Hungarian
Ügyszám:
.
844/B/1998
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 33/2000. (X. 20.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2000/221
.
A döntés kelte: Budapest, 10/17/2000
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára,  valamint mulasztásban  megnyilvánuló
    alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló    indítvány
    tárgyában meghozta a következő

                            határozatot:

    1.    Az   Alkotmánybíróság   az   országgyűlési   képviselők
    választásáról  szóló l989. évi XXXIV. törvény  5.  §  (1)  és
    (3)   bekezdése,   a   helyi  önkormányzati   képviselők   és
    polgármesterek  választásáról szóló 1990. évi  LXIV.  törvény
    46/A.  §-a, valamint a választási eljárásról szóló 1997.  évi
    C.  törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és
    megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

    2.   Az   Alkotmánybíróság   a   mulasztásban   megnyilvánuló
    alkotmányellenesség megállapítására előterjesztett indítványt
    elutasítja.

    3.  Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989.  évi
    II.  törvény  2. § (1) bekezdésének és a helyi  önkormányzati
    képviselők  és polgármesterek választásáról szóló  1990.  évi
    LXIV.  törvény  26.  §  (1) bekezdése alkotmányellenességének
    megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt
    visszautasítja.

    Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás
                                   
                                   I.
      Az   indítványozó   szerint   az   országgyűlési   képviselők
      választásáról szóló l989. évi XXXIV. törvény (a  továbbiakban
      Vjt.),  a  helyi  önkormányzati képviselők és  polgármesterek
      választásáról  szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban:
      Övjt.),  továbbá  a  választási eljárásról  szóló  1997.  évi
      C.  törvény  (a  továbbiakban: Ve.), valamint  az  egyesülési
      jogról  szóló  1989.  évi II. törvény (a továbbiakban:  Etv.)
      egyes   rendelkezései   sértik   a   jogegyenlőség   és    az
      esélyegyenlőség   elvét,   ezért   diszkriminatívak,    tehát
      alkotmányellenesek a következők alapján:

      1.  Az  indítványozó szerint a Magyar Köztársaság  Alkotmánya
      [71.  §  (1)  bekezdés] és a Ve. egyaránt tartalmazza  azt  a
      meghatározást, miszerint a választójog egyenlő,  ezért  ebből
      kifolyólag  azonos  értékűnek kell, hogy legyen  a  független
      jelöltek  joga  és a rájuk adott szavazat a pártjelöltekével.
      Továbbá a Ve. “3. § c) pontja szerint a választásban érintett
      résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az esélyegyenlőséget a
      jelöltek  és  a jelölő szervezetek között. Ebből egyértelműen
      következik,   hogy   a   független   képviselőjelölteknek   a
      pártjelöltekkel  azonos jogokat kell, hogy  élvezhessenek  és
      kapjanak, valamint a joguk és jogosultságuk is egyenlő  kell,
      hogy   legyen.  Közös  véleményünk  alapján  azonban  ez   az
      alkotmányos  és törvényes jog nem valósul meg a gyakorlatban,
      a    független   képviselőjelöltek   hátrányban   vannak    a
      pártjelöltekkel   szemben.  Mivel  a   kialakult   helyzetben
      esélyegyenlőtlenség   áll  fenn,  ezért   ez   diszkriminatív
      [70/A. § (1) bekezdésbe ütköző], tehát alkotmányellenes.”  Az
      indítványozó  –  e  vonatkozásban  –  az  alkotmányellenesség
      megállapításához további érvet vagy indokot nem fűz.

      2.  Az  indítványozó szerint a Vjt. 5. § (1) és (3) bekezdése
      szintén  kizárja a független képviselőjelöltek  listaállítási
      lehetőségét,  tehát ez is diszkriminatív. Ugyanez  elmondható
      az   Övjt.  54/A.  §  k)  pontjáról  is.  Meglátása   szerint
      nyilvánvaló, hogy a jogalkotó csak szervezeti formában  tudja
      elképzelni  a  képviseletet,  ezért  egyéniként  nem  engedi.
      Álláspontja szerint a jelölő szervezetek közé fel kell  venni
      –  illetve  nem lehet kizárni – a független képviselőjelöltek
      csoportját   is,   hogy   a   választások   idejére    listát
      állíthassanak.

      3.  Az  indítványozó szerint az Övjt. 46/A. §-a  a  független
      jelöltek  indulását teljes egészében kizárja,  ugyanis  lista
      allítás hiányában független képviselőjelölt nem is indulhat a
      Megyei Közgyűlésbe való jelöltségért. Itt még jobban sérül az
      esélyegyenlőség  és az azonos választójognak  az  alkotmányos
      alapja.

      Diszkriminatívnak tartja azt is, hogy a Megyei Közgyűlésbe is
      csak pártok jelöltjei juthatnak be. Mivel csak listáról lehet
      bejutni  a  Megyei  Közgyűlésbe, ezért a  független  jelöltek
      bejutása jelenleg törvényileg tilos.

      4.   Az   indítványozó   szerint  a   Ve.   “1.   §-a   azért
      alkotmányellenes, mert kihagyta a felsorolásból  a  független
      képviselőjelöltek csoportját. A törvény ugyanakkor  önmagának
      is  ellentmond, mert ugyanakkor tartalmazza azt  a  kitételt,
      hogy  a  választójog egyenlő, valamint azt is, hogy  érvényre
      kell  juttatni  az  esélyegyenlőséget jelöltek  és  a  jelölő
      szervezetek   között.  ...Diszkriminatív  megkülönböztetésnek
      tartjuk, hogy a független jelöltekre adott szavazatok  értéke
      nem  azonos a pártjelöltekre adott szavazatokkal, attól jóval
      kevesebbet  érnek.  Az Alkotmánybíróságtól várjuk  sérelmeink
      orvoslását    annak   érdekében,   hogy   ha   a    független
      képviselőjelölt nem kerül megválasztásra egyéni  képviselővé,
      akkor  se  vesszen el a rájuk adott szavazat, s  a  pártokhoz
      hasonlóan listáról ismételten felhasználásra kerülhessenek.”

      5.  Az  indítványozó  beadványában  megállapítja:  “Az  Övjt.
      54/A. § k) pontja meghatározza a jelölő szervezet fogalmát. E
      szerint:  a  pártok  működéséről  és  gazdálkodásáról   szóló
      1989.  évi XXXIII. törvény szerint bejegyzett párt,  valamint
      az Etv. szerint bejegyzett társadalmi szervezet és kisebbségi
      szervezet.  Tehát  nyilvánvaló, hogy  a  törvény  nem  tiltja
      taxatíve  a  független  jelöltek  listaállítási  lehetőségét.
      Csupán  arról  van szó, hogy a jogalkotó nem gondolt  erre  a
      lehetőségre,  ezért  a  konkrét  megnevezések  felsorolásából
      kihagyta.   A  független  jelöltek  álláspontja   szerint   a
      felsorolásból   való   kihagyás  nem  azonos   a   tiltással.
      Esetünkben  pedig  szó nincs tiltásról.  Ebből  kifolyólag  a
      törvény e pontja tekintetében mulasztásos alkotmánysértés áll
      fenn ezzel a joghézaggal.”

      6.  Az indítványozó szerint az Etv. 2. §-a meghatározza, hogy
      az egyesülési jog alapján kik és milyen szervezetet hozhatnak
      létre.  Álláspontja alapján az egyesülési  jogból  nem  lehet
      kizárni    azokat    a    választásban    induló    független
      képviselőjelölteket, akik a szavazatok azonos értékűvé válása
      érdekében  a  választások  idejére listát  kívánnak  állítani
      anélkül,  hogy  bármilyen  szerveződést  létrehozzanak,  mert
      függetlenségüket  továbbra  is  szeretnék  megőrizni.   Ehhez
      minden  független képviselőjelöltnek alkotmányos joga  van  a
      vitatott helyzet tükrében is.

      7. Az indítványozó támadja – külön indoklás nélkül – az Övjt.
      26.  §  (1)  bekezdését  is, mert az  nem  teszi  lehetővé  a
      független jelöltek listaindítását.

                                   II.
      1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:

      “70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú
      magyar  állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az  országgyűlési
      és  a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati
      választásokon  választható  és – ha  a  választás,  illetőleg
      népszavazás napján az ország területén tartózkodik – választó
      legyen,  valamint országos vagy helyi népszavazásban és  népi
      kezdeményezésben részt vegyen.”

      “70/A.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
      tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az
      állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
      faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
      nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
      ...

      (3)  A  Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
      segíti.”

      “71.  §  (1) Az országgyűlési képviselőket, valamint a  helyi
      önkormányzati   képviselő-testület   tagjait,    továbbá    a
      polgármestert    és    a    fővárosi    főpolgármestert     a
      választópolgárok  általános és egyenlő  választójog  alapján,
      közvetlen és titkos szavazással választják.”

      2. Az Etv. vizsgált rendelkezése:

      “2.  § (1) Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi
      személyek,  valamint ezek jogi személyiséggel nem  rendelkező
      szervezetei  –  tevékenységük  célja  és  alapítóik  szándéka
      szerint   –   társadalmi  szervezetet  hozhatnak   létre   és
      működtethetnek.”

      3. A Vjt. vizsgált rendelkezései:

      “5. § (1) Az egyéni választókerületben a választópolgárok  és
      azok  a  társadalmi szervezetek, amelyek megfelelnek a pártok
      működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek
      (a   továbbiakban:   párt)  –  a  (2)   bekezdésben   foglalt
      feltételekkel  – jelölhetnek. Két vagy több párt  közösen  is
      ajánlhat és jelölhet.”

      “5.  § (3) A területi választókerületben – területi listán  –
      pártok jelölhetnek. Az a párt állíthat területi listát, amely
      a  területi választókerületben – e törvény melléklete szerint
      meghatározott   számban   –   az   egyéni   választókerületek
      egynegyedében,  de  legalább  két  egyéni  választókerületben
      jelöltet állított.”

      4. Az Övjt. vizsgált rendelkezései:

      “26.  §  (1)  Közös jelöltet, listát állító  szervezetek  egy
      jelölő szervezetnek minősülnek. Ha több párt, társadalmi vagy
      kisebbségi  szervezet közösen állít jelöltet vagy  listát,  a
      továbbiakban  –  a  választás  szempontjából  –  egy   jelölő
      szervezetnek   számítanak.  Kisebbségi   szervezet   párttal,
      társadalmi   szervezettel  közös  –  kedvezményes  mandátumra
      jogosult – jelöltet, listát nem állíthat.”

      “46/A. § (1) A megyei közgyűlés tagjait a választópolgárok  –
      kivéve  a  megyei jogú város választópolgárait – közvetlenül,
      listán választják. A jelölő szervezet egy megyében két listát
      állíthat a megyei közgyűlési tagok választására: egyet  a  10
      000  vagy ennél kevesebb lakosú települések számára, egyet  a
      10  000-nél  több  lakosú  települések  számára.  Külön-külön
      szavazólap  szolgál  a  10  000 vagy  ennél  kevesebb  lakosú
      településeken,   valamint   a   10   000-nél   több    lakosú
      településeken  a  megyei közgyűlés tagjainak választására.  A
      megyei    közgyűlés   tagjainak   számát   a   4.   melléklet
      tartalmazza.”

      “54/A.  §  d) független jelölt: az a jelölt, akit nem  jelölő
      szervezet, hanem meghatározott számú választópolgár állít;”

      “54/A.  §  k)  jelölő  szervezet:  a  pártok  működéséről  és
      gazdálkodásáról  szóló  1989.  évi  XXXIII.  törvény  szerint
      bejegyzett   párt,  valamint  az  egyesülési   jogról   szóló
      1989. évi II. törvény szerint bejegyzett társadalmi szervezet
      és kisebbségi szervezet;”

      5. A Ve. vizsgált rendelkezései:

      “1. § E törvény célja, hogy a választópolgárok, a jelöltek és
      a jelölő szervezetek, valamint a választási szervek egységes,
      áttekinthető   és   egyszerű  eljárási   szabályok   alapján,
      törvényes  keretek  között  gyakorolhassák  a  választásokkal
      kapcsolatos jogaikat.”

      [3.  § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során  a
      választásban érintett résztvevőknek érvényre kell  juttatniuk
      az alábbi alapelveket: ]

      “c)  esélyegyenlőség  a  jelöltek  és  a  jelölő  szervezetek
      között,”

      “149.  §  c)  független jelölt: az a jelölt, akit nem  jelölő
      szervezet állít,”

                                  III.
      Az indítvány megalapozatlan.

      1.  Az  Alkotmánybíróság  már a 63/B/1995.  AB  határozatában
      megállapította:    “...az   Országgyűlés    széles    döntési
      szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása,
      a  választási  eljárás  szabályainak megállapítása  során.  A
      törvényhozó   szabadon  határozza  meg   a   választókerületi
      rendszereket,    a   jelöltállítás,   a   szavazás    és    a
      mandátumszerzés  rendjét.  Az  Országgyűlés  ezt  a   döntési
      szabadságát  a választójogi szabályok megalkotása  során  is,
      csak  az  Alkotmány keretei között gyakorolhatja, úgy köteles
      ezeket   a  szabályokat  meghozni,  hogy  azok  az  Alkotmány
      rendelkezéseivel  ne  ütközzenek.  Alkotmányban  szabályozott
      alapvető jogot alkotmányellenes módon ne korlátozzanak.” (ABH
      1996. 509, 513.).

      Az  Övjt. 54/A. § d) pontja és a Ve. 149. § c) pontja szerint
      független jelölt az a jelölt, akit nem jelölő szerv állít.  A
      független  jelölt  tehát az egyéni választókerületi  rendszer
      szabályai  szerint,  a  választópolgárok  ajánlása   alapján,
      független   minőségére   tekintettel   szerezheti    meg    a
      választásokon  való  indulás jogát, és  e  rendszer  szerinti
      szabályok  alapján szerezhet mandátumot. A független  jelölti
      minősége  tehát önmagában, fogalmilag kizárja, hogy a  pártok
      számára  biztosított  listás választási rendszer  alapján  az
      ilyen  minőségben  induló  jelöltek  listát  állítsanak.   Az
      Alkotmánybíróság    kimondta,    hogy    “a    diszkrimináció
      Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az  alkotmányos
      alapjogok  tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed  ki.
      Ha  a  megkülönböztetés  nem emberi  jog  vagy  alapvető  jog
      tekintetében      történt,     az     eltérő      szabályozás
      alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az  az  emberi
      méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság  kifejtette
      azt  is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor
      lehet  szó,  ha  a jogszabály egymással összehasonlítható,  a
      szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok
      között  tesz  különbséget  anélkül,  hogy  annak  alkotmányos
      indoka  lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés  csak  akkor
      állapítható   meg,  ha  összehasonlítható   helyzetben   lévő
      személyek  között  tesz  a jogalkotó  olyan  különbségtételt,
      amely   alapjogsérelmet  okoz,  illetőleg  azzal  az  egyenlő
      méltóság  alkotmányos  követelményét  sérti.  Nem  minden   –
      személyek  közötti  –  jogi  megkülönböztetés  minősül  tehát
      alkotmányellenesnek.     Nem     minősül     megengedhetetlen
      megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás  eltérő  jogalanyi
      körre   vonatkozóan   állapít  meg  eltérő  rendelkezéseket.”
      [408/H/1998. AB határozat, ABK 2000. január 10, 12.;  9/1990.
      (IV.  25.) AB határozat, ABH 1990. 46, 48.; 21/1990. (X.  4.)
      AB  határozat, ABH 1990. 73, 77-78.; 61/1992.  (XI.  20.)  AB
      határozat,  ABH  1992.  280,  282.;  35/1994.  (VI.  24.)  AB
      határozat,  ABH  1994.197,  203.;  30/1997.  (IV.   29.)   AB
      határozat,  ABH 1997. 130, 138.]. A független jelöltek  és  a
      pártok a választási rendszerben a listaállítás kérdésében nem
      tekinthetőek   összehasonlítható   csoportnak,   ezért    nem
      állapítható  meg  alkotmányellenesség az  Alkotmány  70/A.  §
      (1) bekezdése tekintetében.

      Az  Alkotmány  71. § (1) bekezdése tartalmazza a  választójog
      egyenlőségének   az   elvét.  Ezen  alkotmányos   rendelkezés
      tartalma   az,   hogy  a  választójognak   a   választópolgár
      szempontjából egyenértékűnek és a szavazatoknak közel  azonos
      súlyúaknak  kell  lenniük. Mivel a független  jelöltek  és  a
      pártok   a   listaállítás   tekintetében   nem   tekinthetőek
      összehasonlítható csoportoknak, ezért nem vonatkozik rájuk  –
      a  listaállítás  vonatkozásában – a Ve.  3.  §  c)  pontjában
      megfogalmazott   “esélyegyenlőség”   elve   sem.   Ezért   az
      Alkotmánybíróság   az   indítványt  ebben   a   vonatkozásban
      elutasította.

      2.  Az  indítványozó diszkriminatívnak, az Alkotmány 70/A.  §
      (1)   bekezdésébe  ütközőnek  véli  a  Vjt.  5.  §   (1)   és
      (3)  bekezdését.  Az  Alkotmánybíróság  a  274/B/1990/2.   AB
      határozatában  megállapította, hogy “területi listán  ugyanis
      csak  pártok  jelölhetnek, s országos  listát  is  csak  párt
      allíthat.”(ABH  1990.  305, 307.)  Továbbá:  “Nem  eredményez
      alkotmányellenes helyzetet és nem sérti az Alkotmány 70/A.  §
      (1) bekezdését az, hogy a független jelöltek az országgyűlési
      képviselők   választása   során  nem   állíthatnak   listát.”
      (408/H/1998. AB határozat, ABK 2000. január 10, 12.). A  Vjt.
      5.   §   (1)   és  (3)  bekezdése  a  listaállítás  (pozitív)
      feltételeit állapítja meg, amely nem alkotmánysértő,  így  az
      Alkotmánybíróság az indítvány e részét elutasította.

      3.   Az   indítványozó  szerint  hátrányos  megkülönböztetést
      tartalmaz az Övjt. 46/A. §-a is, mivel független jelöltek nem
      indulhatnak “a Megyei Közgyűlésbe való jelöltségért”.

      Az   Országgyűlés  a  fővárosi,  megyei  közgyűlés  tagjainak
      megválasztására  egyfordulós,  listás  jellegű   és   arányos
      választási  rendszert alakított ki. A közgyűlési  választáson
      jelölő   szervezetek   (pártok,  társadalmi   és   kisebbségi
      szervezetek)  indulhatnak.  A listaállítást  ajánlással  kell
      megalapozni. Listát – megfelelő törvényi feltételek mellett –
      csak  jelölő  szervezetek indíthatnak, s  a  választópolgárok
      listára  szavaznak.  A független jelöltek  más  választásokon
      indulhatnak    (országgyűlési,   települési    önkormányzati,
      kisebbségi), a fővárosi, megyei közgyűlés választásán azonban
      nem.   A  független  jelölti  minőség  önmagában,  fogalmilag
      kizárja, hogy a jelölő szervezetek számára biztosított listás
      választási  rendszer alapján – a törvényi  feltételeknek  meg
      nem felelő – “független” listát állítsanak. Tekintettel arra,
      hogy  a  független  jelölt – ebben  a  választás  típusban  –
      fogalmilag  kizárt,  ezért  nincs összehasonlítható  csoport,
      amelynek  jogát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése] sértené  az
      Övjt.  46./A  §.  Ezért az Alkotmánybíróság  az  indítvány  e
      részét elutasította.

      4.  Az  indítvány támadja a Ve. 1. §-át is, arra  hivatkozva,
      hogy a független jelöltek szavazatai kevesebbet érnek, mint a
      pártjelöltre leadott szavazatok.

      A  választójog  egyenlőségének az elvét az  Alkotmány  71.  §
      (1)   bekezdése  tartalmazza.  A  választójog  egyenlőségének
      alkotmányos  elve  két  követelményt  támaszt  a   választási
      törvény  megalkotójával  szemben: egyrészt  a  választójog  a
      választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt
      a   szavazatok  lehetőleg  azonos  súlyúak  legyenek  egy-egy
      képviselő   megválasztásánál.   Az   indítvánnyal    érintett
      önkormányzati  választásoknál  a  választójog  egyenlőségének
      elve    számszerűen   megvalósul,   mert   a   polgármesterek
      választásán  mindenkinek  egy,  a  kislistás  képviselő-   és
      kisebbségi képviselő-választáson mindenkinek annyi  szavazata
      van,  mint  amennyi a megválasztható települési önkormányzati
      és  kisebbségi önkormányzati képviselők száma. Ami a  második
      követelményt   illeti,  az  adott  önkormányzati   választási
      típushoz  igazodóan  az Övjt. megközelítőleg  azonos  súllyal
      veszi    figyelembe   a   választópolgárok   által    leadott
      szavazatokat   a   mandátumok   elnyerésekor.    Az    egyéni
      választókerületek  eltérő  nagysága  (választási   földrajz),
      illetőleg  az  egy mandátum megszerzéséhez szükséges  konkrét
      szavazatok  száma (választási matematika) miatt a választások
      után,  a választási eredmények ismeretében természetesen  nem
      lehet   abszolút  értelemben  vett  egyenlőség  a  szavazatok
      súlyában.

      Az   Alkotmánybíróság   egyik   korábbi   határozatában   már
      megállapította: “A választójog egyenlősége nem jelenti és nem
      is  jelentheti  a választáskor kifejezett politikai  akaratok
      csorbítatlanul  egyenlő  érvényesülését.  Bár  az   Alkotmány
      kinyilvánítja  a  választójog egyenlőségét,  az  állampolgári
      politikai   akarat  képviselők  útján  való,  azaz  közvetett
      érvényesülése természetszerűleg aránytalanságot  eredményez.”
      [3/1991. (II. 7.) AB határozat, ABH 1991. 15, 17-18.]

      Ezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  az  indítvány  e  részét
      elutasította.

      5. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés
      megállapítását kéri az Alkotmánybíróságtól, mivel a jogalkotó
      “nem gondolt arra a lehetőségre”, hogy a független jelölteket
      felsorolja az Övjt. 54/A. § k) pontjában.
      Az    Alkotmánybíróságnak   a   mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó  hatáskörét  az
      Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban: Abtv.) szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint  a
      mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség
      megállapítására  akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó  szerv  a
      jogszabályi  felhatalmazásból származó  jogalkotói  feladatát
      elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.  Az
      Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv
      jogalkotási     kötelezettségének     konkrét     jogszabályi
      felhatalmazás  nélkül  is  köteles  eleget   tenni,   ha   az
      alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény  –
      annak  nyomán  állott  elő, hogy az  állam  jogszabályi  úton
      avatkozott    bizonyos   életviszonyokba   és   ezáltal    az
      állampolgárok  egy csoportját megfosztotta alkotmányos  jogai
      érvényesítésének   lehetőségétől  [22/1990.   (X.   16.)   AB
      határozat,   ABH   1990.   83,  86.].   Az   Alkotmánybíróság
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg
      akkor   is,   ha   az   alapjog  érvényesüléséhez   szükséges
      jogszabályi  garanciák  hiányoznak  [37/1992.  (VI.  10.)  AB
      határozat,   ABH   1992.  227,  232.].  Az   Alkotmánybíróság
      mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmánysértést  nemcsak  akkor
      állapít  meg,  ha  az adott tárgykörre vonatkozóan  semmilyen
      szabály  nincs  [35/1992. (VI. 10.) AB határozat,  ABH  1992.
      204,   205.],  hanem  akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási
      koncepción   belül   az  Alkotmányból  levezethető   tartalmú
      jogszabályi  rendelkezés  hiányzik [22/1995.  (III.  31.)  AB
      határozat,  ABH  1995.  108,  113.;  29/1997.  (IV.  29.)  AB
      határozat,  ABH  1997.  122,  128.;  15/1998.  (V.   8.)   AB
      határozat,   ABH   1998.  132,  138.].  Az   Alkotmánybíróság
      vizsgálta  tehát  azt  is,  hogy  fennáll-e  alkotmányellenes
      jogalkotói mulasztás a tekintetben, hogy a független jelöltek
      nem    állíthatnak   listát   az   önkormányzati   képviselői
      választáson.  Az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  nem
      eredményez  alkotmányellenes  helyzetet  és  nem   sérti   az
      Alkotmány 70/A. § bekezdését az, hogy a független jelöltek az
      önkormányzati  választáson listát nem állíthatnak,  ezért  az
      Övjt.   54/A.  §  k)  pontja  vonatkozásában  a  mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmánysértés   megállapítására   vonatkozó
      indítványt elutasította.

      6. Az Etv. 2. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza: “Az
      egyesülési  jog  alapján a magánszemélyek, a jogi  személyek,
      valamint  ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei
      –   tevékenységük  célja  és  alapítóik  szándéka  szerint  –
      társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.” Az
      indítványozó szerint “az egyesülési jogból nem lehet  kizárni
      azokat  a választásokon induló független képviselőjelölteket,
      akik   a  szavazatok  azonos  értékűvé  válása  érdekében   a
      választások  idejére listát kívánnak állítani  anélkül,  hogy
      bármilyen  szerveződést  létrehozzanak...”  Az  Etv.   2.   §
      (1)  bekezdése  nem  tartalmaz olyan  rendelkezést,  amit  az
      indítványozó tulajdonít neki, nevezetesen, hogy  a  független
      jelöltek  nem lehetnek tagjai társadalmi szervezetnek,  ezért
      az Alkotmánybíróság az indítvány e részét visszautasította.

      7.  Az indítványozó támadta az Övjt. 26. § (1) bekezdését is.
      Tekintettel  arra,  hogy  az Övjt.  e  rendelkezése  a  közös
      jelölés  szabályait  tartalmazza és  nincs  összefüggésben  a
      független jelöltekkel, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány
      e részét visszautasította.

      8. Az indítványozó beadványában megjelölte az Alkotmány 8. §-
      át és 44. §-át is, azonban nem hozta összefüggésbe a támadott
      választási  törvények egyetlen rendelkezésével  sem,  így  az
      Alkotmánybíróság mellőzte a vizsgálatot.

      9.  Az  Alkotmánybíróság a határozat Magyar  Közlönyben  való
      közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke

          Dr. Bagi István                         Dr. Bihari Mihály
          alkotmánybíró                        előadó alkotmánybíró

          Dr. Czúcz Ottó                            Dr. Erdei Árpád
          alkotmánybíró                               alkotmánybíró

          Dr. Harmathy Attila                      Dr. Holló András
          alkotmánybíró                               alkotmánybíró

         Dr. Kiss László                          Dr. Strausz János
         alkotmánybíró                                alkotmánybíró

                     Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        33/2000. (X. 20.)
        Date of the decision:
        .
        10/17/2000
        .
        .