English

Hungarian
Ügyszám:
.
150/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 8/1990. (IV. 23.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1990/42
.
A határozat kelte: Budapest, 04/17/1990
.
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

      A Magyar  Köztársaság  Alkotmánybírósága  Szaller  Zoltán
      budapesti  lakosnak,   a  szakszervezetek   meghatalmazás
      nélküli  képviseleti   joga   megszüntetésére   vonatkozó
      indítványa tárgyában meghozta a következő

                            határozatot:

      Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy   a   Munka
      Törvénykönyvéről  szóló  1967. évi II. törvény 15. §  (2)
      bekezdésének   második    mondata,   mely   szerint:   "A
      szakszervezet a  munkaviszonyt  érintő  kérdésekben  -  a
      dolgozó  érdekében   -  nevében   és  helyette   -  külön
      meghatalmazás nélkül is eljárhat" alkotmányellenes, ezért
      azt  megsemmisíti.     A   megsemmisített  rendelkezés  e
      határozatnak a  Magyar Közlönyben való közzététele napján
      veszti hatályát.
                                Indokolás

                                   I.

        Az indítványozó  álláspontja  szerint  a  szakszervezetek
        meghatalmazás  nélküli   képviseleti   joga   egy   olyan
        társadalmi  gazdasági   közegben  született,   melyben  a
        dolgozó  érdekeinek   képviseletére  kizárólag  az  adott
        ágazati  szakszervezet  volt  jogosult.    Ez  a  helyzet
        azonban a  politikai  rendszer  átalakulásának  részeként
        gyökeresen megváltozott  és a dolgozói érdekképviselet is
        pluralizálódott.   Ezt a  változást az  1989.  évi  XXXI.
        törvénnyel  módosított   Alkotmány  két  rendelkezése  is
        tükrözi.   Az új 4. § értelmében A szakszervezetek és más
        érdekképviseletek védik  és képviselik a munkavállalók, a
        szövetkezeti tagok  és a vállalkozók érdekeit.  A 70/C. §
        (1)  bekezdése  szerint pedig Mindenkinek joga van ahhoz,
        hogy  a   gazdasági  és   társadalmi  érdekeinek  védelme
        céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz
        csatlakozzon.

        Az indítványozó  véleménye szerint  az új  szabályozásból
        következik, hogy  a szakszervezetek  a jövőben  kizárólag
        tagjaik  érdekében   járhatnak  el   külön  meghatalmazás
        nélkül,  más  dolgozók  esetében  ehhez  a  képviselethez
        minden esetben szükséges a meghatalmazás.

                                   II.

        Az Alkotmánybíróság  az  ügyben  álláspontja  kifejtésére
        kérte fel  az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, a
        Magyar Szakszervezetek  Országos Szövetsége  elnökét és a
        Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnökét.

        1.  Az   Állami  Bér-   és  Munkaügyi  Hivatal  elnöke  a
        kifogásolt rendelkezést nem tartotta alkotmányellenesnek.

        Ugyanakkor elismerte,  hogy az a régi irányítási rendszer
        terméke, ezért  nehezen illeszkedik  a kifejlődőben  lévő
        érdekegyeztetési  rendszerbe.     Ebből  azonban  csak  a
        vitatott rendelkezés meghaladott voltára következ tetett,
        és arra,  hogy  az  az  új  Munka  Törvénykönyvében  -  a
        szakszervezeti   jogok   újraszabályozása   keretében   -
        felülvizsgálatra szorul.

        2. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke
        válaszában  arra   utalt,   hogy   az   adott   kérdésben
        állásfoglalásra  szervezetük   nevében  csak  az  április
        hónapban    összeülő    Szövetségi    Tanács    jogosult.
        Tekintettel arra,  hogy a  nyilatkozat elmaradása  az ügy
        érdemi elbírálását  nem akadályozta,  az Alkotmánybíróság
        nem várta be a nyilatkozatot.

        3. A  Független  Szakszervezetek  Demokratikus  Ligájának
        álláspontja szerint  a Munka Törvénykönyvének sérelmezett
        szabálya  alkotmányellenes,   mert  sértheti  a  dolgozók
        rendelkezési   jogát,   amennyiben   lehetővé   teszi   a
        szakszervezet  számára,   hogy  akár   kifejezett   kérés
        ellenére is eljárjon nevükben és helyettük.

                                  III.

        Az   Alkotmánybíróság    álláspontja   kialakításakor   a
        következőkre volt figyelemmel:

        A  Munka   Törvénykönyve  15. §-ának   (2)   bekezdése  a
        szakszervezetek kétféle képviseleti jogkörét szabályozza.

        Az első  mondat a  dolgozók  élet-  és  munkakörülményeit
        érintő kérdésekben  a bíróságok,  más hatóságok  és egyéb
        szervek  előtt   képviseleti   joggal   ruházza   fel   a
        szakszervezeteket.   Bár a törvény szövege explicit módon
        ezt   nem   tartalmazza,   a   második   mondattal   való
        kontextusban   egyértelmű,    hogy   ez    a   képviselet
        meghatalmazáson   alapul.       Erre   utal   a   polgári
        perrendtartás 67. §-ának   (1)  bekezdés  f )  pontja is,
        mely szerint  a  szakszervezet  saját  tagjának  perében,
        valamint a  külön  jogszabályban  meghatározott  perekben
        meghatalmazottként eljárhat.   A szakszervezeti jogsegély
        keretében történő  képviselethez szintén  szükség  van  a
        meghatalmazásra.

        Ugyanakkor  a   kifogásolt  rendelkezés  a  munkaviszonyt
        érintő  kérdésekben   külön   meghatalmazás   nélkül   is
        feljogosítja a  szakszervezeteket az eljárásra a dolgozók
        érdekében, nevükben  és helyettük.   A szakszervezeteknek
        ez  a   tágabb  képviseleti  joga  tehát  lényegében  egy
        törvényi képviseletet  jelent, mégpedig  nemcsak az adott
        szakszervezet tagjai, hanem minden dolgozó ügyeiben.

        Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  a  kifogásolt
        rendelkezés alkotmányellenessége sem az Alkotmány 4. §-a,
        sem pedig 70/C. §-ának  (1)  bekezdéséhez viszonyítva nem
        állapítható meg.   A  4. § ugyanis a szakszervezeteknek a
        korábbi alkotmányszövegben  is szereplő  érdekvédelmi  és
        képviseleti  jogát   terjeszti  ki  más  érdekképviseleti
        szervekre.   Ugyanakkor sem  ez a  szabály, sem a 70/C. §
        (1)    bekezdésének    a    szakszervezet    és     egyéb
        érdekképviselet   alapításának   szabadságát   tartalmazó
        rendelkezése nem  foglal magában előírást az érdekvédelmi
        és képviseleti tevékenység tartalmára vonatkozóan.

        Ugyanakkor  a   szakszervezetnek  a  Munka  Törvénykönyve
        kifogásolt rendelkezésében  foglalt meghatalmazás nélküli
        képviseleti joga  sértheti a  dolgozó rendelkezési jogát,
        ami szerves  része az  Alkotmány 54. §  (1)  bekezdésében
        minden  ember  veleszületett  jogaként  deklarált  emberi
        méltósághoz  való   jognak,  amelytől  senkit  nem  lehet
        önkényesen megfosztani.

        A sérelmezett rendelkezés alapján ugyanis nem zárható ki,
        hogy  a   szakszervezet  a   dolgozó  kifejezett  akarata
        ellenére is  éljen képviseleti  jogával.   A rendelkezési
        jog megsértésének  potenciális lehetőségét  önmagában  az
        sem küszöböli ki, hogy a meghatalmazás nélküli eljárásnak
        a   dolgozó    érdekében   kell   történnie,   hiszen   a
        szakszervezet csak vélelmezi az egyes dolgozók érdekeit.

        A dolgozó  rendelkezési  joga  megsértésének  veszélye  a
        kifogásolt   szabály    alkalmazása   során    az   adott
        szakszervezethez nem  tartozó dolgozó  egyéni ügyeiben  a
        legnagyobb.    Ezért  elsősorban  erre  tekintettel  volt
        szükséges a  rendelkezés megsemmisítése.    Ugyanakkor  a
        hatályon kívül  helyezés következtében  a  szakszervezeti
        képviseletnek kizárólagos  meghatalmazásos módja maradt a
        törvényben.   Ha a  szakszervezetek meghatalmazás nélküli
        képviseleti   joga   tagjai   ügyeiben,   illetve   olyan
        jogosultságok esetében,  amelyről  a  dolgozó  érvényesen
        egyáltalán nem  mondhat le, indokoltnak mutatkozik, ezt a
        joghézagot új jogalkotással szükséges rendezni.

        Az  Alkotmánybíróság   a   sérelmezett   rendelkezést   a
        megsemmisítő határozatnak  a  Magyar  Közlönyben  történő
        közzététele napjától  helyezte hatályon  kívül, mert  nem
        talált   kellő    okot    arra,    hogy    eltérjen    az
        Alkotmánybíróságról    szóló    törvény    42. §     (1)
        bekezdésében, illetve a 43. §  (1)  és  (2)  bekezdésében
        meghatározott időpontjától.

        Az Alkotmánybíróság  döntése az  emberi méltósághoz  való
        jog értelmezésén  alapul.  Ezt a jogot az Alkotmány 54. §
        (1)  bekezdése  az alapvető  jogok és  kötelességek  című
        fejezet  élén,   minden  ember   veleszületett   jogaként
        deklarálja.   Az Alkotmánybíróság  az emberi  méltósághoz
        való  jogot  az  ún.  általános  személyiségi  jog  egyik
        megfogalmazásának tekinti.  A modern alkotmányok, illetve
        alkotmánybírósági  gyakorlat  az  általános  személyiségi
        jogot  különféle   aspektusaival  nevezik  meg  :  pl.  a
        személyiség szabad  kibontakoztatásához való  jogként, az
        önrendelkezés  szabadságához   való  jogként,   általános
        cselekvési szabadságként,  avagy  a  magánszférához  való
        jogként.   Az általános  személyiségi jog  anyajog,  azaz
        olyan   szubszidiárius    alapjog,   amelyet    mind   az
        Alkotmánybíróság,  mind   a  bíróságok   minden   esetben
        felhívhatnak az  egyén autonómiájának  védelmére,  ha  az
        adott tényállásra  a konkrét, nevesített alapjogok egyike
        sem alkalmazható.
                              Dr. Sólyom László
                    az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

                               Dr. Ádám Antal
                                alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

                   Dr. Solt Pál           Dr. Zlinszky János
                   alkotmánybíró             alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Trade union representation
          Number of the Decision:
          .
          8/1990. (IV. 23.)
          Date of the decision:
          .
          04/17/1990
          Summary:
          Article 15.2 of the Labour Code was unconstitutional as it could potentially infringe an employee's right to self-determination which formed an integral part of the right to human dignity in Article 54.1 of the Constitution. It was not inconceivable that the trade union might choose to exercise its right of representation in spite of an employee's explicit request to the contrary. Such potential infringement of the employee's right to self-determination could not be alleviated by taking into account the employee's interest which could only be assumed by the union. Indeed the risk of infringing the employee's interests was at its greatest where the personal matters of non-member employees were concerned. Once the disputed provision had been annulled, the Labour Code would then retain consent as the sole basis for representation.
           
          The right to human dignity ensured by Article 54.1 of the Constitution was a natural right of which no one could be deprived. Such a right included, inter alia, the right to free personal development, to self-determination, to privacy or general freedom of action. It was an "umbrella right", a subsidiary fundamental right which might be relied upon to protect an individual's autonomy when no particular, specified fundamental right was applicable.
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1990-s-001?f=templates$fn=document-frameset.htm$q=%5Bcategory%3Afilter_country%2Fhungary%5D$x=server$3.0#0-0-0-31979
          .
          Full text:
          en_0008_1990.pdfen_0008_1990.pdf