A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.210/2021/11. számú kijavító végzésével kijavított Kfv.IV.37.210/2021/8. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselővel (Karsai Dániel Ügyvédi Iroda) eljáró természetes személy indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.210/2021/11. számú kijavító végzésével kijavított Kfv.IV.37.210/2021/8. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, a Miskolci Törvényszék 102.K.701.425/2020/8. számú közbenső ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás során megállapított tényállás szerint egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település külterületén található bányatelek részét képező ingatlan az indítványozók 1/2–1/2 arányú tulajdonában állt. Egy gazdasági társaság (az alapügy II. rendű alperese) a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § h) pontja alapján, bányászati közérdekű célra a perbeli ingatlan egészének kisajátítása iránt terjesztett elő kérelmet. A gazdasági társaság a kérelem benyújtásával egyidejűleg nyilatkozott, hogy a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, továbbá akként nyilatkozott, hogy a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják. A kisajátítást kérő gazdasági társaság nyilatkozata szerint az ingatlan északi része depóniák elhelyezésére szolgál, továbbá a területen alternatív szállítási útvonal kialakítása is szükséges, mellyel csökken a porterhelés, és a légszennyező hatás.
[3] A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal 2020. július 16. napján kelt BO/05/01947-35/2020. számú határozatával a kérelemnek helyt adott, és az ingatlant a Magyar Állam javára „bányászat” jogcímen kisajátította azzal, hogy a II. rendű alperes gazdasági társaságot megilletik az ingatlan birtoklására és ingyenes használatára vonatkozó jogok. A határozat szerint a kisajátítás Kstv. szerinti feltételei fennállnak, a bányászati tevékenység az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti, a tulajdon korlátozásával a kisajátítási cél megvalósítása nem lehetséges, a kisajátítás közérdeket szolgál, a kisajátítási célt pedig az érintett ingatlanon indokolt megvalósítani.
[4] 1.2. Az indítványozók a Kormányhivatal határozatával szemben keresetet terjesztettek elő, melyben elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a kisajátítás iránti kérelem elutasítását, másodlagosan a határozat megsemmisítését és az I. rendű alperes Kormányhivatal új eljárásra kötelezését, harmadlagosan pedig a határozat kártalanítás összege tekintetében történő megváltoztatását kérték. A Miskolci Törvényszék 102.K.701.425/2020/8. számú, 2020. november 19. napján kelt közbenső ítéletével azt állapította meg, hogy a perbeli ingatlanra a bányászat közérdekű célra elrendelt kisajátítás jogalapja fennáll. A közbenső ítélet szerint a perbeli ingatlan bányateleknek minősül, melyre vonatkozóan a termőföld más célú hasznosításának engedélyezése tárgyában hozott határozat és a bányafelügyelet véleménye a bányászati cél indokoltságára vonatkozóan rendelkezésre áll. A Miskolci Törvényszék álláspontja szerint jelen esetben a közérdekűség feltétele megállapítható, az ingatlan tervezett hasznosítása (beleértve a depónia elhelyezését, illetőleg a megközelítést szolgáló út létesítését is) szorosan hozzátartozik a tervezett bányászati tevékenységhez, a kitermelés indokoltságára vonatkozóan pedig a bányafelügyelet szakmai álláspontja rendelkezésre áll. A közbenső ítélet szerint a bányászati tevékenység bővítésének indokoltságát egyértelműen alátámasztja az a tény is, hogy a kavics, homok, átmeneti törmelékes anyagok vonatkozásában országosan alapanyaghiány áll fenn, amelyet több kormányhatározat is megerősít. Mindezen szempontok értékelésével pedig a Miskolci Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a kisajátítás jogalapja fennáll.
[5] 1.3. Az indítványozók felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Kfv.IV.37.209/2021/8. számú, 2021. május 18. napján kelt (utóbb, a Kfv.IV.37.210/2021/11. számú, 2021. augusztus 31. napján kelt kijavító végzésével kijavított) közbenső ítéletével a Miskolci Törvényszék közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria közbenső ítélete értelmében az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése értelmében a kisajátításnak öt feltétele van: kivételesen, közérdekből, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett kerülhet rá sor, az eljárási garanciáknak pedig maradéktalanul érvényesülniük kell (Kúria közbenső ítélete, Indokolás [21]). A Kúria megítélése szerint az indítványozók az eljárás során egyetlen bizonyítási indítvány, a bányászati szakértő mellőzését sérelmezték, de még a felülvizsgálati kérelemben sem adták indokát annak, hogy e bizonyítási indítvány alapján mennyiben és milyen okból lehetne eltérő tényállást megállapítani (Kúria közbenső ítélete, Indokolás [26]). A Kúria utalt arra, hogy a közérdekűség bizonyításához az ügyben a szükséges adatok rendelkezésre álltak, ezért az indítványozók által felajánlott további bizonyítás szükségtelen és indokolatlan volt (Kúria közbenső ítélete, Indokolás [27]). A Kúria kiemelte: a tényállás mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban rendelkezésre állt, azok alapján pedig az elsőfokú bíróság szakvélemény beszerzése nélkül is megalapozott döntést hozhatott, a Miskolci Törvényszék pedig közbenső ítéletében okszerű indokolással ellátott választ adott az indítványozók kereseti érveire. A Kúria közbenső ítéletében a döntés elvi tartalmaként azt is rögzítette, hogy a bányafelügyeletnek a bányászati cél indokoltságára vonatkozó véleményét a kisajátítást kérő köteles beszerezni, az ugyanis előfeltétele a kisajátítási kérelem benyújtásának. A bányafelügyelet véleménye a kisajátítási eljárásban ugyan kötőerővel nem bír, de az eljárás során bizonyítékként értékelhető, a kisajátítási hatóság pedig a közérdekűség vizsgálata során a bányafelügyelettől további adatokat és tájékoztatást is kérhet (Kúria közbenső ítélete, Indokolás [38]).
[6] 1.4. Az indítványozók ezt követően terjesztették elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszukat, melyben a Kúria Kfv.IV.37.210/2021/8. számú (a Kfv.IV.37.210/2021/11. számú kijavító végzéssel utóbb kijavított) közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, a Miskolci Törvényszék 102.K.701.425/2020/8. számú közbenső ítéletére is kiterjedő hatállyal. Az alkotmányjogi panasz szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését, az alábbiak szerint.
[7] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét az alkotmányjogi panasz azért állítja, mert a kisajátítási eljárás során nem érvényesült a fegyveregyenlőség elve, az indítványozók bizonyítási indítványait a kisajátítási hatóság ugyanis rendre mellőzte. Az indítványozók érvelése szerint attól, hogy a bányászat közérdekű célnak minősül a Kstv. értelmében, még a kisajátítási kérelem automatikus teljesítése nem lehetséges, hanem szükséges a közérdekűség vizsgálata, melynek körében annak vizsgálata is szükséges lett volna, hogy a termőföld az Alaptörvény P) cikke értelmében olyan természeti erőforrás, melynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára történő megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Az alkotmányjogi panasz szerint a kisajátítási hatóságnak nyilvánvalóan nem állt rendelkezésére a szükséges szakértelem a kisajátítás jogalapjának megítéléséhez, azonban ahelyett, hogy szakértői bizonyítást rendelt volna el, a bányászati hatóságot szólította fel adatközlésre, ami rendkívül súlyos eljárási szabálysértés.
[8] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére az indítványozók azért hivatkoznak, mert a bíróság alapvetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kisajátítás szükségességét és közérdekűségét nem kell a hatóságnak vizsgálnia. Az alkotmányjogi panasz szerint a tisztességes bírósági eljárás részét képező indokolási kötelezettség megsértése jelen esetben azért állapítható meg, mert az ítélet nem rögzíti, hogy miért elegendő a tényállás tisztázása körében kizárólag a kisajátítást kérő álláspontjának és érveinek vizsgálata, és miért lehet az indítványozók által hivatkozott tényeket figyelmen kívül hagyni. Az indítványozók szerint a Kúria közbenső ítéletében az indítványozók terhére értékelte, hogy csak általánosságban hivatkoztak a bizonyítási indítványuk mellőzésére, jóllehet az indítványozók éppen azért nem tudtak részletesebb indokolást előterjeszteni felülvizsgálati kérelmükben, mert a kisajátítási hatóság és a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének.
[9] Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése az indítványozók szerint azért sérült, mert jelen esetben az eljáró hatóság és bíróságok megállapításával szemben az indítványozók ingatlanának kisajátítása valójában nem szolgált közérdekű célt. Érvelésük szerint a kisajátítási eljárásban csak az került bizonyításra, hogy a kisajátítást kérő gazdasági társaság a rendelkezésére álló technológiával akkor tud gazdaságosan működni, ha új területek kisajátítására kerül sor, egy gazdasági társaság gazdaságos működése azonban nem tekinthető közérdeknek. E körben a kisajátítási hatóság és a bíróságok sem azt nem vizsgálták megfelelően, hogy a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az indítványozók ingatlanán kerülhet-e sor, sem pedig azt a szempontot nem értékelték, hogy a kisajátítást kérő gazdasági társaság a kisajátítás nélkül is 110 évre elegendő anyaggal rendelkezik, az eljárás során pedig az aktuális nyersanyag keresleti igények megfelelő vizsgálatára sem került sor. Ugyancsak nem került az eljárás során értékelésre, hogy a perbeli ingatlan öntözési potenciállal bír (a terület alatt vízkészlet található), és a területen villanyvezeték is elérhető, ezeket a szempontokat ugyanis nem kizárólag a kártalanítás összegének meghatározása során, hanem már a kisajátítás jogalapja körében is értékelni kell.
[10] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[11] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozók jogi képviselője a Kúria közbenső ítéletét 2021. június 8. napján vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2021. augusztus 5. napján, határidőben került előterjesztésre. Az indítványozók jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozók jogosultnak és érintettnek is tekinthetőek, mivel saját egyedi ügyükkel összefüggésben terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat. Az indítványozók jogi képviselője meghatalmazását csatolta. Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak. Az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem követelményének megfelel.
[12] 2.2. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[13] 2.2.1. Az alkotmányjogi panasz sem a XIII. cikk (2) bekezdésével, sem a XXIV. cikk (1) bekezdésével, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem fogalmaz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, figyelemmel az Alkotmánybíróság korábbi, ezen Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggő, és jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából is releváns gyakorlatára.
[14] 2.2.2. Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése értelmében a tulajdon kisajátítással történő korlátozása kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Az indítványozók által támadott közbenső ítélet még kizárólag a kisajátítás jogalapja kérdésében döntött, ennek megfelelően a „teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás” követelménye teljesülését az Alkotmánybíróság jelen eljárásában nem vizsgálhatta.
[15] Az Alkotmánybíróság következetes, az Alaptörvény 28. cikkére visszavezethető gyakorlata szerint a bíróságoknak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítaniuk kell az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezniük. Ha a bíróságok az előttük fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül jártak el, és az általuk kialakított jogértelmezés nem áll összhangban az adott Alaptörvényben biztosított jog alkotmányos tartalmával, az a bírói döntés alaptörvény-ellenességét eredményezi {elsőként: 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]–[18]; legutóbb például: 3147/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [15]}.
[16] A Kstv. 2. § h) pontja értelmében a bányászat olyan közérdekű célnak minősül, melyre tekintettel adott esetben valamely ingatlan kisajátítása alkotmányosan is indokolt lehet. Önmagában valamely, a Kstv. szerinti kisajátítási ok megjelölése azonban nem kötelezővé, hanem csupán lehetségessé teszi a kisajátítást, a kisajátítás céljának megjelölése ugyanis nem a kisajátítás oka, hanem annak előfeltétele {3005/2022. (I. 13.) AB határozat, Indokolás [22]}. Jelen esetben, az indítványozók álláspontjával ellentétben, a Miskolci Törvényszék közbenső ítéletében éppen akként foglalt állást, hogy „[a]ttól, hogy a bányászat közérdekű célnak minősül, a kisajátítási kérelem ezen az alapon automatikusan, minden további, a törvényben előírt vizsgálódás mellőzésével nem teljesíthető” (Miskolci Törvényszék közbenső ítélete, Indokolás [47]). A Miskolci Törvényszék kifejezetten utalt arra is, hogy a bányabővítés szükségessége olyan szakmai szempont, melynek vizsgálata a bányafelügyelet hatáskörébe tartozik, a fennálló alapanyag-hiányt pedig kormányhatározatok is alátámasztják, a bányászati tevékenység bővítésére pedig a bányatelek sajátosságaiból adódóan csak a bányatelekkel érintett ingatlanok vonatkozásában kerülhetett sor (Miskolci Törvényszék közbenső ítélete, különösen Indokolás [49]–[52]).
[17] Jelen esetben megállapítható, hogy mind a kisajátítási hatóság, mind pedig a bíróságok ezen, az Alaptörvényből fakadó követelménynek megfelelően vizsgálták a bányászati célból történő kisajátítás konkrét, egyedi ügyben történő indokoltságát, az indítványozók alkotmányjogi panaszukban pedig alapvetően a bírói mérlegelés eredményét sérelmezik. Önmagában az a tény, hogy az indítványozók megítélése szerint egyes, a kisajátítás indokoltságát alátámasztó szempontokat az eljáró hatóság és bíróságok nem vagy nem kellő súllyal vettek figyelembe, és azok figyelembevétele esetén a kisajátítási hatóság, illetőleg a bíróságok eltérő irányú döntést hozhattak volna, olyan tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési (és ekként nem alkotmányjogi) kérdés, melynek felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[18] A termőföld, mint az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése alapján védelemben részesíthető természeti érték megóvásával kapcsolatos szempontokkal összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság arra utal, hogy a perbeli ingatlan bányászati célra történő hasznosításának lehetőségét alapvetően a termőföld végleges más célú hasznosításának lehetőségére vonatkozó engedély teremtette meg, mely a termőföld bányászati célra történő kisajátításának szükségképpeni előfeltétele. A termőföld végleges más célú hasznosítása ugyanis a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan végleges eltérést jelent, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra véglegesen alkalmatlanná válik. Mindazon, az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésének védelmi körébe tartozó értékelési szempontokat, melyeket az indítványozók alkotmányjogi panaszukban megjelöltek, alapvetően ezen, a kisajátítást megelőző eljárásban (és nem pedig az ezt követően induló kisajátítási eljárásban) kell a hatóságoknak megfelelően értékelniük.
[19] Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése állított sérelmével összefüggésben nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[20] 2.2.3. Az indítványozók az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, illetőleg a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét részben az indítványozók bizonyítási indítványainak mellőzése (így különösen a szakértői bizonyítás elmaradása), részben a közérdekűség szempontjának nem megfelelő vizsgálata, részben az indokolási kötelezettség megsértése miatt állították.
[21] Az Alkotmánybíróság következetes, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdéséből eredő gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz intézménye nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {lásd: 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is következetes, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, illetve a jogszabályok értelmezése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el {legutóbb például: 3500/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [16]}. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság már jelen végzés indokolásának 2.2.2. pontjában (Indokolás [14] és köv.) is utalt, a Miskolci Törvényszék közbenső ítéletében (az indítványozók érvelésével ellentétben) valójában éppen azt rögzítette, hogy a bányászat mint közérdekű cél megjelölése nem elegendő önmagában a kisajátítási kérelem automatikus teljesítéséhez, hanem a kisajátítás indokoltságának konkrét, egyedi ügyre vonatkozó vizsgálata alapján hozható döntés a kisajátítás jogalapja tekintetében (Miskolci Törvényszék közbenső ítélete, Indokolás [47]).
[22] Az indítványozók bizonyítási indítványainak elutasításával, illetőleg az indokolási kötelezettség állított sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}.
[23] Jelen esetben éppen azért nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét az indítványozók bizonyítási indítványainak elutasítása, mert mind a kisajátítási hatóság, mind pedig az ügyben eljáró bíróság határozatában egyértelmű, a tisztességes hatósági eljárás, illetőleg a tisztességes bírósági eljárás követelményét kielégítő mélységben indokát adta annak, hogy az indítványozók bizonyítási indítványait miért mellőzte, a bányafelügyelet véleményét, illetőleg utóbbi megkeresését pedig miért tartotta elegendőnek ahhoz, hogy a kisajátítás jogalapja tekintetében a döntését meghozhassa. Az indítványozók érvelésével ellentétben a kisajátítási hatóság, illetőleg a bíróságok a tényállást kellően tisztázottnak tekintették, melyre vonatkozó álláspontjukat pedig az Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelelő mélységben megindokolták.
[24] Mindezen szempontok figyelembevételével az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, illetőleg XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[25] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével, sem a XXIV. cikk (1) bekezdésével, sem pedig a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem.
[26] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |