A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Pk.I.25.628/2019/6. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó (Borsi Róbert) jogi képviselőjén (dr. Rákosfalvy Zoltán ügyvéd) keresztül, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján 2019. október 10-én a Győri ítélőtábla útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Győri Ítélőtábla Pk.I.25.628/2019/6. sorszámú, 2019. október 2-án kelt végzése ellen, mivel álláspontja szerint a támadott végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) (és az alkotmányjogi panasz tartalma szerint) (7) bekezdését.
[2] 2. A Győri ítélőtábla végzésében megállapított tényállás szerint egy választópolgár 2019. szeptember 20-án kifogást terjesztett elő, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az indítványozó (mint Győr megyei jogú város képviselője, aki egyúttal a FIDESZ-KDNP pártszövetség jelöltje a 2019. október 13-ai önkormányzati választásokon) tevékenységével megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a), c), valamint e) pontjai szerinti alapelveket. Az érintett személy kifogásában arra hivatkozott, hogy az indítványozó 2019. szeptember 17-én a győri Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában, az ott végrehajtott műszaki beruházást ismertető és a képviselői munkát értékelő videót készített – olyan időben, amikor még az iskolában tartózkodtak a gyermekek – és azt saját közösségi felületén, saját profilja alatt közzétette. A kifogást tevő szerint ez egyértelműen a Ve. szerinti kampánytevékenységnek minősült, mivel alkalmas volt arra, hogy a választópolgárok előtt kedvezőbb színben tüntesse fel önmagát, illetve jelölőszervezetét. A kifogást tevő szerint a felvétel sértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét is, mivel egy köznevelési intézményben készült, amelyet a nemzeti köznevelési törvény tilt, továbbá az esélyegyenlőség elvét is sérti, mivel a többi jelölthöz képest előnyhöz juttatja az indítványozót.
[3] A kifogást elbíráló Győr Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottsága (a továbbiakban: HVB) 200/2019. (IX. 20.) számú határozatával a kifogást elutasította. A HVB határozatának indokolása szerint az indítványozó által készített és a közösségi oldalán közzétett videó nem volt más helyszínen elkészíthető, hiszen az adott helyszínen készültek el az indítványozó képviselői keretéből megvalósuló beruházások, amelyek most bírtak aktualitással. Az önkormányzati munka és feladat ellátása nem azonos a képviselőjelölti tevékenységgel, hiszen ő a videóban tulajdonképpen csak a képviselői munkájáról számolt be a választópolgároknak, amely a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) szerint évente kötelessége is. Az indítványozó nem utalt jelölti minőségére, sem a jelölőszervezetére, sem pedig arra, hogy hamarosan önkormányzati választások lesznek. A HVB szerint a fentiek mellett sem a nemzeti köznevelési törvény sérelmét, sem a többi jelölthöz képesti privilegizált helyzetét nem bizonyította a kifogást tevő, ezért ezeket nem lehetett figyelembe venni.
[4] 3. A HVB döntésével szemben a Magyar Szocialista Párt (a továbbiakban: MSZP) mint érintett fél fellebbezést terjesztett elő a Győr-Moson-Soproni Területi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: TVB). Az MSZP fellebbezésében kiemelte, hogy véleménye szerint az indítványozó tevékenysége egyértelműen kampánytevékenységnek minősült. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy az indítványozó egyben képviselőjelöltként is indul. Közösségi oldalán keresztül a kisfilm rengeteg emberhez eljutott, amely a kampányidőszakban alkalmas volt arra, hogy a képviselőt (aki egyben jelölt is a következő választásokon) pozitív színben tüntesse fel. Ráadásul a jelölt azáltal, hogy köznevelési intézményben készítette el a videót, megsértette a nemzeti köznevelési törvényt és az irányadó bírósági gyakorlatot is.
[5] A TVB a 45/2019. (IX. 25.) számú határozatában a HVB döntését helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a Ve. alapelveinek sérelme a csatolt videó alapján nem volt megállapítható. A videón az indítványozó mint önkormányzati képviselő csupán tájékoztatót tartott az érintett iskolában megvalósuló beruházásokról. Ez a tájékoztatás pedig nem minősíthető politikai célú kampánytevékenységnek.
[6] 4. Ezt követően az MSZP felülvizsgálati kérelemmel fordult a Győri ítélőtáblához (a továbbiakban: ítélőtábla), amelyben hangsúlyozta, hogy a HVB és a TVB döntései figyelmen kívül hagyták, hogy az indítványozó gyermekekkel kampányolt. E körben az MSZP kérelmében hivatkozott arra is, hogy 2019. április 5-én az Európai Parlamenti választások kampányában az ombudsman felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen gyermek sem lehet pártpolitikai tevékenység háttere, díszlete, vagy népszerűségnövelő tényezője, azaz a gyermekek nem válhatnak politikai eszközzé. Emellett a Kúria és a Nemzeti Választási Bizottság is hasonló álláspontot képviselt már a korábbiakban, más hasonló ügyekben. A kérelemben hivatkozott az MSZP arra is, hogy a TVB tévesen minősítette megengedhető tájékoztatásnak a videót, és semmivel nem indokolta, hogy azt miért éppen kampányidőszakban kellett közzétennie.
[7] Az ítélőtábla az Alkotmánybíróság 16/2019. (V. 14.) AB határozatában foglalt alkotmányos követelmény szerint nyilatkoztatta az indítványozót is, aki azonban nyilatkozatát jogi képviselő nélkül tette meg, így azt az ítélőtábla nem tudta figyelembe venni.
[8] Az ítélőtábla végzésében a TVB döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy az indítványozó megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az esélyegyenlőség Ve. szerinti alapelveit, ezért őt a további jogsértéstől eltiltotta, és emellett bírsággal sújtotta. Az ítélőtábla végzése indokolásában kiemelte, hogy az indítványozó tevékenysége egyértelműen kampányidőszakra esett, és a Ve. szerint ezen időszakban minden olyan eszköz kampányeszköznek minősül, amely alkalmas a választópolgárok akaratának befolyásolására. Az indítványozó mint helyi önkormányzati képviselő, a jogszabályi feladatai körében jogosult ugyan egy, a választókerületéhez tartozó intézményben elvégzett felújításról beszámolni, arra azonban az ítélőtábla szerint a konkrét esetben megvalósított módon nincs lehetősége. A képviselőnek, ha kampányidőszakban kíván beszámolni egy felújításról, mellőznie kell ugyanis a diákok kampánycélú felhasználását (fontos ugyanis, hogy a gyermek mint motívum ne válhasson kampányeszközzé), és ügyelnie kell, hogy megnyilatkozása semmiképp ne öltsön kampány jelleget. Ezzel szemben a videót olyan időpontban készítette, amikor még az iskola látta el a diákok felügyeletét (holott ezt elkészíthette volna iskolaidőn kívül is), így a videóban fel-feltűnnek az iskolába járó diákok. A konkrét videó ráadásul kevésbé a beruházásra koncentrál, sokkal inkább az indítványozó személyére, amely egyértelműen kampányjellegű összegzéssel zárul („amint láthatják a képviselői munka nemcsak a közterületeken, az intézményekben is zajlik”). Emellett az indítványozó közösségi oldalán (ahol a videót is közzétette) a jelölőszervezetének pártlogói is láthatóak, így a videó politikai arculatot is nyert. Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az indítványozó megsértette a Ve. alapelveit.
[9] 5. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybíróságoz, és az Abtv. 27. §-a, valamint a Ve. 233. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1), valamint az alkotmányjogi panasz tartalma szerint (7) bekezdésének sérelmére hivatkozással semmisítse meg a Győri ítélőtábla végzését.
[10] Alkotmányjogi panaszának az indokolásában előadta, hogy jelen ügyben álláspontja szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy az ítélőtábla végzése sértette-e az indítványozónak az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésében deklarált közhivatal viseléséhez való jogát, hiszen az ítélőtábla döntésében nem vette figyelembe ezen alapjog relevanciáját, és ezzel korlátozta az indítványozót az őt egyébként megillető joga gyakorlásában.
[11] Az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdésével kapcsolatban előadta, hogy az ítélőtábla végzésében teljesen figyelmen kívül hagyta a XXIII. cikk (8) bekezdésének vizsgálatát, amely álláspontja szerint – az Alkotmánybíróság 3/2015. (II. 2.) AB határozata alapján – önmagában megalapozhatja egy döntés alaptörvény-ellenességét. Az indítványozó ugyanis mint önkormányzati képviselő a Mötv. szerint köteles évente legalább egyszer beszámolni tevékenységéről a választópolgárainak. A videó közzétételével az indítványozó csak ezen kötelességének tett eleget, mint ahogyan ezt az elmúlt öt évben is tette. Jelölti minőségére a videóban egyszer sem utalt és kampánytevékenységet sem folytatott. Ezt a Ve. 142. §-a is alátámasztja, amely kifejezetten kimondja, hogy nem minősül kampánynak a helyi önkormányzatok jogszabályban meghatározott feladatuk ellátása során végzett tevékenysége. Az ítélőtábla végzésében teljesen összemosta a képviselő törvényi kötelességét és a képviselőjelölti kampánytevékenységet. Erre tekintettel álláspontja szerint az ítélőtábla döntése alaptörvény-ellenes, mivel a közhivatal viseléséhez való jogát korlátozta. Véleménye szerint, ha az ítélőtábla indokolása elfogadható lenne, akkor kampányidőszakban semmilyen beruházás átadására nem kerülhetne sor, ad absurdum egy önkormányzati tisztviselő tevékenységének végzése lehetetlenülne el egy kampányidőszakban, amennyiben ő jelöltként is el kívánna indulni a soron következő választáson. Ezen események ráadásul nyilvánosak, így azokon a lakosok – akár a kiskorúak is – szabadon részt vehetnek, sőt az átláthatóság miatt kifejezetten fontos is a széles nyilvánosság biztosítása.
[12] Az alkotmányjogi panasz hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére is. E tekintetben az indítványozó szerint az ítélőtábla megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel végzésének indokolásában nem fejtette ki, hogy mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó tevékenysége sértette a Ve. alapelveit. A fentiek mellett eljárási hibaként rögzíthető, hogy az ítélőtábla nyilatkozattételre történő felhívása is pontatlan volt (nem tájékoztatta ugyanis őt az ítélőtábla, hogy csak jogi képviselő útján nyilatkozhat).
[13] Végezetül az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére is, mivel álláspontja szerint azáltal, hogy a HVB és a TVB döntésével egyetértett, és csak az ítélőtábla döntése marasztalta el őt (amelynek az alapjául szolgáló felülvizsgálati kérelmet nem ő terjesztette elő) sérült a jogorvoslathoz való joga, hiszen a Ve. szerint az ítélőtábla döntésével szemben nincs jogorvoslati lehetőség.
II.
[14] Az Alaptörvény érintett szabályai:
„XXIII. cikk (8) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Törvény határozza meg azokat a közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […]
(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
III.
[15] Az Alkotmánybíróság tanácsa 2019. október 15-én döntött az alkotmányjogi panasz befogadásáról.
[16] 1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontjában támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Alkotmányjogi panasz ezen része valójában a Ve. 232. § (5) bekezdését kifogásolja, amely csak az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással lett volna támadható. Tekintettel azonban arra, hogy erre az indítványozó indítványában nem hivatkozott, kérelme ezen része nem tekinthető határozottnak.
[17] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére is. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy tisztességesnek tekinthető-e az ítélőtábla eljárása, ha úgy hívta fel nyilatkozattételre az indítványozókat, hogy nem tájékoztatta őket arról, hogy azt csak jogi képviselő útján terjeszthetik elő.
[18] Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az is, hogy a vizsgált eseményt kampányeseménynek minősítő döntést az ítélőtábla megfelelő indokolással alátámasztotta-e, vagyis a döntés ebben a vonatkozásban eleget tesz-e a tisztességes eljáráshoz való alapjog részét képező indokolási kötelezettségnek.
[19] Végül az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése vonatkozásában alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, hogy egy, a választási kampányban részt vevő önkormányzati tisztségviselő véleménynyilvánítási szabadsága mennyiben korlátozható pusztán azon az alapon, hogy jelenleg is betölti az adott tisztséget.
[20] 3. A fenti alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panaszt befogadta.
IV.
[21] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[22] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy sérti-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését az a körülmény, miszerint az ítélőtábla úgy hívta fel nyilatkozattételre az indítványozót, hogy a nem tájékoztatta őt arról, hogy azt csak jogi képviselő útján terjesztheti elő. Az Alkotmánybíróság már több határozatában is vizsgálta a tisztességes eljárás (fair trial) követelményét, így többek között a 3064/2019. (III. 29.) AB határozatában is. E döntésében is megerősítette a testület, hogy a tisztességes (hatósági és bírósági) eljárás követelménye „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.” {3064/2019. (III. 29.) AB határozat, Indokolás [14], továbbá 3296/2018. (X. 1.) AB határozat, Indokolás [40]} Az ítélőtáblai végzés (indokolás 4. oldal harmadik bekezdése) megállapítja, hogy „Borsi Róbert – noha a részére is megküldött felülvizsgálni kért határozat tartalmazta az erre vonatkozó tájékoztatást – jogi képviselő nélkül terjesztette elő nyilatkozatát, így az nem volt értékelhető. (Ve. 224. § (5) bekezdés)”. Az iratok alapján megállapítható, hogy a TVB határozat tartalmazza a kellő tájékoztatást. A TVB határozatot a kifogással érintettek megkapták. Az indítványozónak a tájékoztatáshoz való joga nem sérült, ezért a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróság a végzést nem minősítette alaptörvény-sértőnek.
[23] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt is állította, hogy az ítélőtábla végzése azért alaptörvény-ellenes, mert a bíróság nem vette figyelembe döntése meghozatala során az Alaptörvény XXIII. cikkének (8) bekezdését, és ezáltal korlátozta az indítványozó közhivatal viseléséhez való jogát.
[24] Az ítélőtábla – végzésének indokolása szerint az érintett tevékenység egészét vizsgálódása körébe emelve vonta le jogi következtetéseit. Az Alkotmánybíróság a 3154/2018. (V. 11.) AB határozatában kimondottakkal összhangban emlékeztet az alábbiakra. Egy polgármester vagy más önkormányzati képviselő kampányidőszakban is gyakorolhatja fennálló megbízatásából fakadó jogait, illetve teljesítheti kötelezettségeit. Pusztán arra tekintettel, hogy újabb választáson meg kívánja mérettetni magát, vagyis jelöltként részt vesz a kampányban, közhivatal viseléséhez való jogának gyakorlása és véleménynyilvánítási szabadsága általában nem korlátozható. Egy érintett polgármesternek vagy önkormányzati képviselőnek lehetősége van a törvényi keretek között, tisztségével összefüggésben tevékenységeket folytatni, akár megjelenni egy átadó ünnepségen vagy felújításról szóló beszámolón. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely tételesen tiltja létesítmények, intézmények átadásán vagy felújításról szóló beszámolón a jelöltek jelenlétét. Éppen ellenkezőleg. A jogalkotó a Ve. 142. § kivételszabályának beiktatásával lehetőséget biztosít arra is, hogy a hivatalban lévő polgármesterek munkájukat bemutathassák, akár kampányidőszakban is. A Ve. 142. §-a szerint nem minősül választási kampánynak a választási szervek tevékenysége, az állampolgárok – mint magánszemélyek – közötti személyes kommunikáció, függetlenül annak tartalmától és formájától, továbbá az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége.
[25] A kampányidőszakban ugyanakkor a Ve. alapelveinek is érvényesülniük kell. A hivatalban lévő érintett személynek, ha egyben jelöltként is indul a választásokon, számolnia kell azzal, hogy a választópolgárok szemében a hivatalos minőségben történő megjelenés és a jelölti minőség nem minden esetben választható el egymástól, az szükségképpen összekapcsolódhat. Így amikor az érintett személy kampányidőszakban látja el – nyilvánosság előtt – hivatali tevékenységét, és azáltal adott esetben a választási kampány részévé teszi azt a jelen lévőkön kívüli nyilvánosság felé közvetítéssel, közösségi oldalon, vagyis a nyilvánosság megtöbbszörözésével, be kell tartania a Ve. alapelveit is, mivel azok esetleges megsértése esetén számolnia kell annak jogkövetkezményeivel.
[26] A határvonalat a Ve. 141. § szerinti „kampányidőszakban folytatott tevékenység” és a Ve. 142. §-a szerinti, jogszabályban meghatározott feladat során végzett tevékenység között esetenként, az adott cselekmény összes körülményeinek figyelembe vételével lehet meghúzni. Jelen esetben az ítélőtábla döntésének alkotmányossága szempontjából a döntő körülmény a gyermekek jelenléte az iskolában, az indítványozó választókerületéhez tartozó intézményben elvégzett felújításról szóló beszámolón. A leírtak alapján önmagában nem tilos polgármester vagy önkormányzati képviselő számára a részvétel átadó ünnepségen vagy beszámolón. Önmagában nem tilos gyermekek jelenléte valamely gyermekek által is használt létesítmény felújításáról szóló beszámolón. Ugyanakkor a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 24. § (3) bekezdése szerint „nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet, továbbá az alatt az idő alatt, amíg az óvoda, iskola, kollégium ellátja a gyermekek, tanulók felügyeletét, párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható”. A tilalom az ítélőtábla által hivatkozott kúriai döntések értelmében alkalmazandó a kampány-tevékenységekre. A kampánytevékenység a szavak általános jelentése és az Alaptörvény 28. cikkében írt józan észnek megfelelő értelmezés követelménye szerint is politikai célú.
[27] A leírtakból tehát az következik, hogy a Ve. szabályai nem értelmezhetők úgy, mintha gyermekek bevonása a kampánytevékenységbe a köznevelési törvény hivatkozott rendelkezése ellenére megengedett lenne. Ha tehát hivatalban lévő és a kampánnyal érintett (a választásokon jelöltként induló) polgármester vagy önkormányzati képviselő közfeladatának ellátása során nevelési-oktatási intézményben jelenik meg, vagy más módon, de nevelési-oktatási intézmény felügyelete alatt álló gyermekek részvételével zajló eseményen vesz részt, akkor a saját felelősségére esik, hogy az esemény ne váljék a kampány mint politikai tevékenység részévé. Más megfogalmazásban: választási kampányidőszakban, átadó ünnepségen, beszámolón gyermekek jelenléte az egyébként a Ve. 142. §-a alá tartozó eseményen, az ügy körülményeitől függően, így különösen ha az a saját kampány részévé válik, minősülhet tiltott kampánytevékenységnek. Ezt a körülményt az eljárások során alaposan kell vizsgálni, mert a Ve. alapelveinek tág értelmezése oda vezethet, hogy kampányidőszakban semmilyen feladatot nem lehet a nyilvánosság előtt elvégezni, mert az választási kampánynak minősül, így viszont fennáll a veszélye a Ve. 142. §-a kiüresítésének. A konkrét esetben az ítélőtábla döntése nem a 142. § ilyen tág értelmezésénél, hanem a Kúria által követett állandó bírói gyakorlaton alapul, amely szerint gyerekeket nem lehet kampánycélokra felhasználni, és amely gyakorlatnak a leírtak érelmében törvényi alapja van. Az Alkotmánybíróság ezért úgy értékelte, hogy az ítélőtábla végzése nem sértette meg az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdését.
[28] 3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], megerősítette többek között: 3117/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]}.
[29] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban bontotta ki az indokolt döntéshez való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból. Az Alkotmánybíróság szerint: „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket.” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}
[30] Az ítélőtábla – a felek előadásainak, a HVB és a TVB döntései indokolásának részletes ismertetése mellett – a választási ügy körülményeihez képest megfelelő indokát adta annak, hogy az eseményt miért minősítette kampánytevékenységnek. Indokolta, hogy miért hívta fel az Nktv. 24. § (3) bekezdését, kifejezésre juttatta egyetértését azzal az elvvel, hogy a „gyermek, mint motívum ne válhasson kampányeszközzé”, kifejtette, hogy a gyermekek, tanulók felügyeletét az iskola látta el, foglalkozott azzal is, hogy a csatolt videó a képviselő személyét állítja középpontba, azt a pártszimbólumokat is tartalmazó közösségi oldalán tette közzé a képviselő. Mindezekre figyelemmel az indokolás tömörsége ellenére nem állapítható meg, hogy a bírói döntés az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit ne vizsgálta volna kellő alapossággal, és az sem, hogy ezek értékeléséről határozatában ne adott volna számot. Következésképpen az Alkotmánybíróság úgy értékelte, hogy az ítélőtábla végzése nem sértette meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[31] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |