English
	Hungarian

Ügyszám: .	150/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 8/1990. (IV. 23.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1990/42 .

A döntés kelte: Budapest, 04/17/1990 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Magyar  Köztársaság  Alkotmánybírósága  Szaller  Zoltán budapesti  lakosnak,   a  szakszervezetek   meghatalmazás nélküli  képviseleti   joga   megszüntetésére   vonatkozó indítványa tárgyában meghozta a következő                       határozatot: Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy   a   Munka Törvénykönyvéről  szóló  1967. évi II. törvény 15. §  (2) bekezdésének   második    mondata,   mely   szerint:   "A szakszervezet a  munkaviszonyt  érintő  kérdésekben  -  a dolgozó  érdekében   -  nevében   és  helyette   -  külön meghatalmazás nélkül is eljárhat" alkotmányellenes, ezért azt  megsemmisíti.     A   megsemmisített  rendelkezés  e határozatnak a  Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát.                         Indokolás                            I. Az indítványozó  álláspontja  szerint  a  szakszervezetek meghatalmazás  nélküli   képviseleti   joga   egy   olyan társadalmi  gazdasági   közegben  született,   melyben  a dolgozó  érdekeinek   képviseletére  kizárólag  az  adott ágazati  szakszervezet  volt  jogosult.    Ez  a  helyzet azonban a  politikai  rendszer  átalakulásának  részeként gyökeresen megváltozott  és a dolgozói érdekképviselet is pluralizálódott.   Ezt a  változást az  1989.  évi  XXXI. törvénnyel  módosított   Alkotmány  két  rendelkezése  is tükrözi.   Az új 4. § értelmében A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik  és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok  és a vállalkozók érdekeit.  A 70/C. § (1)  bekezdése  szerint pedig Mindenkinek joga van ahhoz, hogy  a   gazdasági  és   társadalmi  érdekeinek  védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. Az indítványozó  véleménye szerint  az új  szabályozásból következik, hogy  a szakszervezetek  a jövőben  kizárólag tagjaik  érdekében   járhatnak  el   külön  meghatalmazás nélkül,  más  dolgozók  esetében  ehhez  a  képviselethez minden esetben szükséges a meghatalmazás.                            II. Az Alkotmánybíróság  az  ügyben  álláspontja  kifejtésére kérte fel  az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, a Magyar Szakszervezetek  Országos Szövetsége  elnökét és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnökét. 1.  Az   Állami  Bér-   és  Munkaügyi  Hivatal  elnöke  a kifogásolt rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek. Ugyanakkor elismerte,  hogy az a régi irányítási rendszer terméke, ezért  nehezen illeszkedik  a kifejlődőben  lévő érdekegyeztetési  rendszerbe.     Ebből  azonban  csak  a vitatott rendelkezés meghaladott voltára következ tetett, és arra,  hogy  az  az  új  Munka  Törvénykönyvében  -  a szakszervezeti   jogok   újraszabályozása   keretében   - felülvizsgálatra szorul. 2. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke válaszában  arra   utalt,   hogy   az   adott   kérdésben állásfoglalásra  szervezetük   nevében  csak  az  április hónapban    összeülő    Szövetségi    Tanács    jogosult. Tekintettel arra,  hogy a  nyilatkozat elmaradása  az ügy érdemi elbírálását  nem akadályozta,  az Alkotmánybíróság nem várta be a nyilatkozatot. 3. A  Független  Szakszervezetek  Demokratikus  Ligájának álláspontja szerint  a Munka Törvénykönyvének sérelmezett szabálya  alkotmányellenes,   mert  sértheti  a  dolgozók rendelkezési   jogát,   amennyiben   lehetővé   teszi   a szakszervezet  számára,   hogy  akár   kifejezett   kérés ellenére is eljárjon nevükben és helyettük.                           III. Az   Alkotmánybíróság    álláspontja   kialakításakor   a következőkre volt figyelemmel: A  Munka   Törvénykönyve  15. §-ának   (2)   bekezdése  a szakszervezetek kétféle képviseleti jogkörét szabályozza. Az első  mondat a  dolgozók  élet-  és  munkakörülményeit érintő kérdésekben  a bíróságok,  más hatóságok  és egyéb szervek  előtt   képviseleti   joggal   ruházza   fel   a szakszervezeteket.   Bár a törvény szövege explicit módon ezt   nem   tartalmazza,   a   második   mondattal   való kontextusban   egyértelmű,    hogy   ez    a   képviselet meghatalmazáson   alapul.       Erre   utal   a   polgári perrendtartás 67. §-ának   (1)  bekezdés  f )  pontja is, mely szerint  a  szakszervezet  saját  tagjának  perében, valamint a  külön  jogszabályban  meghatározott  perekben meghatalmazottként eljárhat.   A szakszervezeti jogsegély keretében történő  képviselethez szintén  szükség  van  a meghatalmazásra. Ugyanakkor  a   kifogásolt  rendelkezés  a  munkaviszonyt érintő  kérdésekben   külön   meghatalmazás   nélkül   is feljogosítja a  szakszervezeteket az eljárásra a dolgozók érdekében, nevükben  és helyettük.   A szakszervezeteknek ez  a   tágabb  képviseleti  joga  tehát  lényegében  egy törvényi képviseletet  jelent, mégpedig  nemcsak az adott szakszervezet tagjai, hanem minden dolgozó ügyeiben. Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  a  kifogásolt rendelkezés alkotmányellenessége sem az Alkotmány 4. §-a, sem pedig 70/C. §-ának  (1)  bekezdéséhez viszonyítva nem állapítható meg.   A  4. § ugyanis a szakszervezeteknek a korábbi alkotmányszövegben  is szereplő  érdekvédelmi  és képviseleti  jogát   terjeszti  ki  más  érdekképviseleti szervekre.   Ugyanakkor sem  ez a  szabály, sem a 70/C. § (1)    bekezdésének    a    szakszervezet    és     egyéb érdekképviselet   alapításának   szabadságát   tartalmazó rendelkezése nem  foglal magában előírást az érdekvédelmi és képviseleti tevékenység tartalmára vonatkozóan. Ugyanakkor  a   szakszervezetnek  a  Munka  Törvénykönyve kifogásolt rendelkezésében  foglalt meghatalmazás nélküli képviseleti joga  sértheti a  dolgozó rendelkezési jogát, ami szerves  része az  Alkotmány 54. §  (1)  bekezdésében minden  ember  veleszületett  jogaként  deklarált  emberi méltósághoz  való   jognak,  amelytől  senkit  nem  lehet önkényesen megfosztani. A sérelmezett rendelkezés alapján ugyanis nem zárható ki, hogy  a   szakszervezet  a   dolgozó  kifejezett  akarata ellenére is  éljen képviseleti  jogával.   A rendelkezési jog megsértésének  potenciális lehetőségét  önmagában  az sem küszöböli ki, hogy a meghatalmazás nélküli eljárásnak a   dolgozó    érdekében   kell   történnie,   hiszen   a szakszervezet csak vélelmezi az egyes dolgozók érdekeit. A dolgozó  rendelkezési  joga  megsértésének  veszélye  a kifogásolt   szabály    alkalmazása   során    az   adott szakszervezethez nem  tartozó dolgozó  egyéni ügyeiben  a legnagyobb.    Ezért  elsősorban  erre  tekintettel  volt szükséges a  rendelkezés megsemmisítése.    Ugyanakkor  a hatályon kívül  helyezés következtében  a  szakszervezeti képviseletnek kizárólagos  meghatalmazásos módja maradt a törvényben.   Ha a  szakszervezetek meghatalmazás nélküli képviseleti   joga   tagjai   ügyeiben,   illetve   olyan jogosultságok esetében,  amelyről  a  dolgozó  érvényesen egyáltalán nem  mondhat le, indokoltnak mutatkozik, ezt a joghézagot új jogalkotással szükséges rendezni. Az  Alkotmánybíróság   a   sérelmezett   rendelkezést   a megsemmisítő határozatnak  a  Magyar  Közlönyben  történő közzététele napjától  helyezte hatályon  kívül, mert  nem talált   kellő    okot    arra,    hogy    eltérjen    az Alkotmánybíróságról    szóló    törvény    42. §     (1) bekezdésében, illetve a 43. §  (1)  és  (2)  bekezdésében meghatározott időpontjától. Az Alkotmánybíróság  döntése az  emberi méltósághoz  való jog értelmezésén  alapul.  Ezt a jogot az Alkotmány 54. § (1)  bekezdése  az alapvető  jogok és  kötelességek  című fejezet  élén,   minden  ember   veleszületett   jogaként deklarálja.   Az Alkotmánybíróság  az emberi  méltósághoz való  jogot  az  ún.  általános  személyiségi  jog  egyik megfogalmazásának tekinti.  A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági  gyakorlat  az  általános  személyiségi jogot  különféle   aspektusaival  nevezik  meg  :  pl.  a személyiség szabad  kibontakoztatásához való  jogként, az önrendelkezés  szabadságához   való  jogként,   általános cselekvési szabadságként,  avagy  a  magánszférához  való jogként.   Az általános  személyiségi jog  anyajog,  azaz olyan   szubszidiárius    alapjog,   amelyet    mind   az Alkotmánybíróság,  mind   a  bíróságok   minden   esetben felhívhatnak az  egyén autonómiájának  védelmére,  ha  az adott tényállásra  a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.                     Dr. Sólyom László           az Alkotmánybíróság helyettes elnöke                      Dr. Ádám Antal                       alkotmánybíró                     Dr. Kilényi Géza                   előadó alkotmánybíró          Dr. Solt Pál           Dr. Zlinszky János          alkotmánybíró             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Trade union representation
Number of the Decision: .	8/1990. (IV. 23.)
Date of the decision: .	04/17/1990
Summary: Article 15.2 of the Labour Code was unconstitutional as it could potentially infringe an employee's right to self-determination which formed an integral part of the right to human dignity in Article 54.1 of the Constitution. It was not inconceivable that the trade union might choose to exercise its right of representation in spite of an employee's explicit request to the contrary. Such potential infringement of the employee's right to self-determination could not be alleviated by taking into account the employee's interest which could only be assumed by the union. Indeed the risk of infringing the employee's interests was at its greatest where the personal matters of non-member employees were concerned. Once the disputed provision had been annulled, the Labour Code would then retain consent as the sole basis for representation.   The right to human dignity ensured by Article 54.1 of the Constitution was a natural right of which no one could be deprived. Such a right included, inter alia, the right to free personal development, to self-determination, to privacy or general freedom of action. It was an "umbrella right", a subsidiary fundamental right which might be relied upon to protect an individual's autonomy when no particular, specified fundamental right was applicable.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1990-s-001?f=templates$fn=document-frameset.htm$q=%5Bcategory%3Afilter_country%2Fhungary%5D$x=server$3.0#0-0-0-31979
. Full text: en_0008_1990.pdf