A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság ifj. Bíró István békéscsabai lakos
alkotmányjogi panasza, továbbá Dr. Győrfi Attila
debreceni lakos, valamint Bárány László ócsai lakosnak a
Magyar Népköztársaság területén állomásozó szovjet
csapatok tagjai által szolgálati kötelezettségük
teljesítése közben okozott károk érvényesítéséről
rendelkező jogszabály utólagos vizsgálatára irányuló
indítványa ügyében, teljes ülésén meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Dr. Győrfi Attilának és Bárány
Lászlónak a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Szovjet
Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között,
a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó
szovjet csapatok helyzete tárgyában Budapesten 1957.
május 27-én aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1957.
évi 54. tvr. alkotmányellenességének megállapítására, és
e rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványát
elutasítja.
Egyidejűleg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
tv. (AB tv.) 21. § (7) bekezdése alapján az
Alkotmánybíróság hivatalból megállapítja, hogy a
honvédelmi miniszter nem tett eleget az 1957. évi 54.
tvr. 3. §-ában kapott felhatalmazása alapján őt terhelő
jogalkotói kötelezettségének. E mulasztás olyan
alkotmányellenes helyzetet teremtett, amelyben a
megkötött nemzetközi szerződés alapján kialakult
jogalkalmazási gyakorlat és a belső jog összhangja
megbomlott. Ez sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.
Ezért az Alkotmánybíróság felhívja a honvédelmi
minisztert, hogy - az igazságügyminiszterrel és a
külügyminiszterrel egyetértésben - 1991. március 31-ig
jogalkotói kötelezettségének, - az ügy súlyára és
jelentőségére tekintettel magas szintű jogszabály
kezdeményezésével tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság ifj. Bíró István alkotmányjogi
panaszának elbírálását a meghozandó jogszabályig függőben
tartja.
Az Alkotmánybíróság elrendeli határozatának a Magyar
Közlönyben való közzétételét.
Indokolás
I.
Az előterjesztett alkotmányjogi panasz és indítványok azt
sérelmezik, hogy az 1957. évi 54. tvr. szerint a
Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok
tagjai által szolgálati kötelezettségük teljesítése
közben okozott károk ügyében nem bíróságok járnak el,
hanem egy nem bírói eljárás szerint eljáró testület, a
Magyar-Szovjet Vegyesbizottság. E szerv határozata ellen
semminemű jogorvoslatnak helye nincs. Ezt a korlátot a
Vegyesbizottság ügyrendje állapítja meg.
Álláspontjuk szerint a tvr-nek ezek a rendelkezései
sértik a magyar állampolgároknak az Alkotmányban
biztosított alapvető jogait.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint minden
állampolgárnak joga, hogy valamely perben a jogait és
kötelességeit a törvény által felállított független és
pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson
bírálja el. Ugyanezen § (5) bekezdése szerint ...a
törvényben meghatározottak szerint mindenki
jogorvoslattal élhet egy olyan bírói államigazgatási vagy
más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét
sérti.
Az ettől eltérő eljárási rendet sérelmezi folyamatban
levő ügyben Dr. Győrfi Attila ügyvéd is, aki a kivonuló
szovjet csapatok által okozott károk esetében tartja
sérelmesnek azt, hogy - bár a bizonyítási eljárás polgári
bíróság előtt folyik - az összefoglaló vélemény nem köti
a Vegyesbizottságot, és a meghozandó határozat ellen
jogorvoslati lehetőség nincs. Ebben az alapvető jogok
sérelmét látja.
Ifj. Bíró István konkrét ügyében tett panaszában azt is
sérelmezte, hogy a Vegyesbizottság megkeresése alapján a
bizonyítás magyar bíróság előtt folyt, a Vegyesbizottság
ügyrendje szerint. Erről a bírósági eljárást záró
összefoglaló vélemény készült. Bár a lefolytatott
bizonyítás eredményeként a Fővárosi Bíróság javasolta a
nemvagyoni kár kereset szerinti összegét megállapítani, a
Vegyesbizottság ezt nem vette figyelembe, minthogy őt az
összefoglaló vélemény nem köti. Jogorvoslati lehetőség
nem lévén a jogosnak tartott összegnek csupán a felét
kaphatta meg. Az eltérő döntés indokai azonban nem
ismertek előtte.
A jogsérelmét - véleménye szerint - ügyének
alkotmányellenes módon a Vegyesbizottság elé utalása és a
jogorvoslat kizárása okozta.
II.
Az Alkotmánybíróság beszerezte ifj. Bíró István
kártérítési ügyének iratait. Megkereste a
Külügyminisztériumot és az Igazságügyi Minisztérium
Nemzetközi Főosztályát, valamint a Magyar-Szovjet
Vegyesbizottságot.
A Külügyminisztérium válaszában ismertette az 1957. május
27-én aláírt nemzetközi egyezmény körülményeit, az
egyezmény 17. cikkében meghatározott Vegyesbizottság
működését és hatáskörét. Majd felvetette a nemzetközi
szerződésekkel kapcsolatos alkotmányossági vizsgálódás
korlátait. Azt ugyanis, hogy az Alkotmánybíróságról szóló
1989. évi XXXII. tv. (a továbbiakban: AB tv.) szerint
nemzetközi szerződés utólagos normakontroll alá nem
vonható. A szerződés egyoldalú megtámadására pedig nincs
nemzetközileg elfogadott megtámadási ok.
A konkrét alkotmányjogi panasszal és az ahhoz hasonló
ügyekkel összefüggésben a bírói hatáskör és jogorvoslat
hiányából eredő problémák a Külügyminisztérium előtt is
ismeretesek.
Lényegileg ugyanígy reagált a megkeresett Igazságügyi
Minisztérium Nemzetközi Főosztálya is, amely átiratában
részletesen elemezte az Alkotmány 57. § (1)
bekezdésében megfogalmazott jogok és a nemzetközileg
megfogalmazott hasonló jogelvek összefüggését. A
külügyminisztériumi állásponthoz hasonlóan az Igazságügyi
Minisztérium is olyannak tartotta a nemzetközi
szerződések utólagos alkotmányossági vizsgálatát olyannak
tartotta, amelyre az AB tv. szerint nem lát lehetőséget.
Rámutatott arra is, hogy ha eltérés van a belföldi jog és
a nemzetközi szerződés között, akkor a nemzetközi jog
szerint a belföldi jogot kell igazítani a megkötött
nemzetközi szerződéshez, ideértve a nemzetközi
szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27.
tvr-t is, amelynek rendelkezései szerint kell eljárni, a
nemzetközi szerződés és a belső jog összhangját
megteremteni. Rámutatott arra is a válasz, hogy
lényegileg ennek biztosítékát jelenti az Alkotmány 7. §
(1) bekezdése, amely szerint A Magyar Köztársaság
jogrendszere elfogadja a nemzetközi jogi általánosan
elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt
nemzetközi jog kötelezettségek és a belső jog
összhangját.
A nemzetközi szerződés megtámadásáról szólva az
Igazságügyi Minisztérium is kifejti, hogy erre csak akkor
volna elvi lehetőség, ha a szerződés megkötésének
időpontjában az általános nemzetközi jog valamely
feltétlen alkalmazást igénylő szabályába (ius cogens)
ütközik. Ilyen ius cogens, amely Magyarországra nézve is
irányadó lenne, ez idő szerint nincs, tehát megtámadási
ok hiányában ez a megoldás nem alkalmazható.
A megkötött egyezmény módosítására pedig - figyelemmel
arra, hogy egyezmény a szovjet csapatok 1991. május 30-ig
történő kivonulása után megszűnik - nincs reális esély.
A benyújtott alkotmányjogi indítványokkal kapcsolatban,
de elvi éllel is felveti az Igazságügyi Minisztérium
válasza a kérdést, hogy az egyezmény megkötésekor, - de
jelenleg is - élő szabály a Ptk. 7. § (1) bekezdése,
amely szerint ugyan a jogok érvényesítése bírósági útra
tartozik, de jogszabály attól eltérést rendelhet el.
Tehát, az Igazságügyi Minisztérium véleménye szerint, az
egyezmény alkotmányellenesnek nem tekinthető.
Mégis a konkrét üggyel és az ahhoz hasonló ügyekkel
kapcsolatban, - érzékelve a belőlük fakadó problémákat -
az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztálya is
rendezést lát szükségesnek.
A Magyar-Szovjet Vegyes Bizottság Magyar Tagozata
elnökének válasza részletesen elemzi ifj. Bíró István
ügyét, a megtett intézkedéseket. Arra hivatkozott, hogy a
kialakult rend és gyakorlat mind az 1957. évi 54. tvr.,
mind az 1958. évi 22. tvr-rel kihirdetett
jogsegélyegyezmény szerint jogszerű. Szerinte is a Ptk.
7. § (1) bekezdésében kapott törvényi felhatalmazáson
alapul a Vegyesbizottság létrehozása és működése.
Álláspontja szerint azzal, hogy a 7/1958. (VIII. 17.) IM
rendelet 1. §-a beiktatta a Vegyesbizottság által történő
megkeresésre a magyar bíróságok által lefolytatott
bizonyatás lehetőségét, illetve, hogy e bírói bizonyítási
eljárást lezáró összefoglaló vélemény része lesz a
vegyesbizottsági eljárásnak, megteremtődött a magyar
jogszabályokkal való összhang is.
A válasz tartalmazza azt a tényszerű közlést is, hogy bár
az egyezmény arról nem rendelkezik, a Vegyesbizottság
Működési Szabályzatának 16. §-a intézkedik úgy, hogy a
bizottság határozata jogerős. Ellene fellebbezésnek vagy
bíróság előtti keresetnek nincs helye. Bizonyos szűk
körben új körülmények, bizonyítékok esetén enged
változtatási lehetőséget.
Ifj. Bíró István ügyében a válasz arra hivatkozik, hogy a
lehetséges mértékű kártérítést biztosította a
Vegyesbizottság a károsultnak.
A válasz azonban maga is érzékelteti a kártérítési
ügyekben kialakult feszültsé geket.
III.
Az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződések utólagos
alkotmányossági vizsgálatával, a szerződés megtámadásával
és módosításával kapcsolatosan osztja mind a
Külügyminisztérium, mind az Igazságügyi Minisztérium és a
Magyar-Szovjet Vegyesbizottság jogi álláspontját. A
nemzetközi szerződés utólagos vizsgálatára az
Alkotmánybíróságnak valóban nincsen hatásköre. Ezért az
Alkotmánybíróság a beterjesztett indítványok alapján
kizárólag a belföldi hatályos jogszabályt, az egyezmény
kihirdetéséről szóló 1957. évi 54. tvr-t vette vizsgálat
alá, amely mint jogszabály nincs kiemelve az
alkotmányossági felülvizsgálat köréből. Ennek a tvr-nek
rendelkezéseit vetette egybe a jelenleg hatályos
Alkotmány rendelkezéseivel.
Így közelebbről a tvr-nek az alkotmányjogi panasszal és
az indítványokkal támadott 2. §-át, annak 9. cikke 1.
pontját, a 10. cikke 1. pontját, valamint 17. cikkét az
Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésével, valamint a
7. § (1) bekezdésével.
A tvr. 2. § 9. cikk 1. pontja szerint:
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének
Kormánya megtéríti a Magyar Népköztársaság Kormányának
azokat az anyagi károkat, amelyeket a szovjet katonai
egységek vagy azok állományába tartozó egyes személyek
cselekménye vagy mulasztása a magyar államnak okoz,
valamint azokat a károkat, amelyeket szovjet katonai
egységek, vagy azok katonai állományába tartozó személyek
szolgálati kötelességük teljesítése közben magyar
szerveknek, állampolgároknak, vagy a Magyar
Népköztársaság területén tartózkodó idegen
állampolgároknak okoznak.
A kártérítés mértékét mindkét esetben a bejelentett
igények alapján a jelen egyezmény 17. cikke értelmében
létrehozott Vegyesbizottság a magyar jogszabályok
rendelkezéseinek figyelembevételével határozza meg.
A 10. cikk 1. pontja ezzel lényegében azonosan rendezi a
magyar állami szervek által a szovjet csapatok vagyonában
vagy személyeknek okozott kárai megtérítésének rendjét.
A 17. cikk szerint: A jelen Egyezmény értelmezésével és
alkalmazásával, valamint az abban tervbe vett kiegészítő
egyezményekkel kapcsolatos kérdések megoldására Magyar-
Szovjet Vegyesbizottság alakul, amelybe mindkét Szerződő
Fél három-három képviselőt jelöl ki. A Vegyesbizottság az
általa elfogadott szabályzat alapján működik...
Önmagában a tvr. 2. § 9. 1. pontja az ügyek közül csak a
szovjet csapat tagjainak hivatali kötelezettségük
teljesítése közben okozott károk ügyében, a kártérítés
mértéke megállapítását rendeli a Vegyesbizottság elé
azzal, hogy ott a magyar jogszabályok figyelembevételével
kell döntést hozni.
Csakhogy az ezekre az ügyekre vonatkozó eljárási
szabályokat már nem a tvr, hanem a Magyar-Szovjet
Vegyesbizottság Működési Szabályzata és Titkárságának
ügyrendje szabja meg.
E szabályzat ugyan deklarálja, hogy a Vegyesbizottság a
magyar bíróságok jogalkalmazási gyakorlatával ellentétes
határozatokat nem hozhat, de a további rendelkezései már
jelentősen eltérnek a magyar eljárásjogi szabályoktól.
A 12. § szerint a Vegyesbizottság általában zárt ülésen
határoz. Tagjai nem bírók, nem is feltétlenül jogi
végzettségűek, a meghozott határozatai jogerősek, ellenük
fellebbezésnek vagy bíróság előtti kereset benyújtásának
helye nincs. (16. §) 100.000 forint összeghatár alatti
kártérítési ügyekben a tagozatok elnökei ülésen kívül is
határozhatnak (19. §), amelyek a Vegyesbizottság
határozatának minősülnek. E szabályok ellentétesek az
Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakkal,
sértik az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció
tilalmát is, hiszen a szabályzat eljárási szabályai
alapján olyan gyakorlat alakult ki, amely a tvr-en túl
ezekben az ügyekben nemcsak a kártérítés mértékének
megállapítása folyik a Vegyesbizottság előtt, hanem a
jogalap kérdésének elbírálása, s az evonatkozású
bizonyítási eljárás is. Vagyis a Szabályzaton alapuló
gyakorlat tipikus polgári jogi ügyeket terelt egy nem
bírósági típusú szervezet, a Vegyesbizottság elé, pusztán
azon az alapon megkülönböztetve a kártérítési ügyeket,
hogy ki a károkozó vagy a károsult személye. Ilyenfajta
kivételt pedig a Ptk. 7. § (1) bekezdése nem enged meg.
A Ptk. 7. §-a szerinti jogszabályi eltérés helyes
törvényértelmezés szerint az ügyek egyes csoportjára
vonatkozó lehetőség csupán. De a kiemelt ügycsoporton
belüli eljárás mindig, mindenkire nézve egységesen
irányadó. Ezért a minisztériumoknak a Ptk. 7. § (1)
bekezdésére vonatkozó álláspontját az Alkotmánybíróság
nem fogadta el.
Az Alkotmánybíróság a Szabályzat jogi jellegét vizsgálva
megállapította, hogy ez a rendelkezés nem tisztán magyar,
de nem is jogszabály. Nem tekinthető a jogalkotásról
szóló 1987. évi XI. tvr-ben megjelölt állami irányítás
egyéb jogi eszközének sem. Így - bár a szabályzat az
elmondottak szerint az Alkotmány rendelkezéseit sérti -
az Alkotmánybíróság az AB tv. 1. § b) pontja alapján nem
vonhatja utólagos normakontroll alá, rendelkezéseit nem
semmisítheti meg.
Bár a törvényerejű rendelet alkotmányossági
felülvizsgálatára kiterjed az Alkotmánybíróság hatásköre,
a testület megítélése szerint a korábbiakban ismertetett
alkotmányellenes jogalkalmazási gyakorlat nem közvetlenül
a tvr-en alapul, hiszen az alapvetően az államközi
kapcsolatokat szabályozza, s nem zárja ki olyan magyar
jogi szabályozás kialakítását, amely a nemzetközi
szerződést kötő Magyar Állam és a károsultak közötti
relációban - a nemzetközi szerződés csorbítása nélkül - a
hatályos Alkotmánnyal összhangban álló rendelkezéseket
foglaljon magába.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a tvr-nek, illetve a
Szabályzatnak alkotmányellenességére és megsemmisítésére
irányuló indítványokat elutasította.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az AB tv. 1. § e) pontja
alapján hivatalból megállapította, hogy a fentiekben
kifejtettek szerint a szovjet csapatok, illetve ezek
tagjai által szolgálati kötelességük teljesítése közben
okozott kártérítési ügyek intézésében alkotmányellenes
helyzet alakult ki azáltal, hogy nem biztosított a
megkötött nemzetközi szerződés és a belső jog összhangja.
Ezt ugyanis nem biztosítja a Magyar Népköztársaság
Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok
Szövetségének Kormánya között a szovjet csapatoknak a
Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes
tartózkodásával kapcsolatos ügyekben kölcsönösen
nyújtandó jogsegély tárgyában Budapesten 1958. évi
április hó 24. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről
szóló 1958. évi 22. tvr. végrehajtásáról rendelkező
7/1958. (VIII. 17.) IM rendelet sem. E rendelet csupán
lehetőséget ad a Vegyesbizottságnak arra, hogy a
bizonyítási eljárásban tanúkihallgatás stb. kérdésében a
Fővárosi Bíróságot megkeresse. A bíróság összefoglaló
véleménye azonban a Vegyesbizottságot nem köti.
A kialakult alkotmányellenes helyzet fő oka tehát a
megfelelő belföldi jogszabály hiánya. E helyzetért pedig
az Alkotmánybíróság megállapítása szerint egyértelműen a
honvédelmi miniszter felelős, mivel elmulasztotta azt a
jogalkotói kötelezettségét, amelyet számára a nemzetközi
egyezmény kihirdetéséről szóló 1957. évi 54. tvr. 3. §-a
előírt.
Ezért a rendelkező részben írtak szerint felhívta az
Alkotmánybíróság a honvédelmi minisztert e mulasztása
pótlására.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ha a már
megkötött nemzetközi szerződés és a belföldi jog
összhangjának hiánya állampolgárok alkotmányban
biztosított alapvető jogai sérelmét idézi elő, a magyar
állam úgy tesz eleget az Alkotmány 7. § (1)
bekezdésében vállalt kötelezettségének, ha olyan belső
szabályokat hoz létre, amelyek a kialakult helyzetet az
Alkotmánnyal összhangban rendezik. Olymódon, hogy az
államnak az állampolgárokkal szembeni közvetlen
helytállásával biztosítja az alkotmányos egyensúlyt
anélkül, hogy a nemzetközi szerződésben vállalt
kötelezettségeit megszegné. Az ügy jelentőségére
tekintettel a jogalkotói mulasztás magas szintű
jogszabály kezdeményezésével lesz pótolható.
IV.
Az Alkotmánybíróság ifj. Bíró István konkrét ügyében
beterjesztett alkotmányjogi panasz alapján az iratokból
azt a tényállást állapította meg, hogy ifj. Bíró István
maradandó károsodást szenvedett szovjet katonai gépjármű
által okozott közuti baleset során. Járadék, dologi
károk, keresetkiesés és nem vagyoni kár igényének
megtérítésére irányuló igényt terjesztett elő.
A nem vagyoni kárára vonatkozó igényénak csak 50%-ban
adott helyt a Vegyesbizottság annak ellenére, hogy a
bizonyítást megkeresésére végző Fővárosi Bíróság
összefoglaló véleménye a teljes igény megalapozottságát
támasztotta alá.
Minthogy a meghozott határozat ellen jogorvoslati
lehetősége nem volt, Bíró István mindvégig panaszokkal
igyekezett ügyében orvoslást találni - eredménytelenül.
Végül az Alkotmánybíróság megalakulása után nyomban
előterjesztette panaszát, amelyet az Alkotmánybíróság
időben beterjesztett alkotmányjogi panaszként elfogadott.
A konkrét alkotmányjogi panasz ügyében az
Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy annak eldöntésére a
meghozandó új jogszabály kihatással lehet, ezért úgy
döntött, hogy ez ügyben az érdemi intézkedést az új
jogszabály meghozataláig függőben tartja. Ez egyben azt
is jelenti: célszerűnek látszik a jogszabály hatályát úgy
megállapítani, hogy az a szóban forgó ügyre is
kiterjedjen. A mulasztás pótlására adott határidő
megállapítása az AB tv. 49. § (1) bekezdése, a
határozat közzététele az AB tv. 40. §-a alapján történt.
Dr. Herczegh Géza
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |