A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány
tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők
választásáról szóló l989. évi XXXIV. törvény 5. § (1) és
(3) bekezdése, a helyi önkormányzati képviselők és
polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény
46/A. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi
C. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására előterjesztett indítványt
elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi
II. törvény 2. § (1) bekezdésének és a helyi önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi
LXIV. törvény 26. § (1) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt
visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó szerint az országgyűlési képviselők
választásáról szóló l989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban
Vjt.), a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek
választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban:
Övjt.), továbbá a választási eljárásról szóló 1997. évi
C. törvény (a továbbiakban: Ve.), valamint az egyesülési
jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.)
egyes rendelkezései sértik a jogegyenlőség és az
esélyegyenlőség elvét, ezért diszkriminatívak, tehát
alkotmányellenesek a következők alapján:
1. Az indítványozó szerint a Magyar Köztársaság Alkotmánya
[71. § (1) bekezdés] és a Ve. egyaránt tartalmazza azt a
meghatározást, miszerint a választójog egyenlő, ezért ebből
kifolyólag azonos értékűnek kell, hogy legyen a független
jelöltek joga és a rájuk adott szavazat a pártjelöltekével.
Továbbá a Ve. “3. § c) pontja szerint a választásban érintett
résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az esélyegyenlőséget a
jelöltek és a jelölő szervezetek között. Ebből egyértelműen
következik, hogy a független képviselőjelölteknek a
pártjelöltekkel azonos jogokat kell, hogy élvezhessenek és
kapjanak, valamint a joguk és jogosultságuk is egyenlő kell,
hogy legyen. Közös véleményünk alapján azonban ez az
alkotmányos és törvényes jog nem valósul meg a gyakorlatban,
a független képviselőjelöltek hátrányban vannak a
pártjelöltekkel szemben. Mivel a kialakult helyzetben
esélyegyenlőtlenség áll fenn, ezért ez diszkriminatív
[70/A. § (1) bekezdésbe ütköző], tehát alkotmányellenes.” Az
indítványozó – e vonatkozásban – az alkotmányellenesség
megállapításához további érvet vagy indokot nem fűz.
2. Az indítványozó szerint a Vjt. 5. § (1) és (3) bekezdése
szintén kizárja a független képviselőjelöltek listaállítási
lehetőségét, tehát ez is diszkriminatív. Ugyanez elmondható
az Övjt. 54/A. § k) pontjáról is. Meglátása szerint
nyilvánvaló, hogy a jogalkotó csak szervezeti formában tudja
elképzelni a képviseletet, ezért egyéniként nem engedi.
Álláspontja szerint a jelölő szervezetek közé fel kell venni
– illetve nem lehet kizárni – a független képviselőjelöltek
csoportját is, hogy a választások idejére listát
állíthassanak.
3. Az indítványozó szerint az Övjt. 46/A. §-a a független
jelöltek indulását teljes egészében kizárja, ugyanis lista
allítás hiányában független képviselőjelölt nem is indulhat a
Megyei Közgyűlésbe való jelöltségért. Itt még jobban sérül az
esélyegyenlőség és az azonos választójognak az alkotmányos
alapja.
Diszkriminatívnak tartja azt is, hogy a Megyei Közgyűlésbe is
csak pártok jelöltjei juthatnak be. Mivel csak listáról lehet
bejutni a Megyei Közgyűlésbe, ezért a független jelöltek
bejutása jelenleg törvényileg tilos.
4. Az indítványozó szerint a Ve. “1. §-a azért
alkotmányellenes, mert kihagyta a felsorolásból a független
képviselőjelöltek csoportját. A törvény ugyanakkor önmagának
is ellentmond, mert ugyanakkor tartalmazza azt a kitételt,
hogy a választójog egyenlő, valamint azt is, hogy érvényre
kell juttatni az esélyegyenlőséget jelöltek és a jelölő
szervezetek között. ...Diszkriminatív megkülönböztetésnek
tartjuk, hogy a független jelöltekre adott szavazatok értéke
nem azonos a pártjelöltekre adott szavazatokkal, attól jóval
kevesebbet érnek. Az Alkotmánybíróságtól várjuk sérelmeink
orvoslását annak érdekében, hogy ha a független
képviselőjelölt nem kerül megválasztásra egyéni képviselővé,
akkor se vesszen el a rájuk adott szavazat, s a pártokhoz
hasonlóan listáról ismételten felhasználásra kerülhessenek.”
5. Az indítványozó beadványában megállapítja: “Az Övjt.
54/A. § k) pontja meghatározza a jelölő szervezet fogalmát. E
szerint: a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló
1989. évi XXXIII. törvény szerint bejegyzett párt, valamint
az Etv. szerint bejegyzett társadalmi szervezet és kisebbségi
szervezet. Tehát nyilvánvaló, hogy a törvény nem tiltja
taxatíve a független jelöltek listaállítási lehetőségét.
Csupán arról van szó, hogy a jogalkotó nem gondolt erre a
lehetőségre, ezért a konkrét megnevezések felsorolásából
kihagyta. A független jelöltek álláspontja szerint a
felsorolásból való kihagyás nem azonos a tiltással.
Esetünkben pedig szó nincs tiltásról. Ebből kifolyólag a
törvény e pontja tekintetében mulasztásos alkotmánysértés áll
fenn ezzel a joghézaggal.”
6. Az indítványozó szerint az Etv. 2. §-a meghatározza, hogy
az egyesülési jog alapján kik és milyen szervezetet hozhatnak
létre. Álláspontja alapján az egyesülési jogból nem lehet
kizárni azokat a választásban induló független
képviselőjelölteket, akik a szavazatok azonos értékűvé válása
érdekében a választások idejére listát kívánnak állítani
anélkül, hogy bármilyen szerveződést létrehozzanak, mert
függetlenségüket továbbra is szeretnék megőrizni. Ehhez
minden független képviselőjelöltnek alkotmányos joga van a
vitatott helyzet tükrében is.
7. Az indítványozó támadja – külön indoklás nélkül – az Övjt.
26. § (1) bekezdését is, mert az nem teszi lehetővé a
független jelöltek listaindítását.
II.
1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:
“70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú
magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési
és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati
választásokon választható és – ha a választás, illetőleg
népszavazás napján az ország területén tartózkodik – választó
legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi
kezdeményezésben részt vegyen.”
“70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
...
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
segíti.”
“71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, valamint a helyi
önkormányzati képviselő-testület tagjait, továbbá a
polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a
választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján,
közvetlen és titkos szavazással választják.”
2. Az Etv. vizsgált rendelkezése:
“2. § (1) Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi
személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezetei – tevékenységük célja és alapítóik szándéka
szerint – társadalmi szervezetet hozhatnak létre és
működtethetnek.”
3. A Vjt. vizsgált rendelkezései:
“5. § (1) Az egyéni választókerületben a választópolgárok és
azok a társadalmi szervezetek, amelyek megfelelnek a pártok
működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek
(a továbbiakban: párt) – a (2) bekezdésben foglalt
feltételekkel – jelölhetnek. Két vagy több párt közösen is
ajánlhat és jelölhet.”
“5. § (3) A területi választókerületben – területi listán –
pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat területi listát, amely
a területi választókerületben – e törvény melléklete szerint
meghatározott számban – az egyéni választókerületek
egynegyedében, de legalább két egyéni választókerületben
jelöltet állított.”
4. Az Övjt. vizsgált rendelkezései:
“26. § (1) Közös jelöltet, listát állító szervezetek egy
jelölő szervezetnek minősülnek. Ha több párt, társadalmi vagy
kisebbségi szervezet közösen állít jelöltet vagy listát, a
továbbiakban – a választás szempontjából – egy jelölő
szervezetnek számítanak. Kisebbségi szervezet párttal,
társadalmi szervezettel közös – kedvezményes mandátumra
jogosult – jelöltet, listát nem állíthat.”
“46/A. § (1) A megyei közgyűlés tagjait a választópolgárok –
kivéve a megyei jogú város választópolgárait – közvetlenül,
listán választják. A jelölő szervezet egy megyében két listát
állíthat a megyei közgyűlési tagok választására: egyet a 10
000 vagy ennél kevesebb lakosú települések számára, egyet a
10 000-nél több lakosú települések számára. Külön-külön
szavazólap szolgál a 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú
településeken, valamint a 10 000-nél több lakosú
településeken a megyei közgyűlés tagjainak választására. A
megyei közgyűlés tagjainak számát a 4. melléklet
tartalmazza.”
“54/A. § d) független jelölt: az a jelölt, akit nem jelölő
szervezet, hanem meghatározott számú választópolgár állít;”
“54/A. § k) jelölő szervezet: a pártok működéséről és
gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény szerint
bejegyzett párt, valamint az egyesülési jogról szóló
1989. évi II. törvény szerint bejegyzett társadalmi szervezet
és kisebbségi szervezet;”
5. A Ve. vizsgált rendelkezései:
“1. § E törvény célja, hogy a választópolgárok, a jelöltek és
a jelölő szervezetek, valamint a választási szervek egységes,
áttekinthető és egyszerű eljárási szabályok alapján,
törvényes keretek között gyakorolhassák a választásokkal
kapcsolatos jogaikat.”
[3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a
választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk
az alábbi alapelveket: ]
“c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek
között,”
“149. § c) független jelölt: az a jelölt, akit nem jelölő
szervezet állít,”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság már a 63/B/1995. AB határozatában
megállapította: “...az Országgyűlés széles döntési
szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása,
a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A
törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi
rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a
mandátumszerzés rendjét. Az Országgyűlés ezt a döntési
szabadságát a választójogi szabályok megalkotása során is,
csak az Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles
ezeket a szabályokat meghozni, hogy azok az Alkotmány
rendelkezéseivel ne ütközzenek. Alkotmányban szabályozott
alapvető jogot alkotmányellenes módon ne korlátozzanak.” (ABH
1996. 509, 513.).
Az Övjt. 54/A. § d) pontja és a Ve. 149. § c) pontja szerint
független jelölt az a jelölt, akit nem jelölő szerv állít. A
független jelölt tehát az egyéni választókerületi rendszer
szabályai szerint, a választópolgárok ajánlása alapján,
független minőségére tekintettel szerezheti meg a
választásokon való indulás jogát, és e rendszer szerinti
szabályok alapján szerezhet mandátumot. A független jelölti
minősége tehát önmagában, fogalmilag kizárja, hogy a pártok
számára biztosított listás választási rendszer alapján az
ilyen minőségben induló jelöltek listát állítsanak. Az
Alkotmánybíróság kimondta, hogy “a diszkrimináció
Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos
alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki.
Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog
tekintetében történt, az eltérő szabályozás
alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi
méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság kifejtette
azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor
lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a
szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok
között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos
indoka lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor
állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő
személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt,
amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő
méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden –
személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát
alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen
megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi
körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket.”
[408/H/1998. AB határozat, ABK 2000. január 10, 12.; 9/1990.
(IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46, 48.; 21/1990. (X. 4.)
AB határozat, ABH 1990. 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB
határozat, ABH 1992. 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB
határozat, ABH 1994.197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB
határozat, ABH 1997. 130, 138.]. A független jelöltek és a
pártok a választási rendszerben a listaállítás kérdésében nem
tekinthetőek összehasonlítható csoportnak, ezért nem
állapítható meg alkotmányellenesség az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdése tekintetében.
Az Alkotmány 71. § (1) bekezdése tartalmazza a választójog
egyenlőségének az elvét. Ezen alkotmányos rendelkezés
tartalma az, hogy a választójognak a választópolgár
szempontjából egyenértékűnek és a szavazatoknak közel azonos
súlyúaknak kell lenniük. Mivel a független jelöltek és a
pártok a listaállítás tekintetében nem tekinthetőek
összehasonlítható csoportoknak, ezért nem vonatkozik rájuk –
a listaállítás vonatkozásában – a Ve. 3. § c) pontjában
megfogalmazott “esélyegyenlőség” elve sem. Ezért az
Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban
elutasította.
2. Az indítványozó diszkriminatívnak, az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdésébe ütközőnek véli a Vjt. 5. § (1) és
(3) bekezdését. Az Alkotmánybíróság a 274/B/1990/2. AB
határozatában megállapította, hogy “területi listán ugyanis
csak pártok jelölhetnek, s országos listát is csak párt
allíthat.”(ABH 1990. 305, 307.) Továbbá: “Nem eredményez
alkotmányellenes helyzetet és nem sérti az Alkotmány 70/A. §
(1) bekezdését az, hogy a független jelöltek az országgyűlési
képviselők választása során nem állíthatnak listát.”
(408/H/1998. AB határozat, ABK 2000. január 10, 12.). A Vjt.
5. § (1) és (3) bekezdése a listaállítás (pozitív)
feltételeit állapítja meg, amely nem alkotmánysértő, így az
Alkotmánybíróság az indítvány e részét elutasította.
3. Az indítványozó szerint hátrányos megkülönböztetést
tartalmaz az Övjt. 46/A. §-a is, mivel független jelöltek nem
indulhatnak “a Megyei Közgyűlésbe való jelöltségért”.
Az Országgyűlés a fővárosi, megyei közgyűlés tagjainak
megválasztására egyfordulós, listás jellegű és arányos
választási rendszert alakított ki. A közgyűlési választáson
jelölő szervezetek (pártok, társadalmi és kisebbségi
szervezetek) indulhatnak. A listaállítást ajánlással kell
megalapozni. Listát – megfelelő törvényi feltételek mellett –
csak jelölő szervezetek indíthatnak, s a választópolgárok
listára szavaznak. A független jelöltek más választásokon
indulhatnak (országgyűlési, települési önkormányzati,
kisebbségi), a fővárosi, megyei közgyűlés választásán azonban
nem. A független jelölti minőség önmagában, fogalmilag
kizárja, hogy a jelölő szervezetek számára biztosított listás
választási rendszer alapján – a törvényi feltételeknek meg
nem felelő – “független” listát állítsanak. Tekintettel arra,
hogy a független jelölt – ebben a választás típusban –
fogalmilag kizárt, ezért nincs összehasonlítható csoport,
amelynek jogát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése] sértené az
Övjt. 46./A §. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány e
részét elutasította.
4. Az indítvány támadja a Ve. 1. §-át is, arra hivatkozva,
hogy a független jelöltek szavazatai kevesebbet érnek, mint a
pártjelöltre leadott szavazatok.
A választójog egyenlőségének az elvét az Alkotmány 71. §
(1) bekezdése tartalmazza. A választójog egyenlőségének
alkotmányos elve két követelményt támaszt a választási
törvény megalkotójával szemben: egyrészt a választójog a
választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt
a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy
képviselő megválasztásánál. Az indítvánnyal érintett
önkormányzati választásoknál a választójog egyenlőségének
elve számszerűen megvalósul, mert a polgármesterek
választásán mindenkinek egy, a kislistás képviselő- és
kisebbségi képviselő-választáson mindenkinek annyi szavazata
van, mint amennyi a megválasztható települési önkormányzati
és kisebbségi önkormányzati képviselők száma. Ami a második
követelményt illeti, az adott önkormányzati választási
típushoz igazodóan az Övjt. megközelítőleg azonos súllyal
veszi figyelembe a választópolgárok által leadott
szavazatokat a mandátumok elnyerésekor. Az egyéni
választókerületek eltérő nagysága (választási földrajz),
illetőleg az egy mandátum megszerzéséhez szükséges konkrét
szavazatok száma (választási matematika) miatt a választások
után, a választási eredmények ismeretében természetesen nem
lehet abszolút értelemben vett egyenlőség a szavazatok
súlyában.
Az Alkotmánybíróság egyik korábbi határozatában már
megállapította: “A választójog egyenlősége nem jelenti és nem
is jelentheti a választáskor kifejezett politikai akaratok
csorbítatlanul egyenlő érvényesülését. Bár az Alkotmány
kinyilvánítja a választójog egyenlőségét, az állampolgári
politikai akarat képviselők útján való, azaz közvetett
érvényesülése természetszerűleg aránytalanságot eredményez.”
[3/1991. (II. 7.) AB határozat, ABH 1991. 15, 17-18.]
Ezek alapján az Alkotmánybíróság az indítvány e részét
elutasította.
5. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés
megállapítását kéri az Alkotmánybíróságtól, mivel a jogalkotó
“nem gondolt arra a lehetőségre”, hogy a független jelölteket
felsorolja az Övjt. 54/A. § k) pontjában.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a
jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát
elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az
Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv
jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi
felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az
alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény –
annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton
avatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az
állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai
érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB
határozat, ABH 1990. 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg
akkor is, ha az alapjog érvényesüléséhez szükséges
jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB
határozat, ABH 1992. 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság
mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor
állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen
szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992.
204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási
koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú
jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB
határozat, ABH 1995. 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB
határozat, ABH 1997. 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB
határozat, ABH 1998. 132, 138.]. Az Alkotmánybíróság
vizsgálta tehát azt is, hogy fennáll-e alkotmányellenes
jogalkotói mulasztás a tekintetben, hogy a független jelöltek
nem állíthatnak listát az önkormányzati képviselői
választáson. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem
eredményez alkotmányellenes helyzetet és nem sérti az
Alkotmány 70/A. § bekezdését az, hogy a független jelöltek az
önkormányzati választáson listát nem állíthatnak, ezért az
Övjt. 54/A. § k) pontja vonatkozásában a mulasztásban
megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására vonatkozó
indítványt elutasította.
6. Az Etv. 2. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza: “Az
egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek,
valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei
– tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint –
társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.” Az
indítványozó szerint “az egyesülési jogból nem lehet kizárni
azokat a választásokon induló független képviselőjelölteket,
akik a szavazatok azonos értékűvé válása érdekében a
választások idejére listát kívánnak állítani anélkül, hogy
bármilyen szerveződést létrehozzanak...” Az Etv. 2. §
(1) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amit az
indítványozó tulajdonít neki, nevezetesen, hogy a független
jelöltek nem lehetnek tagjai társadalmi szervezetnek, ezért
az Alkotmánybíróság az indítvány e részét visszautasította.
7. Az indítványozó támadta az Övjt. 26. § (1) bekezdését is.
Tekintettel arra, hogy az Övjt. e rendelkezése a közös
jelölés szabályait tartalmazza és nincs összefüggésben a
független jelöltekkel, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány
e részét visszautasította.
8. Az indítványozó beadványában megjelölte az Alkotmány 8. §-
át és 44. §-át is, azonban nem hozta összefüggésbe a támadott
választási törvények egyetlen rendelkezésével sem, így az
Alkotmánybíróság mellőzte a vizsgálatot.
9. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való
közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Strausz János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
. |