A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a távhőszolgáltatásról
szóló 2005. évi XVIII. törvény egyes rendelkezéseinek Budapest
főváros területén történő végrehajtásáról szóló 83/2005. (XII.
16.) Főv. Kgy. rendelet 3. § (2) bekezdése alkotmányellenes,
ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A regionális közigazgatási hivatal vezetője — miután
törvényességi észrevételének a képviselő-testület nem adott
helyt — a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény
(a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az
Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a távhőszolgáltatásról szóló
2005. évi XVIII. törvény egyes rendelkezéseinek Budapest
főváros területén történő végrehajtásáról szóló 83/2005. (XII.
16.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kgyr.) 3. §
(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését.
Az indítványozó a Kgyr. 3. § (2) bekezdésével kapcsolatban azt
állította, hogy a Fővárosi Közgyűlés a távhőszolgáltatásról
szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 52. §
(2) bekezdésében meghatározott rendeletalkotás kereteit
túllépve, magasabb szintű jogszabályban foglaltaknál szigorúbb
szabályokat állapított meg a főváros egész területére
vonatkozóan. Az indítványozó szerint a Tszt. nem ad ugyanis
lehetőséget a helyi önkormányzat képviselő-testületének arra,
hogy előírja, milyen fűtési rendszerrel váltható fel a
távhőszolgáltatás.
A Kgyr. 3. § (2) bekezdése által hivatkozott, a levegő
védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II.
14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) értelmében
pedig kifejezetten az egyedi engedélyezés során eljáró hatóság
feladata vizsgálni azt, hogy a megvalósítandó energiaellátó
létesítmény veszélyes levegőterhelést vált-e ki; az új
energiaellátó rendszerre vonatkozó korlátozásokat azonban a
helyi önkormányzat rendelete nem állapíthat meg.
Mindezek alapján az indítványozó szerint a Kgyr. 3. §
(2) bekezdése mint magasabb szintű jogszabályokkal ellentétes
rendelkezés sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
A fentieken túlmenően az indítványozó szerint a Kgyr. 3. §
(2) bekezdése, miközben a távhőszolgáltatóról történő leválást
megnehezíti a Közgyűlés „saját cégének jelent előnyt”, s
ezáltal az Alkotmány 9. § (2) bekezdését sérti.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a
vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat,
döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
(…)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet
alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű
jogszabállyal.”
2. Az Ötv. érintett rendelkezése:
„16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem
szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá
törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására
önkormányzati rendeletet alkot.”
3. A Tszt. érintett rendelkezései:
„6. § (2) Az önkormányzat képviselő-testülete:
a) rendeletben határozza meg a távhőszolgáltató és a
felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a
hőmennyiségmérés helyét, ideértve a mérés technológiai helyét
is;
b) ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói
feladatokat, valamint rendeletben határozza meg az
áralkalmazási és díjfizetési feltételeket. A szolgáltatói
hőközponti, a felhasználói hőközponti, valamint hőfogadó
állomási mérés közötti eltérésekre való tekintettel az
önkormányzat képviselő-testülete külön díjalkalmazási
feltételeket határozhat meg ezen mérések esetére. Az
önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás előtt
köteles a fogyasztóvédelmi hatóság, továbbá a felhasználói
érdekképviseletek véleményét kikérni. A véleményalkotáshoz
szükséges információkat az önkormányzat képviselő-testülete az
ármegállapítás előtt 20 nappal köteles a felhasználói
érdekképviseletek rendelkezésére bocsátani;
c) rendeletben kijelöli azokat a területeket, ahol
területfejlesztési, környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi
szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
d) megállapítja a távhőszolgáltatás szüneteltetésének és a
felhasználók korlátozásának feltételeit, a korlátozás
szabályait és sorrendjét, valamint a távhőszolgáltató azzal
kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
e) rendeletben határozza meg az új vagy növekvő távhőigénnyel
jelentkező felhasználási hely tulajdonosától kérhető
csatlakozási díjat;
f) rendeletben határozza meg a szolgáltatói hőközpontok e
törvényben előírt megszüntetésének, illetve a szolgáltatói
hőközpontot kiváltó berendezések létesítésének forrását,
határidejét és egyéb feltételeit;
g) rendeletben határozza meg az e törvény 43. § (3)
bekezdésében foglaltak megvalósításának módját és határidejét.”
„38. § (1) Az általános közüzemi szerződés határozatlan időre
szól. Az egyedi közüzemi szerződés - ha a felek eltérően nem
állapodtak meg - határozott időtartamra szól.
(2) Az általános közüzemi szerződést a felhasználó 30 napos
felmondási időpontra, a kormány e törvény végrehajtásáról szóló
rendeletében meghatározott módon mondhatja fel, ha együttes
feltételként:
a) a felmondáshoz a távhővel ellátott épület tulajdonosi
közössége az összes tulajdoni hányad szerinti legalább
négyötödös szavazattöbbségű határozatával hozzájárul és az
épületben a távhőellátással azonos komfortfokozatú más
hőellátást valósít meg;
b) a szerződés felmondása nem okoz jelentős kárt más számára,
és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
c) viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói
berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki
átalakításával merülnek fel;
d) a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása
lehetővé teszi és a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba.
(3) Amennyiben a felhasználó az általános közüzemi szerződést a
(2) bekezdés alapján felmondja, ismételt távhő-szolgáltatási
közüzemi szerződés megkötéséhez a távhőszolgáltató
üzletszabályzatában rögzített feltételek teljesítése szükséges.
(4) Egyedi közüzemi szerződést az egyéb felhasználó a
szerződésben meghatározott felmondási idővel, az abban
meghatározott időpontra mondhatja fel.
(5) Abban az esetben, ha a távhővel ellátott épületben lévő,
külön tulajdonban és külön használatban álló épületrészben
kívánják a távhő igénybevételét megszüntetni, az épületrész
tulajdonosa és a felhasználó közösen kezdeményezheti az
általános közüzemi szerződés módosítását, ha együttes
feltételként:
a) a megszüntetéshez a távhővel ellátott épület tulajdonosi
közösségének valamennyi tagja hozzájárul;
b) az épületrészben a távhőellátással azonos komfortfokozatú
hőellátást valósítanak meg, amely az épület távhőellátását
biztosító felhasználói berendezéstől függetlenül üzemeltethető;
c) a megszüntetés nem okoz jelentős kárt az épület többi
tulajdonosa számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi,
használói, bérlői jogait;
d) viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói
berendezéseknek a szolgáltatás igénybevételének
megszüntetésével összefüggésben szükséges műszaki
átalakításával merülnek fel;
e) a szolgáltatás igénybevételének megszüntetését a meglévő
rendszer lehetővé teszi és az nem ütközik egyéb jogszabályba.
(6) A közüzemi szerződés és a felhasználó, illetve a díjfizető
díjfizetési kötelezettsége a felmondási idő lejártával, abban
az időpontban szűnik meg, amikor a felhasználó a (2), (4) és az
(5) bekezdésekben előírt valamennyi feltételt teljesítette és
ezt a távhőszolgáltatónak írásban bejelentette.
(7) A közüzemi szerződést a távhőszolgáltató csak a 49. § (2)
bekezdés b) és e) pontjában meghatározott szerződésszegés
esetén mondhatja fel, valamint akkor, ha tudomást szerez arról,
hogy a vele szerződéses kapcsolatban álló felhasználó a távhő
vételezését a felhasználási helyen megszüntette. Ebben az
esetben a közüzemi szerződés felmondása miatt az épületben,
épületrészben bekövetkező kár a felhasználót terheli.
(8) Amennyiben a felhasználó a távhővel ellátott épületben
lévő, közös tulajdonban és közös használatban lévő épületrész
fűtését meg kívánja szüntetni, és ez a közüzemi szerződés
módosítását teszi szükségessé, a szerződés módosítására
vonatkozó igényt a távhőszolgáltató nem utasíthatja el.”
„52. § (2) A Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban
foglaltakkal összefüggésben az önkormányzat képviselő-testülete
rendeletben további részletes szabályokat határozhat meg.”
„60. § (3) Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben
szabályozza a 6. § (2) bekezdésében és az 52. § (2)
bekezdésében meghatározott, hatáskörébe utalt feladatokat.”
4. A Kgyr. érintett rendelkezése:
„3. § (1) A meglévő vagy létesítésre engedélyezett távhővezeték-
hálózat nyomvonalának 200 m-es körzetében az épületek,
létesítmények hőellátó rendszerének megvalósításakor vizsgálni
kell a távhőszolgáltatással való hőenergia-ellátás lehetőségét.
(2) Az (1) bekezdés szerinti körzetekben új létesítmények
kialakításakor vagy a meglévő energiaellátó rendszerek
átalakításakor a levegő védelmével kapcsolatos egyes
szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet előírásai
szerint a helyi emisszióval nem járó rendszereket (különösen
távhőt, villamos energiát, napenergiát hasznosító
berendezéseket) kell alkalmazni.”
III.
Az indítvány megalapozott.
A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány
44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi
képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és
igazgat. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése ugyanakkor
kimondja, hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet
magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Az Ötv. 16. § (1)
bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a helyi képviselő-
testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi
viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján,
annak végrehajtására rendeletet alkot.
Az Alkotmánybíróság a 21/2009. (II. 26.) AB határozatában,
valamint a 22/2009. (II. 26.) AB határozatában — a Tszt.-t
Tszt.2.-ként megjelölve — kifejtette:
„A távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.2. 6. § (1)
bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények
távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat
kötelezettsége. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a
távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári jognak a közüzemi
szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi
előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel a
szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében,
valamint más energiaellátást szabályozó jogszabályi
előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény,
a Tszt.2. határozza meg a távhőszolgáltatás speciális
szabályait. A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan helyi
közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre
tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága
korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény
felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a
szabályozás joga.
A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó
szabályozási tárgyköröket a Tszt.2. 6. § (2) bekezdése,
valamint 52. § (2) bekezdése határozza meg, a 60. § (3)
bekezdése kifejezetten kimondja azt is, hogy a képviselő-
testület e szabályok keretei között alkot rendeletet.
A Tszt.2. 6. § (2) bekezdés c) pontja alapján a képviselő-
testület arra rendelkezik felhatalmazással, hogy rendeletében
kijelölje azokat a területeket, ahol területfejlesztési,
környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok alapján
a távhőszolgáltatás fejlesztése célszerű. A Tszt.2.
rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazó rendelkezései
alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy
rendeletében kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás
igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását.
A távhőszolgáltatás — különösen a lakossági felhasználók
tekintetében — természetes monopolhelyzetet élvező
szolgáltatás, ezért a távhőszolgáltatás szabályozásában
kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének.
Amint arra a Tszt.2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem
egyik fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a joga,
hogy a közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért a Tszt.2. a
felhasználó jogaként szabályozza az általános közüzemi
szerződés felmondását, azzal, hogy a 38. §-a részletesen
szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy
a szerződés felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza,
azok tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse
a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését.
A Tszt.2. ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi feltételek
betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a
távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére is.” (ABK
2009. február, 147, 150.; 151, 153.)
A Tszt. fentiekben hivatkozott 6. § (2) bekezdése, 52. § (2)
bekezdése, illetve 60. § (3) bekezdése alapján a helyi
képviselő-testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy
rendeletében a hőellátó rendszerek kialakítását, átalakítását
korlátozza, s az érintettek számára távhőszolgáltatás
igénybevételét tegye kötelezővé. (Bár a Kgyr. érintett
rendelkezése más, helyi emisszióval nem járó energiaellátó
rendszerek, mint pl.: villamos energia, napenergiát hasznosító
berendezések alkalmazását is kötelezővé teszi, de elsősorban a
távhőszolgáltatás igénybevételére kötelez, hiszen a legtöbb
esetben feltehetően csak távhőszolgáltatással váltható fel a
helyi emisszióval járó hőenergia-ellátás.) A Kgyr. 3. §
(2) bekezdése által hivatkozott Korm. rendelet sem tartalmaz,
de nem is tartalmazhat olyan önkormányzati jogalkotásra
vonatkozó felhatalmazást, amelynek alapján önkormányzati
rendelet kötelezővé tehetné a helyi emisszióval nem járó
rendszerek alkalmazását.
A Kgyr. 3. § (2) bekezdésének az az előírása, amely
meghatározott, távhővel ellátott területen a távhőszolgáltatás
alkalmazására kötelez, ellentétes a Tszt. 38. §-ában foglalt
rendelkezéssel, mely a felhasználó jogaként szabályozza az
általános közüzemi szerződés felmondását, a távhőszolgáltatás
igénybevételének megszüntetését. Ezért az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a Kgyr.-nek a Tszt. szabályaival
ellentétes 3. § (2) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2)
bekezdésébe ütközik, s így a Kgyr. e rendelkezését
megsemmisítette.
Mivel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben megjelölt
rendelkezés alkotmányellenességét a fentiek alapján
megállapította — állandó gyakorlatának megfelelően — az
indítványokban felhívott további alkotmányi rendelkezéssel [az
Alkotmány 9. § (2) bekezdésével] fennálló ellentétet már nem
vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361,
364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.;
56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002.
(VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.)
AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB
határozat, ABH 2005, 627, 636.]
A Kgyr. megsemmisített rendelkezése az Alkotmánybíróságról
szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése alapján e
határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele napján
veszti hatályát.
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
előadó alkotmánybíró
. |