Tatabányai Törvényszék 1. Pf.20.216/2021/15. számú ítélete, Esztergomi Járásbíróság 6.P.20.334/2020/69. számú ítélete

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 1.Pf.20.216/2021/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[11] 2.2. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó, mint az alkotmányjogi panaszra okot adó per alperese, jogosultnak és érintettnek is tekinthető. A jogi képviselővel eljáró indítványozó a meghatalmazását csatolta.
[12] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, valamint XVI. cikk (1) és (2) bekezdése az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekint­hetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.

[13] 2.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában részben arra hivatkozott, hogy a támadott bírói döntések a gyermek jogait [így különösen a gyermek kapcsolattartáshoz való jogát és egészséges fejlődéshez való jogát, az indítvány szerint az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének megfelelően] is sértik. Figyelemmel arra, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát kizárólag a saját nevében terjesztette elő, továbbá figyelemmel arra, hogy (a Tatabányai Törvényszék jogerős ítéletéből következő módon) nem az indítványozó gyakorolja a gyermekkel kapcsolatos szülői felügyeleti jogot, ezért az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek, így az érdemben nem bírálható el {lásd például: 3064/2023. (II. 16.) AB határozat, Indokolás [16]}.

[14] 2.4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[15] Az indítvány Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (2) bekezdése, valamint VI. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indít­ványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjogok vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezések sérelmének állítása önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
[16] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ­pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra {lásd például: 3022/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[17] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben eleget tesz.

[18] 2.5. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befo­gadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[19] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét amiatt látta megvalósulni, hogy véleménye szerint a felperesnek biztosítotthoz képest sokkal kisebb mértékben adtak helyt a bizonyítási indítványainak, egyes bizonyítási indítványait figyelmen kívül hagyták, továbbá kisebb jelentőséget tulajdonítottak az észrevételeinek, álláspontjának, ami így az indítványozó pervesztességéhez vezetett. Az indítvány szerint nem valósult meg a „fegyveregyenlőség” követelménye sem, a döntés és a mérlegelési körben figyelembe vett tények, körülmények hangsúlyozása ugyanis egyoldalú, kiegyensúlyozatlan volt, a felperes számára kedvezett. A bírósági döntések az indítvány szerint az általános bírósági gyakorlatnak sem felelnek meg.
[20] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, tekintettel az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos, kimunkált gyakorlatára.
[21] Az indítványban szereplő sérelmekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó olyan törvényességi, illetve bizonyíték-értékelési kérdéseket kifogásol, amelynek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el {ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.
[22] „Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkot­mányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jog­sérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bíró­sággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben nem osztja az ügyben eljáró bíróság jogi álláspontját, még nem veti fel a bírói döntést érdem­ben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől.
[23] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a Törvényszék a támadott ítéletben részletes indokolás mellett rögzítette, hogy a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság az irányadó tényállást helyesen állapította meg, és a szülői felügyelet rendezése körében releváns körülményeket helyesen értékelve jutott arra a következte­tésre, hogy a gyermek testi, érzelmi, szellemi fejlődése legkedvezőbben azzal biztosítható, ha a jövőben a szülői felügyeletet kizárólag a felperes gyakorolja. Vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelte a tényállás megállapítása során (Tatabányai Törvényszék ítélete, Indokolás [64]–[65]). Összességében a bíróság szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg azt, hogy a felperesi édesanya a gyermek nevelésére alkalmasabb, nála jobban biztosítható a gyermek testi, értelmi és érzelmi fejlődése, így megalapozottan döntött a szülői felügyeleti jog rendezéséről (Tatabányai Törvényszék ítélete, Indokolás [80]). Az Alkotmánybíróság ezen ítéleti megállapításokat nem mérlegel­heti felül, azok ugyanis nem alkotmányjogi, hanem olyan tényállás-megállapítási és bizonyíték-értékelési kérdések, melyek az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esnek.
[24] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikének sem.

[25] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján el­járva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
[26] Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában kérte a sérelmezett bírósági végzés végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasításáról döntött, az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti, végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről nem kellett határoznia.

Dr. Salamon László s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., alkotmánybíró Dr. Szabó Marcel s. k., előadó alkotmánybíró .	Dr. Salamon László s. k., tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett Dr. Szalay Péter s. k., alkotmánybíró .