A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogalkotói
mulasztás megállapítására irányuló indítványt, amely szerint
Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata azzal, hogy a Duna u. –
Sárd u. – Balatoni út – Érd-alsó vasút által határolt területre
nem alkotott szabályozási tervet alkotmányellenességet idézett
elő, elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Érd Város Helyi építési Szabályzatáról
szóló 33/2006. (V. 27.) ÖK. számú rendelet alkotmányellenessége
megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz Érd Város
Önkormányzata 11/1997. (IV. 22.) Ök. számú rendeletét (Ör1.),
valamint az annak helyébe lépő 24/2003. (VII. 7.) Ök. számú
rendeletet (Ör2.) érintően. Az indítványozók állítása szerint
az önkormányzat a Duna u. – Sárd u. – Balatoni út – Érd-alsó
vasút által határolt területen természetvédelmi terület
feltöltésével ipari területet hozott létre, természetvédelmi és
zöldövezeti ingatlanjaikat kertvárosias Lke.-2 jelű övezetbe
sorolta, s lehetővé tette a területen festéküzem működését, ami
sérti az ott lakók tulajdonhoz (Alkotmány 13. §) és egészséges
környezethez való jogát (Alkotmány 18. §). Az indítványozók az
őket ért sérelem részletezéseként előadták, hogy a festéküzem
megépítése miatt a festendő felületek előkészítése során
keletkezett zaj-, és szaghantásokat az ott élő
ingatlantulajdonosok kénytelenek elviselni.
Indítványukban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítását is kérték, arra hivatkozással, hogy az
önkormányzat elmulasztotta a részletes rendezési terv
megalkotását, s így a festőüzem létesítésével sérült az
egészséges környezethez és tulajdonhoz való joguk; hivatkoznak
még a területen lévő ingatlanok értékcsökkenésére is.
Az ügyben az Alkotmánybíróság megkereste az érdi
önkormányzatot, hogy nyilatkozzon arról, hogy az indítvánnyal
érintett terület természetvédelmi oltalom alatt áll-e. Az
önkormányzat az Alkotmánybíróság megkeresésére előadta, hogy az
érintett terület sem országos, sem helyi védettség alatt nem
áll.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való
jogot.”
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki
jogát az egészséges környezethez.”
2. Érd Város Helyi építési Szabályzatáról szóló 33/2006. (V.
27.) ÖK. számú rendelete vonatkozó rendelkezései:
„Az Lke-2 jelű lakóövezetek
(oldalhatáros beépítésű kertvárosias lakóterületek)
15. §
Lke-2 jelű lakóövezetek
Az
Beépítési építési A beépítésnél alkalmazható
mód telek
legkisebb legnagyobb
Oldal
határon
álló
Oldal- terü zöld- beépí épít- beépí- épít- szint-
határon lete felületi tettség mény tettség mény- területi
álló (m2) arány (%) magas- (%) magas- mutató
ság ság
600* 50 - - 30 4,5 0,45
(6,5)**
(1) Az övezetben az egyes telkek kialakíthatóságának és
beépíthetőségének paramétereit a fenti táblázat tartalmazza. *A
Budai út- Hivatalnok u. közötti tömbben– csak övezethatár
módosítás miatt – kisebb méretű, de legalább 400 m2 területű
telkek is kialakíthatók.
(2) A kialakítható telkek minimális szélessége 16 m, mélysége
24 m.
(3) Az övezetben oldalhatáros beépítést kell alkalmazni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság vizsgálata megkezdésekor
megállapította, hogy az indítvány benyújtása és elbírálása
között eltelt időben a kifogásolt jogi szabályozás
megváltozott. Az indítványozók által megjelölt Ör.1-et, az
Ör.2., az Ör.2.-t pedig Érd Város Önkormányzat képviselő-
testülete Érd Város Helyi Építési Szabályzatáról szóló 33/2006.
(VI. 27.) Ök. számú rendelete (a továbbiakban: HÉSZ) helyezte
hatályon kívül. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványi
kérelmek elbírálásánál a következőket vette figyelembe.
Az Alkotmánybíróság — főszabályként — csak hatályban lévő
jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze
alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az
eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján
alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban
előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem
utólagos normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos
normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új
szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag,
valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival
azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.;
1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Az új
szabályozás tartalmát tekintve a korábbiakkal nagyrészt
megegyező, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálatát az új
jogszabály alapján folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban a
következő megállapításokat tette. Az indítványozók az általuk
felvetett alkotmányossági problémákat csak érintőlegesen
fogalmazzák meg a HÉSZ rendelkezéseivel kapcsolatban.
Problémájuk az, hogy a HÉSZ lehetővé tette az indítványban
megjelölt övezetben egy festőüzem megépítésének és működésének
engedélyezését. A HÉSZ Érd egész területe — többek között a
Duna u. – Sárd u. – Balatoni út – Érd-alsó vasút által határolt
terület — beépítésének általános szabályairól rendelkezik, és
ezekből az általános szabályokból nem következik a festőüzem
létesítésének kötelezettsége. Annak megítélése, hogy a HÉSZ
által meghatározott jogszabályi keretek között az egyes építési
telkeken milyen épületek, milyen konkrét feltételek mellett
helyezhetők el, a jogalkalmazó hatáskörébe tartozik. Így az
építési és használatba vételi engedélyezési eljárás során az
építési hatóságnak kell elbírálnia azt, hogy a tervezett
ipítkezés megfelel-e a jogszabályi rendelkezéseknek, az
épületben végezni kívánt tevékenység nem jár-e a szomszédok
tulajdonosi jogainak sérelmével, illetőleg
környezetszennyezéssel.
A kiadott hatósági engedélyek (építési, használatba vételi,
fennmaradási stb.) mint egyedi közigazgatási aktusok
alkotmányosságának vizsgálatára az Abtv. 1. §-a értelmében az
Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Az egyedi
közigazgatási határozatok esetében az érintett számára a
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános
szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) jogorvoslatra
vonatkozó rendelkezései értelmében nyitva áll a felettes
szervhez (az illetékes közigazgatási hivatalhoz) való
fellebbezés — mint a közigazgatás rendszerén belüli rendes
jogorvoslat —, valamint a másodfokú döntés bíróság előtti
megtámadásának lehetősége.
Azt, hogy adott esetben az övezeti besorolás jogszerű
megváltoztatása is érintheti a tulajdonhoz való alkotmányos
jogot maga az épített környezet alakításáról és védelméről
szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) is
elismeri. Az Étv. 30. § (1) bekezdése éppen ezért a
tulajdonos(ok) kártalanításáról rendelkezik, ha az ingatlan
rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat,
illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti
előírások változása), vagy korlátozza (telekalakítási vagy
építési tilalom), és ebből a tulajdonos(ok)nak,
haszonélvező(k)nek kára származik. Ennek elbírálása azonban a
rendes bíróságok hatáskörébe tartozik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend
29. § b) pontja alapján ebben a tekintetben visszautasította.
3. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság ezt követően azt
vizsgálta, megállapítható-e az önkormányzat alkotmányos jogokat
sértő mulasztása a részletes rendezése terv megalkotásának
elmulasztása okán.
3.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az
Alkotmánybíróság akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a
jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát
elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az
Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy
a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek
együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH
1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227,
232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem
feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB
határozat, ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH
1998, 967, 968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045,
1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a
mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben
csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.
3.2. A részletes rendezési terv fogalmát — az Étv. által
1998. január 1. napjától hatályon kívül helyezett — az
építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban:
Éptv.) használta. Az Éptv. az egyes településeknek az ország
településhálózatában betöltött szerepére, jövendő fejlődésére
figyelemmel tartalmazott előírásokat az általános, illetve a
részletes rendezési terv készítésére vonatkozóan.
Az általános rendezési terv meghatározta a település területe
rendeltetés szerinti felhasználását, a közlekedési és a
közműhálózat, a település általános építészeti kialakítását, a
főbb létesítmények elhelyezését, továbbá a rendezés
megvalósításának rendszerét és sorrendjét, s ennek keretében az
elavult városrészek átépítésének, felújításának módját és
ütemét. A részletes rendezési terv — az általános rendezési
tervre figyelemmel — a település egy-egy összefüggő
területrészének építészeti és műszaki kialakítását, a
közintézmények és más építmények elhelyezését, a közlekedési és
a közműhálózat részleteit, továbbá a rendezés megvalósításának
részletes rendszerét és sorrendjét tartalmazta. A rendezési
tervek elkészítésének határidejét az Éptv. nem jelölte meg,
azok kidolgozására a mindenkori szükséglettől függően,
folyamatosan került sor.
A hatályos Étv. azonban nem ismeri a részletes rendezési terv
kategóriáját. Az Étv. 61. § (1) bekezdés b) pontja szerint,
ahol jogszabály „alaptervet, részletes rendezési tervet említ,
azon helyi építési szabályzatot és szabályozási tervet” kell
érteni.
Az Étv. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra
vonatkozó alapvető jelentőségű előírást tartalmaz, amikor
kimondja, hogy „[a]z építés helyi rendjének biztosítása
érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak
megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a
település közigazgatási területének felhasználásával és
beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített
értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos
helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi
építési szabályzatban kell megállapítania”. Érd Város
Önkormányzat képviselő-testülete ezen kötelezettségének a HÉSZ
megalkotásával eleget tett.
A szabályozási tervek készítésére vonatkozóan az Étv. 12. §-a
tartalmaz rendelkezéseket. Eszerint szabályozási terv-készítési
kötelezettség csak az újonnan beépítésre vagy jelentős
átépítésre kerülő (pl. rehabilitációs) területekre; a
természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az
építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös
figyelmet igénylő védett területek (pl. kiemelt üdülőterület,
gyógyhely, műemléki jelentőségű terület) egészére, valamint
minden más olyan esetben, amikor azt az építés helyi rendjének
biztosítása egyébként szükségessé teszi, terheli a helyi
önkormányzatokat. [Étv. 12. § (2) bekezdés a) – c) pont].
Az indítványozók arra hivatkoznak, hogy a terület
természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért az Alkotmánybíróság e
kérdésben is megkereste a helyi önkormányzatot. Az önkormányzat
válasza egyértelművé teszi, hogy az indítványban megjelölt
terület — amely valóban mocsaras vízgyűjtő terület volt, és
amelynek nagy részét feltöltötték és beépítették, de egy részén
még megmaradt a tó — nem állt és jelenleg sem áll sem helyi,
sem országos természetvédelmi oltalom alatt. A HÉSZ 4. számú
függeléke — a HÉSZ szóhasználatával élve — javaslatot tesz az
indítványozók által megjelölt területen lévő, mély fekvésű
vízállásos terület helyi védelem alá helyezéséről szóló
rendelet megalkotására.
Mivel az indítványozók által megjelölt terület esetében a
szabályozási terv kötelező megalkotásához előírt feltételek nem
állnak fenn, az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt
elutasította.
4. Az indítványozók beadványukban kitérnek arra is, hogy az
indítvánnyal érintett önkormányzati rendeletet a képviselő-
testület az „érintett lakók teljes kizárásával fogadta el”.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az
indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett
határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az
indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem
a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az
Alkotmánynak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart
(ABH 1993, 910.).
Az indítványozó nem jelölte meg, hogy az Alkotmány mely
konkrét rendelkezésébe ütközőnek tartja az önkormányzat
rendeletalkotását, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak
ezt a részét, mint határozott kérelmet nem tartalmazót az Abtv.
22. § (2) bekezdése alapján visszautasította.
Itt jegyzi meg az Alkotmánybíróság, hogy 30/1999. (X. 13.) AB
határozatában már megállapította, hogy „az önkormányzati
rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséből adódó
törvényellenesség vizsgálatát csak a közigazgatási hivatal
vezetője kezdeményezheti” (ABH 1999, 411.).
Tekintettel arra, hogy a közigazgatási hivatal vezetője a
jelen esetben nem élt az Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja
által számára a törvényességi ellenőrzés során számára
biztosított hatáskörrel, így a rendeletalkotási eljárás
törvényellenességének megállapítására irányuló kérelmet a jelen
esetben az indítványozási jog hiánya miatt az Alkotmánybíróság
egyébként sem vizsgálhatta volna.
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró
. |