Hungarian
Ügyszám:
.
85/H/2008
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 59/2009. (V. 22.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2009/1152
.
A döntés kelte: Budapest, 05/19/2009
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:

                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a távhőszolgáltatásról
    szóló  2005. évi XVIII. törvény egyes rendelkezéseinek Budapest
    főváros területén történő végrehajtásáról szóló 83/2005.  (XII.
    16.)  Főv.  Kgy.  rendelet 3. § (2) bekezdése alkotmányellenes,
    ezért azt megsemmisíti.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      A   regionális   közigazgatási  hivatal   vezetője   —   miután
      törvényességi  észrevételének  a képviselő-testület  nem  adott
      helyt  — a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény
      (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az
      Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a távhőszolgáltatásról  szóló
      2005.   évi  XVIII.  törvény  egyes  rendelkezéseinek  Budapest
      főváros területén történő végrehajtásáról szóló 83/2005.  (XII.
      16.)   Főv.  Kgy.  rendelet  (a  továbbiakban:  Kgyr.)   3.   §
      (2)   bekezdése   alkotmányellenességének   megállapítását   és
      megsemmisítését.

      Az  indítványozó a Kgyr. 3. § (2) bekezdésével kapcsolatban azt
      állította,  hogy  a  Fővárosi Közgyűlés a  távhőszolgáltatásról
      szóló  2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.)  52.  §
      (2)   bekezdésében   meghatározott   rendeletalkotás   kereteit
      túllépve,  magasabb szintű jogszabályban foglaltaknál szigorúbb
      szabályokat   állapított   meg  a  főváros   egész   területére
      vonatkozóan.  Az indítványozó szerint a Tszt.  nem  ad  ugyanis
      lehetőséget  a helyi önkormányzat képviselő-testületének  arra,
      hogy   előírja,  milyen  fűtési  rendszerrel  váltható  fel   a
      távhőszolgáltatás.

      A  Kgyr.  3.  §  (2)  bekezdése  által  hivatkozott,  a  levegő
      védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.  (II.
      14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) értelmében
      pedig  kifejezetten az egyedi engedélyezés során eljáró hatóság
      feladata  vizsgálni  azt,  hogy a megvalósítandó  energiaellátó
      létesítmény  veszélyes  levegőterhelést  vált-e   ki;   az   új
      energiaellátó  rendszerre  vonatkozó korlátozásokat  azonban  a
      helyi önkormányzat rendelete nem állapíthat meg.

      Mindezek  alapján  az  indítványozó  szerint  a  Kgyr.   3.   §
      (2)  bekezdése mint magasabb szintű jogszabályokkal  ellentétes
      rendelkezés sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

      A  fentieken  túlmenően az indítványozó szerint a  Kgyr.  3.  §
      (2)  bekezdése, miközben a távhőszolgáltatóról történő leválást
      megnehezíti  a  Közgyűlés  „saját  cégének  jelent  előnyt”,  s
      ezáltal az Alkotmány 9. § (2) bekezdését sérti.

                                    II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
      „9.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaság  elismeri  és  támogatja  a
      vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
      „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
      a)   önkormányzati  ügyekben  önállóan  szabályoz  és  igazgat,
      döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
      (…)
      (2)  A  helyi  képviselőtestület  a  feladatkörében  rendeletet
      alkothat,   amely  nem  lehet  ellentétes  a  magasabb   szintű
      jogszabállyal.”

      2. Az Ötv. érintett rendelkezése:
      „16.   §   (1)  A  képviselő-testület  a  törvény   által   nem
      szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá
      törvény    felhatalmazása   alapján,    annak    végrehajtására
      önkormányzati rendeletet alkot.”

      3. A Tszt. érintett rendelkezései:
      „6. § (2) Az önkormányzat képviselő-testülete:
      a)   rendeletben   határozza  meg  a  távhőszolgáltató   és   a
      felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a
      hőmennyiségmérés  helyét, ideértve a mérés technológiai  helyét
      is;
      b)  ellátja  a  törvény által hatáskörébe utalt  ármegállapítói
      feladatokat,    valamint   rendeletben   határozza    meg    az
      áralkalmazási  és  díjfizetési  feltételeket.  A   szolgáltatói
      hőközponti,   a  felhasználói  hőközponti,  valamint   hőfogadó
      állomási   mérés   közötti  eltérésekre  való  tekintettel   az
      önkormányzat     képviselő-testülete    külön    díjalkalmazási
      feltételeket   határozhat   meg  ezen   mérések   esetére.   Az
      önkormányzat   képviselő-testülete  az   ármegállapítás   előtt
      köteles  a  fogyasztóvédelmi hatóság,  továbbá  a  felhasználói
      érdekképviseletek   véleményét  kikérni.  A  véleményalkotáshoz
      szükséges információkat az önkormányzat képviselő-testülete  az
      ármegállapítás   előtt   20  nappal  köteles   a   felhasználói
      érdekképviseletek rendelkezésére bocsátani;
      c)    rendeletben   kijelöli   azokat   a   területeket,   ahol
      területfejlesztési, környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi
      szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
      d)  megállapítja  a  távhőszolgáltatás szüneteltetésének  és  a
      felhasználók    korlátozásának   feltételeit,   a    korlátozás
      szabályait  és  sorrendjét, valamint a  távhőszolgáltató  azzal
      kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
      e)  rendeletben határozza meg az új vagy növekvő  távhőigénnyel
      jelentkező    felhasználási   hely    tulajdonosától    kérhető
      csatlakozási díjat;
      f)  rendeletben  határozza  meg a  szolgáltatói  hőközpontok  e
      törvényben  előírt  megszüntetésének,  illetve  a  szolgáltatói
      hőközpontot   kiváltó   berendezések  létesítésének   forrását,
      határidejét és egyéb feltételeit;
      g)   rendeletben  határozza  meg  az  e  törvény  43.   §   (3)
      bekezdésében foglaltak megvalósításának módját és határidejét.”
      „38.  § (1) Az általános közüzemi szerződés határozatlan  időre
      szól.  Az  egyedi közüzemi szerződés - ha a felek eltérően  nem
      állapodtak meg - határozott időtartamra szól.
      (2)  Az  általános közüzemi szerződést a felhasználó  30  napos
      felmondási időpontra, a kormány e törvény végrehajtásáról szóló
      rendeletében  meghatározott módon mondhatja  fel,  ha  együttes
      feltételként:
      a)  a  felmondáshoz  a  távhővel  ellátott  épület  tulajdonosi
      közössége   az   összes  tulajdoni  hányad  szerinti   legalább
      négyötödös  szavazattöbbségű  határozatával  hozzájárul  és  az
      épületben   a   távhőellátással  azonos   komfortfokozatú   más
      hőellátást valósít meg;
      b)  a  szerződés felmondása nem okoz jelentős kárt más számára,
      és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
      c)   viseli   azokat  a  költségeket,  amelyek  a  felhasználói
      berendezéseknek  a  felmondás következtében  szükséges  műszaki
      átalakításával merülnek fel;
      d) a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása
      lehetővé teszi és a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba.
      (3) Amennyiben a felhasználó az általános közüzemi szerződést a
      (2)  bekezdés  alapján felmondja, ismételt  távhő-szolgáltatási
      közüzemi     szerződés    megkötéséhez    a    távhőszolgáltató
      üzletszabályzatában rögzített feltételek teljesítése szükséges.
      (4)   Egyedi   közüzemi  szerződést  az  egyéb  felhasználó   a
      szerződésben   meghatározott  felmondási   idővel,   az   abban
      meghatározott időpontra mondhatja fel.
      (5)  Abban  az esetben, ha a távhővel ellátott épületben  lévő,
      külön  tulajdonban  és  külön használatban  álló  épületrészben
      kívánják  a  távhő igénybevételét megszüntetni,  az  épületrész
      tulajdonosa   és  a  felhasználó  közösen  kezdeményezheti   az
      általános   közüzemi   szerződés   módosítását,   ha   együttes
      feltételként:
      a)  a  megszüntetéshez a távhővel ellátott  épület  tulajdonosi
      közösségének valamennyi tagja hozzájárul;
      b)  az  épületrészben a távhőellátással azonos  komfortfokozatú
      hőellátást  valósítanak  meg, amely  az  épület  távhőellátását
      biztosító felhasználói berendezéstől függetlenül üzemeltethető;
      c)  a  megszüntetés  nem okoz jelentős  kárt  az  épület  többi
      tulajdonosa  számára,  és  nem  korlátozza  mások  tulajdonosi,
      használói, bérlői jogait;
      d)   viseli   azokat  a  költségeket,  amelyek  a  felhasználói
      berendezéseknek       a      szolgáltatás      igénybevételének
      megszüntetésével      összefüggésben     szükséges      műszaki
      átalakításával merülnek fel;
      e)  a  szolgáltatás igénybevételének megszüntetését  a  meglévő
      rendszer lehetővé teszi és az nem ütközik egyéb jogszabályba.
      (6)  A közüzemi szerződés és a felhasználó, illetve a díjfizető
      díjfizetési  kötelezettsége a felmondási idő lejártával,  abban
      az időpontban szűnik meg, amikor a felhasználó a (2), (4) és az
      (5)  bekezdésekben előírt valamennyi feltételt teljesítette  és
      ezt a távhőszolgáltatónak írásban bejelentette.
      (7)  A közüzemi szerződést a távhőszolgáltató csak a 49. §  (2)
      bekezdés  b)  és  e)  pontjában  meghatározott  szerződésszegés
      esetén mondhatja fel, valamint akkor, ha tudomást szerez arról,
      hogy  a vele szerződéses kapcsolatban álló felhasználó a  távhő
      vételezését  a  felhasználási  helyen  megszüntette.  Ebben  az
      esetben  a  közüzemi szerződés felmondása miatt  az  épületben,
      épületrészben bekövetkező kár a felhasználót terheli.
      (8)  Amennyiben  a  felhasználó a távhővel  ellátott  épületben
      lévő,  közös tulajdonban és közös használatban lévő  épületrész
      fűtését  meg  kívánja  szüntetni, és ez  a  közüzemi  szerződés
      módosítását   teszi   szükségessé,  a  szerződés   módosítására
      vonatkozó igényt a távhőszolgáltató nem utasíthatja el.”
      „52.   §   (2)  A  Távhő-szolgáltatási  Közüzemi  Szabályzatban
      foglaltakkal összefüggésben az önkormányzat képviselő-testülete
      rendeletben további részletes szabályokat határozhat meg.”
      „60.  §  (3)  Az  önkormányzat képviselő-testülete  rendeletben
      szabályozza  a  6.  §  (2)  bekezdésében  és  az  52.   §   (2)
      bekezdésében meghatározott, hatáskörébe utalt feladatokat.”

      4. A Kgyr. érintett rendelkezése:
      „3. § (1) A meglévő vagy létesítésre engedélyezett távhővezeték-
      hálózat   nyomvonalának  200  m-es  körzetében   az   épületek,
      létesítmények hőellátó rendszerének megvalósításakor  vizsgálni
      kell a távhőszolgáltatással való hőenergia-ellátás lehetőségét.
      (2)  Az  (1)  bekezdés  szerinti körzetekben  új  létesítmények
      kialakításakor   vagy   a   meglévő  energiaellátó   rendszerek
      átalakításakor   a   levegő   védelmével   kapcsolatos    egyes
      szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet  előírásai
      szerint  a  helyi emisszióval nem járó rendszereket  (különösen
      távhőt,     villamos    energiát,    napenergiát     hasznosító
      berendezéseket) kell alkalmazni.”

                                   III.

      Az indítvány megalapozott.

      A  helyi  önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány
      44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg.

      Az  Alkotmány  44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján  a  helyi
      képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és
      igazgat.   Az  Alkotmány  44/A.  §  (2)  bekezdése   ugyanakkor
      kimondja,  hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem  lehet
      magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes. Az Ötv.  16.  §  (1)
      bekezdése  pedig  úgy  rendelkezik,  hogy  a  helyi  képviselő-
      testület   törvény  által  nem  szabályozott  helyi  társadalmi
      viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása  alapján,
      annak végrehajtására rendeletet alkot.

      Az  Alkotmánybíróság  a  21/2009. (II. 26.)  AB  határozatában,
      valamint  a  22/2009. (II. 26.) AB határozatában  —  a  Tszt.-t
      Tszt.2.-ként megjelölve — kifejtette:

      „A  távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.2. 6. § (1)
      bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények
      távhőellátásának   biztosítása   a   települési    önkormányzat
      kötelezettsége.  Így,  mint minden közüzemi  szolgáltatásra,  a
      távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári  jognak  a  közüzemi
      szolgáltatásokra   vonatkozó  általános   érvényű   jogszabályi
      előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel  a
      szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében,
      valamint    más    energiaellátást    szabályozó    jogszabályi
      előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény,
      a   Tszt.2.   határozza   meg  a  távhőszolgáltatás   speciális
      szabályait.  A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan  helyi
      közfeladat,   amely  törvényi  szabályozás  alatt   áll.   Erre
      tekintettel   az   önkormányzat   rendeletalkotási   szabadsága
      korlátozott,    a   képviselő-testületet   csak    a    törvény
      felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a
      szabályozás joga.

      A  települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó
      szabályozási  tárgyköröket  a  Tszt.2.  6.  §  (2)   bekezdése,
      valamint  52.  §  (2) bekezdése határozza  meg,  a  60.  §  (3)
      bekezdése  kifejezetten  kimondja azt  is,  hogy  a  képviselő-
      testület e szabályok keretei között alkot rendeletet.

      A  Tszt.2.  6.  § (2) bekezdés c) pontja alapján  a  képviselő-
      testület  arra rendelkezik felhatalmazással, hogy  rendeletében
      kijelölje   azokat   a  területeket,  ahol  területfejlesztési,
      környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok  alapján
      a    távhőszolgáltatás   fejlesztése   célszerű.   A    Tszt.2.
      rendeletalkotási   felhatalmazást   tartalmazó    rendelkezései
      alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy
      rendeletében     kötelezővé    tegye    a     távhőszolgáltatás
      igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását.

      A   távhőszolgáltatás  —  különösen  a  lakossági  felhasználók
      tekintetében    —    természetes    monopolhelyzetet     élvező
      szolgáltatás,   ezért   a   távhőszolgáltatás   szabályozásában
      kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének.

      Amint  arra  a Tszt.2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem
      egyik  fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a  joga,
      hogy  a  közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért  a  Tszt.2.  a
      felhasználó   jogaként   szabályozza  az   általános   közüzemi
      szerződés  felmondását,  azzal,  hogy  a  38.  §-a  részletesen
      szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy
      a  szerződés  felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza,
      azok  tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse
      a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését.
      A  Tszt.2.  ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi  feltételek
      betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a
      távhőszolgáltatás  igénybevételének megszüntetésére  is.”  (ABK
      2009. február, 147, 150.; 151, 153.)

      A  Tszt. fentiekben hivatkozott 6. § (2) bekezdése, 52.  §  (2)
      bekezdése,  illetve  60.  §  (3)  bekezdése  alapján  a   helyi
      képviselő-testületnek   nincs   felhatalmazása    arra,    hogy
      rendeletében  a hőellátó rendszerek kialakítását,  átalakítását
      korlátozza,   s   az   érintettek   számára   távhőszolgáltatás
      igénybevételét   tegye  kötelezővé.  (Bár  a   Kgyr.   érintett
      rendelkezése  más,  helyi emisszióval  nem  járó  energiaellátó
      rendszerek, mint pl.: villamos energia, napenergiát  hasznosító
      berendezések alkalmazását is kötelezővé teszi, de elsősorban  a
      távhőszolgáltatás  igénybevételére kötelez,  hiszen  a  legtöbb
      esetben  feltehetően csak távhőszolgáltatással váltható  fel  a
      helyi  emisszióval  járó  hőenergia-ellátás.)  A  Kgyr.  3.   §
      (2)  bekezdése által hivatkozott Korm. rendelet sem  tartalmaz,
      de   nem   is  tartalmazhat  olyan  önkormányzati  jogalkotásra
      vonatkozó   felhatalmazást,  amelynek   alapján   önkormányzati
      rendelet  kötelezővé  tehetné  a  helyi  emisszióval  nem  járó
      rendszerek alkalmazását.

      A   Kgyr.   3.  §  (2)  bekezdésének  az  az  előírása,   amely
      meghatározott,  távhővel ellátott területen a távhőszolgáltatás
      alkalmazására  kötelez, ellentétes a Tszt. 38.  §-ában  foglalt
      rendelkezéssel,  mely  a  felhasználó jogaként  szabályozza  az
      általános  közüzemi szerződés felmondását, a  távhőszolgáltatás
      igénybevételének   megszüntetését.  Ezért  az  Alkotmánybíróság
      megállapította,   hogy   a  Kgyr.-nek  a   Tszt.   szabályaival
      ellentétes  3.  §  (2)  bekezdése  az  Alkotmány  44/A.  §  (2)
      bekezdésébe   ütközik,   s   így  a   Kgyr.   e   rendelkezését
      megsemmisítette.

      Mivel   az  Alkotmánybíróság  a  rendelkező  részben  megjelölt
      rendelkezés    alkotmányellenességét    a    fentiek    alapján
      megállapította  —  állandó  gyakorlatának  megfelelően   —   az
      indítványokban felhívott további alkotmányi rendelkezéssel  [az
      Alkotmány  9. § (2) bekezdésével] fennálló ellentétet  már  nem
      vizsgálta.  [61/1997. (XI. 19.) AB határozat,  ABH  1997,  361,
      364.;  16/2000.  (V. 24.) AB határozat, ABH  2000,  425,  429.;
      56/2001.  (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002.
      (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.)
      AB  határozat,  ABH  2004,  66,  72.;  9/2005.  (III.  31.)  AB
      határozat, ABH 2005, 627, 636.]

      A  Kgyr.  megsemmisített  rendelkezése  az  Alkotmánybíróságról
      szóló  1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése  alapján  e
      határozatnak  a  Magyar Közlönyben történő  közzététele  napján
      veszti hatályát.
                Dr. Balogh Elemér           Dr. Bragyova András
                alkotmánybíró                     alkotmánybíró

                             Dr. Trócsányi László
                             előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        59/2009. (V. 22.)
        Date of the decision:
        .
        05/19/2009
        .
        .