A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 14.Bv.2098/2018/13. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.421/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Grabovszky Norbert ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az indítványozó 2013. augusztus 20. napjától – először előzetes letartóztatásának, majd szabadságvesztés büntetésének végrehajtása okán – folyamatosan (jelenleg is tartó) fogvatartását tölti, jelenleg a Márianosztrai Fegyház és Börtönben. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó fogvatartása körülményei miatt 2018. május 7. napján jogi képviselője útján kártalanítás iránt kérelmet nyújtott be a Márianosztrai Fegyház és Börtönnél a 2013. augusztus 20. napjától 2018. május 7. napjáig terjedő időszak vonatkozásában.
[3] Az indítványozó kérelmének a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 14.Bv.2098/2018/13. számú végzésében részben – a 2018. február 7. napja és 2018. május 7. napja közötti időintervallum tekintetében – helyt adott és 80 napot érintően kártalanítást állapított meg, míg ezt meghaladóan (tehát 2013. augusztus 20. és 2018. február 6. napja közötti időszak vonatkozásában) a kártalanítási igényt elutasította. A végzés indokolásának lényege szerint az elítélt fogvatartása folyamatos volt, tehát a kártalanítás lehetőségének 2017. január 1. napján történt hatálybalépését megelőző egy éven belül nem szűnt meg, valamint nem hivatkozott arra, hogy az EJEB-hez nyújtott volna be kérelmet, ezért a 2017. január 1. napját megelőző időszak tekintetében nem jogosult kártalanítási igény benyújtására. A 2017. január 1-jétől kezdődő időszak vonatkozásában pedig kifejtette a bíróság, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 10/A. § (6) bekezdése értelmében ettől az időponttól kezdődően a kártalanítási igény benyújtásának feltétele, hogy háromhavonta a Bv. tv. 144/B. §-ában meghatározott panaszt terjesszenek elő. Mindezt az indítványozó kizárólag 2018. május 7. napján tette meg, ezért ettől az időpontól visszafele számított három hónapos időintervallum tekintetében volt lehetőség az érdemi vizsgálat elvégzésének, amelyből 80 nap tekintetében találta alaposnak a kérelmet.
[4] Az indítványozó jogi képviselőjének fellebbezése folytán másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a 3.Bpkf.421/2019/2. számú végzésében az elsőfokú végzést – annak helyes indokaira figyelemmel – helybenhagyta.
[5] 2. Az indítványozó ezt követően – jogi képviselője útján – alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 14.Bv.2098/2018/13. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.421/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert a döntések álláspontja szerint sértik az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[6] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ismertette a Bv. tv. bíróságok által felhívott rendelkezéseit, illetve felsorolta, hogy a bíróság jogértelmezése az említett Bv. tv. rendelkezéseket miért sérti. Ezenkívül előadta, hogy a támadott döntések indokolásában kifejtettek súlyosan alaptörvény-ellenesek, mert ezzel a teljes fogvatartási időszak helyett csupán a kérelem benyújtása előtti háromhónapos időszak vizsgálata vált lehetővé. Az indítványozó álláspontja szerint – szemben a támadott döntésekben kifejtettekkel – a Bv. tv. nem írja elő konkrétan, hogy a kártalanítási eljárás során a panaszt három havonta kellene előterjeszteni. Az indítványozó a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának a sérelmét összességében abban látta, hogy az eljáró bíróságok a Bv. tv. kártalanítási eljárásra vonatkozó szabályainak – álláspontja szerint szándékosan – a számára legkedvezőtlenebb eredménnyel, azaz a legkisebb összegű kompenzációval járó értelmezést tulajdonítottak.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[8] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[9] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, míg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint indokolást arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az Abtv. említett feltételei – sem az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – nem teljesültek. Az indítványozó csupán megjelöli a sérelmesnek vélt alaptörvényi rendelkezéseket, de nem fejti ki, hogy esetében milyen konkrét, az adott alaptörvényi rendelkezés védelmi körébe tartozó jogosultságot ért sérelem, illetve a bírói döntésekben kifejtett jogértelmezés helyessége kapcsán is csupán a Bv. tv. – és nem az Alaptörvény – rendelkezéseinek megsértését adta elő.
[10] A fentiek alapján az indítványozó alkotmányjogi panasza érdemi vizsgálatra alkalmatlan volt.
[11] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |