Hungarian

Ügyszám: .	1547/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 18/1992. (III. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/110 .

A döntés kelte: Budapest, 03/24/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére irányuló  egyesített indítványok tárgyában meghozta az alábbi                       határozatot: Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a földről  szóló 1987. évi  I. törvény  27. §-a  alkotmányellenes, ezért e rendelkezést 1992.  évi november  30-i  hatállyal,  Szent András napjával megsemmisíti. Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. A földtörvénynek  az indítványozók  által sérelmezett 27. §-a szerint:  "A tanya  és a  föld magánszemélyek közötti adásvétele  esetén   azt  a   mezőgazdasági   nagyüzemet, amelynek  területén   a  tanya   és   a   föld   fekszik, elővásárlási jog  illeti meg.  E jogának gyakorlására más személyt nem  jelölhet  ki."  A  törvény  végrehajtásáról szóló 26/1987.  ( VII. 30. )  MT rendelet 1. § e ) pontja szerint   mezőgazdasági    nagyüzem:   a    mezőgazdasági termeléssel,     illetőleg      az     erdőgazdálkodással feladatszerűen foglalkozó  jogi személy; a földcserére és földrendezésre  vonatkozó   rendelkezések   szempontjából mezőgazdasági  nagyüzem  az  a  jogi  személy  is,  amely termőföldet tart használatában.                            II. Az indítványozók  álláspontja szerint az idézett törvényi rendelkezés a  tulajdoni formák  Alkotmányban lefektetett egyenlőségét  sértő   előnyt,  indokolatlan   kedvezményt juttat a mezőgazdasági nagyüzemeknek azzal, hogy számukra a területükön  fekvő tanya és föld magánszemélyek közötti adás-vétele   esetén    a    magánszemélyekkel    szemben elővásárlási jogot biztosít. Az indítványozók sérelmezték azt is, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek számára  biztosított ez  az  elővásárlási  jog csorbítja a  tulajdonos  rendelkezési  jogát  és  ezáltal alkotmányos alapjog lényeges tartalmának a korlátozásával jár.                           III. Az Alkotmánynak  az indítványozók  által felhívott  9.  § (1)   bekezdése  kimondja,  hogy  Magyarország  gazdasága olyan  piacgazdaság,   amelyben  a   köztulajdon   és   a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A 8. § (2)   bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát  azonban törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánynak   a  tulajdonjog védelmét  kimondó 13. § (1) bekezdésében  foglalt   rendelkezése  szerint   a  Magyar Köztársaság  biztosítja  a  tulajdonhoz  való  jogot.  Az Alkotmány 70/A.  § (1)   bekezdése pedig a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg.                            IV. 1. Az Alkotmánybíróság döntésének meghozatalakor előbb az indítványokkal támadott, a tulajdonossal szemben harmadik személynek a  törvény által  biztosított elővásárlási jog alkotmányosságát vizsgálta. Az elővásárlási  jognak jogszabályon alapuló intézménye a tulajdonossal szemben  kétségkívül a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog korlátozása. Az elővásárlási jog ugyanis hatalmasságot   biztosít   a   jogosultnak   arra,   hogy amennyiben a  tulajdonos a  dolgot el  kívánja  adni,  az elővásárlási jog  jogosultja egyoldalú  nyilatkozatával a vevő helyett maga léphet be az adás-vételi szerződésbe. A jogosultnak tehát  elsőbbségi joga van annak a dolognak a megvételére, amelyre  vonatkozóan az  elővásárlási  jogot kikötötték,  vagy   azt   törvény   rendeli.   Ez   pedig tartalmilag  a  tulajdonost  megillető  rendelkezési  jog korlátozását jelenti. 2.  Az   Alkotmánybíróság  a   7/1991.  ( II.   28. )  AB határozatában  kifejtette,  hogy  a  rendelkezési  jog  a tulajdonjoghoz tartozó  részjogosítvány, amely a tulajdon feletti döntés szabadságát foglalja magába. A rendelkezési  jog korlátozása  azonban csak akkor jár a tulajdonjog, mint  alkotmányos jog lényeges tartalmának a korlátozásával, így  csak akkor  alkotmányellenes, ha  az nem  elkerülhetetlen,  tehát  ha  kényszerítő  ok  nélkül történik, továbbá,  ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Az Alkotmánybíróság  már  több  határozatában  rámutatott arra,   hogy    a   tulajdonjog    nem   korlátozhatatlan jogosultság.  Az   Alkotmány 8.  §  (2)  bekezdése  eleve teret  enged  az  alapjogok  törvényi  korlátozásának.  A tulajdonjoggal  való   rendelkezés   tilalma,   tehát   a rendelkezési jog teljes korlátozása például nyilvánvalóan közelebb áll  a  lényeges  tartalom  sérelméhez,  mint  a harmadik   személy    javára   szóló   elővásárlási   jog biztosítása. 3. Minderre  figyelemmel vizsgálta az Alkotmánybíróság az indítványokkal  támadott,  elővásárlási  jogot  biztosító törvényi  rendelkezés  korlátozó  tartalmának  súlyát  és célját is. A kifogásolt  törvényben biztosított elővásárlási jog nem korlátozza a  tulajdonos rendelkezési szabadságát abból a szempontból, hogy  a  tulajdonos  szabadon  alakítsa  ki: milyen tartalommal  és milyen  feltételekkel kívánja  azt gyakorolni.   A   korlátozás   kizárólag   vevőválasztási szabadságát  érinti,   feltéve,  hogy   az  elővásárlásra jogosult a  vevővel azonos  tartalommal és  feltételekkel kész vele szerződést kötni. Ugyanakkor  kétségtelen,   hogy  a   vevőként  jelentkező személy   tulajdonszerzési   joga   is   korlátozott   az elővásárlási     jog     jogosultjával     szemben.     A tulajdonszerzési jognak  ez a korlátozása azzal jár, hogy a vevő  a dolgot  csak akkor szerezheti meg, ha az általa elfogadott feltételekkel  az elővásárlásra  jogosult  nem kíván szerződést kötni. A  vevő   tulajdonszerzési  jogának   e  törvény   általi korlátozása  az   Alkotmánybíróság  álláspontja   szerint azonban  ugyanúgy   nem  érinti  a  tulajdonjog  lényeges tartalmát, mint  ahogy a korlátozás az eladó tekintetében sem   az    érinthetetlen    lényegre    vonatkozik.    A tulajdonszerzésnek  ez   a  korlátozása   csak   az   ún. hatalmassággal érintett  dolgok viszonylatában  áll fenn, nem jelent azonban általános szerzési jogkorlátozást, így a tulajdonjog lényegi tartalmát nem befolyásolja. 4.  Vizsgálta   az  Alkotmánybíróság   azt  is,   hogy  a tulajdonjog fentiekben  rögzített és  a lényegi tartalmat önmagában nem érintő korlátozása arányban áll-e az elérni kívánt cél fontosságával. A  sérelmezett  törvényi  rendelkezésben  írt  korlátozás azokra a  tanya- illetőleg  földingatlanokra  vonatkozik, amelyek  a   mezőgazdasági   nagyüzem   földingatlanaival határosak.  Annak   eldöntése,  hogy   ezek  közül   mely tanya- és  földingatlanok   tartoznak   a   mezőgazdasági nagyüzem "területén  fekvő" ingatlanok  körébe, a bíróság jogértelmezésére tartozik. Az  azonban   magából   a   törvényi   rendelkezésből   - tényállástól függetlenül  is  -  megállapítható,  hogy  a mezőgazdasági termelést folytató üzem számára biztosított elővásárlási jog,  mint hatalmasság,  olyan méltányolható okon alapszik,  amely a korlátozás céljával arányban áll. Az elővásárlási  jog  biztosítása  ugyanis  az  üzemszerű gazdálkodás      és       termelés       zavartalanságát, akadálytalanságát  hivatott   segíteni,   azt,   hogy   a tanya- és   földtulajdon   értékesítése   esetén   az   a tulajdonos, akinek  területén a  tanya és a föld fekszik, üzemszerű  termelésének  sajátosságait  erre  -  a  saját területeivel  így  egységbe  kerülő  -  földterületre  is kiterjeszthesse.  Egyúttal   megszabadulhat   azoktól   a hátrányoktól  ( pl.   átjárás ),   amelyek   tulajdonjoga gyakorlásának   zavartalanságát    akadályozták.   Ez   a törvényhozói cél  tehát összhangban  és arányban  áll  az alkalmazott korlátozással.  Így a  támatott rendelkezés e vonatkozásban   nem    sérti  az   Alkotmány  9.   §  (1) bekezdését, 13.  § (1)    bekezdését, illetőleg  a  8.  § (2) bekezdésében megfogalmazott tilalmat sem. 5. Mindazonáltal  a sérelmezett  törvényi szabályozás nem áll összhangban  az Alkotmány idézett rendelkezéseivel és a 70/A.  § (1)  bekezdésével. A  törvény  a  szabályozási körébe  vont   tanya   és   föld-ingatlanokra   vonatkozó elővásárlási  jogot   kizárólag  magánszemélyek   közötti adás-vétel esetén  biztosítja - az értelmező végrehajtási rendelet   szerint    kizárólag   jogi   személyiségű   - mezőgazdasági nagyüzemnek.  Annak megítélése, hogy milyen típusú jogalany  minősül mezőgazdasági  nagyüzemnek,  nem alkotmányossági  kérdés,   így  az  idézett  végrehajtási rendelet     értelmező     szabálya     önmagában     nem alkotmányellenes. A  "nagyüzem" azonban  nem jogi,  hanem gazdasági  kategória,   alanyhoz  nem   kötött,  azaz   a tulajdonjogi   jogviszony    alanyától    független.    A végrehajtási   rendelet    értelmező   szabálya   folytán ugyanakkor csak  a jogi  személyiségű  nagyüzemtulajdonos javára áll  fenn a  törvényben adott hatalmasság, éspedig kizárólag magánszemélyekkel  szemben. Ez  az  összefüggés pedig tartalmilag  már meg nem engedett megkülönböztetést jelent és ezért alkotmányellenes. 6.  Az   Alkotmánybíróság  a   21/1990.  ( X.   4. )   AB határozatában   kifejtette,  hogy az  Alkotmány 9.  § (1) bekezdése nem  tulajdonformák között  különböztet,  hanem ellenkezőleg,  a   tulajdon   bármely   formájára   nézve diszkrimináció-tilalmat   fogalmaz    meg.  A  9.  §  (1) bekezdése ennek  folytán a  70/A. § (1) bekezdésében   is foglalt   jogegyenlőségi    tételnek   a    tulajdonjogra vonatkoztatott kifejtése.  Bár az  Alkotmány 70/A. §-a az emberi, illetve  állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést,   az    Alkotmánybíróság   álláspontja szerint a  támadott törvényi szabályozás alanyi és tárgyi összefüggésében személyek közötti olyan megkülönböztetést jelent, amely  megengedhetetlen. A magánszemélyek közötti szerződéssel szemben  ugyanis nem áll fenn a jogi személy kedvezményezésének alkotmányos  alapja; a nagyüzem javára szóló  elővásárlási   jog  alkotmányos   határok  közötti kedvezmény  ugyan,  az  azonban  nem  vezethet  személyek közötti megkülönböztetésre,  hanem meg  kell  maradnia  a gazdasági szempontú szabályozási koncepción belül. Ez  tehát   azt  is   jelenti,  hogy  nincs  kellő  súlyú alkotmányos indoka  annak sem, hogy csak a magánszemélyek egymás  közötti   szerződéseire  vonatkozzék   az  eltérő szabályozás, mert  az adott  tényállás  lényeges  elemére nézve -  a diszkrimináció tilalma folytán - egyenlőségnek kell  fennállnia.   Ebben  az   összefüggésben  pedig   a gazdasági   szempont    egyforma   súllyal   érvényes   a mezőgazdasági nagyüzem  bármely tulajdonosára,  továbbá a tanya- és  földingatlanra vonatkozó adás-vételi szerződés bármely alanyára.  Ebből következik,  hogy a  szabályozás alanyok közötti  megkülönböztetése diszkriminatív,  ezért az    Alkotmánybíróság     a    támadott     rendelkezést alkotmányellenesnek mondta ki és megsemmisítette. 7.  Az   indítványozók  az  alkotmányellenes  rendelkezés megsemmisítését  visszamenőleges   hatállyal,  a  törvény hatálybalépésének időpontjával  kérték. Ennek  feltételei az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény ( a továbbiakban:  ABtv )   43.  §  (4)    bekezdése  alapján azonban  nem   állnak  fenn.   Ugyanakkor  a  szabályozás gazdasági indokai  - az alkotmányellenes megkülönböztetés törvényhozói kiküszöbölésével  - fenntarthatók.  Ezért az Alkotmánybíróság a  törvényhozás számára  megfelelő  időt biztosított  a   rendezés  alkotmányossá  tételére,  s  a rendelkezést   az  ABtv. 43.  § (4)  bekezdése alapján  a jövőre nézve - a gazdálkodás zavartalansága érdekében - a gazdasági év  végével, Szent András napjával semmisítette meg,  mivel   a  szabályozás  mezőgazdasági  ingatlanokra vonatkozik. Az Alkotmánybíróság  a határozatnak  a Magyar  Közlönyben való közzétételét az AB tv 41. §-a alapján rendelte el.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke     Dr. Ádám Antal                  Dr. Herczegh Géza      alkotmánybíró                    alkotmánybíró                     Dr. Kilényi Géza                       alkotmánybíró                     Dr. Lábady Tamás                   előadó alkotmánybíró     Dr. Schmidt Péter                Dr. Szabó András       alkotmánybíró                    alkotmánybíró    Dr. Tersztyánszky Ödön           Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                  alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	18/1992. (III. 30.)
Date of the decision: .	03/24/1992
.
.