vitatta az eljárási illeték kiszámítási szabályaival összefüggésben az első fokon eljárt bíróságnak a hatásköri szabályokra vonatkozó jogértelmezését, annak megállapítása tárgyában hozott döntéseit illetve ezek időpontját, és az illeték kiegészítésre való felhívás hiányát, továbbá azt, ahogyan mindkét döntést hozó bíróság az Itv. és a Pp. eljárási illeték számítására vonatkozó szabályait értelmezte. Alaptörvény-ellenesnek ítélte meg, hogy az első és a másodfokú eljárások perköltsége (4 000 000 Ft illeték és 700 000 forint ügyvédi munkadíj) „megközelíti az általa követelt 6 000 000 forint értékét”. Utóbbit abszurdnak ítélte meg, és az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezésnek ellentmondónak.
    [20] Az indítványozó álláspontja szerint a döntéseknek a perköltség mértékére vonatkozó részei sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát, a XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, a (2) bekezdés szerint a hatóságok által jogellenesen okozott kár megtérítése iránti jogát, valamint a 28. cikkben foglaltakat, mivel a jogszabályokat azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Álláspontja szerint: „Egy jogszabály célja nem lehet az, hogy amennyiben valaki követel egy összeget, akkor pervesztesége esetén annak dupláját legyen köteles perköltség címén megfizetni.”
    [21] A Pp. 395/C. § (2) bekezdésére hivatkozással, miszerint az első fokon eljárt bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott határozat végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggeszti, ha az Alkotmánybíróság erre hívja fel a bíróságot, az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól az erre vonatkozó intézkedés megtételét.

    [22] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.

    [23] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
    [24] Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.
    [25] Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
    [26] Az indítványozó közvetlenül érintett, mivel az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben félként szerepelt. Ezért e tekintetben a panasz megfelel az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek.
    [27] Az indítványozó a fellebbezési eljárásban hozott másodfokú ítélet megsemmisítését kérte, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, egyebekben azt nem érintette. Megállapítható tehát, hogy e határozattal szemben további (rendes) jogorvoslati lehetőség már nem állt rendelkezésre.
    [28] Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
    [29] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. Az Ügyrend 28. §-a (2) bekezdése értelmében az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint meghatározott határidő a kézbesítést, illetve a jogszabály hatályba lépését követő napon kezdődik. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.
    [30] Az indítványozó perbeli jogi képviseletét ellátó jogi képviselő – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a másodfokú bíróság ítéletétét 2015. február hó 18. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2015. április hó 20. napján ajánlott postai küldeményként adta postára, megküldve azt az első fokon eljárt bíróságnak, az Alkotmánybíróságnak címezve azt. A határidő számítás szabályaira tekintettel, amelyek értelmében, amennyiben a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le, az alkotmányjogi panasz előterjesztésére határidőn belül került sor.
    [31] Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdé­seiben előírt, a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeknek.
    [32] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdését, valamint az Abtv. 27. §-át], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény XXIV. cikke, XXVIII. cikk (7) bekezdése, 28. cikke], a támadott bírói döntéseket [a Dunakeszi Járásbíróság 1.P.20.925/2012/29. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Pf.21.414/ 2014/3. számú ítélete], az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésében rögzített a hatóságok által jogellenesen okozott kár megtérítése iránti jog kivételével tartalmaz a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint rögzíti a kifejezett kérelmet az elsőfokú és a másodfokú bíróság fenti ítéleteinek megsemmisítésére.
    [33] Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.

    [34] 3.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának törvényben előírt további tartalmi feltételeit. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
    [35] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. E sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia. Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy az Abtv. 52. § (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panasz tekintetében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik – a törvényben taxatíve felsorolt kivételektől eltekintve.
    [36] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában szereplő, megsértettnek állított jogok egy része nem minősül az Alaptörvényben biztosított és védett alapjognak. Ebbe a körbe tartozik az Alaptörvény 28. cikke, amely a bíróságok számára tartalmaz értelmezési szabályt.
    [37] Az Alaptörvényben szereplő – a támadott határozatok által megsértettnek állított – jogok másik csoportja ugyan alapvető jognak tekintendő, de az indítvány vagy nem jelöli meg a jog sérelmének lényegét, vagy nem tartalmaz alkotmányjogilag releváns indokolást arra nézve, hogy azok miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
    [38] Alkotmányjogi panaszának főtitkári hiánypótlási felhívás utáni kiegészítésében az indítványozó ismételten megnevezte ugyan az Alaptörvény általa megsértettnek tartott rendelkezéseit, de sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog, sem a XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes hatósági eljáráshoz való jog tekintetében nem állított az indítványozó olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet a támadott bírósági határozattal kapcsolatosan, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
    [39] Az indítványozó által részletes indokolás nélkül hivatkozott Alaptörvény XXIV. cikke a hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett {3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]}. Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében tehát nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.
    [40] Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy lehetséges-e, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében is következetesen, mindvégig tévesen hivatkozott volna az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy amennyiben azonban ezt elírásnak tekinti, és a panasz tartalma alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére való utalásként kezeli a téves hivatkozásokat, e tekintetben sem tartalmaz a panasz alkotmányjogilag releváns indokolást arra nézve, hogy az miért ellentétes az Alaptörvény e rendelkezésével.
    [41] Az Alaptörvény 28. cikk első mondata úgy rendelkezik, hogy „[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” Az Alaptörvény 28. cikke tehát a bíróságokkal szemben azt a követelményt fogalmazza meg, hogy ítélkezésük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék és alkalmazzák.
    [42] Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
    [43] Az Alkotmánybíróság arra is számos határozatában rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra sem, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]} és ezt követően is számos AB végzés. Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
    [44] Az Alkotmánybíróság rámutat, miszerint bár az indítványozó alkotmányjogi panaszában felveti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joga sérelmét, ugyanakkor az ezen indítványi elem vonatkozásában előterjesztett érvei a bíróság eljárási illeték megállapítására vonatkozó mérlegelési jogkörét, annak az Alaptörvény 28. cikke szerinti minősítését, nem pedig a jogorvoslathoz való jogot érintő kérdésköröket érintenek.
    [45] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentiekre tekintettel, a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, Alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

    [46] 4. Az indítványozó a Pp. 359/C. § (2) bekezdésére hivatkozással kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a bíróságot a jogerős döntés végrehajtásának felfüggesztésére.
    [47] Az Abtv. 61. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, ha az az alkotmánybírósági eljárás várható tartamára vagy a várható döntésre tekintettel, vagy súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése érdekében, vagy más fontos okból indokolt, és a bíróság az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján a döntés végrehajtását nem függesztette fel.
    [48] Mivel jelen ügyben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, az Alkotmánybíróság nem látta indokoltnak a bíróságnak a jogerős döntés végrehajtása felfüggesztésére való felhívását.

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Balsai István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Juhász Imre s. k.,
      előadó alkotmánybíró
      Dr. Czine Ágnes s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Kiss László s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      05/21/2015
      .
      Number of the Decision:
      .
      3004/2016. (I. 15.)
      Date of the decision:
      .
      01/12/2016
      .
      .