English
	Hungarian

Ügyszám: .	1049/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 56/1996. (XII. 12.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1996/204 .

A döntés kelte: Budapest, 12/09/1996 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány alapján meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a helyi  önkormányzatokról szóló  1990. évi LXV. törvény 63/C. § (3) bekezdése, 64. § (5) bekezdése, 64/B.   §    a)   pontja    és   67.    §   (3)    bekezdése alkotmányellenességének  megállapítása   és   megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Indítványozó a  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénynek ( a  továbbiakban :   Ötv.  ) az 1994. évi LXIII. törvénnyel megállapított  63/C. §  (3) bekezdése,  64. § (5) bekezdése,  64/B.  §  a)  pontja  és  67.  §  (3)  bekezdése alkotmányellenességének  megállapítását  és  megsemmisítését kérte. Jogi  álláspontja szerint  az Ötv. vitatott szabályai ellentétesek  az  Alkotmány  42.  §-ában,  43.  §  (1) - (2) bekezdésében,    valamint    a    44/A.    §-ában    foglalt rendelkezésekkel. Az Ötv.  63/C. §-ának (3) bekezdése, valamint 64. §-ának (5) bekezdése -  az Alkotmány  42.  §-ával  és  43.  §-ának  (1) bekezdésével ellentétben  - alárendeli  a fővárosi  kerületi önkormányzatokat  a   fővárosi  önkormányzatnak,   és  olyan társadalmi  viszonyok  szabályozására  ad  felhatalmazást  a fővárosi közgyűlésnek,  amelyek az  Alkotmány 43. §-ának (2) bekezdése alapján törvényhozási tárgynak minősülnek. Az  Ötv.   64/B.  §-ának   a)  pontja,   amely  a   fővárosi önkormányzat  kizárólagos   bevételeként   jelöli   meg   az igazgatási és közművelődési feladatokra biztosított normatív központi hozzájárulást  - mivel a kerületi önkormányzatok is látnak el igazgatási és közművelődési feladatokat - sérti az Alkotmány   44/A.   §   (1)   bekezdésének   c )   pontjában szabályozott  önkormányzati   alapjogot   és   egyúttal   az önkormányzati alapjogok  egyenlőségének az  Alkotmány 43.  § (1) bekezdése által kimondott elvét. Ugyancsak alkotmányellenesnek  ítéli az indítványozó az Ötv. 67. §-ának  (3) bekezdését,  amely lehetőséget ad arra, hogy törvény  vagy   kormányrendelet  felhatalmazása   alapján  a fővárosi  közgyűlés   rendeletében   egyes   államigazgatási hatósági ügyfajták  intézésére több  kerületre, illetőleg  a főváros egészére  kiterjedő társulás  létrehozását  rendelje el. Az  indítványban kifejtettek  szerint ez  a  rendelkezés sérti az  Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdésének  e)  és  h) pontjában biztosított önkormányzati alapjogokat, nevezetesen a szervezetalakítás és a társulás szabadságát. Indítványozó kifejti  azt is,  hogy bár az Alkotmány 44/C. § értelmében   az    önkormányzatok   alapjogai    kétharmados szavazataránnyal elfogadott  törvénnyel korlátozhatók, ennek ellenére  álláspontja   szerint  a   vitatott  rendelkezések alkotmányellenesek, mert - nem  az önkormányzatok alapjogait általában, hanem csak az önkormányzatok egy  szűk  körének,  nevezetesen  a  fővárosi kerületi  önkormányzatoknak   az  alapjogait   korlátozza  a törvény; - nem  más, jogállamban  elismert jog  érdekében  korlátozza törvény  az   önkormányzatok   alapjogait,   hanem   pusztán közigazgatási szakmai-politikai megfontolások alapján; - mert  nagy mértékben,  a működési feltételeket meghatározó gazdasági  önállóság  tekintetében  korlátozza  az  kerületi önkormányzatok alapjogait. "Ha ugyanis az Alkotmány 44/C. §- ában adott felhatalmazással élve a törvényalkotó ésszerűtlen mértékben   korlátozza    az   önkormányzatok    alapjogait, szélsőséges  esetben   az  Alkotmány   44/A.  §-ának  egésze hatályát  vesztheti,   anélkül,  hogy   alkotmánymódosításra került volna sor ! "                             II. Az indítvány nem megalapozott. Az Alkotmány  42. §  kimondja, hogy  a község,  a  város,  a főváros és  kerületei, valamint  a megye választópolgárainak közösségét megilleti  a helyi  önkormányzáshoz való  jog. Az Alkotmány  e   §-ában  egyúttal   definiálja  is   a   helyi önkormányzást, ami  ezen alkotmányi  meghatározás szerint  a választópolgárok közösségét  érintő  helyi  közügyek  önálló intézését, a  helyi közhatalomnak  a lakosság érdekében való gyakorlását  jelenti.   A  választópolgárok   ezt  a   helyi önkormányzáshoz való  jogukat a  44. § (1) bekezdése alapján az általuk  választott képviselő-testület  útján,  illetőleg helyi népszavazással gyakorolják. Az Alkotmány  a helyi önkormányzatokra vonatkozóan azokat, a minden   önkormányzatra   irányadó,   alapvető   garanciális szabályokat  tartalmazza,  amelyek  a  helyi  önkormányzatok autonómiájának alkotmányos  védelmét hivatottak biztosítani. Nem szabályozza  a helyi  önkormányzatok típusait,  a  helyi önkormányzatok  egyes   típusainak   jogállását,   így   nem tartalmaz rendelkezéseket  arra  nézve  sem,  hogy  a  helyi önkormányzás körébe  tartozó  feladatok,  hatáskörök  miként oszlanak  meg   a  települési  önkormányzatok  és  a  megyei önkormányzatok között,  a fővárosban a fővárosi önkormányzat és   a    kerületi   önkormányzatok    között.    A    helyi önkormányzatokra vonatkozó  további szabályok megalkotását a törvényhozásra bízza.  A 43.  §-ának  (2)  bekezdésében  úgy rendelkezik,  hogy   a  helyi   önkormányzati   jogokat   és kötelezettségeket törvény  határozza meg. 44/C. §-ában pedig kimondja,  hogy  a  helyi  önkormányzatokról  szóló  törvény elfogadásához, az  önkormányzati alapjogok  korlátozásához a jelenlevő országgyűlési  képviselők kétharmadának  szavazata szükséges. A törvényhozó  - az  Alkotmány  keretei  között  -  a  helyi önkormányzatok jogállásának,  az önkormányzatokat  megillető jogok és  kötelezettségek szabályozása, a helyi önkormányzás körébe tartozó  feladat- és  hatásköröknek az önkormányzatok egyes  típusai   közötti  megosztása  során  széles  döntési szabadsággal rendelkezik.  E  döntési  szabadsága  keretében gazdasági, közigazgatási  szakmai-politikai szempontokat  is mérlegelhet. A  törvényhozó döntési  szabadságának  a  helyi önkormányzatok   számára    az   Alkotmány    44/A    §-ában meghatározott önkormányzati alapjogok szabnak korlátot. A helyi  önkormányzatok jogállását,  a helyi  önkormányzatok típusait és a helyi önkormányzás körébe tartozó feladatok és hatáskörök megosztását  a helyi önkormányzatok egyes típusai között az  Alkotmány  44/C.  §-a  alapján  megalkotott  Ötv. szabályozza. A  főváros önkormányzati  rendszerét a fővárosi és  a   kerületi  önkormányzatok   jogállását,  feladat-  és hatáskörét az  Ötv. -nek  az  1994.  évi  LXIII.  törvénnyel megállapított VII. fejezete határozza meg. Az Ötv.  e  fejezetében  foglaltak  alapján  a  feladat-  és hatásköröknek  a   fővárosi  önkormányzat   és  a   kerületi önkormányzatok  közötti   megosztása  alapvetően   eltér   a települési önkormányzatok és a megyei önkormányzatok közötti feladat-  és   hatáskörmegosztástól,  ebből   következően  a fővárosi és  kerületi önkormányzatok jogállása is különbözik más helyi  önkormányzatok jogállásától.  Ez  a  jogállásbeli különbségtétel   a   fővárosnak   az   országban   betöltött különleges helyzetéből, valamint abból a tényből következik, hogy  a  főváros  egésze  alkot  egy  természetes  földrajzi egységet,  egy  települést.    A  fővárosnak  ez  a  sajátos helyzete tükröződik  az Alkotmány  42. §-ában  is, amikor  a helyi  önkormányzáshoz   való  jog   meghatározása  során  a települések között  és egy  egységhez tartozóként  említi  a fövárost és  kerületeit. A  főváros egy  település,  amelyen belül -  a település  nagyságára, funkcióira  tekintettel  - több önkormányzat, kétszintű önkormányzati rendszer működik, amelyre  a   települési  és  megyei  önkormányzatok  közötti feladat- és hatáskörmegosztás elveit analóg módon alkalmazni nem lehet.  Vannak ugyanis  olyan  települési  önkormányzati feladat- és  hatáskörök,  amelyek  amiatt,  mert  a  főváros egészét, illetőleg több kerületet érintenek, nem utalhatók a kerületi önkormányzatok  feladat- és  hatáskörébe,  ezért  a törvény a más települések esetén a települési önkormányzatot megillető feladat- és hatásköröket is meg kell, hogy ossza a főváros  és   a  kerületek   önkormányzatai   között.   Erre tekintettel az  Ötv. 63.  §-ának  (1)  bekezdésében  mind  a fővárosi,  mind   a  kerületi   önkormányzatokat  települési önkormányzatként határozza  meg, amelyek  azonban törvényben meghatározott önálló  feladat- és  hatáskörrel rendelkeznek. Ennek a  szabályozásnak az eredményeként a fővárosi kerületi önkormányzatok    jogállása     eltér     más     települési önkormányzatokétól,    más     települési    önkormányzatnál korlátozottabb feladat-  és hatáskörökkel  rendelkeznek.  Az Ötv. az  Alkotmány 42.  §-ával összhangban  alakította ki  a főváros kétszintű települési önkormányzati rendszerét, ezért téves  indítványozónak   az  a  szemléletmódja,  amellyel  a fővárosi és  a kerületi  önkormányzatok viszonyának törvényi szabályozásán  a   megyei  és  a  települési  önkormányzatok közötti feladat- és hatáskörmegosztás elveit kéri számon. A   helyi    önkormányzás   körébe   tartozó   feladat-   és hatásköröknek a  főváros kétszintű  települési önkormányzati rendszeréből  következő   sajátos  megosztása   mellett,   a fővárosi önkormányzat  és a  kerületi önkormányzatok  önálló feladat- és  hatáskörű önkormányzatok,  amelyek  mindegyikét egyenlően megilletik  Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdésében szabályozott önkormányzati alapjogok. Az Alkotmánybíróság  már  több  határozatában  vizsgálta  az Alkotmányban    szabályozott     önkormányzati     alapjogok természetét.  [ pl.  : 1/1993.  (I. 13.)  AB határozat,  ABH 1993, 27.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 68-73.; 57/1994. (IX.  17.) AB  határozat, ABH  1994, 316.  , 331. ; 77/1995. (XII.  21.)  AB  határozat,  ABH  1995,  396.  ]  E határozataiban megállapította, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében  szabályozott   alapjogok  a  helyi  képviselő- testületek  számára   biztosított  olyan  hatáskörcsoportok, amelyek  a  helyi  önkormányzás  körében  az  önkormányzatok számára   biztosított   autonómia   alkotmányos   garanciáit képezik. Az  önkormányzatokat  az  egyes  alapjogok  körében megillető    autonómia     azonban    nem    feltétlen    és korlátozhatatlan. Az  alapjogok  szabályozása  elsősorban  a kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciát  az  önkormányzatok  számára.  A  törvényhozót  az Alkotmányban szabályozott  önkormányzati alapjogok  annyiban korlátozzák, hogy azokat nem vonhatja el, nem állapíthat meg olyan mértékű korlátozásokat, amelyek valamely önkormányzati alapjog tartalmának  kiüresedéséhez,  tényleges  elvonásához vezetnek. Az  Alkotmány   44/A.  §   (1)  bekezdésében   meghatározott hatáskörcsoportok, önkormányzati  alapjogok  egy,  az  állam közhatalmi   szervezeti   rendszerén   belül   elhelyezkedő, Alkotmányban szabályozott szervtípus autonómiáját hivatottak garantálni. Így  az önkormányzati  alapjogokat az  Alkotmány nem részesíti  a XII.  fejezetben szabályozott,  - az  egyén autonómiájának alkotmányos  garanciáit  jelentő  -  alapvető jogokat megillető,  azokkal azonos  alapjogi védelemben. Így az  önkormányzati   alapjogok  korlátozásával   szemben  nem alkotmányossági   követelmény   az,   hogy   arra   valamely alkotmányos  jog  érvényesítése,  valamely  alkotmányos  cél érdekében szükségszerűen és azzal arányosan kerüljön sor. Az Alkotmány  43. §-ának  (1) bekezdése  kimondja,  hogy  az önkormányzatoknak az  Alkotmány  44/A.  §-ában  szabályozott alapjogai egyenlőek,  a  kötelezettségeik  azonban  eltérőek lehetnek, s  ezzel maga  ad lehetőséget  arra, hogy  a helyi önkormányzatok  egyes  típusai  esetén  a  törvény  eltérően rendelkezzen a helyi önkormányzás körébe tartozó feladat- és hatáskörök  megosztásáról.   Az   alapjogok   egyenlőségének követelménye  azt   jelenti,  hogy   a   törvény   a   helyi önkormányzatok minden  típusa számára  köteles biztosítani a 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogok gyakorlását, azt,   hogy   minden   önkormányzat   önálló   felelősséggel dönthessen az  alapjogok körébe  tartozó ügyeiben. Nem sérti az  alapjogok   egyenlőségének  követelményét   az,  ha   az alapjogok  tartalmát   adó  hatáskörcsoporton   belül  egyes hatáskörök gyakorlását  a törvény korlátozza, egészen addig, míg a korlátozás az önkormányzati alapjog kiüresedéséhez nem vezet, lehetetlenné  nem teszi  azt,  hogy  az  önkormányzat önálló felelősséggel  döntsön az  alapjog lényeges tartalmát jelentő  hatáskörökben.   Mindezek  alapján  megállapítható, önmagában az,  hogy  a  jelenlevő  képviselők  kétharmadának szavazatával  elfogadott   törvény  nem   valamennyi   helyi önkormányzatra,   hanem    csak   az    önkormányzatok   egy meghatározott  típusára   nézve  állapít  meg  az  alapjogok tartalmát is  érintő hatásköri  korlátozásokat, nem sérti az önkormányzati alapjogok  egyenlőségének az  Alkotmány 43. §- ának (1) bekezdésében meghatározott követelményét. 2. Indítványozó  lényegében ugyanazon  indokok alapján  emel alkotmányossági  kifogást   az   Ötv.   63/C.   §-ának   (3) bekezdésében, valamint  64. §-ának  (5) bekezdésében foglalt rendelkezések ellen. Az Ötv.  63/C. §-ának  (3)  bekezdése  felhatalmazást  ad  a fővárosi közgyűlés  számára, hogy rendeletében szabályozza a főváros általános  rendezési terve, a kerületi alaptervek és részletes   rendezési    tervek   összhangjához    szükséges követelményeket, arra,  hogy  e  rendeletében  meghatározza, hogy a  tervezési  folyamatban  a  kerületi  és  a  fővárosi önkormányzatot  mely   estekben  illeti  meg  véleményezési, egyetértési  jog  és  mely  estekben  kötelező  a  kölcsönös tájékoztatási, illetve tervezési együttműködés. Ugyancsak jogalkotási  felhatalmazást tartalmaz  a 64. § (5) bekezdése, amely kimondja, hogy a törvény alapján a fővárosi és   a   kerületi   önkormányzatokat   osztottan   megillető bevételeknek  a   fővárosi  önkormányzat   és   a   kerületi önkormányzatok  közötti  megosztását  a  fővárosi  közgyűlés rendeletében a  kerületi  képviselő-testületek  véleményének kikérésével határozza meg. Indítványozó álláspontja  szerint  e  szabályok  a  kerületi önkormányzatokat alárendelik  a fővárosi  önkormányzatnak és ez sérti  azt az  Alkotmány 42.  §-ából és  43.  §-ának  (1) bekezdéséből levezethető  alkotmányos elvet, amely szerint a helyi  önkormányzatok,   így  a   fővárosi  és   a  kerületi önkormányzatok  is,   mellérendeltségi   viszonyban   állnak egymással,  a   fővárosi  és   a   kerületi   önkormányzatok kapcsolatai nem lehetnek alá-, fölérendeltségi jellegűek. Az Alkotmány  43.  §  (1)  bekezdése  kimondja,  hogy  a  helyi önkormányzatok   önkormányzati   alapjogai   egyenlőek.   Az egyenlőség kizárja a helyi önkormányzatok, így a fővárosi és a kerületi  önkormányzatok között szervezeti értelemben vett függőségi, alá-,  fölérendeltségi viszony kialakítását. Erre tekintettel  a   fővárosi  és   a  kerületi   önkormányzatok törvényben,  az   Ötv.   VII.   fejezetében   meghatározott, illetőleg más  törvényekben egymástól  elválasztott feladat- és hatáskörrel  rendelkeznek. E  feladatmegosztás  során  az Ötv. 63/A. §-a meghatározza azokat az önkormányzati feladat- és hatásköröket, amelyeket a fővárosi önkormányzat a főváros egész  területére   nézve  köteles   ellátni.  E   feladatok ellátásához biztosít  jogi eszközöket az Ötv. vitatott 63/C. §-ának (3)  bekezdése, valamint 64. §-ának (5) bekezdése. Az Ötv.    e     rendelkezései    jogalkotási    felhatalmazást tartalmaznak,     meghatározott     szabályozási     tárgyak tekintetében  rendeletalkotási   jogkörrel  ruházzák  fel  a fővárosi közgyűlést.  A jogszabályok - így az önkormányzatok rendeletei is  - az  állami  szervek  közhatalom  birtokában kibocsátott normatív  aktusai,  kötelező  erejük  alapja  az állami  közhatalom.   Abból,  hogy   valamely  állami  szerv felhatalmazással rendelkezik  arra,  hogy  jogszabályban,  a jogszabály címzettjeire  nézve kötelező  módon  szabályozzon társadalmi viszonyokat, nem következik az, hogy a jogszabály címzettjei alá  vannak rendelve  a jogalkotónak. A jogalkotó hatáskör  gyakorlására   való   felhatalmazás   nem   teremt szervezeti értelemben  hierarchikus viszonyt  a jogalkotó és az általa kibocsátott jogszabály címzettjei között. Nem helytálló  indítványozónak az az álláspontja sem, hogy e rendelkezések alapján  a fővárosi közgyűlés az Alkotmány 43. §   (2)    bekezdése   által    megállapított    kizárólagos törvényhozási   tárgyak    körében   kapott   felhatalmazást rendeletalkotásra. Az Alkotmány  43. §  (2) bekezdése  úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény állapítja meg. A  fővárosi   és  a  fővárosi  kerületi  önkormányzatokat  a fővárosi   településrendezésben    megillető   jogokat    és kötelezettségeket az  Ötv. 63/A.  §-ának a) pontja, valamint 63/C. §-a  szabályozza. E  rendelkezések alapján  a  főváros egységes  településpolitikájának   biztosítása  érdekében  a főváros  általános  rendezési  tervének  meghatározása  -  a Kormány  és  a  kerületi  képviselő-testületek  véleményének kikérésével -  a fővárosi  közgyűlés hatáskörébe tartozik, a kerületi önkormányzat  az általános  rendezési terv  keretei között kerületi  alaptervet és  kerületi részletes rendezési tervet készít.  Az Ötv  ezen rendelkezései  szerint kerületi alaptervnek és  a kerületei  részletes  rendezési  terveknek összhangban  kell  állnia  a  fővárosi  általános  rendezési tervvel. Az  Ötv. alapján tehát a rendezési tervezés során a fővárosi   önkormányzatokat   együttműködési   kötelezettség terheli, a  tervek összhangjának  biztosítása  az  általános rendezési terv  megalkotására jogosult fővárosi önkormányzat feladata. Az  Ötv. e  törvényi kötelezettség teljesítése, az együttműködés spontaneitásának  elkerülése érdekében - annak érdekében,   hogy   az   érdekegyeztetés   ne   a   fővárosi önkormányzat  esetenkénti,   aktuális  gazdasági,  politikai érdekeitől függjön  - ,  a  kerületi  önkormányzati  érdekek érvényesítésének  garanciájaként   írja   elő   a   fővárosi közgyűlés   számára,    hogy   rendeletében    a    kerületi önkormányzatok számára  előre kiszámítható,  normatív  módon határozza   meg    a    tervek    összhangjához    szükséges követelményeket, és  az önkormányzatok közötti együttműködés formáit, eszközeit.  Az Ötv. 63/C. § (3) bekezdése tehát nem arra ad  jogot a  fővárosi  közgyűlésnek,  hogy  a  törvényi szabályozáshoz  képest   új  jogot,   vagy   kötelezettséget állapítson meg  a fővárosi  kerületi önkormányzatok számára, hanem arra kötelezi az fővárosi közgyűlést, hogy garanciális okokból jogszabályban  határozza meg  a  rendezési  tervezés törvényben   előírt   koordinációjának   követelményeit   és formáit. Hasonlóképpen nem  állapítható meg  a 64. § (5) bekezdésének alkotmányellenessége sem azon az alapon, hogy az kizárólagos törvényhozási tárgy  körében ad  felhatalmazást  a  fővárosi közgyűlésnek rendeletalkotásra.  Az Alkotmány  44/A.  §  (1) bekezdésének  c )  pontja  kimondja,  hogy  az  önkormányzat törvényben meghatározott  feladatainak ellátásához megfelelő bevételre jogosult,  továbbá e  feladatokkal  arányban  álló állami támogatásban  részesül. Az  Ötv. 64.  -64/C. §-ai  az önkormányzati feladat-  és hatásköröknek  a  fővárosi  és  a kerületi  önkormányzatok   közötti   sajátos   megosztásához igazodóan alakították  ki a  bevételi források  fővárosi  és kerületi önkormányzatok  közötti megosztásának  rendjét.  Az Ötv.   e   rendelkezései   a   bevételek   négy   csoportját különböztetik meg.  Az első  csoportba azok  - a  64. §  (3) bekezdésében meghatározott  - bevételek tartoznak, amelyek a fővárosban  működő   önkormányzatokat  -  a  fővárosi  és  a kerületi önkormányzatokat egyaránt - önállóan és közvetlenül illetik meg. A második csoportban - a 64. § (4) bekezdésében -  a   fővárosi  és   kerületi  önkormányzatokat   osztottan megillető  bevételek  kerültek  meghatározásra.  A  harmadik csoportban -  a 64/A.  §-ban  -  a  kerületi  önkormányzatok kizárólagos bevételeit,  a negyedik  csoportban  pedig  -  a 64/B. §  alapján -  a fővárosi  önkormányzatot kizárólagosan megillető  bevételek   körét  határozza  meg  a  törvény.  A fővárost és  a kerületeket  megosztottan megillető bevételek szabályozásával a  főváros  egységes  településpolitikájának biztosítása,     a      főváros     városfejlesztési      és városrehabilitációs    programjának     meghatározása     és érvényesítése érdekében  a fővárosi önkormányzat számára, az Ötv.  63/A.   §-ában  meghatározott  koordinációs  feladatok ellátásához biztosít  gazdasági és  jogi eszközöket  az Ötv. 64.  §-ának   (4)  - (6)   bekezdése.  A   64.  §  (5) - (6) bekezdésében az  Ötv. által  a fővárosi  közgyűlésnek  adott jogalkotási felhatalmazás a fővárosi önkormányzat törvényben megállapított  feladatainak   ellátásához,  az   Ötv.  és  a költségvetési törvény  által meghatározott bevételi források feletti rendelkezés  módját szabályozza.  Ennek megfelelően, az  Ötv.  -nek  indítványozó  által  kifogásolt  64.  §  (5) bekezdésében  szabályozott   rendeletalkotási   jogkör   nem tekinthető   az    Alkotmány   43.    §   (2)   bekezdésében meghatározott, kizárólagos  törvényhozási tárgykörben  adott felhatalmazásnak. A felhatalmazás - az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével   összhangban    -   törvényben   meghatározott feladatainak ellátása  érdekében,  feladatkörében  jogosítja fel a fővárosi közgyűlést a rendeletalkotásra. 3. Az  Ötv.  64/B.  §-ának  a)  pontja  alapján  a  fővárosi önkormányzat kizárólagos bevételei közé tartozik "a normatív központi   hozzájárulás    igazgatási    és    közművelődési feladatokra".   Indítványozó álláspontja  szerint -  mivel a kerületi  önkormányzatok   is  látnak   el   igazgatási   és közművelődési feladatokat  - az  igazgatási és közművelődési feladatokra biztosított  normatív központi hozzájárulásnak a fővárosi önkormányzat  kizárólagos bevételei  közé  sorolása sérti az  Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdés  c )  pontjában szabályozott   önkormányzati   alapjogot,   s   ezáltal   az önkormányzatok  alapjogainak   az  Alkotmány   43.   §   (1) bekezdésében megfogalmazott egyenlőségét. Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  az Ötv.  vitatott szabálya nem  sérti az  Alkotmány 44/A.  § (1)  bekezdésében szabályozott önkormányzati  alapjogot. Ez  az  önkormányzati alapjog  arra   biztosít  alkotmányos   garanciát  a   helyi önkormányzat számára,  hogy ha  törvény kötelezően ellátandó feladatot ír  elő  -  s  ezzel  korlátozza  feladat-ellátási autonómiáját  -,   a  törvényhozó   gondoskodjék  a  feladat ellátásához szükséges  anyagi eszközökről.  Az  Alkotmány  e rendelkezéséből a  törvényhozó számára  az  a  kötelezettség származik, hogy  a helyi  önkormányzatok számára  törvényben előírt,  kötelezően   ellátandó  feladatok   ellátásához   - megfelelő saját  bevételi források, illetőleg e feladatokkal arányban álló  állami támogatás  meghatározásával -  köteles gondoskodni a  szükséges  pénzeszközökről.  Az  Alkotmány  e rendelkezése alapján  az Országgyűlés  szabadon dönt  arról, hogy  miként   gondoskodik  a  törvényben  előírt  feladatok ellátásának  anyagi   fedezetéről.  A  helyi  önkormányzatok kötelezően ellátandó feladataihoz szükséges anyagi fedezetet az Országgyűlés  a saját  bevételi források  és  a  központi költségvetési hozzájárulások  - törvényben,  az Ötv. -ben, a kötelező feladatot  előíró ágazati  törvényekben, valamint a költségvetési törvényben  meghatározott - komplex rendszerén keresztül biztosítja.  A normatív  központi hozzájárulás  és ezen belül  is az  igazgatási és  közművelődési  feladatokra megállapított  normatív   központi  hozzájárulás   a   helyi önkormányzatok költségvetési  finanszírozásának  csak  egyik módja,  az   Ötv.  84.   §  (2)   bekezdése  alapján   olyan önkormányzati   bevételi    forrás,   amely   felhasználásra vonatkozó kötelezettség nélkül illeti meg az önkormányzatot. A  normatív   központi  hozzájárulás   tehát  nem  feladatot finanszíroz, hanem  a  központi  támogatás  elosztásának  az eszköze.  Így   önmagában  az,   hogy  az  Ötv.  a  fővárosi önkormányzat  kizárólagos   bevételeként   jelöli   meg   az igazgatási  és   közművelődési   feladatokra   megállapított normatív központi  hozzájárulást, -  amíg az Országyűlés más módon   gondoskodik   a   kerületi   önkormányzat   kötelező feladatainak ellátásához  szükséges pénzügyi  eszközökről  - nem  eredményezi  az  Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdés  c) pontjában szabályozott önkormányzati alapjog sérelmét. 4.  Nem  jelenti  az  Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdésében szabályozott   önkormányzati    alapjogok   alkotmányellenes korlátozását az  Ötv. 67.  §-ának (3)  bekezdésében  foglalt rendelkezés sem.  Az Ötv.  67. §  (3) bekezdése  a következő szabályt tartalmazza : " (3) Törvény  vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a közgyűlés rendeletében  több kerületre,  illetőleg a főváros egészére kiterjedő  társulás létrehozását  kötelezővé teheti egyes  államigazgatási  ügyfajták  intézésére;  elrendelheti egyes hivatali  szolgáltatások ( pl.   :    ügyfélszolgálati irodák, egymenetes  és  rövidített  határidejű  ügyintézés ) egységes és összehangolt ellátását. " Az Ötv.  -nek ez a rendelkezése felhatalmazást ad a fővárosi közgyűlésnek   arra,    hogy    -    törvényben    illetőleg kormányrendeletben meghatározott  esetekben  -  rendeletében egyes államigazgatási  hatósági  ügyek  intézésére  hatósági igazgatási   társulás   létrehozását   kötelezően   előírja, illetőleg elrendelje  egyes hivatali szolgáltatások egységes és összehangolt ellátását. Indítványozó álláspontja  szerint ez a fővárosi közgyűlésnek adott felhatalmazás  sérti a  helyi önkormányzat  számára az Alkotmány 44/A.  § (1)  bekezdés e ) pontjában szervezetének és működési  rendjének kialakítására, valamint h ) pontjában társulás létrehozására biztosított autonómiáját. Az  Alkotmány   44/A.  §   (1)   bekezdésében   szabályozott önkormányzati alapjogok  a helyi  önkormányzatokat  a  helyi önkormányzás   körében   megillető   autonómia   alkotmányos garanciáit szabályozzák.  Azonban az Alkotmány 44/B. § (2) -  (3) bekezdésében  foglalt  felhatalmazás  alapján  a  helyi önkormányzat szerveinek  hatáskörébe  utalt  államigazgatási feladat- és  hatáskörök  gyakorlása  nem  tartozik  a  helyi önkormányzás körébe.  Az államigazgatási  hatósági  jogkörök gyakorlása során  a helyi önkormányzatok szervei ( a jegyző, főjegyző, a polgármester, a megyei közgyűlés elnöke a megyei jogú város  kerületi  hivatalának  elöljárója,  illetőleg  a polgármesteri hivatal  hatáskörrel felruházott ügyintézője ) az  állam   központi  szervei  által  alkotott  jogszabályok érvényesítését szolgáló  hatósági jogalkalmazó tevékenységet végeznek. Az  államigazgatási feladatok  ellátása -  az Ötv. 95. §  d ) pontja  alapján -  akkor is  a Kormány irányítása alatt áll,  ha ellátásukat  törvény vagy  kormányrendelet  a helyi önkormányzati szervek feladat- és hatáskörébe utalja. E   hatáskörükben    az   önkormányzat   szervei   nincsenek alárendelve a  képviselő-testületnek. A képviselő-testület a hatáskörrel         felruházott         tisztségviselőjétől, köztisztviselőjétől  a   hatáskört  nem   vonhatja   el,   e hatásköreik gyakorlására  utasítást nem  adhat, nem jogosult hatósági  határozataik  felülvizsgálatára.  Az  önkormányzat szervei által  gyakorolt államigazgatási  hatósági  jogkörök tekintetében  a  felettes  szerveket  -  az  államigazgatási eljárás általános  szabályairól szóló  1957. évi IV. törvény alapján -  megillető jogokat államigazgatási szerv, a megyei közigazgatási   hivatal,    vagy   valamely    dekoncentrált államigazgatási  szerv   gyakorolja.  Ezen   államigazgatási szervek hatáskörébe  tartozik a  döntések  ellen  benyújtott fellebbezés    elbírálása     is.    A    képviselő-testület önkormányzati feladat-  és hatáskörébe csak az e tevékenység gyakorlásához  szükséges   szervezeti,  személyi  és  anyagi feltételek biztosítása tartozik. Az államigazgatási hatósági tevékenység során  a jogalkalmazó  nem  települési  érdekek, településpolitikai   mérlegelés,   hanem   a   jogszabályok, jogszabályban meghatározott szakmai szempontok szerint dönt. A  jogalkalmazás   szakszerűségének  és   a   jogalkalmazási gyakorlat  egységességének   biztosítása  megkívánja,   hogy jogszabályok   a    hatósági   tevékenység   szervezeti   és személyzeti  feltételeivel  kapcsolatos  követelményeket  is előírjanak.  Így  az  államigazgatási  hatósági  tevékenység feltételeinek   biztosítása    körében   korlátozottabb    a képviselő-testületek   önállósága    is,   mint    a   helyi önkormányzás körébe  tartozó ügyek  személyi  és  szervezeti feltételeinek  kialakításában.   Mindezekre,  valamint  arra tekintettel, hogy  az Ötv.  67. §  (1) bekezdésében  foglalt felhatalmazás,   csak az államigazgatási ügyek törvény, vagy kormányrendelet által  meghatározott körében  teszi lehetővé azt, hogy  a fővárosi önkormányzat rendeletével korlátozza a kerületi önkormányzat  társulási szabadságát,  és a kerületi önkormányzatot    szervezeti     és    működési    rendjének meghatározásában megillető  döntési autonómiát,  nem jelenti az Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdés  e)  és  h)  pontjában szabályozott   önkormányzati    alapjogok   alkotmányellenes korlátozását.  Nem   korlátozza  a   kerületi   önkormányzat képviselő-testületét  abban,   hogy  a   helyi  önkormányzás körében önálló  felelősséggel döntsön szervezeti és működési rendjének  alakításáról,   és   önkormányzati   feladatainak ellátása  érdekében   szabadon  társuljon  más  önkormányzat képviselő- testületével. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ötv. -nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezései nem ellentétesek az  Alkotmány 43.  §-ában foglaltakkal  és  nem sértik  a   fövárosi  kerületi   önkormányzatok  számára  az Alkotmány 44/A.  § (1)  bekezdés c ) , e ) és h ) pontjaiban biztosított önkormányzati  alapjogokat, ezért  az indítványt elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal           Dr. Holló András           alkotmánybíró             alkotmánybíró          Dr. Kilényi Géza          Dr. Lábady Tamás           alkotmánybíró              alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                        alkotmánybíró        Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Vörös Imre          alkotmánybíró               alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Constitutional review of provisions which define the minimum services which the Social Security Agency has to pay for the insured
Number of the Decision: .	56/1996. (XII. 12.)
Date of the decision: .	12/09/1996
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1996-3-011?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.