English
Hungarian
Ügyszám:
.
525/G/2003
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 62/2003. (XII. 15.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/637
.
A döntés kelte: Budapest, 12/15/2003
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az  Alkotmánybíróság  a  köztársasági elnöknek  az  Alkotmány
      értelmezése tárgyában előterjesztett indítványa alapján – Dr.
      Czúcz   Ottó,  Dr.  Kiss  László  és  Dr.  Kukorelli   István
      alkotmánybírák  párhuzamos indokolásával, valamint  Dr.  Bagi
      István,  Dr.  Erdei Árpád, Dr. Harmathy Attila,  Dr.  Strausz
      János  és  Dr.  Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva alkotmánybírák
      különvéleményével – meghozta a következő

                              határozatot:

      Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 26. §-át, valamint 30/A.  §
      (1)  bekezdés  e) pontját értelmezve az alábbiakat  állapítja
      meg:

      1.  Az  Alkotmány 2. § (1) bekezdése a demokratikus  jogállam
      elvét fogalmazza meg. A demokratikus jogállam követelménye  a
      hatalommegosztás,  illetve  az  Alkotmányra   visszavezethető
      eljárási  szabályok megléte, és azok feltétlen  betartása.  A
      hatalommegosztás  elvének megfelelően a hatalmi  ágak  egymás
      tevékenységét    kölcsönösen   ellenőrzik,    ellensúlyozzák,
      érdemben   korlátozzák;  hatásköreik  gyakorlása   során   az
      Alkotmányban   meghatározott   esetekben   a   hatalmi   ágak
      együttműködésre kötelesek és tiszteletben kell  tartaniuk  az
      elválasztott hatalmi szervezetek döntéseit és autonómiáját.
      Az  Alkotmány  29.  §  (1)  bekezdése  a  köztársasági  elnök
      alapvető  feladataként határozza meg  azt,  hogy  őrködik  az
      államszervezet  demokratikus működése felett. A  köztársasági
      elnök feladatát az Alkotmányban meghatározott jogosítványokon
      keresztül teljesíti.

      2. Az Alkotmány 26. §-ában meghatározott államfői jogkörök az
      Országgyűlés   törvényhozási   tevékenységének    ellensúlyát
      képezik a hatalommegosztásnak az Alkotmány által szabályozott
      rendszerében.    A    hatalommegosztás    alkotmányos    elve
      érvényesülésének egyik biztosítéka, hogy az Alkotmány  26.  §
      (3)  bekezdése szerint az Országgyűlés köteles a köztársasági
      elnök   észrevételeinek  megfontolására  és  az  észrevételek
      keretein  belül, azok alapján – a törvényalkotásra  vonatkozó
      eljárási    szabályok   szerint   –    a    törvény    érdemi
      újratárgyalására.    Az    újratárgyalás     intézménye     a
      hatalommegosztás  elvét konkretizálja. Az Országgyűlés  akkor
      is  köteles  a visszaküldött törvény érdemi újratárgyalására,
      ha  a  köztársasági  elnök észrevételei nem  tartalmaznak  új
      érveket és szempontokat.
      Az  Alkotmány  26.  §-ába foglalt eljárási  szabályok  teszik
      lehetővé    a   köztársasági   elnök   és   az   Országgyűlés
      jogosítványainak   gyakorlását   a   törvényhozási   folyamat
      zárószakaszában.   Az  Alkotmány  26.  §   (3)   bekezdésének
      megsértését  eredményezi, ha az Országgyűlés  a  köztársasági
      elnök  által  visszaküldött törvény érdemi  újratárgyalásának
      feltételeit   nem   biztosítja.  Az   érdemi   újratárgyalást
      biztosító eljárási szabályoknak garanciális jelentőségük  van
      a   jogbiztonság  és  a  hatalmi  ágak  elválasztása  elvének
      érvényesülése szempontjából.
      Az  Alkotmány  26.  § (3) bekezdésének megsértése  a  törvény
      közjogi érvénytelenségéhez vezet.

      3.  Az  Alkotmány  26.  § (1), (2), (3)  bekezdése,  valamint
      (4)  bekezdésének együttes értelmezése alapján a köztársasági
      elnök az Alkotmányban meghatározott határidőn belül ugyanazon
      törvénnyel  kapcsolatban csak egy alkalommal, egy intézkedést
      kezdeményezhet;  a  törvény alkotmányellenességének  előzetes
      alkotmánybírósági vizsgálatát vagy a törvény újratárgyalását.
      A  köztársasági  elnök,  amennyiben  a  törvényt  vagy  annak
      valamelyik   rendelkezését  alkotmányellenesnek  tartja,   az
      Alkotmány  26.  §  (4)  bekezdése  szerint  köteles  azt   az
      Alkotmánybíróságnak megküldeni. Amennyiben a törvénnyel, vagy
      annak  valamelyik rendelkezésével kapcsolatban a köztársasági
      elnöknek  alkotmányos aggálya nincsen, akkor –  az  Alkotmány
      26.  §  (2)  bekezdése alapján – jogosult arra, hogy  azt  az
      Országgyűlésnek  megfontolás  végett  visszaküldje  vagy  azt
      aláírja.   Az  Alkotmány  26.  §  (3)  bekezdése  alapján   a
      köztársasági  elnök  az  újratárgyalást  követően  megküldött
      törvényt  köteles  aláírni és öt napon belül  kihirdetni.  Az
      Alkotmánynak ez az előírása nem teszi lehetővé  azt,  hogy  a
      köztársasági   elnök   az  újratárgyalt  törvénnyel   szemben
      alkotmányossági   aggályai  orvoslása   érdekében,   előzetes
      alkotmányossági vizsgálatot kérjen az Alkotmánybíróságtól.

      4.   A  hatalommegosztás  elvéből  következően  az  Alkotmány
      30/A.  § (1) bekezdés e) pontja szerint a köztársasági  elnök
      részt   vehet   és   felszólalhat  az  Országgyűlés   és   az
      országgyűlési  bizottságok ülésein. E  jogok  nem  jelentenek
      egyben  kötelezettséget is. A köztársasági elnök Alkotmányban
      biztosított     jogosítványa     vonatkozik     a     törvény
      újratárgyalására is, távolléte azonban nem akadályozza meg az
      újratárgyalást.   Tekintettel   arra,    hogy    a    törvény
      újratárgyalására  a  köztársasági elnök észrevételei  alapján
      kerül  sor,  ezért  részvételi, illetve felszólalási  jogának
      érvényesítését megfelelő eljárási szabályok megalkotásával és
      szigorú betartásával feltétlenül biztosítani kell, mivel ez a
      törvény  érdemi  újratárgyalásának  garanciáját  jelenti.   A
      köztársasági   elnök   részvételi  és  felszólalási   jogának
      biztosítása az újratárgyalási eljárás során a törvény közjogi
      érvényességének egyik feltétele.
      A   köztársasági   elnök  részvételi  és  felszólalási   joga
      érvényesülésének kiemelt jelentősége van az Alkotmány  26.  §
      (2) bekezdésében megfogalmazott jogának érvényesítése során.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        A  köztársasági  elnök  az Alkotmány értelmezését  az  alábbi
        szempontokból kérte:

        1.  A  köztársasági  elnök kezdeményezte annak  értelmezését,
        hogy  az  Országgyűlés milyen módon tehet eleget az Alkotmány
        26. § (3) bekezdése szerinti újratárgyalás követelményének.

        A   köztársasági   elnök  álláspontja   szerint   a   törvény
        visszaküldésével  az  államfő egy, a mindenkori  Országgyűlés
        álláspontjától  eltérő  véleményt  fogalmazhat  meg,   s   az
        Országgyűlést   az  elfogadott  törvénynél  figyelembe   vett
        szempontoktól  eltérő szempontok megfontolására  késztetheti.
        Ezáltal   a   köztársasági  elnök  –  az  Alkotmány   29.   §
        (1)   bekezdésébe  foglalt  keretek  között   –   ellensúlyát
        képezheti  az  Országgyűlésnek.  A  köztársasági  elnöknek  a
        törvényhozási folyamatra kiható tevékenysége tehát a  hatalmi
        ágak  megosztásának tényleges megvalósulását szolgálja. Ezért
        a    törvénynek   a   köztársasági   elnök   által    történő
        visszaküldése, illetve az azt követő újratárgyalás intézménye
        a hatalommegosztás elvének érvényesülését garantálja.

        Az  újratárgyalás intézményének jelentőségére  tekintettel  a
        köztársasági    elnök   annak   értelmezés   útján    történő
        megállapítását  kérte,  hogy  szükségesek-e  olyan   eljárási
        garanciák,   melyek  az  újratárgyalás  alapvető   funkcióját
        jelentő   megfontolást  biztosítják,  vagy  az   Országgyűlés
        szabadon  dönthet-e arról, hogy milyen mértékben  kívánja  az
        elnöki  észrevételeket  megfontolni.  Álláspontja  szerint  a
        pusztán   formális  újratárgyalás  az  alkotmányos  intézmény
        tartalmától  való  megfosztását,  kiüresítését  jelenti.   Az
        újratárgyalás    tartalmi   kiüresítését   elfogadhatatlannak
        tartotta.
        A  köztársasági  elnök kifejtette továbbá,  hogy  álláspontja
        szerint  a jogállamiság alkotmányos elvéből is következik  az
        érdemi   újratárgyalás   követelménye.   Ezzel   kapcsolatban
        hivatkozott   az   Alkotmánybíróság   korábbi   határozatára,
        miszerint  az  Alkotmányban  szabályozott  szerveknek  az   a
        kötelessége,   hogy  alkotmányos  jelentőségű   hatásköreiket
        jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve,  és
        együttműködve gyakorolják [8/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH
        1992,  51,  54.].  Utalt  továbbá arra,  hogy  a  formalizált
        eljárási  szabályok  maradéktalan betartása  a  törvényhozási
        eljárásra  vonatkozóan  is  –  a  jogállamiságból  fakadó   –
        alkotmányos követelmény [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH
        1999, 52, 61.].

        2.   A   köztársasági  elnök  az  Alkotmány  26.  §  (3)   és
        (4)  bekezdésének egybevetésével kérte annak értelmezését is,
        hogy  az Országgyűlésnek visszaküldött és újratárgyalás  után
        elfogadott   törvényt  a  köztársasági  elnök   megküldheti-e
        véleményezésre az Alkotmánybíróságnak.

        A   köztársasági   elnök  különösen  két   esetben   tartotta
        indokoltnak az újratárgyalást követően az Alkotmánybíróságnak
        való   megküldést.  Az  egyik  eset  szerint  akkor,  ha   az
        újratárgyalás eredményeként a törvény szövege megváltozik  és
        az     új     törvényszöveget    a     köztársasági     elnök
        alkotmányellenesnek tartja. A másik esetben pedig akkor, ha a
        törvény  változatlan  szöveggel történő elfogadása  esetén  a
        köztársasági elnök olyan alkotmányellenességet észlel,  amely
        az újratárgyalás során vétett eljárási hibából is eredhet.
        A   köztársasági   elnök  azzal  érvelt,   hogy   a   törvény
        újratárgyalását  követő feltétel nélküli aláírás  ellentétben
        állna   –   az  Alkotmánybíróság  által  is  megerősített   –
        alkotmányozói  szándékkal,  miszerint  a  köztársasági  elnök
        aláírási jogköre nem formális (675/B/2001. AB határozat,  ABH
        2002,  1320, 1326.). A köztársasági elnök, mint az  Alkotmány
        őre  feladatából  következik  ugyanis,  hogy  alkotmányossági
        aggály esetében az újratárgyalt törvényt se írja alá.

        A  köztársasági  elnök  hivatkozott  továbbá  arra,  hogy  az
        Alkotmány    26.   §-a   egyes   bekezdéseinek   rendszerbeli
        elhelyezése  is  lehetőséget teremt a törvény újratárgyalását
        követő alkotmánybírósági véleményezésre. Az Alkotmány  26.  §
        (5)  bekezdése ugyanis a (3) bekezdésben foglaltaktól  eltérő
        jogkövetkezményeket állapít meg az alkotmánybírósági eljárást
        követendő  köztársasági  elnöki  cselekvésre  vonatkozóan.  A
        köztársasági  elnöknek  a  (3)  bekezdés  szerinti   aláírási
        kötelezettsége  csak  a törvény visszaküldésének  lehetőségét
        szorítja ésszerű korlátok közé. A törvény Alkotmánybíróságnak
        történő  megküldésére  vonatkozó szabály  pedig  csak  ezután
        következik.

        3.  A  köztársasági elnök az Alkotmány 30/A. §  (1)  bekezdés
        e)  pontjában  foglalt jogkör értelmezését is  kezdeményezte.
        Arra    vonatkozóan    kért    értelmezést,    hogy    milyen
        részjogosítványok töltik ki a köztársasági  elnök  részvételi
        és  felszólalási jogát. Utalt arra, hogy a Magyar Köztársaság
        Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.)  OGY
        határozat   (a   továbbiakban:  Házszabály)   tartalmazza   a
        köztársasági    elnök   részvételének   és    felszólalásának
        szabályait.  Annak  értelmezését kérte, hogy  a  köztársasági
        elnök  törvényhozásban való részvételére  irányuló  szabályok
        megsértése   az   elfogadott  törvény   alkotmányellenességét
        eredményezheti-e?

                                     II.

        1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:

        „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”

        „22.  §  (2)  Az Országgyűlés alakuló ülését –  a  választást
        követő  egy  hónapon belüli időpontra – a köztársasági  elnök
        hívja  össze; egyébként az Országgyűlés ülésszakának és  ezen
        belül  az  egyes üléseknek az összehívásáról az  Országgyűlés
        elnöke gondoskodik.”

        „25.  §  (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden
        országgyűlési  bizottság  és bármely országgyűlési  képviselő
        kezdeményezhet.
        (2) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg.
        (3) Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés
        elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek.”

        „26.  §  (1)  A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől
        számított   tizenöt   napon  –  az   Országgyűlés   elnökének
        sürgősségi  kérelmére öt napon – belül a  köztársasági  elnök
        gondoskodik.  A kihirdetésre megküldött törvényt  aláírja.  A
        törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
        (2)   Ha  a  köztársasági  elnök  a  törvénnyel  vagy   annak
        valamelyik  rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás  előtt
        az  (1)  bekezdésben  említett  határidőn  belül  megfontolás
        végett,   észrevételeinek   közlésével   visszaküldheti    az
        Országgyűlésnek.

        (3)   Az  Országgyűlés  a  törvényt  újra  megtárgyalja,   és
        elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés elnöke által ezt
        követően  megküldött  törvényt a köztársasági  elnök  köteles
        aláírni és öt napon belül kihirdetni.

        (4)  A  köztársasági  elnök  a  törvényt  aláírás  előtt   az
        (1)   bekezdésben  említett  határidőn  belül  véleményezésre
        megküldi   az   Alkotmánybíróságnak,  ha   annak   valamelyik
        rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.

        (5)  Ha  az Alkotmánybíróság – soron kívüli eljárásban  –  az
        alkotmányellenességet megállapítja, a  köztársasági  elnök  a
        törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles  a
        törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni.

        (6)  A  népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök
        csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette.”

        „29.  § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök,  aki
        kifejezi  a  nemzet  egységét, és őrködik  az  államszervezet
        demokratikus működése felett.”

        „30/A. § (1) A köztársasági elnök
        (…)
        e)   részt  vehet  és  felszólalhat  az  Országgyűlés  és  az
        országgyűlési bizottságok ülésein,
        (…).”

        2. A Házszabály érintett rendelkezései:

        „23. § A Házbizottság
        (…)
        t)  az  Országgyűlés  ülésének  napirendtervezetét  az  ülést
        megelőző  48  órával korábban közzéteszi, és a karzaton  –  a
        férőhelyektől függően – ülőhelyeket biztosít az állampolgárok
        számára;
        (…)”

        „45.  §  (1)  A  köztársasági  elnök,  a  Kormány  tagja,  az
        Alkotmánybíróság  elnöke,  a  Legfelsőbb  Bíróság  elnöke,  a
        legfőbb   ügyész,   az  országgyűlési   biztos,   az   Állami
        Számvevőszék  elnöke, továbbá az általa benyújtott  beszámoló
        országgyűlési vitája során az Országgyűlés előtt beszámolásra
        kötelezett   részt  vehet  és  felszólalhat  az  Országgyűlés
        ülésén.

        (2)  Ha a Házszabály kivételt nem tesz, a köztársasági elnök,
        a  miniszterelnök, továbbá – a Kormány nevében  –  a  Kormány
        tagja bármikor felszólalhat.”

        „47.  §  (1)  Az  ülés napirendjére az elnök  a  Házbizottság
        ajánlása  alapján tesz javaslatot. E javaslatot legkésőbb  az
        ülést  megelőzően két nappal meg kell küldeni a képviselőknek
        és a 45. § (1) bekezdésében felsorolt személyeknek.”

        „107.  §  (2)  A  zárószavazás előtti módosító javaslatot  az
        elnök az Alkotmányügyi bizottságnak adja ki. A költségvetési,
        pótköltségvetési,    zárszámadási,   illetve    költségvetést
        módosító törvényjavaslathoz benyújtott zárószavazást megelőző
        módosító javaslatot az elnök a Költségvetési bizottságnak  is
        kiadja.
        (…)

        (4)  A  törvényjavaslat záró vitája az (1) bekezdés  szerinti
        módosító  javaslatok megtárgyalásából áll. A  tárgyalásra,  a
        vitára  és  a  szavazásra a 105-106.  §  rendelkezéseit  kell
        megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben nem  a  Kormány
        az  előterjesztő, akkor nyilatkoznia kell, hogy egyetért-e  a
        törvényjavaslat  elfogadásával.  A  zárószavazást  megelőzően
        benyújtott  módosító javaslat esetén a zárószavazást  csak  a
        törvényjavaslat záró vitája után lehet megtartani.
        (…)”

        „110. § (1) Ha a köztársasági elnök a kihirdetésre megküldött
        törvényt aláírás előtt észrevételeinek közlésével megfontolás
        végett  visszaküldi,  azt  az Országgyűlés  legkésőbb  hatvan
        napon belül napirendjére tűzi.

        (2)  A  köztársasági  elnök átiratát az  Országgyűlés  elnöke
        kiadja az Alkotmányügyi, valamint a kijelölt bizottságnak. Az
        eljárásra  ezt követően a 107. § (2) és (4) bekezdéseit  kell
        megfelelően alkalmazni.”

        „111.  §  Ha  a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság  által
        alkotmányellenesnek    nyilvánított     rendelkezés     miatt
        visszaküldi  a  törvényt az Országgyűlésnek, az  Országgyűlés
        elnöke  felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot és  a  kijelölt
        bizottságot   az  Alkotmánybíróság  határozatának   megfelelő
        módosító javaslat előterjesztésére. Az eljárásra ezt követően
        a 107. § (2) és (4) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.”
                                     
                                    III.

        Az     indítvány     kapcsán    az    Alkotmánybíróság     az
        Alkotmánybíróságról   szóló   1989.   évi   XXXII.    törvény
        (továbbiakban:   Abtv.)  1.  §  g)  pontjában   meghatározott
        hatáskörében  járt el. Az Abtv. 1. § g) pontja értelmében  az
        Alkotmánybíróság    hatáskörébe   tartozik    az    Alkotmány
        rendelkezéseinek értelmezése.

        Az  Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint  [először:
        31/1990.  (XII.  18.) AB határozat, ABH 1990, 136,  137-138.;
        legutóbb: 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 329, 331-
        332.]  az  Abtv.  1.  §  g)  pontjában  szabályozott,  elvont
        alkotmányértelmezésre vonatkozó indítvány esetében az  alábbi
        követelményeket  kell figyelembe venni.  Az  indítványnak  az
        Abtv.  21.  §  (6) bekezdésében meghatározott  szervtől  vagy
        személytől   kell  származnia;  nem  általánosságban,   hanem
        valamely  konkrét  alkotmányjogi probléma  aspektusából  kell
        kezdeményeznie  az  eljárást;  az  Alkotmány  egy   ugyancsak
        konkrétan megjelölt rendelkezésének értelmezését kell kérnie.
        Végül az adott alkotmányossági problémának közvetlenül –  más
        jogszabály közbejötte nélkül – levezethetőnek kell lennie  az
        Alkotmányból.

        Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek
        a feltételeknek megfelel.
                                     
                                     IV.

        1.   Az   Alkotmánybíróság  korábbi  gyakorlatában  [48/1991.
        (IX.  26.)  AB határozat (a továbbiakban: 1. ABh), ABH  1991,
        217.; 8/1992. (I. 30.) AB határozat (a továbbiakban: 2. ABh),
        ABH   1992,   51.;  36/1992.  (VI.  10.)  AB   határozat   (a
        továbbiakban:  3.  ABh), ABH 1992, 207.] már  foglalkozott  a
        köztársasági   elnök  jogosítványainak,   egyes   jogköreinek
        értelmezésével.
        A  köztársasági  elnök  jogállásának  első  alkotmánybírósági
        értelmezése   megállapította,  hogy  az   Alkotmány   29.   §
        (1)  bekezdése a köztársasági elnök „egyik alapvető feladatát
        jelöli meg”, s azt „az egyes hatáskörök értelmezésénél alapul
        kell venni” (1. ABh, ABH 1991, 217, 227-228.).

        Az   Alkotmánybíróság  a  köztársasági   elnök   jogállásának
        értelmezésénél   a  későbbiekben  is  az  Alkotmány   29.   §
        (1)  bekezdéséből  indult ki, és abból azt  a  következtetést
        vonta  le,  hogy  „a  köztársasági elnöknek  hatásköri  jogai
        gyakorlása  során  mindig figyelemmel kell  lennie  az  egész
        államszervezet demokratikus működésére, beleértve ebbe  annak
        eljárási  és  technikai szempontjait  is.  Az  »őrködés«  nem
        korlátozódik tehát krízishelyzetek feloldására,  hanem  része
        az államügyek szokásos menetének (…).” (2. ABh, ABH 1992, 51,
        54.)

        Az    Alkotmánybíróság   kifejtette   továbbá,   hogy   „[a]z
        államszervezet  demokratikus  működése  feletti  őrködést  az
        Alkotmányban   meghatározott   egyes   hatáskörökben,    azok
        feltételei  szerint  látja  el  a  köztársasági   elnök.   Az
        Alkotmány  szóhasználata  is kifejezi  a  köztársasági  elnök
        feladatának  sajátosságát  az alkotmányosság  védelmében.  Az
        Országgyűlés, a Kormány, a bíróságok »védik« és »biztosítják«
        az  alkotmányos rendet, valamint az állampolgárok jogait; ezt
        a   funkciót   az  egész  társadalom  vonatkozásában,   saját
        cselekvésükkel látják el. Ezzel szemben a köztársasági  elnök
        csupán   az   államszervezet  demokratikus  működése   felett
        »őrködik«, vagyis sem sérelem esetén, sem a jogok biztosítása
        céljából  nem  maga cselekszik, hanem általában más  szervhez
        fordul,  vagy  ha  maga cselekszik, az elnöki  döntésért  más
        szerv  vállalja a politikai felelősséget.” (3. ABh, ABH 1992,
        207, 211-212.)

        A   köztársasági  elnök  alapvető  feladata  tehát  az,  hogy
        őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.  Ezt
        az   alapvető  feladatát  a  számára  biztosított  jogkörökön
        keresztül láthatja el. A köztársasági elnök rendelkezik olyan
        jogkörökkel   is,   amelyeken   keresztül   a   törvényhozást
        befolyásolhatja.  A  törvényhozás  –  az  Alkotmány   25.   §
        (2)   bekezdése   értelmében  –  az  Országgyűlés   joga,   a
        köztársasági elnök csupán ellenőrző, korlátozó jogkört lát el
        a   törvényhozással  kapcsolatban.  A  köztársasági  elnök  a
        törvényhozás  feletti  őrködését három konkrét,  Alkotmányban
        rögzített  jogosítványa keretében láthatja  el.  Egyrészt  az
        Alkotmány  25.  § (1) bekezdésében biztosított  jogával  élve
        törvény    elfogadását   kezdeményezi   az   Országgyűlésnél.
        Másrészt,  ha az Alkotmány 26. § (2) illetve (4) bekezdésében
        biztosított  jogkörében a törvénnyel való egyet  nem  értését
        fejezi  ki. Harmadrészt, ha az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés
        e)   pontja  alapján  a  részvételi  és  felszólalási   jogát
        gyakorolja az Országgyűlés, vagy bizottságai ülésén.

        2.  A  köztársasági elnök az Alkotmány 29.  §  (1)  bekezdése
        alapján az államszervezet demokratikus működése, s ezen belül
        az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  szerinti  demokratikus
        jogállam követelményének megvalósulása felett is őrködik.  Az
        Alkotmány  2. § (1) bekezdése szerinti demokratikus  jogállam
        megvalósulásának    feltétele    többek    között:    1.    a
        hatalommegosztás elve, 2. az elválasztott alkotmányos szervek
        együttműködési  kötelezettsége, 3.  az  elválasztott  szervek
        eljárási   és   döntési   autonómiájának,   döntéshozatalának
        kölcsönös    tiszteletben   tartása,   4.   az    Alkotmányra
        visszavezethető eljárási szabályok léte és betartása.

        2.1.  Az 1989-ben létrehozott jogállami rendszer megszüntette
        a  pártállami hatalmi koncentrációt, melyet az akkor hatályos
        Alkotmány   is   kifejezett  és  érvényesített.   A   hatalom
        „egységének”   elve   a   párt-   és   az   állami    szervek
        összefonódását,  a  pártállami  szervek  Alkotmányon  felüli,
        illetve  alkotmányellenesen is érvényesülő hatalmi túlsúlyát,
        hatalmi dominanciáját jelentette.

        A   hatalommegosztás   elve  alapvető  szabálya   alkotmányos
        rendszerünknek.   Az   Alkotmánybíróság  a   hatalommegosztás
        elvével kapcsolatban kifejtette, hogy az „nem pusztán  annyit
        jelent,  hogy  az egyik hatalmi ág nem vonhatja  el  a  másik
        jogosítványait,   hanem  azt  is  jelenti:   a   demokratikus
        jogállamban  korlátlan és korlátozhatatlan hatalom  nincs,  s
        ennek   érdekében   bizonyos   hatalmi   ágak   szükségképpen
        korlátozzák  más  hatalmi  ágak  jogosítványait”.   [28/1995.
        (V. 19.) AB határozat, ABH 1995, 138, 142.]

        A  hatalommegosztás  elve  tehát a hatalmi  ágak  egyensúlyát
        biztosítja. A hatalommegosztás akkor érvényesül, ha a hatalmi
        ágak egymást érdemben korlátozhatják. A köztársasági elnöknek
        a  törvények kihirdetéséhez kapcsolódó visszaküldési vagy  az
        Alkotmánybíróság  előtti  indítványtételi   jogosítványa   (a
        jogirodalomban   elterjedt   kifejezéssel:   politikai   vagy
        felfüggesztő  hatályú vétó, illetve alkotmányossági  vétó)  a
        hatalommegosztás   egyfajta   konkretizálását   jelenti.    A
        köztársasági  elnöknek  a  törvényhozási  folyamatra   kiható
        jogkörei  nem  formálisak, a köztársasági elnök  az  aláírási
        jogkörének   gyakorlásával,  illetve   annak   megtagadásával
        tényleges  korlátját,  ellensúlyát  jelenti  az  Országgyűlés
        törvényalkotási tevékenységének. A törvényhozó hatalom érdemi
        korlátozása    biztosítja    a    hatalommegosztás    elvének
        érvényesülését az Alkotmány 26. §-a szerinti eljárásban.

        A  hatalommegosztás rendszerében azonban a hatalmi  ágak,  az
        alkotmányos   szervek   egymás   működését,   a    hatáskörök
        gyakorlását  nem akadályozhatják. A hatalommegosztás  elvéből
        fakad   az  a  követelmény,  hogy  a  köztársasági  elnök   a
        törvényhez fűződő egyet nem értésével nem lehetetlenítheti el
        a  törvényhozást. Az Országgyűléstől törvényhozási  joga  nem
        vonható el, csupán arra kényszeríthető, hogy korábbi döntését
        újra   megfontolja,   vagy  eljárása  során   az   alkotmányi
        előírásokat   tiszteletben  tartsa.  A  törvényalkotási   jog
        elvonását  jelentené az, ha a köztársasági elnök  a  törvényt
        mindaddig  visszaküldhetné az Országgyűlésnek,  amíg  az  nem
        kerül   az   államfő  észrevételeinek  megfelelő  tartalommal
        elfogadásra.   Az   Alkotmánybíróság   a   törvény   előzetes
        alkotmányossági     vizsgálata     során,     alkotmánysértés
        megállapítása esetén csak tartalmi követelményeket határozhat
        meg,  az Alkotmánynak megfelelő törvényszöveg meghatározására
        azonban nincs lehetősége.

        2.2.  Az  alkotmányos  demokráciában  érvényesülnie  kell  az
        elválasztott  hatalmi ágak együttműködési  kötelezettségének.
        Az  Alkotmánybíróság a 3. ABh-ban rámutatott arra,  hogy  „az
        Alkotmányban  szabályozott  szervek  alkotmányos  jelentőségű
        hatásköreiket     jóhiszeműen,    feladataik     teljesítését
        kölcsönösen segítve és együttműködve gyakorolják” (ABH  1992,
        207,  218.).  Az alkotmányos szerveknek vannak azonban  olyan
        hatásköreik  is,  amelyek gyakorlása során nem  terheli  őket
        együttműködési  kötelezettség. Ez esetben a szerv  hatáskörét
        gyakorolva önállóan hozza meg döntését, más szervnek  nincsen
        javaslattételi,  egyetértési, indítványozási,  ellenjegyzési,
        ellenőrzési,  stb. joga, ebből következően  a  döntés  teljes
        felelőssége  is az adott szervet terheli. Az Alkotmánybíróság
        az   1.  ABh-ban  is  megkülönböztetett  olyan  hatásköröket,
        amelyek  gyakorlásával  a köztársasági  elnök  önállóan,  más
        szervtől  függetlenül hoz döntést. (1. ABh,  ABH  1991,  217,
        232.)

        Az  Alkotmánybíróság a köztársasági elnök  jogállásának  első
        értelmezése   során  csoportosította  a  köztársasági   elnök
        döntési  hatásköreit.  Az  egyik  csoportba  azokat  sorolta,
        amelyeken keresztül a köztársasági elnök „más szerv  döntését
        kezdeményezi;  a  végleges és az elnökre is kötelező  döntést
        más  szerv  hozza meg”. (1. ABh, ABH 1991, 217,  232.)  Ilyen
        jogkörként  minősítette  az Alkotmánybíróság  a  köztársasági
        elnöknek  az Alkotmány 26. § (2)-(5) bekezdésében biztosított
        jogosítványát  (1.  ABh,  ABH 1991, 217,  233.)  is,  melynek
        értelmében a köztársasági elnök indítványa alapján más  szerv
        hozza  meg  a  végleges  döntést. Ezen  jogkör  gyakorlásánál
        kifejezetten érvényesül a hatalmi ágak közötti együttműködési
        kötelezettség.

        Az    Alkotmánybíróság   a   675/B/2001.   AB   határozatában
        kifejtette,  hogy  a  köztársasági  elnöknek  a  visszaküldés
        tekintetében   „nincs  formális  indokolási   kötelezettsége,
        csupán észrevételeit kell megosztania az Országgyűléssel.  Az
        Országgyűlésnek a visszaküldés tényét tudomásul kell  vennie,
        és  az  Alkotmány 26. § (3) bekezdésében foglaltak alapján  a
        törvény  újratárgyalási kötelezettsége terheli”.  (ABH  2002,
        1320,  1326.)  Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint  –  az
        alkotmányos jelentőségű hatáskörök jóhiszemű gyakorlásából, a
        kölcsönös  segítség  elvéből  következően  –  a  köztársasági
        elnöknek  úgy  kell  –  a törvény visszaküldésével  együtt  –
        észrevételeit  közölnie,  hogy  azok  alkalmasak  legyenek  a
        törvény    érdemi    újratárgyalására    vonatkozó    eljárás
        megindítására,    lefolytatására.   Ebből    következően    a
        köztársasági  elnök minden esetben köteles  az  észrevételeit
        közölni, azokat az átiratba belefoglalni.

        Az  Országgyűlés  az államfői észrevételek alapján  tárgyalja
        újra  a  törvényt.  Az alkotmányos szervek  együttműködéséből
        következően    a    köztársasági    elnöknek    észrevételeit
        egyértelműen  kell  megfogalmaznia, ezzel  is  elősegítve  az
        Országgyűlés munkáját.

        A   köztársasági  elnöknek  az  észrevételeit  írásban   kell
        közölnie,  de annak formájára az országgyűlési indítványokkal
        kapcsolatos   házszabályi  előírások   nem   vonatkoznak.   A
        Házszabály az elnöki észrevételekkel kapcsolatos eljárásra  a
        zárószavazás   előtti  módosító  indítványok  megtárgyalására
        vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.

        Az  államfői észrevételeknek nem kell feltétlenül új  érveket
        tartalmazniuk.   A  köztársasági  elnök  az   észrevételeiben
        megfogalmazhat  olyan  érveket is, amelyek  az  országgyűlési
        vitában  már elhangzottak. A törvény országgyűlési  vitájában
        korábban  esetleg már elhangzott, de az államfő által  közölt
        észrevételeket  ismételten meg kell fontolni. A  köztársasági
        elnök   alkotmányos   jogállása  indokolja   azt,   hogy   az
        észrevételeit  a  képviselők  országgyűlési  hozzászólásaitól
        eltérően,  kiemelten  kezeljék.  A  köztársasági   elnök   az
        Alkotmány 29. § (1) bekezdése szerinti alapvető feladata  (az
        államszervezet   demokratikus  működése   feletti   őrködése)
        keretében nyilvánítja ki a törvényhez kapcsolódóan  az  egyet
        nem  értését. Az általa kifejtett érveknek más a súlya  és  a
        nyilvánosságra  gyakorolt hatása. Az államfői észrevételekben
        foglalt kifogások nemcsak az országgyűlési képviselők,  hanem
        szélesebb nyilvánosság számára fogalmazódnak meg.

        Az  országgyűlési képviselők számára biztosítani kell továbbá
        azt,  hogy  az  államfői észrevételek tartalmát kellő  időben
        megismerjék,   annak   alapján  a  törvény   újratárgyalására
        megfelelő  módon  fel tudjanak készülni, a vitán,  szavazáson
        részt  tudjanak  venni, és egyéb képviselői  jogosítványaikat
        (pl.   módosító   javaslat  benyújtása)  is   gyakorolhassák.
        Amennyiben  az  Országgyűlés olyan  ülésen  tárgyalja  meg  a
        köztársasági  elnök  által visszaküldött  törvényt,  amelynek
        összehívására  úgy  került sor, hogy nem  állt  rendelkezésre
        megfelelő  idő  a képviselői jogok gyakorlására,  illetve  az
        erre  való  felkészülésre,  az államfő  észrevételezési  joga
        tartalmilag     kiüresedik,     észrevételeinek      tartalmi
        megtárgyalása nem lehetséges.

        2.3.   A   demokratikus   jogállam  feltételezi   továbbá   a
        demokratikusan  elfogadott eljárási szabályokat,  illetve  az
        azoknak  megfelelő döntéshozatalt. Az alkotmányos  demokrácia
        összetett  rendszer,  melyben  részletes  eljárási  szabályok
        rendezik több szerv – olykor folyamatos – együttműködését.  A
        szervek együttműködését, tevékenységük kölcsönös ellenőrzését
        biztosító   szabályok  azért  jelentősek,  mert  az   eljárás
        eredményének – a döntésnek – a demokratikus legitimitását  az
        eljárási szabályok megléte, továbbá feltétlen és maradéktalan
        betartása  biztosítja.  Az alkotmányos  jelentőségű  eljárási
        szabályok    megsértése   formailag   érvénytelen    (közjogi
        érvénytelenség)   és   illegitim   döntést   eredményez.   Az
        Alkotmányra  visszavezethető  eljárási  szabályok  sérelmével
        meghozott  döntésnek  nincs sem alkotmányos  legalitása,  sem
        demokratikus legitimitása.

        Az  Alkotmány 26. §-ával kapcsolatos eljárásokban  valamennyi
        eljárási  szabály  egyaránt fontos. Minden eljárási  szabály,
        minden    eljárási   szakasz   azonos   legitimációs   erővel
        rendelkezik.  Az  eljárási  szabályok  kivétel   nélküli   és
        feltétlen  betartása  a  demokratikus  jogállamiság  alapvető
        követelménye.  Az eljárási értelemben vett együttműködés  azt
        jelenti,  hogy  az adott döntéshozatali eljárásban  résztvevő
        minden  szervezet,  intézmény,  közjogi  méltóság  korlátozás
        nélkül  és  zavartalanul  élhet az  eljárásban  meghatározott
        jogaival,  gyakorolhatja hatáskörét,  és  biztosan  számíthat
        arra,  hogy  az  eljárás  minden  résztvevője  biztosítja  és
        tiszteletben tartja az ő döntéshozatali jogosítványait.

        Az  alkotmányos  demokráciában az eljárási szabályok  kivétel
        nélküli és feltétlen betartását elsősorban a döntéshozatalban
        résztvevő  –  ellenérdekű és olykor eltérő jogállású,  eltérő
        funkciókat  betöltő – szervek ellenőrzik és kényszerítik  ki.
        Az   eljárási   szabályokat  sértő  módon  meghozott   döntés
        alkotmányos   legalitását   és   legitimitását   bármely,   a
        döntéshozatalban részt vevő személy, szervezet vagy intézmény
        –  jogszerűen és jogilag szabályozott eljárásban  –  kétségbe
        vonhatja.  Ezen  túlmenően – az Abtv.  21.  §  (2)  bekezdése
        alapján   –   az  ilyen  döntéssel  szemben  bárki   utólagos
        alkotmányossági      vizsgálatot      kezdeményezhet       az
        Alkotmánybíróságnál.

        3.  Az  Alkotmánybíróság az indítvány  alapján  elsőként  azt
        vizsgálta, hogy az Országgyűlés milyen módon tehet eleget  az
        Alkotmány   26.   §  (3)  bekezdéséből  eredő  újratárgyalási
        kötelezettségének. Kérdésként merült fel, hogy  szükségesek-e
        olyan   eljárási   garanciák,  amelyek   biztosítják   –   az
        újratárgyalás   alapvető   funkcióját   jelentő   –    érdemi
        megfontolást,     illetve,    hogy     megvalósulhat-e     az
        újratárgyalásnak az alapvető rendeltetése, ha az Országgyűlés
        a  visszaküldést  követően  az  előírt  eljárási  határidőket
        megsértve  tárgyalja  újra és fogadja el  a  törvényt.  Ehhez
        kapcsolódóan az Alkotmánybíróság vizsgálta azt  is,  hogy  az
        Országgyűlés szabadon dönthet-e arról, hogy milyen  mértékben
        kívánja az elnöki észrevételeket megfontolni.

        3.1.  A köztársasági elnök – az Alkotmány 26. § (1) bekezdése
        szerint   –  a  kihirdetésre  megküldött  törvényt   aláírja.
        Amennyiben  a  köztársasági elnök a  kihirdetésre  megküldött
        törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével nem ért egyet,
        akkor  azt  nem  írja  alá,  hanem  –  mérlegelve  azt,  hogy
        kifogásai  milyen jellegűek – az Alkotmány  26.  §  (2)  vagy
        (4)   bekezdése  szerint  cselekszik.  A  köztársasági  elnök
        döntésén   múlik  tehát,  hogy  él-e  az  Alkotmány   26.   §
        (2)  bekezdésében biztosított jogkörével (ide nem  értve,  ha
        kifogásai alkotmányos jellegűek). Ha a köztársasági  elnök  a
        törvény visszaküldése mellett dönt, akkor észrevételeit közli
        az  Országgyűléssel.  Az Országgyűlés pedig  –  az  Alkotmány
        26.   §  (3)  bekezdésének  értelmében  –  a  törvényt   újra
        megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Abból, hogy  az
        Országgyűlésnek    ismét   határoznia    kell    a    törvény
        elfogadásáról,  nem  következik az, hogy köteles  a  törvényt
        módosítva,  vagy változatlan tartalommal ismét elfogadni.  Az
        Országgyűlés   döntése  tehát  többféle  lehet:  elfogadhatja
        változatlan formában a törvényt, vagy változtathat azon és  a
        módosításokkal együtt fogadja el, de arra is lehetősége  van,
        hogy  a  köztársasági elnök észrevételei alapján úgy döntsön,
        hogy nem alkot az adott szabályozási tárgykörben törvényt, és
        hozzájárul  ahhoz,  hogy az előterjesztő a  törvényjavaslatot
        visszavonja.   Amennyiben  az  előterjesztő   visszavonja   a
        törvényjavaslatot,  és  új  törvényjavaslatot  nyújt  be,   a
        köztársasági      elnök     e     törvény      vonatkozásában
        – értelemszerűen – élhet az Alkotmány 26. §-ban meghatározott
        jogosítványaival.

        A   törvény   visszaküldésének   jogkövetkezménye,   hogy   a
        törvényalkotás folyamata visszakerül az eljárás  zárószavazás
        előtti   szakaszába,  az  Országgyűlés  köteles   a   törvény
        újratárgyalására  és  az  újbóli döntéshozatalra.  A  törvény
        visszaküldése   a   törvényhozási   folyamatot   más   módon,
        erőteljesebben befolyásolja, mintha a köztársasági  elnök  az
        észrevételeit csupán az országgyűlési vitában fejtené  ki.  A
        törvény   visszaküldése  esetén  a   köztársasági   elnök   a
        törvénnyel  szembeni ellenérveit ugyanis annyira  jelentősnek
        minősíti,  hogy  emiatt a törvényt nem írja alá  és  ezzel  a
        törvényalkotási  eljárás  folyamatát  megszakítja,   amelynek
        következményeként  az  Országgyűlés  köteles  a  köztársasági
        elnök    észrevételei   alapján   a   törvényhozási   eljárás
        meghatározott részeit megismételni.

        A  köztársasági elnöknek a törvénnyel való egyet nem értése a
        törvényhozás  folyamatát  jelentősen  befolyásolja,  ezért  a
        törvényről  az  államfői észrevételeket érdemben  megfontolva
        dönthet csak az Országgyűlés, még abban az esetben is,  ha  a
        köztársasági   elnök   által  közölt   érvek   korábban,   az
        országgyűlési  vitában  már  elhangzottak.  Az   Országgyűlés
        azonban  csak  arra  köteles, hogy – az államfő  észrevételei
        alapján  –  érdemben  újratárgyalja a törvényt;  nem  köteles
        viszont az észrevételeket elfogadni, s azoknak megfelelően  a
        törvényt  módosítani. Az Országgyűlés megteheti  tehát,  hogy
        –  az  eljárási  szabályoknak  megfelelő  módon  lefolytatott
        érdemi   –   vitát   követően  változatlan   tartalommal   és
        szövegezéssel újra elfogadja a törvényt, és így a  korábbival
        megegyező   törvényt   küldi  meg  a  köztársasági   elnöknek
        aláírásra    és    kihirdetésre.   A    köztársasági    elnök
        észrevételeinek     megfelelő     módosítási,     átdolgozási
        kötelezettség  felborítaná  a  hatalmi  ágak   ellenőrző   és
        ellensúlyozó  rendszerét és hatalmi  túlsúlyt  biztosítana  a
        köztársasági elnöknek. Amennyiben viszont az Országgyűlés nem
        biztosítaná   a   köztársasági  elnök   észrevételei   érdemi
        megfontolásának,    a   visszaküldött    törvény    tényleges
        megvitatásának  a feltételeit, akkor a hatalmi  ágak  egymást
        ellenőrző és ellensúlyozó rendszere a parlamenti törvényhozás
        ellensúlyozás nélküli érvényesülése miatt borulna fel.

        3.2.   A   köztársasági   elnöknek   az   Alkotmány   26.   §
        (2)  bekezdésébe  foglalt  jogköre kiüresedéséhez  vezet,  ha
        nincsenek  olyan  garanciális  eljárási  szabályok,   amelyek
        biztosítanák  az érdemi vita lefolytatásának  lehetőségét.  A
        törvényalkotási eljárás szabályait a Házszabály  tartalmazza,
        a  törvény  újratárgyalása  során  a  Házszabálynak  mind  az
        általános, mind a speciális rendelkezéseit alkalmazni kell. A
        törvény  újratárgyalására vonatkozó eljárásban  a  Házszabály
        általános     és    speciális    rendelkezései    alkotmányos
        jelentőségűek.  Bármelyik  megsértése  az  Alkotmány   2.   §
        (1)  bekezdése szerinti demokratikus jogállamiság megsértését
        eredményezi. Az eljárási szabályok megsértésével megalkotott,
        formai  hibás, s ezáltal alkotmánysértő jogalkotás a  törvény
        megsemmisítését eredményezheti.

        3.3.  A  törvény  visszaküldésére,  illetve  újratárgyalására
        vonatkozó, Alkotmányban szabályozott eljárás lefolytatására a
        Házszabályban meghatározottak szerint kerül sor,  az  eljárás
        főbb szakaszai az alábbiak szerint foglalhatóak össze.

        3.3.1.  Az Alkotmány 22. § (2) bekezdése szerint – az alakuló
        ülést   kivéve  –  az  Országgyűlés  elnöke  gondoskodik   az
        Országgyűlés  ülésének összehívásáról Az  ülés  időpontját  a
        Házszabályban  előírt  határidőkön  belül,  ésszerű   keretek
        között, az Országgyűlés működőképességét figyelembe véve kell
        meghatározni.

        3.3.2.   A   törvényhozás   kiszámíthatóságát   szolgálja   a
        Házszabály   47.  §  (1)  bekezdése,  melynek  értelmében   a
        képviselők   és   a   Házszabály  45.  §   (1)   bekezdésében
        meghatározott  érintettek a napirendi  javaslatnak  az  ülést
        megelőzően  két  nappal történő megküldésével  értesülnek  az
        Országgyűlés üléséről, illetve annak napirendjéről. Ez egyben
        a  törvény  újratárgyalásának  kezdő  időpontját  meghatározó
        garanciális  szabály is. A Házszabály 110.  §  (1)  bekezdése
        rögzíti  az újratárgyalás megkezdésének végső időpontját  is:
        az  Országgyűlés  a visszaküldött törvényt a visszaküldésétől
        számított hatvan napon belül napirendjére tűzi.
        Ha  az értesítés nem, vagy nem megfelelő időben történik meg,
        az  megnehezíti  és  végső  soron  meg  is  akadályozhatja  a
        képviselők   jogainak   gyakorlását   –   jelen   esetben   a
        köztársasági elnök észrevételeinek érdemi megfontolását –,  a
        plenáris és bizottsági vita ésszerű lefolytatását, s  ezáltal
        magát a törvényhozási folyamatot.

        3.3.3. Az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés e) pontja szerint  a
        köztársasági   elnök   részt   vehet   és   felszólalhat   az
        Országgyűlés  és  az  országgyűlési  bizottságok  ülésein.  A
        Házszabály  47.  §  (1)  bekezdése  előírja,  hogy  az  ülést
        legalább két nappal megelőzően a köztársasági elnöknek is meg
        kell küldeni a napirendi javaslatot. Ez feltétele annak, hogy
        a  köztársasági elnök az Alkotmányban garantált részvételi és
        felszólalási jogát az Országgyűlés ülésein gyakorolhassa.
        A  köztársasági elnök előzetes értesítésére hasonló szabályok
        vonatkoznak,  mint az országgyűlési képviselők  értesítésére.
        Nem   felel   meg   az  értesítés  a  törvényhozási   eljárás
        szabályainak, ha arra nem írásban, illetve nem  a  Házszabály
        47. § (1) bekezdésében rögzített határidő megtartásával kerül
        sor.

        3.3.4.   A   Házszabály  107.  §  (1)  bekezdése  szerint   a
        zárószavazás  előtti módosító javaslatot legkésőbb  annak  az
        ülésnapnak  a  megnyitása előtt egy órával lehet  benyújtani,
        amely    ülésnap   napirendjén   az   adott   törvényjavaslat
        zárószavazása szerepel. Ez a rendelkezés vonatkozik a törvény
        újratárgyalása során benyújtott módosító indítványokra is.

        Az  Alkotmány 26. §-ából az következik tehát, hogy a  törvény
        újratárgyalása  során az Országgyűlés köteles a  köztársasági
        elnök  átiratának tényleges, érdemi megfontolására. A törvény
        újratárgyalása  során  a  törvényalkotási  eljárást  attól  a
        szakaszától  kell  újraindítani, amely a  köztársasági  elnök
        észrevételeinek  érdemi  megfontolását  lehetővé  teszi.   Az
        újraindított  eljárás során is alkalmazni kell mindazokat  az
        (általános)    házszabályi   rendelkezéseket,    amelyek    a
        törvényjavaslatok  tárgyalására  egyébként  vonatkoznak,   de
        szükségesek  olyan eljárási garanciák is, amelyek  az  érdemi
        újratárgyalást ténylegesen biztosítják.

        4.  Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítvány alapján azt
        vizsgálta,   hogy   az   Országgyűlésnek   visszaküldött   és
        újratárgyalás  után elfogadott törvényt a köztársasági  elnök
        aláírás     előtt     megküldheti-e     véleményezésre     az
        Alkotmánybíróságnak.

        A     törvény    visszaküldésére,    illetve    a     törvény
        alkotmányellenességének   előzetes   vizsgálatára    irányuló
        eljárás  kezdeményezésére vonatkozó jog a köztársasági  elnök
        jogosítványa.  Az  államfő  e  jogköreinek  gyakorlásával  is
        őrködik  az  államszervezet, s így a törvényhozó demokratikus
        működése  felett. Az Alkotmánybíróság a 3. ABh-ban rámutatott
        arra,   hogy   az   „»őrködés«  megtestesülhet   kifejezetten
        ellenőrző  jogkörben,  mint  pl. a  törvények  kihirdetéséhez
        kapcsolódó   visszaküldési,  vagy   Alkotmánybíróság   előtti
        indítványtételi jogban” (ABH 1992, 207, 212.). A köztársasági
        elnök  a  törvény  visszaküldésére vonatkozó jog  gyakorlása,
        illetve   az   előzetes  normakontrollra   irányuló   eljárás
        kezdeményezése által a törvényhozó hatalom részben politikai,
        részben jogi kontrollját látja el.

        Az  államfő  az  Alkotmány  26. §-a  szerinti  jogköreivel  a
        törvényalkotási  folyamatot  akkor  befolyásolja,  amikor  az
        Országgyűlés törvényalkotási eljárását már befejezte:  teljes
        egészében  lezajlott a törvényjavaslat parlamenti vitája,  az
        Országgyűlés   döntött  a  benyújtott  módosító   indítványok
        sorsáról   és  szavazott  magának  a  törvényjavaslatnak   az
        elfogadásáról  is,  az Országgyűlés elnöke  aláírta  azt,  és
        aláírás  céljából  megküldte  a  köztársasági  elnöknek.   Az
        államfőnek az Alkotmány 26. § szerinti jogosítványa tehát nem
        az    általános   törvényalkotási   folyamatban   biztosított
        részjogosítvány,  hanem olyan különleges eszköz,  amellyel  a
        köztársasági  elnök a törvényhozó eljárását követően,  vagyis
        azután   élhet,   hogy  az  Országgyűlés  az  eljárását   már
        befejezte.  Tekintettel  arra,  hogy  az  államfő  egyet  nem
        értésének kifejezésére nem az általános törvényhozási eljárás
        részeként kerül sor, ezért az az alkotmányos szervek  közötti
        vitát jeleníti meg.
        Az  Alkotmány  26.  §-a  szerinti  államfői  jogkör,  melynek
        alapján  a  köztársasági elnök a törvénnyel  való  egyet  nem
        értését   fejezheti  ki,  egységes  és  egyszer  alkalmazható
        jogosítványt   jelent.   Mind   az   Alkotmány   26.   §-ának
        értelmezéséből,   mind  a  köztársasági   elnök   alkotmányos
        helyzetéből  – de a hasonló külföldi, illetve korábbi  magyar
        alkotmányos  szabályokra  (pl.:  a  köztársasági  államformát
        bevezető,  a  Magyarország államformájáról  szóló  1946.  évi
        I.  törvénycikk  9.  §-ára) tekintettel is –  megállapítható,
        hogy  az  államfőnek  ez  a törvényhozást  ellenőrző  jogköre
        egységes és egyszer gyakorolható.

        Az   Alkotmány  26.  §-a  a  törvényhozás  feletti   államfői
        kontrollt  kétféle megfontolás alapján, két egymástól  eltérő
        eljárás   kezdeményezésével  teszi  lehetővé;  az   eljárások
        kezdeményezésére  azonban  azonos határidőt  szab  [Alkotmány
        26. § (1) bekezdése].

        A  köztársasági elnök dönt arról, hogy a törvénnyel  szembeni
        aggályai  alkotmányos jellegűek-e, illetve, hogy  a  törvény,
        vagy   az  elfogadásához  vezető  eljárás  hibái/hiányosságai
        elérik-e  az  alkotmányellenesség szintjét, vagy a  kifogásai
        más jellegűek.

        Az    Alkotmány   26.   §   (4)   bekezdésében    biztosított
        alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére akkor  kerül  sor,
        ha  a  köztársasági  elnök meg van győződve  arról,  hogy  az
        Országgyűlés  által elfogadott, az Országgyűlés elnöke  által
        aláírt    törvény,    vagy   annak   valamely    rendelkezése
        alkotmányellenes.  Ebben  az  esetben  az  Alkotmány  26.   §
        (4)  bekezdése kötelezi a köztársasági elnököt arra,  hogy  a
        törvényt  véleményezésre  küldje meg az  Alkotmánybíróságnak.
        Amennyiben   tehát   a   köztársasági   elnök   a    törvényt
        alkotmányellenesnek  tartja, akkor – az  alkotmányos  szervek
        tevékenysége  feletti  „őrködési”  kötelezettségéből  adódóan
        is     –     köteles    az    Alkotmánybíróság    eljárásának
        kezdeményezésére.

        A  köztársasági  elnöknek a jogrendszer egésze  és  az  egyes
        jogszabályok   alkotmányosságának  biztosítása  szempontjából
        kiemelten  fontos, speciális szerepét hangsúlyozza  az,  hogy
        jelenleg     csak     ő     kezdeményezheti     a     törvény
        alkotmányellenességének     előzetes      vizsgálatát      az
        Alkotmánybíróságnál.  A köztársasági elnök  ez  esetben  csak
        elindítója,  kezdeményezője  az Alkotmánybíróság  hatáskörébe
        tartozó előzetes alkotmányossági vizsgálatnak, az eljárást az
        Alkotmánybíróság  folytatja  le,  melynek   során   dönt   az
        alkotmányellenesség  kérdésében.  Az  Alkotmánybíróság  soron
        kívüli  eljárásban  dönt  az  államfő  indítványáról.  Ha   a
        törvény,      vagy      annak      valamely      rendelkezése
        alkotmányellenességét  megállapítja, az  államfő  köteles  az
        Országgyűlés  által  már  elfogadott,  azonban  még  ki   nem
        hirdetett   törvényt  az  Országgyűlésnek  visszaküldeni;   a
        törvény  ebben  a formában nem hirdethető ki.  Amennyiben  az
        Alkotmánybíróság  nem állapítja meg az alkotmányellenességet,
        a  köztársasági  elnök  köteles a  törvényt  öt  napon  belül
        aláírni és kihirdetni [Alkotmány 26. § (5) bekezdés].

        A  törvény visszaküldésére vonatkozó jogkör alkalmazását  nem
        teszi  kötelezővé  az Alkotmány 26. § (2)  bekezdése,  csupán
        lehetőséget  ad  annak gyakorlására akkor, ha a  köztársasági
        elnök   a  törvénnyel  vagy  annak  valamely  rendelkezésével
        valamilyen – szélesebb értelemben vett politikai – okból  nem
        ért   egyet.   A   törvény   újratárgyalásának   kereteit   a
        köztársasági elnök észrevételei határozzák meg.

        Az  Alkotmány  26.  §  (1),  (2),  (3)  és  (4)  bekezdésének
        együttes,  rendszertani értelmezéséből az  következik  tehát,
        hogy  az  államfő a törvény kihirdetésének eljárása során  az
        Alkotmányban meghatározott határidőn belül csak egyszer élhet
        azzal   az   Alkotmányban  biztosított   jogával,   hogy   az
        Országgyűlés  által elfogadott törvényt nem írja  alá,  hanem
        azt más alkotmányos szervnek küldi meg. Ezen eljárás során  a
        köztársasági elnöknek több kérdésben kell döntést hoznia.  Az
        államfő  dönt  egyrészt  arról,  hogy  a  törvénnyel  szemben
        felmerülnek-e   benne  kifogások,  megfogalmaz-e   egyáltalán
        észrevételeket.  Ezt  követően határoz  arról,  hogy  ezek  a
        kifogásai  milyen  jellegűek. Ha  az  államfőnek  alkotmányos
        aggályai vannak a törvénnyel kapcsolatban, az Alkotmány 26. §
        (4)  bekezdése  alapján  köteles azt  az  Alkotmánybíróságnak
        véleményezésre  megküldeni. Ha észrevételei nem  alkotmányos,
        hanem más jellegűek, az Alkotmány 26. § (2) bekezdése alapján
        a  köztársasági  elnök diszkrecionális jogába tartozik,  hogy
        –  észrevételei  megküldésével –  a  törvény  újratárgyalását
        kezdeményezi-e  az  Országgyűlésnél,  vagy  azt  aláírja   és
        gondoskodik   a   kihirdetéséről.   Az   újratárgyalás   után
        visszaküldött  törvényt  az államfő  –  az  Alkotmány  26.  §
        (3)  bekezdése  alapján – köteles aláírni és öt  napon  belül
        kihirdetni,  függetlenül attól, hogy kifogásai fennmaradtak-e
        vagy  keletkeztek-e újabb (alkotmányos vagy  más  jellegű,  a
        törvény tartalmát érintő) aggályai.

        A  köztársasági  elnök  alkotmányos jogállásából  következően
        megállapítható,   hogy  a  köztársasági   elnök   a   törvény
        visszaküldésével  a  törvény elfogadását  csak  késleltetheti
        azáltal,  hogy  észrevételei alapján az Országgyűlés  köteles
        azt  újratárgyalni, de nem akadályozhatja meg a  törvényhozói
        akarat  megvalósulását.  A  köztársasági  elnök  észrevételei
        mindazonáltal meggyőzhetik az Országgyűlést, s a  törvényhozó
        elállhat a visszaküldött törvény elfogadásának szándékától. A
        köztársasági  elnöknek  önálló törvényalkotási  joga  azonban
        nincsen,  így  törvény elfogadásáról, végső  tartalmáról  nem
        dönthet.  A  köztársasági elnök önálló döntéshozatala  csupán
        arra terjed ki, hogy a törvényhozást befolyásolja. Egyet  nem
        értésével a törvényalkotási eljárás (ezen belül a kihirdetés)
        folyamatát   megszakíthatja,  a  törvényhozást   az   eljárás
        megismétlésére kötelezheti.

        A köztársasági elnök a törvénnyel való egyet nem értését csak
        egyszer,   egyik  eljárás  kezdeményezésével  fejezheti   ki.
        Bármelyik  eljárást  kezdeményezi is az  államfő,  a  konkrét
        törvénnyel   kapcsolatosan  ismételten  már  nem   élhet   az
        Alkotmány  26. §-ában foglalt jogosítványokkal. Döntéséhez  a
        továbbiakban  tehát  ő  is  kötve  van.  Mivel  az  Alkotmány
        ugyanazon törvénnyel kapcsolatban csupán egy alkalommal teszi
        lehetővé   az   egyet  nem  értésének  közlését,   ezért   az
        újratárgyalás eredményeként elfogadott törvényt nem  küldheti
        meg  sem  az Alkotmánybíróságnak, és ismételten nem  küldheti
        vissza  az  Országgyűlésnek sem megfontolásra. Ez  ugyanis  a
        törvényalkotási    eljárás   indokolatlan   meghosszabbodását
        eredményezné,  és  ellentétes  lenne  a  köztársasági   elnök
        számára   biztosított   jogkör  céljával,   funkciójával,   a
        hatalommegosztás   részeként   érvényesülő   ellensúlyok   és
        kölcsönös  ellenőrzések logikájával. Az  ellensúlyozás  és  a
        kölcsönös ellenőrzés, az ellensúlyozó hatalmak és intézmények
        egymást korlátozó fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerében
        egyetlen  intézménynek  sem  lehet  olyan  domináns  szerepe,
        amellyel a hatalomkorlátozásból hatalomelvonás keletkezik.

        Az Országgyűlés által újratárgyalt törvénnyel kapcsolatban  a
        visszaküldés  és  az  Alkotmánybíróságnak  történő  megküldés
        jogkörét  továbbá azért sem gyakorolhatja, mert az  Alkotmány
        26.  §  (3)  bekezdése egyértelműen kötelezi  a  köztársasági
        elnököt az újratárgyalt törvény aláírására és annak öt  napon
        belül   történő  kihirdetésére.  Az  újratárgyalást  követően
        elfogadott  törvény – az esetleges változtatástól függetlenül
        –  nem tekinthető új vagy másik törvénynek, az a köztársasági
        elnöknek  eredetileg  aláírásra és  kihirdetésre  megküldött,
        illetve     általa    visszaküldött    törvénnyel     tárgya,
        előterjesztője,  száma, stb. alapján  megegyezik.  Nem  indul
        tehát  új  törvény  alkotására  irányuló  eljárás  a  törvény
        visszaküldésével.

        A  köztársasági elnöknek az újratárgyalt törvényre  vonatkozó
        aláírási kötelezettsége független attól, hogy az Országgyűlés
        a   visszaküldött   törvényt   alkotmányellenes   tartalommal
        módosította-e,   illetve   az   újratárgyalást   követően   a
        köztársasági  elnök egyéb alkotmányellenességet  észlel-e.  A
        köztársasági   elnöknek   az   aláírási,   illetve    aláírás
        megtagadási jogköre ugyan nem formális, de nem is  korlátlan.
        Amennyiben  a  törvény  újratárgyalását  követően  lehetősége
        lenne  a  visszaküldési  jog újabb gyakorlására,  illetve  az
        előzetes normakontroll kezdeményezésére, az a törvényalkotási
        folyamat ismételt megakasztását, elhúzódását eredményezné. Ha
        az   államfőnek  a  törvénnyel  való  egyet  nem   értése   a
        törvényhozást ellehetetlenítené, akkor a köztársasági elnök a
        hatalommegosztásból  eredő, a fékek és  ellensúlyok  („checks
        and  balances”) elvével jellemzett, kifinomult,  demokratikus
        jogállami  rendszerben  már  nemcsak  a  törvényhozó  hatalom
        ellensúlyát,   hanem   indokolatlan   korlátját    jelentené;
        felbomlana   a  fékek  és  ellensúlyok  bonyolult  rendszere,
        túlzott    hatalmi    dominancia   vagy   korlátok    nélküli
        hatalomkoncentráció alakulna ki a köztársasági elnök oldalán,
        illetve   az   Országgyűlés  oldalán,  ha   nem   teljesítené
        alkotmányos  kötelezettségét a törvény érdemi újratárgyalását
        illetően a köztársasági elnöki észrevételek alapján.

        A  köztársasági elnök akkor sem marad azonban eszköztelen, ha
        az  újratárgyalt  törvénnyel  szemben  továbbra  is,  illetve
        újonnan  felvetődött (pl. a módosított részekkel kapcsolatos)
        alkotmányos aggályai lennének, vagy ha a törvény aláírása  és
        kihirdetése után észleli csak az alkotmányellenességet: ekkor
        ugyanis    utólagos    normakontrollra   irányuló    eljárást
        kezdeményezhet az Alkotmánybíróságnál. A köztársasági elnök a
        törvény  újratárgyalását követően észlelt alkotmányellenesség
        kiküszöböléséről   az  Alkotmány  29.  §   (1)   bekezdésében
        meghatározott    alapvető    feladata    keretében    köteles
        gondoskodni. A más jellegű kifogásainak a köztársasági  elnök
        az   által  szerezhet  érvényt,  hogy  az  Alkotmány  25.   §
        (1)  bekezdésében foglalt törvénykezdeményezési jogával  élve
        törvényjavaslatot nyújt be, melyben kezdeményezheti a törvény
        módosítását vagy akár annak hatályon kívül helyezését is.
        A  hatalommegosztás  elve egyrészt a hatalmi  ágak  kölcsönös
        korlátozását  garantálja, másrészt  biztosítja  a  korlátokon
        belüli  autonómiát,  amely  nem  kérdőjelezhető  meg  és  nem
        vonható   el.   A  hatalommegosztás  elvének  megfelelően   a
        köztársasági   elnöknek  az  Alkotmány   26.   §-a   szerinti
        törvényhozást ellenőrző jogköre sem korlátlan: az  államfő  a
        törvénnyel   való   egyet  nem  értését  csak   korlátozottan
        érvényesítheti.  Az  Alkotmány  26.  §-a  szerinti   jogkörét
        konkrétan     meghatározott    eljárások    kezdeményezésével
        gyakorolhatja.

        Az   Alkotmány  26.  §-a  a  törvényhozás  feletti   államfői
        kontrollt  két  megfontolás  alapján,  két  egymástól  eltérő
        eljárás   megindításával  teszi  lehetővé.  A  két  különböző
        eljárást  eltérő szervek eltérő szabályok, határidők  szerint
        folytatják   le.   A  két  eljárás  megindítására   vonatkozó
        szabályozást  az  Alkotmány  26. §-a  két  külön  bekezdésben
        rögzíti.   Ezzel   azonban  az  államfői   jogkör   ismételt,
        párhuzamos  vagy  egymást követő gyakorlását az  alkotmányozó
        hatalom nem kívánta lehetővé tenni. A köztársasági elnök dönt
        arról,   hogy  az  Alkotmány  26.  §-a  szerinti   jogkörében
        kezdeményez-e, és milyen eljárást kezdeményez.  A  választott
        eljárás,  vagyis  a törvény újratárgyalása vagy  az  előzetes
        normakontroll   eredményeként  hozott  határozatot   követően
        azonban köteles a törvényt aláírni és kihirdetni.

        Mind  a  két  eljárás  párhuzamos,  mind  az  egymást  követő
        kezdeményezése   –  az  eltérő  észrevételekre,   az   eljáró
        szervekre,   az  eltérő  eljárási  szabályokra,   határidőkre
        tekintettel  –  súlyos aszinkronitást hozna létre  a  törvény
        aláírásának     és     kihirdetésének     folyamatában,     s
        kiszámíthatatlanná tenné a törvényhozási eljárás befejezését.
        Amennyiben az Országgyűlés előbb tárgyalná újra és fogadná el
        a   törvényt,   mint   ahogy   az  Alkotmánybíróság   döntése
        megszületne,  úgy  a  köztársasági  elnök  köteles  lenne  az
        újratárgyalt és esetleg megváltoztatott törvényt  aláírni  és
        kihirdetni,  függetlenül a még folyamatban  lévő,  a  törvény
        alkotmányellenességének   előzetes   vizsgálatára    irányuló
        eljárás   eredményétől.   Ha   az   Alkotmánybíróság    utóbb
        alkotmányellenesnek   minősítené   a   törvényt,   akkor    a
        köztársasági  elnöknek – az Alkotmány  26.  §  (5)  bekezdése
        alapján   –   olyan   törvényt  kellene  az   Országgyűlésnek
        visszaküldenie  –  visszajuttatva azt  a  törvényalkotás  egy
        korábbi szakaszába (törvényjavaslatról tárgyalás) –, amely az
        Alkotmány  26. § (3) bekezdése alapján már korábban aláírásra
        és kihirdetésre került.
        Amennyiben az Alkotmánybíróság eljárása előbb zárul le,  mint
        a  törvény újratárgyalásának eljárása, és az Alkotmánybíróság
        nem  állapít  meg alkotmányellenességet, akkor a köztársasági
        elnök  köteles  a  törvényt aláírni és  annak  kihirdetéséről
        gondoskodni.  Ezzel  viszont a folyamatban  lévő,  a  törvény
        újratárgyalására  irányuló  eljárást,  és  ennek   eredményét
        hagyná figyelmen kívül.
        Ha   a  köztársasági  elnök  az  országgyűlési  újratárgyalás
        eredményeként elfogadott törvényt nem írná alá, hanem azt  az
        alkotmányellenesség  előzetes vizsgálata céljából  megküldené
        az  Alkotmánybíróságnak („ismételt vétó”), úgy megsértené  az
        Alkotmány 26. § (3) bekezdésébe foglalt azon kötelezettségét,
        hogy  az  újra megtárgyalt és ismételten elfogadott  törvényt
        köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni.
        A párhuzamos vagy ismételt vétó alkalmazásával a köztársasági
        elnök a törvényhozási eljárásban olyan hatalomra tenne szert,
        ami felborítaná a hatalmi ágak egyensúlyát.

        Mindezeken  túlmenően mind az Alkotmány 26. § (2)  bekezdése,
        mind  annak  (4)  bekezdése csak az (1) bekezdésben  említett
        határidőn  belül  (tizenöt, illetve öt  nap)  engedi  meg  az
        eljárások  megindítását,  ami  nyilvánvalóan  kizárja  a  két
        eljárás egymást követő kezdeményezését.

        A  két  eljárás párhuzamos vagy egymást követő kezdeményezése
        tehát  kizárt. A 675/B/2001. AB határozat is rámutatott arra,
        hogy  az államfő a törvényhez kapcsolódó visszaküldési  jogát
        „az   Alkotmány  26.  §  (3)  bekezdése  értelmében  már  nem
        gyakorolhatja  az  Országgyűlés által ismételten  megtárgyalt
        törvénnyel   kapcsolatban,   mert   azt   köteles    aláírni,
        függetlenül  attól,  hogy esetleges korábbi  észrevételeit  a
        jogalkotó figyelembe vette-e” (ABH 2002, 1320, 1326.).

        A  köztársasági elnök az Alkotmány 26. §-a szerinti eljárások
        kezdeményezésével nem kényszerítheti rá az  Országgyűlésre  a
        törvénnyel   kapcsolatos  észrevételeinek   az   elfogadását,
        illetve    nem   követelheti   korlátlanul   az   alkotmányos
        aggályainak kiküszöbölését.

        5.   Az  Alkotmánybíróság  végül  az  indítvány  alapján  azt
        vizsgálta,   hogy   a   köztársasági  elnök   részvételi   és
        felszólalási  jogát  milyen  részjogosítványok   töltik   ki,
        illetve, hogy ezek megsértése megalapozza-e a törvény közjogi
        érvénytelenségét?

        A  köztársasági  elnöknek  az a joga,  hogy  az  Országgyűlés
        ülésén részt vehet, és azon felszólalhat, általánosságban sem
        kérdőjelezhető  meg. Különösen igaz ez  arra  az  esetre,  ha
        – bár nem a köztársasági elnök a törvény előterjesztője, de –
        az  ő  észrevételei alapján kell azt újratárgyalni. A törvény
        visszaküldése  esetén az Országgyűlés az elnöki  észrevételek
        alapján az (egyszer már elfogadott) törvényt tárgyalja  újra.
        Ebből  következően tehát nem a köztársasági elnök,  hanem  az
        eredeti  törvényjavaslatot benyújtó személy lesz a  napirendi
        pont  előadója.  Így  a  köztársasági  elnök  jelenléte   nem
        kötelező   a   törvény   újratárgyalásakor,   távolléte   nem
        akadályozza  meg  sem  az  újratárgyalást,  sem  az  ismételt
        zárószavazást.  A köztársasági elnöknek mindazonáltal  valódi
        lehetőséget  kell biztosítani a részvételre:  őt  az  ülésről
        megfelelő  módon  és  időben, írásban  tájékoztatni  kell.  A
        köztársasági  elnök tájékoztatásának garanciális  jelentősége
        van  a  köztársasági elnök alkotmányos jogának  érvényesítése
        szempontjából  (ugyanilyen  garanciális  jelentősége  van   a
        tájékoztatásnak   a   képviselők   vonatkozásában   is).    A
        köztársasági     elnök     által    visszaküldött     törvény
        újratárgyalásának  lefolytatására  ugyanazok   az   általános
        eljárási  szabályok vonatkoznak, amelyek a  törvényjavaslatok
        tárgyalására is alkalmazandóak (kezdve az ülés összehívásának
        szabályaitól    egészen   a   szavazás    részletszabályainak
        betartásáig,  stb.).  Az  államfő  értesítésére,  meghívására
        vonatkozó szabályoknak fokozott jelentőségük van, ugyanis  az
        általa   visszaküldött   törvény  újratárgyalása   esetén   a
        napirendi   pont   kitüntetett   hozzászólója   lehet,    így
        részvételének lehetőségét biztosítani kell. Csak az  eljárási
        szabályok   maradéktalan  és  feltétlen   betartása   mellett
        érvényesül   az  alkotmányos  legalitás  és  a   demokratikus
        legitimitás követelménye. Az alkotmányos legalitás azt fejezi
        ki,  hogy  a törvényhozás folyamata feltétlenül és  mindenben
        meg    kell,    hogy   feleljen   az   Alkotmány   valamennyi
        rendelkezésének  (beleértve  a  köztársasági  elnök   és   az
        Országgyűlés  egymást  korlátozó  és  ellensúlyozó   jogait),
        valamint  az  alkotmányi rendelkezések  végrehajtását  célzó,
        Házszabályba  foglalt speciális eljárási szabályoknak  is.  A
        demokratikus legitimitás elve/követelménye azt jelenti,  hogy
        a    demokratikus   hatalomgyakorlásra    (ez    esetben    a
        törvényalkotásra)   előírt  szabályok  szigorú   betartásával
        meghozott  döntés – annak tartalmától, illetve a  tartalommal
        való  egyetértéstől  vagy egyet nem  értéstől  függetlenül  –
        mindenkire nézve kötelező és végrehajtandó. A döntést vitatni
        vagy  megváltoztatni  csak  újabb, a  szabályoknak  szigorúan
        megfelelő demokratikus eljárásban lehet.
        Nem  kerülhet  sor a törvényjavaslat ismételt zárószavazására
        akkor,  ha a köztársasági elnök nem kapott lehetőséget  arra,
        hogy  a  törvényt újratárgyaló ülésen részt vehessen,  érveit
        részletesebben   is  kifejthesse,  szóban  is   indokolhassa.
        Enélkül  a  köztársasági elnök jogköre ugyanúgy  kiüresedhet,
        jelentőségét veszítheti, mintha az újratárgyalásra megfelelő,
        érdemi vita lehetősége nélkül került volna sor.

        Amennyiben a köztársasági elnök az országgyűlési ülésen részt
        kíván  venni, s azt nem teszik számára lehetővé, akkor ez  az
        alkotmányos   jelentőségű  eljárási   szabályok   megsértését
        jelenti. A visszaküldési jog gyakorlásával összefüggésben  az
        Alkotmányra  visszavezethető eljárási szabályok megsértése  a
        törvény  közjogi érvénytelenségét eredményezi, amit megfelelő
        kezdeményezés és eljárás után meg kell állapítani. Amennyiben
        a  köztársasági  elnök  részt kíván  venni  az  észrevételeit
        tárgyaló    országgyűlési   ülésen,   s   ezt    a    törvény
        visszaküldésével egyidejűleg előre közli, akkor a  részvételt
        külön  is  biztosítani  kell számára,  nemcsak  az  általános
        szabályok   szerinti  meghívó  megküldésével.  Amennyiben   a
        köztársasági elnök nem jelezte előre a részvételi  szándékát,
        természetesen akkor is megilleti a részvétel joga,  ám  annak
        biztosítására az általános szabályokon túl (meghívó időben és
        megfelelő módon való megküldése) az Országgyűlés nem köteles.

        Az   Alkotmánybíróság  a  határozat  Magyar  Közlönyben  való
        közzétételét  az  Abtv. 51. § (2) bekezdése alapján  rendelte
        el.
                                Dr. Holló András
                           az Alkotmánybíróság elnöke

               Dr. Bagi István                  Dr. Bihari Mihály
               alkotmánybíró                 előadó alkotmánybíró
                                       
               Dr. Czúcz Ottó                     Dr. Erdei Árpád
               alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
               Dr. Harmathy Attila                Dr. Kiss László
               alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
               Dr. Kukorelli István             Dr. Strausz János
               alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
                       Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                  alkotmánybíró
          Dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          A   határozat  rendelkező  részében  írtakkal  egyetértek.  A
          3. pontban foglaltak további indokaiként azonban szükségesnek
          látom az alábbiakat is hangsúlyozni:

          Az  Alkotmány  19.  §  (1)  bekezdése  értelmében  „a  Magyar
          Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti  szerve
          az  Országgyűlés”,  s ebből egyenesen következő  jogosítványa
          az,  hogy  a  törvényhozás joga is őt illeti meg.  [Alkotmány
          25.  §  (3) bekezdés]. Az Országgyűlés a magyar parlamentáris
          kormányrendszerben  –  természeténél  fogva  –   politikailag
          orientált  –  amiképpen politikailag orientáltak  a  döntései
          (ezen  belül  az  általa  megalkotott  törvények)  is.  Ezzel
          szemben  az államfő pártpolitikai elkötelezettségtől mentesen
          képviseli    a    nemzeti   egységet   és   a    demokratikus
          jogállamiságot. „Magyarország államfője a köztársasági elnök,
          aki  kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet
          demokratikus   működése  felett.”  [Alkotmány   29.   §   (1)
          bekezdés].  Politikai  felelősségtől  mentes,  független   és
          semleges  államfői pozícióját erősítik meg az Alkotmánynak  a
          választásával,  hatáskörével  és  megbízatása   megszűnésével
          kapcsolatos rendelkezései is.

          Az  Alkotmány  25.  és  26.  §-ai a  hatalommegosztás  e  két
          kiemelkedően  fontos tényezője között teremtenek  kapcsolatot
          azáltal,    hogy   jogosítványokat   kapnak   mindketten    a
          törvényhozási   eljárásban.  Kérdés   az,   e   rendelkezések
          értelmezésénél,  egymáshoz  való viszonyuk  tisztázásánál  az
          Alkotmánybíróságnak  milyen (rendező)  elvet  kell  követnie.
          Álláspontom szerint ehhez a kiindulási alapot az Országgyűlés
          és  a  köztársasági elnök fentebb jelzett eltérő  alkotmányos
          pozíciója   (az   Országgyűlés  politikailag   orientált,   a
          köztársasági  elnök politikailag független  és  semleges)  is
          jelentheti.

          Az  Alkotmány  a  törvényalkotás fókuszába  az  Országgyűlést
          emelte.  E  törvényalkotási folyamatba lép be a  köztársasági
          elnök,  aki  „A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől
          számított   tizenöt   napon  –  az   Országgyűlés   elnökének
          sürgősségi  kérelmére öt napon – belül a  köztársasági  elnök
          gondoskodik.  A kihirdetésre megküldött törvényt  aláírja.  A
          törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni.” [Alkotmány 25.
          §  (2)  bekezdés] Ha pedig „a köztársasági elnök a törvénnyel
          vagy  annak  valamelyik rendelkezésével nem  ért  egyet,  azt
          aláírás előtt, megfontolás végett, észrevételeinek közlésével
          visszaküldheti az Országgyűlésnek.” [Alkotmány 26. §  (1)  és
          (2) bekezdés].

          Kérdés  az,  mit tehet a köztársasági elnök az „újratárgyalt”
          törvénnyel.   Álláspontom  szerint  az   Alkotmány   teljesen
          egyértelműen  fogalmaz:  ”Az  Országgyűlés  a  törvényt  újra
          megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés
          elnöke  által ezt követően megküldött törvényt a köztársasági
          elnök   köteles  aláírni  és  öt  napon  belül   kihirdetni.”
          [Alkotmány 26. § (3) bekezdés]. Ezt a törvényt tehát nem  áll
          módjában  véleményezésre  megküldeni  az  Alkotmánybírósághoz
          akkor     sem,     ha    annak    valamelyik    rendelkezését
          alkotmányellenesnek   is   tartaná.    [Alkotmány    26.    §
          (4)  bekezdés]  Ez  az  „újra  tárgyalt”  törvény  tehát  nem
          kerülhet aláírás előtt véleményezésre az Alkotmánybírósághoz.
          Az  Alkotmány  szóhasználatában:  a  „megküldött  törvényt  a
          köztársasági  elnök  köteles  aláírni  és  öt   napon   belül
          kihirdetni.” Azaz: nem az aláírás mérlegeléséről, hanem annak
          kötelességéről  van  itt  szó.  Nézetem  szerint   az   ezzel
          ellentétes  értelmezés az Alkotmány szövegének  kiegészítését
          jelentené.

          Az  általam  vázolt szigorú, szöveghű értelmezés  összhangban
          áll – megítélésem szerint – az Országgyűlés és a köztársasági
          elnök   fentebb   jellemzett   alkotmányos   helyzetével   és
          pozíciójával  is, s ez egyúttal esélyt is ad  a  köztársasági
          elnöknek  ahhoz,  hogy  –  semleges  hatalomként  –   a   már
          újratárgyalt    törvény    elfogadásának     –     még     ha
          alkotmányellenesség állítása okából is –  ne  váljon  újra  a
          „korlátjává”.  A  törvényhozási  folyamatban   való   további
          jelenléte   egyrészt  megkérdőjelezné  semleges   pozícióját,
          másrészt   a  törvényhozó  hatalmat  is  jelentős   mértékben
          korlátozná   törvényalkotási   jogának   [Alkotmány   25.   §
          (3)  bekezdés]  gyakorlásában.  Elbillentené  tehát  azt   az
          egyensúlyt,  amelyet e két – eltérő jogállású és pozíciójú  –
          intézmény között az Alkotmány 25. és 26. §-ai megteremtettek.

          Ez  az  alkotmányértelmezés egyébként világosan visszatükrözi
          az  Alkotmánybíróságnak  azt  az  eddig  töretlenül  követett
          gyakorlatát  is,  mely  szerint az Alkotmány  államszervezeti
          részének értelmezése során a szoros alkotmányértelmezés  elve
          az irányadó.

          A  többségi  határozathoz  hasonlóan  magam  is  határozottan
          kiemelem és aláhúzom: nem marad eszköztelen ez esetben sem  a
          köztársasági  elnök, hiszen a törvény elfogadása  után  élhet
          törvénykezdeményezési   jogával,    illetőleg    az    általa
          alkotmányellenesnek    tartott   törvény    miatt    utólagos
          normakontrollt kérve az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
          Ugyanakkor  azt sem hallgathatom el, hogy a komoly  polémiára
          okot adó helyzet rendezése nem az Alkotmánybíróság, hanem  az
          alkotmányozó hatalom penzuma (lenne).

          Budapest, 2003. december 15.
                                                        Dr. Kiss László
                                                          alkotmánybíró
          A párhuzamos indokolásban írtakkal egyetértek:
                                                         Dr. Czúcz Ottó
                                                          alkotmánybíró

          Dr. Kukorelli István alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          A  rendelkező  részben foglaltakkal egyetértek. A  rendelkező
          rész 3. pontjában foglalt, a köztársasági elnök visszaküldési
          jogával  (vagy  a közjogi irodalomban használatos  fogalommal
          élve:  vétóval),  valamint  a törvény  kihirdetése  előtt  az
          Alkotmánybírósághoz  véleményezésre megküldési  jogával  (más
          néven:  előzetes normakontrollal) kapcsolatban az  indokolási
          részben foglaltakat a következőkkel szeretném kiegészíteni.

          1.  A  törvény  aláírására  és annak megtagadására  vonatkozó
          államfői  jogkör közjog-történetileg az uralkodó szentesítési
          jogából  ered.  A szentesítési jog alapja az  az  alkotmányos
          monarchiákra   jellemző   közjogi   felfogás,   miszerint   a
          törvényalkotás joga az uralkodót és a törvényhozó  testületet
          együttesen illeti meg. E nézet szerint az uralkodó része volt
          a  törvényalkotásnak.  A  szentesítési  jogba  –  külön  erre
          vonatkozó  szabályozás nélkül – értelemszerűen  beletartozott
          az   uralkodó  joga  annak  megtagadására  is.  Valójában   e
          szentesítés-megtagadási  jog  révén  vált   az   uralkodó   a
          törvényhozás alkotó részesévé. Ezzel is magyarázható, hogy az
          uralkodó  szentesítés-megtagadási joga – ellentétben  az  ún.
          államfői   vétójoggal  –  abszolút  jellegű  volt.   Ez   azt
          jelentette, hogy a szentesítés megtagadását időbeli  korlátok
          nélkül  gyakorolhatta, kötetlen számban (vagyis  egy  törvény
          kapcsán  többször  is),  s nem lehetett  elhárítani  egyszerű
          szavazással:  ezzel a törvényalkotási eljárás  tulajdonképpen
          újraindult.  Az  abszolút hatály tehát azt  jelentette,  hogy
          amíg  az  uralkodó érdemben nem ért egyet a  törvénnyel,  azt
          visszaküldhette a törvényhozásnak, s a törvényhozási  eljárás
          ezzel újra megnyílt.

          A    szentesítési    jog   megtagadásával    ellentétben    a
          hatalommegosztás    elvére   épülő    modern    parlamentáris
          rendszerekben az államfői vétó – ami leginkább a köztársasági
          elnökök  sajátja  – hatályában mindig felfüggesztő,  halasztó
          jellegű,   s  nem  abszolút  egyik  elemében  sem.  Általános
          jellemzője,  hogy  az  alkotmányban  meghatározott  határidőn
          belül és szinte kivétel nélkül egyszer gyakorolható. Emellett
          joghatása  is  korlátozott:  időlegesen  akaszthatja  meg   a
          törvényhozást, amely azonban egyszerű – ritkábban  minősített
          –  többségi  szavazással elháríthatja az  államfői  vétót.  A
          törvényhozót az államfői vétóban foglaltak nem kötik,  azokat
          belátása   szerint   veszi   figyelembe.   Mindez   azzal   a
          felfogásbeli különbséggel magyarázható, hogy míg az  uralkodó
          része volt a törvényhozásnak, addig a köztársasági elnök  már
          nem az, így vétójoga is ehhez igazodik.

          Újdonságnak  számít az, ha a köztársasági elnök  nem  csak  a
          törvényhozás felé gyakorolhatja „vétójogát”, hanem egy  másik
          testülethez küldheti meg a törvényt: ez többnyire  valamilyen
          alkotmány-védő testület eljárásának kezdeményezését  jelenti.
          Az imént leírt feltételek azonban az ilyen típusú „vétónál” –
          vagyis az előzetes normakontrollnál – is érvényesülnek.

          2.   A   ma   hatályos   európai   alkotmányokat   áttekintve
          megállapítható, hogy az imént leírt felfogásbeli különbség ma
          is    létezik   az   uralkodók   és   köztársasági    elnökök
          törvényhozáshoz   való   viszonyában.   A   monarchákat    az
          alkotmányok  –  néhány  kivételtől  eltekintve  –  ma  is   a
          törvényhozás részeként fogják fel. Ennek megfelelően ezek  az
          alkotmányok  nevesítik az uralkodó törvényszentesítési  jogát
          is  – a megtagadás jogának külön nevesítése nélkül. Az elmúlt
          két-három   évszázad   politikai  és   közjogi   fejlődésének
          eredményeként  azonban  a  gyakorlatban  a  szentesítési  jog
          elvesztette  eredeti tartalmát. A koronás fők jellemzően  nem
          élnek  már a megtagadás jogával (Nagy-Britanniában 1707.  óta
          nem  volt  erre példa), a szentesítés tulajdonképpen formális
          aktussá   vált.  Az  alkotmányos  monarchiákban  az  uralkodó
          helyett  a  második  kamarák (felsőházak) rendelkeznek  olyan
          jogkörökkel,  amelynek  révén a „vétó” megváltozott  formában
          jelen van a törvényalkotási folyamatban.

          Az   európai   köztársasági  elnökök  általában  rendelkeznek
          valamilyen  mérlegelési (vétó- vagy előzetes  normakontroll-)
          joggal.   Meghatározott  időn  belül   élhetnek   vele,   egy
          alkalommal.  Vannak  olyan  köztársasági  elnökök  is,   akik
          számára   az  alkotmány  semmilyen  mérlegelési   jogot   sem
          biztosít,  ez  ugyanazzal magyarázható,  amivel  az  uralkodó
          kivonulása a törvényalkotásból: a második kamara látja  el  a
          törvényalkotás kontrollját.

          Ritka  és atipikus az a modell, amelyben a köztársasági elnök
          többféle  mérlegelési joggal is rendelkezik:  a  törvényhozás
          felé  élhet a vétó jogával, és megteheti, hogy egy alkotmány-
          védő  szerv felé gyakorolja előzetes normakontroll jogát.  Ez
          azokra  az  országokra jellemző, ahol egyáltalán megtalálható
          az  alkotmánybírósági előzetes normakontroll intézménye,  így
          Franciaországban, Lengyelországban és Romániában. Ezek  közül
          a mintát adó félprezidenciális kormányformát bevezető francia
          alkotmány  határozottan elválasztja a  vétó  és  az  előzetes
          normakontroll intézményét és szigorúan egyszeri és  vagylagos
          gyakorlást tesz lehetővé a köztársasági elnök számára. Ezt  a
          francia mintát követte Magyarország, ahol az államfő  mind  a
          vétójoggal,   mind   az   előzetes   normakontroll    jogával
          rendelkezik.

          3.  A magyar közjogtörténeti hagyományok szerint kizárólag az
          uralkodót  lehetett  felruházni az  abszolút  hatállyal  bíró
          szentesítési   joggal.  Ez  különösen  az  uralkodó   nélküli
          provizóriumok  idején vetődött fel kérdésként, legfőképpen  a
          hosszúra nyúlt 1920 és 1944 közötti provizórium alatt.  Ekkor
          is  azonban  főbb  vonalakban érvényesültek  a  vétójog  fent
          ismertetett  közjogi  szabályai.  Csak  1937-ben,  mintegy  a
          szentesítési  jog  pótlékaként,  kapta  meg  a  kormányzó   a
          kétszeri  vétó jogát, emellett az első vétó elutasítása  után
          akár fel is oszlathatta a törvényhozást.

          Az  1946. évi I. tc. vezette be a köztársasági államformát és
          a  köztársasági  elnöki intézményt. Itt is  biztosították  az
          államfőnek    a    vétójogot   a   közjogi   követelményeknek
          megfelelően:  határozott időn – 15  napon  –  belül  élhetett
          vétójogával,   egy   alkalommal,   és   egyszerű   parlamenti
          többséggel érvényteleníthető volt vétója. (9. §) Az 1946. évi
          I.  tc.  1989-ben  modellként szolgált a köztársasági  elnöki
          intézmény szabályozásakor.

          A   jelenlegi  alkotmányszöveghez  az  alapot  a  háromoldalú
          politikai  egyeztető tárgyalásokat megelőzően az  Igazságügyi
          Minisztérium tervezete szolgáltatta, ami még erősebb államfői
          intézményben gondolkodott. Eszerint: „A törvények kihirdetése
          a  köztársasági  elnök hatáskörébe tartozik.  Erősebb  elnöki
          jogkört   jelent,  ha  az  elnök  a  kihirdetésre  megküldött
          törvényt   az   alkotmányosság  szempontjából  véleményezésre
          megküldheti  az  alkotmánybírósághoz, s a  kihirdetést  annak
          álláspontjától    teheti   függővé.   Még   erősebb    elnöki
          jogosítványt  jelent,  ha  az  elnök  a  törvényt  egy  ízben
          megfontolásra   visszaküldheti  az   országgyűlésnek,   amely
          köteles  azt újratárgyalni, és – az Alkotmány rendelkezésétől
          függően – egyszerű szavazattöbbséggel, vagy pedig kétharmados
          többséggel  újra  megszavazni. Az  így  másodszor  megküldött
          törvényt az elnök már köteles kihirdetni.” Az 1989. évi XXXI.
          alkotmánymódosító   törvény   indokolásában   –   amely    az
          alkotmányozó   eredeti  szándékára  utal  –  a   következőket
          olvashatjuk: „A Javaslat értelmében a köztársasági  elnök  az
          Országgyűlés  elnöke által megküldött törvénnyel kapcsolatban
          tizenöt   napon   –  az  Országgyűlés  elnökének   sürgősségi
          kérelmére  öt napon – belül intézkedni köteles.  A  következő
          intézkedéseket  teheti:  a)  Ha a  törvényt  rendben  levőnek
          találja, azt aláírja, és kihirdetéséről gondoskodik úgy, hogy
          a   hivatalos  lap  szerkesztőségének  megküldi.  b)   Ha   a
          törvénnyel  vagy  annak  valamelyik rendelkezésével  nem  ért
          egyet, azt aláírás előtt indokolással ellátva visszaküldi  az
          Országgyűlésnek.   Az   Országgyűlés    a    törvényt    újra
          megtárgyalja, és elfogadásáról – az eredeti eljárási  rendnek
          megfelelően  –  ismét  határoz. A határozattal  ezt  követően
          megküldött törvényt a köztársasági elnök már köteles  aláírni
          és  kihirdetni.  c)  Ha  a  törvény valamelyik  rendelkezését
          alkotmányellenesnek  tartja, megküldi azt  véleményezésre  az
          Alkotmánybíróságnak.  Az  Alkotmánybíróság  a   rá   irányadó
          szabályok  szerint  soron  kívül  eljárva  állást  foglal  az
          alkotmányellenesség  kérdésében. Ha az  alkotmányellenességet
          megállapítja,   a   köztársasági  elnök  a  törvényt   újbóli
          tárgyalásra az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles
          a  törvényt  aláírni és kihirdetni. Az Országgyűlés  a  hozzá
          visszaküldött  törvénnyel kapcsolatban úgy  köteles  eljárni,
          ahogyan    azt    az   Alkotmánybíróságról   szóló    törvény
          rendelkezései  az  Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek
          minősített törvényre előírják.”

          Az  indokolásból egyértelműen kiolvasható, hogy  köztársasági
          elnöknek  mind  a  vétójogot, mind az előzetes  normakontroll
          jogát  egyazon  törvény esetében egyszeri mérlegelés  alapján
          biztosította az Alkotmány.

          4.  A  jelenleg  hatályos  Alkotmány  szövegének  értelmezése
          alapján  a  köztársasági elnök ugyanazon határidőn belül  egy
          alkalommal  élhet  a  vétó  vagy  az  előzetes  normakontroll
          jogával  – s őrködési funkcióját e tekintetben ezen  egyszeri
          mérlegelés révén látja el.

          Az   Alkotmány   pontatlan  fogalmazására  támaszkodó   olyan
          értelmezés,   amely   többszöri   mérlegelést   biztosít    a
          köztársasági   elnöknek,  túlterjeszkedne   a   rendszerszerű
          irtelmezés  keretein és pozitív alkotmányozást  eredményezne.
          Egyértelmű  alkotmányozói akarat hiányában, sőt  a  többszöri
          mérlegelést  –  függetlenül attól,  hogy  az  politikai  vagy
          alkotmányossági – egyértelműen kizáró szabályozás  esetén  az
          Alkotmánybíróság  nem  adhat  a köztársasági  elnöknek  olyan
          többletjogokat, amelyek megváltoztatják a hatalommegosztásban
          elfoglalt  helyzetét,  nem rendezheti át  az  államszervezeti
          rendszer   egészén  belüli  egyensúlyi  viszonyokat.   Ez   a
          kiterjesztő  értelmezés nem következik  az  intézmény  vázolt
          történeti logikájából sem.

          Az   alkotmányozó   hatalom   a   jövőben   természetszerűleg
          elfogadhat  olyan  megoldást is, amelyben tovább  erősíti  az
          államfő  alkotmányvédő  pozícióját és lehetőséget  teremt  az
          újratárgyalt törvény újbóli alkotmányjogi megítélésére. Ezzel
          kapcsolatban  érdemes utalni arra, hogy a Magyar  Köztársaság
          Alkotmányának    szabályozási   elveiről   szóló    119/1996.
          (XII.   21.)   Ogy.  határozat  és  az  ez  alapján   készült
          alkotmánytervezet  nem  ezen az állásponton  volt:  világosan
          elkülönítette a vétó és az előzetes normakontroll intézményét
          és    egyértelműen   kizárta   volna   mindkettő    többszöri
          gyakorlásának lehetőségét.

          Az  alkotmányos demokrácia akkor sem marad eszköz nélkül,  ha
          az  államfőnek  nincs többszöri mérlegelési  joga,  hiszen  a
          törvények utólagos normakontrollját bárki kezdeményezheti,  s
          azok alkotmányosságáról végső soron az Alkotmánybíróság dönt.
          Az  Alkotmánybíróság számos olyan, már kihirdetett  törvényt,
          vagy   törvényi   rendelkezést   semmisített   meg,   amelyek
          alkotmányellenességét  sem  a  záróvita,  sem  a  kihirdetési
          eljárás során nem észlelték.

          Budapest, 2003. december 15.
                                                   Dr. Kukorelli István
                                                          alkotmánybíró
            Dr. Bagi István alkotmánybíró különvéleménye

            1.  A  határozat rendelkező részének 1., 2. és 4.  pontjával,
            valamint az azokhoz fűzött indokolással egyetértek. Nem értek
            egyet a határozat 3. pontjában foglaltak azon részével, amely
            szerint   az  Alkotmány  26.  §  (3)  bekezdése   alapján   a
            köztársasági  elnök  az  újratárgyalást  követően  megküldött
            törvényt   minden  további  vizsgálódás  nélkül  aláírni   és
            kihirdetni  köteles.  Aggályosnak  látom  a  rendelkező  rész
            további  megállapítását, mely szerint az Alkotmánynak  ez  az
            előírása  nem  teszi lehetővé, hogy a köztársasági  elnök  az
            újratárgyalt  törvény  alkotmányossági vizsgálatát  kérje  az
            Alkotmánybíróságtól.

            2.   Különvéleményem   a   köztársasági   elnök   alkotmányos
            jogállásából  következik. Az Alkotmány 29. § (1) bekezdésének
            rendelkezése   szerint  a  köztársasági  elnök   őrködik   az
            államszervezet  demokratikus működése felett.  Ennek  folytán
            egyértelmű,  hogy a köztársasági elnök a működése  során  még
            akkor  sem követhet el alkotmánysértő cselekedetet,  ha  erre
            mások  eljárása miatt kerülne sor, tehát egy olyan eljárásban
            venne    részt,    amelyben   látszólagos   kötelezettségének
            teljesítése  során bármely cselekedetével vagy  mulasztásával
            alkotmánysértést követ el. A köztársasági elnök, de az  egész
            államszervezet  működését is alapvetően  az  Alkotmány  2.  §
            (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság  és  hatalommegosztás
            követelménye kell, hogy befolyásolja.

            3.   Az   Alkotmánybíróság  675/B/2001.  AB  határozata   már
            foglalkozott a köztársasági elnöknek az Alkotmány 26.  §-ában
            foglalt „aláírási kötelezettségével”, azonban nem bontotta ki
            olyan   mélységig,   ahogyan  ezt  a   jelen   eljárásban   a
            köztársasági  elnök kérdései megkövetelik. A  most  felhívott
            alkotmánybírósági határozat egyértelműen megállapította, hogy
            a köztársasági elnök aláírási jogköre nem pusztán formalitás.
            (ABH 2002, 1320, 1326.)

            4. Az Alkotmánybíróság 8/1992. (I. 30.) AB határozata szerint
            az  államszervezet  demokratikus működése feletti  őrködés  –
            mint  a köztársasági elnöki intézmény egyik alapvető feladata
            –  nem  csak  az  elnök rendkívüli beavatkozási jogosítványai
            esetén  szolgál  az  alkotmányértelmezés  alapjául.  Ebből  a
            feladatból  következik  az is, hogy a  köztársasági  elnöknek
            hatásköre gyakorlása során mindig figyelemmel kell lennie  az
            egész államszervezet demokratikus működésére, beleértve  ebbe
            annak eljárási és technikai szempontjait is. Az "őrködés" nem
            korlátozódik  csupán  a  krízishelyzetek  feloldására,  hanem
            része   az   államügyek  szokásos  menetének,   s   benne   a
            köztársasági elnök saját joggyakorlásának is. (ABH 1992,  51,
            54.)  Másrészt,  amennyiben  az  államszervezet  demokratikus
            működésével,   adott   esetben  a  törvényhozási   eljárással
            kapcsolatban az alkotmányos berendezkedést és az  alapjogokat
            érintő   krízishelyzet   fennállását   tapasztalja,   úgy   a
            köztársasági elnök pozíciója különleges súllyal bír.

            5.   Alkotmánybíróságnak  az  absztrakt  alkotmányértelmezési
            hatáskörében  eljárva az Alkotmány teljes  rendszere  alapján
            kell elvégeznie az egyes rendelkezések értelmezését, abból  a
            feltételezésből  kiindulva, hogy  az  Alkotmány  egységes  és
            ellentmondás  nélküli  rendszer.  Ennek  megfelelően  arra  a
            kérdésre,  hogy  az Alkotmány 26. § (2) és (3)  bekezdéseinek
            alkalmazása során a köztársasági elnök által visszaküldött és
            az   Országgyűlés  által  módosított  tartalommal  elfogadott
            törvénnyel  kapcsolatban a köztársasági  elnök  jogosítványai
            miként  alakulnak, olyan választ kell adni, amely megfelel  a
            köztársasági   elnök   feladatkörének   és   az   alkotmányos
            hatalommegosztásban  elfoglalt  szerepének,  másfelől   pedig
            biztosítja  az  alkotmányos  rend  védelmét  a  törvényhozási
            eljárás során.

            6.  Álláspontom szerint a köztársasági elnök az Alkotmány 26.
            és  29.  §  rendelkezéseinek együttes értelmezése alapján  az
            újratárgyalást követően az eredetivel megegyező  –  a  formai
            alkotmányosságnak is megfelelő – ugyanazon törvény aláírására
            köteles,   melyet   korábban  megfontolásra   megküldött   az
            Országgyűlésnek.

            Ha   a   köztársasági  elnök  számára  egyértelmű,  hogy   az
            újratárgyalás  során  a  törvényt  alkotmánysértő  eljárásban
            hozták  meg,  vagy  az Alkotmányból közvetlenül  levezethető,
            nyilvánvaló  alkotmányellenességben  szenved,  akkor  nem  az
            aláírására, hanem arra köteles, hogy az újratárgyalt törvényt
            az Alkotmánybíróságnak küldje meg. Ismét arra utalok, hogy ez
            közvetlenül  levezethető az Alkotmány 29. § (1)  bekezdésének
            rendelkezéséből.

            Határozott  álláspontom szerint tehát  a  köztársasági  elnök
            alkotmányértelmező   kérdésére  –  a  különvéleményem   által
            érintett  részben – a válasz egyértelműen az, hogy amennyiben
            a  törvényt  az újratárgyalás során alkotmánysértő eljárásban
            hozták  meg,  vagy nyilvánvaló, közvetlenül  az  Alkotmányból
            levezethető, egyértelmű alkotmánysértő rendelkezést tartalmaz
            úgy  a köztársasági elnök nem a törvény aláírására, hanem  az
            Alkotmánybíróságnak való megküldésére köteles.

            Budapest, 2003. december 15.
                                                          Dr. Bagi István
                                                            alkotmánybíró

            Dr. Erdei Árpád alkotmánybíró különvéleménye

            1.  Nem  értek egyet a többségi határozat rendelkező részének
            3.  pontjával  és az ahhoz fűződő indokolás megállapításainak
            és  következtetéseinek jelentős részével. Álláspontom szerint
            az  Alkotmány  26.  § (1)-(4) bekezdéseinek értelmezéséből  –
            figyelemmel az Alkotmány 29. § (1) bekezdésére is – nem lehet
            arra  a  következtetésre  jutni, hogy  a  köztársasági  elnök
            valamely   törvénnyel  szemben  csak  egy   alkalommal,   egy
            intézkedést,    mégpedig    vagy    a    törvény     előzetes
            alkotmánybírósági  vizsgálatát, vagy az  Országgyűlés  általi
            újratárgyalását kezdeményezheti. Nem értek tehát egyet azzal,
            hogy   a   köztársasági   elnök  az  újratárgyalt   törvényre
            vonatkozóan  nem fogalmazhat meg alkotmányossági  aggályokat,
            és   nem  kérhet  előzetes  alkotmányossági  vizsgálatot   az
            Alkotmánybíróságtól.

            Egyetértek  a  határozat indokolásának azon megállapításával,
            hogy  az  Alkotmány 26. §-a a törvényhozás  feletti  államfői
            kontrollt  kétféle megfontolás alapján, két egymástól  eltérő
            eljárás  kezdeményezésével teszi  lehetővé  és  az  eljárások
            kezdeményezésére azonos határidőt szab. Egyetértek azzal  is,
            hogy  az  Alkotmány 26. § (1) bekezdésében  meghatározott  15
            napos  határidőn  belül  a  köztársasági  elnöknek  el   kell
            döntenie,   vannak-e   a   törvénnyel   szemben   az    annak
            újratárgyalását   igénylő   aggályai   s   ezért    azt    az
            Országgyűlésnek   visszaküldi,   avagy    a    törvényt    az
            Alkotmánybíróságnak    küldi   meg   véleményezésre,    mivel
            valamelyik       rendelkezését       (esetleg        egészét)
            alkotmányellenesnek tartja.

            Az  Alkotmány  26.  § (2) és (4) bekezdésének  összevetéséből
            megállapíthatóan, ha a köztársasági elnök a  törvénnyel  vagy
            valamelyik  rendelkezésével  nem  ért  egyet,  joga  van  azt
            megfontolás    végett   az   Országgyűlésnek   visszaküldeni,
            amennyiben    azonban    az   alkotmányellenességet    tartja
            megállapíthatónak,  köteles  az  Alkotmánybíróság  véleményét
            kérni.  Ebből következően az Alkotmánybíróság eljárásának  az
            Alkotmány   26.   §  (4)  bekezdése  szerinti  kezdeményezése
            megelőzi  a  törvény visszaküldésére vonatkozó, az  Alkotmány
            26.   §   (2)  bekezdésében  lehetőségként  biztosított   jog
            gyakorlását.  A  kétféle kezdeményezés együttes  alkalmazását
            magam is kizártnak tartom.

            Elfogadom, hogy a köztársasági elnök a döntéséhez kötve  van.
            Amennyiben  a  törvényt megfontolás végett az Országgyűlésnek
            küldte   vissza,   ezzel  azt  juttatta   kifejezésre,   hogy
            alkotmányossági kifogásai nincsenek, minthogy ilyenek  esetén
            az   Alkotmánybírósághoz  kellett  volna   fordulnia.   Ebből
            következően,  ha  a  törvény  újratárgyalása  után   azt   az
            Országgyűlés  változatlanul fogadja el, a köztársasági  elnök
            nem  kérheti  az  előzetes  alkotmányossági  vizsgálatot   az
            Alkotmánybíróságtól. Akkor azonban, ha az újratárgyalás során
            az  Országgyűlés  a  törvényen változtatott,  a  köztársasági
            elnök   új,  addig  fel  nem  merült  alkotmányos  aggályokat
            ismerhet  fel,  és  a  törvény  aláírása  előtt  ezekkel   az
            Alkotmánybírósághoz fordulhat.

            Amint  azt a többségi határozat kifejti, az Országgyűlés  nem
            köteles  a  köztársasági  elnök észrevételeit  elfogadni,  és
            azoknak  megfelelően a törvényt módosítani. Megteheti  tehát,
            hogy  változatlan tartalommal és szövegezéssel újra elfogadja
            a  törvényt, és így a korábbival egyező törvényt küldi meg  a
            köztársasági  elnöknek  aláírásra és kihirdetésre.  Ebben  az
            esetben,   de  csak  ebben,  osztom  a  többségi  álláspontot
            atekintetben,   hogy  az  újratárgyalás  után   visszaküldött
            törvényt az államfő – az Alkotmány 26. § (3) bekezdés alapján
            –  köteles  aláírni és öt napon belül kihirdetni, függetlenül
            attól, hogy kifogásai fennmaradtak-e.

            Más  a  helyzet  azonban, ha az Országgyűlés  a  köztársasági
            elnök  észrevételei  által meghatározott körben  lefolytatott
            újratárgyalás  eredményeként  módosítja  a  törvényt.  Az   a
            megszorítás,  hogy  az  Országgyűlés  a  köztársasági   elnök
            észrevételei  alapján,  az észrevételek  által  meghatározott
            körben  tárgyalja  újra  a  törvényt,  nem  zárja  ki  azt  a
            lehetőséget,  hogy az Országgyűlés a törvény módosításával  –
            akár   az   új  rendelkezések  beiktatásával,  akár   az   új
            rendelkezések   elfogadása  útján  a  változatlanul   hagyott
            szabályok új összefüggéseinek megteremtésével – nem hoz létre
            alkotmányossági  szempontból  aggályos  szabályozást.  Az  is
            előfordulhat,  hogy  a tartalmilag egyébként  alkotmányossági
            szempontból  nem  kifogásolható új  szabályozás  formai  okok
            miatt  válik  alkotmányellenessé. Elfogadhatatlannak  tartom,
            hogy  ilyenkor a köztársasági elnök arra kényszerüljön,  hogy
            az  általa  alkotmányellenesnek tartott törvényt  aláírja  és
            kihirdesse.    Az   ellenkező   felfogás   érvényesülése    a
            köztársasági elnöknek a hatalmi ágak egyensúlyát biztosító, a
            törvényhozási   folyamatra   kiható   jogköreinek    részbeni
            kiüresítését eredményezi.

            2.  A  határozat  rendelkező  részének  3.  pontjába  foglalt
            értelmezés  álláspontom  szerint  ellentétes  a  köztársasági
            elnöknek  az  Alkotmány  29.  §  (1)  bekezdésében  rögzített
            közjogi jogállásával.
            A   köztársasági   elnöknek   a  törvényhozással   összefüggő
            feladatait  az  Alkotmány  29. § (1)  bekezdésében  rögzített
            közjogi pozíciója, az államszervezet demokratikus működéséért
            viselt felelőssége alapozza meg. A törvényhozással összefüggő
            mindhárom      alkotmányban     rögzített     jogköre:      a
            törvénykezdeményezés, az elfogadott, de még ki nem  hirdetett
            törvény  visszaküldése,  illetve  az  előzetes  normakontroll
            kezdeményezése az államszervezet demokratikus működés feletti
            őrködéssel  összefüggő  szerepe  által  meghatározott.  Ebből
            pedig  az  is következik, hogy a törvényhozás tekintetében  a
            köztársasági   elnöknek   a   törvényalkotásban   esetlegesen
            előforduló  alkotmányossági  és más,  a  társadalom  életében
            funkciózavarokat   előidéző  hibák  megszüntetése   érdekében
            megfelelő    eszközökkel    kell    rendelkeznie.     Közjogi
            felelősségéből   és   az   Alkotmány   által    körülhatárolt
            mérlegelési  jogából  adódóan az  említett  hibák  elhárítása
            érdekében  a  számára  biztosított eszközök  közül  az  adott
            helyzetben  célravezető optimális megoldást kell választania.
            Az  államszervezet  demokratikus működése feletti  őrködésből
            fakadó   szerepével  azonban  ellentétes   lenne   az,   hogy
            amennyiben   a   funkciózavarok   elhárítása   érdekében   az
            Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldött törvény  –  éppen
            az  újratárgyalás  eredményeképpen –  alkotmányos  aggályokat
            ébresztene, a köztársasági elnök a törvény aláírása előtt nem
            fordulhatna az Alkotmánybírósághoz.

            Az  Alkotmány  a  törvény  alkotmányellenességének  észlelése
            esetére  kötelezően írja elő a köztársasági elnök számára  az
            előzetes  normakontroll kezdeményezését. Az Alkotmány  26.  §
            (4)   bekezdése,  valamint  a  köztársasági   elnök   közjogi
            pozícióját   meghatározó   29.  §  (1)   bekezdése   együttes
            elemzésének tükrében megállapítható tehát, hogy az  Alkotmány
            26.  §  (3) bekezdésének nem tulajdonítható olyan értelmezés,
            miszerint a köztársasági elnök köteles az Országgyűlés  által
            újratárgyalt  és  a  megváltoztatott tartalmára  tekintettel,
            vagy  formai okból általa alkotmányellenesnek tartott törvény
            kihirdetésére.

            Budapest, 2003. december 15.
                                                          Dr. Erdei Árpád
                                                            alkotmánybíró

            Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye

            Nem  értek  egyet a határozat rendelkező része  3.  pontjának
            azzal  a megállapításával, amely szerint a köztársasági elnök
            az  újratárgyalt törvénnyel szemben alkotmányossági  aggályai
            orvoslása   érdekében  nem  kérhet  előzetes  alkotmányossági
            vizsgálatot  az  Alkotmánybíróságtól.  Nem  értek   egyet   a
            határozat ezzel kapcsolatos indokolásával sem.

            Az  Alkotmány  26. §-a (3) bekezdése szerint az  Országgyűlés
            újra  megtárgyalja  a  korábban  elfogadott  törvényt,  ha  a
            köztársasági   elnök  a  törvényt  az   Alkotmány   26.   §-a
            (3)  bekezdése  alapján  megfontolás végett  visszaküldi.  Az
            Országgyűlés  a  törvény elfogadásáról újra  határoz  és  ezt
            követően a köztársasági elnök a megküldött törvényt a  26.  §
            (2)  bekezdése  szerint köteles aláírni  és  öt  napon  belül
            kihirdetni.  A  kérdés  az, hogy ez a szabály  csak  arra  az
            esetre   vonatkozik,  amelyben  az  Országgyűlés  változtatás
            nélkül  ugyanazt a törvényt fogadja el, vagy arra  az  esetre
            is,  amelyben  az  Országgyűlés a  megfontolás  eredményeként
            megváltozott tartalommal fogadja el a törvényt.

            Ennek  a  kérdésnek  a megválaszolásához  is  a  köztársasági
            elnöknek  az Alkotmány 29. §-a (1) bekezdésében meghatározott
            feladatából kell kiindulni. E szerint a rendelkezés szerint a
            köztársasági  elnök „őrködik” az államszervezet  demokratikus
            működése    felett.   Az   Alkotmánybíróság    egy    korábbi
            határozatában – a köztársasági elnök feladatait  vizsgálva  –
            már   kimondta,   hogy  az  „őrködés”  nem   korlátozódik   a
            krízishelyzetek  feloldására,  hanem  a  köztársasági   elnök
            feladata    az    államszervezet   demokratikus   működésének
            folyamatos  figyelemmel kísérése, ideértve  mind  az  érdemi,
            mind a technikai szempontokat [8/1992. (I. 30.) AB határozat,
            ABH 1992, 51, 54.].

            Egy  másik  határozatban az Alkotmánybíróság azt  állapította
            meg,   hogy  az  „őrködés”  tartalmát  a  köztársasági  elnök
            különböző jogkörei alapján lehet meghatározni. A határozatban
            kimondott   értelmezés  szerint  a  törvények  kihirdetéséhez
            kapcsolódó   visszaküldési   vagy   Alkotmánybíróság   előtti
            indítványtételi jog kifejezetten ellenőrzést jelent [36/1992.
            (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 207, 212.].

            Értelmetlen ennek az ellenőrzésnek a gyakorlása akkor, ha  az
            Országgyűlés  a megfontolás végett visszaküldött  törvényt  a
            korábbival   azonos  tartalommal  –  az  eljárási   szabályok
            megtartásával  –  fogadja el ismét. Ebben  az  esetben  rövid
            határidőn  belül  kell  a  köztársasági  elnöknek  a  törvény
            aláírását elvégeznie és a kihirdetésről gondoskodnia. Erre az
            esetre  tekintettel  idézte  a 675/B/2001.  AB  határozat  az
            Alkotmány határidőt meghatározó szabályát, amely egyébként  a
            köztársasági elnök ellenőrzési feladatát az Alkotmány 2.  §-a
            (1)  bekezdésében  kimondott jogállamiság követelményével  is
            magyarázta (ABH 2002, 1320, 1326.).

            A megváltoztatott tartalommal elfogadott törvény tekintetében
            azonban   a  köztársasági  elnöknek  az  Alkotmány  29.   §-a
            (1)   bekezdésében   meghatározott  feladatából   következően
            fennáll az ellenőrzési kötelezettsége. Az Országgyűlés  által
            a  korábbitól  eltérő tartalommal elfogadott  törvény  sürgős
            kihirdetéséhez  fűződő érdek nem zárhatja ki  a  köztársasági
            elnöknek  az Alkotmányban meghatározott ellenőrzési  feladata
            teljesítését.  Ezért  a  változtatás következtében  felmerülő
            aggályok miatt a köztársasági elnök élhet az Alkotmány 26. §-
            a (2) és (4) bekezdésében meghatározott jogával. Ez felel meg
            egyébként  a  66/1997. (XII. 29.) AB határozatban kifejtettek
            szerint  az  Országgyűlés  és  a  köztársasági  elnök  között
            fennálló hatalmi egyensúlynak is (ABH 1997, 397, 405.).

            Budapest, 2003, december 15.
                                                      Dr. Harmathy Attila
                                                            alkotmánybíró

            Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye

            Különvéleményt  jelentek be a határozat  rendelkező  részének
            3.  pontjában foglalt alkotmányértelmezés és az ahhoz  fűződő
            indokolás ellen, a határozat további részeivel egyetértek.

            Az   Alkotmány   26.  §-a  különböző  bekezdéseinek   illetve
            rendelkezéseinek   együttes   nyelvtani    és    rendszertani
            értelmezéséből   álláspontom   szerint   az    alábbi    jogi
            következtetéseket kellene levonni:

            1.   Mindegyik  bekezdés  tartalmazza  a  köztársasági  elnök
            aláírási   kötelezettségét,  amely  a  kihirdetés   technikai
            előfeltételeként szerepel, és amelynek, véleményem szerint, a
            jelen    alkotmányértelmezésnél   nincs   ügydöntő    jellege
            (relevanciája).

            A  jelen  ügy  tárgyát az képezi, hogy a  köztársasági  elnök
            részére  biztosított kétféle ún. „vétójog”  egymással  milyen
            viszonyban   áll,  és  hogy  azok,  eltérő   természetük   és
            funkciójuk  folytán  csak egy ízben és  egyféleképpen,  avagy
            ismételten,  esetleg  egymást  követően  is  gyakorolhatók-e,
            illetve, hogy a 26. §-ból következik-e a köztársasági elnököt
            terhelő  olyan  választási kényszer, amelynek  alapján  saját
            magát    zárja    el   további   alkotmányvédelmi    eszközök
            felhasználásától.

            2.  Véleményem  szerint  a 26. § (2) és  (4)  bekezdései  két
            teljesen   különböző,   egymástól  független   jogintézményre
            vonatkoznak,  az  egyik  a  másikat  nem  válthatja  ki,   és
            valamelyikük  gyakorlása a másik elenyészését  önmagában  nem
            eredményezheti.

            Az  a  körülmény, hogy e két fontos jogintézményt a jogalkotó
            nem önálló törvényszakaszokban, hanem egy szakaszon belül két
            külön  bekezdésben  helyezte el,  csupán  olyan  jogtechnikai
            megoldásként fogható fel, amelynek érdemi jelentősége nincs.
            Ezen  az sem változtat, hogy a (4) bekezdés hivatkozik  ugyan
            az  (1)  bekezdésre,  de ez csak olyan utaló  szabály,  amely
            visszautal az (1) bekezdésben rögzített aláírási határidőre.
            Ez  is  csupán  jogtechnikai módszer, amely nem  értelmezhető
            akként,  hogy  a (2) és (4) bekezdésben biztosított  államfői
            jogkörök egymást kizáróan kellene, hogy érvényesüljenek.
            Mindebből  az is következik, hogy a jelen alkotmányértelmezés
            kizárólag  a  26.  § (2) és (4) bekezdésének  egymáshoz  való
            viszonyára s ennél nem tágabb körre vonatkozik.

            3.  Az  Alkotmány  26. § (2) bekezdésében biztosított  jogkör
            alapján  a  köztársasági  elnök  a  törvényt  megfontolás  és
            újratárgyalás  végett  visszaküldheti  a  parlamentnek,   pl.
            valamely  célszerűségi,  hasznossági, jogszabály-szerkesztési
            és egyéb hasonló okból, míg a (4) bekezdés alapján köteles  a
            törvényt előzetes normakontroll végett az Alkotmánybírósághoz
            megküldeni, amennyiben az aláírás előtt alkotmányellenességet
            észlel.

            A  (2)  és  a  (4)  bekezdés törvényi  tényállásának  szövege
            alapján  sem  lehet kétséges, hogy azok két  teljesen  eltérő
            tárgy- és esetkörre vonatkoznak: az egyik eset egy lehetőség,
            a másik kötelesség, az egyiknek oka a célszerűség, a másiké a
            vélelmezett  alkotmánysértés,  az  egyiknél  a   címzett   az
            Országgyűlés, a másiknál az Alkotmánybíróság.
            Tehát    e    két   törvényszöveg   egymást   eleve    kizáró
            rendelkezésként  nem  értelmezhetők; lehetnek  ugyanis  olyan
            esetek,   amikor  ezek  egymással  versengenek,  és  lehetnek
            párhuzamosan,   illetve  egymást  követően  is   gyakorolható
            államfői jogok forrásai is.

            Álláspontom   szerint  a  határozat  jelentősen   leszűkített
            jogértelmezésre   támaszkodik,  amely  az  Alkotmányból   nem
            vezethető  le. Következménye az, hogy a jelenlegi alkotmányos
            rendszer  által  létesített ún. gyenge  államelnöki  pozíciót
            tovább   erőtleníti,   s   ezáltal   az   Alkotmány   29.   §
            (1)    bekezdésével   ellentétben,   a   köztársasági   elnök
            alkotmányvédő szerepét tovább szűkíti és korlátozza.

            4.  A  határozat okfejtése, érvelése természetesen a  legtöbb
            esetre  nézve bizonyára helytálló, de nem minden  eshetőséget
            ölel fel, illetve nem ismerve el a kivételeket, egy általános
            szempontot  kíván érvényesíteni, kizárva éppen a legfontosabb
            problémák másfajta értelmezési lehetőségét.

            Melyek  tehát  azok  az esetek, amikor a köztársasági  elnök,
            választása  szerint  csak  az egyik  jogkört  gyakorolja,  és
            ezáltal a másikkal már a továbbiakban nem élhet?

            a) Ha eleve alkotmányellenességet lát a törvényben, akkor azt
            nem  írhatja  alá,  hanem előzetes alkotmányossági  vizsgálat
            végett  az  Alkotmánybírósághoz kell fordulnia, ez esetben  a
            (4) bekezdés szerinti jogkör gyakorlása fogalmilag kizárja  a
            (2) bekezdés lehetőségét, nevezetesen ekkor sem párhuzamosan,
            sem  utólag ugyanazon törvényt az Országgyűlésnek már  később
            nem küldheti vissza megfontolás végett.

            b)  Ha  célszerűségi,  stb. okokból a törvényt  megfontolásra
            visszaküldi  az  Országgyűlésnek,  majd  az  Országgyűlés   a
            törvényt  újratárgyalja,  és  a megfontolás  eredményeként  a
            törvényt  változatlanul  megszavazza,  akkor  a  köztársasági
            elnök  a  (3) bekezdés alapján már – általános szabályként  –
            köteles  azt  aláírni és kihirdetni, ezáltal a  (2)  bekezdés
            szerinti  jogkör  gyakorlása zárja ki a (4) bekezdés  szerint
            gyakorolható jogot.

            c)  Lényegében ugyanez a helyzet akkor is, ha az Országgyűlés
            a  hozzá  visszaküldött  törvényt megfontolva,  azt  bizonyos
            változásokkal  szavazza  meg. Ekkor a  köztársasági  elnök  a
            (2)   bekezdés   szerinti  jogkör  gyakorlása   keretében   a
            visszaküldési  joggal ismételten nem élhet,  és  –  általános
            szabályként – most már a (4) bekezdés alapján alkotmányossági
            kifogásokkal sem állhat elő.

            A  fenti három esetben tehát az ún. politikai vétó és az  ún.
            alkotmányossági  vétó  egymást kölcsönösen  kizárják,  és  az
            államfő  választása  szerint csak  az  egyikkel  lehet  élni.
            Mindhárom  változat tehát az államfő aláírási és  kihirdetési
            kötelezettségével jár.

            Mindez    világosan   kiolvasható   a   26.    §    nyelvtani
            értelmezéséből, és ennyiben a határozat 3. pontja helyes,  de
            nem teljeskörű, mivel nem számol az alábbi esettel:

            4.  Álláspontom  szerint ugyan nem zárható  ki  a  (2)  és  a
            (4) bekezdés látszólagos kollizíója, de ez viszont feloldható
            egy  olyan  értelmezéssel, amely szerint az (1) bekezdés  nem
            fogható  fel  akként, miszerint a köztársasági elnök  köteles
            lenne  egy  – hozzá ismét beterjesztett – alkotmányellenesnek
            tűnő  törvényt  aláírni anélkül, hogy előzetes normakontrollt
            kérhetne az Alkotmánybíróságtól.

            S  feloldható  a látszólagos kollízió úgy is,  hogy  alapvető
            különbségeket   teszünk   az   elsőizben   tárgyalt   törvény
            alkotmányellenessége,   valamint   a   visszaküldés   folytán
            újratárgyalt   törvénynek  csak  a  megismételt   jogalkotási
            eljárásban felmerült alkotmányellenessége között.
            Vajon az a körülmény, hogy a köztársasági elnök először  csak
            a  (2) bekezdés szerinti visszaküldési jogával élt, – mert az
            eredeti   törvény   nem  volt  alkotmányellenes,   csak   pl.
            célszerűtlen – lehet-e kizáró oka a megismételt eljárás során
            keletkezett   és   felmerült   alkotmányellenesség   előzetes
            normakontroll útján történő orvoslásának?
            Véleményem  szerint  nem.  A (4) bekezdésben  írt  jogával  a
            köztársasági  elnök  nemcsak  akkor  élhet,  ha  egy  törvény
            először  kerül  hozzá,  hanem akkor is,  ha  az  Országgyűlés
            valamely   törvényt  az  államfői  észrevételek  megfontolása
            alapján  újratárgyal, majd a változatlan, vagy akár változott
            tartalmú  törvényt kihirdetés végett a köztársasági  elnökhöz
            ismét beterjeszti.

            Ez egyenesen következik a köztársasági elnök alkotmányvédelmi
            funkciójából. Tehát ő az előzetes alkotmányossági vizsgálatot
            mindkét   esetben   kezdeményezheti  az  Alkotmánybíróságnál,
            bármely szakaszban észleli is az alkotmányellenességet. Semmi
            és  senki nem kényszerítheti őt arra, hogy pl. egy másodízben
            tárgyalt,  és  újra  megszavazott, de immár  alkotmánysértővé
            vált  törvényt  aláírjon,  és most  már  sem  a  (2),  sem  a
            (4) bekezdésben írt jogával ne élhessen.

            5.  Mikor kerülhet sor ilyen különleges, és feltehetőleg csak
            ritkán előforduló esetre?
            Véleményem  szerint  a  következő példán  alapuló  értelmezés
            kizárhatja a látszólagos joghézagot, illetve kollíziót:

            A  köztársasági elnök a (2) bekezdés szerinti jogával élve  a
            törvényt  megfontolás végett visszaküldi  az  Országgyűlésnek
            célszerűségi okból, s alkotmányellenességet ekkor nem észlel.
            Az  Országgyűlés ezután a (3) bekezdés szerinti eljárásban  a
            törvényt újratárgyalja, majd azt aláírás és kihirdetés végett
            megint   a   köztársasági  elnök  elé  terjeszti.   Ekkor   a
            köztársasági  elnök  új  tényként  észleli,  hogy   az   újra
            meghozott törvény
            a)   olyan  új  rendelkezést  tartalmaz,  amely  anyagi  jogi
            szempontból alkotmányellenes; avagy, függetlenül attól,  hogy
            tartalma változott-e, vagy sem,
            b)  alkotmányellenes eljárásban jött létre, s  ezáltal  alaki
            szempontból vált alkotmánysértővé.
            Ez öt esetben történhet meg elvileg:

            ba) az Országgyűlés nem volt törvényesen megalakítva, tehát a
            parlament nem legitim,
            bb)  az Országgyűlés külső kényszer illetve fenyegetés hatása
            alatt döntött,
            bc) az Országgyűlés nem volt határozatképes,
            bd)  az Országgyűlés a minősített többséget igénylő törvényt,
            illetve törvényi rendelkezést
            egyszerű többséggel alkotta meg,
            be) a megfontolás végett visszaküldött törvény újratárgyalása
            során megsértették a
            megismételt  jogalkotói eljárásra vonatkozó, a  (3)  bekezdés
            szerinti eljárás szabályait
            illetve követelményeit.

            Valamennyi  esetben  az újra meghozott törvény  olyan  súlyos
            fogyatékosságban  szenved, hogy azt  érvényesen  létrejöttnek
            tekinteni  nem  lehet.  Itt az ún. abszolút  alaki  semmisség
            esetével     állunk    szemben,    más     szóval     közjogi
            érvénytelenséggel,     amely      olyan      súlyos      fokú
            alkotmányellenességet  jelent, hogy a köztársasági  elnök  az
            ilyen   törvényt   nem   írhatja   alá   és   a   kihirdetést
            megtagadhatja.  Ebben az esetben jogában áll a  (4)  bekezdés
            alapján a törvény előzetes alkotmányossági vizsgálata  végett
            az Alkotmánybírósághoz fordulni akkor is, ha korábban már élt
            a   (2)  bekezdés  szerinti  visszaküldési  jogával,  az  ún.
            politikai vétóval.

            6.  Összefoglalva: az Alkotmány 26. §-ának helyes értelmezése
            alapján azt kellene kimondani, hogy e törvényszakasz  (2)  és
            (4) bekezdésében biztosított államfői jogkörök gyakorlása  az
            említett  esetekben egymást követően és egymást nem  kizáróan
            is  érvényesülhet,  ezért a köztársasági  elnököt  nem  lehet
            elzárni   az  előzetes  normakontrollhoz  fűződő  jogától   a
            megismételt jogalkotói eljárást követően sem.

            Budapest, 2003. december 15.
                                                        Dr. Strausz János
                                                            alkotmánybíró

            Dr.    Tersztyánszkyné   Dr.   Vasadi    Éva    alkotmánybíró
            különvéleménye

            Nem  értek egyet a határozat rendelkező részének 3. pontjában
            foglalt ama megállapítással, amely szerint az Alkotmány 26. §
            (3)  bekezdése szerinti előírása abban az esetben  sem  teszi
            lehetővé  azt,  hogy  a  köztársasági elnök  az  újratárgyalt
            törvénnyel   szemben   alkotmányossági   aggályai   orvoslása
            érdekében,  előzetes  alkotmányossági vizsgálatot  kérjen  az
            Alkotmánybíróságtól,  ha  az  Országgyűlés  a   visszaküldött
            törvényt alkotmányellenes tartalommal módosította, illetve ha
            az   újratárgyalást  követően  a  köztársasági  elnök   egyéb
            alkotmányellenességet észlel.

            Véleményem   szerint,   ha   a   köztársasági   elnök   által
            megfontolásra  visszaküldött törvényt, amelynek elfogadásáról
            az  Országgyűlés  ismét  határozott, módosították,  akkor  az
            elnök   köteles  a  törvényt  véleményezésre  megküldeni   az
            Alkotmánybíróságnak,  ha  annak  valamelyik  rendelkezését  e
            módosítás  következtében alkotmányellenesnek tartja,  illetve
            ha  azt  észleli,  hogy  a  törvény  formai,  eljárási  okból
            alkotmányellenes, pl. közjogi érvénytelenségben szenved.

            A  jelen  ügyben ezt az alkotmányértelmezési kérdést  arra  a
            sajátos   szabályozásra  lehet  visszavezetni,   ahogyan   az
            Alkotmány   26.  §-a  a  kihirdetésre  megküldött  törvénnyel
            kapcsolatban a köztársasági elnök feladatairól rendelkezik.

            Az  Alkotmány  26.  §-a  értelmében a  köztársasági  elnök  a
            kihirdetésre megküldött törvénnyel (ha azt nem írja alá)  két
            dolgot tehet:
            -  szabad  belátása szerint joga van visszaküldeni a törvényt
            az  Országgyűlésnek,  ha  a törvénnyel  vagy  annak  valamely
            rendelkezésével nem ért egyet, de erre nem köteles;
            - viszont köteles azt megküldeni az Alkotmánybíróságnak, ha a
            törvényt      vagy     annak     valamelyik     rendelkezését
            alkotmányellenesnek   tartja.  Az  Alkotmány   értelmében   a
            köztársasági elnök nem jogosult aláírni az ilyen törvényt.

            Az  Alkotmány 26. §-a tehát kétfajta „vétót” szabályoz.  Ezek
            célja és hatása egymástól jelentősen eltér.

            Az  Alkotmány 26. § (3) és (4) bekezdése látszólag  egymásnak
            ellentmondó  rendelkezéseket tartalmaz. Míg az egyik  szabály
            az  újra  megtárgyalt és ismét elfogadott  ugyanazon  törvény
            aláírására   kötelezi  a  köztársasági   elnököt,   a   másik
            rendelkezés  az  alkotmányellenesség  előzetes  vizsgálatának
            kezdeményezésére    kötelezi,   ha   a    törvény    valamely
            rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.

            Valójában   nem  ellentétes  rendelkezésekről,   hanem   két,
            egymástól elkülönült jogosítványról van szó. A jelen  esetben
            döntő  jelentősége  ezért nem a 26.  §  létrejötte  történeti
            körülményeinek van, hanem annak, hogy az Alkotmány  egészével
            a   26.  §  érintett  bekezdéseinek  milyen  értelmezése  van
            összhangban. Az Alkotmány 2. §-ának, 26. §-ának és 29. §-ának
            együttértelmezése alapján arra a következtetésre lehet jutni,
            hogy  az  Alkotmány értelmében erősebb érdek  fűződik  ahhoz,
            hogy  az elnök által alkotmányellenesnek tartott törvényt  ne
            hirdessék  ki  (az  ilyen  törvény  ne  lépjen  hatályba   az
            Alkotmánybíróság  döntéséig), mint ahhoz, hogy  ne  szülessen
            olyan  törvény, amellyel a köztársasági elnök nem ért  egyet.
            Ez  következik  a  kétfajta vétó eltérő következményeiből,  a
            kétfajta   vétó   viszonyából,   de   a   26.   §-on   belüli
            sorrendiségükből is.

            Ebből   a  megközelítésből  következik,  hogy  az  elnök   az
            Alkotmány  szabályai  értelmében  nem  küldhet  vissza  olyan
            törvényt az Országgyűlésnek, amelyet alkotmányellenesnek tart
            (noha  az ilyen törvénnyel bizonyosan nem ért egyet), és  nem
            is  írhat  alá olyan törvényt, amelynek alkotmányellenességét
            észlelte. Az általa alkotmányellenesnek tartott törvényt –  a
            rendelkezésére  álló  viszonylag  rövid  határidőn  belül   –
            köteles véleményezésre megküldeni az Alkotmánybíróságnak.  Az
            alkotmányossági  vétó  tehát megelőzi a  politikai  vétót.  A
            politikai  vétó  feltételezi, hogy az elnök  a  törvényt  nem
            tartja alkotmányellenesnek.

            Ezt  erősíti  az  is, hogy az Alkotmány értelmében  a  puszta
            egyet   nem   értést  kifejezésre  juttató  vétó  úgynevezett
            „tiszta” szuszpenzív vétó. Abban a vonatkozásban egyetértek a
            határozattal,  hogy  ha  a  törvényt  az  Országgyűlés   újra
            megtárgyalja, és elfogadásáról – változtatás nélkül  –  ismét
            határoz, akkor az ezt követően megküldött törvény aláírása és
            kihirdetése kötelező. A politikai és az alkotmányossági  vétó
            viszonyából   következik  az,  hogy  a   változatlan,   ismét
            elfogadott törvényt utóbb sem tarthatja alkotmányellenesnek a
            köztársasági  elnök. Az elnöknek a politikai vétó  gyakorlása
            előtt  már  állást  kellett foglalnia az  alkotmányellenesség
            kérdésében. Az elnök ehhez a döntéséhez kötve van  utóbb  is,
            azt  nem  változtathatja meg. A vétó halasztó hatása  könnyen
            elhárítható, a tiszta politikai vétó nem alkalmas arra,  hogy
            érdemben   akadályozza,   korlátozza   vagy   elnehezítse   a
            törvényalkotást.

            Ezzel  szemben  ha  az Országgyűlés a visszaküldött  törvényt
            módosítja,   véleményem   szerint   nem   vitathatók   el   a
            köztársasági  elnöknek az Alkotmányban  előírt  feladatai:  a
            26.   §   (4)   bekezdése   alapján  előzetes   normakontroll
            kezdeményezésére  jogosult és köteles,  ha  a  törvényt  vagy
            annak valamely rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.

            Az   Országgyűlés   akkor,  amikor   a   megfontolás   végett
            visszaküldött  törvényt  újra  megtárgyalja,   jogosult   azt
            módosítani,  akár  a köztársasági elnök észrevétele  kereteit
            meghaladóan is. Az elnök észrevételei csupán alkalmat adnak a
            törvény  megfontolására, az észrevételek erre késztethetik  a
            képviselőket, de nem korlátozzák a törvényhozás jogát  és  az
            országgyűlési  képviselők ezzel kapcsolatos tevékenységét.  A
            változtatás   jogát  –  amely  tehát  túlléphet   az   elnöki
            észrevételek    keretein   –   nem   lehet    elvitatni    az
            Országgyűléstől, hiszen az Alkotmány nem tartalmaz  semmilyen
            korlátozást abban a tekintetben, hogy az újra megtárgyalt  és
            elfogadott törvény változhat-e a visszaküldötthöz képest.

            A    visszaküldött   törvény   alkotmányellenesnek    tartott
            tartalmúvá is módosulhat. Annak kockázatát, hogy a törvény  a
            változás folytán válhat alkotmányellenessé, a parlament  kell
            hogy  viselje.  Ha a visszaküldött törvény szövege  változik,
            előállhat  az  a  helyzet,  hogy az így  elfogadott  törvényt
            legjobb  meggyőződése  szerint az  elnök  alkotmányellenesnek
            tartja  –  akár  formai,  eljárási  okokból,  de  még  inkább
            tartalmi  okból. Ilyenkor véleményem szerint nem  zárható  ki
            annak  lehetősége,  hogy  az  elnök  előzetes  normakontrollt
            kezdeményezzen.

            Ellenkező  esetben a politikai vétó gyakorlása  „kioltaná”  a
            köztársasági   elnök  előzetes  alkotmányossági   vizsgálatra
            vonatkozó  általános kötelezettségét. A többségi határozatnak
            az   ettől   eltérő  értelmezése  kiiktatja  a  visszaküldött
            törvénynél  azt  a  vizsgálódást, amit a szerepe  szerint  az
            államszervezet  demokratikus  működése  felett  őrködő  elnök
            végez  a rendelkezésére álló idő alatt. A köztársasági  elnök
            jogkörének   a   többségi   határozat   szerinti   megszorító
            értelmezése  az alkotmányossági vétó feltételeit illetően  az
            Alkotmány védelmét csorbíthatja.

            A  politikai vétó funkciójával is ellentétes az elnököt  arra
            kényszeríteni,  hogy  köteles legyen  aláírni  egy,  szerinte
            alkotmányellenessé  vált törvényt. Az Alkotmánynak  az  ilyen
            értelmezése a politikai vétó gyakorlásától tarthatja vissza a
            köztársasági elnököt – annak érdekében, hogy elkerülje azt  a
            veszélyt,  hogy  a  visszaküldött törvényt alkotmányellenessé
            vált  tartalommal is ki kell hirdetnie. A többségi  határozat
            szerinti  értelmezés mellett az Alkotmány 2. §-ában,  26.  §-
            ának  (4)  bekezdésében és 29. §-ában  foglalt,  a  megfelelő
            jogalkotás  biztosításához  kapcsolódó  alkotmányos  garancia
            sérülhet.

            Budapest, 2003. december 15.
                                       Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                                            alkotmánybíró
              .
              English:
              English:
              .
              Petition filed:
              .
              Subject of the case:
              .
              Challenging the constitutionality of the Act LXXXIV of 2003 on Some Questions Related to Medical Activities by numerous parties, political and professional organisations and the President
              Number of the Decision:
              .
              62/2003. (XII. 15.)
              Date of the decision:
              .
              12/15/2003
              .
              CODICES summary:
              http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2003-3-007?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
              .