A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.III.37.300/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A indítványozó párt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Kvk.IV.37.300/2014/2. számú végzésének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított jogait.
[2] 2. A Kúria Kvk.IV.37.300/2014/2. számú végzése az I. rendű és a II. rendű kérelmezőknek a Nemzeti Választási Bizottság 2014. március 11. napján meghozott határozata ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmeit érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A végzés indokolása szerint a kérelmezők fellebbezést terjesztettek elő a Baranya Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) 53/2014. (III. 6.) számú határozatával szemben azzal, hogy az OEVB a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124. § (2) bekezdésébe ütközően állapította meg terhükre 100 darab ajánlóív késedelmes átadását és szabott ki velük szemben együttesen 5 075 000 forint összegű bírságot. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 2014. március 11-én kelt, 541/2014. számú, jogorvoslati záradékkal ellátott határozatában az OEVB határozatát helybenhagyta.
[3] A kérelmezők 2014. március 13-án 14 óra 30-kor személyesen nyújtották be bírósági felülvizsgálati kérelmüket az NVB-nél a Kúriához címezve. A felülvizsgálati kérelemben az I. rendű kérelmező képviseletében eljáró pártelnök meghatalmazást adott a II. rendű kérelmező pártelnökének részére a bírósági felülvizsgálati kérelembe szerkesztetten. Utóbbi a meghatalmazást – szintén a bírósági felülvizsgálati kérelemben – elfogadta és úgy nyilatkozott, hogy jogi szakvizsgával rendelkező ügyvédként a II. rendű kérelmezőtől külön jogi képviseletre szóló meghatalmazás a számára nem szükséges. A felülvizsgálati kérelmet I. és II. rendű kérelmező képviseletében eljáró pártelnök ezen minőségében írta alá. A bírósági felülvizsgálati kérelem csak a kérelmezők bélyegzőinek lenyomatát tartalmazta.
[4] A Kúria utalt a Ve. 224. § (5) bekezdésére, amelynek értelmében a jelen bírósági felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 26. §-ának, valamint a 27. §-ának az ügyvédi ellenjegyzésre vonatkozó szabályaiból – figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 63. § (2) bekezdésére, 195. § és 196. §-aira, és az Ügyvédi tv. 13. § szabályaira is – következően az ügyvédi képviseleti tevékenységre vonatkozó meghatalmazás akkor érvényes, ha abból kétséget kizáróan kitűnik, hogy az azt ügyvédként aláíró személy az Ügyvédi tv. hatálya alá tartozik. A Kúria megállapította, hogy az I. rendű felperes által adott képviseleti meghatalmazás nem tartalmazza a II. rendű kérelmezőt képviselő személy ügyvédi státuszának azonosítására alkalmas adatokat, jogi képviselői minősége az okiratból nem igazolt (ide értve azt a tényt is, hogy e személy a bírósági felülvizsgálati kérelmet a II. rendű kérelmező képviselőjeként írta alá), ennek következtében az I. rendű kérelmező javára ügyvédként fennálló képviseleti jogosultsága nem tekinthető igazoltnak. A Kúria utalt arra is, hogy a Ve. 224. § (5) bekezdés második mondata következtében lehetőség van arra, hogy a jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárjon. E személy, mint a II. rendű kérelmező elnöke ugyanakkor elmulasztotta Ve. által megkívánt irat csatolását, így a II. rendű kérelmező tekintetében sem jogosult a Kúria előtti jogi képviseletre. Mivel mindkét kérelmező jogi képviselő nélkül kezdeményezte az NVB határozatának bírósági felülvizsgálatát, kérelmüket a Kúria a Ve. 231. § (2) bekezdés alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[5] 3. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz indokolásaként előadta, hogy a Kúria végzésének indokai nem helytállóak az alábbiak miatt.
[6] a) A kérelem ügyvédi fejléces iraton került benyújtásra, feltüntetve azon az ügyvédi minőséget, az ügyvéd lakcímét, továbbá az elérhetőségein túl a bankszámlaszámát, és az adószámát is. Ezek mind alkalmasak az ügyvédi azonosításra akár az ügyvédi kamaránál, akár a pénzintézetnél, akár az adóhivatalnál.
[7] b) Ügyvédi minőségében e személy nem a II. rendű kérelmezőt, hanem az I. rendű kérelmezőt és annak törvényes képviselőjét képviselte.
[8] c) Nem felel meg a valóságnak az indokolás azon kitétele sem, hogy e személy a felülvizsgálati kérelmet a II. rendű kérelmező képviselőjeként írta alá, ezzel szemben egyértelmű, hogy kézírása alatt az „ügyvéd” megjelölést használta, egyértelműsítve azt, hogy az iratot elsődlegesen e minőségben írta alá (ezen az sem változtat, hogy lentebb jelezte, hogy ő a II. r. kérelmező elnöke).
[9] A panasz részletesen értelmezte a Ve. és a Pp. egyes, a képviseletre vonatkozó szabályait is. Az indítványozó szerint a hivatkozott végzéssel a Kúria megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, mert „nem a törvényben meghatározottak szerint hozta meg, és indokolta döntését”.
[10] 4. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
[11] 5. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz az NVB határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálásáról szóló végzést támadja.
[12] 6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság feltételeinek nem felel meg.
[13] 6.1. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[14] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[15] A 3037/2014. (III. 13.) AB határozat [29]–[30] bekezdése szerint alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.
[16] A kúriai végzés és az alkotmányjogi panasz jogi képviseletről szóló jogszabályok egyes elemeinek az értelmezésére, a konkrét esetre való mikénti alkalmazására vonatkozik. A végzés és a panasz ezzel összefüggő egyes megállapításainak az értékelése önálló jogszabály-értelmezést jelentene, erre alkotmányjogi panasz hatáskörben nincs lehetőség.
[17] 6.2. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott végzése bírósági eljárásban született. A bírósági eljárással szemben támasztható egyes követelményekről elsősorban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése rendelkezik, és nem a panaszban felhívott alaptörvényi szabály. Megállapítható az is, hogy a panasz annak az állításán kívül, hogy a Kúria megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, mert „nem a törvényben meghatározottak szerint hozta meg, és indokolta döntését”, az Abtv. által megkívánt határozottságú alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz.
[18] 7. Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontja, 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |