Hungarian
Ügyszám:
.
604/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 5/2006. (II. 15.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2006/153
.
A döntés kelte: Budapest, 02/14/2006
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok, valamint
    alkotmányjogi  panaszok alapján – dr. Bagi  István,  dr.  Erdei
    Árpád  és  dr.  Kiss  László alkotmánybíró különvéleményével  –
    meghozta az alábbi

                             határozatot:

          1.   Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a   helyi
    önkormányzati  képviselők jogállásának egyes kérdéseiről  szóló
    2000.  évi XCVI. törvény 5. § e) pontja alkotmányellenes, ezért
    azt megsemmisíti.
       
        2.  Az  Alkotmánybíróság  a helyi önkormányzati  képviselők
    jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 5.
    § e) pontja konkrét ügyben való alkalmazásának megtiltása iránt
    benyújtott indítványokat elutasítja.

         3.  Az  Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati  képviselők
    jogállásának  egyes kérdéseiről szóló 2000. évi  XCVI.  törvény
    10.   §   (3)   bekezdése,  valamint  a  11.  §  (2)  bekezdése
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványokat elutasítja.

         4.  Az  Alkotmánybíróság  a  Baranya  Megyei  Bíróság  Pk.
    61.020/2003/2. számú, a Tolna Megyei Bíróság Pk. 20.149/2003/3.
    számú, a Tolna Megyei Bíróság Pk.20.144/2003/3. számú és a Győr-
    Moson-Sopron  Megyei Bíróság Kpk. 20.093/2003/5. számú  jogerős
    végzésével    elbírált   ügyekben   benyújtott    alkotmányjogi
    panaszokat visszautasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                    I.
            1.  Az  Alkotmánybírósághoz  számos  indítvány  érkezett,
      amelyben  az  indítványozók  a helyi  önkormányzati  képviselők
      jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény (a
      továbbiakban:  Ökj.tv.)  5. § e) pontja,  valamint  11.  §  (2)
      bekezdése     alkotmányellenességének     megállapítását     és
      megsemmisítését  kérték. Az Alkotmánybíróság  az  indítványokat
      egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
      Az  indítványozók  az  Ökj.tv. támadott  szakaszait  alapvetően
      azért  sérelmezik, mert álláspontjuk szerint a  rendelkezés  az
      egészségügyi szolgáltatást az önkormányzattal kötött  szerződés
      alapján  végző  háziorvosokat alkotmányellenesen  zárja  ki  az
      önkormányzati  képviselői  tisztség viseléséből,  illetőleg  az
      önkormányzati bizottságok tevékenységéből.

            2.   Az  Ökj.tv.  5.  §  e)  pontja  alapján  nem   lehet
      önkormányzati  képviselő,  aki,  illetve  akinek  a   személyes
      közreműködésével   működő  gazdasági   társaság   önkormányzati
      feladatot   a   képviselő-testülettel,   a   közgyűléssel    (a
      továbbiakban  együtt:  képviselő-testület)  vagy  a  képviselő-
      testület  szervével  kötött vállalkozási,  megbízási  szerződés
      vagy munkaszerződés alapján lát el.
          a)   Az   indítványozók   többsége   szerint   a   támadott
      rendelkezés   sérti  az  Alkotmány  70.  §   (1)   bekezdésében
      szabályozott passzív választójogot, mert korlátozza  a  hatálya
      alá  tartozó  személyeket abban, hogy önkormányzati képviselővé
      választhatók legyenek. Egyes indítványozók az Alkotmány  70.  §
      (4)  bekezdésében szabályozott közhivatal-viseléshez  való  jog
      sérelmében     jelölték     meg     a     vitatott      szabály
      alkotmányellenességét. Álláspontjuk szerint az alkotmányos  jog
      sérelme  azzal valósul meg, hogy az Ökj.tv. 5. § e)  pontja  az
      érintett  személyeket  alkotmányos  indok  nélkül  zárja  ki  a
      közhivatali tisztség viseléséből.
          b)    A    vitatott   rendelkezés   alkotmányellenességének
      indoklásaként több indítványozó is hivatkozik az Alkotmány 2. §
      (1)    bekezdésében    szabályozott    jogállamiságból    folyó
      jogbiztonság  követelményének sérelmére.  Álláspontjuk  szerint
      mivel  az  Ökj.tv. nem határozza meg egyértelműen  azok  körét,
      akikre  az  összeférhetetlenségi ok vonatkozik, olyan mértékben
      teszi       kiszámíthatatlanná      az      összeférhetetlenség
      érvényesíthetőségét, amely a jogalkalmazás  során  nem  oldható
      fel.  Ilyen  nem egyértelmű, jogértelmezéssel fel  nem  oldható
      tényállási  elemként  jelölik meg  az  önkormányzati  feladatot
      ellátó   gazdasági  társaságban  való  személyes   közreműködés
      fogalmát.
          c)  Az  indítványozók  többségének  álláspontja  szerint  a
      kifogásolt  szakasz sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében
      foglalt   egyenlő   elbánás   (a   hátrányos   megkülönböztetés
      tilalmának)   követelményét.  Az   indítványozók   többsége   a
      jogegyenlőség  sérelmét  abban  látja,  hogy  amíg  a  vitatott
      rendelkezés  alapján  a  egészségügyi alapellátási  feladatokat
      vállalkozásban   területi   ellátási   felelősséggel    ellátó,
      illetőleg   gazdasági  társaság  „személyes  közreműködőjeként”
      ellátó   háziorvos   tevékenysége  összeférhetetlen   a   helyi
      vnkormányzati képviselői megbízatással, addig annak a képviselő-
      testület  által  kinevezett háziorvosnak  a  tevékenysége,  aki
      közalkalmazotti   jogviszonyban   látja   el    a    háziorvosi
      feladatokat, nem minősül összeférhetetlennek. Holott ez  utóbbi
      háziorvosok  függősége  az  önkormányzattól  és  közvetlenül  a
      képviselő-testülettől  sokkal  erősebb,   mint   a   vállalkozó
      háziorvosoké.
      Egyik   indítványozó  emellett  a  vitatott   szabály   további
      diszkriminatív elemeire is rámutat. Az indítványozó álláspontja
      szerint  hátrányos  megkülönböztetést tartalmaz  a  rendelkezés
      amiatt  is,  mert  csak  az önkormányzati  feladatot  gazdasági
      társasági   formában   ellátó   szervezetben   való   személyes
      közreműködést  minősíti  a törvény az önkormányzati  képviselői
      megbízatással   összeférhetetlennek.  Ha  az   önkormányzat   a
      feladatot  költségvetési  intézmény  vagy  közhasznú  szervezet
      (alapítvány,  közhasznú társaság) útján látja el,  a  szervezet
      tevékenységében személyesen közreműködők esetében  a  gazdasági
      összeférhetetlenséget megalapozó indokok  ugyanúgy  fennállnak,
      mint a gazdasági társaság esetén.
      Ez  az  indítványozó  az  54/1995.  (IX.  15.)  AB  határozatra
      hivatkozással rámutat arra is, hogy a vitatott szabály azért is
      sérti  az  Alkotmány 70/A. §-át, mert különböző jogi helyzetben
      levő jogalanyokat egyenlőkként kezel és az egyenlőtlenek azonos
      szabályozás alá vonása sérti az egyenlő elbánás követelményét.
          d) Egyes indítványozók álláspontja szerint az Ökj.tv. 5.  §
      e)  pontja – azáltal, hogy a benne foglalt összeférhetetlenségi
      szabály  következtében  a  háziorvos választani  kényszerül  az
      önkormányzati képviselői megbízatás és a foglalkozása között és
      a    képviselői   megbízatás   érdekében   fel   kell   hagynia
      foglalkozásával, vállalkozásával – sérti az Alkotmány 70/B.  §-
      ában  szabályozott, a foglalkozás szabad megválasztásához  való
      jogot  és  a  9.  § (2) bekezdése szerinti vállalkozáshoz  való
      jogot,  és ezáltal az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében  foglalt
      tulajdonjogot is, ami az egyéni cselekvési autonómia alapja.
          e)  A  benyújtott indítványok közül több támadta az  Ökjtv.
      5.  §  e)  pontját  az  Alkotmánynak a  helyi  önkormányzatokra
      vonatkozó 42. §-ával, 44. § (1) bekezdésével, illetve a  44.  §
      egészével,  44/A.  § (1) bekezdés a) és b) pontjával,  valamint
      44/C.   §-ával  összefüggésben.  Az  indítványozók  álláspontja
      szerint az Ökj.tv. 5. § e) pontja szükségtelenül avatkozik bele
      a    helyi    közélet   működésébe,   ezáltal    csorbítja    a
      választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való jogát (42. §),
      mivel  korlátozza  a  helyi  közösségek  tagjait  abban,   hogy
      szabadon  eldöntsék, kit tartanak méltónak arra, hogy  a  közös
      döntések  meghozatalánál  a  képviseletüket  ellássa,   így   a
      választópolgárok nem dönthetnek szabadon az általuk  választott
      képviselő-testület      személyi      összetételéről.      Ezen
      összeférhetetlenségi  szabály következtében  sérülnek  a  helyi
      önkormányzatoknak  az  Alkotmány  44/A.  §   (1)   bekezdésében
      szabályozott     alapjogai     is,     mivel     a     vitatott
      összeférhetetlenségi  szabály korlátozza az  önkormányzatot  is
      abban,   hogy  szabadon  döntsön  az  önkormányzati   feladatok
      vállalásáról, az önkormányzati feladatok ellátásának  módjáról.
      Egyik  indítványozó  álláspontja szerint a vitatott  szabályban
      megfogalmazott összeférhetetlenségi okok sértik az önkormányzat
      szerződéskötési  szabadságát  is.  Az  Alkotmány  44/C.  §-ának
      sérelme  azzal valósul meg, hogy az önkormányzatok alapjogainak
      az  itt  vázolt  korlátozása  nem az  országgyűlési  képviselők
      minősített többségével elfogadott törvénnyel történt, habár  az
      Ökj.tv.  az  önkormányzatok alapjogait  korlátozó  rendelkezést
      tartalmaz.
          f)  Az  indítványozók egy része az Ökj.tv. 5. § e)  pontját
      ellentétesnek tartja az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével,  amely
      az  állam  elsőrendű kötelezettségét fogalmazza  meg  az  ember
      sérthetetlen    és    elidegeníthetetlen   alapvető    jogainak
      tiszteletben   tartása  és  védelme  terén.  Két   indítványozó
      hivatkozott  az  Alkotmány  8. §  (2)  bekezdésére,  amelyet  –
      álláspontjuk szerint – az 5. § e) pont azzal sért meg, hogy  az
      eddig  említett  alkotmányos  jogok  tartalmát  lényegesen   és
      indokolatlanul korlátozza.

          3.  Több indítványozó megsemmisíteni kéri az Ökj.tv. 11.  §
      (2)   bekezdését,  amely  az  önkormányzati  képviselő-testület
      bizottságának  nem  képviselő  tagjára  vonatkozóan   tartalmaz
      összeférhetetlenségi rendelkezéseket. Nem  lehet  a  képviselő-
      testület  bizottságának tagja az Ökj.tv. 5. §-ának hatálya  alá
      tartozó  köztisztviselő, tisztségviselő vagy egyéb személy.  Az
      indítványozók szerint mivel ez a szabály visszautal az  Ökj.tv.
      5.  §-ára  –  benne  az 5. § e) pontjára  –  ez  a  rendelkezés
      ugyanazon  okokból alkotmányellenes, mint az Ökj.tv.  5.  §  e)
      pontja. Az indítványozók rámutatnak arra is, hogy a jogalkotó a
      kifogásolt összeférhetetlenségi okok megfogalmazása  során  nem
      volt tekintettel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV.
      törvény  (a  továbbiakban: Ötv.) 24. §  (2)  bekezdésére,  mely
      szerint  a bizottságokba indokolt beválasztani a feladatkörében
      szolgáltatást   nyújtó  jelentősebb  szervezetek  képviselőjét,
      társadalmi  szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe  vevő
      más állampolgárt.

          4.  Az  egyik  indítványozó alkotmányellenesnek  tartja  az
      Ökjtv.  10. § (3) bekezdését is, amely arról rendelkezik,  hogy
      összeférhetetlenség megállapítása miatt benyújtott jogorvoslati
      kérelem  esetén  a  bíróság  nemperes  eljárásban  határoz,  az
      érintett önkormányzati képviselő meghallgatása az eljárásban  a
      bíróság mérlegelésétől függ, és a bíróság döntése ellen további
      jogorvoslatnak nincs helye. Az Ökj.tv.-nek ez a rendelkezése az
      indítványozó  szerint sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében
      foglalt,  a  tisztességes tárgyaláshoz való jogot.  Tekintettel
      arra,  hogy  az  összeférhetetlenség megállapítása  alkotmányos
      alapjogot érint, az ezzel összefüggő eljárásra is vonatkozik az
      57.  §  (1) bekezdés. Ezzel szemben a bíróság tárgyalás tartása
      nélkül  hozza  meg  határozatát, így az  indítványozónak  nincs
      lehetősége    az    érveit    kifejteni,    a    bíróság     az
      összeférhetetlenség kimondását kérelmező közigazgatási  hivatal
      érvei  alapján  hozza meg a döntését. A bírói határozat  elleni
      fellebbezés  kizárása sérti a jogorvoslathoz való jogot  is.  A
      jogorvoslati jog korlátozása tárgyában az Alkotmány 57.  §  (5)
      bekezdésnek  megfelelően  a jelenlévő országgyűlési  képviselők
      kétharmadának szavazatával dönthetett volna a jogalkotó.

          5.  Az  Ökj.tv. 5. § e) pontjával összefüggésben benyújtott
      alkotmányjogi panaszokban az indítványozók azt kérték, hogy  az
      Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott törvényi  rendelkezés
      alkotmányellenességét  az  Alkotmánynak  a  jelen  határozatban
      megjelölt   rendelkezéseire  nézve,   és   állapítsa   meg   az
      alkotmányjogi panaszok alapját képező konkrét ügyekben az 5.  §
      e)  pont alkalmazhatóságának tilalmát. Az egyik indítványozó az
      alkotmányellenesség  megállapítását és az  alkalmazási  tilalom
      kimondását kérte az Ökj.tv. 10. § (3) bekezdésére nézve is.
      Az alkotmányjogi panaszokat a
      Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 20.255/2003/2
      Pest megyei Bíróság 2.Kpk.26.100/2003/4.
      Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Pk.20.423/2003/3.
      Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Kpk.20.415/2003/5.
      Pest megyei Bíróság 2.Kpk.26.161/2003/8.
      Pest megyei Bíróság 2.Kpk.26.160/2003/3.
      Baranya Megyei Bíróság Pk.61.020/2003/2.
      Csongrád megyei Bíróság 4.Pk.20.337/2003/2.
      Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Kpk.20.064/2003/6.
      Fejér Megyei Bíróság Kpk.20.199/2003/2.
      Tolna Megyei Bíróság Pk.20.148/2003/4.
      Tolna Megyei Bíróság Pk.20/144/2003/3
      Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 12.Pk.20.336/2003/5.
      Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bíróság 19.Pk.20.473/2003/5.
      Hajdú-Bihar megyei Bíróság 3.Pk.20.518/2003/2.
      Tolna Megyei Bíróság Pk.20.143/2003/5.
      Tolna Megyei Bíróság Pk.20.149/2003/3.
      Baranya Megyei Bíróság Pk.61.027/2003/2.
      Bács-Kiskun Megyei Bíróság 5.Pk.20.571/2003/4.
      Baranya Megyi Bíróság Pk.61.028/2003/2.
      Jász-Nagykun-Szonok Megyei Bíróság 12.Pk.20.378/2003/4.
      Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Kpk. 20.093/2003/5.
      Heves Megyei Bíróság 2.Pk.20.312/2003/3.
      Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 19.Pk.20.594/2003/5.
      Pest Megyei Bíróság 2.K.26.261/2003/6.
      Pest megyei Bíróság 2.Kpk.26.290/2003/3.
      Veszprém Megyei Bíróság 8.Pk.20.545/2003/4.
      Pest     Megyei     Bíróság     2.Kpk.26.508/2003/3.     számú,
      összeférhetetlenség   megállapítására   irányuló   nem    peres
      eljárásban   hozott,   jogerős  végzéssel   elbírált   ügyekben
      nyújtották be.
         
          6.  A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi  XX.
      törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény 7. §-a 2004.
      május  1-jei  hatállyal módosította az Alkotmány  70.  §-át.  A
      hatályos  szabályozás szerint a helyi önkormányzati  képviselői
      választásokon   való  részvételre  vonatkozó   rendelkezés   az
      Alkotmány  70.  §  (2)  bekezdésében  került  szabályozásra,  a
      közhivatal viselésére vonatkozó rendelkezés pedig az  Alkotmány
      70.  §  (6)  bekezdésében  található.  A  két  alapvető  joggal
      kapcsolatos vizsgálatot ezért az Alkotmánybíróság a 70.  §  (2)
      bekezdés, valamint (6) bekezdésére nézve végezte el.
                                     
                                    II.

      1. Az Alkotmánynak az indítványokban hivatkozott szakaszai:

      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
      „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
      (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
      „9.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaság  elismeri  és  támogatja  a
      vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
      „12.  §  (2)  Az  állam tiszteletben tartja  az  önkormányzatok
      tulajdonát.”
      „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való
      jogot.”
      „42.  §  A község, a város, a főváros és kerületei, valamint  a
      megye   választópolgárainak  közösségét   megilleti   a   helyi
      önkormányzás  joga.  A  helyi önkormányzás  a  választópolgárok
      közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése,
      a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
      „44.  § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk
      választott    képviselőtestület    útján,    illetőleg    helyi
      népszavazással gyakorolják.
      (2)  A  képviselő-testület tagjainak  és  a  polgármesternek  a
      választását  –  az  időközi választás kivételével  –  az  előző
      általános választást követő negyedik év október hónapjában kell
      megtartani.
      (3) A képviselő-testület megbízatása az önkormányzati általános
      választás napjáig tart. A jelöltek hiányában elmaradt választás
      esetén  a  képviselő-testület  megbízatása  meghosszabbodik  az
      időközi  választás  napjáig. A polgármester megbízatása  az  új
      polgármester megválasztásáig tart.
      (4)  A  képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt  –  a
      helyi    önkormányzatokról   szóló   törvényben   meghatározott
      feltételek szerint – kimondhatja a feloszlását. A feloszlás  és
      a   feloszlatás  [19.  §  (3)  bek.  l)  pont]  a  polgármester
      megbízatását is megszünteti.”
      „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
      a)   önkormányzati  ügyekben  önállóan  szabályoz  és  igazgat,
      döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
      b)   gyakorolja   az  önkormányzati  tulajdon  tekintetében   a
      tulajdonost  megillető  jogokat, az  önkormányzat  bevételeivel
      önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,
      (…)”
      „44/C.  § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához
      a  jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazata
      szükséges.  Ugyanilyen  szavazataránnyal elfogadott  törvényben
      korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.”
      „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
      egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
      törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
      (…)
      (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak
      szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
      jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
      időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
      elfogadott törvény korlátozhatja.”
      „70.   §   (2)   A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel
      rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt és  az  Európai
      Unió   más   tagállamának   a  Magyar   Köztársaság   területén
      lakóhellyel  rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti  az  a
      jog,  hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek
      választásán választható és – amennyiben a választás, illetve  a
      népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik –
      választó   legyen,  valamint  helyi  népszavazásban   és   népi
      kezdeményezésben  részt  vegyen.  Polgármesterré  és   fővárosi
      főpolgármesterré magyar állampolgár választható.”
      (…)
      „70.  §  (6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz,  hogy
      rátermettségének,    képzettségének   és   szakmai    tudásának
      megfelelően közhivatalt viseljen.”
      „70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén
      tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
      állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
      faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
      nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
      (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
      megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
      (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség  megvalósulását  az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is
      segíti.”
      „70/B.  §  (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
      munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”

      2.  Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénynek (a
      továbbiakban:   Abtv.)  az  alkotmányjogi  panaszra   vonatkozó
      szabályai:
       
       „48.  §  (1)  Az Alkotmányban biztosított jogainak  megsértése
      miatt  alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz
      az,   akinek   a  jogsérelme  az  alkotmányellenes   jogszabály
      alkalmazása  folytán  következett  be,  és  egyéb  jogorvoslati
      lehetőségeit   már  kimerítette,  illetőleg  más   jogorvoslati
      lehetőség nincs számára biztosítva.
       (2)    Az    alkotmányjogi   panaszt   a   jogerős   határozat
      kézbesítésétől  számított  hatvan  napon  belül  lehet  írásban
      benyújtani.”

      3.    Az    Ötv.-nek   az   indítványozók   által   hivatkozott
      rendelkezései:
      „19. § (1) A települési képviselő a település egészéért vállalt
      felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit. Részt vehet
      a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk
      szervezésében és ellenőrzésében. A települési képviselők  jogai
      és  kötelességei  azonosak. A települési képviselő  az  alakuló
      ülésen,  illetve a megválasztását követő ülésen a 32. § szerint
      esküt tesz.”
      „24.  §  (2)  A bizottságba indokolt beválasztani a feladatköre
      szerinti  területen szolgáltatást nyújtó jelentősebb  szervezet
      képviselőjét,  társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást
      igénybe vevő más választópolgárt.”

      4.   Az   Ökj.tv.-nek   az  Alkotmánybíróság   által   vizsgált
      rendelkezései:
      „5. § Az önkormányzati képviselő nem lehet:
      (…)
      e)  aki,  illetve  akinek  a személyes közreműködésével  működő
      gazdasági   társaság  önkormányzati  feladatot   a   képviselő-
      testülettel   vagy   a  képviselő-testület   szervével   kötött
      vállalkozási,  megbízási szerződés vagy munkaszerződés  alapján
      lát el,
      (…)”
      „10.   §   (1)   Az   érintett   önkormányzati   képviselő   az
      összeférhetetlenségét  megállapító,  illetőleg  a   megbízatása
      megszűnését  a  2.  §  e)  pontja  alapján  kimondó  képviselő-
      testületi     határozat     felülvizsgálatát     kérheti      –
      jogszabálysértésre hivatkozással – a határozat  kézhezvételétől
      számított 8 napon belül a fővárosi, megyei bíróságtól.
      (2)  A  fővárosi,  megyei  közigazgatási  hivatal  vezetője   a
      fővárosi,  megyei  bíróságnál kezdeményezheti az  önkormányzati
      képviselő összeférhetetlenségének a kimondását, ha a képviselő-
      testület  nem  dönt  az  összeférhetetlenségről  vagy   döntése
      jogszabálysértő.
      (3)  A bíróság a kérelemről – annak beérkezésétől számított  30
      napon belül – nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló
      tanácsban   határoz.   A  bíróság  az  érintett   önkormányzati
      képviselőt,  a  polgármestert  vagy  a  keresettel  megtámadott
      határozatot  hozó képviselő-testület képviselőjét, illetőleg  a
      kereset  előterjesztőjét  meghallgathatja.  A  bíróság  döntése
      ellen további jogorvoslatnak helye nincs.”
      „11.   §   (2)  A  bizottság  tagja  nem  lehet  az  5.   §-ban
      meghatározott   köztisztviselő,   tisztségviselő   vagy   egyéb
      személy.”

                                   III.

      Az  Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a  benyújtott
      alkotmányjogi   panaszok  megfelelnek-e  az  Abtv.   által   az
      alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek.
      Az   Abtv.   48.   §  (1)  bekezdése  szerint  az  Alkotmányban
      biztosított  jogainak megsértése miatt alkotmányjogi  panasszal
      fordulhat  az  Alkotmánybírósághoz az, akinek a  jogsérelme  az
      alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,
      és  egyéb jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, illetőleg  más
      jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés
      értelmében   az  alkotmányjogi  panaszt  a  jogerős   határozat
      kézbesítésétől    számított   60   napon   belül    lehet    az
      Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.

      Azoknak az alkotmányjogi panaszoknak az esetében, amelyeknél  a
      bírósági   végzésből   nem   volt   megállapítható,   hogy   az
      indítványozó  az  alkotmányjogi panaszt  az  Abtv.  48.  §  (2)
      bekezdésében  írt határidőben nyújtotta be, az Alkotmánybíróság
      főtitkára   a   határidő   igazolására   szolgáló   tértivevény
      másolatának  megküldésére  hívta  fel  az  indítványozókat.   A
      hiánypótlási  felhívásnak  az indítványozók  a  Baranya  Megyei
      Bíróság   Pk.61.020/2003/2.  számú,  a  Tolna  Megyei   Bíróság
      Pk.20.144/2003/3.   számú,  végül  a   Tolna   Megyei   Bíróság
      Pk.20.149/2003/3.  számú végzésével jogerősen  lezárt  ügyekben
      nem tettek eleget.
      A  rendelkezésre  álló  iratok tanúsága szerint  a  Győr-Moson-
      Sopron  Megyei  Bíróság  Kpk. 20.093/2003/5.  számú  végzésével
      jogerősen   elbírált   ügyben  az   indítványozó   a   bírósági
      határozatot  2003. április 8.-án vette kézhez, a június  23.-án
      kelt  alkotmányjogi  panasz  2003. június  26.-án  érkezett  az
      Alkotmánybírósághoz. Ez az indítvány elkésett.
      .
      Az    Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak
      közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt
      3/2001.  (XII.  3.)  Tü. határozat 29. § e) pontja  alapján  az
      Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha a  benyújtott
      alkotmányjogi  panasz  nem  felel  meg  az  Abtv.  48.  §   (2)
      bekezdésében   foglalt   feltételeknek.   Az   Alkotmánybíróság
      ugyanezen   szakasz   d)  pontja  alapján   visszautasítja   az
      indítványt,  ha az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak  nem
      tesz eleget, és emiatt az indítvány érdemben nem bírálható el.
      Az  ügyrend e rendelkezéseire tekintettel a fenti alkotmányjogi
      panaszokat az Alkotmánybíróság visszautasította.

      Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a többi alkotmányjogi
      panasz   megfelel  az  Abtv.  48.  §  (1)  bekezdésében  előírt
      feltételeknek. Az alkotmányjogi panaszokat, olyan a  2002.  évi
      önkormányzati   választásokon  helyi   képviselővé   választott
      orvosok  nyújtották  be,  akik esetében  a  képviselő-testület,
      illetőleg bíróság az összeférhetetlenséget az Ökj. tv. 5. §  e)
      pontja   alapján   állapította  meg  és   ennek   következtében
      önkormányzati    képviselői   megbízatásuk    megszűnt.    Erre
      tekintettel      a     bírósági     eljárásban      alkalmazott
      összeférhetetlenségi      szabályok     alkotmányellenességének
      megállapítását és megsemmisítését indítványozták és kérték  azt
      is,  hogy  az  Alkotmánybíróság  mondja  ki  azt  is,  hogy  az
      alkotmányellenes  jogszabály  az  ügyükben  nem   alkalmazható.
      Mindegyik  kérelmező  az összeférhetetlensége  ügyében  döntést
      hozó  megyei bíróság végzése ellen nyújtotta be az indítványát,
      amely  végzés  ellen  az  Ökj.tv. 10. § (3)  bekezdése  alapján
      további jogorvoslatnak nincs helye.
      Ezeket az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság érdemben
      bírálta el.

                                    IV.

      Az indítványok részben megalapozottak.

      Az    Alkotmány   nem   tartalmaz   rendelkezéseket   a   helyi
      önkormányzati képviselők jogállására, így nincsenek  alkotmányi
      szabályok  az  önkormányzati képviselők  összeférhetetlenségére
      sem.   Ebből   következően  a  törvényhozó   nagyfokú   döntési
      szabadsággal  rendelkezik  a  helyi  önkormányzati   képviselők
      jogállásának  –  ezen  belül  az  összeférhetetlenségi  okok  –
      szabályozása  során,  szabályozási önállóságának  korlátját  az
      jelenti,  hogy  az  összeférhetetlenségi okok szabályozása  nem
      lehet ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel, az Alkotmányban
      szabályozott alapvető jogot nem sérthet.

      Az     Alkotmánybíróság     az     önkormányzati     képviselők
      összeférhetetlenségére vonatkozóan az Ökj.tv.-ben megállapított
      szabályok  alkotmányosságát még nem vizsgálta. Az önkormányzati
      képviselői  megbízatást  érintő  összeférhetetlenségi   szabály
      alkotmányosságáról eddigi gyakorlatában akkor  döntött,  amikor
      törvény   valamely  más  közhivatal  betöltésével   minősítette
      ellentétesnek  az önkormányzati képviselői pozíció  betöltését.
      Az  országgyűlési  képviselőkre,  valamint  a  polgármesterekre
      vonatkozó    összeférhetetlenségi   szabályok   alkotmányossági
      vizsgálata  során azonban állást foglalt az összeférhetetlenség
      szabályozásának   olyan  alkotmányossági   kérdéseiben,   amely
      allásfoglalások   az   önkormányzati   képviselőkre   vonatkozó
      összeférhetetlenségi  szabályok  alkotmányosságának  megítélése
      során irányadók.
      Az    Alkotmánybíróság   elsőként   az   indítványozók    által
      leggyakrabban  felhívott alkotmányi rendelkezések  [70.  §  (2)
      bekezdés,  70.  § (6) bekezdése, 70/A. §] alapján  vizsgálta  a
      vitatott rendelkezések alkotmányosságát.

      1.  Az  indítványozók döntő többségének álláspontja szerint  az
      Ökj.tv.   vitatott   szabályában  foglalt  összeférhetetlenségi
      szabály  – mivel kizárja az önkormányzati képviselővé választás
      lehetőségét – alkotmányellenesen korlátozza az érintetteknek az
      Alkotmány   70.   §   (2)   bekezdésében  biztosított   passzív
      választójogát.
      Az    Alkotmánybíróság    a   képviselői    összeférhetetlenség
      alkotmányossági  vizsgálatára irányuló  korábbi  határozataiban
      elvi  jelleggel  mutatott rá arra, hogy az összeférhetetlenségi
      szabályok  nem  tekinthetők a passzív  választójogot  korlátozó
      szabályoknak.  A  passzív választójog és az összeférhetetlenség
      ugyan összefüggésben állnak egymással, mégis a két jogintézmény
      egymástól elhatárolandó. A választójogot az Alkotmány  70.  §-a
      alapvető  jogként  szabályozza,  amelynek  korlátait  maga   az
      Alkotmány     határozza     meg.    Más     jogintézmény     az
      összeférhetetlenség,   amely   nem   akadálya    a    képviselő
      megválasztásának,  rendeltetése  a  képviselő  megválasztásával
      létrejött összeférhetetlenségi helyzet megszüntetése. [16/1994.
      (III. 25.) AB határozat, ABH 1994, 79, 81.]
      Hasonlóképpen  foglalt  állást  a  passzív  választójog  és  az
      összeférhetetlenség  viszonyát illetően az  Alkotmánybíróság  a
      962/B/1992.  AB  határozatában is, amelyben  a  köztisztviselők
      jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek azt a  szabályát
      vizsgálta,  mely  szerint  a  köztisztviselő  nem  lehet  helyi
      önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely  az  őt
      alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén  működik.
      Megállapította, hogy „[e]z az összeférhetetlenségi szabály  nem
      korlátozza   a   köztisztviselőt  az  Alkotmány   70.   §   (1)
      bekezdésében   biztosított  aktív   és   passzív   választójoga
      gyakorlásában. E rendelkezés alapján nincs akadálya annak, hogy
      a köztisztviselő a helyi önkormányzati választásokon jelöltként
      induljon  és a választásokon őt helyi önkormányzati képviselővé
      –  akár  az  őt  alkalmazó  közigazgatási  szerv  illetékességi
      területén   működő  helyi  önkormányzat  képviselőjévé   is   –
      megválasszák.  Ha a választás eredményeként a Ktv.  21.  §  (1)
      bekezdésében    szabályozott    összeférhetetlenségi    helyzet
      keletkezik,  a  köztisztviselő a Ktv. 22.  §-ában  foglaltaknak
      megfelelően köteles az összeférhetetlenségi okot bejelenteni és
      megszüntetni,  ha  ezt  nem  teszi  megszűnik  a  közszolgálati
      viszonya.” (ABH 1995, 627, 629.)

      Az Ökj.tv. 5. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi okok sem
      érintik   az  érintettek  passzív  választójogát,  nem  képezik
      akadályát    annak,    hogy    akik    esetében     ezek     az
      összeférhetetlenségi   okok   fennállnak    az    önkormányzati
      választásokon  képviselő jelöltként induljanak  és  őket  helyi
      képviselővé válasszák. Az Ökj.tv. 8. §-a azt írja elő,  hogy  a
      képviselő  a  vele  szemben fennálló összeférhetetlenségi  okot
      köteles   haladéktalanul  bejelenteni  a   polgármesternek   és
      megbízólevelének  átvételétől  számított  30  napon  belül   az
      vsszeférhetetlenséget megszüntetni.
      Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította,
      hogy  az  Ökj.tv. 5. § e) pontjával összefüggésben az Alkotmány
      70. § (2) bekezdésében szabályozott passzív választójog sérelme
      nem állapítható meg.

      2.   Az   önkormányzati  képviselőkkel  szemben   megállapított
      összeférhetetlenségi szabályok, amennyiben akadályát képezik  a
      képviselői  megbízatás betöltésének, az  Alkotmány  70.  §  (6)
      bekezdésében  szabályozott  közhivatal  viseléséhez  való   jog
      korlátozását eredményezhetik.
      Az  Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a közhivatal
      viseléséhez  való  jog  tartalmát. E határozataiban  rámutatott
      arra,  hogy  ez  az alkotmányos jog a közhatalom  gyakorlásában
      való   részvétel  általános  alapjogát  garantálja.   [39/1997.
      (VII.1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 275.]
      Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az Alkotmányban
      szabályozott  közhivatal viseléshez való jog  alapján  senkinek
      nincs Alkotmányból folyó alanyi joga, meghatározott közhivatal,
      illetőleg  közhivatalok betöltéséhez. Az  Alkotmány  8.  §  (2)
      bekezdése  alapján törvény a közhivatal viseléséhez való  jogot
      szabályozhatja, a közhivatal betöltését feltételekhez  kötheti.
      (962/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 627, 629.)
      A   szabályozás  joga  az  Alkotmány  8.  §  (2)   bekezdésében
      szabályozott  keretek  között  illeti  meg  a  jogalkotót,  nem
      alkothat  olyan  szabályokat, amelyek a  közhivatal  viseléshez
      való  jog  lényeges  tartalmát korlátoznák, azaz  a  korlátozás
      akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozásnak alkotmányos
      indoka  van  (valamely alkotmányban szabályozott alapvető  jog,
      vagy   valamely   alkotmányos   cél,   érték   érvényesítéséhez
      elkerülhetetlenül szükséges) és arányos.
      Az   összeférhetetlenségi  okok  alkotmányosságának  elbírálása
      során   eddig   ilyen   alkotmányos  indoknak   tekintette   az
      Alkotmánybíróság  az Alkotmányban szabályozott hatalommegosztás
      érvényesítését, az állam gazdasági semlegességének,  a  közélet
      tisztaságának,  a  képviselő függetlenségének  biztosítását,  a
      gazdasági    és   politikai   funkciók   összefonódásának,    a
      nemkívánatos  érdekérvényesítés,  befolyással  való  visszaélés
      megakadályozását. (1158/B/1990. AB határozat,  ABH  1991,  547,
      549.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130.; 55/1994.
      (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296.).

      Az  Ökj.tv.  5.  §  e)  pontja  gazdasági  összeférhetetlenségi
      helyzeteket  szabályoz. Az önkormányzati képviselő  nem  köthet
      önkormányzati  feladatellátásra szóló vállalkozási,  megbízási,
      vagy    munkaszerződést   azzal   az   önkormányzattal,   amely
      önkormányzat  képviselő-testületének  tagja,  és  nem  működhet
      közre    személyesen   annak   a   gazdasági   társaságnak    a
      tevékenységében,  amely  az  önkormányzattal  kötött  szerződés
      alapján vállalta át önkormányzati feladat elvégzését, illetőleg
      nem   tarthat   fenn  ilyen  jogviszonyt,  miután   képviselővé
      választották.    A    vitatott    összeférhetetlenségi     okok
      szabályozásának  alkotmányos indoka az, hogy az önkormányzattal
      fennálló  szerződés gazdasági érdekeltségi, illetőleg függőségi
      viszonyokat teremt és a képviselő függetlenségének biztosítása,
      a   közélet   tisztasága,   a   befolyással   való   visszaélés
      megakadályozása megkívánja, hogy a jog elejét  vegye  az  ilyen
      kapcsolatokban  a  szolgáltatói  és  a  politikai  funkciók,  a
      megbízói és a megbízotti, a megbízói és a vállalkozói, valamint
      a munkáltatói és munkavállalói pozíciók összekapcsolódásának.
      Ez  a  szabályozás nem zárja ki, csupán feltételekhez  köti  és
      annyiban korlátozza a közhivatal viselésének lehetőségét,  hogy
      a  képviselőnek  az összeférhetetlenségi helyzet  létrejöttekor
      választania kell a közfunkciója és a foglalkozása között.
      Ezen  alkotmányos indokokra tekintettel önmagukban  a  vitatott
      rendelkezésben  megállapított  összeférhetetlenségi  okok   nem
      eredményezik  az Alkotmány 70. § (6) bekezdésében  szabályozott
      közhivatal viseléshez való jog alkotmányellenes korlátozását.

      3.   Az   indítványozók   álláspontja  szerint   a   kifogásolt
      összeférhetetlenségi  szabály sérti az Alkotmány  70/A.  §-ában
      szabályozott jogegyenlőség követelményét.
      Az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítványok  e
      tekintetben megalapozottak.

      Az  Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az  Alkotmány
      70/A.  §-ában  foglalt  rendelkezést a jogegyenlőség  általános
      elvét  megfogalmazó  alkotmányi követelményként  értelmezte.  E
      határozataiban   az   Alkotmánybíróság  kifejtette,   hogy   az
      Alkotmány  e  rendelkezése az azonos  szabályozási  körbe  vont
      jogalanyok   közötti  olyan  alkotmányos  indok   nélkül   tett
      megkülönböztetést   tiltja,   amelynek   következtében    egyes
      jogalanyok  hátrányos  helyzetbe kerülnek.  Kimondta,  hogy  az
      alkotmányi   tilalom   elsősorban  az   alkotmányos   alapjogok
      tekintetében  tett  megkülönböztetésekre terjed  ki,  abban  az
      esetben,  ha  a  megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos  jog
      tekintetében      történt,      az      eltérő      szabályozás
      alkotmányellenessége akkor állapítható meg,  ha  az  az  emberi
      méltósághoz  való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az  általános
      jogegyenlőségi  követelménye arra vonatkozik,  hogy  az  állam,
      mint  közhatalom  a  jogok és kötelezettségek  elosztása  során
      köteles  egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni
      a  jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak  mindegyikük
      szempontjait  azonos  körültekintéssel,  elfogulatlansággal  és
      méltányossággal  kell  értékelnie.  [9/1990.   (IV.   25.)   AB
      határozat,  ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.)  AB  határozat,
      ABH  1990,  73,  77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB  határozat,  ABH
      1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994,
      197,  203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130,
      138-140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-
      344.;  37/2002. (IX. 4.) AB határozat ABH 2002, 230,  241-242.,
      stb.]

      Az  Ökj.tv. 5. § e) pontjában szabályozott összeférhetetlenségi
      okok   alapján  megállapítható,  hogy  a  jogalkotó   ennek   a
      jogegyenlőségből folyó kötelezettségének nem tett eleget.
      A  jogalkotónak a helyi önkormányzati képviselői  megbízatással
      összeférhetetlen  jogi  helyzetek megállapítása  során  sokféle
      szempontot  kell  figyelembe vennie, különböző  érdekeket  kell
      egyeztetnie    ahhoz,    hogy   a   törvényben    megállapított
      összeférhetetlenségi  okok a megyei, fővárosi  és  a  különböző
      lakosságszámú     települési     önkormányzatokban     egyaránt
      alkalmazhatók legyenek, anélkül, hogy a képviselet összetételét
      torzítanák,    illetőleg   az   önkormányzati   feladatellátást
      aránytalanul  megnehezítenék. Ezért a  törvényhozónak  nagyfokú
      szabadsága    van    a    tekintetben,   hogy    a    gazdasági
      vsszeférhetetlenség szabályozása során milyen célok  érdekében,
      milyen tevékenységeket minősít olyannak, amely az önkormányzati
      képviselői megbízatással összeférhetetlen. Azonban az Alkotmány
      70/A. §-ából fakadó követelmény az, hogy a törvényalkotónak  az
      összeférhetetlenség  szabályozása során az  összeférhetetlenség
      kimondására  alapot adó, alkotmányosan indokolható szempontokat
      figyelembe  véve  azonos ismérvek alapján kell  kimunkálnia  az
      összeférhetetlenségi   okokat.   Az   azonos    ismérvek    nem
      következetes alkalmazása, nevezetesen az, ha azonos alkotmányos
      indokok     fennállása    esetén    bizonyos    tevékenységeket
      összeférhetetlennek minősít a törvényhozó, másokat  pedig  nem,
      ez  a  jogalanyok  közötti alkotmányellenes megkülönböztetéshez
      vezet.  [Hasonlóan értelmezte a jogegyenlőség követelményét  és
      hasonlóan  foglalt állást az Alkotmánybíróság a 60/1994.  (XII.
      24.) AB határozatában (ABH, 1994, 342, 358.), amelyben az egyes
      fontos  tisztségeket  betöltő  személyek  ellenőrzéséről  szóló
      1994.  évi  XXIII. törvény ellenőrzés alá vont  személyi  körre
      vonatkozó  rendelkezéseinek alkotmányellenességét az  Alkotmány
      70/A. §-ának sérelmére hivatkozással megállapította.]

      Az  azonos ismérvek alkalmazásának hiányára utal, hogy  amíg  a
      törvényhozó    az   önkormányzati   képviselői    megbízatással
      összeférhetetlennek minősítette az Ökj.tv. 5.  §  e)  pontjában
      meghatározott szerződési kapcsolatokat, addig nem  nyilvánított
      összeférhetetlenségi okká olyan jogi helyzeteket, amelyekben  a
      képviselő   hasonló,   vagy  szorosabb   függőségi,   illetőleg
      érdekeltségi  viszonyban  áll  az önkormányzattal.  A  vitatott
      szabály   összeférhetetlennek   minősíti   az   önkormányzattal
      munkaszerződés alapján fennálló jogviszonyokat, de nem minősíti
      összeférhetetlennek  azokat  a  közalkalmazotti  jogviszonyokat
      (önkormányzati    intézmények   vezetői,   az   önkormányzattal
      közalkalmazotti  jogviszonyban álló háziorvos, stb.),  amelyben
      az    alapvető   munkáltatói   jogok   (kinevezés,   felmentés,
      összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi jogkör)  gyakorlása
      a    képviselő-testület   hatáskörébe   tartozik,    s    ennek
      következtében  betöltött  munkaköre  kapcsán  rendkívül  szoros
      hierarchikus  függőségi  viszonyban áll  azzal  a  testülettel,
      amelynek  tagja. A vitatott szabály alapján nem lehet képviselő
      az, akinek személyes közreműködésével működő gazdasági társaság
      önkormányzati  feladatot  az önkormányzattal  kötött  szerződés
      alapján  lát el. Az önkormányzat nem csak gazdasági társasággal
      köthet   a  feladatkörébe  tartozó  közszolgáltatási  feladatok
      ellátására  szerződést,  a  nem  gazdasági  társasági  formában
      működő  szervezetek tevékenységében való személyes közreműködés
      nem   minősül   összeférhetetlennek.   A   gazdasági   társaság
      tevékenységében való személyes közreműködés különböző  tartalmú
      tevékenységeket takar, az önkormányzati feladatok ellátására az
      önkormányzattal  kötött  szerződéses  jogviszonyok   jelentősen
      eltérő  tartalmúak,  így  általános  összeférhetetlenségi  okká
      minősítésük    olyan    esetekben    is    módot    adhat    az
      összeférhetetlenség   kimondására,  a   képviselői   megbízatás
      megszüntetésére,  amikor  annak  indokoltsága  azonos  ismérvek
      alkalmazása mellett nem állapítható meg.

      Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította,
      hogy a jogalkotó az Ökj.tv. 5. § e) pontjának megalkotása során
      nem  alkalmazott  a szabályozás alkotmányos céljából  következő
      azonos mércét az összeférhetetlenségi okok meghatározása során,
      nem   azonos  elvek  és  szempontok  alapján  ítélte   meg   az
      önkormányzati    képviselői   megbízatással    összeférhetetlen
      helyzeteket,  így  a  vizsgált rendelkezés sérti  az  Alkotmány
      70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét. Ezért az
      Alkotmánybíróság az Ökj.tv. 5. § e) pontját megsemmisítette. Az
      Alkotmánybíróság  szükségesnek  tartja  hangsúlyozni,  hogy   e
      határozatában  nem  az  Ökj.tv. 5. § e) pontjában  szabályozott
      egyes     összeférhetetlenségi    okok    alkotmányellenességét
      állapította meg, hanem annak az alkotmányellenességét,  hogy  a
      vitatott  szabályozás az azonos összeférhetetlenségi  helyzetek
      nem  azonos  ismérvek szerinti alkalmazását teszi lehetővé,  és
      ezáltal   sérti  az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdését.   Az
      alkotmányellenes  megkülönböztetés  megszüntetése  érdekében  a
      törvényhozó  feladata a gazdasági összeférhetetlenség  egységes
      ismérveinek   kialakítása  és  következetes  érvényesítése   az
      összeférhetetlenségi    okok    meghatározása     során:     „A
      törvényhozónak  a  diszkrimináció kiküszöbölésére  az  egységes
      mércét   saját   döntése   szerint   kell   meghatároznia,   és
      következetesen  érvényesítenie.”  [60/1994.   (XII.   24.)   AB
      határozat, ABH, 1994, 342, 358.]

      Az Alkotmánybíróság annak ellenére, hogy a vitatott rendelkezés
      alkotmányellenességét  megállapította és  megsemmisítette,  nem
      adott  helyt  az  alkotmányjogi panaszt benyújtó  indítványozók
      azon  kérelmének,  ami az alkotmányellenes rendelkezés  konkrét
      ügyekben való alkalmazásának megtiltására irányult.
      Az  Abtv.  43.  §  (4)  bekezdése alapján  az  alkotmányellenes
      jogszabályi  rendelkezés  konkrét esetben  való  alkalmazásának
      megtiltására  akkor  van  mód, ha azt a  jogbiztonság  vagy  az
      eljárást  kezdeményező különösen fontos  érdeke  indokolja.  Az
      alkotmányjogi  panasszal támadott ügyekben az  Alkotmánybíróság
      úgy  ítélte  meg,  hogy  az alkalmazási tilalom  elrendelése  a
      jogbiztonságot   veszélyeztetné,   ezért   az   erre   irányuló
      indítványokat elutasította.

      4.  Tekintettel  arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapította,
      hogy az Alkotmány 70/A. §-ába ütközése miatt az Ökj.tv. 5. § e)
      pontja   alkotmányellenes   és   megsemmisítette,   –   állandó
      gyakorlatát  követve – nem vizsgálta azt, hogy az indítványozók
      által   felhívott  további  alkotmányi  rendelkezések   sérelme
      megállapítható-e  a  vitatott  szabályozással   összefüggésben.
      [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000.
      (V.  24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X.  11.)
      AB  határozat,  ABH  2000, 193, 200.;  56/2001.  (XI.  29.)  AB
      határozat, ABH 2001, 478, 482.; 6/2005. AB határozat, ABK 2005.
      március, 107, 109.]

                                    V.

      1.  Az  indítványozók  az Ökj.tv. 5. § e) pontjára  vonatkozóan
      előadott  alkotmányossági  indokokkal  azonos  indokok  alapján
      kérték  az  Ökj.tv. 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének
      megállapítását  is.  Ez a rendelkezés nem  határoz  meg  önálló
      összeférhetetlenségi okokat a bizottsági tagokra nézve, hanem a
      képviselők  összeférhetetlenségét  szabályozó  5.  §   egészére
      kiterjedő    visszautalással   rendezi   a   képviselő-testület
      képviselői    jogállással    nem   bíró    tagjaira    irányadó
      összeférhetetlenségi okokat. Azzal, hogy az Ökj.tv.  5.  §-ának
      az indítványozók által a bizottsági tagsággal összefüggésben is
      kifogásolt        rendelkezését       az       Alkotmánybíróság
      alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette, az Ökj.tv. 11. §
      (2)    bekezdésének    az   indítványozók   által    kifogásolt
      alkotmányellenességét  is  orvosolta,   ezért   e   rendelkezés
      megsemmisítését mellőzte.

      2.  Az  alkotmányjogi  panaszok egyikében  az  indítványozó  az
      Ökj.tv.  10.  § (3) bekezdésének megsemmisítését és alkalmazási
      tilalmának  kimondását  kérte,  mivel  az  egyfelől  sérti   az
      Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében  biztosított  tisztességes
      tárgyaláshoz   való  jogot,  másfelől  a  jogorvoslat   jogának
      korlátozásáról  az  Alkotmány 57. § (5) bekezdésében  foglaltak
      ellenére egyszerű szótöbbséggel döntött a jogalkotó.
      Az  Alkotmánybíróság  eljárása során  megállapította,  hogy  az
      indítványozó   ez  utóbbi  megállapítása  nem   helytálló,   az
      Országgyűlés  az  Ökj.tv.-t a minősített  többség  szabályainak
      megfelelően fogadta el, azaz a törvényt a jelenlevő  képviselők
      több,    mint   kétharmadának   szavazatával   alkották    meg.
      [Országgyűlési Napló 2000. 06.20. 151. ülésnap]

      Az   összeférhetetlenségi  eljárást  az  Ökj.  tv.  8-10.  §-ai
      szabályozzák.
      E  szabályok  szerint  a képviselő megbízólevelének  átvételét,
      illetőleg  az  összeférhetetlenségi helyzet  keletkezését  vagy
      annak  a  képviselő tudomására jutását követő 30 napon belül  a
      képviselő az összeférhetetlenséget köteles megszüntetni.  Ha  a
      képviselő    e   kötelezettségének   nem   tesz    eleget    az
      összeférhetetlenség    megállapítása    a    képviselő-testület
      hatáskörébe  tartozik. Abban az esetben, ha a képviselőtestület
      az  összeférhetetlenséget kimondja az Ökj. tv. 2. §  c)  pontja
      alapján a képviselő képviselői megbízatása megszűnik.
      Az   összeférhetetlenségi  eljárásban  a  bíróság  jogorvoslati
      fórumként     jár     el.    Az    önkormányzati     képviselők
      összeférhetetlensége  két  módon  kerülhet  bíróság   elé.   Az
      összeférhetetlenséget  kimondó képviselő-testületi  határozatot
      az  érintett  képviselő  – jogszabálysértésre  hivatkozva  –  a
      határozat  kézbesítésétől számított 8 napon belül  a  fővárosi,
      megyei  bíróság  előtt  megtámadhatja.  A  törvény  alapján   a
      fővárosi,  megyei  közigazgatási  hivatal  vezetője  abban   az
      esetben, ha a képviselő-testület törvénysértő módon nem dönt az
      összeférhetetlenség kimondásáról, vagy határozata törvénysértő,
      a   bírósághoz   fordulhat  a  képviselőtestület   törvénysértő
      határozatának   felülvizsgálata,   illetőleg   a   törvénysértő
      mulasztás megszüntetése iránt.
      Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint nem tekinthető
      az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz
      való   jog  alkotmányellenes  korlátozásának,  ha  a  jogalkotó
      egyfokú bírói utat biztosít valamely közhatalmi döntés ellen.
      Az  Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján a jogorvoslathoz való
      jog   gyakorlása  a  törvény  keretei  között  illeti   meg   a
      jogosultat, az Alkotmány a jogorvoslat rendszerére, arra nézve,
      hogy   hány   fokú   legyen   a  jogorvoslat,   nem   tartalmaz
      rendelkezést.   A   jogorvoslathoz  való  jog  érvényesüléséhez
      elégséges  az egyfokú jogorvoslat. [1437/B/1990. AB  határozat,
      ABH 1992, 453, 454.; 1/1994. (I.7.) AB határozat, ABH 1994, 29,
      38.;  22/1995.  (III. 31.) AB határozat, ABH 1995,  108,  110.;
      787/D/1999. AB határozat, ABH 2001, 1090, 1094.; 42/2004.  (XI.
      9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 571-572.]
      Hasonlóan  foglalt  állást  az  Alkotmánybíróság  a  Pp.   azon
      rendelkezése  tekintetében  is,  amely  közigazgatási  perekben
      kizárja   az   első   fokú  bírói  ítélet  elleni   fellebbezés
      lehetőségét.  Úgy  ítélte meg, hogy ez a megoldás  –  mivel  az
      Alkotmány   csak   azt  garantálja,  hogy  az  alapvető   jogok
      megsértése    miatt   keletkezett   igények    bíróság    előtt
      érvényesíthetők,  de  nem teremt alanyi  jogot  ahhoz,  hogy  a
      jogorvoslati  eljárásban hozott bírói  döntés  is  megtámadható
      legyen  –  nem  sérti  az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében
      szabályozott  jogorvoslathoz való  jogot.  Nem  minősítette  az
      egyfokú   bírói  felülvizsgálatot  az  Alkotmány  50.   §   (2)
      bekezdésével   ellentétesnek  sem.  [8/2003.  (III.   14.)   AB
      határozat, ABH 2003, 74, 81-83.]
      Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
      az  Ökj.tv.  10. §-ában szabályozott jogorvoslati  eljárás  nem
      sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének a jogorvoslathoz való
      joggal kapcsolatos rendelkezéseit.
      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ökj.tv. 10.  §  (3)
      bekezdésében foglalt rendelkezés kapcsán nem állapítható meg az
      Alkotmány 57. § (1) bekezdésben foglalt alapjog sérelme sem.

      A  nemperes  eljárás az igazságszolgáltatásnak  egyik  formája.
      Egyszerűbb,  rugalmasabb  eljárást  biztosít  olyan   ügyekben,
      amelyekben az ügy megítélése egyszerű és valamely nyomós  érdek
      fűződik a kérelem gyors elbírálásához.
      A  képviselő-testület  a  helyi önkormányzás  szerve,  a  helyi
      önkormányzatot   megillető  hatáskörök   gyakorlója,   amelynek
      jogállását     az     Alkotmány    szabályozza,     működésének
      zavartalanságához  alkotmányos  érdek  fűződik.  A   képviselő-
      testület  működésének zavartalansága megkívánja, hogy  tartósan
      ne   terheljék   konfliktusok,  az  összeférhetetlenség   miatt
      megüresedő képviselői státus mielőbb betöltésre kerüljön, ez az
      összeférhetetlenségi eljárás gyors lebonyolítását kívánja  meg.
      A  bíróságnak  ebben  a  jogorvoslati eljárásban  a  képviselő-
      testület   döntésének   jogszerűségét,   a   képviselő-testület
      eljárása során már feltárt tényhelyzetet kell megítélnie, arról
      kell  döntenie, hogy az összeférhetetlenség kimondásának előírt
      feltételei  bizonyítottan fennállnak-e  vagy  sem.  A  vitatott
      szabály  lehetőséget  ad  az érintett  önkormányzati  képviselő
      meghallgatására is, nincs akadálya annak sem, hogy a  képviselő
      a  bíróság  felé  az álláspontját írásban kifejtse.  Mindezeket
      figyelembe  véve az Alkotmánybíróság nem tekinti  az  Alkotmány
      57.  §  (1)  bekezdésében biztosított alapjog  szükségtelen  és
      aránytalan korlátozásának, hogy az Ökj.tv. 10. § (3)  bekezdése
      nemperes eljárásról rendelkezik.
      Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ökj.tv. 10. §  (3)
      bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és
      megsemmisítésére irányuló indítvány elutasította.
      A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv.
      41. §-án alapul.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
          Dr. Bagi István                          Dr. Balogh Elemér
          alkotmánybíró                                alkotmánybíró
                                       
          Dr. Bragyova András                        Dr. Erdei Árpád
          alkotmánybíró                                alkotmánybíró
                                       
          Dr. Harmathy Attila                       Dr. Holló András
          alkotmánybíró                         előadó alkotmánybíró
                                       
          Dr. Kiss László                           Dr. Kovács Péter
          alkotmánybíró                                alkotmánybíró
                                       
          Dr. Kukorelli István    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
          alkotmánybíró                                alkotmánybíró
        Dr. Bagi István alkotmánybíró különvéleménye

        Egyetértek  a  határozat  rendelkező  részének  2.  3.  és   4.
        pontjaiban foglalt rendelkezésekkel, azonban nem értek egyet az
        1. pontban foglalt megsemmisítéssel. Álláspontom szerint
        az   Alkotmánybíróságnak   a  helyi  önkormányzati   képviselők
        jogállásának  egyes kérdéseiről szóló 2000. évi  XCVI.  törvény
        (Ökj.tv.)    5.    §    e)    pontja    alkotmányellenességének
        megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványokat  el
        kellett volna utasítania,
        mivel a megsemmisítésre került összeférhetetlenségi szabály nem
        áll ellentétben
        az     Alkotmány    70/A.    §-ában    foglalt    jogegyenlőség
        követelményével.

        1.  Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány
        70/A.  §-ában foglalt rendelkezés az azonos szabályozási  körbe
        vont   jogalanyok  között  az  alkotmányos  indok  nélkül  tett
        hátrányos megkülönböztetést tiltja, amely tilalom elsősorban az
        alkotmányos  alapjogok  tekintetében tett  megkülönböztetésekre
        terjed ki. Ettől eltérő esetben alkotmányellenesnek minősül  az
        emberi méltósághoz való jogot sértő hátrányos megkülönböztetés,
        ha a jogrendszer a jogok és kötelezettségek elosztása során nem
        kezeli  egyenlőként  a jogalanyokat, nem értékeli  őket  azonos
        tisztelettel   és   körültekintéssel,   elfogulatlansággal   és
        méltányossággal.  [Így  többek  között:  21/1990.  (X.  4.)  AB
        határozat, ABH 1990, 73.; 16/1991. (IV. 20.) AB határozat,  ABH
        1991,  58.;  28/1991.  (VI. 3.) AB határozat,  ABH  1991,  88.;
        61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280.; 15/1993. (III.
        12.)  AB  határozat,  ABH 1993, 112.;  35/1994.  (VI.  24.)  AB
        határozat, ABH 1994, 197.; 10/1998. (IV. 8.) AB határozat,  ABH
        1998,  107.]  Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint  személyek
        közötti  diszkriminációról csak akkor lehet  szó,  ha  valamely
        személyt  vagy  embercsoportot  más,  azonos  helyzetben   lévő
        személyekkel   vagy   csoporttal   történt   összehasonlításban
        kezelnek    hátrányosabb   módon,   s   nem   lehet   hátrányos
        megkülönböztetésről  beszélni  akkor,  ha  a  jogi  szabályozás
        eltérő   alanyi   körre  állapít  meg  eltérő  rendelkezéseket.
        [8/2000. (III. 31.) AB határozat, ABH 2000, 56.; 432/B/1995. AB
        határozat,  ABH  1995, 789, 792.] Jelen esetben azonban  eltérő
        szabályozási   körbe   vont  jogalanyok,  –   közalkalmazottak,
        illetőleg vállalkozók – között tesz különbséget
        az   Alkotmánybíróság   által   vizsgált   összeférhetetlenségi
        szabály, ennek megfelelően
        a hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn.

        2.  Az  Ökj.tv.  5.  §  e) bekezdésében említett  vállalkozási,
        megbízási vagy munkajogviszony
        és  az  ehhez  hasonló  tartalmú  közalkalmazotti  jogviszonyok
        között  valóban  számos átfedés tapasztalható.  A  legfontosabb
        kapcsolódási pont ezen szabályozási körök között a  szerződések
        tárgyául szolgáló önkormányzati feladat ellátása. Ez ugyanakkor
        nem   alapozza   meg   az  azonos  szabályozási   körben   való
        kezelésüket.   Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata  során   számos
        alkalommal kifejtette azon álláspontját, hogy ezen jogviszonyok
        között   jelentős  eltérések  találhatók.  A  vállalkozási   és
        megbízási jogviszonytól, valamint a munkaviszonytól
        –  bár a munkavégzés képezi az alapját mindegyik jogviszonynak,
        amely  a  felek  megállapodásával jön létre  –  a  közszolgálat
        területére eső jogviszonyok alapvetően annyiban térnek el, hogy
        az  utóbbiban  sajátos közjogi, közigazgatási  jogi  elemek  is
        vannak.
        [3/1994.  (I.  21.) AB határozat, ABH 1994, 59,  61.;  61/2002.
        (XI.   28.)  AB  határozat,  ABH  2002,  673,  677.]  A   felek
        megállapodásán alapuló munkavégzésen túlmenően azonban lényeges
        különbség áll fenn a két szabályozási csoport között,  mégpedig
        az,
        hogy  a  közszolgálati  jogviszonyok, s így  a  közalkalmazotti
        jogviszony,  mint  munkavégzésre  irányuló  szerződés   elemeit
        törvényi szabályozás tartalmazza, s azoktól a felek csak
        a   törvényben  meghatározott  esetekben  térhetnek  el.  Ezzel
        szemben  az önkormányzati feladatok vállalkozási, megbízási  és
        munkaszerződés keretében való ellátása esetén
        –  különös  tekintettel a jogszabály által összeférhetetlenségi
        feltételként  definiált személyes közreműködési kötelezettségre
        – a felek a szerződéses viszonyaikat szabadon alakíthatják ki.

        3.  Mivel ezen jogviszonyok elemei szabad megállapodás  tárgyát
        képezik,  így  különösen fontos, hogy a jogalkotó érvényesíteni
        tudja   a  gazdasági  összeférhetetlenségi  szabályozás   által
        megvalósítani  kívánt  célokat,  így  a  közhatalom   gazdasági
        semlegességét,   a  közélet  tisztaságának  és   a   képviselői
        függetlenségnek  a  biztosítását,  a  gazdasági  és   politikai
        funkciók  összefonódásának és a nemkívánatos érdekérvényesítés,
        befolyással  való visszaélés megakadályozását.  A  jogalkotó  a
        mindenkori   társadalmi,   politikai,  gazdasági   viszonyokat,
        erkölcsi   szempontokat,  történetileg  kialakult  megoldásokat
        figyelembe véve, azokat mérlegelve dönt az összeférhetetlenségi
        okok meghatározásáról, s ezért a gazdasági összeférhetetlenségi
        okok köre országonként és történeti időszakonként különböző.
        [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 135.]

        Míg a közszolgálati jogviszony létrejöttének alapvető célja  az
        önkormányzati  feladatok  ellátásának  biztosítása   szakmailag
        önálló  intézmények útján, addig a vállalkozási,  megbízási  és
        munkaszerződés  keretei  között  az  önkormányzattal   szerződő
        személy   vagy   gazdasági  társaság  oldaláról  megjelenik   a
        közvetlen nyereségérdekeltség. Az összeférhetetlenség kimondása
        éppen  azon  alapul,  hogy  a vállalkozó  a  képviselő-testület
        tagjaként a számára kedvező szerződési feltételek kialakítására
        lehet ráhatással e tisztségéből eredően.
        A  közszolgálati jogviszony esetében ez a veszély  –  s  így  a
        szerződéskötés   során   létrejött  megállapodás   alapján   az
        esetleges  visszaélés – a nagyfokú törvényi  szabályozottságból
        eredően nem merülhet fel.

        Álláspontom   szerint  tehát  mind  az  eltérő   csoportképzési
        jellemzők, mind pedig
        a   szabályozásban   érvényesíteni  kívánt   cél,   a   közélet
        tisztaságának  védelme könnyen belátható.  Ellenkező  álláspont
        alapján az Ökj.tv. 5. § e) pontjának megsemmisítésével
        az   önkormányzatoknál  maga  a  gazdasági  összeférhetetlenség
        általam leglényegesebbnek tartott részében megszűnik.

        A   hátrányos   megkülönböztetés   vizsgálatakor   alkalmazandó
        csoportképzés alapját tehát nem
        a  jogviszonyok  általános jellemzőinek  hasonlósága,  hanem  a
        jogviszonyok  létrejöttében,  tartalmának  meghatározásában  és
        működésében fennálló alapvető különbségek adják.
        Az  önkormányzati  feladat ellátásának biztosítására  létrejött
        jogviszonyok esetében pedig
        a  közszolgálati jogi szabályozáson alapuló jogviszonyok  külön
        csoportot képeznek,
        s   ennek  megfelelően  tekintetükben  nem  állapítható  meg  a
        hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése.

        Budapest, 2006. február 14.
                                                        Dr. Bagi István
                                                          alkotmánybíró
        A különvéleményhez csatlakozom:
                                                        Dr. Kiss László
                                                          alkotmánybíró
                                                                       
                                                        Dr. Erdei Árpád
                                                          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          5/2006. (II. 15.)
          Date of the decision:
          .
          02/14/2006
          .
          .