A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság Balassagyarmati Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának Bv. 809/2017/2. számú végzése és a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Beüf.479/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 50. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Cech András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Balassagyarmati Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának Bv.809/2017/2. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította az indítványozónak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017 novemberében előterjesztett – a 2009. október 19. napja és 2017. november 13. napja közti időszakra vonatkozó – kártalanítási kérelmét, mert a fogvatartott nem terjesztett elő azt megelőzően az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt. Megállapította az elsőfokú végzés továbbá azt is, hogy az indítványozó a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 436. § (1) bekezdésének sem az a), sem a b) pontja alapján nem volt jogosult kártalanításra a kérelemnek 2017 novemberében történő benyújtására tekintettel.
[3] A végzés ellen az indítványozó és védője jelentett be fellebbezést. A védő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elítélt 2017. évben több alkalommal is tett panaszt az intézet parancsnokánál, ennek elbírálásáról azonban semmilyen határozatot nem kapott. A védő rámutatott arra, hogy az indítványozó panasztételi jogának gyakorlását igazolni nem tudja, álláspontja szerint annak dokumentálása kizárólag a fogvatartó intézet gondosságán és jóhiszeműségén múlik. Amennyiben a hivatalos nyilvántartás alapján a panasz ténye nem került rögzítésre, úgy azt a Bvtv. 10/A. § (6) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy az indítványozó panaszjogát rajta kívül álló okból nem tudta érvényesíteni, így a panasz hiánya okán a kérelem elutasítására nem kerülhetett volna sor. Mindezekre tekintettel a védő indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a végzést helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra.
[4] A másodfokon eljáró Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Beüf.479/2018/2. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést, indokolása szerint az elsőfokú végzés minden tekintetben törvényes, az indokolás hibátlan és teljes körű, azzal a törvényszék maradéktalanul egyetértett. A másodfokon eljáró törvényszék rámutatott arra is, hogy a védő kártalanítási kérelmében még kifejezetten arra utalt, hogy mivel korábban kérelmet terjesztett elő az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, ezért – álláspontja szerint – a Bvtv. 144/B. §-a szerinti panasz benyújtására az indítványozó nem volt köteles. Ehhez képest az elsőfokú végzés meghozatalát, illetve közlését követően a fellebbezésben már azt állította, hogy az indítványozó többször is élt a panaszjogával, amelyről azonban nem kapott határozatot, ezt az állítását azonban semmilyen adattal, bizonyítékkal nem támasztotta alá.
[5] 2. A fentieket követően fordult az indítványozó alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Balassagyarmati Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának Bv.809/2017/2. számú végzése, a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Beüf.479/2018/2. számú végzése, valamint a Bvtv. 50. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességét állította.
[6] 2.1. Az indítványozó a panaszának Abtv. 27. §-a szerinti részében kifejtette, hogy az említett bírósági döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a B) cikk (1) bekezdésében garantált jogbiztonsághoz való jog sérelmét idézték elő.
[7] Az indítványozó érvelése szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog fontos részjogosítványa az indokolt bírói döntéshez való jog, ami azt a kötelezettséget rója az eljáró bíróságokra, hogy döntésüket olyan részletességgel kell megindokolniuk, amelyből legalább az kiderül, hogy a felek indítványairól, érveiről miképpen és milyen indokok alapján döntöttek. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése ennek a feltételnek nem felel meg, mert indokolásában egyáltalán nem reagált az indítványozó fellebbezésében szereplő érvelésre, amely szerint a Bvtv. szerinti panaszjog gyakorlására csak 2017. január 1. napjával nyílt meg a lehetőség, tehát az azt megelőző időszak tekintetében erre hivatkozással nem lett volna helye a kérelem elutasításának.
[8] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságok megsértették az észszerű határidőben való döntéshez való jogát is – amit szintén az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése garantál – hiszen az irányadó 45 napos határidőt több mint kilenc hónappal túllépve született meg az elsőfokú határozat.
[9] Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy az eljáró bíróságok döntései a jogbiztonsághoz való jog részelemét képező visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába is ütköztek. E körben kifejtette, hogy az előterjesztett kártalanítási kérelmére okot adó időszak nagy része 2017. január 1. napját megelőző időszakra esett, míg másik része ezt követő időszakra. A kártalanítás egyik feltételeként megkövetelt panaszjog kimerítését csak az említett időpontot követő időintervallum tekintetében követeli meg a Bvtv., azt megelőző időszak tekintetében nem. Márpedig a kifogásolt döntések a 2017. január 1. napját megelőző időszak tekintetében is elutasították a kérelmet.
[10] 2.2. Az indítványozó a panaszának Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti részében kifejtette, hogy a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Beüf.479/2018/2. számú végzése a Bvtv. 50. § (4) bekezdésének alkalmazására figyelemmel az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét idézte elő.
[11] A támadott rendelkezés értelmében a törvényszéki egyesbíró végzése elleni fellebbezést ugyanazon törvényszék másodfokú tanácsa bírálja el. Az indítványozó – utalva az alkotmánybírósági gyakorlatra – kifejtette, hogy a jogorvoslathoz való jog érvényesülésének fontos garanciája, hogy a jogszabályok által lehetővé tett jogorvoslatok biztosítsák az érdemi határozatok tekintetében más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belül a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét, tehát azt, hogy a jogorvoslati kérelmet az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv bírálja el. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés által biztosított jogorvoslat során az elsőfokú döntés ellen bejelentett fellebbezést elbíráló fórum nem tekinthető sem eltérő, sem magasabb fórumnak, ugyanis az alapügyben első- és másodfokon ítélkezők mind azonos szervezeti egységben, a Balassagyarmati Törvényszéken tevékenykedő büntető és büntetés-végrehajtási ügyszakos bírák, bírósági titkárok. Sem a támadott jogszabály, sem a bíróságok belső szabályai nem tartalmaznak olyan kritériumokat, mely alapján a büntetés-végrehajtási bíróként kártalanítási ügyekben első fokon ítélkező bírák az ugyanazon ügyekben másodfokon tevékenykedő kollégáiktól elkülöníthetők lennének. Ennél fogva a másodfokú tanácsok, valamint az elsőfokon egyesbíróként ítélkezők között sem szakmai, sem tapasztalati alapon nem lehet alá-fölé rendeltségi viszonyt felvázolni. Ennek alátámasztására az indítványozó jogi képviselője több olyan, a Balassagyarmati Törvényszék által hozott bírósági döntést csatolt, amely alapján megállapítható, hogy bizonyos bírák hol első fokon, hol másodfokon ítélkeznek a kártalanításos ügyekben.
[12] Az indítványozó határozott álláspontja szerint ez a – szükségszerűen összefonódással járó – szoros szakmai kapcsolat egyértelműen kiüresíti és ezáltal hatékony mivoltától fosztja meg a rendelkezésre álló jogorvoslatot, mely így pusztán formalitássá válva alaptörvény-sértő helyzetet teremtett, minthogy az indítványozónak nem állt rendelkezésére az elsőfokú döntéssel szemben hatékony jogorvoslat.
[13] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte a Balassagyarmati Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának Bv.809/2017/2. számú végzése, a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Beüf.479/2018/2. számú végzése, valamint a Bvtv. 50. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[14] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[15] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza határidőben benyújtottnak tekintendő.
[16] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és megfelelő indokolást is tartalmaz. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett bírói döntéseket, illetve jogszabályt és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.
[17] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26. § (1) bekezdésében, az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[18] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben – elítéltként – kártalanítás megállapítása iránti kérelme alapján indult eljárásban vett részt. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozatokkal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[19] Az Abtv. 29. §-a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[20] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeket annak a kifogásolása, hogy a kártalanításos ügyekben eljáró bíróságok megkövetelik az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz előzetes (vagy legalábbis a kérelemmel egyidejűleg történő) előterjesztését a folyamatos – tehát 2017. január 1. napját megelőzően indult, de azt követően is megszakítás nélkül tartó – fogvatartásban lévő elítéltek tekintetében, ha a kártalanítás iránti kérelmet 2017. január 1. napját követően terjesztik elő {legutóbb lásd: 3360/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[21] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}, illetve az Alkotmánybíróság a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[22] Az Alkotmánybíróság – az észszerű határidő követelménye kapcsán – utal továbbá arra, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság által hozható megsemmisítő döntés azonban – szükségszerű utóidejűsége következtében – már nem lehet kihatással a múltban meghozott bírósági döntés időszerűségére. Az Alkotmánybíróság utólag a bírói döntés esetleges alaptörvény-ellenességének megállapításával, illetve megsemmisítésével már nem tudja orvosolni az eljárás résztvevőinek az eljárás elhúzódásából eredő sérelmét. Amennyiben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben támadott részítéletet megsemmisítené, a bírósági eljárás újra kezdetét venné, így a per csak tovább húzódna {3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18], [20]; 3167/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [17]}.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fentieken túl az indítványozó alkotmányjogi panasza arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokat a bíróságtól eltérő módon értékelje. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[24] Végül az Alkotmánybíróság – az alkotmányjogi panasz Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti részével kapcsolatban – rögzíti, hogy az indítványozó által kifogásolt jogszabály megfelel a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalmaként nevesített azon kívánalomnak, hogy az érdemi határozatok tekintetében biztosított legyen a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. A törvényszék másodfokú tanácsa ugyanis az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíróhoz képest nyilvánvalóan az azonos szerven belüli magasabb fórumnak tekinthető.
[25] 3.4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza sem a Balassagyarmati Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának Bv.809/2017/2. számú végzésében, sem a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Beüf.479/2018/2. számú végzése végzésében foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[26] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |