Hungarian
Ügyszám:
.
1105/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 1105/B/1993. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/637
.
A határozat kelte: Budapest, 03/22/1994
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

         Az    Alkotmánybíróság     jogszabályi    rendelkezések
    alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló
    indítvány tárgyában meghozta a következő

                           határozatot :

         Az  Alkotmánybíróság   a  jövedéki   szabályozásról  és
    ellenőrzésről, valamint  a bérfőzési szeszadóról szóló 1993.
    évi LVIII.  törvény 9.  § (4)  bekezdés b/ pontja, 17. § (1)
    bekezdés a/  pontja, 45.  § (1)  bekezdése és  a 80.  §  (5)
    bekezdése   alkotmányellenességének   megállapítása   iránti
    indítványt   és    megsemmisítésére    vonatkozó    kérelmet
    elutasítja.
                               Indokolás

                                   I.

           1. A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint
      a bérfőzési  szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény  ( a
      továbbiakban :  Tv. ) 9. § (4) bekezdés b/ pontja szerint :
           "   [   (4)   A   jövedéki   termékek   kiskereskedelmi
      forgalmazására jövedéki  engedélyt az a kérelmező kap, amely
      ( aki ) ]
           b/  a   kőolajtermékek  forgalmazásához  üzemanyagtöltő
      állomással, önálló  háztartási tüzelőolaj  eladóhellyel vagy
      tüzelőanyag telephellyel rendelkezik".

           A Tv. 17. § (1) bekezdés a/ pontja alapján :
           " [ (1) A kiskereskedő jövedéki terméket kizárólag az e
      törvényben megjelölt üzletkörökben, illetve ezen belül ]
           a /  motorbenzint, gázolajat és háztartási tüzelőolajat
      csak   üzemanyagtöltő    állomáson,    illetve    háztartási
      tüzelőolajat önálló  háztartási tüzelőolaj  eladóhelyen vagy
      tüzelőanyag telephelyen értékesíthet".

           A  Tv.   45.  §   (1)  bekezdése  megállapítja  :    "A
      motorbenzin,   gázolaj    és   tüzelőolaj    kiskereskedelmi
      árusításának feltétele,  hogy az üzemanyagtöltő állomás vagy
      az önálló háztartási tüzelőolaj eladóhely csak engedélyezett
      típusú és  az Országos  Mérésügyi Hivatal által hitelesített
      átfolyásmérővel   és    összegezővel   ellátott   kiszolgáló
      készülékkel ( kútoszlop ) működtethető".

           A Tv. 80. § (5) bekezdése pedig kimondja :  "Nem kaphat
      jövedéki engedélyt  az a  szervezet és  természetes személy,
      amely (  aki )  a jövedéki  termékeket nem  olyan üzletkörbe
      tartozó  kereskedelmi  egységben  forgalmazza,  ahol  azt  e
      törvény  megengedi,   illetve,  ha   a   jövedéki   termékek
      kiskereskedelmi forgalmazásához  saját tulajdonú vagy bérelt
      üzlethelyiséggel,  üzemanyagtöltő   állomással,   háztartási
      tüzelőolajat értékesítő önálló eladóhellyel vagy tüzelőanyag
      telephellyel nem rendelkezik. "

           2.   Az   indítványozó   a   Tv.   fentiekben   idézett
      rendelkezései  alkotmányellenességének   megállapítását   és
      megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Tv. sérelmezett
      rendelkezései  sértik   az  Alkotmánynak   a  tulajdonformák
      egyenjogúságát, valamint  a vállalkozás jogát és a gazdasági
      verseny szabadságát megállapító 9. § (1) és (2) bekezdését.

           Az indítványozó  azt kifogásolja,  hogy a  Tv. említett
      előírásai   kizárják    a   kőolajtermékek   kiskereskedelmi
      forgalmazásából mindazokat,  akik üzemanyagtöltő állomással,
      önálló háztartási  tüzelőolaj eladóhellyel  vagy tüzelőanyag
      telephellyel nem  rendelkeznek. Erre  tekintettel szerinte a
      támadott előírások  a gazdasági  versenyt  teljes  mértékben
      korlátozzák, monopolhelyzetet  teremtenek a  MOL RT számára.
      Az indítványozó  hivatkozott arra  is, hogy  a Tv. korlátozó
      rendelkezései az  előírt feltételekkel  nem rendelkező, s az
      eddigiekben   a    szóban   forgó   tevékenységet   folytató
      vállalkozások további működését lehetetlenné teszik.

                                     II.

           1. A Tv. preambuluma szerint az Országgyűlés a törvényt
      egyfelől a  költségvetés feladatainak  ellátásához szükséges
      bevételek fokozott  védelme, másfelől  pedig annak érdekében
      alkotta, hogy  a jövedéki  termékek  piacán  a  részt  vevők
      között tisztességes verseny alakuljon ki.

           A Tv.  1. §  (2) bekezdése  alapján a  törvény célja  -
      egyebek mellett - az, hogy :
           "a/ a  jövedéki tevékenységet  jövedéki engedély nélkül
      ne végezzenek;
           b/ a  jövedéki termékek után az általános forgalmi adó,
      a fogyasztási adó, illetve az e törvényben meghatározott adó
      az állami  költségvetésbe  nagy  biztonsággal,  folyamatosan
      befolyjon;
           c/ a  jövedéki ellenőrzés  révén  javuljon  a  jövedéki
      termékek utáni  adófizetési  kötelezettség  kijátszásának  a
      felderítése, egyúttal  szígorodjon az  e  törvény  előírásai
      megszegésének szankcionálása;
           d/ a  jövedéki ellenőrzési  hatóságok  számba  vegyenek
      minden,  belföldön   előállított  vagy  külföldről  behozott
      jövedéki terméket;
           e/ az  ellenőrzések  és  a  szankciók  megelőző  hatást
      fejtsenek ki a visszaélésekkel szemben".

           A Tv.  tárgyi hatályára vonatkozó 3. §-a meghatározza a
      jövedéki termékek  és tevékenységek  körét. E rendelkezésből
      az  állapítható   meg,  hogy   jövedéki  terméknek   a  nagy
      fogyasztási   adótartalmú,    valamint   azok   a   termékek
      minősülnek, amelyek  után az  e törvény  által megállapított
      bérfőzési szeszadót kell fizetni [ (3) és (4) bekezdés ] . A
      3. §  (3) bekezdés  i/  pontja  alapján  jövedéki  terméknek
      minősül :  "a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj és könnyű
      fűtőolaj (  a továbbiakban  :   kőolajtermékek )  . A  Tv. a
      kőolajtermékek   tekintetében   a   termelési,   az   önálló
      raktározási, tárolási,  a nagy- és kiskereskedelmi, valamint
      az import  és az  export tevékenységet vonja a hatálya alá [
      3. § (1) bekezdés a/ pont ] .

           2.  Az   Alkotmány  9.   §  (1)   bekezdése  szerint  :
      "Magyarország  gazdasága   olyan  piacgazdaság,  amelyben  a
      köztulajdon  és   a  magántulajdon   egyenjogú  és   egyenlő
      védelemben részesül".  A (2)  bekezdése alapján  pedig :  "A
      Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát
      és a gazdasági verseny szabadságát".

           Az   Alkotmánybíróság    a   33/1993.   (V.   28.)   AB
      határozatában ( ABK 1993 május, 237, 242. ) kifejtette, hogy
      az  Alkotmány   -  a   piacgazdaság   deklarálásán   túl   -
      gazdaságpolitikailag semleges.  Az  Alkotmányból  az  állami
      beavatkozás  nagysága,  ereje,  még  kevésbé  annak  tilalma
      közvetlenül nem vezethető le. Az állam gazdaságpolitikájának
      meghatározása terén - az Alkotmány 9. §-ának korlátai között
      - igen  nagy a  jogalkotó  szabadsága,  az  Alkotmánybíróság
      hatásköre pedig igen korlátozott.

           Az  Alkotmány   9.  §   (1)  bekezdése   értelmezésével
      kapcsolatban  az   Alkotmánybíróság   már   számos   korábbi
      döntésében kifejtette  álláspontját [ pl. a 21/1990. (X. 4.)
      AB határozat ( ABH 1990. 73, 82. ) és a 7/1991. (II. 28.) AB
      határozat   ( ABH  1991. 22, 28. ) ] . A 21/1990. (X. 4.) AB
      határozatában külön  is  kiemelte,  hogy  ez  az  alkotmányi
      rendelkezés nem  tekinthető a tulajdonformák felsorolásának,
      nem a  tulajdonformák között  különböztet, hanem  a tulajdon
      bármely formájára nézve a diszkrimináció tilalmát fogalmazza
      meg.

           A Tv.  vizsgált rendelkezései  a  jövedékinek  minősülő
      kőolajtermékek        kiskereskedelmi        forgalmazásának
      engedélyezésére  és   az  ilyen   tevékenység   gyakorlására
      vonatkozó   korlátozó   feltételeket   valamennyi   jövedéki
      tevékenységet   végző   jogalany   tekintetében   egységesen
      határozzák meg,  a tulajdon  formája tekintetében  semmilyen
      hátrányos   megkülönböztetést    nem   tartalmaznak.    Erre
      tekintettel a  Tv.  kifogásolt  előírásai  nem  ütköznek  az
      Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe.

           Az   Alkotmánybíróság   az   54/1993.   (X.   13.)   AB
      határozatában ( ABK 1993.október 396, 399. ) megállapította:
      " A  vállalkozás  joga  azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány
      bíztosította joga  a vállalkozás,  azaz  üzleti  tevékenység
      kifejtése. A  vállalkozás joga  nem abszolutizálható, és nem
      korlátozhatatlan :  senkinek sincs alanyi joga meghatározott
      foglalkozással  kapcsolatos  vállalkozás,  sem  pedig  ennek
      adott  vállalkozási  jogi  formában  való  gyakorlásához.  A
      vállalkozás joga  annyit  jelent  -  de  annyit  alkotmányos
      követelményként feltétlenül  -, hogy az állam ne akadályozza
      meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást".

           Az  Alkotmány   9.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott
      vállalkozás joga  alapjognak minősül.  Az Alkotmány 8. § (2)
      bekezdése kimondja  :   "A Magyar Köztársaságban az alapvető
      jogokra  és  kötelességekre  vonatkozó  szabályokat  törvény
      állapítja meg,  alapvető jog  lényeges tartalmát azonban nem
      korlátozhatja". A  vállalkozás jogának  alapjogi minőségéből
      tehát az  következik, hogy  az csak akkor és olyan mértékben
      korlátozható,  amennyiben   a  korlátozás  végső  eszközének
      fennállnak  az   alkotmányos  indokai.  Az  Alkotmánybíróság
      számos határozatában  követett eddigi  gyakorlata szerint  a
      korlátozás akkor  nem  alkotmányellenes,  ha  az  az  elérni
      kívánt  alkotmányos  cél  szempontjából  elkerülhetetlen  és
      arányos mértékű  [ Pl.  20/1990. (X.  4.) AB határozat ( ABH
      1990. 69,  72. )  és a  7/1991. (II. 28.) AB határozat ( ABH
      1991. 22, 32. ) ] .

           A  vállalkozás  alapjogát  érintő  állami  korlátozások
      alkotmányossága eltérő mérték alapján minősül aszerint, hogy
      az  állam  a  vállalkozás  gyakorlását,  vagy  annak  szabad
      megválasztását korlátozzae.  A vállalkozáshoz  való jogot az
      veszélyezteti  legsúlyosabban,  ha  az  állam  a  vállakozót
      valamely  vállalkozói   tevékenység  folytatásából  teljesen
      kizárja és ezáltal a vállalkozó azt nem választhatja.

           A Tv. kifogásolt, az előzőekben idézett rendelkezései a
      kőolajtermékek  kiskereskedelmi   forgalmazása  tekintetében
      meghatározzák  az  engedély  megadásának  és  a  tevékenység
      folytatásának  feltételeit.   E   megszorító   rendelkezések
      alapján a  szóban  forgó  jövedéki  termékek  forgalmazására
      engedély csak  abban  az  esetben  adható,  ha  a  kérelmező
      üzemanyagtöltő   állomással,   önálló   eladóhellyel,   vagy
      telephellyel rendelkezik és a kiskereskedelmi tevékenység is
      csak ezekben az üzletkörökben folytatható. Ezek az előírások
      tehát   a    kiskereskedelmi    tevékenység    gyakorlásának
      feltételeit írják elő, s nem irányulnak az ezzel kapcsolatos
      vállalkozói tevékenység lehetetlenné tételére.

           A     vizsgált      rendelkezésekben      megállapított
      korlátozásokat  a   Tv.  idézett   céljában   megfogalmazott
      követelmények  indokolják,   így  nevezetesen   az,  hogy  a
      jövedéki termékek  után a  különböző adók  nagy biztonsággal
      befolyjanak és  e tevékenységek  az  engedélyezéssel  és  az
      ellenőrzéssel nyomon  követhetők legyenek,  megszűnjék  azok
      feketekereskedelme, s  ezáltal a  jövedéki termékek piacán a
      részt vevők között tisztességes verseny alakuljon ki.

           A    fentiekre    tekintettel    az    Alkotmánybíróság
      megállapítása  szerint   a  Tv.   kifogásolt   előírásai   a
      vállalkozáshoz való  alapjog nem  önkényes és nem aránytalan
      korlátozását jelentik.

           A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként
      megállapított  piacgazdasághoz  szervesen  kapcsolódó  olyan
      alkotmányos elv,  amely többek  között arra  hivatott,  hogy
      elősegítse   a   vállalkozás   és   a   foglalkozás   szabad
      megválasztása    alapjogának     sokszinű    és     hatékony
      érvényesülését.

           A  vizsgált   ügyben  a  gazdasági  verseny  szabadsága
      korlátozásának    megítélése    a    vállalkozás    alapjoga
      alkotmányosságának  elbírálásához   kapcsolódott.  Erre   az
      összefüggésre      tekintettel      az      Alkotmánybíróság
      megállapította,  hogy  a  Tv.  kifogásolt  rendelkezései  az
      Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe sem ütköznek.

            Mindezek  alapján az  Alkotmánybíróság az indítványt a
      rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                               Dr. Ádám Antal
                               alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás          Dr. Schmidt Péter
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

                 Dr. Szabó András        Dr. Tersztyánszky Ödön
                   alkotmánybíró           alkotmánybíró

                Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        1105/B/1993
        Date of the decision:
        .
        03/22/1994
        .
        .