A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.286/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó, egy felszámolással foglalkozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (Sallai Ügyvédi Iroda) az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.286/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
[2] 2. Az indítvány benyújtására alapul szolgáló ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőek.
[3] Az indítványozó felszámolója volt egy ingatlanépítéssel és üzemeltetéssel foglalkozó gazdasági társaságnak (a továbbiakban: adós), amely 2005-ben tulajdonjog fenntartással értékesített egy étterem céljára szolgáló, szerkezetkész ingatlant, részletfizetést engedélyezve. A vevő az ingatlanban kialakította az éttermet. Mivel a vevő a hátralékos vételárat nem fizette meg, az adós 2007-ben el kívánt állni a szerződéstől; az ennek érvényessége tárgyában indított perben a bíróság a vevőt a vételárhátralék megfizetésére kötelezte, egyebekben az adós keresetét (és a vele szemben előterjesztett viszontkeresetet) elutasította. Ezt követően a vevő keresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a ráépítéssel az ingatlanon tulajdonjoga keletkezett; ezt a keresetet a bíróság ugyancsak elutasította. Ezután a vevő 2014 februárjában keresetet nyújtott be annak megállapítása iránt, hogy az adóssal kötött szerződés a vevőnek az adóshoz 2014 januárjában intézett felmondása következtében megszűnt. Négyszeri szünetelés után, a felek között 2017. szeptember 15-én létrejött megállapodásra tekintettel a vevő keresetétől elállt.
[4] Az indítványozó mint felszámoló az ingatlant 2016. október 6-án próbálta meg először pályázat útján értékesíteni, a felhívásra ajánlat nem érkezett. A második pályázati felhívást az indítványozó – mivel az ingatlant érintő per folyamatban létének tényét a pályázati felhívás nem tartalmazta – eredménytelennek nyilvánította. 2017. szeptember 15-én az adós mint eladó, az eredeti vevő mint „engedményező eladó” és az ingatlant bérleti szerződés alapján használó gazdasági társaság mint vevő adásvételi szerződést kötöttek az ingatlan vonatkozásában, melyben – többek között – rögzítették, hogy az eredeti vevő ráépítés jogcímén az ingatlannak 35/100-ad részben ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosává vált.
[5] Az adós egyik hitelezője hitelezői kifogást terjesztett elő, melyben az értékesítés megsemmisítését, az eredeti állapot helyreállítását és a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27/A. § (7) bekezdése alapján a felszámoló felmentését kérte hivatkozással arra, hogy a felszámoló a Csődtv. 49. § (1) bekezdésébe ütköző módon, a nyilvánosság mellőzésével, pályáztatás nélkül, árverésen kívüli értékesítette az ingatlant.
[6] Az első fokon eljáró Kaposvári Törvényszék a jogszabálysértésre tekintettel a felszámolót (indítványozót) felmentette; a Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az indítványozó felmentését mellőzte és a hitelező felmentés iránti kérelmét elutasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az ítélőtábla jogerős végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú (a felszámolót felmentő) végzést helybenhagyta.
[7] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített.
[8] Az indítványozó álláspontja szerint sérült egyrészt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított, a tisztességes eljáráshoz való alapjoga, másrészt a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt, jogorvoslathoz való joga is. Hivatkozott továbbá a XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, tulajdonhoz való jogának a sérelmére is, e körben azonban részletes indokolást nem fejtett ki.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint az Abtv. 29. §-ában foglalt, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-sérelem amiatt valósult meg, hogy a Kúria az indítványozóra nézve pozitív döntés helyett jogorvoslattal már nem érinthető, neki kedvezőtlen és jelentős érdeksérelmet eredményező döntést hozott, „azaz de facto alapjogaik érvényesítésétől elzárta, […] megsértve ezzel az Alaptörvény jogorvoslatra és tisztességes eljárásra vonatkozó szabályait – a tárgyalás tartásának véleményünk szerint alkotmányellenes mellőzésével. Elvi kérdés ezen túlmenően, hogy a bírósági tárgyaláson igénybe vehető érvelési lehetőség elmaradása eredményezhet-e olyan jog- vagy érdeksérelmet, amely a bírósági szervezetrendszerben már nem orvosolható, és egyidejűleg megállapítható, hogy a jogerős döntés ezzel homlokegyenest ellentétes tartalmat hordozott”.
[10] Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróságnak a tisztességes bírósági eljáráshoz kapcsolódó gyakorlatára, ezen belül a tárgyalás tartásával kapcsolatos határozataira is. Álláspontja szerint azonban amiatt, hogy a Kúria az indítványozó számára kedvező jogerős döntéssel ellentétes tartalmú végzést hozott, ami ellen jogorvoslat sem biztosított, az indítványozó kifejezett érdeke tett volna, hogy a Kúria előtti eljárásban jogi érveit kifejthesse. „Ennek elmaradása bírósági fórum elött orvosolhatatlan érdeksérelmet eredményezett, igy a tárgyalás tartásának mellőzése a tisztességes eljáráshoz való Jog részjogosítványát, a tárgyalás tartásához való jogot sérti”. Mivel a tárgyaláson kívül hozott kedvezőtlen tartalmú döntéssel szemben a jogorvoslat lehetősége is kizárt, így a XXVIII. cikk (7) bekezdése is sérült. „A felszámoló és jogi képviselői részére a tárgyalás tartásával biztosított lehetőségek elmaradása csökkentette érvelési lehetőségük potenciálját, az azonnali reagálás, az esetlegesen felmerülő kérdésekre való válaszadás lehetőségével a jogi helyzet egyes részleteinek pontosítása, az esetleges jogi érvelésrendszer szóbeli előadásának vonatkozásában. Nem nyílt meg lehetősége arra, hogy a számára kedvezötlen irányba forduló helyzet jogi hátterét a saját szemszögéből megvilágítsa, ezáltal a konkrét ügyben kialakuló érdeksérelmét elhárítsa. A nyilvános tárgyaláson lehetősége nyílt volna az indítványozónak és jogi képviselőjének arra, hogy a Kúria tanácsát a jogi érvelésükben álláspontjukról olyan, esetlegesen felmerülő kérdésekben is tájékoztassák, ami az iratok alapján megvalósult döntés meghozatalakor esetlegesen nem állt a Kúria tanácsának rendelkezésére.” Az indítványozó érvelésének alátámasztására hivatkozott a Kúria végzése Indokolásának egyes részeire, amelyekből kiderül, hogy a döntést a testület kizárólag az iratok alapján hozta, de az indítványozó álláspontja szerint a tárgyaláson olyan érveket tudott volna felhozni ezekben a kérdéskörökben, amelyek ellentétes döntésre is vezethettek volna. Ugyanerre hivatkozik abban a kérdésben is, hogy a Kúria egy korábbi legfelsőbb bírósági döntést miért nem látta alkalmazhatónak az ügyben. Az indítványozó végül kifogásolta, hogy a Kúria nem adta indokát annak, hogy miért tárgyaláson kívül hozta meg a döntését.
[11] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a végzéssel szemben további jogorvoslatra nincs lehetőség. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító indítványi elem kivételével az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel. Az indítvány ugyanis e vonatkozásban nem tartalmaz értékelhető indokolást és így nem teljesíti az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelményt.
[12] Az Abtv. 29. §-a szerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” E feltételnek az indítvány az alábbiak miatt nem felel meg.
[13] Az Alkotmánybíróság – ahogy arra az indítványozó maga is rámutatott – már kialakította álláspontját abban a kérdésben, hogy a tárgyalás elmaradása milyen esetekben jelenti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét {ld. pl. 3115/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [43]; 3064/2016. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [14], legutóbb 3478/2021. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [29]}. Következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog tartalmát illetően is {összefoglalóan ld. pl. 3145/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]}, abban a vonatkozásban is, hogy „[a] jogorvoslathoz való jog nem azt jelenti, hogy mindaddig, amíg valamelyik fél elégedetlen a döntéssel, joga lenne azt magasabb bírói fórum előtt vitatni” {ld. 3145/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [26]}. Mindezekre tekintettel az indítvány nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
[14] Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozó által hivatkozott kúriai döntéshez kapcsolódóan felmerülhet-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye.
[15] Az eljárásban a bíróságoknak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. A régi Pp. 274. § (1) bekezdése szerint „A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető.” Tekintettel arra, hogy a kifogás tárgyában a másodfokú bíróság végzés formájában hozott döntést, a Kúria mérlegelésén múlott, hogy az ügy elbírálásához szükségesnek tartja-e tárgyalást tartását. Mivel a főszabály a tárgyaláson kívüli elbírálás, ezért az e szerinti eljárás külön indokolást nem igényel.
[16] A jogerős döntés felülvizsgálatakor a Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az indítványozó jogszabálysértő eljárása megalapozza-e azt, hogy a felszámolói megbízatása alól felmentse a bíróság. A testület vizsgálta, hogy az indítványozó esetében fennállhatott-e a téves jogértelmezés lehetősége, illetve, hogy a Csődtv. és a bírói gyakorlat alapján mely esetekben tekinthet el a felszámoló a vagyontárgyak nyilvános értékesítésének kötelezettségétől. A felülvizsgálati eljárást két bírósági eljárás előzte meg, amelyek során az indítványozó mind írásban. mind nyilvános tárgyaláson kifejthette álláspontját. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal kapcsolatban írásban nyilatkozhatott; e körben számítania kellett arra, hogy tárgyalás tartására nem kerül sor. A Kúria azon mérlegelésének vizsgálatára, mely szerint – a főszabály kivételeként – szükségesnek tartotta-e tárgyalás tartását, az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége.
[17] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is utal azon gyakorlatára, mely szerint „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel” {3170/2014. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [8]}. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {ld. 3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]}”. „A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény […] fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna […]. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]–[14]}
[18] Az indítványnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését érintő részéhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság visszautal a jogorvoslathoz való jog tartalmával kapcsolatos gyakorlatára. Az indítványozó nem volt elzárva jogorvoslat igénybevételétől; ezt az elsőfokú döntéssel szemben igénybe is vette.
[19] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria eljárásával kapcsolatban a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye nem merülhet fel, ezért az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek.
[20] 5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, 52. § (1b) bekezdés e) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel – visszautasította.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |